Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-25 / 122. szám

Í9#0. MÁJUS 25. NAPLÓ 3 A gazda kese nyomán • •• \z olvadástól lucskos, esa- cos tél végén, néhány nap- l a három sellyei tsz „há- ssága“ után jártuk ugyanígy rül Nyíri Sándorral az „Or- inság I.” Tsz majorját, mint >st. S bár első pillantásra lyanaz a kép tárul elénk, láb­aira semmi sem változott, de élesen figyelő szem rövid őn belül észre vehet olyan •ró jeleket, melyek lényeges megnyugtató átalakulást itetnek. Azon a téli napon még az ész sellyei közvéleményt a írom tsz nemrég lezajlott yesülése foglalkoztatta Nyi- Sándor szorongva lépett be istállóba, s a gondozók anakodva méregették az ér­ző idegent. Tojással és kor- val kevert tejet tettek a >nt-bőr növendékmarhák élé elmondták, hogy ebbe a há- sságba bizony nem mind- yik tsz lépett azonos hozo- ánnyal: De jó is, hogy ennek örökre ge. Talán a ragyogó májusi ip teszi, talán más, Nyíri indor homlokán, mintha az- a kevesebb lenne a barázda, ingja is derűsebb, s a major- in dolgozó emberek is emel- bb fővel járnak. Az istállók esek, a jószág a legelőn van, növendékek az éjszakát is t töltik; Csak a juhhodály rnyékén siirögnek az emberek. int nyírás van. Ollók csattog ik s a burkus fejű, riadt sze- ü birkák percek alatt kibúj­ik bundájukból, hogy a nyí­ltanokhoz képest karcsú gá­tlókká változzanak; A szórn­ád teremben a tsz asszonyai ztályozzók a gyapjút, külön hátbundát, külön a haslábat, ári Sándor méregeti a fürt- agasságot. Elégedett; — „Tizenöt mázsa gyapjúra ámítottam, annyi meg is sz, sőt több is; Több, mint így kiló anyánként“ ondja, aztán az idei bórá­tokhoz kalauzol, amelyek ly szépek, hogy magukért be­iéinek; »■­— Nagy építkezésbe kez­ünk, — mondja a tsz-elnök, szemközti napsütötte domb- i mutatva. — Ott lesz a szá- ts növendék-istálló, favázas, akasztott olyan, mint a ten- ilici. És válóban utoljára Tenge­ren, a tapasztalatcserén talál óztunk Nyiri Sándorral, agy érdeklődéssel nézegette modern, favázas épülete­it, de akkor még egy szót ín szólt terveiről; Ellenben 1 emlékezetébe véste az ott itottakat, és aztán itthon heszámolt a tagságnak. Az ötlet tetszett. És el hatá- fcták, hogy a hatszáz férőhe- 'es juhhodályt is hasonlókép­en építik meg, a különbség iák annyi lesz, hogy ők nád elyett — mivel azt nehéz be- terezni — szalmával fedik be t istállókat; — Alföldről hozatok szak­embereket, mert azok nagysze­rűen értik az ilyesmit. A rozs­szalmát elcsépeljük, aztán ők kifésülik, másfél, két méter hosszú kévékbe kötik, és fel­rakják; Jelenleg 300 szarvasmar­ha, több, mint 500 juh, több ezer baromfi, és minden száz holdra 9,5 sertés, ez pillanat­nyilag az Ormánság I. Tsz állatállomány-mérlege, és vele szemben 700 hold legelő, mely­nek egy részén most végzik a vízlecsapolást, azon kívül igen sok a vetett takarmány. A tsz állattenyésztési adottságai annyira nyilvánvalóak, hogy a fő profil — ezt ma már min­den tag tudja, — csakis az ál­lattenyésztés lehet. 3500 darab rántani való csibét adtak el a tavasz folyamán a pécsi és komlói piacokon, s már eddig 250 darab hízott sertést, 14 hízómarhát értékesítettek; A befolyt pénzt építkezésre hasz­nálják fel. Még ebben az évben felépí­tenek egy 600-as juhhodályt, egy 100-as és egy ötvenes nö- vendókmarha istállót, 23 férő­helyes sertésfiaztatót, 3000 fé­rőhelyes baromfiólat és 2500 férőhelyes csibenevelőt Még felsorolni is sok, de Nyiri Sán­dor nem találja túlzottnak. Az állatnak istálló kell és takar­mány. ha ez a kettő van. ak­kor az állat ontja a pénzt. A tervüket könnyen teljesíthetik és talán a kétújfalusiak által meghirdetett versenyben is az elsők között végezhetnek. A tejtermelésben, koca és tehén sűrűségben már most túl teljesítették a versenyfeltéte­leket, de nem bízzák el magu­kat, úgy dolgoznak továbbra is, mintha a legvégén kullog­nának. és be kéne hozni a le­maradást *— Kié —* Á Szovjetunió pavilonja előtt.« Hagyon, sokam megcsodáltak a szovjet mezőgazdaság szerű gépeit, bor­A gyár legöregebb munkása Hol vannak már az esti tanonciskolák! Takács Gyula bácsi se olyan nagyon bácsi még, bár két fel­nőtt lánya meg egy nagy fia van — hiszen még csak negy­venkilenc éves. Vele egyidő- ben sokan jöttek ebbe a gyár­ba dolgozni 1950-ben. Akkor ez a gyár még nem bútorgyár volt, hanem Dunántúli Magas­építő Vállalat, később pedig Mezőgazdasági Szerárugyár lett. Takács elvtárs sokat kö­szönhet az üzem szerárugyár- voltának, mert — ha eleinte nem is nagy kedvvel — ké­sőbb szívesen tanulta meg asztalos létére a faesztergályo- zást is. Szerszámnyeleket esz­tergált egészen addig, amíg 1952-ben létesítettek egy asz­talosüzemet a gyárban s ak­kor már a szakmájában dol­gozhatott. Ekkor, 1956-ban asz­talos csoportvezető lett s 1958- ban, amikor az egész gyár bú­torgyárrá alakult át, műveze­tővé léptették elő. Negyven dolgozó munkáját irányítja kitűnő szaktudással, sok tapasztalattal. Közülük 18 szakmunkás, akiknek a szak­mai továbbképzését is szívén viseli; A szakmai hozzáértésnek és tudásnak elismerését jelentő kitüntetések is felkerülnek ün­nepnapokon Gyula bácsi mel­lére, mert elnyerte már egy­szer a sztahanovista címet, kétszer pedig a kiváló dolgozó kitüntetést. Szíwel-lélekkel a gyárhoz nőtt. Ha bármilyen ok miatt egyszer véletlenül el kellene szakadnia a bútorgyártól, munkástársaitól, az nagyon, de nagyon fájna Takács Gyu­lának. Többször is elmondja ezt, de ha nem mondja, akkor is tudja róla mindenki, hogy mennyire szereti a munkáját. A gyárhoe pedig már családi Mikor lesz törzsgárdája az Albertfalvi Vegyigyár pécsi telepének? Ügyesek, szorgalmasak a pécsi munkásnők Amióta habzószódát termel­nek olaj helyett a Batthyány ut cai gyártelepen, megváltozott a nagyablákos, komor külsejű épületek környéke. Közel más- félszázan dolgoznak a telepen, s ezeknek több. mint kéthar­mada nő. Javarészt tizennyolc, húszévesek, s legtöbbjük egye­nesen az iskolából jött a gyár­ba pénzt keresni; A nemrég épített lapostetejű üzemrészben egyforma tartá­lyokba töltik a bőrápoló hal­olajat, s ugyanitt készül a pad­lóviasz és a viaszos sárga pad- lóbeeresztő is. A viaszt és a padlóbeeresztőt kis rekeszekbe öntik, majd megszilárdulás után csomagolják; A műhely Gazdag tartalom9 szép képek Megjelent a Baranya Ifjú­iga, a KISZ megyei bizottsá­gnak képes tájékoztatója. A most megjelent második iám, igyekszik beváltani a Vzá fűzött reményeket. Szép jjUlítású, ízléses borítólapjá- ó! fiatal lány nevet a virág- j ; örült fák alatt, belső olda­lon Várnai Zseni „Vörös má- •Us’* c. verse köszönti a diadal ''as munkásosztályt. „Május jVőzelme“ címmel dr. Tóth ázsef cikke emlékezik a mun- 'ásosztály nagy harci ünnepé- történetéről. A KlSZ-szer- fazetek életéből adott hírcso­kor bemutatja a pécsi, a szent- !Mnci, a magyarbólyi kiszistá- *at, hírt ad a felszabadulási kulturális seregszemle Hida­kon lezajlott bemutatójáról és közli egy ifjúvá avatás ese­ményeit. A „Fiatalok a szo­cialista faluért“-mozgalom cél­ját és követelményeit ismer­eti a tájékoztató, majd „Jön 4 nyár, várnak ránk a tábo- JQk“ címmel Hetesi Lajos elv- JárK cikkét közli a nyári tá­vozás előkészületeitől. A itoyjanía Bszottfcáganak határozataiból is ad rövid sze­melvényeket, bemutatja az úttörők nyomolvasói munkájá­nak néhány tapasztalatát, cik­ket közöl arról, hogy mivel töltik szabad idejüket a Pécsi Pedagógiai Főiskola hallgatói. Sajgó Jenő KISZ-titkár cikke arról szól, hogy hogyan segí­tette a Mélyépítő Vállalat KISZ-szervezete a Miniszter- tanács és a SZOT vörös ván- dorzászlajának elnyerését. A középiskolai próbázásokról, a kerületi KISZ-bizottságok meg alakulásáról, a szocialista szer­ződések teljesítéséről, a fasiz­mus felett aratott győzelem 15. évfordulójáról, a sellyei járás kulturális seregszemlé­jének tapasztalatairól is színes cikkeket és tudósításokat ta­lálunk a Baranya Ifjúsága 2. számában. Igen nagy kár, hogy a tájé­koztató ízléses formájának, gazdag, értékes mondanivaló­jának és szép képeinek érté­kéből egy kicsit levonnak a bosszantóan értelemzavaró sajtóhibák, végében szorosan egymásmel- lett ülve, négyes csoportokban légyfogót enyveznek és csoma­golnak — ugyancsak nők; Ebben a műhelyben egyetlen férfi sem dolgozik, még a cso­portvezető is nő. Boszorkányos fürgeséggel járnak a kezek. A műszaki vezető — fiatal mérnökember — szódától ki­mart talpú cipőben toppan be az irodába. Alig fél esztendeje költözött le Pestről, de máris úgy beszél a városról, az üzem­ről, mintha sajátja lenne. — Szép, hangulatos város ez.. s — mondja. — Az ország legszebb városa. Az üzem? Ami legjobb benne: nagyon ügyesek, szorgalmasak a mun­kásai. Ilyen gárdával nagysze­rű dolgozni! Aki járt már hasonló üzem­ben, önkéntelenül összehason­lítást tesz. Hát még aki dol­gozott is ilyenből? —• Erről csak annyit mon­dok — mosolyog Nagy József: műszaki vezető, — hogy arány­lag rövid idő alatt sikerült né­hány kiváló brigádot összehoz­nunk, melynek tagjai már el­érték a pesti színvonalat.;; Ilyen a 9-es és a 8-as brigád, Omachnéval, Vargánéval. Gál- néval, Katonánéval, Halmainé- val, valamint Müller Erzsivel, Tóth Évával. Tóth Erzsivel és Antonin Irénnek Sajnos, kevés a jó brigád, annak ellenére, hogy a két brigád tagjain kívül még ren­geteg ügyeskezű, szorgalmas leány és asszony dolgozik a gyárban. — Ennék a fluktuáció az oka — magyarázza Dani Sándor szakszervezeti elnök, és a mű­szaki vezetővel együtt számo­kat idéz. A légyfogógyártó üzemrészben alig hat hónapja indult meg a munka, mégis már háromszor cserélődtek munkásai. Ha tudjuk, hogy há­rom hónap a betanulási idő, megértjük: nem alakulhatott még ki törzagárda. — Mi * fluktuáció «fest kötelékek is kötik. Mintha má­sodik otthona lenne, különö­sen mióta a nagyobbik lány? is a gyárban dolgozik. Fia is úgy döntött, hog> édesapjához közel keres mun kát. Ö is a gyárban dolgozik A lakatos szakmát tanulja Tizenkilenc éves, józan gon­dolkodású fiatalember, aki jó ipari szakember akar lenfti. A kisebbik lány már a fővá­rosba vágyott, el is ment oda érettségi vizsga után, a kőbá­nyai 5. számú bankfióknál dol­gozik. Hol van már a galántai bú­torgyári inasélet! Hol van már 1925—28-as tanulóévek sók-sok tőkés törvénye! Hol van már az a világ, amikor az asztalos­inas félévvel tovább inasko- dott azért, mert a mestertől; vagy a gyártól ebédet is ka­pott! Hol van már az az idő, amikor a nehéz napi munka után, este kellett tanoncisko­lába járni! Gyula bácsi nem szegyelli, hogy most fanul meg sok-sok új dolgot is. Szakkönyvek fo­rognak a kezében, rendszere­sen tanulmányozza a bútor- gyártás legújabb módszereit, a mai modem bútorokhoz használatos műanyagokat, a farostot, a pozdorjabetétes bú­torlapokat, de még műhely- és üzemszervezést is. —» Az élet állandó javulásá­ról nem beszélünk sokat, de cselekszünk érte, többet te­szünk érte, mert látjuk, hogy van értelme «■*• mondja és bi­zonyítja is azzal, hogy ma már kétezer forint a havi fizetése. Aki nem szakmunkás, az is eléri ma már az 1100-at, de az 1400-at iS; Tervei? Vannak. Miért ne lenné­nek? Sokkal szebb az élet, ha a jövőre is gondolunk. Nem nagy tervek, de jó lesz, ha megvalósulnak. Békés öregkor és rendes nyugdíj. Megérni, hogy családot alapítsanak a gyerekek, boldogan éljenek, békében, egészségben; Szeretni kell a gyárat, a szakmáit, a várost úgy, aho­gyan Gyula bácsi szereti Mo­hácsot, a dunai halászokat, a gyárat, a szakmát, a családot — a szocialista hazát. Gyevi Károly Hatodszor kiváló vállalat A gyárban mindea felvétel­nél azokat a nőket részesítik előnyben, akik szociális hely­zetüket tekintve ráutaltabbak a keresetre. Betanítják őket, de sokan még a három hónap lejárta előtt felmondanak, mert rendeződnek családi. vagy anyagi természetű ügyeik — s kezdődik a körforgás elölről. Csakhogy az újak rontják a betanultak keresetét, sőt a három hónapig fizetett kedvez­ményes norma végeredmény­ben az évvég i nyereségrészese­dést is apasztja; Mit lehetne tenni? A lányok, asszonyok, saeret- nek a gyárban dolgozni, mert becsülik őket Még nem volt arra példa, hogy ne segítettek volna azon, aki segítségüket kérte; Pedig szinte egymást érik az irodában a fizetett és fizetetten szabadnapot kérők, hogy orvoshoz vihessek kis­gyereküket. vagy elvégezhessék a családi nagymosást. Az egyik asszony nemrég bokáját törte: az üzemvezetőség mindennap elküldte neki az ebédet Egy másik nehéz anyagi körülmé­nyek között él két gyermeké­vel: a minap az üzem fuvaroz­tatta haza téli tüzelőjüket. De hiába az emberség, a jó­indulat, azért nem megy min­den „olajozottan”. A nők öltö­zője még akkor is szűk lesz, ha a férfiak átadják nekik — új öltözőt kapván — a saját­jukat, a mosdókagylók öt sza­porulattal sem tudnak rende­sen kiszolgálni száznál több asszonyt..; öltözőszekrényből sincs elegendő — igaz, hogy ezt sokan nem is becsülik;.. Talán ezen a téren lehetne még tenni valamit. Ha lassacs­kán is, — mert mindez első­sorban anyagiaktól függ — azért haladnak majd előre, mert az üzem vezetőiben él a tett­vágy, hogy az Albertfalvi Ve­gyigyár pécsi telepe minden tekintetben mintaüzem legyen. Az elmúlt év kiváló ered­ményeiért az idén már hatod­szor érte el a kiváló címet a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vál­lalat. A vállalat tavalyi áru­forgalmi tervének 110 százalé­kos teljesítésével és 140 száza­lékos nyereségtöbblettel érte Hétfőn este a Nádor szálló kupolatermében bensőséges ün népség keretében nyújtotta át a vállalat igazgatójának a ki­váló vállalat oklevelet és a há­rom dolgozójának a Belkeres- Jcedelem kiváló dolgozója ok­levelet. =» AZ ORSZÁGOS Föl»­művesszövetkezeti Tanács a MÉSZÖV javaslattára Bózsa Imre FJK főrevizort és Bern­ié Ehe MÉSZÖV vas-műszáki előadót több éves kiváló munkájáért a „Kiváló föld- művesszövetkezéti dolgozó*- jelvénnyel tüntette ld. yvvwwyyyyyywyyyyyyywywwv'i Baki Dezső munkabrigádja a szocialista címért harcol. A VERTESZ alkalmazásában lévő brigád a 2-es kazán kezelő­táblájának szerelését végzi. A 7 főből álló brigád minden tagja technikumban képezi tovább magát. Munkájukkal nagy­ban hozzájárulnak a Pécsi Hőerőmű második gépegységének fee« szerinti beindulásához, Erb János felvetői*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom