Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-02-01 / 129. szám

r »60. JUNIUS i N APLÖ 5 WcÜHQIMKt B Sütőipari Vállalat címére ' Nyitott ajtónál főztem a na­pokban, s arra lettem figyel­met, hogy korompelyhek ezáll- nak a konyhában. Kinéztem az udvarra: onnan jött be. Sajnos, nem először járok igy. Már tavaly is panaszkod­tunk, mert a Sütőipari Válla­lat Pécsszabolcson lévő 4-es számú üzemének egyik kémé­nye rossz. Tavaly kicserélték a füstszűrőjét, de rosszul, külön­ben nem áradna a korom, nem is szólva a fullasztó széngáz­ról. Talán kéménymagasitásra lenne szükség vagy valami másra. Nem vagyok szakem­ber, nem tudom eldönteni. Egyet tudok: igy nem marad­hat tovább. Nem tarthatjuk egész nyáron csukva az abla­kunkat, szellőztetni akarunk, nem szeretnénk száradás után újra mosni a ruhát. Azt hi­szem a környék lakói is egyet­értenek velem, ezért arra ké­rem a Sütőipari Vállalatot, tegyenek valamit, mert kibír­hatatlan a helyzetünk. LUDVIG MÁTYÁSNÉ te pécsszabolcsi Klapka u. 1. sz. ház lakója, Q rádióban, vagy a RÁVEL-nél van a hiba? Mint már egyszer közölték az újságban, új rádiónkat csalt néhány napig hallgathattuk, mert elromlott. Még február­ban visszavittük a mágocsi vas-műszaki boltba, ahonnan elküldték a RÁVEL-hez; Azóta több hónap múlt el, s most már azt sem tudjuk, hogy a rádióban, vagy RÁVEL ben van a hiba; Azt hiszem jogos a kívánságunk, hogy ja­vítsák meg végre a készüléket S ha már javításról van szó, az ráfér a RÁVEL-re Is, mert valószínű, hogy nem egyedül állok panaszommal Baranyá­ban. Nagy János né, Mágocs, Ady E. utca 3. sz« Ésszerűbben Nemrég a város egyik leg­szebb utcája, a Vas Gereben utca volt. De csak rövid ideig. A szép utcáról azonban kide­rült, hogy hamisítvány; Ere­detileg sárga volt az út, tudni­illik az alapkőre és a zúzalék- köre egy kis homokot hintet­tek, és a naív járókelő azt hi­hette, hogy olyan szép az ut­cája, mint egy parki homokos út De ez az ábránd semmibe foszlott, mert a sárga homok eltűnt és maradt a por. Nem kérünk sokat, ha már nem ön­tözik, nem olajozzák; legalább jöjjenek el megnézni, hogy ml-: ként Javították meg az utun­kat Kérem, segítsenek ben­nünket, mielőtt ellep a por, olajozzák fél az Utat, mert a víz itt semmit sem ér; Csali annyit kérünk még, hogy a dömperek, amelyek a Petőfi utcáról erre járnak, kímélete­sebben szórják a földet, vagy a legegyszerűbb: közlekedje­nek másfelé; Németh Ferenc Joghallgató, Vas Gereben u. 22, Sört kérnek a gyöngyfaiak A gyöngyfái italboltban újabban csak égetett szeszt és málnát áru­sítanak. A gyöngyfalak nem tud­ják az okát. Eddig csak azt derí­tették ki, hogy húsvét óta egyetlen csöpp bort sem szállított Italbolt­jukba a Borforgalml Vállalat. A Pannónia Sörgyár szigetvári sör- raktárából Is ritkán kapnak sört, s ha szállítanak Is, az néhány nap alatt elfogy. A legutóbbi héten azonban még sör sem érkezett. Szeretnénk tudni, miért vagyunk ml mostoha gyerekek! Azt tudjuk, hogy kifogyóban van a tavalyi borkészlet, de sörböl nincs hiány I Legalább sört kérünk, mielőbb. Kovács Gyula tsz-elnök, Gyöngyfa. Szállítsák el a törmeléket A Munkácsy Mihály ma is Itt van. Sem a sik vállalat); és az Itt utca 13-as számú ház- KTSZ, sem a PIK összegyűlt szemét is a ban az elmúlt ősz fo- nem hajlandó elvltet- többi mellé került az lyamán a Pécsi Alta- ni. A házban 31 sze- udvarra. Kérjük, tel- lános Építőipari KTSZ mény, köztük négy jesítsék Jogos kérésün villanyszerelő részlege gyermek lakik, akik két és vitessék el az dolgozott. Munka köz- az udvaron játszanak, immár nyolc hónapja ben mintegy két ko- egészségtelen körűimé udvarunkban lévő tör- eslra való törmelék nyék között. A közel- melókét, gyűlt össze az udvar- múltban a lépcsöházat Tausz I.ajosné, ban. Ez a törmelék U tatarozták (egy má- lakóbizottsági elnök. „Éhe a kenyérnek, éhe a szónak“ A nagy sikerrel játszott: Csodálatos Vargáné egy jelenete. A mohácsi színjátszók jár­ják a megyét, ápolják a ha­gyományokat, mert erről ta­núskodik az évről-évre ismét­lődő busójárás; Szép eredmé­nyeket ért el a város a tudo­mányos ismeretterjesztésben is, A sokrétű munka irányítása, szervezése nagy szakértelmet és türelmet igényel. A legtöbb rendezvény szervezője és irá­nyítója a mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház. Beszéljenek most a város kulturális életé­nek irányítói eredményeikről, terveikről, a felmerült nehéz­ségekről; Seres Sándort, a művelődési ház művészeti vezetőjét mun­ka közben találjuk. Az igaz, hogy nem művészeti munkát Árvíz a ház alatt KESZTYŰGYÁR FELVESZ TECHNIKUSI végzettségű dolgozót, új (tásl előadói, biztonsági megbízotti, tűzrendészen előadói munkakörbe, Tis Hét éve írják a panaszt a Jókai utda 40. számú ház lakói a PIK-nek, különböző szer­veknek és újságoknak, segítség azonban a mai napig sem érkezett. Szerkesztőségünknek is megírták, hogy a ház pincéjében 10 centi ma­gasan áll a viz, veszélyeztetve a téli tüzelőt. Uj bérház pincéjében víz? De a helyszínen mi is meggyőződtünk. A pince hosszú folyosóján valóban 8—10 centi magasan állt a felgyülemlett talajvíz, s a középen deszkacsikok úsztak, hogy mégis legyen min közlekedni. Ahogy az ember elné­zi a csordogáló vízben a deszkákon közlekedő embereket, egy kissé az abaligeti barlangban érzi magát. Romantikának jó is lenne, de már nincs kedve tréfálkozni a házban lakó 24 csa­ládnak. 7 éve minden évben elmossa a szenet a víz, és tüzelhetetlenül nyirkos a fájuk. — Valamikor ingoványos volt itt, — magya­rázza a házfelügyelő. — Így aztán a talajvíz erősen feljön s csak komoly betonozás fékez­hetné meg. Átnedvesedett a fal is már, meg­rokkant a ház is egy kicsit — mutatott az egyenetlenre púpoeodott, felkövezett folyosó­részre. «— Kaptak ígéretet a pince megjavításává? — De még mennyire, hogy kaptunk. Minden évben. — Itt a másik szívfájdalmunk — mutatott a lépcsőházra. A lakásajtók itt közvetlenül az utcára nyílnak, hisz nincsen udvar, nincsen kerítés. Az ember kilép a konyhából és az ut­cán találja magát. Már amikor ki tud lépni. Mert előfordul az is, hogy a megfáradt, részeg ember lepihen egy kicsit a küszöbre, nem lévén a közelben járdaszegély. A csavargók néha a nyitott lépcsőház bejá­ratánál húzzák meg magukat és odapiszkita- nak a lakisajtók elé. Mit lehet itt tenni? A ház lakói (van lakatos, kőműves, mérnök) fel­ajánlották, hogy ha anyagot kapnának, társa­dalmi munkában elkészítik a várva várt kerí­tést a ház körül. Ezzel megoldódna a lakók egyik komoly problémája. Ez az állapot külö­nösen azért bosszantó, mert a körülöttük lévő új háziak, amelyek a közelmúltban épültek, már majdnem kész kerítéssel rendelkeznek. A 24 lakó kérése tehát jogos, és remélik, hogy a PIK, hét éves türelmes várakozás után, végre be is váltja Ígéretét. WESZTL M. végez, mert a szabadtéri szín­pad virágtartó kosarait dró­tozza; — így van ez nálunk. Ha munkáról van szó, nincs el­határolva a munkakör, össze kell fogni ha eredményt aka­runk elérni. A városi műve­lődési ház feladata, hogy ösz- szefogja a város kulturális életét és annak irányítója le­gyen. — Hogyan tesz eleget ennek a feladatnak a Bartók Béla Művelődési Ház? — Ha elhatárolnánk a mű­velődési ház munkáját, két te­rületre terjed ki működésünk* •— Színjátszóink vagy tánc-i csoportunk tagjai a szép ered­mények érdekében igen sokat dolgoztak. Talán azzal lehet a legmegfelelőbb magyarázatot adni, hogy mind fiatalok. A fiatalos lendület, ami munká­jukat jellemzi, sok akadályon segítette már át őket Két színjátszó csoport műkö­dik, — kapcsolódik a beszél­getésbe Vértes Elemér a szín­játszó csoportok vezetője. Mun­kánk fő célja, hogy olyan da­rabokat tanuljunk meg. amit eljátszhatunk vidéken és első­sorban ott, ahova a színháznak nincs módja ellátogatni, Augusztusban lesz három éve, hogy csoportunk működik) Szervezzük már előre az ünne­pi hetet. Az ünnepi előadás darabját már próbáljuk. A „Felnőnek a gyerekek” c. szín­művet adjuk elő* — Mohácson nem jelent problémát a nemzetiségi lakos­ság igényeinek arányos kielé­gítése? —• Létrehoztuk a különböző nemzetiségi csoportokat. Leg­eredményesebb a cigánycso­port. Szervezésük nehéz volt» Sok előítéletet, helytelen vé­leményt kellett előbb megvál­toztatni, míg eljutottunk az el­ső sikerhez. Ma már senki sem kételkedik, hogy helyes volt az akkori kezdeménye­zés és városunk kulturális életében új tényező jelentke­zett« A cigány csoport Argyelánka o. tánca. mVYmTTTVTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTVTVTTTTTfTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTrrrrT'rTV rmr ttttttttt fTTTV Az egyik a különböző szakkö­rök munkája és ehhez szoro­san kapcsolódik a tudományos ismeretterjesztés, munkánk má sik területe az öntevékeny mű vészeti csoportok. — A szakkörök munkájánál a legdöntőbb az. hogy a szak­kör munkájának jellegzetes sajátosságot adjon a tudomá­nyos ismeretterjesztés. Itt van például a horgász szakkör. Több mint hétszáz taggal egyik legjobban működő szakkörünk. Tagjai között találunk tsz-ta- got, gyárimunkást, orvost, mér­nököt Télen minden héten ter­mészettudományos előadást, tartanak, filmvetítéssel egybe­kötve. A városnak alig van olyan családja, amelyik ne képviseltetné magát a szakkör­ben és ezáltal a művelődési házban; Ezzel az eredménnyel lehet magyarázni, hogy inkább ott­hon jellege van. Az emberek szeretnek szabad idejükben ide jönni, mert mindegyik korosz­tály, bármilyen foglalkozású is legyen, megtalálja a neki, legjobban megfelelő szórako­zási lehetőséget; •— A művészeti csoportok munkáját hogyan szervezték meg? A cigánycsoport igen szép eredményeket ért eL Ez első­sorban annak köszönhető, hogy a csoport tagjai tanulni akar­tak. Meg keil említeni például azt a lelkesedést ami az anal­fabéta tanfolyamot kísérte. A csoport tagjai ma már minden jelentősebb rendezvényen sze­repelnek és szép sikereket ér­tek el. Táncaikat minden vál­toztatás nélkül adják elő és talán ezzel magyarázható si­kerük) Mohácson nemcsak szeretik a szépet, hanem igénylik is» „Éhe a kenyérnek éhe a szó­nak Éhe a szépnek, hajt titeket” Ezt a kultúra iránti éhséget a tudomány iránti szómj at igyekszik kielégíteni a város művelődési háza. Evés közben jön meg az étvágy — tartja a közmondás. A jó munka ered­ménye. mohácsi munkások, tsz parasztok, értelmiségiek „ét­vágya”, mert igénylik a szé­pet, a jót és igy a művelődési ház vagy munkásotthon csak az igényeket igyekszik kielé­gíteni, és hogy jól, arról akár­ki meggyőződhet, ha Mohácsra látogat • Gógl Attila Felvételi hirdetmény A Színház- és Filmművésze­ti Főiskola Igazgatósága felvé­telt hirdet az 1960/61. tanévvel induló, hároméves, népszerű- tudományos^ ismeretterjesztő, híradó, riport-, dokumentum­film rendező osztályba. A fel­vételnél előnyben részesülnek azok, akiknek egyetemi, vagy főiskolai (elsősorban műszaki egyetemi, TTK, bölcsészkari, agráregyetemi) végzettségük van, de jelentkezhetnek olyan érettségizettek is, akik erre a pályára hivatást éreznek és valamely szakterületen meg­felelő gyakorlattal és művelt­séggel rendelkeznek. Felvételi korhatár 30 év. A felvételi kér­vényeket július 1-ig kell be­küldeni a Színház- éj. Film­művészeti Főiskola Igazgatósá­gához. (Budapest, Vili., Vas u. 2/c.). A kérvényekhez részletet önéletrajzot, oklevél-másolatot, orvosi bizonyítványt és kere­seti kimutatást, valamint az egyetem, vagy munkahely aján lását kell mellékelni, CSAK HÉTFŐI napokra raktári munkához NYUGDÍJASOKAT felveszünk. Jelentkezés: ERDÖGAZDASAO KÖZ­PONTI RAKTÁRA. uajiáth u. ti. Tel.: u-oe. 151262 Szeret olvasni, minden ér­dekli a világból, s néhány hót múlva „dolgozó nő” lesz. Nem tanul tovább, nincsenek fal­rengető tervei; — Szeretnék nagyon hasz­nos ember lenni. Én ezt nem tudom kifejezni, valahogyan úgy, hogy férjhez megyek, jó férjem legyen és én soha ne szakadjak el az emberektől, a közösségtől, mert az iskolai közösség emléke nem múlik el belőlem soha. Én ezt a helyet szántam magamnak az élet­ben — mondja, s valami meg­magyarázhatatlan derű hul­lámzik a szemében. * ÖT FIATAL. Nem Is a leg­kiválóbbak, nem Í6 a legrosz- szabbak. Fiatalok, tizennyolc­évesek, akik ugyan keveset tudnak az életről, de komo­lyaik, ígéretesek. Csupa biztonság, kiegyensú­lyozott nyugalom, az ötödik segítő kézre vár. Nyilván meg­kapja majd. Nemsokára kiürül az Iskola, ök öten már csak látogatóba jönnek ezután, ha jönnek. Most lépik az elsőt. Néhány nap múlva eltűnnek a bará­tok, szétszéled a kis közösség, és kezdődik az élet. Tulajdon­képpen azoknak is, akik to­vább tanulnak. Mennek egy másik közösségbe. A komo­lyabba, a felnőttek közé; S milyen az első lélegzet? Azt hiszem, hogy biztató; Hilary Árpád, minden magabiztos legyen ben­ne. Otthon érzi magát az élet- ; ben. 1 — Gondolt-e már arra, hogy i tíz év múlva milyen lesz az i élete? Meghökken, csodálkozva néz. i — Tíz év múlva? ;.; — roo- 1 solyog — akkor már ugye vég- i zek..; — aztán nem folytat- í ja. Látszik, hogy ilyesmin még i nem gondolkozott. Később, ; hogy valamivel kiengeszteljen, ] hozzáfűzi: ] — Én úgy gondoltam; . > ( szóval nem nevet ki?;:: I Nem?:.: Én újító leszek — i mondja és kedvesen mosolyog. 1 HA VÉGEZ, üzemibe sze­retne menni, mert a gyakor­lat módfelett érdekli, és *,:és ] nem megy férjhez. , Gál Klára, Szülei termelő- < szövetkezetben dolgoznak Fa- 1 zekasbodán. Nem tanul to- ] vább. Hangja fátyolos, a te­kintete derűs és nyílt, néha ] az az érzésem, hogy derül az . Interjún. ] — Szeretnék dolgozni. Leg­jobban a postán, vagy a köz- i igazgatásnál. : >— Szülőfalujában nem? — Lett volna lehetőség, de : korán kezdődik a tanfolyam. Tervei? Amikor kérdezem, i kinéz az ablakon. — Nem szeretek tervezni, mert nem sikerül; ■— Pesszimista? — Általában. —> Aztán hir­telen visszakozik. — Nem igaz, hogy nem tervezek» de nem i méretek) parasztok és vasutasok is. De i ő a legnagyobbak közé szeret­ne emelkedni, s ehhez egyet­lennek a tudományok útját látja. A munkáét, a földekét még nem, s amikor megkérd e- i zem, hogy leendő fizikus lété­re mennyi könyvet olvasott a fizikáról, csendesen válaszol: i — Keveset. — ; Alaktalan ember. A LÁNYOKKAL a Janus j Pannonius Gimnázium igazga- i tói irodájában találkoztam. Ülnek a fotelben, mint a fecskék, repülésre készen, tele reménnyel, ábránddal. Baranyai Márta. Olyan, mint egy félénk gyerek, né­mely pillanatban nehéz elkép­zelni, hogy Itt áll a nagy lé­legzetvétel előtt, hogy félláb­bal már felnőtt. Válaszai csen­desek, szerények, hangja halk, mintha bocsánatot kéme vala­miért: — A Veszprémi Vegyipari Egyetemre jelentkeztem — mondja szerényen . •. Egyszer iskolai látogatás alkalmával üzemben jártam. Egy labora­tóriumban. Az valami csodála­tos volt, ott láttam „konkré­tan”, hogy milyen is.:, Ha nem sikerül a terv, egy évig dolgozik, azután újra megpróbálja. Csak a beszélge­tés közepén derül ki, hogy mennyi energia, mennyi dina­mika lehet ebben a gyerek- forma lányban. Kitűnő tanuló. A szerénység nem zárja ki, hogy tekintete, a nagy csodál­kozó szemek, A mozdulatai» gyarázza meg, hogy mit ért az „úgy” alatt. Közben megtudom, hogy a színművészetire is jelentkezett, sok életpálya érdekli, csábítja, de nem tud választani. Itt a hiba — gondolom; Va­lami szörnyűségesen nagy dol­got akar, s közben elfelejtke­zik a részletekről. Mintha lét­ra nélkül akarna a padlásra menni. — Van példaképe? —• kér­dem. —- Nincs, de valami univer­zális példakép azért van;:, Borzasztó, hogy tizennyolc éves vagyok, és még nem csi­náltam semmit.:: — mondja később és hirtelen az az érzé­sem, mintha az ib6eni Brand mondaná belőle a „mindent vagy semmit”. Hiába, már elmúlt tizen­nyolc éves és még nem szer­kesztett atomreaktort. — No és a kitűnő bizonyít­ványa az semmi? — Igen ... de.;: ö a kérdőjel a tizennyolc évesek között. Túlságosan összebonyolítja az élet prob­lémáit, de erősebb kézszorítás kell neki, hogy megtalálja az élet leggazdagabb és leghaßz- nosabb útját. — Ha fizikus se lesz, ha szí­nész se, akkor lát valami ki­utat? Ismét a kavicsokat nézi. Érti 6, hogy ebben az ország­ban nemcsak orvosok és színé­szek, fizikusok és tanárok él­nek, hanem gyárt munkások»

Next

/
Oldalképek
Tartalom