Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

I960. MÁJUS 22.

IÍAPLÖ

3

TRAVIÄTA IS

Verdi operájának bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban

Taub József brigádja felajánlotta:

20 nappal a határidő előtt füstölhet az erőmű második kéménye!

V KRITIKUS — bár még egy mondatig sem jutott el — máris magyarázkodni kénytelen arról a kettősségről és ellen :mondásos érzésről, mely a legnépszerűbb Verdi-operák közé tartozó Traviata hallgatásakor óhatatlanul hatalmába keríti. Egyrészt úgy érzi, hogy ennek az operának az előadása mindenkor biztos sikert jelent, éppen ezért hálás, látszólag könnyű feladatot ró a művészeikre. Hiszen a „ka- méliás hölgy” romantikus tör- térnete még ma is sokak szemébe csal könnyeket és Verdi muzsikájának felcsendülése, egy-egy ismert ária vagy duett elhangzása önmagában is elegendő a sikerhez. De épp az operának ez a nagy népszerűsége, közismertsége, valamint az a tény, hogy a technika fejlődése következtében ma már csaknem mindannyiunknak megvan a „nagy Traviata-él- ménye” (a világ legelső énekeseinek előadásában hallhatjuk nap mint nap rádión, megvásárolhatjuk hanglemezen, láthattuk a mozi vásznán) — rejti magában a Traviata mindenkori előadói számára a nagy feladatot és veszélyt. A kritikus, de az átlag opera- látogató is akarva akaratlanul párhuzamokat von, összehasonlításokat tesz a most látott produkció . és a benne élő „nagy Traviata-reminiscencia”

között.

Ezt az egymással viaskodó kettő°séget a Traviata péntek esti pécsi bemutatóján is éreztük. Elöljáróban le kell szegeznünk, hogy a könnyűnek látszó, olcsó sikerrel szemben való küzdelemből győztesen került ki a zeneileg és színé- szileg is igényesen megformált, színvonalas előadást nyújtó fiatal pécsi operaegyüttes. Az érdem elsősorban a zenei vezetőé: Paulusz Eleméré. Az ő gondos, alapos előkészítése fémjelzi az előadást. Elismerésre méltó nagy rutinját jól hasznosítva, kiegyensúlyozott, életteli Verdi-stílusban muzsikáló együttest teremtett. Határozott és magabiztos vezénylése nyomán a zene ma- gá4 ólértetődő könnyedséggel szólalt meg, szinte együtt élt a színpaddal.

Ha Paulusz Elemérről azt mondtuk, hogy együtt él a színpaddal, akkor azt is ide kel! írnunk, hogy a rendező, Rn.dványi Zsuzsa viszont együtt él a zenével. Érdeme, hogy az énekművészekből vérbeli színészeket faragott, ugyan akkor azonban tiszteletben tartotta Verdi muzsikáját, a zene hangsúlyos pillanatait nem keresztezte, nem osztotta meg az élményt befogadó néző figyelmét (ezért tartjuk pl. a ITT. felvonás kissé megmerevedett fináléját is jónak.) Az előadás megérdemelt sikeréhez inkább az intimebb hangulatú jelenetek beállításával

járult hozzá (mint pl. a második és negyedik felvonás fojtott drámaisága), ugyanakkor adósunk maradt a kor hangulatát kifejező „könnyűvérű Párizs” bemutatásával.

A CÍMSZEREPET a premieren Cser Tímea énekelte. Alakítása meggyőző és illúziót- keltő Violettát állított elénk. A törékeny, tragikus sorsú nő alakját szívből jövő, egyszerű eszközökkel, finoman árnyalt hanggal formálta meg. A rendezés előbb említett hiányosságából adódhatott, hogy Cser Tímea is adósunk maradt a „nagyvilági” Violetta ábrázolásával, amihez hozzájárult az első felvonásban érezhető lámpaláza. A második felvonásra azonban felengedett a feszültség, éneke is felszabadulttá vált, így az öreg Ger- monttal való kettősével, valamint negyedik felvonásbeli alakításával az est legszebb pillanatait nyújtotta. Cser Tímeának — akár Wagner Józsefnek elsősorban lírai kvalitásai érvényesültek. Negyedik felvonásbeli kettősük nemcsak jó ízlésükről, hanem mély muzikalitásukról is tanúskodott. Ha Wagner József Alfréd alakításáról nem is mondhatjuk el, hogy ezzel a szereppel kitűnő tenoristánk pályafutása különösebb mérföldkövéhez érkezett, tény, hogy egyre fejlődő hangon énekelt, és amit csinált, azt a tőle megszokott kulturált biztonsággal tette. Örömmel állapítottuk meg, hogy sikerült előző szerepeihez képest érzelmileg oldódnia és ha mozgásában még tovább lazít, Alfrédja emlékezetes alakítás marad. Hálás feladat jutott Fodor Pálnalk, az öreg Germont szerepében. Hiszen amióta a Traviatát játsszák, úgy vélem, kevés előadáson nem ismételtette meg a közönség vastapsa a híres „apa-áriát”. E pécsi előadás sem volt kivétel, sőt ezúttal is előkerültek a zsebkendők a nézőtéren. Fodor Pál kétségkívül jobbat nyújtott, mint legutóbb Escamillo szerepében, mégis nála jelentkezett legnegatívabban a pár- huzambaállítás azzal a bizonyos, már emlegetett „nagy Traviata-élmény”-nyel.

A Traviata voltaképpen ennek a három embernek a drámája. Rajtuk kívül a karakteralakítások egész sorát kellene számbavenni. Van köztük már nagyobb feladatokban edzett és most kisebb szerepben is | művészi lelkiismeretességből példát mutató művész, mint Uher Zita és Tréfás István. Fónagy Gertrud szép zengésű altját már jelentősebb szerepben is szívesen hallgatnánk. Hotter József Gaston szerepében kifogástalan karakteralakítással növelte eddigi jóhírét. Hibátlanul oldotta meg feladatát Berczeli Tibor és Bedő István. Villanásnyi jelerietéSzőloterme^ő

gazdák!

Szőlő, must és borértékesítő szerződés kötés a Felvásárló Pincészetnél. Pécs, Marx út 3D. sz. Szerződés felár 10 »/* 462

Molykár elleni

SZAKSZERŰ megóvást vállalunk. Pécsi Minőségi Ruházati KTSZ Szűcs részlege Sállái u. 14, sz. 365.

Kétmillió tégla

HM

i É >, í

_Él

A szeszélyes időjárás ellenére is' 2 millió 272 ezer nyerstéglát gyártott és 2 millió 313 ezer téglát égetett ebben az évben a Baranya megyei Téglagyári Egyesülés I. sz. üzeme. A gyár egyik legjobb lerakó párosa, Barta Mária és Ko vács Lajosné, akik napi átlagban 18—19 ezer nyerstéglát raknak ki a szárítóba.

íj:- ---tö

bbiek mögött. A 100 méter magas kéménybe 300 ezer kémény tégját rak a 15 fős Taub- brigád, ami 1061 köbméternek felel meg. Rendes téglára átszámítva éppen 10 családi ház anyaga rakódik ift most már másodszor egymásra. A távolról oly kar ásónak tűnő kémény átmérője, az alapon felül 10 méter, a magasban 5 méter, Kilengése 12 centiméter. Az erőmű kéményén 460 vagon eltüzelt szén fütje, mellékterméke száll majd ki naponta.

Taub József brigádja március 14-én kezdett a második kémény építéséhez és vállalta, hogy a tervszarinti befejezési határidő — augusztus 15 helyett július 26-án átadja a beruházónak az új létesítményt; A kirendeltség vezetői szerint olyan jó ütemben végzik a kémény építését, hogy vállalásukat biztosan teljesítik.

Taub Józsefék még azt kérik, ha már róluk írunk, említsük meg a többieket is, aminek szívesen teszünk eleget. A hosszúnevű vállalat dolgozói ugyanis nemcsak kéményeket építenek az új Pécsi Hőerőműnél, hanem a kazánfalazásokat is ők végzik. Kétyi Antal és Ulrich János brigádjai 10 napos határidő lerövidítést vállaltak, hogy a második gépegység hamarabb beindulhasson;

Úgy a kazán falazok, mint a gyárkéményépítők jó munkát végeznek korszerű, nagy létesítményünk, a hőerőmű kivitelezésében. Július bizony hamar eljön a Taub-brigád tagjai kirakják a kis piros zászlót a kéményre, utoljára még — a több száz szerelő és építőmunkás megdöbbenésére — végigsétálnak 100 méter magasban a kémény peremén, (ahogyan az elsőnél is tettekfc aztán összecsomagolják cokin ók jufcat és az ország más tájain újból felcsendül vidám ko- pácsolásuk; (Szüis István)

ben is sokat Ígérőén mutatkozott be Szendrődi Ede és Kocsis Péter. Ezúttal ők igazolták, hogy nincs „kis szerep”.

A kritikusnak — vállalva az ismétlésekbe bonyolódás ódiumát — ismét meg kell állapítania. hogy az előadásnak ezúttal is nagy erőssége volt az ének- és zenekar, melynek szép hangzását külön ki kell emelni. Dr. Dőry Miklós karigazgatása alatt a még mindig kis- létszámú kórus hanganyaga érezhetően fényesedett, biztonságosabbá vált, színpadi mozgásuk is jó, bármilyen nehéz teljesítményt rájuk mernénk bízni.

Igen helyes a színháznak az a törekvése, hogy a hagyományos operadíszletek helyett ebben a műfajban is igyekszik meghonosítani a prózai darabokban oly sikeresen alkalmazott modern színpadképet. Levegős, félig-meddig jelzett, stilizált megoldásokat láttunk. Vata Emilt illeti érte dicséret. A „hagyományos” iskola kötelező képviselete Majoros Teréz és Heriszt János jelmezeire maradt: munkájuk kitűnően sikerült.

AZ ÖSSZEGEZÉS nem

mondhat mást, mint a részlet- elemzések mozaikjai: jó zenét, színvonalas, még a „nagy Tra- viata-emlékekkel” is versenyre kelő előadást élvezhettük. S ha bár az előadás színvonala nem is érte el teljesen a legutóbbi Carmen-ét, nagy közönségsiker lesz, annyi bizonyos — és ezt minden fanyalgás nélkül, őszinte örömmel jósoljuk.

dr. Nádor Tamás

Amikor az első 100 méter, magas kémény építéséhez hozzákezdett a Taub-brigád, szívélyesen invitáltak, tegyek látogatást az erőműnél, amikor az utolsó téglákat rakják fel, megengedik, hogy a kéménybe felmenjek, sőt ha kedvem támad, végigsétálhatok velük együtt a tetején. A kedves meghívást elhárítottam, mondván, hogy még nézni is rossz olyan magasba felfelé, nemhogy ott sétafikálni, ahol csak a madarak járnak. Amikor azonban a másodikat építik, akkor eljövünk és megnézzük munkájukat, megírjuk lapunkban, hogy a baranyai dolgozók megismerkedhessenek ezzel a veszélyes, de mégis szép szakma művelőivel;

Most itt állunk a Pécsi Hőerőmű napsugártól csillogó panelfalai alatt és a fényképezőgép lencséje megörökíti a félig kész kéményt. Még „csak” az erőmű magassága körül tartanak, de már a Taub-brigád tagjai oly kicsiknek látszanak, mint a gyerekek, szemmel alig kivehető nagyságú kalapácsaik kai mindig az utolsó téglasorokat kopogtatják. Egy nagyon hosszú nevű vállalat (É. M. Gyárkémény, Kazán, Kemence építő, Hő- és Savszigetelő) dolgozói ők, nevükhöz olyan kémények építése fűződik Magyarországon, mint a sztálin- városi, dorogi, ajkai, palkonyai lábatlani.

A kirendeltség irodájában megmutatják nekünk a pécsi kémény tervrajzát, amiből mindjárt meggyőződhetünk, nem marad le méreteiben a

j 210 hold szántó—220 sertés

Amikor még a télen egyik értekezleten felállt Pribli József, község tanácselnöke és azt mondta:

— „A mi községünk 500 hízót adott el a múlt évben is”, — akkor a járás vezetői egy kicsit hitetlenkedve rázták a fejüket. Az nem lehet, hogy egy hetvennégy házból álló kisközség, ahol mindössze 304 ember él, ennyi hízót adjon.

Járjuk az Uj Élet majorját. Kimegyünk a legelőre. Megmutatják az új, szabadtartásos istállójukat, amelybe 100 növendék marhát tehetnek. Nem is istálló ez, csak amolyan szállás féle. A falai téglából épültek, a teteje nád.

— Kevés volt a takarmányunk — magyarázzák. — Csak annyi volt, amennyi az állatok teléltertéséhez kellett. Legelőnk viszont van. Ezért gondoltuk: kint építünk egy ilyen szállás félét és májustól októberig itt tartjuk a növendékeket. Itt kevés abrakkal feljavítjuk őket és aztán köny- nyebb lesz a benti hizlalás. Egy-két hónap alatt meghizlaljuk őket bent az felállóban:

Olcsón, szinte fillérekből

építették fel ezt a szállást. Mint mondják: a saját erpbe- reikkel, akik soha sem tanulták a kőműves mesterséget és mégis értik.

— ök építették ezt a sertés- fiaztatót is. meg a hizlaldát is — mutatnak egy U-alakú épületre. Azt már korábban építették, csakhogy ennek a tetején szalma volt eddig, most meg pala fehérük rajta.

— Olyan harmincezer forintjába van a termelőszövetkezetnek, Persze munkadíj nélkül — magyarázzák.

Előkerül a sertésgondozó, Szeifert Józsi bácsi.

Ö veszi át most már a szót. Azt mondja: összesen 115 sertés van most itt a kocákat, malacokat, hízókat mindent beleszámítva. Mc«t vittek el harminc hízót és ezzel leapadt a létszám.

— A kocák most ott vannak a jártatóban — mutat egy elkerített területre Szeifert bácsi. — így nem kell rájuk vigyázni. Itt kedvükre járkálhatnak, túrkálhatnak.

ötletes megoldás. Néhány méter drót, oszlopok, egy kis terület a fiaztató .priögött és máris egy ember szabadul fel

más munkára;

Egy másik helyen újabb hízó falkát mutatnak. Az Uj Élet elnöke, Fleischmann György azt mondja:

— Itt nyolcvanhat hízó van.

— összesen 220 sertést hizlal a termelőszövetkezet az államnak — teszi hozzá a tanács elnök.

— És meglesz?

— Meg! — válaszol Fleischmann György.

— Még több is lesz talán — így a tanácselnök.

— Hát, ha a háztájit is hozzá vesszük, akkor igen ...

És kiderül: minden háztáji gazdaságban körülbelül öt—hat sertésre kötöttek szerződést. A tsz nemcsak úgy biztosítja a jövő évi hízó alapanyagot, hogy a meglévő 11 koca mellé még ebben az évben beállít hét darabot, hanem úgy is, hogy az állatforgalmin keresztül a tagok 20 kocára kötnek szerződést. Ez pedig annyit jelent, hogy csak húsz koca után jövőre 60 süldőt adnak be a tagok a közösbe. A sertésállomány mellett nagy gondot fordítanak a szarvasmarhákra is. Jelenleg ötvenkét szarvasmarhájuk van;

ötvenkét szarvasmarha, kétszázhúsz hízott sertés — és mindehhez 210 hold szántóterület. Ekkora szántóterülete van az udvardi Uj Élet Termelőszövetkezetnek.

— Kevés a szántónk, ezért az állattenyésztést fejlesztjük inkább — mondják. Abból jön a pénz. Bár még nem valami jól állunk, de máris minden két hónapban a ledolgozott munkaegységek után 15 forintot fizetünk előlegként

— Ha jövőre eljön hozzánk, akkor lát itt majd mást is — bíztat a tanácselnök. — Tudja akkor még több sertésünk lesz. Van harminchárom hold lucernánk. Jövőre lucerna darát is etetünk a sertésekkel.

Gyors fejszámolás. Háromszáznégy lakosa van Udvarának és 650 sertést adnak el az államnak. Minden személyre két sertés jut. A tsz-nek 210 hold szántója van és ezután 220 hizott sertést ad el. Minden hold szántóföld után több mint egy sertés.

Kis község ez az Udvard, de nagy dolgokat művelnek itt. Sok nagy községben is tanulhatnának tőlük,

/