Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

2 N APtO 1980 MÄJTTS n. ’ Hruscsov elvtárs beszéde a berlini nagygyűlésen f (Folytatás az h oldalról.) kai államférfiak kalandor po­litikájának esztelesnségét Csak arcátlan és gőgös emberek gondolhatják, ha az 6 egükön idegen repülőgépek jelennek meg, akkor ők azonnal atom­bombázógépeket küldhetnek, de az ő repülőgépeik nyugod­tan megsérthetik más országok légiterét. Eddig is így csele­kedtek és most is sokszor így tesznek. Az ellenségnek azonban so­hasem fog sikerülni, hogy behatoljon a Szovjetunió lé­giterébe. Ha megteszi, akkor Itt pusztulás vár rá. Mi ezt az agresszív cseleke­detet elítéltük a Legfelső Ta­nács ülésszakán, egész népünk is elítélte. Most pedig a Szov­jetunió a kérdést a Biztonsági Tanács elé vitte és külügymi­niszterünk, Gramiko elvtárs már oda is utazott. (Taps.) Nekünk nem az a vélemé­nyünk, ho"v az amerikai ka­tonai klikknek ez az agresz- szív cselekedete a háború köz­vetlen előjele lenne. Ez a cse­lekmény sötét és gonosz szen­vedélyeknek gyümölcse és az­zal, hogy a repülőgépet lelőt­tük, továbbá, hogy ezt az ag­resszív akciót ilyen élesen a közvélemény ítélőszéke elé vit­tük, lehűtjük a hidegháború forrófejű lovagjait* Az a politika, amelyet az Egyesült Államok folytat, nem vezethet megegyezéshez Elvtársak! Hazánk ellen pro­vokációt követtek" el, mi mégis elutaztunk Párizsba, bár vol­tak olyan gondolataink, hogy talán nem kellene oda utazni, hiszen az amerikaiak a repü­lőgépüggyel nyomást akartak gyakorolni a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisenhower elnök, Herter, Nixon és különösen Allan Dul­les nyilván már előre mosoly­gott, amikor a párizsi kormány fői értekezletre gondolt Eisen­hower — úgymond — H rus­es ovr a néz majd és azt gondol­ja magában: „maga csak be­széljen! Az amerikai repülő­gépek berepültek a Szovjet­unió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Követ­kezésképpen ön n,em lesz ké­pes olyan határozottan köve­telni a megegyezést, a lesze­relés, a német békeszerződés kérdésében és más ügyekben. (Pfúj! — felkiáltások, a hall­gatóság soraiban.) De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet A repülőgépet az első rakétával lelőttük. — (Nagy taps.) Ahhoz a politiká­hoz híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és har­coljunk a békéért, elmentünk : Párizsba. Elhatároztuk, hogy iösszejövünk a kormányfőkkel és kijelentjük: az a politika, amelyet az Egyesült Államok folytat, nem vezethet megegyezéshez, hanem kiélezi a nemzetközi helyzetet és meghiúsítja az esetleges megállapodásokat. Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesült Államok kormá­nyától legelőször is megkérde­zi: elítéli-e cselekményét, vagy sem? Ha elítéli, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót, amelyet a Szov­jetunióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlan­dók leszünk leülni a kerék­asztalhoz és a szükséges meg­egyezésért tevékenykedni. Az előzetes értekezleten keményen és határozottan kifejtettük ál­láspontunkat De Gaulle fran­cia köztársasági elnöknek, Macmillan angol miniszterel­nöknek és Eisenhower elnök­nek. A többit már önök is tud­ják. Eisenhower kibúvókat ke­resett és fél beismerést tett. De komoly politikai dolgok­ban sem a felemás intézkedések sem a fél beismerések nem javíthatnak a helyzetem Ha a Szovjetunió ilyen hely­zetben kész lett volna részt- venni a csúosértekezleten, akkor precedenst teremtet­tünk volna és az amerikai szoldateszka azt hitte volna, hogy neki mindent szabad, s az eró nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kor­mányfők értekezletén. (Taps.) Elvtársak! Minden becsüle­tes ember belátja, aki pedig ma még nem érti, az okvetle­nül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet. ban a Szovjetunió és a varsói szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szó cialista ország nevében. Ta­nácskoznunk keli erről a kér­désről a baráti államok kor­mányaival. Ezt meg is tesszük, amiként már elmondottam tegnap, amikor Berlinbe ér­keztem. Mégis, mi az, amit kétségte­lennek lehet tartani a Szov­jetunió és a varsói szerződés többi országának politikája szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyasmit ami kiélezné a nemzetközi helyzetet és visszavinne ben­nünket a hidegháború legsö­tétebb időszakába. Ellenke­zőleg, a Szovjetunió kormá­nya továbbra is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Szándékunk, hogy továbbra is követjük a szocialista és a kapitalista államok békés együttélésének lenini irányvo­nalát, a nemzetközi feszültség enyhülésére, a vitás kérdések békés megoldására törekszünk. Vajon eltünt-e például a le­szerelésnek és az új háborús veszély kiküszöbölésének a problémája? Természetesen nem. A legutóbbi események csak fokozták eltökéltségün­ket, hogy törekedjünk e kér­dés gyökeres megoldására. Mindenki előtt világos, hogy a nemzetközi légkör megjaví­tásában és a normális állam­közi kapcsolatok megteremté­sében a teljes és általános le­szerelésének döntő szerepe le­hetne. A leszerelés a kérdések kérdése. A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével. Egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a nyugati hatalmak jelenleg nem akarják a lesze­relést. Csak látszólag vesznek részt a tízes bizottság munká­jában. Képviselőik csak szál mát csépelnek. Tudják jól, hogy ennek mi az eredménye. Megsemmisítő módon visszaverünk minden nyugat-németországi kísérletet ÍSyugat-Berlin meghódítására Nem fogunk soká várni a második világháború maradványainak felszámolásával A csúcsértekezlet megfének­lése természetesen minden jó­akarata embert elszomorít, Ezért, amikor a május 16-i előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai kor mány elhatározta a csúcsérte­kezlet meghiúsítását, azt ja­vasoltuk, hogy a konferenciát kedvezőbb időpontra halasszuk el. Úgy gondoltuk, legjobb len­ne a konferenciát hat-nyolc hónappal elhalasztani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek. Az általunk megadott idő­pont a nyugati sajtóban külön­böző feltételezésekre adott al­kalmat. Azt mondották, talán az az oka, hogy az Egyesült Államok félév múlva új elnö­köt választ. Mi viszont nem úgv vetjük fel a kérdést. Nem tudjuk, ki lesz az új elnök és milyen politikát foly­tat majd. Lehetséges, hogy az új elnök idején is a Pentagon reakciós erői határozzák majd meg a politikát. Mi csak a magunk nevében beszélhetünk. Reálisták va­gyunk és soha nem vagyunk hajlandók kalandorpolitikát folytatni. A helyzet a Szovjet­unióban és a szocialista tábor valamennyi országában igen jó, szilárd és napról-napra to­vább fog javulni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hat— nyolc hónap múlva hívják ösz- *ze. Ha nem értünk szót az Egye­sült Államok mai vezetőivel, vagy az Clsenhowert követő elnökkei, akkor megvárjuk a kővetkező elnököt. De nem fogunk soká várni a máso­dik világháború maradvá­nyainak felszámolásával, a német békeszerződés megkö­tésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés ren­dezésével. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandósá­got, kénytelenek leszünk azok­kal az országokkal együtt ke­resni a megoldást, amelyek valóban szívükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a békeszer­ződést. Mi mégis bízunk benne, hogy — amint a költő mondta — a világ nincsen jó lelkek nélkül. Az amerikai nép, mint a többi nép is, békére törek­szik. Voltak Amerikában elnö­kök, akikre az egész világon, a Szovjetunióban is tisztelettel emlékeznek. Ezek: Washing­ton, Jefferson, Linkoln és Franklin Roosevelt. Nem mi választunk amerikai elnököt, hanem az amerikai nép. Mi nem avatkozunk be ebbe az ügybe, még akkor sem avatkoznánk bele, ha bírnánk. Teljesen világos, hogy a világ­béke biztosítása szempontjá­ból igen nagy jelentőségű az a kérdés, milyen politikát foly­tat majd az Egyesült Államok, a kapitalista világ e legerősebb hatalmai A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével Elvtársak! Most, amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban aem volt csúcsérte­kezlet. egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbii hat-nyolc hónap­Hruscsov ezután a német békeszerződés megkötéséről s az ettől elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésről szólt. Tegnap tüzetesen megvitattuk ezt a kérdést a Német Demok­ratikus Köztársaság vezetőivel. Ismételten megállapítottuk, hogy a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztár­saságnak ebben és más kérdé­sekben azonos a véleménye. Jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út, mint az, hogy békeszerződést írjunk alá a két ténylegesen létező német állammal, s így végre pontot tegyünk a második világhábo­rú végére. Ezen az alapon meg szűnnék Nyugat-Berlin meg­szállása, erre mi azt javasol­tuk és javasoljuk, hogy Nyu- gat-Berlint nyilvánítsuk sza­bad várossá: Manapság valóban furcsa a helyzet. A Hitler-ellenes koa­líció államainak öt évnél vala­mivel több időre volt szüksé­gük, hogy szétverjék a fasiszta Németországot A német béke- szerződés megkötésére viszont tizenöt is kevésnek bizonyult Ez a helyzet annál tűrhetet­lenebb, mivél Nyugat-Német- országban évről-évre fokozó­dik azoknak a köröknek a be­folyása, amelyek nem vonták le a múlt háború tanulságait, nem nyugodtak bele a hitleri Németország leverésével ki­alakult helyzetbe. Az óceánon túl teljes támogatásra lelnek ezek a militarista körök, ame­lyeknek érdekeit oly nagy buz­galommal védelmezi Adenauer kancellár. Adenauer — amint a tények mutatják — a szíve és a lelke e körök agresszív politikájának. Nem véletlen, hogy Amerika legreakciósabb körei magasztalják Adenauert, mint a kommunizmus ellen in­dított kereszteshadjárat leg­főbb szervezőjét. Ezt az embert elvakítja gyű­lölete minden új, eleven és friss jelenség iránt. Olyan po­litikát folytat, amely revan- slsta háború előkészítését szol­gálja. A becsületes németek véle­ménye szerint Adenauer tet­tel bizonyos fokig egyre Job­ban Hitler tetteire emlékez­tetnek. Ismeretes, hogyan végezte életét az eszelős Führer, de Adenauer még sem tud nyu­godni. Úgy látszik megszédí­tette az a körülmény, hogy az Egyesült Államok külpolitiká­jának irányítói őt tették meg szellemi vezérükké. Adenauer nyilván képtelen megérteni, hogy ma már más idők járnak. Szocialista országoknak mindenük megvan nemcsak az önvédelemhez, hanem ahhoz is, hogy megsemmisítő csapás­sal válaszoljanak, ha az ag- resszorok egy új háborút pró­bálnának kirobbantaná. Ezért, Adenauer úr, ne örül­jön annak, hogy — mint egyes amerikai újságírók mondogat­ják — sikerült az amerikai külügyminiszter tisztségére vergődnie. Ez a helyzet nem tart örökké. Egyszer az ame­rikaiak is megértik a dolgok lényegét. A nyugatnémet kancellár sokat tett, hogy meghiúsítsa a csúcsértekezletet, s most valószínűleg káröröm tölti el. Jellemző módon most jutáimul azt követeli, hogy szüntessék meg Nyugat-Né- metország fegyverkezési kor­látozásait, amelyeket a hír­hedt párizsi szerződések szab­tak meg. Az amerikaiak ebben kezére járnak. Ha már a béke és a nem­zetközi együttműködés ellen­ségeiről van szó, hadd említ­sem meg Brandt urat, Nyugat- Berlin hangoskodó polgármes­terét. Néha-néha túl harciasán ha­donászik ez az úr! Lehet, hogy vezetékneve nem hagyja nyugodni, Brand ugyanis tűzvészt jelent. Gon­dolja meg a dolgot, amíg nem késő! Ha ön és barátai incsel­kedni kezdenek a tűzzel, ak­kor a tűzvész jóvátehetetlen következményeikkel járhat, mégpedig elsősorban önökre nézve, Brandt a napokban kije­lentette, hogy Nyugat-Rerlin- nek alkalma lesz „akaratát nyilvánítani” és egyesülni „a szövetséges köztársaságban élő barátaival”, vagyis Nyu- gat-Németországgal. Nem sza­bad azonban megfeledkeznünk róla, hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztár­saság területén van és meg­semmisítő módon visszaverünk minden nyugat-németországi kísérletet Nyugat-Berlin meg­hódítására. Egyesült Államok is, amikor egyoldalúan békeszerződést kötött Japánnal. Ezt megvizsgáltuk. Nos, az alábbi következtetésre jutot­tunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erők meghiúsították a csúcsértekezletet, a béke­szerető erőknek a béke meg­szilárdításáért és a vitás nemzetközi kérdések tárgya­lásokkal való rendezéséért világszerte kibontakozó har­ca a béke erőinek győzelmét hozza a háború és az ag­resszió erői fölött. Szeretnők hinni, hogy hat-nyolc hónap múlva meglesz a csúcsérte­kezlet. Ilyen körülmények között van értelme várni még egy kicsit és megkísérelni, hogy mind a négy győztes hatalom együttes erőfeszítésével találjunk meg­oldást a régóta megérett kér­désre: a békeszerződés aláírá­sára a két ténylegesen meg­lévő német áLlammal. így tehát a német békeszer­ződést és ezen belül Nyugat- Berlin kérdését illetően a jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tar­tani a jelenlegi helyzetet: ez feltehetőleg hat-nyolc hónap múlva meglesz. Nemcsak azért jutottunk arra a következtetésre, hogy e han táridőig összeülhet a csúcsér­tekezlet, mert magunk tettünk ilyen javaslatot, hanem azért is, mert ehhez a javaslathoz tulajdonképpen a három nyu­gati hatalom kormányfői Is csatlakoztak május 18-i köz­leményükben. A nyugati államoknak szintén tartaniok kell magukat ezekhez az elvekhez, nem sza­bad olyan egyoldalú lépéseket tenniök.' amelyek akad á'v óz­hatnák a kormányfők hat­nyolc hónap múlva esedékes találkozóját. Úgy gondolom, helyesen ér­tenek bennünket mindazok, akik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának hí­vei. De ismételten figyelmez­tetnem kell tárgyalófeleinket, hogy sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köz­társaság nem hajlandó a vég­leteikig várni, hogy kedvező szél fújjon a német békeszer­ződés megkötéséhez. Nem sza­bad visszaélni tartós türel­münkkel. A békeszerető országok nem engedik meg, hogy örökössé váljék a nyugat-berlini meg­szállási rendszer. Nekünk béke kell! A német békeszerződést illetően a jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet Mi arra számítottunk, hogy a csúcsértekezlet közelebb hozza a rendkívül fontos nem­zetközi problémáiknak, köztük a német békeszerződésnek a megoldását. Mit tegyünk most a kialakult helyzetben? A Szovjetuniónak és a töb­bi békeszerető országnak természetesen most teljes erkölcsi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül meg­oldja ezt a kérdést úgy, hogy aláírja a békeszerződésé a Német Demokratikus Köz­társasággal. Ezzel megoldód­nék Nyugat-Berlin problé­mája is. Felvetődik a kérdés: Nem jött-e el már most az ideje, hogy megkössük a békeszer­ződést a Német Demokratikus Köztársasággal? Hiszen annak idején ugyanígy járt el az Elv társak! Mielőtt elutaz­tam volna Párizsból, igen ér­dekes beszélgetést folytattam nyugatnémet munkások kül­döttségével. Nümbergből jöt­tek. Elmondották nekem, ho­gyan élnek, hogyan harcolnak a békéért. Helyeselték a Szov­jetunió békeszerető politiká­ját. Nem titkolom, nagyon jól esett, hogy a nyugatnémet munkások küldöttsége meg­érti és helyesli azt a véle­ményt, amelyet a kormányfők előzetes találkozóján Párizs­ban védelmeztünk. A nyugat­német munkások, valamint az egyszerű emberek szerte a vi­lágon tisztában vannak vele, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok agresszív köreinek pro­vokációs politikája veszélyez­teti a békét. Hruscsov ezután elmondotta, hogy a nürnbergi munkások kérdésére ismertette a szovjet népgazdaság helyzetét. Beszélt nekik a négy és fél tonnánál is nehezebb szovjet űrhajóról, szólt a hétéves tervről, amelyet a szovjet nép eredményesen teljesít. Ismertette a Legfelső Tanács májusi ülésszakának határozatait: törvényt hoztak a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetésé­ről. A munkaidő további csök­kentéséről. Eszerint 1964-ben megkezdik az áttérést a 6 órás munkanapra a nehéz munkát igénylő területeken pedig az 5 órás munkanapra. Eszerint a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb munkanap. Beszélt arról is, hogy a ro­hamosan fejlődő ipar és a me­zőgazdaság lehetővé teszi, hogy a hétéves terv végére több ru­hát és cipőt állítanak elő egy lakosra számítva, mint ameny- nyit előállítanak Franciaor­szágban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugat-európai országok­ban. 1970-re pedig ezekben a mutatószámokban utolérik az Amerikai Egyesült Államokat is. Nincs már messze az az idő, amikor a szovjet emberek életszínvonala lesz világ- viszonylatban a legmagasabb Örömünkre szolgálnak a Német Demokratikus Köztánsa ság dolgozóinak a szocialista építőmunkában elért nagy si­kerei is, s az önök eredményei is, kedves berlini elvtársaim — folytatta beszédét Hruscsov. Különösen jólesik látnunk a mezőgazdaság kollektivizálá­sában elért nagy eredménye­ket. Mindenki előtt világos, hogy azok az országok, amelyek kö­vetkezetes békeszerető politi­kát folytatnak és minden erő­feszítésüket a gazdaság, a kul­túra fejlesztésére összpontosít­ják, a nép jólétének felemelé­sén fáradoznak, nem töreked­hetlek agresszív célokra« Nekünk béke kell! Erőnket nem kímélve harcolni fo­gunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért, kitartóan és állhatatosan tárgyalni fo­gunk a nyugati hatalmakkal e célért. De nem engedjük, hogy az imperialisták az erő nyelvén beszéljenek velünk. Feladatunk: leleplezni az ag- resszorok cselszövéseit, fokoz­ni a népek éberségét, még in­kább eggyé forrasztani a bé­ke nagy és nemes ügyének harcosait. Napról-napra növekszik a hatalmas szocialista tábor ere­je. Ámde a gazdagság nálunk nem hull az égből, a munká­sok, a parasztok, az értelmi­ségiek millióinak szívós mun­kája nyomán születik meg. —• De az, amit kezünkkel, eszünk­kel és szívünkkel teremtünk meg, az háromszorosan értékes az embernek, s az egész nép közkincse! — mondotta Hrus­csov, majd beszédét a német és a szovjet nép barátsága, a kommunizmus győzelme élte­tésével fejezte be. • Hruscsov beszédének befe­jező szavai után a csarnokban viharos éljenzés és taps hang­zott fel. Ütemes „Freundschaft druzsba” kiáltások közben né­met úttörők orgonacsokrokkal borították el a szovjet minisz­terelnököt. Ezután Walter Ulbricht emel kedett szólásra. Beszédében többek között elmondotta, hogy Bonnból és az NDK szívében fekvő Nyu- gat-Berlinből kiindulva nap- mint nap a legkülönbözőbb provokációkat követik el az NDK ellen. Az utóbbi időben az NDK állambiztonsági szer­vei számtalan bizonyítékot gyűjtöttek össze az NDK ellen folyó kémkedésről. így például az amerikai fegyveres erői­tisztjei és az NDK biztonsági szerveinek „nem kívánt talál* kája” eredményeként térké­pek, a kémek számára fontos egyéb dokumentumok kerültek az NDK hatóságainak birto­kába, amelyek arról tanúskod­nak. hogy számos fontos ob­jektum ellen felforgató tevé­kenységre készültek. Az állam­védelmi minisztérium az el­múlt négy hét alatt 17 rádió- berendezést, lőfegyvereket és lőszereket foglalt le, s mind­ez a Nyugat-Németországban folyó lázas fegyverkezésse' együtt világosan mutatja, mi­lyen gyorsan fel kell számolni a második világháború marad­ványait, meg kell szüntetni Nyugat-Berlin háborús tűzfész­két — hangsúlyozta Ulbricht Ulbricht beszéde után újul* erővel tört fel a tapsorkán. A nagygyűlés résztvevői hosszt percekig éltették a Szovjet" unió és az NDK barátságát, * világbékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom