Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

I960. MÁJUS 17. NAPLÓ 3 Az iparitanuló-intézetek kulturális seregszemléje Két megye Somogy és Baranya ipari tanulói mutat­ták be felikészültségüket a va­sárnap lezajlott felggabetkilási kulturális seregszemlén. Ilyen nagyszabású, impozáns műsor­ban nem mindennap lehet gyö­nyörködni és mivel két me­gye legjobbjai vetélkednek, a szépszámú közönség joggal ní­vós műsort várt. A különböző iparitanuló-intézetek más- más színvonalon álló műsort adtak. Ha a nézők nem kaptak volna semmi mást, csupán azt a lelkesedést, ami a fiatalok játékát, produkcióit jellemez­te, ezért is megérte volna a kétnapos vetélkedést végig­nézni. A sok énekkar indulása ar­ról tanúskodott, hogy az ipari tanulók talán egyik legerősebb oldala az énekkar-kultusz. Kétséget kizáróan az összes résztvevő énekkar közül a leg­jobb az 500. sz. Iparitanuló Intézet százhúsz tagú vegyes­kara volt. Impozáns megjele­nésük már fél sikernek számí­tott. Előadott számaik közül kettőt szeretnénk kiemelni, ami különösen tetszett. Lóránd: Párttal, a néppel c. kórus- művét és Davidovsz'ki ukrán népdalát valóban nagy ének­karhoz illő dinamikával adták elő. A komlói 501-es Iparitanuló Intézet vegyeskara szintén jó műsorral lepte meg a közön­séget. Különösen a lányok kel­lemes, szép hangja volt meg­lepetés és ennek a szereplés­nek csak az volt a szépség­hibája, hogy a lányok nem ipari tanulók, hanem általános iskolások voltaik« A színjátszóknál s^n. tén pécsi siker született. Ta­lán ők voltak az egyetlen cso­port, amely valóban jól válasz­tott darabbal állt a közönség elé. Sarkadi Imre: Hortobá­gyon c. színdarabjával kifeje­zésre jutott a seregszemle fel- szabadulási jellege és ez az alapvető követelmény. Játé­kuk jónak mondható, de az öreg csikós szerepében kissé városiasnak tűnt a gyors frap­páns válaszadás. A magyar parasztot inkább a kimértség jellemzi. A kaposvári 503. sz. intézet által előadott Homoródi: Kis ügyész című darab mondani­valója, bár mai problémát vet fel, mégsem volt a legszeren­csésebb. Az előadásnak volt egy nagy technikai hibája, mi­kor hallgatták a „zenét”. Ez észrevehetően zavarta a sze­replőket is. A szereplők játéka jónak mondható, mindent megtettek annak érdekében, hogy megállják helyüket. A szólisták közül nem lehet talán senkit különösebben ki­emelni. Jó volt a pécsiek gor­donka szólója, de szólistájuk­nak még sokat kell fejlődnie. Külön rendezték meg a sza- val óversenyt a sok induló miatt. Itt volt a legnagyobb arányú fejlődés a múlt évi­hez viszonyítva. A jó téma- választás általános jellemzője volt a szaval óknak. Nem egy meggyőző, szép verset hallhat­tunk. Itt is pécsi siker született. Öten kerültek fel a budapesti fesztiválra. Kovácsevics Jenő méltán került az első helyre Petőfi: Minek nevezzelek cí­mű versével; Rémes Dezső Radnóti: Eről­tetett menet c. versét szavalta. Dinamikus meggyőző előadás­módjáért illeti dicséret. A tánccsoportok között szin­tén a pécsiek vitték el a pál­mát. Több csoporttal indultak de mindegyik csoport színvona­las műsort adott. Külön meg kell említeni az 500*as intézet balett játékát, amely egyik ki­emelkedő teljesítménye volt a nagyszabású műsornak. A népi táncjáték közül a Kecskejáték tetszett a legjobban. Lendüle­tes táncuk nagy sikert aratott. Két megye legjobbjai vetél­kedtek azért, hogy ki képvise­li az ipari tanulókat az orszá­gos fesztiválon. A mérce ma­gas volt, de meg kell állapíta­ni, joggal: a baranyaiak szerep lésével elégedettek vagyunk. Dicséretet érdemelnek még külön a mintaszerű rende­zésért, mert minden fennaka­dás nélkül szervezték meg a nagy találkozót. Jól választot­ták a Liszt Ferenc hangver­senytermet, mert a minden igényt kielégítő színpad senkit nem hátráltatott előadásában. Az ipari tanulók kulturális seregszemléje világosan meg­mutatta, hogy nemcsak jó szak munkások lesznek a fiatalok­ból, hanem a kultúra igényes művelői iS; Pedagógiai ankét, sportversenyek, kultúrműsor a fiéejl (úiskűlai napúkon Tíz év óta minden májusban összegyűlnek a pedagógiai főiskolák hallgatói, hogy össze­mérjék erejüket a sportban, kicseréljék az ifjúsági mozgalomban szerzett tapasztalatai­kat. Az idén Pécsett rendezték meg a hagyo­mányos találkozót. Budapestről, Egerből, Sze­gedről csaknem száz vendég érkezett a főis­kolai napokra. A gazdag program szombaton reggel a tor­naversenyekkel kezdődött, délután pedig az atlétikai versenyekkel folytatódott. Közben délelőtt 11 órakor Székely Jenő igazgatóhe­lyettes képzőművészeti kiállítást nyitott meg, amelyen Plathy György, Kelle Sándor és Hor­váth Olivér képei szerepeltek. Ugyanebben az időben nyílt meg a gyakorlóiskolában egy módszertani kiállítás, amelyen az elmúlt év­ben készült általános iskolai szemléltető­eszközöket mutatták be. Délután félháromkor Márk Bertalan igaz­gató ünnepélyesen megnyitotta a főiskolai napokat. A megnyitó után színpompás test- nevelési bemutató következett. Este ünnepélyes keretek között kollégium­avatásra került sor. A diákbizottság elnöké­nek beszámolója után Kovács Ferenc, a Mű­velődésügyi Minisztérium felsőoktatási osztály vezetője kollégiummá nyilvánította a főiskola diákotthonát, és sok sikert kívánt a kollégium munkájához. Czilli Gyula, a KISZ Központi Bizottság tagja zászlót ajándékozott a kollé­gium tagságának, amelyet a főiskola párt- és szakszervezete, valamint a testvérfőiskolák képviselői szalaggal díszítettek fel. Utána kultúrműsor következett a főiskola ének- és a gyakorló isipia tánckarának közreműködé­sével. Vasárnap reggel a szpártákiád sportjátékai­val folytatódtak a főiskolai napok eseményei; Délelőtt 10 órakor a Pécsi Főiskola és a Peda­gógiai Tudományos Intézet rendezésében nagyjelentőségű pedagógiai ankét kezdődött az iskola és az élet kapcsolatáróL Este a főiskola művészegyüttese adott mű­sort. A tánccsoport Rábai Háromugrós című népi leánytánca után Baranyai kenyérünnep címen tematikus táncot mutattak be. Az ének­kar Karai: Barikádra c. indulóját, majd Bar­tók, Kodály és Bárdos népdalfeldolgozásait énekelte. A hangverseny kiemelkedő esemé­nye volt Kodály: Liszt Ferenchez című kórus­műve és Szabó Ferenc: Feltámadott a tenger című oratóriumának zárókórusa. A kétnapos találkozó a vendégek és vendég­látók nagysikerű báljával ért véget; G. B. T. A dunafalviak Barcson Még idén önkiszolgáló rendszerűvé alakítják a Kárház téri és a Kóczián Sándor utcai élelmiszerboltokat Most folyik a Rákóczi út és a Bajosy-Zsilinszky út sar­kán lévő élelmiszerbolt átala­kítása. Az átalakítás után a bolt önkiszolgáló rendszerű lesz; Rövidesen sor kerül a Kór­ház téren, valamint a Kóczián Sándor utca sarkán lévő élel­miszerboltok átalakítására is. A Kórház téri bolt, a szom­szédságában lévő üzlethelyi­Hangfogót a sxénmosóhox ! örömmel teszünk eleget en­nek, egy megjegyzéssel: jobb lenne előbb. Az emberek nyu­galma nem piaci zöldségáru, júniusban sem lesz drágább, mint május második felében. Elő hát a hangfogóval. M. L. séggel — melyet most egy magánkézben lévő műhely fog­lal el — bővül. Az átalakított boltok reprezentatív berende­zéseket kapnak. Még idén befejezik mindkét boltban az átalakítást Szombaton a Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett bar­csi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetbe látogatott ez az or­szág második termelőszövetke­zetének, a besnyői Sallai Tsz- nek 52 tagja és a Baranya me­gyei Dunafalva Kossuth Ter­melőszövetkezet 43 tagja. Losonczi Mihály elvtárs. a barcsi Vörös Csillag termelő- szövetkezet elnöke fogadta a két küldöttséget, és megismer­tette a vendégekkel a szövet­kezet felépítését. Ötezerkétszáz kataszteri hol­don gazdálkodnak, főként ga­bonanövényeket és takarmány- növényeket termesztenek: bú­Kiteriesztették az állami gazdasági dolgozók biztosítását Az állami gazdaságok kárt szenvedett dolgozóinak széle­sebb körű kártalanítása érde­kében az Állami Biztosító a korábbi — csak jégverésre és állatelhullásra szóló — bizto­sítások helyett olyan kombi­nált biztosítási módozatot ve­zetett be, mely egy biztosítás keretében nyújt fedezetet a lakó- és melléképületek, ház­tartási és gazdasági ingóságok tűz-, földrengés- és viharká­raira, az illetményföld termé­sének jégkáraira, a dolgozó és családja balesetkáraira, a szavatossági károkra, valamint az anyakoca és hízósertések elhullásából vagy kényszervá­gásából eredő károkra. A biz­tosítás évi díja 120 forint, amelyet az állami gazdaságok dolgozói havi részletekben fi­zethetnek. A szántóterülettel rendelkező dolgozók a biztosí­tást évi 36 forintért jégbizto­sítással is kiegészíthetik; zát, árpát, kukoricát, burgo­nyát, cukorrépát. A tsz két üzemegységre oszlik, amelyek teljesen függetlenül dolgoznak egymástól. Vannak külön nö­vénytermesztési, állattenyésztő si és építési brigádjaik. Mun­kacsapatvezetők nincsenek, a brigádvezetők közvetlenül fe­lelnek brigádtagjaikért. A szö­vetkezetnek 448 tagja van, de olyan jól felszerelt gépekkel a gazdaságuk, hogy kézi munka alig akad a határban. Meglehe tősen kevés a lóállományuk is, nyolcvan holdra jut egy pár. Az idén 431 kh burgonyát vetettek, amelyből 240 szerző­dött. Nyolcszáahúsz darabból áll a sertésállományuk, s igen szép a kocaállományuk. Úgy számítják, hogy még ebben az esztendőben több mint 3600 darab lesz a szaporulat. 630 szarvasmarhájuk van. Ebben az évben 160 hízott marhára és 1000 hízott sertésre szerződtek. A törzsállomány fejlesztésére törekszenek. Losonczi elvtárs elmondotta az érdeklődőknek, hogy náluk minden hónapban a végzett munka értékének a nyolcvan százalékát fizetik ki előlegként Ezt nevezik biztosított jöve­delemelőlegnek. Erre azért van lehetőség, mert a korábbi évekből van tartalékuk, jelen­leg is több mint négy ég fél­millió forintjuk van a bank­ban, s rövidlejáratú kölcsönök pedig egyáltalán nincs. Az el­múlt esztendőben százharminc- ezer forint az egy családra eső szövetkezeti vagyon. A legfőbb fórumuk a köz­gyűlés, de áttérnek majd a küldöttgyűlésre. A közgyűlés évente 4—5-ször ült össze és a legfontosabb kérdésekben dön­tött, a vezetőség pedig havon­ta gyűlésezik; A termelőszö­vetkezetnek külön pártszerve­zete és KISZ-szervezete van. A gépeket, építkezéseket saját erőből fizetik, sőt az új tagok bevitt állatállományát is kész­pénzzel fizették. Most építenek egy nyolcvan vagonos kukorica górét. Igen jól felszerelt a gép­parkjuk. úgyszólván mindenük megvan már. ami a gazdálko­dáshoz szükséges. A tájékoztatás és beszélge­tés után a besnyői Sallai és a dunafalvi Kossuth Termelő- szövetkezet tagjai és vezetői megtekintették a szarvasmar­ha- és a sertésállományt. Ez a szövetkezet valóban szép példáját adja annak, hogy mi­képpen lehet nagyüzemi ala­pokon gazdaságosan állatokat tartani. A vendégek csodálkoz­tak, hogy mindenütt a legna­gyobb rend és tisztaság fogad­ta őket, ami a jó munkafe­gyelemnek az eredménye. Ez­után határszemlére indult a két vendégcsoport; A látogatás során a vendégek elbeszélget­itek a termelőszövetkezet dol­gozóival, állattenyésztőkkel és mezőgazdasági dolgozókkal, s ezek a beszélgetések azt bizo­nyítják, hogy a barcsi Vörös Csillagban mindenki elégedett, mindenki a végzett munkája után részesül a jövedelemből, a havi átlagkeresetük meg­haladja az 1600—1800 forintot, amit készpénzben kapnak. A látogatás igen nagy ha­tással volt a dunafalvi tsz ve­zetőire és tagjaira egyaránt A dunafalvi termelőszövetke­zet elnökétől Gyenis Jenő elv­társtól kérdeztük meg, milyen élményekkel tér haza? — Én azzal a gondolattal jöttem el Dunafalváról. hogy megismerjem a barcsiak üzem- szervezését és tisztában legyek az ún. garantált munkaegysé­gekkel. Az itt töltött idő alatt sikerült betekintést nyernem a szövetkezet belső életébe is, s megállapítottam, hogy a mun­kafegyelem terén különösen sokat tanulhatunk a barcsiak­tól; Persze, ha már nálunk is évtizedes múltja lesz a terme­lőszövetkezetnek, akkorra ki­alakul a tagjainkban is a kö­zösségi szellem. Tanulmányoz­tam a növények 1 kh tervezett költségeit, a tej előállításának költségeit, és sikerült néhány irányszámot is megtudnom, amit jól hasznosíthatunk a mi szövetkezetünkben. Mi is ter­mészetesen arra törekszünk, hogy mielőbb megvalósíthas­suk a garantált munkaegysé­get. A Széchenyi tértől keletre lakók valószínű észrevették már a csendes, későesti órák­ban, hogy valami állandóan zúg. A Széchenyi téren még csak halk zümmögés, a porce­lángyár fölött már átható zú­gás, Gyárvároson pedig;;; Azt gondolná az ember, hogy a közellakók már hozzászok­tak a szénmosó állandó csend- háborításához, s ha nincs, nyugtalanul forgolódnak az ágyukban, s úgy hiányzik ne­kik, mint vén cigánynak a hegedűszó; Balga hiedelem! Amint mondják, a monoton, mindent betöltő zúgás felőrli idegeiket. Nem lehet előle el­menekülni, még az álmukat is megkeseríti az átkozott vá­kuum-szivattyú. Mert az a bű­nös, a kiáramló levegő kelt ilyen átható zúgást, ez veszi el az emberek nyugalmát. Vagy talán mégsem a szivattyú a iudas? Mert — azt hiszem mindnyájan egyetértünk ab­ba, — hogy a gép érzéketlen «lény", s az még a szénmosó­ban sem jár isteni parancs­áéra, ott is csak emberek irá­nyítják, következésképp azok felelősek az állandó csendhá- borításért; A javukra legyen írva, hogy az első percben elismerték (amit nem is lehet letagadni), 8 megígérték, hogy a jövő hó­napban hangfogót szerelnek a 8zivattyúra. Név szerint Pető Ferenc gépészmérnök elvtárs fett erre Ígéretet a városnak. Azt mondta: nyugodtan meg- mhatjuk, állja a szavát; épkocsivezetőket legalább két- /es gyakorlattal felvesz a 26. sz. utóközlekedési Vállalat Pécs; tklósi út 6. 153 •festő és mázoló szakmun­kásokat felvesz a Pécsi Ve­gyesipari Vállalat Pécs, Irányi Dániel tér 9. 11798 ) nyozott, mélynyomású betűk... — No, a mindenit, megvan. Ide tettem a hátsó zsebembe — magyarázta megkönnyebbül ten a fiatalember, és leült. Zsebre tette igazolványát, no­teszét, majd tárcájából egy százforintost vett íci. — Nem volna aprója? — ér­deklődött Éva. — Sajnos, ilyen nagy pénzből nem tudók visz- szaadni. — Egy fillér aprórti sincs. Talán fel tudja váltani. — Megpróbálom — mosoly­gott Éva, és eltávozott. Pár perc múlva visszajött. — Sike­rült — nevetett. — De most ne költse el minden apróját — mondta a lány. — Nem, nem — szabadko­zott a fiatalember. Eltette a visszajáró pénzt. Éva távozni akart, amikor a férfi megállí­totta. Egy pillanatra 'kisasz- szony — a lány megállt, kér­dőn nézett a fiatalemberre. — Nem tudja véletlenül, hogy Vildmann Ferenc mikor jön be? — Vildmann? — kérdezte meglepődve a lány. 1 — Igen. Itt főpincér. Vagy ' nem ismeri? Ez a Liliom, nem 1 —• De ismerem — hebegte Éva. — De maga nem tudja n — Mit? [ — Feri megtűrtté , — Meghalt? Mit beszél? *—- ugrott fel a szőke fiatalember ' — Igen. Pár nappal ezelőt '■ elütötte egy autó. Tegnap vol ’ a temetése. • (Mytatim következik) útra, meglátta a fényben úszó kis várost... — Valami nem világos — gondolta. — Ez a férfi nem volt gépkocsivezető, arra mérget veszek. Lehet, hogy Clairk kapitány valame­lyik barátja. Jól beszél magya­rul, de érezni lehet a 'kiejté­sén, hogy nem magyar. Keresztülment a városon. Ai állomáson sdkan vártak a pes­ti vonatra. Az egyik harmad- osztályú kocsiban talált mé( ülőhelyet. Leült, kezét zsebébi ' dugta, és hátradőlt az ülésen A vonat lassan megindult, ét J az egyhangú zakatolás, a kocs ; ütemes hullámzása álomba rin- ‘ gáttá őt. — Parancsol kenyeret? — ; kérdezte kedvesen Éva, és rá . mosolygott a jóképű szőke fia . talemberre. — Igen, kérek egy szelete ( — válaszolta a férfi, és zsebei ben tárcája után kotorászott Nem találta. Idegesen babrál . belső zsebében, kitette az asz t talra a noteszét, egy igazol ványt, csalk tárcáját nem talál 1 to...; , — A fenébe, hova tettem t i> pénzemet? — mormolta magi elé. Felállt. Most nyugodtabba, s újból kutatni kezdett. Éva türelmesen, mosolyogvi várt. A kenyeret letette az as2- talra és figyelmesen nézte . piros bőrkötéses igazolvány- melyre arany betűkkel nyom t tatták a szöveget. „Honvédé! mi Minisztérium“ — olvast t a lány, de szeme máris továb t siklott. „Arcképes tiszti iga- zoboámtf ‘ m villogtak az tan A fiú elővette a Clairk ka­pitánytól kapott írásokat és át­adta a férfinak, aki közben be­ült a volán mellé. — Most jól figyeljen, uram — nézett Istvánra a gépkocsi­vezető. — Amennyiben igazol­tatnák, vagy lefognák, azt kell vallani, hogy ön nem volt Bécs ben. Bemondja azt a szombat- heyi címet ahol kimenetele előtt volt. Érti? Ott igazolni fogjáSk, hogy ezekben a napok­ban ki sem mozdult a lakás­ból ... — De mit mondjak, hogy honnan ismerem én a.;« — Apjának volt az ismerő­se -. — vágta el a fiú beszé­dét a férfi. — A háború alatt több hónapig maguknál lakott. Három héttel ezelőtt találkoz­tak Budapesten. Akkor hívta meg magát..« Világos uram? — Igen — ámult el a fiú, és kellemetlen érzések hullámoz­, tak lelkében. — Akkor induljon — jegyez- . te meg a férfi És anélkül, ! hogy kezet fogott volna, kap- ’ csőit és indított. A kis Austint elnyelte az éjszaka. I István megindult Veszprém ■ felé. Gondolataiba merülve rőt te az «tat. Mikor kiért a beton■ (53.) — Semmi különös — felelte a gépkocsivezető. — Rendszá­mot kell cserélnem. r—r Segíthetek valamit? — Nem kell — jegyezte meg a férfi, és munkához látott. A csomagtartóból villáskulcsot vett elő, és leszerelte a rend­számot, helyére pedig sárga alapú diplomáciai számot tett fel. A fiú érdeklődve nézte a fiatalember gyors munkáját. Amikor a gépkocsivezető elké­szült, szerszámait és a régi rendszámtáblát elrakta. — Idefigyeljen, uram — szó­lalt meg. — Tovább nem vihe- tem, mert veszélyes. Ezen az úton menjen, tíz perc múlva eléri Veszprémet. Hamarosan indul a pesti gyors. Azzal utaz­zon tovább. — Maga mgyar? -= kérdez­te a fiú. «p? Nem mindegy az, uram? •— Nekem igen.. — Holnap este pontosan hét órakor várom a városligeti Gundel előtt. Azokat az irato­kat, melyéket Bécsben kapott, kérem adja át. A vonaton és Budapesten saját irataival iga­zolja magát,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom