Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)
1960-08-30 / 204. szám
I960. AUGUSZTUS 30. NAPLÓ 3 öreg diákok gondjai Ez évben is növekszik a dolgozók iskoláján tanulók száma Cj iskolákban kezdődik meg a tanítás Jelentősen nőtt a gyakorlati oktatásba bekapcsolt iskolák száma Dietrich Tamás most megy a második osztályba. Az új tanévben bizonyára jól megy majd a tanulás az új tanszerek segítségével és sok ötöst visz majd haza az új hátitáskában. Tanuló nép lettünk. Persze ebben a megállapításban van némi túlzás, de annyi tény, hogy évről évre többen tanulnak. Nemcsak a továbbtanuló diákok száma növekszik szüntelenül, ami feltétlenül örvendetes jelenség, hanem növekszik a napi munkájuk mellett továbbtanuló felnőttek száma is. Ez utóbbi jelenséget elsősorban az állandó, egyre fokozódó iramú fejlődés magyarázza, hiszen aki jól meg akarja állni helyét a munkában, annak lépést kell tartania a fejlődéssel, ehhez pedig új, meg új ismereteket kell szereznie. Elavult már az a közmondás, hogy „a jó pap holtig tanul”, mert a szüntelen tanulás már nemcsak a szellemi foglalkozásúak szűkebb körének sajátja. A szakmunkásnak, bányásznak, parasztnak is állandóan gyarapítania kell tudását, különben értetlenül áll szemben a munkaterületén jelentkező új követelményekkel. A tanulás iránti igényeket elsősorban az jellemzi, hogy a dolgozó tömegek számára létesített dolgozók általános iskolája tavaly már hetven tagozattal működött, s az ötéves terv során előreláthatólag minden esztendőben 15—20 újabb tagozattal kell bővíteni. Tavaly mintegy 1600 dolgozó tanult pz esti és levelező tagozatok különböző fokozatán, idén már körülbelül kétezren tanulnak tovább ebben a formában. Ezt az általánosan jelentkező fejlődést csak örömmel üdvözölhetjük. A további jó munka érdekében azonban nem árt a múlt évad néhány tapasztalatát felidézni. A legfontosabb tapasztalat, hogy aki elkezd tanulni, nem mindig fejezi is be tanulmányait. A dolgozók általános iskoláján a hallgatók 39 százaléka hagyta abba a tanulást. Ez a szám igen magas, ezért nem árt megnézni, mi lehet az oka. A továbbtanuló és lemaradó hallgatók véleménye alapján az elmaradás legfőbb oka az. hogy a hallgatók jó része nehezen tud időt szakítani magának a tanulásra. Vagy azért, mert váltott műszakban dolgozik, vagy azért, mert (leginkább a technikumi tagozatok esetében) újabb probléma a foglalkozások színhelyére való utazás, vagy azért, mert a vártnál alacsonyabb tanulmányi eredményei elvették a kedvét a tanulástól. Az első nehézségen kísérletképpen már a múlt évben próbáltak segíteni a vasútnál. A váltott műszakban dolgozó vasutasok számára a nap két különböző időpontjában tartották meg az előadásokat ugyanazon tárgyból. így, aki este nem mehetett, meghallgatta az előadást délelőtt. Valószínű, hogy ez a kísérlet jó úton indult el. Az utazások csökkentésére is történt valami: a mezőgazdasági technikumnak ez évben már Sásdon és Siklóson is lesznek konzultációs központjai. Indokolt lenne a gépipari technikumnak is konzultációs központokat szervezni Komlón és Mohácson, de ezek megszervezése adminisztrációs okok miatt késik. Végül, ami az elkedvetlenedést illeti, nagyon érdekes megállapítást tehetünk. II tanulásból kimaradók (és hozzátehetjük, hogy a bukottak) nagyobbik része a fiatalabb korosztályból kerül ki. Legnagyobb számban a 18—26 év közötti hallgatók maradnak el, míg az idősebb hallgatók javarészt igen lelkiismeretesen elvégzik az iskolát. Ez a jelenség minden valószínűség szerint oda vezethető visz- sza, hogy ezek a fiatalok úgy vélték, a dolgozók iskolájában könnyebb lesz a tanulás, játszva pótolhatják, amit iskoláik abbahagyásával mulasztottak. Pedig nem így van, a napi munka mellett mindenképpen nehezebb már a tanulás, mint amikor a diáknak tanuláson kívül egyéb gondja nincs. Ezek a fiatalok azután valóban kedvüket vesztik, ha látják, hogy elképzeléseik nem válnak valóra. Vannak más tényezők is, amelyek a dolgozók iskoláinak eredményeit rontják. Ilyen pél dául az, hogy nincs mindenütt előkészítő tanfolyam. Ez részben a régen tanultak felfrissítésére, részben mintegy „szűrőként” szolgálna, de előkészítő tanfolyam hiányában gyakran csak az iskolán derül ki, ha valaki kellő előképzettség nélkül került oda. Nem sikerült még megoldani a dolgozók iskoláinak jó tankönyvekkel való ellátását sem, az esti és levelező tagozatok hallgatói többnyire ugyanazokat a tankönyveket használják, mint a diákok. Ezen sokat segíthetne a helyes tanterv kidolgozása, de meg kell állapítanunk, hogy a tantervek sem elégítik ki minden tekintetben az igényeket. Remélhetjük, hogy az iskolai oktatás reformja ezeket a gondokat megoldja. Gondot okoz azonban a tanerők túlterheltsége is. Néhol kényszerűségből egészségtelenül nagy létszámú osztályokat kellett kialakítani a dolgozók iskoláján tanerőhiány miatt. Ezen csak az új pedagógusok képzése és munkába állása segít majd, bár némileg enyhíteni lehet ezt a problémát is jobb szervezéssel. Felvetődhet például a gondolat, hogy a dolgozók iskoláját hallgatók nagy számát látva, nem lenne-e helyes a munka után tanulók számára külön tantestületek létrehozása. Ez a külön tantestület jobban elmélyülhetne a felnőtt oktatással kapcsolatos problémák tanulmányozásban. Ugyanígy sok helyütt célszerű lenne a vasútnál kezdett „kétműszakos” oktatás terjesztése. Ezt azonban természetesen még tanulmányozni kell, hogy az ilyen Az őszi vetések előtti vető- mag-csávázások megkönnyítő sére a Szederkényi Növényvédő Állomás egységei a közeli napokban csávázó körútra indultak a megyében. A növényvédő állomásnak — a kiállításon is bemutatott — három nagyteljesítményű csávázógépe egy-két hét alatt a termelőszövetkezetek összes vető- mag-csávázását elvégezheti, azonban minden kis tsz-hez nem juthatnak el. Ezért a növényvédő állomás és a járási természetű szervezeti intézkedések valóban hasznosak legyenek. Feltétlenül hasznos lenne viszont, ha a dolgozók között célszerűbb, ésszerűbb propaganda folyna a továbbtanulás érdekében. A dolgozók érdeklődésének helyes irányításával elkerülhető lenne az olyan aránytalanság, hogy például a közgazdasági technikum kereskedelmi szakának 90 helyére kétszázan jelentkeztek, míg a mezőgazdasági szakra mindössze ketten. A szakszervezeteknek kellene fellépniök az üzemekben sokhelyütt tapasztalható szakmai prakticizmus ellen, amely a fő figyelmet a termelésben közvetlenül hasznosítható szakmai oktatásra irányítja, míg az általános műveltség gyarapítását elhanyagolja. Mindezek a problémák a gyakorlatban jelentkeznek és mivel a felnőttoktatás a jövőben előreláthatólag nem csökken, sőt terjed, bővül, gondoskodnunk kell megoldásukról. A felsoroltak közül egyik sem olyan súlyos, lényegbevágó, hogy némi körültekintéssel ne lehetne megoldást találni rá, sőt elmondhatjuk, hogy legtöbb ilyen probléma megoldása máris folyamatban van. Akik érett fejjel tanulásra szánják el magukat, számíthatnak ara, hogy igyekezetük támogatásra talál. tanácsok csávázási központokat alakítanak ki a nagyobb termelőszövetkezetekben, ame lyekibe a környező kis tsz-ek könnyű szerrel beszállíthatják csávázandó gabonájukat. A csávázó-gépek teljesítménye óránként 30—35 mázsa ga bona. A munka minősége tökéletes, a csávázószert permet alakjában juttatják el a maghoz, így a hatása még biztosabb. A csávázószer beszerzéséről elsősorban maguk a tsz- ek gondoskodnak^ Pécsett mind a tíz középiskola megszépülve várja a diákokat, erre az évre befejezték külső-belső tatarozásukat, csak a Széchenyi Gimnázium ban maradt vissza belső tatarozása munka. A Bányaipari Technikum 2,5 millió forintos beruházással új, önálló diákotthont kapott. A megszépült, felszerelésük ben is gazdagodott pécsi középiskolákban az idén félezer rel több diák kezdi meg a tanulást, mint a múlt évben. A tavalyi tizenhárommal szemben az új tanévben már 31 levelet is. Ami az általános iskolát illeti, az idén valamennyi pécsi általános iskolában bevezetik a műszaki ismeretek tanítását, illetve meg teremtik ezek tanításának előfeltételeit Baranya megyében Szigetváron, Sellyén, Harkányban új négytantermes iskolák készültek él és kezdődik meg ezekben szeptember 1-én a tanítás. Endrőcön egy tanteremmel bővült az iskola, Beremenden még ebben az évben négytantermes iskolát adnak át, Komlón a 16 tantermes dávidföldi Csávázási kSzRMtok alakulnak a nagyobb tsz-ekben TMgtytsi Jlá&ztá Amikor megkérdeztem, hogy dupla s-el ipszilonnal írjam-e le a nevét, „megnyugtatott“, hogy kéforintos Tölgyesinek hívják. Szóval egyszerűen és póriasán Tölgyesi László a neve, amit még azzal is alátámasztott, hogy a „családi cí- mer“-t utoljára édesapja viselte, vagy inkább a címer viselte meg idős Tölgyesi Jánost, aki húsz egynéhány esztendőn át fűtője volt a m. kir. államvasutaknak: Nem is tudná már elmondani, hogyan sikerült négy testvére közül egyedül őneki megszerezni a kereskedelmi érettségit, amikor az apja lenne a megmondhatója, hogy a sokszor dupla műszakokon át markolt szeneslapát milyen szűkén vetett oda valamit a hattagú család száméra. De az érettségin kívül egyéb szerencse is érte Tölgyesi Lászlót. Az érettségi bizonyítványt 1944. május végén kapta kézbe és néhány hónapra rá sikeresen elkerülte a front- szolgálatot is. Igaz, nem egészen rajta múlott, hanem inkább a leventeparancsnokán, akinek az lett volna a feladata, hogy néhány hét alatt bevetésre kész „harcosokat“ faragjon a 17—18 éves, cseppet sem vérszomjas kamaszokból. Aztán nem tudni miért, de se- hogysem ment a kiképzés és egyre nyugtalanabb, egyre elégedetlenebb lett velük szemben a parancsnok. Át is telepítette az egész kompániát a dinnyeberki faluvégére, hogy legalább mások ne lás- ■ák az ügyetlen gyülekezetét. Ott aztán addig vezényelt, addig kiabált jobbra át-ot, hátra arc-ot, amíg egy havas téli reggelen a bevonuló szovjet csapatok ki nem mondták az utolsó vezényszót, az „oszolj “-t A „hadviselésiből“ ilyenképpen megmenekedve, további útját is jószerencse kísérte Tölgyesi Lászlónak. Legalább is ő annak vélte és csak később eszmélt rá, hogy a pécsi pénzügyigazgatóságon, ahol 1945 tavaszán állást kapott, már nem a szerencse szeszélyes játékának köszönhető. Pe dig a munkatársak, az osztály vezetők javarészt a régi garnitúrából „származtak“ át és a dohos levegő is ott terjengett még a szobákban, de meddig? Amíg az első május el nem hessentette szívükből a bizalmatlanságot. így beszélt erről Tölgyesi László. *—■ Milos János volt az első pártfogóm. Milos János számvevőségi főnök, aki negyvenöt tavaszán már felváltotta az ötven esztendőt, ö, aki méltó- ságos főnököket szolgált, s aki jobbára csak alázatos tisztviselőket igazított évtizedeken át, ő volt az első, aki megtalálta az új hangot. És ez az új hang nem volt hamis. Nem volt hízelkedő, sem m- vaszkodóan erélyes. Egyenes volt és határozott, pártfogó, de nem gyámolító. Mesterember volt Milos János, aki a mesterség fogásait apránként és alaposan belégyúrta az „inas“-ba. öt esztendeje „inaskodott" Tölgyesi László a pénzügyigaz gatóságon, amikor hírét vette a tanácsok megalakulásának. Még úgyszólván konyította csak, mi is a rendeltetése az új szervnek, amikor kézhez- kapta az áthelyezését. Sellyére került. A sellyei járási tanács pénzügyi osztályára, ahonnan néhány hét múlva átkérte magát Pécsváradra. Azóta is ott dolgozik, vezetője a pénzügyi osztálynak. Hogyan emlékezik vissza az elmúlt tíz esztendőre? •— ötvenben, amikor idekerültem, bizony elég siralmas volt a látvány a tanácson. Jóformán egy székünk nem volt, amire leüljünk, asztalunk, amelyen dolgozzunk, uzsonáz- zumk. Szereztünk ugyan néhány szuvas kocsmaasztalt, X- lábú kertiszéket, de a kalapot, a kabátot még sokáig szögre akasztottuk. A megyei tanács segített. Persze csak amennyire az ere jéből futotta, mert ott is gond volt még akkor a berendezés, de különösen gyengén álltak szakemberekben. Aztán lassan ként, tanáccsá vált a tanács, „fogadóképessé“ a hivatal. És mi volt az első nagy feladatuk? A járás meglévő javainak fenntartása, megőrzése. De talán mondja el ezt is Tölgyesi László. — Nagyon nagy gond volt ez — mondja — és növelte még a gondokat az is, hogy az akkori költségvetésünkkel nem gazdálkodhattunk szabadon. Mindenhez felsőbb beleegyezés, millió aláírás kellett. Szóval nagyon nagy volt még a gyámkodás felettünk. Persze az is hozzátartozik az igazság hoz, hogy kevés volt a saját szakemberünk. Lényegében 1956—57-ben váltunk önállóvá, amikor jogot kaptunk hitelátcsoportosításokra, póthite lek engedélyezésére, vagyis ezek voltak a tanács önállóságának első bizonyítékai. — Ez a ti pénzetek, gazdálkodjatok vele. — És mi éltünk is a lehetőséggel. Az előbbi bürokratikus számlakezelést felváltotta az önálló költség- vetés, az önálló pénzkezelés. A többiről talán felesleges is beszámolni, hiszen a szemünk előtt játszódik le a köz ségek rohamos fejlődése, az utak, járdák, kultúrotthonok, egészségházak építése, falvak villamosítása és ezernyi más bizonyítéka a tanácsok önállóságának. Csak akkor akad el kis időre a beszélgetésünk, amikor Tölgyesi László kormánykitüntetésére terelődik a szó. Valahogy illetlennek tűnt, hogy megkérdeztem, miért is kapta a munka érdemérmet. Zavarba hoztam vele. Azt mondta, nem tudná megmondani pontosan, miért kapta, mert rajta kívül nagyon sokan vannak, akik tíz éve dolgoznak a tanácsokon. Márpedig nem kapott mindenki kor mánykitüntetést a tízéves jubileum alkalmából. így hát homályba merült volna a lötüntetés igazi oka, ha a búcsúzásunkkor Tölgyesi László nem szól utánunk: „Azért talán annyit megírhatnak, hogy a költségvetési csoportunk megyei viszonylatban az elsők közé került.“ »QV ss Hortal Gyöngyike ötödik osztályos, 6 tolltartót takarított pénzén. vásárol meg. (Foto: Winternltz) középiskolai osztályban lesz gyakorlati oktatás és sikerült elérni azt is, hogy egy osztály ból legfeljebb 3 üzembe járnak gyakorlatra a diákok, ötven kísérő tanár a nyári szünetben a helybeli Gépipari Technikumban ismerkedett a fém- szakmával, három agronó- must vettek fel gimnáziumokba, illetve biológus szaktanárok szereztek jártasságot az agronómus szakmában. A Széchenyi Gimnáziumban nyílik meg az első szak-középiskolai osztály, ahol az első három évben heti két napon, a negyedik évben három napon tanulnak motorszerelést és az érettségi bizonyítványhoz megkapják a szakmunkás iskola építését fejezik be és kezdik meg újabb nyolc tanteremben a tanítást. A mohácsi gimnáziumban. — ahol a legfejlettebb a gyakorlati oktatás — az új tanévre már a gimnáziumnak mind a 12 osztályában megszervezték a politechnikai képzést. A komlói, siklósi, szigetvári gimnáziumokban tovább fejlesztőt ték, illetve a megye újabb 16 általános iskolájában bevezették a gyakorlati oktatást. Szép tember elsején élefcrehívják a Baranya megyei politechnikai tanácsot is azzal a céllal, hogy megyei szinten egyeztesse ösz- sze az iskolák és politechnikai képzésben segítő üzemek együttműködését; Nádor Szálloda érettségizett portás tanúiét felvesz: Nyelvtudás előnyben; 32508 Férli scéliurtisÉt felveszünk. Albelrtfalvi Vegyigyár Pécsi Telepe. Bathyány utca 2. 32501 JMquui jCá&zlá uis&zazmtíU&ziU
