Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-03 / 103. szám

19««. MÄJUS 3. NAPLÓ 3 Miért nem kulturáltabb Pécs vasút­állomásának környéke és vendéglátása? A Baranya megyeiek büsz­kék Pécsre, a gyönyörűszép városra, a Pécsiek mcginkábo. Jogos a büszkeség, mert az ős­régi város sok új színfolttal gazdagodott, fellendült idegen- forgalma is. A felszabadulás óta több létesítmény épült Pé­csett. mint azelőtt sok évtize­den át Nem kísérte azonban ezt az általános fejlődést kellő mó­don a vasúti főpályaudvar épülete, környéke, különösen pedig vendéglátása. Milyen jelenleg a vendégel­látás a pályaudvaron, milyen a környékén? A MÁV Utasellátó kezelésé­ben lévő II. osztályú resti tisz­ta, higiénikus, konyhája jó, az étterem berendezése ízléses. Jól szolgálja az utazóközönség érdekeit. Nem lehet azonban ugyanezt elmondani a „II. osz­tályú" váróteremben lévő tal- ponállóróL Már maga a váró­terem is csúnya és régi pad­jaival, festetlen falaival, sze­metes kőpadlójával egyedül is képes a legkedvezőtlenebb be­nyomást alkotni a szemlélőben Tetézi a kedvezőtlen benyo­mást az Utasellátó kezelésében lévő büfészerűség, amely az alapvető higiénia követelmé­nyeinek sem felel meg. Kopott fabódéra emlékeztet a külse­je. amelyen a törött cégtábla már nem ront semmit. Folyik a sör a pulton, a bor kilocs- csan a nagy tumultusban a po­harakból és szeméttel kevere­dik a kövön. Az állomás környéke sem nyújt szebb képet. A „Loko- motiv’t étterem mellett őzig Eck Imréné roggyant bódéja áll, melynek piszkos pultján por lepi a süteményt. Nem messze tőle 1 forintos jegy­gyűrűket és apró csecsebecsé­ket árul egy ember, akár a vidéki vásárokban. A Pécsi Vendéglátó kezelésében lévő bódé sem üti meg a kulturált kereskedelmi egység mértékét, ám maga a Lokomotív étterem sem. A talponállórészben lévő pult öreg. korszerűtlen, az ülő­helyes étterem mennyezetére is ráférne a tatarozás, a kert­helyiség abrosztalan asztalai között fekete víz csordogál. Miért hanyagolták el az il­letékesek e nagyforgalmú he­lyek vendéglátásának korszerű sítését, rendbentartását? Gedeon Sándor üzletvezető elmondja, hogy a Lokomotív étteremnek 8 éve üzletvezetője Nyolc év alatt csak kis, ap­róbb tatarozási munkák foly­tak, komolyabb renoválásra nem került még sor. Az ille­tékesek nem szándékoznak „pénzt ölni” az étterembe, mert állítólag egyszer majd le­bontásra kerül. Pedig a kert helyiséget le lehetett volna betonozni, bútorait ki­cserélni, a söntést rendbe­hozni, egyszóval „adni vala­mit” a kereskedelmi kultú­rára. Ágoston János a MÁV Utas­ellátó vezetője ugyancsak ne­hezményezi, hogy központjuk nem adott megfelelő támoga­tást kérelmükre, melyet még múlt év szeptemberében el­juttattak hozzájuk; Bizonyos megállapodások is születtek az Építőipari KTSZ-szel, pénz is biztosítva volt, egy új büfé létesítésére, azonban a kevés bába között is elveszett a gye­rek. Az Utasellátó Pécsi ki- rendeltsége is hibás, mert hagyta „elaludni” az ügyet. Ami volt elmúlt — mint mondani szokás, ez a tűrhe­tetlen állapot azonban még most is jellemzi a pécsi vas­útállomás vendéglátását; Mi hát a teendő? A MÁV Utasellátó pécsi ve­zetői pótolná kívánják az el­mulasztottakat. Központjuknak I jelentést készítették és ebben feltárták a helyi állapotok tarthatatlanságát. A tárgyalá­sokat megelőzően véleményün­ket szeretnénk nyilvánítani, mely szerint sürgősen be kel­lene szüntetni a várótermi ki­szolgálást. Egy teljesen új, korszerű, elektromos hűtőszekrénnyel, presszógéppel, üvegvitrinnel elátott egységre lenne szük­ség az állomás épületében, ahol csakis palackozott bort, sört, a legteljesebb tisztasági követelményeknek megfelelően tárolt süteményeket árusítaná­nak. A tizemötezres forgalom és ezen belül a futó vendégek igényeinek kielégítése céljából rekonstruálni kellene a Loko­motív éttermet, teljesen kor­szerű büfészolgalattal ellátni. Meg lehetne vizsgálni annak lehetőségét is, hogy — mint a nagy nemzetközi pályaudvaro­kon szokásos — a peronon is árusíthassanak frissítő italo­kat, természetesen azt is „más” körülmények között. A bódé­kat pedig fel kellene számolni az állomás bejárati oldalának szebbé tétele érdeklében. Itt az ideje, hogy az illetéke­sek gyökeres változást hajtsa­nak végié Pécs főpályaudva­rának vendéglátásában. Szíts István ték meg a Szigetvári Cipőgyár dolgozói; Vasárnap reggel 9 órakor a gyár udvarán gyüle­keztek és közösen vonultak fel az ünnepi nagygyűlés helyére. Külön csoportban mentek az üzemi KISZ szervezet tagjai, a műkedvelő csoport, valamint a sportolók. A nagygyűlés Az idén 1040 kilaméler hosszá makadáinutat korszerűsítenek Az idén és a következő esz- 1 tendőfcben korszerűsítik a ma­kadámúidat. A régi, három- négy méter széles pályákat az útépítők hat-hét méterre széle­sítik, az íveket a forgalom kí­vánalmainak megfelelően ve­zetik és fél is emelik, gondos­kodnak arról, hogy az úttest­ről a víz lefolyhasson és ne akadályozzák a közlekedést ki- sebb-nagyobb kátyúk. Az 1959-ben megkezdődött korszerűsítési munkából az idén 590 kilométer hosszban fejeződik be az útépítés. Meg­kezdik és befejezik 450 kilo­méter hosszú makadám-út- szakasz átépítését. Ezek szerint tehát az idén 1040 kilométer hosszú új utat kapnak se autó­sok. A makadámútok átépítése szerte az országban máris meg­kezdődött. Korszerű makadám­út lesz Szolnok—Hatvan, Fü­zesabony—Debrecen, Salgótar­ján—országhatár. Pápa—Sár­vár, Szeged—Bátaszék. Szek­szárdi—Siófok, Kaposvár— Nagyatád. Székesfehérvár— Szekszárdi között is. túrtermeben egész napos, szín­vonalas műsorral szórakoztat­ták a megjelenteket. A műsor keretében a Szigetvári Cipő­gyár nyugdíjas dolgozóit pénz­jutalomban részesítették és a dolgozókat gulyással és sörrel vendégelték meg. Utána éjfélig tartó táncmulatsággal végző­dött a május elsejei ünnepség. Rajczy Lajos Május elseje a cipőgyárban A tizenhatodik szabad május után a Szigetvári Cipőgyár kid elsejét méltóképpen ünnepel­£ 1 mi 1960 ~~/jbécsi <n m&fus//. Elmondta Török Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára Ausztria Kommunista Párt­jának meghívására Bécsben járt magyar pártküldöttség tag­jaként április 30-án érkeztünk az osztrák fővárosba, hogy résztvegyünk a bécsi dolgozók hagyományos május elsejei felvonulásán. Nyolcvan főnyi küldöttségünket igen szívélye­ké, — tehát a hivatalos, — tömegében talán nagyobb volt, de közel sem volt olyan lelkes, derűs, mint az utána sorra- kerülő kommunista felvonu­lás. Május elsejének, egyébként Ausztriában komoly hagyomá­nyai vannak. Az idei volt a kalapácsos, *— vörös zászló­kat, a felvillanó napsugár jói megvilágította a harci jelsza­vakat, politikai és gazdasági követeléseket tartalmazó nagy transzparenseket. Feltűnő volt — és különö­sen hasonlított a mi május el­sejei felvonulásainkhoz az, hogy a kommunista munkások családostól vonultak feL Idős nagymamát, éppúgy láttunk a menetben, mint gyerekkocsi­ban tolt csecsemőt, vagy tizen­ötéves fiatalokat. A felvonulás élénkségét, frissesógét nagy ban növelték a munkásokkal együtt menetelő zenekarok, népi tánccsoportok. Igen jól esett, hogy a ma­gyar küldöttséget minden egyes odaérkező csoport nagy ovációval üdvözölte. A felvo­nulás befejezéseképpen Koep- ling elvtárs szóit az egybese- reglett. húszezernél jóval több részvevőhöz. Beszédében lé­nyegében azokat a jelszavakat foglalta össze, amelyek jegyé­ben a bécsi munkásság az idei május elsejét ünnepelte. Beszélt többek között a válasz tási rendszer demokratikussá tételének szükségességéről. Ki­fejezte azt a reményét, hogy a közelgő csúcstalálkozó köze­lebb viszi az emberiséget, az örök béke aranykorához, — amelyért az osztrák kommu­nisták is harcolnak; A pért elnökének szavait sokszor megszakította az egy. begyültek tapsa, éljenzése, kü lönösen akkor, amikor küldött ségünket üdvözölve Jdáetentet- te, hogy a magyar nép saociar lista építésében elért sikerei az osztrák kommunisták har­cát is segítik, azokat az oszt­rák munkások is magukénak érzik. Mindent egybevetve, — rö­vid, — kétnapos látogatásunk alapján az a meggyőződés ala­kult ki bennem, hogy Ausztria Kommunista Pártja igen te­kintélyes, nagy tömegbefolyás­sal rendelkező szervezet, amely a jobboldali szociálde­mokrácia munkásegység-bom­lasztó politikája ellenére is nagy eredményekre képes, nagy szeretetnek, népszerűség­nek örvend. Az is általánosít­ható tapasztalat, hegy az oszt­rák munkástömegeknek kitö­rölhetetlenül szívében él az internacionalizmus, baráti kap sen fogadták, különösen a hetvenedik, a fasizmus alól munkáskerületekben. Vendég- való felszabadulás után pedig iátóink ugyanis — nagy örö- a 15-ik, emiatt nagyobb mé- , műnkre, nem szállodába he- retekben, jubileumként ünne- lyeztek el bennünket, hanem pelték meg. A kommunista egy-egy munkáscsaládnál, akik párt vezetői délelőtt folyamán kel együtt másnap aztán fel- a munkáskerületekbe látogat- vonultunk. tak. Résztvettek a kerületek­Az első meglepetés akkor ben rendezett ünnepségeken, ért bennünket, — amikor a majd a munkásokkal együtt a felvonulás időpontja iránt ér- város szívébe vonultak. A deklődve, megtudtuk, hogy XXIII. kerületiekhez például, Bécsben a szociáldemokraták akiknek vendége voltam, — külön demonstrációt szervez- maga Koepling elvtárs, a párt csőlátókat kívánnak teremteni minden becsületes emberrel, gondolkodásukat őszintén át­hatja a béke vágya. Ezt bizo­nyítja ez a felejthetetlenül szép. impozáns május elsejei felvonulás is. Osztrák vendég­látóm ezt így fejezte ki: — Becs, — száz éve is, ma is a munkásmozgalom egyik hagyó mányos központja, ahol a mun kásság vörö6 zászlajának be­(sütete tek. Amikor ennek oka felől ér­deklődtünk, az osztrák elvtár­saink elmondták, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt, — a kom­munisták többszöri javaslata ellenére sem hajlandó az együttműködésre. így aztán most már évek óta külön vo­nulnak a szociáldemokrata, külön a kommunista érzelmű munkások. Alkalmunk volt mind a két felvonulást meg- WtaiÉPOíu. A liaonáfrfrmokratáp elnöke látogatott el és a fel­vonulás előtt rögtönzött gyű­lésen fel is szólalt. A kerületek felvonuló mun­kásait városszerte lelkesen fo­gadták. Sokan útközben csat­lakoztak a menethez. Mire a gyűlés színhelyére értünk, a mi soraink is megszaporodtak. A felvonulók piros virágot tűz­tek kabátjukra, virágcsokro­kat, piros zászlócskákat vittek magukkal. A feltámadó szél jfliíBBteíta A seM*^ú­fejtette a pártnak a munkások helyzete megjavítására vonat­kozó követeléseit Ezek között szerepelt például a nyugdíj határidejének 65 évről hatvan ra való leszállítása, a lakás­építés meggyorsítása, a köz­szolgáltatási díjak csökkenté­se stb. Hosszan beszélt Koep­ling elvtárs a nemzetközi kér­désekről is. Meleg szavakkal méltatta a Szovjetunió és sze­mélyesen Hruscsov elvtárs bé­Hé\%ek a május elsejei felvonulástól A legfiatalabb felvonulók egyike. Impozáns látványt nyújtott a Nagy Lajos Gimnázium diáfc jóinak színes aászlóenkje*

Next

/
Oldalképek
Tartalom