Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12-01 / 163. szám

^ 1060. JÚLIUS ÍZ. APLO 3 As első bányásznaptól a tizedikig Közeleg a bányásznap; Az dén már tizedszer ünnepel­ük a szén munkásait. Ebből tz alkalomból kopogtattunk be Vietorisz Róberthez, a kom­éi széntröszt műszaki osztá­sának vezetőjéhez. Az idős őmérnók közel négy évtizede lolgozik különböző műszaki kosztokon. Már öt éve nyug­iíjba mehetett volna, de nem udja otthagyni a bányát, melyet annyira megszeretett. Megkértük, hogy a tíz bá- ly ásznap tíz évéről nyilatkoz­ik, mondja el, mennyit is ha- Bdtunk a komlói bányákban ibben az évtizedben. Eltűntek a lovak 1950-ben egyedül Kossuth- ifcnán 30—10 igavonó állat loigozott a mélyben. A régi »anyák elképzelhetetlenek vol- ak lovak nélkül. — Ma csak sét ló dolgozik a komlói bÉt- ty ókban és ezek napjai is neg vannak számlálva — leg- Jább is odalenn. Még a tech- lifcai fejlettségükkel hivalkodó lyugatnémetek sem dicseked- letnek jobb eredménnyel, A lovak felszámolása, s fő­iént a bányaművelés mélységi erjeszkedése nagyon meg- pasztotta a patkánylétszámot B. Fehéregeret és kanári ma­iarat sem visznek többé a bá­tyába. a szénmonoxid-ves^ély ámutatására, mint ahogy egy- ;or tanácsolták, arra hivat- sozva, hogy megérzik. Valóban negérezték, de abból, hogy a ianári madár felfordult, még tem lehetett megállapítani, tány százalékos a levegő szén- nonoxidtartalma, s vészéi yes-e nár az emberre. Ma kimutat- uk: műszerekkel; Lovak helyett több mint 40 Jiesel-mozdooy húz a főbb ■ágatokban, a mellékvágatok­án pedig egy flexibilis, ki- enc láncos és páncélos fcapa- ószalag és igen sok gumá- zalag biztosítja a szén to­vábbjutását. A szállítás gópe- ítése lehetővé tette a csillék Irtartalmának növelését is. íz új csillétobe háromszor nnyi — mintegy 21 mázsa — zén fér bele, ugyanannyi szén ovábbításához tehát három- zor kevesebb csille kell, mint »rábban. A nagy csillék szé­na a legkésőbb a jövő ér ve­iéig 380-ra nő. Könnyebb, gyorsabb és olcsóbb a munka ezekkel, A TH-val biztosított vága-. tok ma kilométereken át fény­csővel vannak kivilágítva Fényár úszik ott, ahol ko­rábban vaksötétség volt. Ezek a vágatok ' úgy hasonlítanak a régiekhez, mint palota a kunyhóhoz. A világításról lévén szó, meg kell emlékezni a fejlámpákról, mind több bányászt szerelnek fel ilyennel. Könnyebb így, hi­szen nem kell külön cipelni a lámpát, s ahová a bányász néz, ez a hely meg van világítva­N incsenek forró munkahelyek Ha az igényekhez mérten meglehetősen lassan is, végre megindult a fejlődés a jövesz- tés gépesítésében. Ma igen nagy teljesítményű Lőbbe-fóle széngytalu van a tröszt birto- ’ kában és hamarosan megkez­dődnek a kísérletek a GTK 35-ös szovjet réselőgéppel. 1950-ben, a kapitalista örök­ségnek megfelelően, a szív­lapát volt a legfőbb rakodási eszköz. Szénből több mint 8 kiló, meddőből m!ég ennél is több fért egy lapátra. Elkép­zelhetjük, milyen nehéz volt 8 órán át emelgetni! Ma már mind nagyobb tért hódítanak a különböző rako­dógépek, különösen a meddő­nél, ahol a kőzet 50—60 száza­lékát már géppel rakják, s a fejlődés tovább* üteme is biz­tató. Komlóról lévén szó, nem le­het hallgatni a bányák hőmér­sékletéről. Valamikor ü gy em­legették, mint az ország leg­melegebb bányáját. Komlón ugyanis nem 33 méterenként emelkedett egy fokkal a hő­mérséklet, hanem már 19,6 méterenként. A horthysta ál­lam —, mert azé volt régen a bánya — nem sokat törődött ezzel, így a bányászok helyen­ként 48 fokos hőségben dolgoz­tak. Az utóbbi 10 évben rengete­get tettünk a szellőztetés meg­javításáért. Csak két számot: 1950-ben Kossuth-bányán 1800 légköbméter volt a szellőztető berendezések teljesítménye percenként. Ma ugyanott és III-as aknán 10 ezer köbméter. Ilymódan sikerült a hőmérsék­leti maximumot 28 fokra, az átlagot pedig 23—25 fokra szó* j rí tani, Kialakult az új törzsgárda Sokat lehetne még beszélni a bányák fejlődéséről. De ír­junk inkább a bányászokról, hiszen végtére az emberektől függ minden, azok nélkül mi sem változhatott volna az utóbbi tíz esztendőben. Erről már Bátai Jakab elv- társ, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője tá­jékoztatott. aki maga is igen hosszú ideig dolgozott a bá­nyában, Érdekes dolgokat mond. Milyen is volt 1950-ben a komlói bányászgárda? Az idő­sebbek főként a komlóiak kö­zül kerültek ki, a fiatalok pe­dig ezer helyről vándoroltak épülő szocialista városunkba. Magúikkal hozták a paraszti életszemlélet minden terhét, öntudatban messze elmaradtak a tősgyökeres komlóiaktól. Ebből a tarka összetételhői alakult ki az a törzsgárda, amely ma már komlóinak ne­veri magát. A mai komlói át­lagbányász 35 esztendős (talán egy bányában sem ilyen ked­vező az átlag), jól ól és — a kisebb hibáktól eltekintve — elégedett. Ma már ritkaságnak számít az olyan bányászlakás, amelyben nincs rádió. Elter­jedt a mosógép, gyakori a te­levízió, motorkerékpár és mint egy KM) személyautó van bir­tokukban. Tizenhétmillió fo- , rintot raktak takarékba, s , közöttük nem egy bányásznak ; több mint 100 ezer forintos betétkönyve van! A komlói átlagbányász, a maga példájából látja, hegy a népi rendszer, a proletár ál­lam az övé. Legalább egy fej­jel nőtt öntudatban az utóbbi 10 év alatt, amit két adat is bizonyít: az ellenforradalom előtt 8—10 százalékos volt az igazolatlanul mulasztók ará­nya, ma pedig 0,4—0,5 száza­lék. Az élenjáró bányász szak­mai és politikai oktatásra jár (tavaly közel negyvenen vé­gezték el az általános iskolát) és a szocialista munka bri­gádja cím elnyeréséért harcol, olyan címért, amiért nem ré­szesül anyagi előnyökben. A szemünk előtt játszódik le « régvágyott folyamat: az em­berek levetik a múltból hozott „jellem-gumyájukat“ és lépés­ről-lépésre kialakul a szocia­lista embertípus. * 1950-ben egyetlen termelő aknája volt Komlónak s 70— 80 vagon szenet adott naponta. Ma a komlói aknák együttes termelése több mint 500 va­gon. Ez a két szám a leírtak koronája, annak mutatója, hogy tíz év alatt mennyit fej­lődtünk. Minden bányásznap újabb mérföldkő előrehaladá­sunk országútjén, büszkén te­kintünk vissza a szeptemberi ünnepek pihenőállomásain. Magyar László összegezték az ipari vásár üzleti eredményeit Noha a Budapesti Ipari Vá­sár már több mént egy hónap­ja véget ért, az ott megkez­dett üzleti tárgyalások még néhány hétig eltartottak, s a Külkereskedelmi Miniszté­riumiban most összegezték az üzleti nyereségeket. A kiállí­tott külföldi áruk 70 százalé­kát megvásárolta külkereske­delmünk, s néhány cikkből to­vábbá mennyiséget is rendelt, így az importkötések értéke meghaladja a 85 millió deviza- forintot. Vállalataink a vásá­ron több mint 400 millió de- vizaforint értékben adtak ei magyar árukat. A legjelentő­sebb exportkötések között ta­lálható például az NDK-val aláírt a következő években 3200 autóbusz szállításáról szóló szerződés és a Szovjet­unióval kötött megállapodás, amely szerint sok orvosi mű­szert, többek között 150 rönt­gen-gépet vásároltak tőlünk. Külkereskedelmünk lényegé­ben valamennyi kiállító céggel kötött üzleteket, sőt több olyan kereskedővel írt alá megálla­podást, aki nem kiállítóként, hanem csak látogatóként ér­kezett a vásárra*, Fényárban úszó „vasvágatok“ Ha egy 20—30 évvel ezelőtt neghalt bányász felébredne és 'égigmenne Kossuth-bánya őbb vágataiban, ugyancsak negdörzsölné a szemét álmél- sodásában. Mert milyen is volt i kapitalista idők vágata? Só­ét. csaknem teljesen fa ácsola­tú, minden lépésnél ügyelni ellett, hogy be ne verje az mber a fejét egy-egy megtört üvegfába, nem is szólva a vá- ányok mentéről, amit a talp- íuzzadáscfc megviseltek és bi- saklóvá tették a járást. Ilyen örökséggel dolgoztunk ni 10 évvel ezelőtt is. Akkor igyetlen TH-gyűrű sem volt nég. Ma a nyitott vágatok 68 zázaléka tartós biztosítással — alazással, betonidomkővel s 5ként TH-gyűrűvel — van el­it va. A fejtésekben is tért ódít a „vaskorszak”: mintegy ezer fémtám van a komlói Anyákban, ami az összes ron thomlokhossz egynegye- íére-egy harmadára elegendő. ÉRETTSÉGIZETT FIUKAT SZAKÁCS és FELSZOLGÁLÓ TANULÓNAK felveszünk. Jelentkezés a MECSEKVIDÉKI ÜZEMI VEN­DÉGLÁTÓ VÁLLALATNÁL. Pécs, Perczel utca 8. szám alatt. Lehetőleg pécsiek jelent­kezzenek. 159005 A Déldunántúli Áramszol­gáltató Vállalat gyakorlott GYORS- ÉS GÉPÍRÓT felvesz. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztá­lyán, Pécs, Légszeszgyár n. 13. sb. 154 ARATNAK A FIATALOK Sásdon találkoztam Németh elvtárssal, a mágocsd gápáUomás párttitkárával, Ö em­lítette, hogy a kisze- sek között Lajkó Já­nos kombájnos érte el a legjobb ered­ményt az aratásban. Jelenleg a csikóstöt- tősi termelőszövetke­zetben vágja a tava­szi árpát, Közel a faluhoz, a dombtetőn találok rá, éppen a gépét javít­ják, de egyébként sem kezdtek volna tíz előtt dolgozni. Elhúzódunk a hűvösre, vele jön­nek segítő társai is Zónár Lászlóné, Má­té Katica és Deli Pis­ta bácsi. Zónámé viszi aszót és azonnal panaszko­dik is, hogy kevés a zsák és emiatt néha állnia kell a gépnek. — Katica közbevág, hogy pénteken is fél ■kettőtől négyig áll­tak zsákhiány miatt Mikor megjegyzem, hogy ők szövetkezeti tagok, miért nem szól nak ezért s vezető­ségnek, Zónámé már is válaszol, hogy szól­tak már, de azt mond ták ők hallgassanak, nagy a szájuk. Lajkó Jancsi csen­desebb, jóvágású, barna fiatalember, Ö is hiányolja, hogy kevés az a háromszáz zsák és kellene még legalább ennyi, akkor nem volna fenn­akadás. Hogy mikor kezdte és hogyan lett kom- bájnos? — Mikor kijártam a nyolc elemit, akkor Budapestre kerültem a Fővárosi Elektro­mos Művekhez vil­lanyszerélő tanuló­nak. Amikor felsza­badultam, akkor egy évig a nagymányoki aknamélyítőknél a szakmában dolgoztam dennap hazajár­om Mágocsra. ott la­kom anyámmal együtt. Közben dél­utánonként elmentem a bátyámhoz a határ­ba, aki a gépállomá­son traktoros volt, Neki segítkeztem, amiben csak kellett, de legtöbbet a trak­toron, és a végén úgy megszerettem a trak­tort. hogy abbahagy­tam éi te a szakmá­mat és eljöttem én is a gépállomásra dol­gozni. Azután a munkára terelődik a szó. Else­je óta itt aratnak a szövetkezetben. Egyéb ként kiderül az is, hogy Lajkó Jancsi már „öreg fiú” a csi- kóstöttősi szövetke­zetben, hiszen évek óta ő jár a gépállo­másról ide. Moso­lyogva mondja, hogy: — Alapító tag va­gyok én itten. Még alig voltak, amikor én már itt dolgoztam a géppel. Arattam, csépeltem, szántottam csak éppen, hegy nem vetettem. Szinte olyan idevalónak számítok Míg ezeket mond­ja Katicára kacsint —- Hallom, hogy nemsokára meg lesz az esküvő. Igaz? (Ne­kem Németh elvtárs mondta, hogy Lajkó Jancsi a mennyasz- szonyával együtt dol­gozik.) — Na de ilyet! Hát már az egész megye tudja? — pironkodik Katica. Jancsi csendesen megjegyzi, hogy igen a té.an, vagy a tava­szon tényleg összehá­zasodnak, Most sokkal jobb az aratás, mint tavaly, vagy tavalyelőtt Ta­lán elsők lesznek. A szombati értékeléskor még nem került a pártbizottság vándor­zászlaja hozzájuk, de a héten egész biztos ott lesz az ő kom­bájnjukon. Ez most a beszédtéma a brigád­ban. Eddig, pontosatofaen szombatig 85 hold ár­pát arattak le , Katica is meg Zó­námé is csodálkozik, hogy a falusi fiatalok közül kevesen jönnek a szövetkezetbe* Pe­dig..» — Itt jobb. Ott se keresnénk többet és nem kell olyan korán kelni se. hogy a vo­natra, vagy a buszra szaladjanak, — Azok reggel hatkor kelnék. én meg hétkor. S e számításunkat jobban megtaláljuk. Már is kétszáz munkaegység körül vagyunk, évvé­gére meglesz a három száz is. És majd a zárszámadáskor meg­látjuk. Ha nem a kombájn mellett volnánk, nem mondaná meg senki, hogy Katica itt dol­gozik. Legalább olyan elegáns, mintha utaz­ni készülne a Bala­ton mellé. Kockás pe­pita blúz, " pöttyös szoknya, szürke fél­cipő és napszemüveg. Mikor kérdem, hogy ha bálba megy, akkor hogyan öltözik? Deli Pista bácsi közbe vág: — Akkor afig lehet megismerni. Kézit csókolamot keR kö­szönni neki. A staférung meg van-e — kérdem Ka ticátói. Persze, hogy meg van. Nem kell szé­gyenkezni miatta, — Megvan a szoba bú­tor, fehérnemű s hát minden, ami kell. Hi­szen dolgos, szorgal­mas család Katicáé*« családja, s Katica jó- ravaló dolgos kislány. Közben ei is ké­szült a gép, lehet kez­deni a munkát. Elin­dulnak a kombájn fe­lé, s búcsúzáskor vi­dáman emlegetik a vándorzászlót, hogy az pedig itt lesz leg­közelebb; Ki a szabadba] Rengeteg utast szállítanak az öregesen döcögő pécsi villa­mosok, vasárnap mégis rekordforgalmat bonyolítottak le a Tüzér utca és a Balokány liget között szállított 23 727 utassal. A természet igazi kedvelői a Balokány Üget helyett Sikon- dára, Abaligetre, Harkányba, Siklósra, Mohácsra utaztak. A MAVAUT-kocsik reggel 7—8 és délután 1—3 között bonyolí­tották le a csúcsforgalmat. Ebben az időben volt legnagyobb szükség a kisegítő járatokra, melyeik a megye legszebb kirán­dulóhelyeire szállítottak az utasokat, A türelmetlenebb utasok szívesen veszik igénybe a taxikat. A pécsi taxisok vasárnaponként alig győzik az utasok roha­mát. Egy-egy taxi 8—9 utast szállít óránként. A legnagyobb forgalmat természetesen a Mecsek felé bonyolítják le. Az uta­sok zöme a Tettyére, a Dömörkapuhoz és a Misinára rándul Iá ilyenkor, A hosszú sor megszokott látvány a Mecsekre induló autóbusz állomásánál. A Pécsi Köz lekedési Vállalat utasainak egyötöde, mintegy tízezer felnőtt és gyermek autóbusszal uta­zott fel vasárnap a Mecsekre, Fejlődött az idegenforgalom Az első félévben tovább fejlődött az idegenforgalom. Jelentősen emelkedett a ba­ráti országokból érkezett tu­risták száma. A baráti or­szágokból jött utasok 1958- ban összesen 100 000. 1959- ben 170 000 napot töltöttek el hazánkban, az idén viszont az év végére ez a szám eló- reláthatóleg megközelíti a 270 (XKhet Hazánkból az első félév­ben 18 000 turista látogatott el a baráti országokba. A Szovjetunióba körülbelül 5500, Csehszlovákiába 9000, a Német Demokratikus Köz­társaságba 3500 kirándulóit szállított az IBUSZ, a töb­biek Lengyelországot és Ro­mániát keresték feL A ti- zennyolcezres szám az év vé­gére körülbelül ötvenezerre növekszik. Ezekben az uta­zásokban az idén jóval több munkás és paraszt vett részt, mint eddig bármikor, Elmélkedett nyugati idegen forgalmunk is. Sok turistát vonzott hazánkba a Budapes­ti Ipari Vásár, és jelentősen nőtt azoknak a száma, akik évtizedekkel ezelőtt vándo­roltak ki és az idén rokoni látogatásra jöttek az óha­zába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom