Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

' 1960. MÁJUS 20. NAPLÓ 3 Eisenhower elvesztene a becsületét „Itt a pécsi rádió Dolgozók véleménye Hruscsov elvtárs nyilatkozatáról és Eisenhower magatartásáról Läufer László technikus nyugodtan figyeli a felvétett «*mm m*»r, Uj üzem épül a volt régi Jankovich-féle szappan gyár belyén. Félautomata sütőiké mencéket állítanak be, az üzem költsége négymillió fo­rintot tesz ki; Itt vannak a Sütőipari Vállalat vezetői és lolgozói is, nézik az építkezést, ás beszélgetnek a nemzetközi politikai kérdésekről, amely nőst a „téma“, bármerre is jár a ember. Csiszár Ferenc, Kovács Jó­sé/ és Luliák Mária azon a véleményen vannak, hogy a ákétafölény a Szovjetunió ol- ialán van. Ezt nemcsak a izputnyikok igazolják, hanem íz is, hogy azok húsz kilomé- er magasságban is megtalál- ák a célt, még olyan kis célt s, mint egy repülőgép és ez gén nagy szó. Elítélik az ame- ikai elnök magatartását és azt tondják, Eisenhower elnök azel a kijelentésével a róla tialakult jó véleményt most Ivesztette. Horváth Sándornak, a szak­tervezet titkárának ez a vé­leménye: — Erőshangú nyilat­kozata volt ez Hruscsov elv társnak, de ami igaz, az igaz, másképp nem tehette. A lehe­tőséget megadta a csúcsérte­kezlet megtartására és most is azzal távozott haza, hogy re­méli, majd későbbi időpontban megtarthatják a konferenciát... Ivonczák János, a vállalat igazgatója azt tartja igen lé­nyeges szempontnak, hogy a világ közvéleménye előtt lett a politikai helyzet igazi arca feltárva, és így nincs lehető­ség arra, hogy a népeket félre­vezessék. Mindenki tisztán lát­hatja, hogy hányadán is ál­lunk. A Szovjetunió akarta a csúcsértekezletet és készült is erre, mert ezt a tényék igazol­ják, már pedig a tényeket nem lehet letagadni. Ezzel szemben az amerikaiak kém­repülőket küldenek a Szovjet­unió fölé provokációs céllal, ez egyáltalán nem nevezhető bé­kés célnak. A dolgozók maguk keresik a vezetőket a kérdésekkel és a vélemények minden esetben megegyeznek: az „Elnök úr“ Nem tőrödnek a néppel, pedig erre már ráfizettek Takács Gyula asztalos, a Mohácsi Bútorgyárban. Olyan, mint a többi munkásember, Kan, élénk gondolkodású, há­tiját szerető magyar. Nem volt egja sohasem semmiféle párt- tok, ma sem párttag. Szakmá­it nagyon szereti, meg a gyá- W is. A nagyvilágban végbe­menő dolgokat azonban na­tion is figyeli. Nincs olyan nap, mióta Pá­lból a nyugati politikusok * főleg Eisenhower amerikai 'hők durva magatiartásáról önnek hírek, hogy meg ne be­szélné az eseményeket szak- társaival. — Ha az amerikai elnök ilyen, milyen lehet a többi po­litikusa? — kérdezi Takács Gyulú, de mindjárt választ is ad rá: — A többi is ilyen le­het, de akkor mit lehet várni tőlük? Jót nem. Elítélem őket, mert kihívóan viselkednek ve­lünk szemben. Nem törődnek azzal, hogy a nép véleménye milyen, pedig erre már sokszor ráfizettek. Egy másik asztalos is ha­sonlóképpen vélekedik. Bar- cel Károlynak hívják. elvesztette a becsületét. — Minden délben csoportok­ban beszélgetnek a bútorgyá­riak. Az a véleményük az embereknek itten, hogy azért szemtelenkedtek el az ameri­kaiak ennyire, mert a Szovjet­unió mindig engedékeny, hig­gadt, nyugodt volt velük szem­ben, akárhogyan is provokál­ták a szovjet népet. Hruscsov most jól megleckéztette őket. így kellett volna beszélni ve­lük már régen! Ezt nem csak én mondom, majdnem min­denki a gyárban. Tetszik na­gyon, hogy a Szovjetunió nem alkudozik, hanem határozot­tan, erélyesen védi a béketá­bor érdekeit. A legjobb komámnak se nézném el ha pofonvágna Dobszai Gáspár házat épít. Harmincöt éves karában még lehetnek az embernek szép tervei, azt mondja Dob­szai Gáspár. Harmincöt éves ember még fiatal, akkor is, ha három lánya van már. A ha­lász szövetkezetben jó a jöve­delem. Igaz, hogy nehéz mes­terség a halászat, de ekkora családot szépen el lehet belőle tartani s házat is lehet belőle építeni Csak béke, nyugalom kell hozzá — Az meg nem késik — mondja Dobszai Gáspár igazi dunántúli tájszólással, mert a „nem késik“ annyit jelent, hogy megvan — Köll is, hogy legyen, csak legalább minden­ki Htruscsowa hallgatna! — mondja, s aztán meggyőzően magyarázaz a párizsi esemé­nyek lényegét. — Tudom én kérem, hogy mi a helyzet! Eisenhower nem tud igazat mondani, mert nem engedik a hadiipari részvé­nyek, amelyek ott vannak a zsebében. Fél, hogy ha azokat elveszti, éhenhal. S én amon­dó vagyok, hogy Hruscsov jól viselkedett Párizsban és nem engedte, hogy a Szovjetuniót büntetlenül provokálják. Ha engem a legjobb komám po­fon vág, annak se nézném el, hát még ha haragosam ütne képen! Visszaadnám, annyi szent! — mondja, s nem fir­tatjuk, mire érti, tudjuk jól. Reméljük, hogy később módot találnak megegyezésre a Megkerestük Cakó Jánost, a Sopiana Gépgyár főmérnö­két és megkérdeztük: mi a véleménye a legutóbbi napok külpolitikai eseményeiről. — Azt hiszem — mondotta — nem kell különösebb kom­mentárt fűznünk a párizsi eseményekhez. A magam ré­széről feltétlenül helyeslem Hruscsov állásfoglalását és a reneszánsza Uj akna, altáró és fürdő épül Nem mondhatjuk, hogy más- Ü évtized nyomtalanul vonult a szászvári bánya felett, de omlóhoz, Pécshez viszonyít- 1 Szászvár elmaradt. Nos, ®st kétszeres örömmel közöl­ik a hírt: a következő ötéves rvben modem középüzemmé fezük. Az az elgondolás, hogy 1965- *n napi negyven vagon szenet állítson Szászvár. Eztaszén- éinyiséget már az új akna Ija, amelynek mélyítését rö- desen megkezdik. Hatszáz éter mély lesz és még az idén j> millió forint értékű mun- végeznek el rajta. 1963- *n pedig bekapcsolják a ter­mésbe. A völgyben már falazzák az tárót, amely az új aknához izet. 1.8 millió forintot irá- 'oztak erre elő. Három és félmillió forintért 1 ezer személyes fürdő építé- t kezdik meg az idén. Ebben : évben oldják meg a víz­látást is. A csővezetéket már Az altáró. 1 Itt épül as u j akna. fektetik, a Szászvár-Mázön lé­vő kutakból kapják majd a vi­zet. Ismeretes, hogy a bánya sze­nét kisvasút szállítja a szász­vár-mázai állomásra. A vasutat hosszú úton patak kíséri. Sza­bályozását már tavaly meg­kezdték és hárommillió forin­tot költöttek rá. Természetesen a bánya mé­lyén is mélyreható változások következnek be. A fő problé­mák: a szállítás és a levegő- ellátás. Amikor az új akna ter­melni kezd, a talicskázás jó­részt megszűnik. A fő szállító­vágaton mozdonyszállítás lesz, a keresztvágatokon gumiszalag továbbítja a szenet. A hatodik szinten még az idén szeretnék a kötélpályás szállítást meg­valósítani. A szellőztetés meg­javítására 4 ezer köbméteres ventillátort kapcsolnak be a közeljövőben; Szászvárt érdemes fejleszte­ni, kiváló minőségű gázszenet termel. Az első negyedévi ter­melés 15—20 százaléka gáz­szén volt. Kalóriaértóke 4903. Tervét pedig 103 százalékra teljesítette az I. negyedévben. csúcsértekezlet megkezdéséhez szabott feltételeit. — Sajnos, a nyugati kor­mányfők nem úgy foglaltak állást a kémrepülésekkel kap­csolatban, ahogy a világ béke- szerető közvéleménye joggal várhatta volna. így meghiú­sult a csúcsértekezlet, de tel­jesen nyilvánvalóvá vált, hogy ezért kizárólag a nyugati po­litika felelős. ■— Remélem és valószínűnek tartom, hogy rövidesen meg­érik az idő egy újabb csúcs- értekezlet összehívására. En­nek fontosságát — mint Hrus­csov elvtárs hangoztatta — vagy a jelenlegi kormánynak, vagy a következőnek, vagy az azután következőnek meg kell 'értenie. Ha túl gyors javulás nem is várható ebben —, mert a nyugati politikusokat a tőke irányítja — azért a közhan­gulat is megteszi a magáét, s józanabb politikára, a meg­egyezés útjainak keresésére fogja kényszeríteni őket. — Időszerűnek tartom a berlini kérdés rendezését is. Csak helyeselni lehet, ha at Szovjetunió megköti Német-Í országgal a különbekét. Eoycsfitt a mecseknátiasdi Teures H mi KISZ Tegnap, május 19-én egye­sült a két jónevű mecsekná- dasdi kisipari termelőszövet­kezet, a Vegyes és a Kádár KTSZ. Az egyesüléssel mindkét j6zövetkezet dolgozói a Me- ícaeknádasdí Vegyes KTSZ- ben tömörülnek és a hordó­gyártás csökkentésével egy- jűleg irodabútoFgyáfrtásra; át. — MZ UJ-MOH ÁCSI álta­lános iskola szakkörei nagy­sikerű kiállítást rendeztek. A kiállítást több száz érdek­lődő tekintette meg, s a ki­állítás azt igazolta, hogy az új-moh ácsi iskola szakkörei­nek egyéves munkája ered­ményes1 volt. Rózsakért nyitása 21-én VÉR ERNŐ és tánczenekara játszik. »1412. Mindennap 18.00-kor ismert hangot hallunk: „Itt a pécsi rádió, kedves hallgatóink, megkezdjük adásunkat.” Utána a jól összeállított műsor számai peregnek egymás után, nincs semmi hiba, „a jól olajozott gépezet” kifogástalanul működik. Kevesen gondolnak arra, hogy milyen komoly, felelősség- teljes munkát kíván a zavartalan műsor biztosítása a rádió munkatársaitól. Hétköznap délelőtt. Ilyenkor talán nem zavarunk senkit? Hiszen hol van még este hat óra, tévedés, a „jól olajozott gé­pezet” már reggel munkához lát. Most van vége a reggeli megbeszélésnek és a riporterek szétszélednék. Ki a pécsi gyá­rakba, ki termelőszövetkezetekbe igyekszik és gyűjtik az anya­got. Az egyik ajtónál piros lámpa figyelmeztet: „Felvétel; belépni tilos!” Megszegtük ezt a figyelmeztetést és belopakod­tunk a stúdióba: Lássuk csak — milyen a rádió hétköznapja. A színpadról jól ismert Tomanek Nándor és Koós Olga rádiójáték szerepüket olvassák. Ki tudja hányadszor ismétlik fáradhatatlanul. Az üvegfalon túl, a keverőasztalryíl Turián György rendező ül. Mindig van közbevetett észrevétele, sűrűn megszakítják a felvételt, aztán újra kezdik. A keverőasztal közelében magnetofonok vannak. Mellettük ül a technikus, feladata, hogy az esetleges hibákat elhárítsa és biztosítsa a felvétel műszaki részét. A magas széken, mint valami bárpult előtt, úgy ül a műszerfal mellett. Munkája nagy figyelmet követel, mert a legkisebb figyelmetlenség ko­moly következményekkel járhat. Nem zavarjuk tovább a munkát, mert a napi három órai adás nem „három óra” munkát jelent, ennél sokkal többet dolgoznak a rádió munkatársai, a riporterek, a rendezők, szí­nészek és a műszakiak. Készül a rádiójáték, Tomanek Nándor és Koós Olga a , ■ mikrofon előtti Turián György rendező, előtte a forgatókönyv és mintha vezényelne2

Next

/
Oldalképek
Tartalom