Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-10-01 / 136. szám

i960. JUNIUS 10.

NÄPLÖ

3Védekezzünk a sertéspestis ellen!

Baranya megye pár községében az utóbbi hetekben sertés- pestis lépett fel. Ez az igen nagy gazdasági kárral járó fertőző sertésbetegség csak a sertéstartó gazdák segítségével számolható fel úgy, ha minden segítséget megadnak a betegség ellen küzdő állatorvosoknak.

Miről ismerhető fel a sertés- pestis?

A betegség kezdetén a sertés bágyadt, étvágytalan, társaitól elhúzódik és az alomba bújva fekszik. Eleinte székrekedés, később állandó, makacs hasmenés, hányás, a szem csipás- sága, a beteg nagyfokú levertsége észlelhető. A beteg állat járás közben imbolyog, „hátuljára gyenge”, szaporán lélegzik. A betegség gyors lefolyá- isa esetén az állat sok esetben csak étvágytalan, de feltűnő ide gesen rángatózik, körbe forog és már egy-két napi betegség után elhullik. Sok esetben azon ban két-három heti betegég után hullik el az állat.

Hogyan védekezzünk a betegség ellen?

Ne járjunk más sertéstartó udvarában. Ne engedjünk udvarunkba idegen embert, különösen kóborló, házaló személye két. Az újonnan vásárolt sertést a meglévők közé ne engedjük, hanem két napon át tartsuk elkülönítve és a megbetegedését, vagy elhullását azonnal jelentsük a helyi tanácsnak és a hatósági állatorvosnak. „Nyers hús mosóvizét sohasem öntsük felforralás nélkül se az udvarra, se a moslékba. Idegen helyről származó moslékot is csak felforralás után szabad megetetni.” Az állattartó kötelessége: azonnal jelenteni a helyi tanácsnak és a hatósági állatorvosnak ha sertésén sertéspestisre gyanús megbetegedést észlel, ha sertése elhullott vagy azt kényszervágta.

A hatóság csak akkor tud a betegség továbbterjedése és az általa okozott népgazdasági károk ellen eredményesen védekezni ha az állattartók a bejelentési kötelezettségüknek idejében eleget tesznek.

Aki bejelentését elmulasztja, vagy kényszervágott, illetve elhullott sertését kóborló személyeknek adja, kihágást követ el, mivel a betegség terjedését ezzel elősegíti és a népgazdaságot súlyosan megkárosítja,

Felemelték a mércét István-aknán

István-aknának jelenleg hat .szocialista brigádja van, a Szlavek, Bokor, Pavlicsek, Boczka, Takács és Németh csapat. További hatvamkilenc nevezett be a szocialista brigád címért íolyó versenybe — az összes föld alatta csapatok száma mintegy száztíz,

E néhány kurtácska, tényszerű megállapításból is látható, hogy valami nem „passzol“. Mert milyen magas lehetett ott a szocialista brigád elé állított mérce, ahol az összes csapat több mint fele benevezhetett? Alacsonyabb, jóval alacsonyabb a kelleténél!

Nem sztárrendszer

Mindezzel az Istvén-aknaiak nak nem mondtunk újat. Maguk is rájöttek a hibára, ők is látják, hogy így nem mehet tovább. Ezért hívták össze a múlt héten a kibővített pártvezetőségi ülést. Itt derült nap fény arra, miért olyan sok a szocialista címet akaró brigádok száma«

Amikor a szocialista brigádokról szóló sajtótudósitások megjelentek, kevés bányász tudta, hogy miről van pontosan szó. Inkább megérezték az új mozgalom nagyszerűségét, és minden különösebb toboro- zás nélkül tömegesen neveztek be. Többségük jó eredményeket produkált a munkában, de a tanulásban és a közösségi életben már nem tudták teljesíteni a megkívánt feltételeket. Érthető is, hiszen az akna bányászainak közel háromnegyede még nem áll az öntudat olyan fokán, hogy rövid idő múlva szocialista emberré váljon»

öreevek

Erzsébetnapja

leleten

Idős bányászokat és más fog- kozású nyugdíjasokat tinne- Itek szombaton este az Erbet-telepi József Attila Mű- ődésd Házban, ahol ezen a pon az MSZMP alapszerve- a Hazafias Népfront, a nő* íács és a Vöröskereszt rendében elsőízben tartották ;g az öregek napját.

\z ünnepeiteket Horváth Já- s nyugdíjas bányaellenőr, a rtalapszervezet titkára udvö- Ite és beszédében kitért azok

ra a gazdasági és politikai harcokra, amelyeket 1890 óta a bányászok vívtak:

Az öregek virágcsokorral a kezükben, amelyeket a beszédelhangzása előtt vörösnyakken- dős úttörőktől kaptak, akik műsorral is kedveskedtek nekik, hallgatták végig a beszédet.

Ezután megvendégelték az ünnepeiteket jó pörkölttel és sörreiL

Hát így került sor a kibővített pártvezetőségi ülésre, Nagyon viharos volt. Sokan még mindig nem tudták belátni az addigi gyakorlat helytelenségét. Amikor meghallották, hogy a körülmények gondos számbavétele alapján legfeljebb tíz olyan brigád fenntartása lenne célszerű, amely a szocialista címért küzd — tiltakoztak. Úgy vélték, ez új sztárrendszerre fog vezetni. Csak hosszas vita után lehetett őket meggyőzni, hogy szó sincs erről: A régi sztárrendszer

egyes embereket emelt ki, magasztalt érdemen felül, s juttatott számukra túlzott kedvezményeket — itt pedig több, húsz-huszonöt fős kollektívák neveznek be. Ezek a közösségek semmivel sem kerülnek előnyösebb helyzetbe, mint a többi — követelni viszont sokkal többet fognak tőlük. A szó cialista brigád címnek tehát sokkal nagyobb súlya és tekintélye lesz, mint korábban volt

Tanulnak? megismerik egymás családját

A szocialista brigádok az akna legfontosabb, úgynevezett „kiemelt“ fejtési és elővájási munkahelyein dolgoznak majd. A szocialista brigádokra bízzák a legújabb gépeket. így az egyikhez kerül majd a „Rammgerät" nevű nagyteljesítményű szénjövesztő-gép, amit a napok ban hoztak, egyenesen a Budapesti Ipari Vásárról; Ennek a brigádnak kell bebizonyítania a gép létjogosultságát és azt, hogy a 140 méteres telepet gyorsan lehet fejteni vele.

Mint mondottuk, a termeléssel eddig nem volt különösebb hiba István-aiknán. Egyes csapatok lemaradtak ugyan, a zöm jómunkája révén azonban az akna hónapról-hónapra túlteljesítette tervét. Az első négy hónapban — Béke-aknával — első volt a pécsi bányakerületek közötti versenyben, és május végére is — igaz, ekkor már csak hó végi hajrával sikerült! — többet adtak az előírtnál. Az István-aknai szocialista brigádoknál — mint a legtöbb üzemben — a tanulás és a kolléktív élet okozza a gondokat. A bányászok többsége szívesen olvas egy-egy szép- irodalmi könyvet, de általános iskolába járni, vagy komolyabb szaktanfolyamon részt- venni nem szeret. A munka utáni kölcsönös családlátogatások, közös szórakozások pedig azért mennek nehezebben, mert a csapatok egy része a legtöbb helyen vidékiekből verbuválódik.

Mégis lesz tanulás. (Mindenki azért nem fél tőle). Legalább két fiatalabb ember minden szocialista brigádból beiratkozik az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályába. Legalább két törekvő vájár vájártovábbképző tanfolyamon vesz részt. Igaz, hogy ez csak négy ember és nem sok a húszegynéhányból, de már ez is eredmény, hiszen eddig ennyi sem volt;

A szakszervezet és üzemvezetőség az idén háromszázötven példás dolgozót egynapos abaligeti, illetve balatoni kirándulással jutalmaz meg. Közöttük 150 nős ember lesz, akik magukkal hozzák feleségüket is. (Az asszonyok utazási költségeit is az üzem fizeti.). A szocialista brigádok városon és vidéken élő tagjai ilymódon megismerik egymás „családját“. Igaz, hogy nagyon rövid ideig tart ez az ismeretség, de ez is több lesz a semminél, hiszen eddig még azt sem tudták mindegyikről, hogy nős, illetve legényember-e. Ha ez megvalósul, majd kitalálnak valamit, hogyan lehetne bővíteni a családok közötti kapcsolatot.

így, lépésről-lépésre akarják az István-aknaiak megközelíteni a célt. Ez a szívós aprómunka nem olyan látványos, de hogy így a helyes — senki előtt sem lehet kétséges.

Bf, £.

Egészségügyi tanfolyam az élelmiszerinari üzemek vezetőinek

E héten két napra benépesedett a Pannónia Sörgyár kultúrterme, ahal a KÖJÁLL orvosai vetitettképes előadásokat tartottak az élelmiszeripari üzemeik igazgatói, főmérnökei, főkönyvelői és műszaki vezetői számára. Az előadások annak az egyéves tanfolyamnak a keretében hangzottak el, melynek elvégzését kötelezővé tette az élelmiszeripari miniszter, a minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok vezetői számára.

A. VÁROSRÉSZ OTTHONA

A Pécs-Vasasra kanyargó övesút mellett tábla figyel- tieztet, hogy nem falu következik, hanem városrész, Pécs egkeíetibb városrészét azon- lan vagy tíz kilométer választ- a el a város szívétől, s már sak azért is érdekes a kérdés: niiyen kulturális élet folyik tt. vajon nem marad-e el a ráros belterületén tapasztalha- ó színes, eleven kulturális tevékenység mögött? És bár vá- osrész, féligmeddig mégiscsak álu, ha a dolgozók többsége lányába és a városi üzemek- >e jár is dolgozni, termelőszövetkezet is működik itt. Ezért íz is kérdés, nem hagy-e alább lyáron a művelődési munka így mint sok faluban tapsz- aLhatjuk.

Jubiláló zenekarok

A művelődési házban nagy lagyománya van az élénk ze- íei életnek. Mióta Wezzl bá- si harmincöt esztendeje meg- ilakitotta az első fúvós zene- sart* Vasason mindig saját senekar játszott a fontosabb innepeken, műsoros esteken. Tizenöt esztendővel ezelőtt, a 'elszabadulás után a fúvós mel lett vonós zenekar is megalakult, s vasasiak most tizenhattagú szimfonikus zenekarral iicsekedhetnek. Valóban dicsekedhetnek, mert zenekaruk szép sikert ért el az idei ifjúsági kulturális seregszemle kerületi versenyében.

Most mindkét zenekar jubileumát készülnek megünnepelni. A nyárra tervezik az ünnepséget. Hogy pontosan melyik napra, az még vitás, mert a vasasiak ezt a jubileumot nagyszabású hangversennyel szeretnék emlékezetessé tenni, s ehhez a pécsi művészek segítségét is kérik. Valószínű, hogy ez a segítség nem marad el, s a vasasi zenekedvelőknek nagy élményben lesz részük a jubileum alkalmával. A helybeliek mindenesetre erősen készülnek. Repertoárjukat, amely már most sem nevezhető szegényesnek, hiszen többek között Bartók, Kacsóh Pongrác, Csajkovszkij szerzeményeit is rendszeresen játsszák, most még új számokkal is bővítik.

A zenekar tagjai büszkék arra, hogy már a Mecsek együttessel is szerepeltek közös műsorban, a bólyi ME- DOSZ énekkarral pedig úgy rendeztek közös műsort, hogy egyszer a bólyiak mentek el Vasasra, egyszer pedig a vasasiak Bólyra. Ezeknek a közös műsoroknak a szervezését is folytatják. A zenészek továbbképzése nyáron is folyik, nemcsak próbálnak, hanem Huba karmester zeneelméleti előadásokat is tart, s próbák előtt művész mikrolemezeket hallgatnak. amelyeket e célból szereztek be:

Kirándulnál! a latosok

A művelődési házban foto- szakkör is működik. Mióta megalakult, egyre többen csatlakoztak: Jelenleg tizenhatanvannak. Nemrég jelentkezett a bánya üzemvezetője és több mérnöke is, akik szeretik a fényképezést és a fotókör eredményes működése idevonzotta őket. Rövid működése folyamán már két kiállítást rendezett a fotoszakkör. Egy év alatt nyolcezer forintot költött a művelődési ház vezetősége a szakkör munkájára.

A fotosok minden héten ösz- szegyülnek továbbképzésre, a hét többi estjén folyik a gyakorlati munka. Természetes, hogy számukra nem jelent szünetet a nyár, sőt most jött el igazán az ő idejük. Azt tervezik, hogy a nyár folyamán csoportosan indulnak témakereső kirándulásra. Annyi bizonyos, hogy a Mecsek vadregényes tájain könnyen találnak megörökítésre méltó témát, de ha sikerül, messzebbre is elkalandoznak.

Menüin! a művelődési ház

A művelődési ház épülete kívülről is, belülről is, meglehetősen sivár képet nyújt. A valamikori aknagépházat nem kulturális célokra építették. Bútorait is ugyancsak megrágta az idők vasfoga, nem szólva arról, hogy korszerűségüket régesrégen elvesztettek. A téli nagy forgalom után. amikoris kivétel nélkül minden este tele voltak a jólfűtött szobák a nyáron valamivel kisebb lesz a zsúfoltság, s a művelődési ház vezetői ezt az alkalmat arra használják fel, hogr csinosítják házukat, felújítják berendezését.

Kis tamás Gyula elvtárs, a művelődési ház igazgatója^ úgy „maguk között” elárulja, hogy tizenegyezer forintjuk van bútorvásárlásra és ebből szép klubszobát fognak berendezni. Terveik azonban ennél messzebbre is mennek, a művelődési ház környékét is meg akarják szépíteni. Mindenekelőtt kerítést építenek, rendbehozzák az udvart, majd sor kerül a több évvel ezelőtt elhanyagolt és lebontott szabadtéri színpad újbóli felépítésére is, hogy a nyári rendezvényeket jó időben ott tartsák meg.

A művelődési munka tehát nyáron sem szünetel Vasason. Csak kis részét sorolhatnám fel a terveknek, de ebből is világos. hogy ebben a Pécs belvárosától meglehetősen elszigetelt városrészben olyan munka folyik, amelyet nem kell szégyellnie a városnak. A művelődési ház itt valóban az egész városrész dolgozóinak otthona. A szakkörök, a kultúrált szórakozási lehetőségek, televíziós müsorc* és ismeret- terjesztő előadások, tanfolyamok és a minden évben gyarapodó könyvek ide vonzzák a dolgozókat, aki egyszer belekerült abba az izgalmas, érdekes, hasznos és szórakoztató életbe, amely a művelődési házat az év minden szakában jellemzi, nem tud, de nem is akar többé attól megszabadulni.

Közösség — munka — magánélet

A mindjobban kibontakozó szocialista munkabrigád- ^ mozgalomban sokan csak a szocialista munkaverseny- nék egy bonyolultabb, jobban megszervezett, magasabb ti- pusú formáját látják. A valóságban a szocialista brigádok tagjai ennél sokkal többre vállalkoztak. A megtisztelő címért folyó munka során egymást tanítják meg a kollektíva erejével szocialista módon élni és dolgozni. Életerős, nagyjelentőségű és nagyjövőjű mozgalom ez. Kifejezésre juttatja azt a fejlődést, amely a felszabadulás óta eltelt tizenöt év alatt a magyar dolgozók tudatában, érzésvilágában, munkához és egymáshoz való viszonyában végbement. A szocialista brigádmozgalom jelentősége az, hogy kibontakoztatja az új típusú szocialista embert, aki minden tettével, egész lényével a közösség javán, hazája felvirágzásán munkálkodik. Olyan embereket nevel, akik nem húznak válaszfalat az egyéni és a társadalmi érdek között, nem választják ketté munkájukat és magánéletüket.

Igen gyakran találkozni még ilyen fajta nézetekkel:

— Az üzemben teljesítem kötelességemet, kinek mi gondja rá, hogy otthon, a magánéletemben mit csinálok. — Az ilyen érvelések persze csak látszatigazságot tartalmaz- nak. A magánélet és a munka között igen szoros kapcsolat van, mindegyik befolyásolja a másikat. Hogyan végezhet például huzamosán jó munkát, hogyan fejlődhet az a munkás, aki munkaideje leteltével az égvilágon semmi gondot nem fordít szakmai képzésére, tanulásra, műveltsége gyarapítására? Az ilyen ember elöbb-utóbb zsákutcába jut, mert a régebben tanult ismeretei — még a feltételezhető nagy gyakorlati tapasztalatok ellenére is — mindinkább kevésnek bizonyulnak. A technika rohamosan fejlődik, évről évre óriási erőfeszítéseket teszünlk az üzemek korszerűsítésére, technikai színvonalának emelésére, a különböző termelési folyamatok gépesítésére, vagy akár automatizálására. Aki ismeri a bányászat háború előtti technológiai színvonalát, az könnyen igazolhatja a fenti megállapítások jogosságát.

Van aztán ennek a dolognak még egy oldala is. A múlt rendszer — mint ismeretes — éppen a társadalom legprogresszívebb osztályát, a munkásoíkat zárta el leginkább a műveltségtől. Ezerszám ismerünk megyénkben is olyan becsületes, szakmájához nagyszerűen értő munkásokat, akik a múlt rendszerben még az elemi iskola hat osztályát sem tudták elvégezni. Ahhoz pedig, hogy a korszerű gépek 'kezelését, szerelését, az új technológiai eljárás alkalmazását elsajátítsa valaki, ma már igen sokszor a nyolc általános iskola által nyújtott ismeretek — sem elegendőek. Az általános műveltség hiányai tehát a szakmai fejlődés gátjává válhatnak.

Az a dolgozó sem vallhatja magát szocialista embernek, aki ugyan jól dolgozik, de közömbös a munkásosztály, a szocialista haza közügyéi iránt, „nem politizál’’, közömbösen hagyja a legégetőbb vagy belpolitikai esemény is« A politikai tájékozottság megszerzése tehát szintén alapvető kötelesség.

A „szocialista módon dolgozni” fogalma ma már többé-kevésbé tisztán áll a dolgozók előtt — a „szocialista módon élni” fogalma viszont annál kevésbé. Ahány ember, annyiféleképpen értelmezi. Nem arról van szó, hogy a szocialista magánélet jelenleg általánosított normái túl alacsonyak lennének. Az általánosan elfogadott mérce már most is eléggé magas. A szocialista ember, a szocialista magatartás fogalmát, máris úgy tekintik a mi társadalmunkban, mint a legjobb emberi tulajdonságok megtestesülései a csúcs — amelyre dolgozóink legtöbbje szeretne, vagy szívós akarattal fel is akarja tornászni magát.

Ugyanakkor persze azt is látnunk kelli hogy a szocialista módon élés egyáltalán nem jelenthet valamiféle rosszul értelmezett puritánizmust, szerzetesi önmegtartóztatást vagy éppenséggel önsanyargatást. A szocialista rendszer célja éppen az, hogy bőségben, boldogságban, megelégedetten élhessenek az emberek.

Hogyan éljen tehát a szocialista emberi a szocialista brigád tagja? Pontos recept erre nincs. Nincs és nem is lehet olyan előírást adni, amely pontosan meghatározza, hogy a szénbányász ideje hány százalékát fordítsa társadalmi munkára, tanulásra, közösségi életre, családja számára stb. Nincs és nem is lehet olyan szabály, amely kimondja, hogy például egy szocialista brigádtag hány pohár bort fogyaszthat el, milyen közel és mit táncolhat kolleganőjével vagy éppenséggel hány filléres alapon ultizhat, és ha már ultizik, akkor csak otthon kártyázhat-e vagy egy kisvendéglőben is. Arra sincs recept, hogy háztartását gépesítse vagy motort, autót vegyen a megtakarított pénzéből, esetleg választékosabb öltözködésre költse a pénzét, anélkül, hogy az „elpol- gáriasodás” vádját rásüthessék. És egyáltalán polgári-e aZi hogy valaki jól vasalt ruhában, divatos cipőben jár dolgozni, hogy ápolt, gondozott megjelenésű? Első olvasásra talán erőltetettnek hatnak e példák. A valóságban azonban lép- ten-nyomon ilyen konkrét fogalmazásban jelentkeznek.

Sókan vannak még, akik szűkkeblű szektariánizmusból helytelen gyakorlatot, nézeteket alakítanak ki ezekkel kapcsolatban, túlzott követelményeket állítanak a szocialista brigádok elé. A szocialista brigád cím elnyerésének feltételei megállapításánál nem eshetünk kispolgári radikalizmusba, nem túlozhatjuk el a brigádok elé állított követelményeket. Ha tehát egy brigádtagtól azt kérjük, hogy tudását gyarapítsa, vegyen részt a kollektív szóralkozásban, vállaljon társadalmi munkát stb. az semmiképpen sem jelentheti azt, hogy most már mindig és mindenütt munkahelyének problémáival foglalkozzék, minden szabadidejét a tanulásra, a kollektív rendezvények látogatására fordítja.

Ennék megfordított ja is helytelen lenne. Nagyon sokan azt képzelik ugyanis, hogy termelőmunkában való helytállás vagy esetleg havonta egy-egy kollektív mozilátogatás vagy éppenséggel az újság rendszeres elolvasásával már eleget t* tettek minden vállalt kötelezettségűknek,

A realitás valahol a két véglet között vám, —* de ismételten hangsúlyozni kell, hogy biztos receptet adni nem lehet. Minden ember más — a körülmények is mások — úgy kell kialakítani a szocialista brigádok életformáját, hogy az a brigádok társadalmi — de otthoni, családi helyzetét, tekintélyét, becsületét is erősítse. Mindig az egész embert kell néznünk és arra kell törekednünSk, hogy benne a legjobb, legnemesebb tulajdonságokat fejlesszük, a maga, családja és embertársai javára. Ez a szocialista brigádmozgalom legfőbb célja. Ezt Ikell türelmes szervező, nevelömunkával, a szocialista brigádokkal való fokozott törődéssel folyamatosan kialakítani.

VASVARI FERENC