Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

w fi r LU I960. MÁJUS 77/ // t/f 'tmmt • mtmr ZZ5S52EZZ77 Pál József >/ Jll&ricz J^sigm&itd emléke ^áenát&ihan A Széchenyi tér nagyvárosi forgalmából a daindoli autó­busz tíz perc alatt a Rácváros­ba repít. Előbb a villamos vég­állomás marad el, aztán a sportpálya, s máris a szigeti vámot kiáltja a kalauz* Itt kell leszállni. Az autóbusz bal­ra kanyarodik a hegyek közé, az utas pedig átmegy a csobo­gó Éger patakon, a hídon egy pillantást vet egy szent kőszob i ára, s azon túl egy valósá­gos faluba ér* A tiszta fényben homlokukat utcára fordító földszintes házak, az út mel­lett kétfelől széles zöld fúcsík, az udvarokban kakaskukoré­kolás, virágok és az idegen után forduló fejkendős arcok az ablakokban. Délről idelát­szanak a repülőtéri építkezés legszélső, még vakolatlan há­zai; északról, a Makár hegyi szőlők felől pedig illatos, méz­ízű virágport hoz a szél* A hajdani 50-es számú há­zat keresem: 1938 januárjában több mint egy hónapig itt la­kott Móricz Zsigmond. A há­zakat azóta átszámozták, s csak nagy üggyel-bajjal talá­lom meg: ma az 5-ös számot viseli. zának az Ormánságról szó­ló könyve csábította Baranyá­ba. Móricz Virág, akinek épp 37 szilveszterén volt az eskü­vője, Apám regénye című könyvében elmondja, hogy Móricz lefekvéskor kezébe vet­te Kiss Géza könyvét, hogy be­lenézzen és reggelig elolvasta, nem tudta letenni. Másnap, újév napján szinte a vendégek ha megírta, nem olvastam s nekem új.” Aki most a húgával együtt az ajtóban vár, Mergel Erzsé­bet (vagy ahogy a környéken ismerik: Lizi néni) negyven évig szolgált a tiszteletes úréknál. A sok munka meg- görnyesztette, de mozdulatai még most is frissek. Megigazít­ja kendője alatt a haját s tes­Belülről kőművesmunka hallatszik. Belépek a fakapun s csakhamar előkerülnek a la­kók. Wenczel Borbála (akinél a jobboldali házrészben a fal­bontás éppen folyik) lesimítja kötényét és beszélni kezd; — Bizony én már régóta itt lakom. Valaha ebben a ház­ban volt a rácvárosi postahi­vatal, s azt én vezettem. (Kí­vül a ház falón még látszik a bádogpajzs nyoma, nemrég szedhették le.) Emlékszem, Móricz Zsigmond többször is megfordult itt, a ház hajdani tulajdonosánál, Szerény! Sán­dor nyugalmazott evangélikus lelkésznél. Móricz első felesé­ge révén volt velük rokonság­ban. 38-ban egy egész hónapot itt töltött Móricz. Az egykori postáskisasszony tűnődve a múltba néz: — Nagyon kedves, közvet­len ember volt (ezt kétszer is elismétli) Zsiga bácsi. Mert nekünk is csak így kellett szó­lítani. Innét szokott telefonál­ni, s ha őt hívták, a húgom kislányát küldtem érte. Egy­szer egy zacskó cukrot hozott neki. Amikor az egykori házigaz­da utón érdeklődöm, Wenczel Borbála azt mondja; — A tiszteletes úr 38-ban már nem élt, felesége, Kati né­ni pedig 1952-ben halt meg. A rácvárosi temetőben van el­temetve. De még itt él a ház­ban Szerényiék hajdani ház­vezetőnője. ö örökölte • há­zat. A szobában ma is azok a bútorok állnak, amelyeket egy ideig Móricz is használt. A fal­ról Kati néni fiatalkori arcké­pe néz ránk. Szép, magasnö­vésű asszony volt. Móricz egész regény-tervet forgatott itt a fejében. A címe is meg­volt: Mater dolorosa. Hősét a csupa-jóság szállásadójáról, a kifogyhatatlan beszédű, élet­vidám Kati néniről mintázta Később Leányfaluba is meg­hívta az özvegyasszonyt. A re­gény azonban nem készült el. De néhány novellát azért meg­írt róla Móricz * * * ■ Könyvek, levelek után ér­deklődöm. — A tiszteletes asszony ha­lála után egy nyugalmazott tanítónő lakott itt, özvegy So- moskériné. Most valahol bent él Pécsett, 6 talán többet tud­na. Csak egy fényképet őriz­tünk meg, még Móricz aján­dékozta Szerényinének. — S a fiókból előveszi Lizi néni a képet. — A húszas évek ele­jén készülhetett, Móricz Zsig­mond és első felesége, Janka van rajt* Móricz Zsigmond 1938. Ja­nuárjában közel hat hetet töl— a kis mecsekalji házban* Hálátlanok Késői fények esnek be az ablakon s a falravetődő muskátli levelek szomorkásán nézik a fáradt nő-fejet, mely figyelmesen varrótű fölé hajol. Körötte csend s a csendből szoba-glóriai vibráló sugarak, puha árnyékok, és összekeveredve, mint öröm, szenvedés. A sarokban tanulgat kisebbik fia. Varr nekik serényen és egész délután. Varr, mintha más dolga nem is volna tán. csak a fiuké, ez a gondja legnagyobb. Am a házban mégsem érzik jól magukat. A Kolumbus-vérÜk kutatja az utat és holnap már elhagyják, a hálátlanokat. tött Mielőtt belépnék a lakásba, szétnézek az udvaron. Bal kéz felől laktak Szerény lék: üve­ges veranda, a hóz végében a pincelejárat, az udvar köze­pén kerekeskút, azon túl léc­kerítés és a kert. A fák közt egész a vasútvonalig látni. Móriczot 1938-ban Kiss Gé­kőzfll szökve utazott le Bara­nyába. Sátorfáját itt a Rácvá­rosban ütötte föl, első felesége anyai nagynénjénél. Innét járt ki a baranyai falvakba, Ká­kicsra, Szederkénybe, Német- bólyba, Pellérdre, Innét látoga­tott be Pécsre is, s innét küld­te ormánsági élményeiről írt cikksorozatát a Pesti Napló­nak s leveleit Leányfaluba, családjának* S most adjuk át a szót a le­vélíró Móricz Zsigmondnak: ,ni8 lehető legnépszerűtle- netíb helyzetet teremtem ma­gamnak. Itt azt szeretnék az urak, ha a Nádorban laknék nagy fényűzésben, hogy büsz­kék legyenek rám s én a leg­kisebb hotelbe szálltam s a legnépszerútlenebb luteránus papnénál fészkeltem be ma­gam. Nem érti senki, nem is mondom, hogy én itt témát ta­lálok s ha megértenének, még jobban megijednének: nem itt kell témát találni, hanem ahol úri írók, kék rókák Egy másik levelében pedig ezt írja: „Itt ülök a Kati néni árva, kopott és kietlen házában, ahol azért szeretek lenni, mert típus: a kisváros. Valami, amit még sosem láttam s amit meg kell ismernem, mert nekem ebben a világban mindenekét meg kell ismernem * * * S most itt a kis városkában olyan va­lamit találtam, amit soha el nem lehetett képzelni. Azt, amit én innen kiszedek s meg fogok írni, ha bírom, még so­ha senki nem írta meg. Vagy sékel befelé. A két utcai szo­bába vezet és mutatja; — Ebben aludt, ebben meg napköziben dolgozott Móricz Zsigmond. Meg is melegedett nálunk, ezért maradt itt to­vább* Amikor meggyógyult, ment vissza Leányfaluba* Keze érintésétől a kilincs már rég kihűlt. Hogy itt járt a Rácvárosban, ma már csak ez a fénykép és néhány ember fakuló emlékezete őrzi. Szavaik följegyzése nyomán most már váljon eleven hagyománnyá az emlék*;* TÜSKÉS TIBOR Galambosi László: A Tejút Örvényein Nyeregbe száll az Ész, a tudomány pányváival a Tejúton repül, a Hold körül hullámzó csillagok patáiban száz titok egyesül. Keríti majd a Marsot is a fém, lángos csikói tépik az eget, ember száguld a fellegek között, acélbúrában szálló fergeteg. Nyomában leng a Föld selymes szaga, a teger sötétzöld leheüete, tágul a sistergő sugármező, szikül az árny, az olaj-fekete. Árnyék és fény közt dúl az ütközet a létezés szikrázó vasfalán, felizzanak az Ész fegyverei a kozmosz élénklila szirtfokán. Sisakja villog, százezer színét visszaveri a tenger és az ég, erőnk hatalmát izmosra növeszd bolygók szárnya közt éneklő vidék! \/FIÖAMÍ) HÄZASSÄfj 2V Általában nem szokás szín­házi előadás recenzióját a ren­dezés méltatásával kezdeni, de a Figaró házasságának pécsi bemutatója önkéntelenül is egy Lessing mondásra emlé­keztet. Lessing azt kérdezi az Emília Galottiban, hogy vajon Raffael kéz nélkül is nagy festő lett volna-e? Nos. vajon a kiváló színpadi alkotások mivé lennének — és eseten­ként sajnos lesznek is — ha a rendező mű iránti alázata, az írói mondanivaló hibátlan át- érzése, a rendező formáló ke- zenyoma és színpadi ismerete nem ötvözné eggyé az írói szándékot, mondandót és a szí­nészi hajlandóságot? A Figaró házasságának pé­csi bemutatója elsősorban azért volt jó, eredeti és emlékezetes, mert Lendvay Ferenc rendező a korból és az író belső vilá­gából figyelte a mondanivalót, és nem akart többet mondani és többet adni, mint amit Beaumarchais alkart Olyan lég kört teremtett annyit ábrázolt s úgy, ahogyan azt az író elkép­zelhette. S Beaumarchais vig- játéka mégsem vált ósdivá, po­rossá, de mindvégig friss, gör­dülékeny és kacagtató volt; A rendezés gondosan ügyelt az előadás ritmusára, gyorsam pergő, néha merészen fokozott iramára, mindemellett szigo­rúan zárt egységes maradt. A fonák helyzetek közé illesztett írói tanulságok, frappáns fél­cia forradalom előtti szellemi áraunlatbóL A nép egyre több és több hangot kért követelt már érett a forradalom. Ez a történelmi hangulat ez az új­fajta társadalmi és szellemi koncepció Beaumarchais víg­játékában a legfőbb. Az arisz­tokrácia kigúnyolása — nem is finom, ironikus célzásokkal, de vaskos, merész tréfákkal — a furfangos borbélylegény szellemi és emberi erőfölénye az arisztokráciát képviselő Almaviva gróf felett és kü­lönben is Figaró garabonciás, általánosító jellege — mindez együtt a vegetáló francia arisz­tokrácia bukásának színpadi előjelzése volt mulatságos, kömnyeztetó, körülmény közepette. A pécsi bemiiatit néhán lentős színészi alakítás emlékezetessé. Elsőso Szabó Ottó Figaró szerep« Csupa jókedv, derű, iróni gúny, állandó szellemi fr ség, bátor vígjátéki mák. A nehéz színészi felada került. A színpadon mind fölé nőtt; szinte egymaga viselte a póri népet az a tokráciával szemben, s elsi ban az ő érdeme, hogy képviselet a lehető legjol sikerült. reszól ások és okos monológok ÍPiO*PiC>gDÉsiPSD«>P§D«>3DíJQ«>iPgO«>iP«OÉ^iPg3«»*3S3É>iDg^^ fokozzák ezt a vígjátéki liramot. így lehet, hogy a lát­szólag kissé bő lére eresztett Ívígjáték a néző számára nem tokoz fáradságot Pákolitx István: X A B M Y © ML (Giinsz Gábor tanárom emlékének) Súlyos őszi-vertarany a fákon, méhek zöngenek a sugárözönben. Rám mered a láthatatlan lábnyom, súlyosodva, mint a halál csöndje. Csak az árnyad vonszolt, öreg Mester, ki zümmögő méhek közt a béke aranymézét, e varázsos vegyszert gyűjtögetted volna óva, féltve; Méhek zövgnek a sugárözönben: ez a kép vetíti arcod újra. (Pereg a méz aranysárga gyöngye, méheidről beszélsz kipirulva.) ki zümmögő méhek közt a béke csönd-napjait morzsolgattad volna vigyázva a körtbcsemetékre; vagy beteg rózsák fölé hajolva A rendezés farinai megoldá- «sokban is megtartotta a mér- f léket. A színpad „xnegltoldá- ijsa” kényszerű változat, de il- 9 lett is a szertelen vígjátéki f helyzetekhez. Általában a fór­umai „változatok” nem voltak f merészebbek, mint amit vég­eredményben a korabeli fran- tcia színház megengedett és ? művelt Az arisztokráciát megleckéz­tető Figaró alakja nem egye­dülálló a népek irodalmában. Csaknem minden nép irodalmi hagyományaiban megtalálható Figaró rokona. A mi Ludas Matyink vagy akár Naszreddin Hodzsa, vagy más népi hősök, mind a történelem színpadára lépő elnyomott osztályok kép­viselői. Figaró is elsősorban nem vígjátéki figura, furfan­gos mókamester, hanem népi hős. a maga sajátos könnyed­ségével és bohóságával és rop­pant ravaszságával* Beaumarchais rendkívül jól értett ahhoz, hogy a cselek­ményt játékosan, percről-perc- re forgassa, bonyolítsa. Fordu­latai szellemesek, s ha egy-egy váratlan változtosság naivnak tűnik is, a kacagtató helyzet­humor végeredményben fe­ledteti ezt Margittay Ági Zsuzsija teli, vérbő alakítás. Szert és temperamentumos volt Mindvégig a cselekmény ,. gelye“ maradt a vígjától és ilyen minőségében diet tes feladatot oldott meg. Ez a kép vetíti arcod újra Buchenwald előtt az erdőszélen: s hangod, furcsa árnyalással hullr megremegteti a szívverésem. csönd-napjait morzsolgattad volna az illatként illanó időnek, amíg a rózsák mind (elbomolnak s körtefák és diákok megnőnek — Buchenwald előtt az erdőszélen csak az árnyad vonszolt, öreg Me*. bölcs Náthán, aki a világszégyen aranyszcp sziveddel! Az illatként illanó időnek csöndje zúg: a láthatatlan lábnyov Mennyi lábnyom! Vérvirággá nőnek a buchenwaldi őszi délutánon. Buchenwald, 1010 Beaumarchais vígjátékát elő­ször 1784-ben mutatták be Pá­rizsban. Bátor hangja, csúfon- ídáros fintorai, alig rejtett tár- i sadalombírálata Moherre és jegysmásban Voltalre-re emlé- íkeztetett. Könnyedsége, paj- 7 kos cselekményszövése a fran- »cia vígjátéki hagyomány leg­jobb példáit választotta. Beaumarchais víg játéka jel- ' «vett már valamit a nagy fran­A történet tulajdonképpen Almaviva gróf lóvátevóse. Fi­garó házasság előtt áll, s leg­nagyobb gondjai közül való, hogy valamiképpen leszerelje a gróf Zsuzsi iránti vonzalmát. Almaviva ugyan eltörölte évek kel előtte az első éjszaka jo­gát — nem kevés bánatára — s most a „törvényt” ravasz fondorlatokkal és aranyakkal akarja pótolni. Figaró, a nagy házi diplomata végül is min­dent elrendez. A grófot meg­szégyeníti, a grófnőnek elégté­telt ad és visszaszerzi a fér­jét, magának apát és feleséget „szerez”* Mindé* számtalan Krencsey Mariann mint »ina, elsősorban a szén1 fiatalasszony szereleméhs hangsúlyozta, a tréfák j kavart bonyodalmak csal felületig jutottak el. Föle; előadás elején — hides volt a kelleténél — csak kéí oldódott fel. Az első felv< féltékenységi jelenetéiben n az erű volt, finom átmen< gazdag arcjátéka ebben a lenetben érvényesültek a jobban* Tomanek Nándor Alma' gróf szerepében jó mértéi fékezte a figurát. Csak an ra vált nevetségessé, amei a tanulsághoz szükséges 1 méltóságteljességét szerenc: elnyomta Figaró szellemi emberi fölénye. Fülöp Zsigmond rendik nehéz feladatot vállalt, bár ha külsőséges eszközökkel dotta meg. Bázsa Éva egys re volt komika és könny* drámai. Szalma Lajos k merev maradt az elején a ■ léténél, túlságosan egysz színészi eszközöket válaszl Faludi László, Jablon Mária, Kutas József, Szel esi Hugó, Monori Ferenc Honti Sándor jó epizódal* tást nyújtott, Thirty krv*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom