Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-25-01 / 149. szám

»6«. JŰNIUS 25. NAPLÓ 3 Tatarozzák az Iskolákat Nem hangzik fél vidám gyér Biekzsivaj egy ideig az iskolák ban. Megkezdődött a nyári szü­net De nem csendesedtek el azért teljesen az iskolák, hi­szen a tanév befejezése után megjelentek bennük a külön­féle mesteremberek, hogy ki­csinosítva, megújítva adják majd vissza őket néhány hó­nap múlva a tanulóknak és ne­velőknek. Az elmúlt években gyakran előfordult, hogy az is­kolák tatarozását nem fejezték be a tanév kezdetére. Ez kel­lemetlenségeket, zavarokat idézett elő az oktaó- és nevelő munkában. Tanultak-e vajon ebből az illetékesek Pécsett és Baranyában? Másként lesz-e az idén? Erre a kérdésre kér­tünk választ a város vezető Igazgatóitól és a megyei tanács művelődésügyi osztályának gazdasági előadójától Somfai Józsefi az If kerületi vezető Igazgató a következőket válaszolta: — Tavaly nálunk is előfor­dult, igaz csak egy esetben, !x>gy megkéstünk a tatarozás­sal. Az idén már előrelátóbbak foltunk, a külső renoválásokat nég a tanévben Megkezdtük, a felsőket pedig közvetlenül a anítás befejezése utam A pécs ényai iskola külső tatarozása femsokára be Is fejeződik, a »elsejét is megszépítjük, ösz- Wsen 200 ezer forintot köl- ünk rá. A szabol csfalusá isko- s korszerűsítésére is ezen a Táron kerül som Ezenkívül alamennyi iskolában végzünk ryári nagytakarítást, mesze­st A munkálatokra a Pécsi űtaláros Építő Kisipart Ter­melőszövetkezettel és a Vasasi Wtő Szövetkezettel kötöttünk wrződésfc A munka befejező­ének hatóridejes augusztus K i [fjtő Jónem, •— Az idén. ebben a kerület­ben főleg csak kisebb javítási munkákat kell végeztetnünk azért, mert iskoláink túlnyomó része korszerű, néhány éve épült. Főleg az istenkuti és a Petőfi utcai iskola szorul tata­rozásra. Itt már elkezdték a munkát ügy számítjuk, hogy augusztus első napjaiban már megkezdhetjük a nagytakarí­tást a renoválások utáni Orsós Lászlói a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának gazdasági elő adója arról számolt be, hogy a megyében is hozzáláttak az iskolák rendbehozásához. — Az idén nyolcmillió forin­tot költünk a megye iskoláinak korszerűsítésére és nyári reno­válására ■— mondotta Orsós elvtárs. —* A legnagyobb mun­kálatokat Mohácson és a mo­hácsi járásban végeztetjük eL A mohácsi belvárosi fiúiskola külső és belső tatarozására 300 ezer forintot költünk, a gim­náziumban pedig politechnikai műhelyeket létesítünk. Ezen­kívül Komlón, Szigetváron és Bakóczán is nagyarányú kor­szerűsítésekre adtunk megbí­zást A munkálatokat úgy irányítjuk, hogy először a bel ső átalakításokat hajtják végre és csak ennek befejezése után kezdenek hozzá a külső tataro­zásokhoz. A szerződések sze­rint a munkálatokat belül és kívül egyaránt a tanítás meg­kezdése előtt fél hónappal be­fejezik. A munkálatokat megkezd­ték, a szerződések szerint kellő időben be is fejezik. Reméljük, hogy az érdekelt vállalatok és szövetkezetek eleget tesznek a szerződés megkötésekor tett ígéretüknek és, több év után először, határidőre elvégzik a munkákat) Javult Pécs vízellátása Több mint félezer pécsi bányász üdül az idén n. kerüefá isfiriläk vezető Sazgatója is beszámolt a hoz- í tartozó iskolákban végzett Soválásokröl: — Amint látszik, az Ágoston *i iskolát is állványerdő bo­tja. Mire visszatérnek tanú­ink, megfiatalítva várja őket ; öreg iskola; A belvárosi is­la is új színt ölt, kívülről, ä ölről egyaránt a Mátyás rály úti, régi iskolán is vé­snek már ezen a nyáron is fesserűsítési munkálatokat ?7 amakkor hozzálátnak a atvárosban egy 4 tantermes biteshez és a Jókai utcában tantermes iskola létrehozá- hoBi III. kerülethez tartozó irfco- * nyári tatarozását mondta kérésünkre: £ Pácsí Szénibányászati Tröszt dolgozói és családtagjai az idén még nagyobb szám­ban vehetnek részt az üdülés­ben, mint bármikor az előző években. A szakszervezeti bi­zottság tájékoztatása szerint a nyái^n 150 gyermeket üdültet- nefk a szénbányászati tröszt siófoki gyermeküdülőjében. Az üdülésen 7—14 év közötti gyer­mekek vehetnek részt, A tröszt hévízi üdü­lőjében 80 család üdülhet. Ki­adnak 20 olyan beutalót is, amellyel a családosok a gyer­mekeiket is magukkal vihetik az üdülőkbe, A SZOT külöin­. böző helyeken lévő üdülőibe 509 dolgozót utalnak be. Lehet a Szovjetunióban, NDK-ban és Csehszlovákiában is üdülni, valamint hajóval Bécsbe menni és a SZOT dunai hajókirándulásán részt venni. A szakszervezetnek a dunai út­ra 19 beutalója van. Kilenc fő vesz részt külföldi csere és turista úton. Mindezekhez hoz­zá lehet még számítani, hogy most érkezett haza a Szovjet­unióból egy 30 IBs csoport, mely jutalamíképpen volt kint Az üdülési beutalóknak 75 százalékát fizikai dolgozók ré­szére biztosítja a szakszerve­zet, Városunk vízszegénysége köz tudomású s nem egyszer — különösen nyáron — számos házban még egy pohár víz sem folyik a csapból. A tanács, va­lamint a Víz- és Csatornamű­vek azon dolgoznak, hogy ja­vítsák a város vízellátását. El­mondhatjuk, hogy az elmúlt évhez s különösen az előbbi évekhez viszonyítva ebben az esztendőben javult a helyzet Pellérd. Keszü, Kovácstelep mellett fúrt kutakat ebben az évben bekötötték és ez is hozzájárult a vízhiány enyhí­téséhez. Történt más intézkedés is. A város öntözése jelentős meny nyiségú ivóvizet vont el a la­kosságtól. Most az öntözóautók nem az ivóvízhálózatból ve­szik a szükséges vízmennyisé­güket, hanem a Megyeri úton, a Sopiana Gépgyár kútjából, valamint az új erőműnél a Duna vizéből „tankolnak“: Tény az, bogy a városnak egy nap 24 ezer köbméter víz­re lenne szüksége, de a jelen­legi termelés 19—20 ezer köb­méter között van. S most a nyári hónapokban rosszabbo­dik a helyzet Nyáron például a tettyei vízmű téli vízmeny- nyiségének alig a huszadát képes csak termelni. A város legvízszegényebb területe kétségtelenül a me­szes! városrész. A rigóderi tá­roló javítja ugyan valamit a helyzetet, de még nem oldja meg. A város vízellátása ugyan is nyugatról keleti irányba tör­ténik s kétségtelen, hogy a keleti részek kapják a legke­vesebb vizet • A problémát máról holnapra véglegesen megoldani nem le­het, de maga a lakosság is so­kat segíthet a vízhiány enyhí­tésében: Most a nyári hóna­pokban különösen nagy a víz- szükséglet, de sok a vízpazar­lás is. Csak egy példa erre: ha valaki egy pohár vizet akar inni, szinte már szokásos, hogy előbb „jól kiengedi” a csapot. Egy pohár vízért 2—3 liter is el­folyik így. De a nyitva hagyott vízcsapok is sok vizet pocsé­kolnak. Nem beszélve az öntö­zésekről, ami szintén az ivó- vízhálózatból veszi el a vizet. Nincs még arról szó. hogy megtiltsák az öntözést, de szük­séges; a lakosság csak a fel­tétlen szükséges vízmennyisé­get használja el öntözésre is, gondoljanak arra, hogy számos épülettől, családtól, szinte a főzéshez szükséges vízmennyi­séget vonják eh Esó kellene — mondják so­kan — akkor van Pécsnek vi­ze. Néhány milliméter eső nem sokat javít a helyzeten közvet­lenül. Közvetve azonban igen» Ugyanis hűvösebb időben szin­te „leesik” a felhasznált via mennyiségének grafikonja. (Garay) Aratásra Rz udvaron motor zaka­tol. Kukoricát morzsolnak a tsz-gazdák. Egy ember kivédik közülük és mint idegent káé, messziről köszönt — Az elnök elvtárs van? — Talán az irodában — vá­laszol és mindjárt kérdez is. — Csak az elnök tudna válaszol­ni arra, amire kiváncsi? Kérdezek. ö felteszi jobb lábát az egyik teli zsákra és azt mondja: — Rosszul hallotta az elvtárs • dolgokat Nem építünk, ha­meglesz a második kapálás Déli városrészünk új színfoltja Épül a Jókat ót és a leendő su­gárút (TÜZÉP sarkán) ez a 800 la­kásos, 10 szoba-konyhás és 10 két- szoba-kon.vhás, összkomfortos, lüg gőfolyosós rendszerű lakóépület. Kiviteli költsége kb. I millió fo­rint. A két lépcsőházas, bárom tö­megű lakóépület, két személyiéi! vonóval, távfűtési rendszerre kap­csolt fűtéssel lesz ellátva. A szélső szekciók loggiáé megoldásúak. Tervezője: SZERDAHELYI KA­ROLY építészmérnök. nem már majdnem kész is a hizlaldánk; Már hetven hízót be is tettünk. A jövő héten meg újabb százötvenet teszünk be az új hizlaldába. Meg aztán nem is kétszáz férőhelyes ez a hizlalda. Elfér ebben még öt­száz hízó is, ha teljesen kész lesz. Egy pillanatra elhallgat. •—> Azt látja eltalálta, hogy saját erőből építjük. Van ne­künk építő brigádunk, meg téglagyárunk is. A téglát eb­ben a gyárban égettük. Igaz, hogy kellett egy keveset venni is, de ez csak azért történt így. mert nem volt elég első osztályú téglánk. Másodosztá­lyúval meg hiába rakjuk le a hizlalda alját az nem megfe­lelő. Valaki odaszól neki, — Hozzál majd spárgát, ami­vel beköthetjük a zsákot — Majd hozok — szól vissza és ismét felém fordul. — Az idén. ha minden jól megy há­romszázezer darab téglát ége­tünk. Akkor aztán megint épít­hetünk: •— Mit akarnak építeni? — Az idén már semmit, de jövőre építünk egy szár férő­helyes növendékmarha istállót Persze ezt is a magunk erejé­ből, a magunk építő brigád­jával. Furdal a gondolat ki éb ug­t Kovács telepi Ws család! zak úgy fekszenek itt a Me- ük ölében, mint fészekben a iások. Oly egyformák is, csak Ziket téglából, másikat drót- 1 font kerítéssel vették kö- it meghát némelyik cifrább, tyosabb. Abból a szempont- ! viszont mindegyik ikre a tiknak, hogy évtizedek ta- rákossága, úgyszólván száj­elvont falatok emelték fa- *at. Az aprócska telkeken lett családi ház, kertjében °nnán Európa összes növe­li Vei (mindegyikből egy ose- Te való akad itt) és fáival v fajtából kettőt nem ta~ »’) mégiscsak a vékonypén- dolgos ember birodalma, Sete volt az élet hányatta­tva! szemben. János bőrgyári mun- 1 js minden bizonnyal ezért í'totta élete csónakját e szi- /®Ié, még akikor is, ha út- •oen a csónakból mindent kellett dobálni, ami „feles- "s" — könyvet, bort, mozit, Okozást. A házacska vi- t most itt áll és egyik szó­kban kellemesen el lehelt égetni az élet dolgairól, él órával ezelőtt az asszony k»tt ajtót — meglepődve a atlan vendégtől — most ‘ feloldódott a szavak sod- *n, csak a jegyzetre néz ® zavartan, ha a ceruza Je emelkedik. Csete János ár közepes termetű férfi, híján ötven esztendős. ■ Harmincnégy éve dolgo- í a bőrgyárban, három- na­(d±ete Qánű i tím ár pig voltam csak beteg és egy­szer sem késtem eL — Két gyermeket neveltünk fel — veszi át a szót az asz- szony. — Éva közgazdasági technikumban végzett, Tibor a számviteli főiskolán. Két kis unokám van — a Tiboroké — ikrek az aranyosak, egyik fiú, másik lány. Hangosak bizony és étkesek, 6 de mennyire. — Tibornak van lakása, de mindketten dolgoznak, s így feleségem vigyáz a gyerekek­re napközben — magyarázza Csete János. — Bizony nem könnyű vigyázni rájuk, de annyira szeretjük őket. Fele­ségem vasárnap reggel már fut a fiához megnéani, jól van­nak-e a csöppségek. Én nap­közben mindig itthon vagyok, éjjel dolgozom, kettőtől dél­előtt tízig, amikor megjövök és nyitom az ajtót, már kaca- rásznak a kicsik. — Nem nehéz az éjjeli mun­ka? — kérdem a férfitől, mire az asszony válaszol. — Megszokta már. Olyan szívós:.. Ránéz a férjére és úgy foly­tatja. — PöröLnöm kell vele, hogy pihenjen. Amint megjön, megy a kertbe, tesz-vesz. A gyárban is azért szeretik... •— Volt már a gyárban, fér­je munkahelyé**? 1— Igen. Ahol a bőröket .bé­relik”. Nem tudja ugye, hogy mit jelent? Szóval, ahol a húst levágják a bőrről. így..? kézzel... — Most is kézzel csinálják? •— Á ... nem! Géppel. Sok Új gépet kaptak a gyárban. — Az igazi szakma pedig a kézimunka volt — vág közibe a férfi. — Jó a gép... nagyon jó... de... — Kérem, folytassa — for­dulok a kókszemű, még mindig takarékos asszonyhoz — Mond­ja el, amit csak tud a férje munkahelyéről. — Ismerem a munkatársait, bár nem igen szoktunk már összejámi. Ugye, inkább, ami­kor még fiatalok voltunk. De azért abban biztos vagyok, hogy szeretik. Néha csak hozza a kitüntetéseket — már egy kis fiókra való van — sztaha­novista oklevelet, kiváló dol­gozó oklevelet, ritkábban pénz is csöppen.:. — Ki a bőrgyár pérttitkár­ja? Csete elvtárs ne szóljon közbe, szeretném megtudni, hogy felesége ismeri-e? — Ö... persze... nagyon aranyos ember. Az Erdődi Gyula. Amikor a férjem beteg volt, már másnap eljött Kér­dezte, mi baja nincs-e vala­mire szüksége. — Férje versenyben áll? a többiekkel. Jó dolog. Nem fárad el úgy a munkában, meg jobban is lehet a fejet hasz­nálni ... ne haragudjon, hogy így mondom... szóval: többet ésszel, mint erővel... — Mikor , volt életük legne­hezebb napja, vagy hónapja? — Hát..; tudja, nekünk azért mindig megvolt, ami kel­lett. Jól keresett a férjem, ál­landóan dolgozott Amikor építettünk, bizony nehéz idők jártak. Kuporgatni, gürcölni kellett. De olyan igazán nehéz sosem volt az élet — És most? Ha egyedül lennénk, fe­jünk sem fájna. Férjem két­ezret hoz haza minden hónap­ban. Ketten eléldegélnénk be­lőle..: Éva lányom férjhez ment, nincs lakásuk... Hogy dolgozik-e? Persze, a Nemzeti Bankban könyvelő. Tibor az egyik bányaközpontban. Jó fi­zetése van. Szép lakásuk. Éváléknak kellene talán ide még építeni a hártioz egy kis szobát. Most kettő van, de hát szűkén férünk csak eL Nem, nincs semmi veszekedés, csak jobb a fiataloknak külön. Van egy kis megtakarított pén­zük ... mi is segítenénk... majd meglátjuk. Pillanatokra csend ereszke­dik közénk. A lámpaóra mu­tatója nyolcra ugrik. Tekinte- , lton« jtíhteB kis mhén, a hord 6­huzatú rekamién, a csontbil­lentyűs rádión, a falon függő menyasszonyi fényképen, a csipketerítőn. Csete bácsi lá­nya, Éva ott ül a „rdkin”, fel­néz, szép kék szemlét anyjától örökölte, merész ívelésű orrát apjától, vékony, hosszúujjú ke­zein ápolt, domború körmök. Hirtelen Csete János, a tí­már kezeire nézek, apró vas­tag. kicsit bütykös kéz, mely harmincnégy éve pofozza, nyúzza, simítja a bőröket. — Mondja, Éva —r teszem el a jegyzetem — amikor ott a bankban, a kollégái között be­szélgetnek és édesapja kerül szóba, nem szégyellj, hogy édesapja munkás? Hogy „csak tímár?” Nagyra nyíl®: csodálkozó szeme, megdöbbenve válaszol: — Szégyelleni?:.. Ö... de­hogy! Sőt nagyon büszke va­gyak Apóra! Tibor is mindig mondja... Apa nagyon, na­gyon megbecsült ember. Nagy­szerű munkás! A Kovács telepi kis családi házak úgy fekszenek itt a Me­csek ölében, mint fészekben a tojások. Olyan egyformák is, és olyan változatlanok húsz egynéhány év óta. Csak a fa­laikon belül mozdult meg va­lami, melyet ha be is lep a dol­gos hétköznap pora az idő száguldásában, mégis érezteti hatását. Csete János tímár két gyermekének nem kell már mindent kiszórni a csónakból, hogy elérhessék a kikötőt tik belőlem: „Hány tagú aa építöbrigádjuk?’! — Jelenleg csak három kő­műves, meg két ács dolgozik« A többieket kiküldtük a me­zőre: Most ott szorít a cipő. Hátralöki a sapkáját — Mert tudja nálunk egy pillanatig sem áll a munka. Ha sürget a munka, akkor az egész tsz-vezetőség, sőt még a tanácselnök is kimegy a határ­ba és dolgozik. Tegnap is száz- húszan kapáltuk a kukoricát) A tanácselnök, meg a tsz-el- nök is kint volt Az agronó- mus is segített. Nem is marad­tunk le. Már másodszor kapál­juk a kukoricát A lókapázás hamarosan kész lesz, de mire eljön a nagy aratás, addigra kész lesz a kézi kapálás má­sodszorra is. Egyenletesen zakatol a mo­tor, szemmel láthatóan telik szemes kukoricával a zsák. '— Sok kukoricájuk van-e még? — Soknak éppen nem mond­ható, de van. Nem vagyunk vele szükiben. Négy vagonnal van még. Ebből százötven má­zsát odaadunk még a hibrid- vetőmagért, amit még a tava­szon cseréltünk. Szóval elég lesz addig, amig elcsépeljük az őszi árpát Az aratás sem okoz gondot Hatvanöt kaszásunk lesz. És most jön a nagy megle­petés. A kérdés: „Hogy van megelégedve a termelőszövetke zettel?” — és a válasz: „Ha így megy továbbra is, akkor sem­mi hiba sem lesz. Nincs okunk a panaszra. Igaz, hogy dolgoz­tunk is.” Úgy beszélt mintha régi, több éves tsz-gazda lenne. Kerülgetem a dolgot mint macska a forró kását végül mégiscsak felteszem a kérdést: „Mióta tsz-tag?” És Pancza Endre, a töttősi Szabadság Ter­melőszövetkezet raktárosa meg lepő választ ad: „1959 novem­bere óta. Addig tizenhárom holdon gazdálkodtam. Most meg enyém az egész határ”. Rz övé, mindannyiuké. És ezt érzik is a töttősiek. Ha nem is mondják ők, helyettük ezt mondja az építkezés, a szorga­lom, a határ, amely olyan szép, hogy kevés hozzá hasonló ta­lálható. S zalai Szerijének fel figyelmeztető táblát! Egy évvel ezelőtt két mo­toros Debereceni u. 1. szám alatti lakásomat bezúzta. Az első kerületi tanácsnál beje­lentettem, hogy ez az út mindössze 2 méter széles, szüntessék meg Itt a jármű­vek közlekedését ezen a kes­keny útszakaszon. Panaszo­mat megvizsgálták, helytál­lónak találták, de figyelmez­tető táblát mind a mai napig nem helyeztek el. BRAUN JÓZSEF Debreceni út ]|

Next

/
Oldalképek
Tartalom