Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20-01 / 170. szám

1960. JÜLITJS 20. NAPLÓ 3 Olyan a Balaton partja körös-körül, mintha valami kü­lön meseország lenne. Az üdülőké, a nyaralóké, turistáké ez az ország, amely télen lehet átmenetileg névtelen, de nyáron mindig kivirul. Megjelennek tarka virágai, az üdülésre ér­kező lányok, asszonyok, férfiak, gyerekek és tavasztól őszig, míg le nem hull az utolsó sárgult lomb és amíg osak van egy kis melege a napnak, életrekeltik ezt a sajátos, érdekes világot, amelyre emlékezve vakítófehér vitorlák, vidáman játszadozó gyerekek, csokoládébarna strandolok színes for- gata ötliik elénk. Gépkocsival utaztuk körül a Balatont. Fonyódtól Keszt­helyig, onnan Füredig, Füredtől Siófokig, majd Balaton- lelléig. Két napig tartott az út — persze megszakításokkal — s amerre gépkocsink elsuhant, mindenütt ugyanazt a ké­pet láttuk: villákban, impozáns, kastélyszerű üdülőépületeik- • ben, sátortáborokban, magányos sátrakban, sátorponyvával \ letakart gépkocsikban pihenő, a napfény és víz remek coc- ■ tailjét élvező emberek. Egészséges, gondtalan emberek ezrei. • Megyénkbelieket kerestünk köztük. Találtunk is. Sokkal : beszélgettünk, a Keszthely melletti Fenékpusztán táborozó, i azaz hogy éppen tábort bontó meszest úttörők után Készt- • helyen, Révfülöpön, Balatonfüreden, Tihanyban. ■.. Jutottak » baranyaiak is a Balaton számtalan üdülőibe. Valamennyiük- * ről nem tudunk írni, kevés ahhoz egy újságoldal, csak éppen • néhány mozaikszerű képet villantunSk fel, hogy lássák az : idehaza maradtak, az üdülésre csak ezután utazók, más tá- * jakra igyekvők, hogyan is élnek ismerőseik, barátaik, gyér- • mekeik ebben a meseországban. nHiuiiiiNuiiiinuiuiiiiiiiiiiiiuii Egy kis térzene délutáni verőfényben.: Á Baranya megyei Építő­ipari Vállalat balatonföldvári üdülőjében is „zajlik” az élet. Strandon, sportpályán és (klub­szobában egyaránt: A klubszobában éppen Ma­rosi József és Mónorics Béla egy üveg sör és néhány üdülő­vendég társaságában izgalmas sakkcsatát vív hagyományos jelleggel. A csata várható eredménye? — Döntetlen *— mondják mosolyogva. A vendégek — köztük a Me- gyer-család is — a príma el­látást dicsérik, a szórakozás, Pihenés megannyi lehetőségét. Egyébként Megy er Béla „ci­vilben” a horgászás szenvedé­lyének hódol. S amikor a vál­tozékony időjárásról esik szó, Megyei- Béláné némi malíciá- val megjegyzi: — Azt tessék beírni az új­ságcikkbe — mondja célozva férje halászzsákmányaira —, hogy az idő a halfogásra so­hasem kedvező. Persze, az igazsághoz tarto­zik, hogy Megyer Béla eddigi legnagyobb balatoni halász­zsákmánya egy három kiló ötvenhat deikás harcsa. Vidámság, pihenés, gondta­lan kétheti üdülés. Ezt a han­gulatot árasztja itt minden. Az üdülők dicsérete, a príma, bő- klubterem, no és Megyer Béla séges étkezés, a jól felszerelt halászzsákmánya is. A türelem harcsát terem. ^ „Jobb, mint otthon Siófokon, a Batthyány m 27. Bz. alatt, kedves kis park mö­gött két épület húzódik meg. Ez a Pécsi Kokszaművek üdü­lője. Meg akartuk látogatni a Kokszmű dolgozóit, hogy egy­szer ne csak munka, hanem Pihenés közben is beszélget­hessünk. Lukács Lajos elvtárs, az üdü lő gondnoka büszkén mutatta meg sorra az otthonosan be­rendezett szobákat, amelyek­en az üdülők valóban otthon elárulta, hogy nemcsupán a Pécsi Kokszművek dolgozói üdülnek itt. A Kokszmű tart­ja ugyan fenn az üdülőt, de át engedte a szakszervezetnek, s így az ország minden részéből jöhetnek ide üdülni. Cserébe viszont a Kokszmű dolgozói is beutalót kaphatnak az ország más részeiben lévő üdülőkbe. Úgy véljük, a Kokszmű dol­gozói nem is haragszanak ezért a cseréért, hiszen legtöb­ben szeretnek minden évben valahol az ország más-más Indul a hajó a siófoki kikötőből* Nagy tervek előtt FagylaUozás után Ikörtánc az üdülő udvarán. Üres volt éppen a Baranya megyei Tanács balatonlellei gyermeküdülője. Csak Orsós Mária nevelőnő sietett utá­nunk, amikor befelé tartottunk a kerti sétányon. De ahogy utolért, nyomban el is oszlatta aggályunkat. Nyaralnak itt gyerekek, méghozzá ötvenen a megye minden részéből, 8—14 éves korú lányok, csak éppen kiruccantak egy kis fagylatto-i zásra. A tábor vezetői pedig tárgyalni indultak, mert a na­pokban kirándulást terveznek Tihanyba és Füredre. Éppen csak elmondta ezt a rövid tájékoztatót, máris özön­löttek be a gyerekek. Lányok­ról lévén szó, meglepő csönd­ben. Persze, a csendnek oka volt. Mindegyikük fagylalttöl­csért szorongatott a markában, volt aki már a tölcsér pe> emét is körülrágta, volt akinél még púposodott a gombóc, egy ele­venszemű üdülővendég pedig már az utolsó morzsákat nyel­te. Magyar Ibolya komlói ta­nárnő nyomban indítványt tett, hogy mutatkozzanak be az ifjú üdülők az újságíró bá­csiknak. Hogy hogyan? Egy kedves játékkal. Közfelkiáltás­sal elfogadták a „Csákvári csacsit” erre a célra. Énekkel kísért körtánc ez, a dal a csacska kis csacsiról szál, aki eltévedt a sűrű erdőben. Krajsz Pálné, meg Magyar Ibolya maguk is beálltak a körbe, s ahogy a játék kíván­ja, nyújtották a finom zöld füvet a belső körben bólogató csacska (kis csacsiknak. ÍMéhány napja vannak csak itt, de már összeszoktak, vidáman készü­lődnek a kirándulásokra, nagy lubickolásokra, amelyek még előttük állnak. Igyekezni kell bizony, a két hét hamar el­röppen^, Elosztanak a viharfelhők Látogatásunk idején mégis­csak volt egy pécsi házaspár az üdülőben. Hegedűs Sándor, a Hőerőmű művezetője és fe­lesége, aki a Pécsi Kokszmű­vek dolgozója. Szerettünk vol­na jó üdülést kívánni nekik, dehát ahogy mondani szokás, „maguk is igyekeztek“, meg­találták a módját, hogyan le­het kellemessé tenni a nyara- lást: a strandon lubickoltak éppen. Nem akartunk utánuk menni, s megzavarni szórako­zásukat, ezért csak ezúton tol­Nem a megírni való hiánya, hanem az időjárás vet véget a balatoni riportnak. Hát igen, Keszthely felől el­komorul az égbolt. Az amúgy- is változékony időjárást a vi­hart idéző felhők súlyosbítják. A parti sétányon az emberek arcáról le lehet olvasni a fa­nyar hangulatot, a hullámo­kon már csak elvétve himbái egy-egy vitorlás, a többi már befutott a mólóhoz. Ez a két pécsi kislány „da­col“ az idővel és a Belkeres­kedelmi Kölcsönző Vállalattal. Az idővel azért, mert a vízről lassan mindenki eltűnik, csak ők ketten startolnak a földvári partról, a Belkereskedelmi Vál lalattal azért, mert volt bátor­ságuk vízibiciklire szállni. Valaki nevetve bekiált a partról: — Hova mennek? — Tihanyba! — Mikor érnék oda? — Jövőre! Hát ha a rozzant, kenyerét megette vízibiciklire néz az ember, körülbelül egyetért a menetidővel. Egyébként r hasznos dolog lenne, ha a Bel­kereskedelmi Kölcsönző Vál­lalat a Balaton parton felújí­taná a kölcsönzésre szánt esz­tart örökké. Következésképpen a vízibicikli, és a gumiszőnyeg se. Lassan beesteledik: A két pécsi kislány időközben mégis meggondolta magát, elálltak a tihanyi utazás tervétől. Az időjárás is úgyahogy megem­berelte magát, a viharfelhők elúsztak a Bakony nyugati csú csai felé; S az újságíró is járműre száll, kicsit irigykedve, mert bármi változékony is az idő, bármi bosszúság is éri az üdü- lövendéget a Balaton partján, azért mégiscsak üdülés ez — a javából^ M. T. F. Napfény Balatoni és VÍZ körséta ^rezbettt magukat; De ast is tájaa ayairafenn «ácsoljuk jákfvánaaga inkát) közöket, Mai ug?e »anm w A vthurUtl tűm télnek ttaek a csinos úttünciklitták, Horgászrekord: 3,56 kg Gyerekzsávajt várna az em­ber a Pécsi Szénbányászati Tröszt siófoki üdülőjében, de ehelyett zárt ajtók fogadnak. Áz üdülő ifjú Iákéi a harma­dik üdülőben térzenét hallgat­nák nagy gyönyörűséggel. A szomszéd üdülő udvarán a salgótarjáni bányászfiatalok zenekara szórakoztatja a Sió­fokon üdülő bányászgyereke­ket, köztük a pécsieket is. Egy Lehár-keringő és egy mozgalmi dal között felcsat­tanó tapsviharban mondja Radnóti Jánosmé, a pécsi gye­rekek „parancsnoka”, hogy ezekben a napokban a tröszt üdülőjében harminc pécsi gye­rek tartózkodik. — Ó, remekül érzik magu­kat a gyerekek — folytatja — nyolc évestől tizennégy éves korig vannak az üdülőben. A programban természetesen sok játék és fürdés szerepel. S remek a koszt,,. — A hagyományos „hízási” versenyben ki tartja a rekor­dot? — Az előző csoporttal volt itt a tizennégy éves Andróczi Margit, aki két hét alatt kilenc kilót hízott. Nyilván ő vitte el a pálmát is, azaz a tortát, amely ilyen­kor a győztesnek kijár. Két hét alatt kilenc kiló

Next

/
Oldalképek
Tartalom