Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

J a rigó- és szputnyikőrs r Az újmecsekaljai leány út­törőcsapat Nagy Ilona nevét Tette föl a közelmúltban. Búj­ták a könyveket a kis pajtá­sok, kutattak míg a hősök könyvében néhány szót talál­tak a fiatal budapesti szabász­lányról, aki 1944 januárjában Boszut falucskában mint par­tizán feladat teljesítés közben vesztette el fiatal életét. A kis lányok nem elégedték meg ez- Ml. A 6zputnyik és rigóőre tagjai kutattak és megtudták, hogy a partizánlány szülei még ma is élnek Olaszliszkán. Hásthy Enikő vezetésével nagy gonddal készült el a levél az úttörőcsapatnak, választ nem kaptak, az ottani rendőrségnek a tanácsnak is. Remélik, ta- fényfképet is tudnak sze- és akkor Ilonka képét Ott őrzik majd az úttörőszoba falán. Talán még a partizánlány történeténél is jobban meg­E otta őket a 16 éves bányász Fábián Béla története, likőr a német csapatok harcai hidon át akartak kelni. Dem volt már idő a hid fel­robbantására. Ekkor Fábián Béla jelentkezett. A jéghideg Vízben a híd alá úszott, olda­lán a robbanóanyaggal teli tacskókkal önmagával együtt felrobbantotta! A szputnyik Ore tagjai megszerezték a fiatal partizán fényképét és kutattak a szülei után. Járták k pécsi utcákat kérdezgették Ismeri-e valaki Fábián nénit. Hosszas kérdezgetes után meg tudták, hogy a fiú édesanyja a Icisállomás környékén lakik. Kezükben virágcsokorral és olyan piros arccal mint a nyakkendőjük Weintraut Irén­je« és Szabó Zsuzsi bekopog­tatott Fábián Béla édesanyjá­hoz! A pajtások megilletődve nézték a könnyező nénit, aki boldog volt, hogy felkeresték, és hogy a játékos, de acélos szívű partizán fiáról beszélhet valakivel; Apróságnak tűnik talán a virág, a látogatás, a kutató munka, de az úttörők, a rigók és szputnyikok szívvel, sok szeretettel végzik munkájú­ikat; A nyárra engedélyt kér­nek, hogy megnézzék a ma is romokban álló barcsi hidat. Szándékuk, hogy megkeressék a Petőfi brigád partizánjait. Hatásos ébresztő “tiiKV BEMÉI Szenéről Miklót munkája, Kísérletezz! Kávéskanálnyi benzint Önt­setek lapos bádogedénybe. Minden gyúlékony tárgyat j és a benzines üveget^ 16 messzire helyezzétek el, azután gyújtsátok meg a benzint. Az égésterméke­ket csövei enyhe lejtéssel vezes­sétek meszes vízbe. (Liternyi víz­ben kiskan&l oltott meszet Jól lei­kavartok és kitisztulása után vesz­tek belőle.) Ml történik a csőben? Milyen lesz a meszes viz? Milyen alkatrészekre bomlott a benzin? Hunyd U sxuned, atud\!... 2 Zárt edényben láng fölött o hevítsetek széndarabkákat. Az égéstermékeket csövön át vezessétek hideg vízbe állított dugaszolt flvegedénybe. A dugóba szorítsatok kihegyezett végfl csö­vet Is. Figyeljétek meg, ml tör­ténik a hütöttílvegedény ben? Mi történik akkor, ha a hegyes cső fölé égő gyufát tartok? Dörzsöljetek össze egyenlő mennyiségű krumplicukrot és élesztőt. Üvegedényben oldjátok fel kétszerannyi meny- nylségű vízben és állítsátok test- melegségú vízzel töltött nagyobb edénybe. A vizet utántöltögetéssel tartsátok hosszabb ideig ezen a hőfokon. A dugóból kivezető csO végét vezessétek m észvízbe. Ml történik a folyadékkal? Milyen Csali mese csendül, Babuska hallgatja , i. Anyácska a bölcsőt Szelíden ringatja, *— Hunyd le szemed, aludj Gyöngyöm rózsaszálam Királylány is alszik Gyémánthegyi várbant —• Csictija, babuskám, Csönge violácska! De sok csillag ég a Holdas éjszakába‘I Tükörablakán a Gyémánthegyi várnak, Megrezdül a fénye, A csillagsugárnak. 4 CSALÄDI NAPLÓ Hallod-a, mi koppon? Hallod-e, mi rezzen? Ott táncol a sugár A csöndes terembenl Most meg odaomlik A kis ágyacskára, Álmodó királylány Szép selyem hajára. Kitárul az ablak, Halk f unalom támad... Kereke begördül Virágos botárnak. Rubint a gyeplője Annak a botárnak, Aranyos a. féke, Szép hattyú lovának. Tele van a határ Lengő liliommal, Csillogó gyöngypártás Tündérkisasszonnyal S amikor megállnak, Amikor kiszállnak, Vége-hossza nincs a Vidám kacagásnak. Szétnéz a királylány . Hipp-hopp, talpon termett! együtt hancurozz&k Be a tágas termet A mikor a játékban Már nagyon kifáradt *■» Napos domboldalon Vígan bujócskáznak, . i. Hunyd le csak a szemed, Te is megláthatodl Megismered, tudom, Azt a kis csapatot! Hiszen minden éjjel Te is ott vagy velük, Téged is elringat Virágos szekerükl GRACZA JANOS lesz a mészvíz? Mivel magyaráz­zátok a Jelenségeket? — Három óra múlva hevítsetek az oldatból kihúzott csővel ellátott zárt edény­ben. Tartsatok égő gyufát a cső fölé. Ml történik As ml a magya­rázata? Forraljátok fel a maradé­kot és végezzétek el előbb a he­vítő kísérletet. Milyen különbsé­get tapasztaltok? Egy rózsaszál szebben beszél... A virág lehet vallomás isi A szerelmes piros rózsát küld imádottjának; A féltékeny sárga virággal Vall. A lila a bánat színe. A fe­hér a tisztaságé és tiszteleté. A rózsaszín a fellángolóban lévő érzelmeket fejezi ki. Milyen virágot válasszunk hát szeretteinknek, ismerő­seinknek születésnapjára, ju­bileumra, házassági évfordu­lóra, névnapra? Kérdezzük meg Szépe Mihálynét a Kos­suth Lajos utcai virágboltban, ahol a ballagásra és anyák napjára felkészülve százával állanak a hortenziák, cálák, primulák, piros és sárga tuli­pánok, hófehér szegfűk, har­matos rózsák és díszük a vér­vörös és habfehér, bársonyo­san pompázó gladiólusz. — Én már a belépőről lá­tom, hogy körülbelül mit akar •■» meséli a hortenziák között állva Szépe Mihályné. — Ha kissé pityókás, jókedvű fiatal­emberünk akad, szinte minden esetben pontos a „diagnózis”: felesége kisfiút szült, őt akar­ja köszönteni; Az ifjú mamák­nak vörös szegfű jár: már köt­jük is tíz-tizenöt szál szegfű­ből az emlékezetes csokrot. (i Egy férfi fehér szegfűket vásárolt nemrég. Aztán áttért rózsaszínű virágra, s minden jel arra mutat, hogy rövidesen vörös rózsákból köttet majd Csokrot valakinek :.. Sárga tuHpán és rózsa bő­ven akad a boltban, a pármai Ibolya a Ula színeket képvi­seli. De félre a tréfával, a virág vásárlásánál azért első­sorban az egyéni ízlés dönt. Van, aki a halványsárga ró­zsát szereti, mégsem féltékeny természetű; Sőt, egy szál ró­zsa lehet szerelmi vallomás is. — Tudunk ilyenről — moso­lyog Szépe Mihályné. —• Vit­tünk már üzenetet nőtlen fia­talembertől csinos asszonyká­nak: „Halvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni. , " jelszóval sárga rózsaszál melletti Ugye ilyen alkalom nálunk ritkán akad? <— Vegyük hét sorra a gyakoribbakat) •— Eljegyzésre lehetőleg pi­ros virágot vigyünk, ha pénz­tárcánk engedi — díszes ko­sárban. Esküvőre pirosat, fehé­ret! Látogatáshoz legjobb a tiszteletet jelképező fehér szí­nű virág, de sokan szeretik a rózsaszínt. Persze minden at­tól függ, hogy ki veszi és ki­nek viszi a virágoti A látoga­tásra vásárolt virág cserepes is lehet. Temetésre legtöbb- nyire fehér és Ula vágott — sohasem cserepes — virágot vegyünk. Szépe Mihályné betéve so­rolja a virágvásárlási „szabá­lyokat”! De ml történik, ha valaki nem ismeri, vagy nem is akarja betartani ezeket? Megsértődhetik az ajándéko­zott? —« Aligha! —< mondja búcsú­zóul. — Mert a virág *■* lehet bármilyen színű — a legked­vesebb ajándéki (Harsány!) GALAMBOSI LÁSZLÓ ÉDESANYÁK A lányok karján tulipán ragyog, az asszonyokén vidám gyermekek, viszik a napok arany gondjait, akár esőt a gazdag jellegek. Köröttük zsong a lábasban a víz, a tűz szikrázva halkan fölnevet, magokkal hintik be a zöld mezőt s a ház végén a puha kerteket. Kezükben zeng a súlyos kalapács, fürgén szalad a hófehér fonál és esténként a fejecskék fölött szép szájukon a mese muzsikál. Leszáll az éj, csendben alusznak ők, a virradat szoknyájuk lengeti, a napi munka útjai előtt tálcáikon virul a reggeli. A hála és a tisztaság legyen szívünkben lelkünk fényes csillaga, a lányok karján tulipán ragyog, kebléhez pólyát ölel az anya. E heti divatképfink ■■■■ •••••> ■ ■ Az üAsszonyok” című magyar nyelven megjelenő szovjet folyó­iratban láttuk ezt az érdekes mintájú szaténkarton ruhát. A ruha véglggombolt szoknyáját mély hajtások díszítik. Felsőrészének egyet­len dísze a nagy, elálló gallér. Ezt a fazont elkészíttethetjük len- santungból, vagy más, egyszínű anyagból is. frissen, rngaimasan Azt mondják, a civilizáció elkényezteti az embert. Mezít­láb már alig tudunk járni és cipőben is fáradékonyabbak vagyunk, mint természetjáró őseink. Miért? Mert legtöbb« nyíre szandálban, papucscipó« ben dolgozunk. A lábizom fo-« kozott megerőltetésnek van kitéve, a lábboltozat megsüly- lyed, a cipő tör, az ujjakon bőrkeményedés keletkezik. — Milyen cipőt viseljünk? — kérdeztük meg dr, Nyakas Ákos egyetemi docens, ortho- péd szakorvost. — Mindenképpen fűzős ci­pőben járjunk — mondotta. — Megfelel a fűzős félcipő is, de legjobb a magasszárú. Az utóbbi időben igen elterjedt a magasszárú lyuggalt. kéregnél­küli cipő. Sajnos, ami a legfon­tosabb, a kéreg ezekből hiány­zik, ezért viselőjének súlya a sarokcsontra nehezedik. Leg­fontosabb: hogy a cipő meg­felelő .nagyságú, jó kérgű le­gyen. Hordhatnak a nők tű­sarkú és papucscipőket is, de csak alkalomra, mert ezek ál­landó viselésre nem egészsége­sek. — Segít-e a gumizokni a fájós lábon, könnyíti-e a já­rást? — A gyakorlat azt mutatja, hogy a gumizokni viselésével általában többet ártanak, mint használnak maguknak az em­berek. A gumi elszorítja a bo­kát, zavart okoz a vérkerin­gésben, idő előtt visszeres lesz tőle a láb. W. M. CSALÁDI NAPLÓ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom