Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-20-01 / 222. szám
r tm. SZEPTEMBER 29. naplö 3 Fejlesszük a munkások szakmai tudását! ' Ä nem is oly régen még manufaktúra jelleggel dolgozó Pécsi Porcelángyárban most valóságos ipari forradalom megy végbe, a kézzel végzett nehéz fizikai munkát gépek váltják fel. Ebben az évben eddig 3 millió forint értékű gépet állítottak munkába és további 379 ezer forint értékű gép érkezését várják. A gyárban is állítottak elő megmunkáló gépeket, ezen felül többet külföldről szereztek be. A gyár termelésében a gépesítés következtében végbemenő fordulat a műszaki képzettség nagyarányú fejlesztését kívánja, egyrészt a mérnökök, technikusok, művezetők, másrészt a munkásak részéről. Ami az előbbieket illeti, ott nincs sok hiba a Pécsi Porcelángyárban. Hantos Károly műszaki osztályvezető és Szalóki Béla fő- technológus szerint a műszaki továbbképzés két alapvető forrását — a rendszeres iskolai tanuláson kívül — a külföldi szakirodalom és szakkönyvek tanulmányozása, valamint a szeptember hónapban beinduló előadássorozat képezi. A gyár 66 műszaki beosztású dolgozója közül 56-an vesznek részt az előadássorozaton, melynek tematikájában konkrét gazdasági kérdések tanulmányozása szerepel, úgy mint az önköltség vizsgálata, a selejt oka és kiküszöbölése, a gépesítés és a korszerű technológia problémái stb.i: A műszakiak továbbképzésének módja a külföldi tapasztalatcsere is, melynek keretében külföldi gyárakat látogatnak meg a vezető műszaki szakemberek. A Pécsi Porcelángyár mérnökei és technikusai komoly tudással és felkészültséggel rendelkeznek, amit legjobban az általuk konstruált nagyszerű gépek, valamint a hazai gyengébb minőségű alapanyagok porcelángyártásra való felhasználása is bizonyít. A jó műszaki gárda azonban nagyon kevés műszaki propagandát fejt ki az üzem munkásai között és a munkások szakmai továbbképzése sincs megoldva. Miért lenne erre szükség? A tányérformázó félautomata importgép például július óta mentesíti Kátai Ilonát és Balogh Gézánét a kézi munka fáradságától. A gép júliusban került a gyárba és úgy kezdte ténykedését, hogy 10 százalék elfogadható tányér és 90 százalék selejtet gyártott. Joggal keseredtek el sokan, hisz a tányérok egyszerűen elrepedtek, nem lehetett velük mit kezdeni. Hosszú kísérletezés után ma már a gép 90 százalékban gyárt jó tányért és 10 százalékban csak selejtet, amit természetesen még lejjebb lehetne szorítani. Azóta mindenki tudja, hogy a gép kitűnően bevált, jól végzi munkáját, nem is beszélve arról, hogy 50 százalékkal növeli a termelékenységet. Kátai Ilona és Balogh Gé- záné (mindketten betanított munkások) mégis idegenkednek a géptől, mert nem tudják, anyagiakban „ki lehet-e vele jönni?” A két munkás műszáki képzettségének növe' lésével minden bizonnyal még magasabb termelékenységet lehetne elérni és meg lehetne szerettetni is velük a gépet. Kátai Ilona hat hónappal ezelőtt jelentkezett szakmai továbbképzésre, de a szakmai továbbképzést azóta sem indították be. A kisfeszültségű szigetelőformázó félautomata mellett Balogh Ernő gépkezelő (volt korongos szakmunkás), Stibli Károly és Mecseki Henrikné betanított munkás dolgozik. A félautomata munkábaállí- tása a kisfeszültségű szigetelők termelését megkétszerezte, de megháromszorozhatná, ha Balogh Ernő és brigádtársai magasabb műszaki képzettsége^ szereznének. Már első látásra szembetűnik, hogy a gép csapja, mielőtt a formába ereszkedik, túl magasra húzódik fel. Helyes beállítása értékes perceket takaríthatna meg. A kiszolgáló munka ügyes megszervezésével, a géphez történő adagolás gyorsításával további időt és felesleges munkát lehetne megtakarítani, csakhogy ezeknek észrevételéhez már nem elég a régi szakmunkási képzettség. Schőnhauer János korongo- zó szakmunkás társával naponta hetven darab ötven kilós masszatömböt emel fel, mert még kézi erővel dolgozik. A műhelyben nem messze tőle már áll egy új gép, mely megkönnyítené munkáját és meggyorsítaná, azonban az új gép még sok selejtet gyárt, mérnökök vesződnek helyes beállításával. A sok esztendős tapasztalattal rendelkező Schőnhauer János sok segítséget nyújthatna nekik, ha lenne némi kis műszaki tudása, ám 1952 óta semmiféle szakmai tanfolyamon, előadáson nem volt. A bögregyártó automata 10 százalékkal emelte csak a munka termelékenységét, bár sokat segített a dolgozó asszonyokon. A 10 százalékot minden bizonnyal meg lehetne duplázni, ha a munkát a brigád jobban szervezné meg és egyszerűbbé tenné. Kétségtelen, hogy maga a munkaszervezés műszaki feladat, vezetői feladat, de a gépek melletti tevékenység kis apró ügyességei sokszor órákat takaríthatnak meg a munkás számára. Példák százává! lehetne sorolni, mely bizonyítja, hogy az egyszerű munkások műszaki műveltségének megteremtése gyorsan és eredményesen kamatozna a Pécsi Porcelángyárban is. A kerámiai szakmunka — a gépesítések és az ipari porcelángyártás túlsúlyba kerülése következtében — áttolódik a gépek ügyes kezelésének, karbantartásának, produktivitása növelésének szakmunkájává. A kézi munka mesterségbeli fortélyainak megtanulása helyett — mint látjuk — olyan problémákkal találja magát szembe a munkás, mint a futószalagos termelés jó megszervezése, a géphez való anyagszállítás gyorsítása, egyszerűbbé tétele és a korszerű technológia elsajátítása. 1960-ban többet tettek a korszerű termelés megszervezéséért, mint azelőtt 20 éven át. Elismerés illeti ezért a gyár vezetőit, műszaki és szakmunkás gárdáját. Az egyszerű dolgozók, a munkásak és munkásnők szakmai továbbképzésének hiánya azonban máris gátjává vált a további fejlődésnek, a termelés korszerűsítésének, a gépesítésből fakadó előnyök gyors kihasználásának. A vasipari műhelyben folyik ugyan bizonyos továbbképzés, ami a porcelángyártásban specializált gépek ismeretével vértezi fel a dolgozókat és az iparitanuló-képzés is a rendes mederben halad. Tömeges képzés, a betanított és a kézi munkához szokott szakmunkások, a dolgozó nők képzése azonban hiányzik a gyárból. Sokan úgy vélik, hogy a dolgozó nők továbbképzését nem lehet megoldani, mert egyrészt különböző munkaidővel dolgoznak, másrészt műszak után „sietnek haza” családjukhoz. A Pécsi Porcelángyár munkásainak kb. 50 százaléka nő és ilyen kifogásokkal nem lehet megkerülni a már sarkukba lépő továbbképzés kérdését. A gyár párt- és szakszervezeti bizottsága tűzze napirendre a tömeges szakmai oktatás ügyét és tegye lehetővé a munkások számára, hogy a manufakturális szakmai képzés elnyűtt kabátját levetve, a korszerűen gépesített termelésben is helyt tudjanak állni. A műszakiak fejtsenek ki hasznos és érdekes műszaki propagandát a dolgozók között, segítsenek az egyszerű munkások látókörét bővíteni, mert az a „kis ipari forradalom”, mely most végbemegy a porcelángyárban, csupán a műszakiak tudására támaszkodva, nem tudja hivatását betölteni. Szüts István I Sárgás-telt a szőlő szeme. Készülni kell már a szüretre. A Siklósi Állami Gazdaság göntéri üzemegységében készülnek is. Kauder József üzemegyeégvezető bejárja a szőlőket és naponta méri okos kis műszerével a szőlő cukorfokát. Belenyom egy szőlőszemet a Reflax cukorfokmérő be. a nap felé fordítja a műszert: — Szépen fejlődik — mondja. — Ha így nő a cukorfok, akkor jó bor lesz az idén. Huszonkét-huszonhárom cukor fokos mustokra számítunk. A rizlingszilváni már most eléri a huszonegy fokot. Jót tett neki az eső. Nemcsak ennek a fajtának, de a többinek is. A szüret itt majd csak öklében ötödiké, tizediké között kezdődik el, de már most előkészítenek mindent, hogy a göntéri borok ne valljanak szé gyent az idén sem a külföldi piacokon. Mert a göntéri bor eljut a világpiacra is. És egyre nagyobb mennyiségben. Idén már 296 hold szőlő van itt a hegyen és ebből ötvenkét hold terem. — Mindössze nyolc hold régi szőlőnk van már csak — veszi át a szót az üzemegységvezető Kauder József, aki itt él kint a hegyen és az ő szeme láttára, az ő irányításával születik újjá ez a táj. — Két- százolcvannyolc hold már új telepítés, de lesz még több is. A terv szerint 1965-ben már ötszáz hold szőleje lesz a gazdaságnak. Ebből 300 hold borszőlő, kétszáz pedig csemege- szőlő lesz. A pincéből kopácsolás hallatszik. Javítják a hordókat. Schmidt Ede kádár éppen egy hordó fenekét emeli ki, amikor rácsattan a fényképezőgép zárja Lent, a pinceiyuktöbbet remélnek, mint ameny- nyire gondolnak. — Az idei szüretnek lesz egy újdonsága is — újságolja Kauder elvtárs. — Kaptunk egy osztrák hidraulikus prést. Ilyen még nincs több az országban. Nekünk átadták, hogy próbáljuk ki és ha beválik, ak kor talán hoznak belőle többet is. Nagyon érdekes ez a prés. Zetor pótkocsira szerelhető és t Bári baromfinemesitők között... Kilencszeres névadó ünnepség Vasárnap a rendőrklubban kilencszeres névadó- ünnepséget tartottak, kilenc BM dolgozó kisfia, kislánya kapott nevet. A névadóünnepségen Deák János *. főhadnagy, a pécsi városi belügyi szervek MSZMP titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Jéhn József kerületi tanácselnök szólott a szülőkhöz. Ezután Molnár Ferenc r. őrnagy, a megyei belügyi szervek MSZMP titkára ajándékot nyújtott át a szülőknek: egy-egy szép evőkészletet. A névadó-ünnepség kedves, családi hangulatban zaj- tett la. Nem a szakvezetővel, hanem néhány munkással beszélgettem a minap Dél-Du- nántúl legkorszerűbbel felszerelt, berendezett baromfinemesítő telepén, Báron. A nagy keltető épü letben most csendesek a nikkeltől csillogó, villogó nagy gépek. De a termek tisz tán, gondozottan. iris sen meszel ten várják a munkaévadot. Mikor is lesz az? Losch Magdának, a gyakornoknak teszem fel a kérdést. Magda itt tölti gyakorlati idejét és igencsak tetszik néki ez a szakma. Hivatásának érzi ezt a munkát: — A keltető részleg késő ősszel — télen, és koratavasszal működik. Én nagyon szeretem ezt a munkát. Érdekes is, emellett komoly felkészültséget is kíván. Most éppen tojásel- lenőrzést tartok. Mindenegyes tyúknak van egy száma, és a tojásokat gondosan megvizsgálom» lók-«, uulyen értékűek és ezeket kataszterbe vezetem. — Mennyi itt a keresete, mint gyakornoknak? — Nem sok. Mindössze 800 forint. De az üzemvezetőm azt mondotta, hogy a gya korlati időm leteltével véglegesítenek és akkor felemelkedik 1400—1500 forintra. Ez pedig nem kevés egy leánynak. A tojásraktár vezetője, a fiatal, talpraesett Ébert Jánosné. — Mivel a férjem itt dolgozik az állami gazdaságban, anyagilag jól megy. Nem pa raszkodhatom •— mondja — aztán meg fontos az is, hogy a/ ember szeresse is azt a munkát, amit végez. Én kisdorogi szár mazású vagyok, Tolna megyei. Ott a ju- héi nagyüzemben láttam és szerettem meg a baromfitenyésztés érdekes munkáját. Az ifibrigád úgy csivitel, hogy nevetésük messzire hallatszik. A bájos Seiberling Katica szép népviseletében válik ki a szorgalmas ikis csoportból. — Nekünk nagyon kell ismerni a baromfiakkal való bánás minden csinját-binját — mondja a mosolygós szemű Katica — hiszen rajtunk, a mi gondos munkánkon múlik, hogy milyen lesz a nemesített törzs, hogy megfelelő- e a kezelés, megfelelő-e a takarmányozás. De a mi brigádunk szorgalmasan tanult, megismertük a feladatainkat és tud juk, hogy a baromfi- termelésnek milyen nagy fontossága van a mi hazánkban. — Mire költi a keresetét. Katica? — kérdem tőle. Nevet: — Ruhám van bőven, arra gondom nincsen. De építünk egy szép házat Nem kicsikét. Négy szoba, konyhásat. Apám is dolgozik, őt a gazdaság legjobb kocsisai között emlegetik. Aztán a keresetet összerakjuk és hamarosan beköltözhetünk a szép házba. Van-e na gyobb öröm «gr fiatal lánynak, mint segíteni a szüleinek — csodálkozik rám ibolyakék szemeivel. — — Miért választotta ezt a munkát, Katica? — Mert nagyon sze retem a pipiket, meg aztán ez igazán elsősorban nőnek való munka. A vezetőség szívesebben alkalmaz itt nőket, mint férfiakat,: Ébertné még hozzáteszi: — Nagyon szeretném, ha rokonaim eljönnének hozzánk látogatóba és megmutathatnám nekik ezt a gyönyörű telepet. Ilyen biztos, hogy nincsen Steinpleis-ben Bautzen-ban meg Einsingen-ben. No, talán nyáron eljönnek. Lesz mit csodálkozzanak a nemesítő telepen) Addigra már kész lesz a hatalmas új csarnok is, ott lenn, a kanyarban. Igaz. Ébertné. lesz mit mutatnia a rokonoknak! i Schmidt Ede, a gazdaság kádára hordát javít. van közte magyar hordó is. A hordó miatt nem fáj a fejünk... — Talán a termés miatt? — Hát az jobb lett volna, ha nem jön a jégverés. De azért így is lesz borunk. Körülbelül 1100—1200 hektó borunk terem majd... Szüretre készülnek a gönté- riek. Még csak saccolgatnak, nézegetik a szőlőt és titokban menet közben préseli a szőlőt és osztályozza a mustot. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá, hogyan működik. Nem kell sokáig várni: minden kiderül a göntéri szőlőhegyen is Az is, hogy mennyi terem ténylegesen, és az is, hogyan működik az új prés. Reméljük, mind a kettő kellemes meglepetést okoz. Szalai—Erb. Á hét vége az országutakon A rendőrség hétvégi baleseti statisztikája határozattan fegyelmezettebb közúti fegyelem ről tanúskodik. Pénteken, szombaton, vasárnap megyénk bői nem jelentettek közúti balesetet. A hét eleje azonban nem volt „sáma‘. Szerdán Meiszter Tivadar motorkerékpárján Komló belterülete felé haladt, a pótülésen édesanyja ült. Az Anna-akma 17. sz. ház előtt találkozott Orsós Ferenccel, aki lóháton jött velük szembe. Orsós nem figyelt a motorra, a gyeplőt nagyon iazán tartotta, s a ló megugrott, fejével lesodorta Meiszter Tivadar édesanyját a pótülésről, aki az esés következtében súlyos sérülést szenvedett. A felelősség Orsós Ferencet terheli. Csütörtökön Pécsett, az Alkotmány utca 49. sz. ház előtt történt közúti baleset. Juhász Ferenc (Pécs, Alkotmány u. 77.) motorkerékpárjával a buszmegállóhoz ért, ahol Nagy Béla 12 éves tanulót, — aki az úttesten akart átszaladni — elütötte. Nagy Bélát jobb láb, valamint bal csukló töréssel a Gyermekklinikára szállították. A hét első napja sem múlott el balaset nélkül. Tegnap Endrőcön Nagy János ittasan vezette motorkerékpárját s baleset következtében köny- nyebb sérülést szenvedett. a kohászati ALAPANYAGÉIBA TÓ VALL. keres felvételre fizikai MUNKASOKAT És ÉJJELIŐRT. Jelentkezés személyesen: Pécs, Légszeszgyár u. 30. sz. 331« ban is nagy munkában van Hessz Mihály és Fucskár György. Hordót mosnak. — Körülbelül harminc hektó hordót javítunk ki — mond ja Schmidt Ede. — Nem is kell többet kijavítanunk — toldja meg a gondolatot az üzemegységvezető. — Mert most új hordót kaptunk az idén. Az új hordók egy része Ausztriából, Jugoszláviából érkezett, de
