Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)
1960-08-24 / 199. szám
NAPLÓ 5 *G 1 »60- a., GUSZTUS 24. cA i etiljei aiAiorelunt L Toliseprű Diszpécserek Pécsett A halálra ítélt pécsi villan mosok helyét rövidesen elfoglalják a modem, új autóbuszok. A közlekedés új rendje eleinte bizonyára sokakat meg zavar majd. Helyi újságjainkban olvastuk, hogy a várható közlekedési nehézségeken a PKV a Széchenyi téri dizspé- cser-szolgálat létesítésével óhajt segíteni. Az utóbbi időben üzemeink életében is felbukkant a diszpécser-rendszer bevezetése. Egyes munkahelyeken, a rádióban és a sajtóban egyaránt halljuk, olvas suk, d i zspéeser-hál ó aa t, fődiszpécser, stb. Sokakban joggal vetődik fel a kérdés: milyen újabbfajta díszpintyőke ez a diszpécser szó, pótolható-e valamiféle ma gyár szóval? Mivel ma még legfeljebb csak az érdekeltek tudják, vagy legalábbis sejtik a diszpécser szó jelentését, fontos tisztázni a fogalmát. E szó nem valami pécsi díszpolgárságot (Pécser — pécsi) jelent, hanem az angol dispatch szóból ered, s gyors elintézést, intézkedést, sietséget, táviratot fejez ki. A dispatcher (magyaros kiejtéssel: diszpécser) pedig feladó. Mi a diszpécser szót, mint annyi más szót is, nem eredeti érteimében használjuk, hanem a munka ir án y ít ás kifejezésére. De ha már így áll a bál, miért nem lehet e felkapott, fakó angol szó helyett'a munkairányító, vagy rövidebben: az irányító, a sürgető szót használni? De kötelességünk felhívni a figyelmet egy másik aggasztó angl’cizmusra is. A Balaton parti sátortáborok eltűnéséről van szó. Pár évtizeddel ezelőtt még városunk kertvárosi részét is sátortábornak nevez ték. Ma aligha hívnák így. Manapság ugyanis csak campin gek (ejtsd: kempingek) léteznek. A Balaton mentén Córnp'ng-levelezőlapok vásá- to1 hatók. Balatoni camping címmel külön könyv foglalkozik a „campirozás“-sal. Az Ország—Világ című lap utolsó számában az egyik kép felírna: „Jó reggelt camping- lakók! Hasatokra süt a nap!“ A képen azonban sem a nap, sem a hasak nem láthatók, csupán két sátor. A camping ugyanis nem más. mint sátortábor. Persze nálunk sokkal élők«-1 ebben, tetszetősebben hangzik, ha valaki ezzel az elejében angol, végében német gyártmányú igével büszkélkedik beszédében: — Képzeld, tegnap még a Balatonon campiroztam! A megszólító gyakran nem is tudja, hogy a beszélő nem valami előkelő hotelban, vagy motelban lakott, hanem valamelyik partmenti fűzfához kötötte sátorkötelét a hét végén. A Baranya megyei idegen- forga'om növelésére nemrégiben előadást hallottunk a Pécsi Rádióban. Az előadó lel- ' késén ajánlotta, hogy a „hétvégi víkendünket“ töltsük Abaligeten, ahol szintén lehet már „campdrozni". A víkend (veek-end) szó szintén angol szó: hét végét jelent. Ezt az alattomosan nyelvünkbe lopakodott szót szintén feleslegesen használjuk. Furcsa dolog hétvégi víkemdrőfl, víkende- zésről beszélni, hisz a „hétvégi hétvége" szükségtelen szószaporítás. Ha az abaligeti hétvégizésre, hétvégi sátorverésre csábító meleg ajánlatnak értelemzavaró idegen kifejezéseit nem is fogadjuk el, annál inkább dicsérjük a kirándulások szervezésére irányuló hírverést. Dr. Tóth István Megjegyzések a kiállításhoz Gazdagabb gyógynövény- és gomba- bemutatót kellene rendezni Ebben az évben többször esett szó a sellyei arborétumról. Hogy Sellye merre van, azt hiszem, hogy ezt mindenki tudja megyénkben. Az arboretum kifejezést azonban nem mindenki érti. Arboretum élőfa- gyűjteményt jelent. Nem megfelelő erre a park megjelölés, mert a parkban fákon kívül jelentős helyet foglalnak el az egynyári színes, változatos virágok. A parkok a pihenés, felüdülés, csendes szórakozások helyei. Az arborétumok nem erdők, bár az erdőkben is fák és cserjék vannak, de az erdőkben nem sok fa fajt lehet találni, s az ottani fák elsősorban haszonfák, amelyekből szerszámfát, építőfát, tűzifát készítenek. Az arboretum nem botanikuskert, mert ott a fákon és cserjéken kívül egynyári növények is vannak szép számmal, és ide a növényeket meghatározott tudományos célból rendszerint nagy területről, messzi vidékekről, esetleg más világrészekből gyűjtik össze. Elrendezésükben a rendszer a döntő, s célja a tanítás segítése. Az arborétumba a fákat és cserjéket ugyancsak a világ minden részéről gyűjtötték össze, céljuk azonban elsősorban a kísérlet. Elrendezésükben rendszerint a szép hatásokra is törekszenek. Hazai arborétumaink közül kevés olyan van, amelyet előre elhatározott tervvel telepítettek azért, hogy a messze földről összegyűjtött növényekkel kísérletezzenek. A mieink leginkább a főurak kedvtelésének eredményeként jöttek létre. Volt olyan földesúr, aki szerette a szépet a fákban, a bokrokban. Szerette a nyáron hűvöset adó lombokat. Szerette a különleges alakú, a szokatlan színű fákat, cserjéket. Szerette a fák között élvezhető kellemes, pormentes, üdítő levegőt. Ezért telepítettek kastélyaik köré parkot. Hazánkban az ilyeh parkoknak létesítése a XVIII. század végén és a XIX. század elején lett általánossá. Azelőtt is voltak kertek, ligetek, gyümölcsösök a kastélyok körül. Ezekből a kertekből, éppen jellegüknél fogva, s azért is, mert a fák sem örökéletűek, nagyon kevés maradt meg, inkább csak egyes fák. A parképítés divatjának kezdetén a francia stílusú kert volt az általános. Az egyenes utak mentén ültetett fákat és bokrokat mértani Idomok szerint nyírták. Olyan volt a francia kert, mint egy mértani szertár, csak az idomok élő növényekből voltak nyírva, s az átrendezésük Is nehézkes lehetett. Milyen rideg kert, csupa természetellenes forma! Azt gondolnánk, semmi sem maradt meg ebből a mesterkélt kertből, pedig a közkedvelt puszpángot manapság is kizárólag azért ültetjük, hogy megnyírjuk... A francia kertet a múlt század elején felváltotta az an- goi stílusú kert. Ez egyébként a felvilágosodás kora. A tehetősebb főuraknál már korábban meg lehet találni ezt az irányzatot, így az Estgrházy-park Tóvárosban 1783-ban létesült. Jellemzője ennek a szentimentális kertnek a szomorúfűz, azután a Jegenyenyár is akkor kezdi meg hódító útját hazánkban, hogy utainknak mind a mai napig a legszebb fasora legyen. A fasorok egyébként is kiegészítői a parkoknak, abban folytatódnak, ahol erre lehetőség van. Máig is maradtak meg ilyen — több mint 200 éves — hársfasorok; Nagycenken, Dombóvár és Kocsola között, Szakály és Tamási között. Ennek az Időnek jövevénye az ákác, ami a főúri kastélyok parkjából indul el hazánkban hódító útjára s lett az Alföldnek jellegzetes és nélkülözhetetlen fájává. — Ezekben a parkokban éppen a szentimentális hatások fokozására építettek műromokat. Az utak Persze kanyargósak és a fák, merjék jól ávéuyeöiüíiek térmészetes szépségükben, ezért versengenek a főurak újabb és újabb fajok megtelepítésével. Mint látjuk, ennek a kornak köszönhetjük néhány fontos fa meghonosítását. A felemlítetteken kívül természetesen még jó egynéhány van. A XIX. század első felében a természetességre törekvés még jobban előtérbe kerül. Kellemes hatást kiváltó facsoportok telepítésére került sor. Ez volt a dendrológiai kert. Különösen kedvelték a nagy fákat. Legjellegzetesebb volt a platánfa, azért is lehet ezt a kort a platán korának nevezni, az előző szomorúfűz korral szemben. Ahol nem volt elegendő hely a platán részére — hiszen az általam eddig mért legnagyobb példány törzs-kerülete 7 m, koronájának átmérője 25 m, magassága 26 m, a hőgyészi Apponyi- féle arborétumban — elgondolhatni, mennyi hely kell egy ekkora fának, — ott török mogyorófát ültettek. — Ebben az időben különösen Kínából került sok dísznövény Európába és hozzánk. A század közepén kezdik meg diadalútjukat az amerikai fenyők. Ezt a kort róluk lehet elnevezni. Nálunk kevés az őshonos fenyő. A fenyők utáni vágy azt hiszem általános az emberekben, mert különleges alakjukon kívül örökzöld lombozatuk is nagyon szép. így érünk a múlt század végére, amikor az örökzöldek telepítése lesz általánossá a parkokban. Ez az utolsó szakasza a parkok fejlődésének. Az örökzöld parkok hazai mintája a molonyai park volt. Csodálatos is lehetett a hó alatt is zöld növények sokféleségével. Honnan szerezték a sok új növényt a parkok telepítői? A versengésben, hogy egymáson túltegyenek exoták megtelepítésében, többen expedíciókat szerveztek az akkor újonnan felfedezett területekre, Afrika belsejébe, Amerika nyugati vidékeire, Ázsia távoli területeire, a még távolibb Ausztráliába. Onnan hozták az újabb növényeket, amelyeket megtelepíteni igyekeztek parkjaikban. Természetesen, az újonnan hozott, vagy hozatott növények, sokszor csak a melegházakban díszlettek, de voltak közöttük olyanok is, amelyeket mindjárt ki lehetett ültetni és szépen díszlettek. Volt olyan növény, amelyet télen védtek fa-házikóval a nagy hidegek ellen, vagy más kertészeti fogással sikerült meghonosítani. A főúri kedvtelésnek mint látjuk, volt egy csomó olyan mellékhajtása, ami a természet megismerésének nagy munkájában egy-egy kisebb részlet volt. Megismertek a kutatók sok növényt, ezzel a rendszertani ismeretek bővültek. Persze, a telepítők ezzel nemigen törődtek rendszerint, de akiket foglalkoztattuk, azok a tudományt előbbrevitték. A sellyei arboretum az ország hasonló intézményei között előkelő helyet foglal el. Aojfaktnak feldolgozása folyamatban van. Eddig 165 fásnövény nevét sikerült megállapítani. Ebből 48 a fenyőféle. Az összesből 111 a külföldről hozzánk került faj és fajta. A sellyei arborétum területe 17 hold Nagyságát tekintve is a jelentősebbek közé tartozik. A Draskovich család telepítette. A telepítés kezdetét nem tudjuk még megállapítani, de az bizonyos, hogy 100 évesnél régibb, legalábbis a kastály melletti rész. Talaja homok. Nem teljesen sík területen fekszik. Legmagasabb részen a kastély épült. Ennek alakja négyszög, amely egy négyszögletes udvart zár körül. Ez a falunak Is legmagasabb része. Az Ormánságban vagyunk, ahol a falu meg a domb ösz- szetartozik, mert ezek voltak csak árvízmentes helyek. Mivel a falu szélén vagyunk, innen három irányban lejt a felszín, keletre, nyugatra erősebben, délre lankásabban. A kastély közvetlen környéke mesterségesen kissé megemelt. A park hosszúkás, dél felé húzódik. Ha a kastély teraszáról nézzük, legszebb a kilátás. Innen indul a fő út. Ez a park tengelye. Az út két oldalán régen virágágyak voltak, most gyep. Mellette menedékesei» emelkedő bokrok, fák, melyfct régen nyírtak. Az út folytatásában jegenyesor, melynek végében, délutáni napsütésben fehérük a sósver- tikei templomtorony. A nyírott bokrok és fák a francia stílusú kertet, a messzi templom- torony, melyet a park építése bekapcsol a képbe, szerves részévé teszi, a szentimentális kertet idézi emlékezetünkbe. A felmagasodó fák alatt kanyargós utak, a nagyobb térségeken kisebb facsoportok, mint az egész országban ritka szépségű vérbükk csoport, egyes fák, mint a hatalmas mam- mutfenyő, a dendrológiai kertet juttatják eszünkbe. A szokatlanul nagyszámú és legnagyobbrészt amerikai eredetű fenyők, és az ugyancsak szép számmal található örökzöldek azt mutatják, hogy nem egységes stílusú a park, hanem benne úgyszólván minden stílust meg lehet találni. Ez azonban nem hat zavarólag, mert az egésznek hatása érzik mindig, s uralkodó a dendrológiai kert, ami a legtermészetesebb és éppen azért a legszebb. Minden arborétumnak van valamilyen jellegzetessége, ami a többitől elkülöníti. Itt több ilyet lehet találni. A legszembetűnőbb a fák bámulatos sokféle színe. Azt hiszem, itt a zöldnek minden árnyalatát meg lehet találni, a kékeszöldtől a sárgászöldig. De van aranysárga is. Legszebbek ilyenkor a vörös különböző árnyalatai. Az előbb említett vérbükk csoportnak olyan a színe, mint a vér, mint az aludtvér. Van itt vörös levelű mogyoró, és van vörös tölgy is. Igaz, ez csak ősszel vörösödik meg. Másik jellegzetessége az arborétumnak a nagyon sok fajta fenyő. Azt hiszem, nyugodtan lehet mondani, hogy nincs az országnak még egy ilyen fenyőgyűjteménye a déli széleken! Es ezekben is a színek. Van itt arany-tuja, ezüst-fenyő, szürke duglasz, kék hamisciprus. Felsorolni nem lehet ilyen rövid írásban. Ha a származási helyeket nézzük, az is érdekes. Van fenyő a Himalájából, a Sierra Nevada- ból, a Kaukázusból, Kínából, Kanadából, Görögországból, Spanyolországból. És persze, máshonnan is! Többen bizonyára azt szeretnék tudni, hogy mi a legnagyobb különlegessége ennek az arborétumnak. Nehéz erre választ adni, hiszen sok szempont szerint lehet valami különlegesség. Szerintem a legjobban erre kiemelésre a háromszín-levelű bükk méltó. Ott van a kertészet közelében a park délnyugati csücskében. Jókora fa, pedig nem is idős, úgy 30 év körüli lehet. Alakja olyan, mint a bükké általában, széles koronájú. A levele érdekes. Színe sötétzöld és sötétvörös, a szegélye pedig rózsaszín. Ez a végleges színe a levélnek, mert amikor kirügyezik, levele majd nem átlátszó, csak egészen hal vány színekkel. Az nem sokat mond, ha kijelentem, hogy ilyen fát még nem láttam, de azt tudom, hogy ha van is ilyen fa az országban, akkor igen kevés helyen lehet. — Azt is tudom, hogy a vérbükk olyan színárnyalatú, amilyen csak még egy van hazánkban. — A páfrányfenyő ugyan nem a leg nagyobb törzsű (270 cm), de ilyen széles koronájú és éppen ezért különlegesen szép nincs több nálunk. — A kocsányos tölgyeknek több fajtája ég változata található itt, ezek közül legszebb az a szlavóniai tölgy, amelynek a törzskerülete ugyan nem túl nagy. 280 cm, de az ágai 13 m magasan kezdődnek, addig egyenes és ágtiszta a törzse. Van itt kocsányos tölgy, melynek törzskerülete 350 cím Nem lehet megállapítani a fák korát, mert nem került elő eddig sem mi okmány a park telepítéséről. Azt tudjuk, az újabb időkből, hogy körülbelül 50 éve vezették a vertikei utat a mostani helyére, mert akkor a park jelenlegi területén ment keresztül. Tehát akkor volt jelentős telepítés. Azután 1926- ban ugyancsak nagy telepítés volt, a park mostani kialakítása akkor történt. Az arboretum a felszabadulás óta sokszor cserélt gazdát- Most jó kezekben van. Az arborétumban most munkálatok folynak. Olyan lesz, mint virág korában. Ezzel ez a kincs, melyet a benne lévő és pénzzel fel nem mérhető értékű soksok különleges fa és cserje oly széppé tesz, most már egyedül a nép érdekeit szolgálja, lehetőséget adva tudományos kutatásoknak és a látogatók tanulásának, de szórakozásának is. Vörös László Zsigmond főj&k, adjunktus A dél-dunántúli mezőgazda- sági kiállítás és vásár rendezőinek nem kis feladatot jelentett úgy megszervezni a kiállítást. hogy az rendeltetését be töltse és minél hathatósabban szolgálja mindazt, amire hivatott Szégyenkezni nem kellett. A kiállítás több olyan gaz dasági kérdést felvetett amit eddig nem hangsúlyoztak eléggé, melynek népszerűsítésével első ízben próbálkoztak. Éppen ezekkel kapcsolatban emlékezem meg tapasztalataimróL A gyógynövények és a gombák ismertetése és begyűjtésük népszerűsítése, véleményem szerint odaillett, a kiállításra. Találkoztunk sok hasznos gyógynövénnyel, láttunk szétszórt kis egységekben levendulát ricinus magot, napraforgót Értesültünk a muskotály-zsálya, kerti izsóp, különböző kaporfélék termesztéséiről, megtudtuk, hogy a bólyi állami gazdaságban a közeljövőben római kamilla termesztésére is sor kerül. Ez mind érdekes és haszos volt. csak egy kicsit kevés. Persze mindent bemutatni nem lehet, mégis helyesnek tartottam volna olyan táblázatok, képek, grafikonok bemutatását, melyeken a termesztés kezdő lépéseitől a kész gyártmányig követhettük volna a gyógynövény, illóolaj-, fűszernövény útját. így értesültünk volna a mohácsi illóolaj desztilláló üzem működéséről is. A gyógynövények és gombák világából a Mecseki Erdőgazdaság vadászházában kaptunk ízelítőt, de csak ízelítőt. Tizenkét gyógynövény képét láttuk, de meg kell jegyeznem, hogy ezek közül kettő a piros gyűszűvirág és az izlandi zuzmó nem terem a dél-dunántúli erdőkben. A mérges gombák közül nagyon helyesen a párducgalócát, a légyölő- és citrom galócát mutatták be, kár, hogy a legmérgezőbb, a halált okozó gyilkos galóca hiányzott a kiállításról- Ugyanígy nem szelepeitek az ehető gombák között a peresz- kék, a császárgomba, a róka gomba és az ehető vargánya, vagyis a legízletesebb csemege fajták^ Véleményem szerint helyes lett volna az erdei melléktermékgyűjtők gyógynövény-, csiga- és gambakiállítását is meg rendezni, megjelölve a beváltó helyek pontos címét, a beváltás idejét, az átvételi árakat, felsorolni a mérges és védett növényeket. Minderre a következő kiállításon talán sor kerülhet. Kellemes meglepetés volt az igényes, komoly, alapos munkával készült növényvédelmi kiállítás. Kitűnően szemléltette a növényvédelem jelentőségét, a kártevőket, a kártételt, a betegséget, a megelőző védekezést, a gyógyító eljárásokat és a növényvédőszereket, eredeti csomagolásban. Nemcsak a zsíros olajokat és illóolajokat gyártó iparnak, de a gyógyszergyártó iparnak is elsőrendű szüksége van növényi alapanyagokra. Ezek kis százalékát vadon termő növények szolgáltatják, nagv részüket azonban kultúrában kell termeszteni. Ezek termesztésének fejlesztéséhez, fon tosságuk kihangsúlyozásához ez a kiállítás is hozzájárult. Baranyai Aurél gyógyszerész 1960. aug. 26-án este a DÓZSA Sport Étteremben, 1960. aug. 27-én este a Rózsakertben LÁSZLÓ IMR1 és BERKI IRÉN magyamóta estet tarti Belépődíj 6,— Ft. 32012
