Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)
1960-05-13 / 112. szám
4 N A PLÖ I960. MÄJtJS ti Hruscsov elvtárs beszélgetése szovjet és külföldi újságírókkal (Folytatás az 1 .oldalról) tan versenghet az Egyesült Államokkal) Az Egyesült Államok még nem élt át igazi háborút országa területén, nem tudja, mit jelentenek a bombák. Ha az Egyesült Államok háborút akar kirobbantani, mi kénytelenek leszünk rakétákat Irányítani oda és ezek a rakéták az első percekben elérik az agresszor földjét. (Taps.) Azért mondom ezt, mert olvastam Herter nyilatkozatát. Herter kijelenti: — Mi kénytelenek vagyunk ilyen repüléseket végrehajtani: maga a Szovjetunió hibás benne, hogy erre rákényszerültünk, mert nem hagyja, hogy belássunk titkaiba, már pedig nekünk okvetlenül ismernünk kell a Szovjetunió titkait. Ezért hajtjuk végre az ilyen repüléseket: az elnök megmondta, hogy nyílttá kell tenni az eget; gépeink repülnek, repülni is fognak és megnyitják majd az eget. Hogy beszélhet így valamely állam hivatalos képviselője egy másik államról? Mi nem az Egyesült Államok törvényei szerint élünk. Nekünk megvannak a magunk törvényei és éppen ezért mindenkit arra kényszerítünk, hogy a mi földünkön a mi törvényeinket tartsa tiszteletben. Azokra pedig lesújtunk, akik megsértik ezeket a törvényeket (Taps.) Nagy tetszéssel olvastam a Daily Worker című angol lap cikkét amelynek alapgondolata a következő: ha elfogadjuk azt a filozófiát amelyet egyesek Amerikában át akarnak ültetni a köztudatba, körülbelül a következő kép tárul elénk: elfogtak egy tolvajt, aki betört egy lakásba, Mégis azt állítják, hogy nem a tolvaj a hibás, hanem a gazda, aki bezárta a lakást, ilymódon arra kényszerítette a betörőt hogy erővel feszítse fel a zárat és így hatoljon be az idegen lakásba. Ez azonban tolvajok, banditák filozófiája! Azt hiszem, ha a világ közvéleménye helyesen ítéli meg a helyzet teljes komolyságát, és felelősségteljes álláspontot foglal el az Egyesült Államok politikájának ezzel az agresszív cselekedetével szemben; ha egyhangúlag elítéli ezt a cselekedetet; továbbá, ha az Egyesült Álla- nok kormánya többé nem él ilyen módszerekkel más államokkal szemben, akkor ez friss fuvallatot hoz majd. Legyen szabad így kifejeznem magam: ózondús levegővel tölti meg az államközi kapcsolatokat. Olvasom ezekben a napokban az amerikai sajtó közleményeit és úgy látom, hogy a toll leplezetlen banditáin kívül — akik igazolni próbálják ezt az eljárást — az amerikai sajtóban szereplő személyek túlnyomó többségét, még azokat is, akiket a múltban a tárgyilagosság hiánya jellemzett, felháborítja ez a tény, hitszegő eljárásnak minősítik a Szovjetunióval szemben. Ez jó jeL Ha az újságírók helyesen tájékoztatják majd a közvéleményt, ezt az incidenst — csakúgy, mint minden incidenst — végül is „eltemetjük"; Végeredményben békében kell élnünk, sőt nemcsak békében, hanem barátságban is, uraim. (Taps.) Jó eszközeink vannak a banditák lecsillapítására “ KÉRDÉS: Megőrizhetjük-e derűlátásunkat az Egyesült Államok politikáját illetően? HRUSCSOV: Én a javíthatatlan optimisták közé tartozom. Nem háborús előkészületnek, hanem tapogatózásnak tekintem az amerikai felderítő gép provokációs útját, „Megtapogattak“ bennünket, mi pedig az orrára koppintottunk a „tapogatózóknak”) Az Egyesült Államok egyes vezetői most lármát csapnak. Nem tesz semmit, hadd lármázzanak! Nos, a Szovjetunió nem Guatemala! Hozzánk nem lehet csapatokat küldeni! Jó eszközeink vannak a banditák lecsillapítására, ha aljas módszereiket velünk szemben akar ják alkalmazni. Ha így fognak eljárni, megkapják ezeket a nyugtató szereket; KÉRDÉS: Hruscsov úr! Nem változott-e meg az az értékelés, amelyet ön adott Eisenhower elnökről, amikor hazatért az Egyesült Államokból? HRUSCSOV: Hát and azt illeti, az Egyesült Államok külügyminisztériumának a felde- rítőrepülőgép ügyében elhangzott nyilatkozata természetesen megváltoztatja azt az elképzelésemet, hogy az Egyesült Államok elnökének nincs része ebben az ügyben — én nem tudtam, hogy az Egyesült Államokban kidolgoztak ilyen felderítő tervet, többek közit kidolgozták a Szovjetunió területe felett végzendő felderítő repülések tervét. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának az elnök által jóváhagyott nyilatkozatából kitűnt, hogy az amerikai felderítő repülőgépek útja hazánk felett nem holmi felelőtlen tiszt szeszélye, hanem annak a tervnek a megvalósítása, amelyet Allan Dulles, a központi hírszerző hivatal vezetője dolgozott ki, tehát annak a hivatalnak a vezetője, amely az Egyesült Államok elnökének irányítása alatt áll. Herter úr beismerte, az Egyesült Államok elnöke olyan utasítást adott, hogy minden lehetséges eszközzel gyűjtsenek különböző adatokat. Éhnek az utasításnak az alapján dolgozták ki és hajtották végre azokat a programokat, amelyek — mint Herter mondja — repülőgépekkel végrehajtott átfogó légi megfigyelést és behatolást irányoznak élő. Megjegyezték ezt a kifejezést? Behatolásról van szó. Ez annyit jelent, hogy felderítő és kémrepüléseket végeznek, olyan állam ellen, amellyel rendes kapcsolatokat tartanak fenn. És az elnök jóváhagyta ezt a tervet. Hallatlan! Ezek után még azt várják, hogy dicsérjem őket! Ha így cselekednék, joggal mondhatnák, hogy nincs önérzetem. Herter úr lerántott minden leplet és letörőit minden festéket, amellyel az amerikai imperialisták politikáját álcázták és kozmetikázták. Beszédéből kirítt a mill tarizmus vadállati fogvicsorífása. És mi a következmény? Kitűnt, hogy manapság az ilyesféle vicsorí- tással nemigen lehet ránk ijeszteni. Az amerikai militaristák efféle cselekedetei nem a kiagyalók hősiességéből fakadnak, hanem ellenkezőleg, gyávaságból. Nem az veszélyes, aki uralkodni tud idegein, mert bízik erejében és lehetőségeiben, hanem az, aki gyáva, aki mindentől fél. Gyakran olvasok ilyesfélét: Hruscsov azt állítja, hogy a kapitalizmus elpusztul, vajon nem emiatt röpködnek-e kémek a Szovjetunió fölött? De hiszen ezt nem én mondtam, hanem már Marx bebizonyította száz évvel ezelőtt. (Derültség, taps.) Viszont, ha a tőkés uraik úgy vélik, hogy Marxnak nem volt igaza, akkor miért nem nyugszanak? Miiért idegeskednek, miért remegnek? A Szovjetunió sohasem küldött felderítő gépeket az Egyesült Államokba vagy más országokba KÉRDÉS: Tudtak-e a török, a pakisztáni és a norvég hatóságok az amerikai repülőgép provokációjáról? HRUSCSOV: Nehezen tudok az említett kormányok helyett beszélni, de feltételezem, hogy esetleg nem tudtak róla. Az amerikaiak talán nem jelentették nekik. Aat hiszem, hogy az amerikai katonai támaszpontokra be soka engedik az e célra területet adó országok miniszterelnökeit. (Derültség.) Törökországnak, Pakisztánnak és több más államnak az a bűne, hogy az agresszív tömbökbe egyáltalán belépett. Az egyszerű emberek azt mondják erre, hogy eladták a lelkűket az ördögnek. Amíg az ember nem adja el a lelkét, addig rendelkezhet sajátmagával, de azután már az ördögé a lelke. Pontosan ez most a helyzet Törökországgal, Pakisztánnal és Norvégiával, (Derültség.) Figyelmeztetem Önöket is, külföldi újságíró úriak, ne adják el lelkűket az ördögnek — (derültség), hanem inkább tartsák meg maguknak. Inkább szenteljék tevékenységüket a társadalmi haladásnak. A kommunista eszmék szabják meg a társadalom fejlődésének leghaladóbb, leghelyesebb irányát. Az amerikaiak legjobbjai — mint például a John Reed, „Tíz nap, amely megrendítette a világot” című könyv írója, megértették ezeknek az eszméknek nagy jelentőségét. John Reed nagyeszű ember volt. Nem született kommunistának, hanem az októberi forradalom alatt lett kommunista és az is maradt utolsó leheletéig. Önök közül némelyek egy- ügyüségből és lelki szegénységből firkálnak a kommunizmus ellen. Bocsássa meg ezt önöknek az Isten. (Derültség, taps.) Amikor burásod újságíródnak a szovjet valóságra és a kommunizmusra szórt rágalmait olvasom, néha felháboro- dofc, de utána arra gondolok, hogy nem lehet minden újságíró olyan, mint John Reed. Ezek az újságírók egyszerű emberek, Hearst-ék és a többiek alkalmazottad. Márpedig ezek a kiadóvállalatok mint a pókok befonják és rabul ejtik az embereket. Ha pedig valamelyik nem hajlandó rágalmakat szórni a (kommunizmusra, akkor miért tartaná őt Hearat vagy valamelyik másik kiadó- konszern? Hears egy napig sem *űmé meg az ilyen újságírót! Jómagam kétszer is beszéltem Hearsttel. A második beszélgetéskor azt mondtam neki: Micsoda dolog az, hogy ön mást mondott nekem és utána mást írt az újságban? ö így felelt: „Miért, talán pontatlanul adtam vissza a beszélgetést?” őszintén meg kell mondanom, hogy többé-kevésbé helyesen közölte a beszélgetés szövegét, de olyan kommentárokat fűzött hozzá, amelyek a beszélgetés egész lényegét elferdítik. Amikor erre rámutattam, Hearst azt mondta: „Kérem, én kapitalista vagyok és ehhez képest kommentálok. (Derültség) Rendiben van, Hearst kapitalista, de hiszen maguk közül a legtöbben nem tőkések és soha nem is lesznek azok. Hát akkor minek szolgálják a kapitalizmust? Miért lakájai a kapitalizmusnak? (Taps.) Meggyőződésem, hogy minden út a kommunizmushoz vezet. De merre is vezethetne? Pontosan ettől félnek az amerikai f imperialisták. Ezért idegenkednek, ezért mennek bele meggondolatlan kalandokba. Ez pedig arra vall, hogy nem bíznak saját rendszerükben. Az amerikai külügyminisztérium kijelentette: minden ország kémkedik. De hiszen a Szovjetunió sohasem küldött felderítő repülőgépeket az Egyesült Államokba vagy más országba. Ha volt is olyan eset, amikor szovjet repülőgépek véletlenül megsértették más országok lógiterét (ez történt a szovjet—török és a szovjet— iráni határon), mi bocsánatot kértünk ezektől az országoktól és felelősségre vontuk a határsértőket. Figyelmeztetni szeretnénk azokat, akik kémeket akarnak küldeni hazánkba, jól gondolják meg a várható következményeket. Kezeskedhetünk érté, hogy az elnök látogatása alatt semmiféle kilengés nem lesz KÉRDÉS: ön most is szeretné, hogy Eisenhower elnök ellátogasson a Szovjetunióba? HRUSCSOV: Ugyan mit feleljek magának? Jöjjön ide és feleljen helyettem! (Derültség.) Láthatja, milyen nehézségek támadnak. Amit mondok, őszintén mondom. Tudják, milyen a viszonyom az Egyesült Államok elnökéhez, erről többször is beszéltem. De bizonyos tékintetben nem igazolódtak be reményeim. Én is ember vagyok, vannak emberi érzéseim, de a szovjet kormány vezetéséért is felelős vagyok. Értsék meg, hogy az orosz emberek, a szovjet emberek lelke olyan, mint a nyitott könyv: ha mulatunk, mulatunk, ha verekszünk, akkor verekszünk. Nos, hogyan is szólíthatom a népiét: gyertek ki az utcára és köszöntsétek kedves vendégünket?” Az emberek azt felelik majd: „Mi az, megbolondultál? Hol itt a kedves vendég? Hiszen ő az, aki jóváhagyja, hogy repülőgépek kémkedjenek a Szovjetunióban.” Az amerikai militaristák hírszerzési céllal repülőgépet küldve a Szovjetunióba, rendkívül nehéz helyzetbe hoztak engem, akinek elő kell készítenem Eisenhower elnök látogatását, őszintén szólva, azt hiszem, hogy az elnök is megérti ezt. Tegyük föl, hogy amerikai látogatásom előtt mi indítottunk volna az Egyesült Államokba ilyen repülőgéplet, ők pedig lelőtték volna. Képzeljék csak el, hogyan fogadtak volna engem az amerikaiak! Azt hiszem, úgy ahogy megérdemeltem volna. Gondolom, ezt mindenki megérti. Mindazonáltal kezeskedhetünk érte, hogy az elnök látogatása alatt semmiféle kilengés nem lesz. Népünk udvarias, haragját szavakban éli ki, a tetteket pedig a kormány ra bízza, s nem enged meg magának semmiféle tettleges sértésit Azt hiszem, az amerikai újságírók és turisták most is érezhetik a szovjet emberek önuralmát és fegyelmét. Nem hallottam olyasmit, hogy bárki is sértő dolgokat mondjon egy amerikainak. Ez dicséretes dolog és népünk lelkierejét mutatja. Tárgyaló feleinknek ugyanolyan érdekük fűződik a csúcsértekezlethez, mint a Szovjetuniónak KÉRDÉS: Felvetik-e a berepülés kérdését a csúcsértekezleten? HRUSCSOV; Ezt a kérdést máris világszerte vitatják. Ezért nem tartom szükségesnek, hogy a csúcsértekezlet napirendjére tűzzék. A szocialista országokat én egyedül fogom képviselni, a nyugati hatalmakat viszont hárman. Azt viszont nem hiszem, hogy a három közül ketten helyesnek tartják az amerikai Szol- dateszka legutóbbi agresszív és veszélyes akcióját önöket nyilván érdekli, mikor készülök Párizsba repülni. Május 14-én szándékozom Párizsba érkezni, tehát egy vagy két najjpal az értekezlet megkezdése előtt, hogy egy kissé alkalmazkodjam az időjáráshoz. Párizs megtetszett nekem, szép város. (Élénkség). De ha mások nem jönnek, — azért mondom ezt, mert egyesek azzal fenyegetőznek, hogy az értekezlet el is maradhat, — akkor mindenki előtt világos lesz, hogy nem a mi hibánkból marad el. Nos, mi elmegyünk Párizsba! És ha nem lesz értekezlet! Megvoltunk nélküle hosszú éveken át, megleszünk még vagy száz évig. (Nevetés, taps). Az értekezlet megtartása nemcsak a mi hazánk érdeke, hanem az egész világé, A világ népei a nemzetközi feszült ség enyhülését várják, rendezettnek szeretnék látni az államok viszonyát. Úgy gondolom, hogy tárgyaló feleinknek ugyanolyan érdekük 'fűződik az értekezlethez, mint a Szovjetuniónak. Ezért az értekezlet megtartása tárgyaló feleinken múlik. Mi készen állunk. Ismétlem, szombaton, május 14- én készülök Párizsba repülni. Egyes diplomaták rossz szem mel néznek rám, azt mondják, hogy Hruscsov túlságosan éles kifejezéseket használ. Szeretném hallani, hogyan reagáltak volna, ha az ő országukba hatolnak be ilyen erőszakosan. Miért, most talán kalaplevéve kellene üdvözölnöm ezt a berepülést? Nem, mi a tolvajokat úgy fogjuk fogadni, ahogy szokásos. Ez pedig tolvaj-, bandita-berepülés volt. (Taps). Látták itt a „levegő-minta- vevő“-készülékeket? (Nevetés). Milyen arcot vágnak majd e verzió kitalálói azután, hogy lelepleződtek? Igaz, hogy mi tudjuk, milyen arcot vágnak az imperialisták. Ahogy mondani szokás, szembeköpik őket, s szerintük ez isteni harmat. (Nevetés, taps.) Most láthatják, hogy tudatosan nem mondtam él mindent a Legfelső Tanács ülésszakán, előadói beszédemben, mert tudtuk, kikkel van dolgunk. Először nem mondtuk meg, hogy a pilóta éL, a műszerek egészben vannak, a repülőgép nem robbant föl; f azt gondolták, hogy a pile végzett magával, Most vis» amikor kitűnt, hogy életi! maradt, az amerikai sajtót nagyon megfeddik őt, 8* megszegte a szolgálati szabi zatot, nem lett öngyilkos, 1> nem megadta magát Az Ég sült Államokban azt mondcí ják, hogy a pilótát el kell fl* ni, mert nem teljesítette előírást és nem végzett önff gával. Ez vadállati gondolt zás, ez az imperializmus ióe lógiája. Olvassák-e Önök, a» rikai újságíró urak, saját 1» jaikat? Megdöbbentő dolog 1 KÉRDÉS: Nem kérte-e őrt az amerikai ügyvivő, hói találkozhasson Powers-szo N. SZ. HRUSCSOV: Az an> rikaiak jegyzéket küldtek * ben az ügyben és kérik, Irt engedédeyzzük a találkozás De ők is tudják, hogy ez rt több a soknál. A pilóta víz# lati fogságban van, mert kd Hogyan találkozhatnának vei Szovjet bíróság előtt kell ^ lelnie tetteiért. KÉRDÉS: Azt jelenti-e 1 hogy sem a nagykövet, S1' az ideiglenes ügyvivő rU találkozhat Powersszal? N. SZ. HRUSCSOV: Ezt xfi mondtam. Ezit mi döntjük 1 Lehet, hogy találkozhat, leh* hogy nem. Most nem válás* lók erre a kérdésre, mert vizsgálat még folyik. Továbbra is keresni akarjuk az Amerikáho fűződő viszony javításának útjait KÉRDÉS: Agressziós cselekménynek fogják önök tekinteni a nyugati hatalmak repülőgépeinek Berlinbe repülését, miután békeszerződést kötöttek Kelet-Németország- gal? N. SZ. HRUSCSOV: Már nyl latkoztunk erről a kérdésről. Ismétlem: Ha aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, megváltozik az az állapot, amelyet e területre vonatkozólag katonai fegyverletételből származó feltételek határoznak meg. Ettől a pillanattól kezdve Nyugat- Berlin megszállása végetér és ettől a pillanattól kezdve ugyancsak végetér Berlin minden olyan megközelítése, amely nek alapja Németország fegyverletétele volt. A Német Demokratikus Köztársaság akkor teljes ellenőrzést gyakorol majd területén és ellenőrzi a területén lévő Nyugat-Berlin megközelítését is. Ha az NDK megállapodást köt az érdekelt országokkal és megengedi nekik, hogy használják a légiteret, a vízi- utakat, a vasutakat és az országutakat, ez már nem a mi dolgunk, hanem a Német Demokratikus Köztársaságé. Ez az 5 szuverén jogaEgyesek azt mondogatják, hoí a nyugati hatalmak erővel tS nek utat Nyugat-Berlinbe. ' lágosan meg akarom monda* ha valaki erővel próbál rt tömi, akkor katonai egysei1 ink, amelyek azért tartózk»' nak az NDK-ban, hogy nrt őrizzék a békét, a maguk ef jét állítják szembe a békebe' tókkal. Gondolkozzanak Nyugaton a forró fejűek, * származik ebből; KÉRDÉS: Tekintettel erre repülőgépügyre, valamint & netfc és Eisenhower elnöki a viszonyára, nem tartjt' ön helyesebbnek, ha eV*1 lasztanák Eisenhower lát1 gatását? N. SZ. HRUSCSOV: Erről kérdésről eszmecserét folyt* tunk az elnökkel, amikor lálkozunk vele Párizsban. ■ továbbra is keresni akarjuk * Amerikához fűződő viszony j* vitásának útjait, normális 'j szonyt akarunk az Egyesült • kunokkal. Bízunk benne, ho( a szovjet—amerikai viszo" idővel átnő országaink nép* inek barátságába. Ez lenne normális és minden normá* ember erre törekszik. Nincs több kérdés? HANGOK: Nincs, köszönjü1 (Barátságos taps.) Mindent elkövetünk, hogy a jelenlegi kiélezett viszonyok lehiggadjanak N. SZ. HRUSCSOV: Végezetül szeretném elmondani a következőket: Keményen bánunk azokkal, akik behatolnak területünkre. akik megsértik szu- verénitásunkat. De békében és barátságban akarunk élni minden néppel. Értsék meg helyzetünket, uraim, amikor felháborodással elitéljük az ilyen agresszív cselekményeket. De józanul szemléljük a dolgokat, és jól tudjuk, hogy minden, még a legélesebb vita is jobb, mint a háború. Ezért mindent elkövetünk, hogy a jelenlegi kiélezett viszonyok „iehiggadjanak", mindent megteszünk, hogy a nemzetközi helyzet rendes kerékvágásba zökkenjen és helyreálljon jóviszonyunk az Egyesült Államokkal, termé- szetsen, ha ezt az Egyesült Államok is elő fogja mozdítani. Kérem, hogy ezt vegyék figyelembe, és ne írjanak semmi olyasmit, ami a helyzet nagyobb kiéleződéséhez és hevesebb vitához vezethetne. Miért volna erre szükségük? Hiszen önöknek sem lenne jó, ha kitörne a háború. (Taps.) A háború senkinek sem hoz boldogságot. A legutóbbi napokban art rikai szenátorok, kongressrt tagok, üzletemberek sok. bes*‘ dét olvastam és jó jelnek tóm, hogy közülük sokan ( ítélik kormányuknak ezt az* járását. Jó jelnek tartom, hoí az emberek nem vesztik el J* jüket, hogy nem minden' úgy magyarázza a dolgot, at*' gyan Herter. Úgy gondolom, hogy idei lenne befejezni ezt a várató nul jött sajtóértekezletet. ^ gedjék meg, hogy megkösz# jem figyelmükéit, kedves el’ társak és uraim és sok síké kívánjak önöknek. Álljanak * igazság mellett, küzdjenek béke nemes ügyiéért és ki^ demlik népük megbecsülés* (Hosszantartó taps.) „Köszönjük!” — jdáltásoKidőjárásjelenté? Várható Időjárás péntek esd*, délutáni felhőképződés, néhaj: helyen záporesővel, zivatart Mérsékelt szél, az enyhe Idő " vább tart. Várható legalacsonyabb éjszak.' hőmérséklet hat—kilenc, legmar, sabb nappali hőmérséklet hol»* 19—22 fok között. , Távolabbi kilátások: a hét gén húsz fok körüli nappali n, mérséklet, helyenként délut* záporral, zivatarral.
