Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)

1960-08-31 / 205. szám

1960. AUGUSZTUS 31. NAPLÓ 3 A szovjet elvtársaktól kapott següség nem volt hiábavaló Tartalmasabbak lettek a termelési tanácskozások Kádár János elvtárs nyilatkozata a moszkvai magyar kiállításon Moszkva (MTl)i Kádár János elvtárs a moszkvai magyar kiállításon kedden délelőtt a következő nyilatkozatot tette: Csak dicsérni tudom a ki­állítás vezetőit, szervezőit, minden magyar dolgozóját, mert örvendetes, milyen szem­léltetően, ízlésesen, áttekint­hetően és szépen tudták meg­mutatni, hogy a magyar szo­cialista ipar is képes valamire, szégyenkezés nélkül állhat a szocialista országok sorában, s egyet-mást a nyugati kapi­talistáknak is megmutathat. Hruscsov tréfásan félbesza­kította Kádár János szavait: — Nem kell szerénykedniök. Nemcsak egyet-mást, hanem az egész kiállítást is meg­mutathatják. Nekem, mint magyarnak, nem illik többet mondanom — válaszolta ugyancsak tréfásan Kádár János, majd így foly­tatta: Nekünk, magyaroknak, min­dig jól esik hallani, amikor egyszerű szovjet emberek, szovjet elvtársaink, elismerő hangon szólnak a magyar nép eredményeiről. Ebben a hang­ban valahogy az is benne van, hogy a szovjet elvtársaktől kapott segítség nem volt hiábavaló, hogy az áldozat, a kiontott vér, amellyel segítették a magyar nép harcát, iparának fejlesztését, kezdi ipeghozni eredményeit. Hruscsov ismét közbeszólt: — A segítség önmagában még nem minden. Meg kell tudni választani azt, akinek segítsé-. get nyújtunk, hogy e segítsé­get fel is tudja használni — jegyezte meg a szovjet kor­mányfő. Némelyek azt mondják, hogy a magyarok soviniszták — folytatta Kádár János. — Ez nem igaz. A magyar munkás- osztály internacionalista. A magyar népben ott él az in­ternacionalizmus eszméje, s van benne nemzeti büszkeség is; mi büszkék vagyunk rá, hogy megállhatunk a szovjet elvtársak, a többi testvéri nép előtt, hogy élni tudunk a test­véri segítséggel. Minden törekvésünk az, hogy új eredményeink szü­lessenek. Jelenleg olyan a helyzet ná­lunk, hogy a párt, a néptöme­gek, a dolgozók, a kormány teljes egyetértésben dolgoz­nak. Ott. vagyunk a munkás- osztály nemzetközi frontján, s mivel céljainktól nem tágí­tunk, nagyszerű eredményeket érünk el. A kiállítás megtekintése után a látogatónak az a be­nyomása, bogy Magyar- országon már most is jól le­het élni. Még egy pár évig dolgozunk, • nagyszerűen fog élni a magyar nép. Hruscsov ismét tréfálkozva félbeszakította Kádár János szavait: — Ügy látszik, Ár­pád jól választotta meg a föl­det — mondta. Igen, Árpád jól választotta meg a földet. A föld is jó, a klíma is, a víz is, bár Magyar- ország egy kicsit forgalmas helyen fekszik — válaszolta tréfásan Kádár János. — De mi ott élünk, ott harcolunk, s ott fog megszületni a szocia­lista Magyarország, akármit is tegyenek ellenségei. Még egy személyes meg­jegyzést szeretnék tenni. A magyar elvtársak, a magyar dolgozók előtt nem kell sokat magyaráznom, milyen jól esik nekem, hogy Hruscsov elv­társsal közösen nézhetjük meg a magyar kiállítást. Hosszú tárgyalások után megállapodás jött létre a ma- ' gyár filmhíradó és az olimpiai bizottság által kijelölt olasz híradó társaság, az Incom kö zött. Ez a társaság ugyanis az olasz olimpiai bizottságtól monopol-jogot kapott a játé­kok filmezésére. Éppen ezért nem olasz operatőrök nem le­hetnek jelen az olimpiai já­tékokon. Ez az olasz társaság ugyanakkor a nemzetközi film híradó szövetség útján köte­lezettséget vállalt, hogy a tag­országok filmhíradóinak rend szeresen küld filmfelvételeket az olimpia eseményeiről. Az e heti magyar filmhír­adó is az Incom-tól kapott anyag alapján tudósít a játé­kok megnyitásáról. Ugyanak­kor, amikor megvásároltuk a játékokról készített filmanya­got, kikötötték, hogy a megje­lenő tudósítások csak a szo­kásos híradókban közölhetők, mégpedig legfeljebb 100 m, azaz körülbelül négyperces terjedelemben. Ezek a tudósítások javarészt a döntőkről szólnak és szá­miunkra nagyon sajnálatos, Én csak azt kívánom, hogy ez a jó viszony, a jó együtt­működés tovább erősödjék a nagy szovjet nép és a mi népünk között, s akkor min­den jó lesz. Ez a . kiállítás mindinkább megerősíti az embert ebben az érzésében. Ügy gondolom, hogy ez jó nap volt számunkra. Mi magyarok gyakran meg­fordulunk Moszkvában, s ez nem rossz. De úgy van, hogy ha egy év múltával tér vissza ide az ember, leírhatatlan az a gyors fejlődés, amit itt lát iparban, kultúrában, életszín­vonalban — mindenben. Szív­ből kívánjuk a szovjet nép­nek, hogy tovább haladjon ezen az úton. Sok öröm fogja még érni, új sikereket arat, még szebb lesz majd az élete. Mi is követjük őt ezen az úton, mert ez nekünk magya­roknak sem rossz. Köszönöm Hfuscsov elvtárs­nak, Nyitna Petrovnának, ked­ves családjuknak, hogy meg­tisztelték a kiállítást — mond­ta befejezésül Kádár János. hogy néhány olyan sportágról nem tud majd beszámolni a magyar filmhíradó, amelyek­ben érdekeltek vagyunk, de több olyanról viszont alkal­ma lesz számot adná, amelyek ben vagy nem indulunk, vagy esélytelenül veszünk részt. Ez azért alakult így, mert a mo­nopol-jogot kapott olasz hír­adó-társaság valamennyi hír­adónak egységes anyagot küld, tekintet nélkül a vár­ható esélyekre. Azokban az országokban — és ide tartozunk mi is — ahol csak egy híradó jelenik meg egy héten, lehetőség van má­sodik kiadás közzétételére is. A magyar filmhíradó is meg­jelenteti második kiadásként sporthíradóját, amelyre azon­ban ugyanez a maximális 100 méteres kötöttség érvényes. Éppen ezért ezek a kiadások nemcsak az olimpiával foglal­koznak, hanem más, az olim­pia mellett most eltörpülő sporteseményeket is kénysze­rül a magyar filmhíradó ezek­ben a kiadásokban megjelen­tetni; Az első rendkívüli sporthír­A termelési tanácskozások az üzemi demokráciát jelentik s egyben a kollektív bölcses­ség érvényrejutását. A mun­kások, akik azelőtt soha nem szólhattak bele a tőkés kézen lévő gyár sorsába, munkások, akiket kizsákmányoltak, nem voltak érdekelve abban, ho­gyan s miképpen dolgozik a gyár, mit állít elő. Egyetlen szempontból volt fontos ne­kik az üzem, abból a szem­pontból, hogy ad-e és meddig munkalehetőséget. A felszabadulás óta, azóta, hogy a munkások lettek gaz­dái a gyáraknak, üzemeknek, már nem közömbös számukra a gyár sorsa, a termelés mi­kéntje. Ezen a megváltozott gazdasági alapon nőtt fel és bontakozott ki az a gyakorlat, hogy a munkások megbeszélik a termelés problémáit, bele­szólást kérnek és kapmak a gyár életébe. Ha az üzem jól gazdálkodik, növeli a terme­lékenységet, emelkedik a mun kás bére, több lesz a jövedel­me. Ha takarékoskodik a kol­lektíva, akkor a nyereségrésze sedés alapja nő. Tehát nálunk érdekelve van a munkás a gyár termelésében s nagy figyelemmel kíséri a adó szeptember 3-án, szomba­ton kerül a mozikban vetítésre. Ez már a versenyek egy te­kintélyes szakaszát öleli fel. A továbbiakban hetenként két szer, tehát a csütörtökön meg­jelenő magyar filmhíradóban és a szombaton megjelenő sporthíradóban láthat majd a mozilátogató közönség tudósí­tásokat a tizenhetedik nyári olimpiáról. A budapesti nemzetközi borverseny bíráló bizottsága kedden összegezte a verseny első félidejének eredményeit. A bizottság titkára elmondta, hogy hat nap alatt 441 bor­mintát bíráltak el, s eddig ösz- szesen 77 bor nyert arany-, 259 bor ezüst- és 83 bor bronz­érmet A magyar borok ki­gazdasági vezetők ténykedé­sét. Beleszólást adni egy gyár életébe legjobban úgy lehet, ha biztosítják az üzemi de­mokráciát, a bírálatot, ha meg szívlelik és igénylik a munkás véleményét a termelés külön­böző kérdéseiben. A bizonyos időközönként megtartott ter­melési tanácskozások ezt a célt szolgálják. A termelési tanácskozásokon a munkás megismerkedik a vállalat ren deltetésével, összefüggéseiben láthatja egy bizonyos időszak ere' lényeit és hibáit, meg­tudja a célokat, amit elérni szándékozik a gyár kollektí­vája. Azonkívül a termelési tanácskozásokon a munkás, de az összes dolgozó kinyilvánít­hat''’ véleményét, elmondhat­ja javaslatait, panaszát, bele­szólhat a gyár életébe. Mindebből következik, hogy a termelési tanácskozásoknak rendkívül nagy szerepük van a jobb gazdasági munka meg­alapozásában, a kollektív böl­csesség érvényrejutásában, a vezetés színvonalának megja­vításában. Ma már az egész kollektíva egységes elhatáro­zása nélkül lehetetlen terme­lési feladatokat sikeresen meg oldani. Nem kisebb a szerepe a termelési tanácskozásoknak abban sem, hogy a bátor, nyílt kiállás közben tanulnak, fej­lődnék a munkások, egyre jobban magukénak érzik a gyár gondját, baját, örömét és szép eredményeit. A termelési tanácskozásoknak tehát politikai jelentőségük is van! Az elmondottak után nyil­vánvaló, hogy különös gond­jai és körültekintéssel kell a terme1 ési tanácskozásokat meg szervezni, előkészíteni, lebo­nyolítani, majd a határozato­kat valóra váltani; Vájjon megyénk minden üzemében ilyen nagy fontosságot tulaj­donítanak a termelési tanács­kozásoknak? A Pannónia Sörgyárban pél­dául alapos tanulmányozás, fel mérés és számbavétel előzi emelkedő sikerét jelzi* hogy az aranyérmekből huszonki­lencet, az ezüstérmekből pedig kilencvenkilencet nyertek. Igen jól szerepelnek még a nagy nemzetközi vetélkedésen a zamatos, jólkezelt román borok, amelyek közül tizen­kettőt tüntettek ki arany­éremmel. ds olimpia eseményei a filmhíradóban .. ■ ■ -- 1 1 Fé lidő a nemzetközi borversenyen: a 77 aranyérem közül huszonkilencet magyar borok nyertek Építkeznek Drávapalkonyán Is Drávapalk anyán még soha sem volt termelőszövetkezet. 1959—1960 telén jött létre az első, a Dózsa, amelybe az egész község belépett Se jó, se rossz tapasztalat — így indultak, kiint mondani, szokás — tiszta 'lappal, amelyre az első soro­dat mindjárt az egész község írta. Milyenek ezek az első sorok? A könyvelő, Kovács Sándor, aki tavaly még egyénileg gaz­dálkodott 19 hold földön azt Mondja: — Tavaly hét és fél mázsa Jkát a község átlaga búzából, ^zi árpából meg kilenc. Most kdenc és fél mázsa búzánk tér JJkstt holdanként és ugyanany- takarítottunk be őszi ár- Pából is. Nem nagy termés, de P'ár jobb, mint amikor egyé- ni*eg termeltünk. . frrávapalkonyám mindenki “'déri az esetet, amely a já­rásiak fülébe is eljutott. Ami- katr a tavaszon az elnök ki­íratta a műtrágyát a vétó­jáé, meg a kukoricát is fej- “ágyáztatta, akkor azt mond­ok a tagok: “Látjátok a Bonyárt! Most írja ki a földre a pénzt. Alig telt el néhány nap lát- jak a tagok, hogy szépen nő a kukorica. Egyre többen men- fek a tsz-irodába: l."~ Nem maradt egy kicsi ab- S°1 a műtrágyából? Jó lenne megszórni a háztáji földeket is vele. A könyvelő telefonál, vala­mi építési ügyet tárgyal. Lete­szi a hallgatót. — Építkezünk. Kell az anyag Ezért beszéltem a járással — mondja és, hogy az építkezés­ről magam is meggyőződhes­sek kimutat az ablakon. Két perc múlva már kint va­gyunk. — Látja ez a mi gatterünk — mutat be egy épület széles­re tárt ajtaján. — Ez a körfű­részünk, ez meg a szalagfű­részünk. Az utóbbival már dolgoztunk, de a másikat még nem kötötték be. Pedig már motor is van hozzá, ö adta — és már be ,is mutatja Járai Károlyt, az elnökhelyettest. A fűrésztelep mellett rönkök sorakoznak: — Ez a miénk, ez meg a szomszédos drávaszerdahelyi termelőszövetkezeté. Tudja ez régebbi termelőszövetkezet. — Segítünk egymáson. Ok ad­tak keményfát az építkezési hez, mi pedig adunk nekik cse­rébe puhafa deszkát. Most hirtelen megfordul. — Látja ez meg a 24 kala­pácsos darálónk. Ezt a tanács­tól vettük át. de a gattert, meg ezt az egész fűrésztelepet mi vettük. Mindössze négyezer­nyolcszáz forint hitelt kértünk hozzá. Az építkezésen hat emiber szorgoskodik; — Sietünk vele, hogy a tete­jére rácsépelhessük a szalmát Direkt azért kint hagytunk még egy kis búzát, hogy annak a szalmáját ide csépelhessük — mondja az elnök, Bonyár Sán­dor, aki még nemrég 14 hold szántón gazdálkodott most meg nyolcszáz hold szántó mű velőséről gondoskodik. — És, hogy jól sáfárkodik az idővel, a közös vagyonával, azt egy egészen apró példa is bizonyít­ja. Építettek egy hetvenöt fé­rőhelyes hizlaldát még koráb­ban, Erie úgy hordták rá a szalmát. És ez több. mint tíz munkaegységet emésztett fel. A huszonnégy férőhelyes ser tésfiaztatóral, ami jóval nah gyobb mint a hizlalda, már öt munkaegységért került fel a szalma, mert úgy csépelték a tetejére.. Ez apró dolog, de mint mondani szokás: apró dolgokból lesznek a nagyobbak Van itt nagyobb dolog is. Az építkezés. Kész már a huszon­négy férőhelyes 6ertésfiazta tó­juk, amelyekben ott röfögnék a kocák malacaikkal. — Huszonöt kocát adtak be a tagok — mondja az elnök. — Tízet meg úgy választottunk ki a hízók közül. Látja ez is azok közül való — mutat egy fekete kocára. — Kár lett vol­na érte, Látja már malacai vannak. A fiaztató mellett tovább építik a hetvenötférőhelyes hizlaldát. — Ebben hatszáz sertés fér majd el. Lesz itt hizlalda, sül­dőszállás, kocaszállás, meg ma­lacnevelő — magyarázza Bo­nyár Sándor. Távolabb téglarakás vörös­ük. — Ott mit építenek? — A cséplés után ott kezd­jük el a nyolcvan férőhelyes növendékmiarha-istálló építé­sét. Nem állhatam, hogy meg ne kérdezzem: —• Mennyibe kerül maguk­nak ez az egész építkezés? — Húszezer forint hiteit vet­tünk fel hozzá. A többi az sa­ját erőből megy. Az egész, mindent beleszámítva nekünk olyan 120 ezer forintban van. De ebben benne van az a nagy kút is, amit ástunk ide, meg a takarmányelőkészítő lisl amit azután kezdünk építeni. Építkeznek. Bár még soha nem csináltak Ilyet, mégis sok régi termelőszövetkezeti vezető eimehetne hozzájuk tanulni. Nem a drága építkezést válasz­tották. Bejárták a környező termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat és mint mond­ják: mindenhonnan a legjob­bat hozták el. Ennyit építenek, pedig még csak hat hónapos múltra tekintenék vissza* Az elnök azt mondja: — Állattenyésztő község volt ez mindig. Most 6em akarunk lemaradni; Meg azután úgy gondoltuk, hogy most mind­járt az első évben építünk Mindenkinek van még pénze, tartaléka, most még nem baj, ha nem ad annyit a közös. — Jövőre már nem 25—30 forintot ér majd egy munka­egység, hanem jóval többet. De most még nem veszélyes, ha csak ennyit osztunk, mert 150 sertést, hatvan szarvasmarhát, negyvenkét lovat adtak el a tagok a szövetkezetnek. Ren­geteg pénzt kaptak. Jövőre már lényegesen többet ad majd a közös, mert lesznek épületeink lesz, hol gazdálko­dunk. Igaza van. Az ember nem is gondolná, hogy egy olyan em­ber, aki tegnap még egyéni gazda volt, ma már így tud gondolkozni a közös dolgairól. Szálát János meg a termelési tanácskozáso­kat. A beszámoló elkészítésé­ben csaknem valamennyi osz­tályvezető részt vesz, illetve hozzáadja a saját munkaterü­letének tapasztalatát. A gazda sági vezetők, jól és alaposan elemzik a gazdasági kérdése­ket, bírálják a fogyatékossá­gokat. A felszólalások azonban nehezen „mennek”, a tanács­kozás aktivitása, például az el­ső félév eredményeit értékelő értekezleten nagyon gyenge volt. Jobban sikerült a negyed­éves tanácskozás, ahol üzem­részenként hívták egybe a dol­gozókat Itt már előjöttek a problémák és a dolgozók sok hasznos javaslattal éltek. A komlói Kossuth-bányán megtartott tanácskozás, mely ugyancsak az első félév mun­káját tette mérlegre nagyon jól sikerült. A dolgozók több­sége alkotó módon szólt a bá­nya életéről, sőt számos mun­kavállalás is született az éves terv sikeres teljesítése érde­kében. A Kesztyűgyárban megtar­tott termelési tanácskozások sikerének is az volt az alapja, hogy műszakonként tartották. Általában a művezetők ismer­tették a feladatokat. A Il-es szabászatban és az egyes kézi varrodában alaposan elemezték a hibákat, s határozatot hoz­tak a selejt csökkentésére, a minőség javítására. Nagyon po zitívnak mondható, hogy nem- csk regisztrálták az eredmé­nyeket, hanem megvizsgálták a „hogyan tovább’! kérdéseit is* A Pécsi Széntröszt irányítása alá tartozó István-aknán is ja­vult a termelési tanácskozá­sok színvonala. Nagy kár, hogy a júüus 21-én tartott nagy ter­melési tanácskozáson csak az akkori délutános harmad dol­gozói jelenitek megt mintegy száz bányász. A jelek szerint ezt a tanácskozásit nem készí­tették elő megfelelően. Az üzem vezetőit azonban ugyan­ezen az időben a trösztbe hív­ták, s így nem tudtak jelen lenni ezen a megbeszélésen* A dolgozók pedig nagyon so­kat foglalkoztak a műszaki fej lesztés kérdéseivel ,a szocia­lista brigádok működésével* Hiányosság volt. hogy mind­össze egy dolgozó, Várszegi György mondott bátran véle­ményt a még meglévő hibák­ról* A fent! üzemekben megvizs­gált termelési tanácskozások azt mutatják, hogy komoly fejlődést érleltek az utóbbi évek. A munkások ma már nem sze­mélyi problémákkal foglalkoz­nak. hanem segítik az üzem­vezetést a jobb gazdálkodás­ban. A tapasztalatok viszont azt is megmutatták, hogy so­kat lehetne még javítani a ta­nácskozás résztvevőinek akti­vitásán, a „beszélő kedven”. — Párt- és szakszervezeteinknek minden erővel támogatni kell a dolgozók kezdeményezéseit, fel kell kelteni bennük a fele­lősség érzetét. A jó termelési tanácskozást az jellemzi, hogy mélyenszántó vita folyik a ter­melés kérdéseiről, az üzemi életről, és a jelenlevők bátran, egymás szemébe mondják véle­ményüket. Egészséges tenden­cia ez megyénk ipari üzemei­ben, melyet ha tovább fejlesz­tünk, akkor a termelési tanács kozások valóban betöltik hi­vatásukat és a kollektív böl­csesség érvényrejutása nagy eredmények szülőanyjává vá­lik. Szüts István — AZ IDEI NYÁRON a MÉK a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlová­kiába 250 mázsa sárgarépát és 600 mázsa őszibarackot, Nyugat-Neme tor szádba pedig 9 ezer mázsa kelkáposztát exportált. — PÉCSI ajándéktárgyakat és játékokat árusító gombát állított fel az állatkert terü­letén a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat /

Next

/
Oldalképek
Tartalom