Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-14 / 88. szám

19«. Április 14.

NAPLÓ

5

A TIT és a Hazafias Népfront szervezésében 200 jogász, ^ 150 közgazdász és 50 orvos segíti Baranya tsz-eit

Az MSZMP Baranya megyei bizottsága még korábban határozatot hozott a termelőszövetkezetek megszilárdítására és ennek megvalósításához a különböző társadalmi szervezetek támogatását is kérte.

A TIT jogi, közgazdasági és egészségügyi szakosztályai különösen a Hazafias Népfront Baranya megyei bizottságával

» termelőszövetkezetek első lépéseinek segítségére 200 Jogászt, 150 közgazdászt és 50 orvost vontak be,

munkájuknak irányítására a megye tekintélyes szakembereiből — jogi és orvostudományi egyetemek professzoraiból — különböző intézmények,

Az újpetrei Petőfi Termelő- szövetkezetben éppen munkaegységet kontrollálnak. Többen fannak, mindenki mással van elfoglalva, így hát nem is csoda, ha váratlanul hangzik a kérdés:

— Igaz, hogy maguknál a fiatalok minden héten ötven forint zsebpénzt kapnak?

— Nemcsak ők kapnak — válaszol egy középkorú ember '— kapunk mi is, ha szükségünk van rá.

— Kapunk hát. — bólint rá

egy másik.

— De mit érnek vele? Elmulatják és kész — toldja meg egy harmadik.

— Na és, hla elmulatják? Te nem szerettél mulatni, amikor fiatal voltál?

— Dehogynem. Még most is, nemcsak akkor.

— Na abból a pénzből ugyan nem nagyon lehet mulatni. Még öt liter bort se kap érte.

— De színházba azért el lehet menni — kel a fiatalok védelmére egy fiatal lány.

— Hát arra elég. Sőt még a buszra is — hagyják jóvá a lÚQP kijelentését.

— Járnak színházba?

— Járunk hát. — így a lány — Télen mindig külön buszt is szervezünk. Vasárnap a délutáni előadásra pedig mindenki elmehet.

— Most már nem járnak

annyian, mint azelőtt — toldja meg a gondolatot a könyvelő. — De most is sokan járnak. Tudja, van a faluban öt televízió, a moziban is hetenként két filmet láthatunk.-..

Szó, szóba fűződik. Végül mégiscsak megtudom azt, amire kíváncsi voltam. Az újpetrei Petőfi Termelőszövetkezetben minden hónapban tíz forint készpénzt osztanak munI társadalmi szervezetek vezetőiből intézőbizottságokat hoztak létre. A közös gazdaságok megszilárdításában résztvevő baranyai értelmiségiek a patronáló üzemekhez csatlakozva, komp- \ lexbrigádokban végzik majd munkájukat.

A jogászok havonta legalább egyszer ellátogatnak a kijelölt termelőszövetkezetekbe és lehetőleg résztvesznek a közgyűléseken, ahol válaszolnak a felvetődött kérdésekre. Munkájuk jelenlegi döntő része azonban a termelőerő vetkezetek vezetőségének segítése, közreműködnek továbbá a gazdaságok állandó jogi képviseletének megteremtésében is.

tanegység-előlegként. És a fiatalok ,elsősorban ők, minden szombaton felvehetnek ötven forintot. Ezt persze levonják a hónap végén a munkaegység előlegből.

— így legalább nem állunk pénz nélkül — mondják a fiatalok.

Igazuk van.

A munkaegység-előleg, az ötven forint zsebpénz minden szombaton magával hozta, hogy mind kevesebb az olyan fiatal, aki Pécsett, vagy másutt keres magának munkát.

— Off sem keres többet — mondják az idősebb Hágok. — Mert itt is, ha dolgozik rendszeresen. átlagban megvan neki a havi ezeregyszáz—ezerkétszáz forint jövedelme.

— Sőt még több is, ha a háztájit is hozzászámítjuk. — egészíti ki a gondolatot egy középtermetű, harmincöt év körüli ember.

És, hogy bizonyítsák állításuk igazságát, mindjárt két nevet is mondanak: a Huszka Ferencét, meg a Maróti Mihályit.

— A Huszka Ferenc a mélyépítőknél dolgozott, a Maróti Mihály is Pécsre járt dolgozni. Most mind a ketten itthon van nak. Itthon dolgoznak a tsz- ben. •

A titok egyszerű. Visszajöttek, mert megtalálják számítása kát, mert itt is kapnak pénzt, nemcsak havonta, de minden szombaton is, hogy színházba, moziba mehessenek, hogy vasárnaponként megihassanak egy-két fröccsöt.

Okos gondolat ez az újpetrei zsebpénz. Más termelőszövetkezetekben is be lehetne vezetni.

A termelőszövetkezeteket érintő jogszabályokból már korábban gyűjteményt állítottak össze és ezt 2000 példányban juttatták el a termelőszövetkezetek vezetőinek.

Ahol felmerül az igénye, ott előadásokat, illetve „kérdezz- felelek” formában jogi tanácsadást is tartanak a tagság részére. A termelőszövetkezetek partonálásában résztvevő jogászok munkájának összehangolásának jelentős eseménye lesz április 21-én Földes Iván, a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetem professzorának előadása, amikor a termelőszövetkezeti jogszabályokról tájékoztatja a jelenlévőket.

A közgazdasági szakosztály 150 tagja a szakszerű könyvelési. számviteli munka, a pénzügyi gazdálkodás, a munkaegységnyilvántartás megszervezéséhez. a havi zárások elvégzéséhez ad segítséget a ter- malőszövetkezeteknek. Patronáló tevékenységük másik fontos részeként közgazdasági előadásokat tartanak, ezeken a népgazdaságilag is hasznos, jövedelmező termelési ágakra, a közgazdasági méretekben való gondolkodásra irányítják a figyelmet. Ebből a célból jelentetik meg a „TermelőszövetkF zeti vezetők közgazdasági kézikönyvé”^ is. Ezenkívül a kiemelkedően jól és a különösen gyengén működő baranyai te rmef. ős zö vetke retekről monografikus elemzést készítenek és azt okulásul széles körben ismertetik.

Az egészségügyi szakosztály

keretén belül

a pécsi orvostudományi egyetem, a baranyai közkórházak és a KÖJÁLL-hoz tartozó orvosok ötventagú csoportja vesz részt a termelő- szövetkezetek patronálásá- ban.

Az elmúlt hetekben nyolc termelőszövetkezetben több mint 250 főnyi hallgatóság előtt tartottak előadásokat. A tavaszinyári idénymunkák hónapjaiban főként munkásegészségügyi vonatkozásban tevékenykednek.

A TIT mindhárom szakosztálya közösen a Hazafias Népfronttal időnként tapasztalat- csere megbeszéléseket tart, munkájuk még hatékonyabbá tételére.

Gyakorlott

gyors- és gépírót

keres a Pécsi Bőrgyár.

2973.

(SZALAD

WvvvvvyyyvvYvvYyywwywywYVYyvYYwyyvwA^vvv

••

Otven forint zsebpénz

A csatornatisztító

A szobák padlója, az aszfalt, a villamossínek alatt húzódik Minden várna tártokká, a csatornavilág A pécsi csatomavi- Wg meglehetősen szenny. Nem emelkedett történelmi rangra. mint a varsói. — Nem versenyezhet a budapestivel — a pé- Csi csatornavilágban bem lehet csónakkal ^evezni a város alatt Nálunk a főgyűjtő 8em magasabb 79 centiméternél, a többi Pedig csak 25—30

Centiméter átmérőjű, ke azért igazi csatémavilág ez. Több. "tint 180 kilométer hosszú, az örök sft- "Ctség, a mérges gá- ‘ok és patkányok hoEt-re a világra ügyel ®rKa Tamás bécsi. Magashomlokú, betett arcú ember, hig ®aut, kimért mozdulatokkal. A fiatalos úgy elszállt belőle mint az Ifjúkori álmok. Valamikor a csillogó egyenruha vonzotta, katonatiszt szeretett volna lenni. Szegény volt... Később cipészlnaskodás- ra adta a fejét, de azt is abbahagyta, mert a szülei korán elhaltak, s kenyérkereső kellett a kistestvéreknek.

Volt vincellér, építőmunkás, favágó és utána lett csa tonna- tisztító. 1929-ben. — Nem a kedv, a szükség késztette erre. — 1929—33 a nagy válság, a munkanélküliség ideje volt, odament, ahol munkát lehetett kapni. Igaz, csak huszonnégy fillér órabért fizettek, és nem is volt állandó a munka, de dolgozni lehetett.

Aztán maradt. — Megszokta a munkát. Rájött, hogy nem is olyan visszatetsző, mint amilyennek a

laikusok elképzelik. Sohasem csúszkál és mászkál a csatornákban — nem is lehetne —, az ötven méterenként leásott aknákból tisztítják, hosszú, összeszerelhető vasakkal és kanalas kotrókkal. A kotró a saját találmánya.

Egész életükben hadakoznak a patkányokkal, amelyek az aknákba gyűlnek össze. És védekeznek a mérges gázok ellen. Biztonsági lámpát használnak, addig nem mehetnek le, míg kialszik.

Ma már a hatvan- harmadik évében jár. 1946 óta csatorna- mester. (Egyetlen csatomamester van a városban.) Sok ember tartozik a keze alá. 1900 forintot keres, jól megélne a nyugdíjból is, csak azért nem ment még, mert be akarja * helyettesét tanítani.

A gyermekes álmokat elfújta az akkori élet, az újabbak beteljesülnek. Végigjárta az ország üdülőhelyeit, pihent Galyatetőn is. Az ország legfényesebb üdülőjében! Kell-e nagyobb boldogság a város egykori lenézettje számára?

Szolid családapa. Nem iszik, nem kártyázik és nem dohányzik Részegen még nem látták. Szereti Jókait, a cigány- és tánczenét, minden vasárnap elmegy feleségével a moziba^

Szőlőt vett a Mecseken. Présházat is épített a maga erejéből. Tavasszal kiköltözik a feleségével és ott lesz őszig. Baromfit is nevelnek.

Kívánságai? Nyugodtan dolgozhasson a szőlőjében holta napjáig. És a vásott gyerekek ne dobálják tele az aknákat téglákkal, kövekkel, mert feltör a lakásokba a szennyvíz és felesleges munkát okoznak vele a csatornatisztítóknak.

Magyar László

Mi az Ön véleménye?

Bizony meg kell monda - D ni, hogy ez a felvétel

egy kicsit beállított, megrendezett, mert úgysem hinné el senki, hogy a szolgálato.- rendőrőrszem csak úgy „lezseren”, sarkig tárt ajtó mögül irányítja a forgalmat. Éppen ez hiányozna.

Ravai Sándomé ■— mert hiszen ő az említett forgalmi rendőrőrszem — ellenkezett is egy keveset a „szabálytalanságért”, mégis rábeszéltük egy felvétel erejéig. Pedig az ügy neheze éppen innen kezdődött, mert a felvétellel egymagában nem sokra megyünk, ha nem kapjuk meg mellé a szükséges tudnivalókat.

Például, mi a véleménye a pécsi gépjárműforgalomról, a szabályok betartásáról, a járókelőik fegyelmezettségéről. Hogyan látja mindezt innen az őrgombából, hogyan irányítja, vezérli a Rákóczi út fővárosba is beillő forgalmát. És ha lesz idő, azt is megkérdezzük, mivel tölti idejét a minden bizonnyal idegőrlő szolgálat után.

Szerencsénk volt, hamarosan jött a váltás s ráadásul olyan kiváltságos helyzetbe jutottunk, hogy mi „kísértük” be a rendőrt a kapitányságra. A Rákóczi úti gombától a kapitányságig. azután alkalmunk volt meggyőződni arról is, mivel tölti szabadidejét a forgalmi rendőr. Az Alsó-Malom utca sarkánál egyszerre csak azt mondja:

— Kettő óra tíz ... E—C- hetvenhét nulla hat..:

Egy motoros száguldott el mellettünk s ritkán látott bravúrral előzött egy fogatos kocsit. Gyönyörűség volt nézni.

De úgylátszik az őrszem — vagy nevezzük újra Ravai Sándovnénak. hiszen letette a szolgálatot — szóval Ravai Sándomé más véleményen volt.

— Ez nemcsak szabálytalan, hanem egyenesen életveszélyes előzés volt, s azt hiszem, holnap nemcsak a rendszámmal, hanem az illetővel is személyes ismeretséget kötünk a kapitányságon.

— Betétlap? ..:

— Az attól függ — mondja, hogy volt-e már dolga nálunk hasonló esetekben. Es természetesen az is sokat számít, belátja-e, hogy hibázott, mert a magatartás is sdk esetben mérvadó lehet.

S amíg beszél, pillanatra sem veszi le a tekintetét az úttestről, a forgalomról, mintha abból olvasná, merítené a mondanivalót.

— Igen, ha sorrendben kellene elmondanom, kivel van a legtöbb baj, akkor a motorosokkal kezdeném. Nagyon sok a „fenegyerek” közöttük. Azt hiszik, asak övék az utca, s ezt ki is nyilvártítjálk olykor, ha egy-egy szóra megállítjuk őket. Bizony, volt már példa arra is, hogy egy-egy ilyen díszpéldány elhajtott és röhögve visszakiabált:

— ,,Ne dumálj Land .: ."

A hagy így oldalról élné* ” zem Ravai Sándornál, ezt a csinos, törékeny fiatal- asszonyt, valahogy arra gondolok, én bizony nem engedném, hogy nő létére annyi sértést, durvaságot elviseljen. Ezt meg is kérdezem tőle.

— Igen, a férjemmel is sokat beszéltünk már erről, de a hét év hosszú idő, nem is tudom, mit kezdenék, ha csak odahaza kellene foglalatoskodnom.

— « »■

Felszabadulási kiállítás Gyárvároson

Pécs I. kerületének a felszabadulás 15. évfordulójára készült összevont kiállítása nyílt meg Gyárvároson, a József Attila Művelődési Ház nagytermében. A kiálítást 16-án zárják, addig naponta 15—20 óráig lehet megtekinteni.

A József Attila Művelődési klubhelyiségében szerdától péntekig húsvéti kömyvkiállí- tást és könyvvásárt rendeznek, naponta 18—20 óráig. A kiállítás külön részeként bemutatják a József Attila olvasómozgalom ajánlott és kötelező olvasmányait, amelyeket a helyszínen is meg lehet vásárolni— Nem is érzem jól magam civilben — mondja, hiszen akkor is minden idegemmel az emberek lépését, a gépek mozgását ügyelem.

És amikor tréfásan azt gyanítom. hogy az egyenruha valamelyest gépemberré formálta és lám kísérti még akkor is, amikor levetette — kicsit rosszallóan néz rám.

— Miért, talán maguk munka után a jegyzetfüzettel együtt az érdeklődést is bezárják a szerkesztőségi fiókba?

Ez ellen nem lehet apelláta. Gyorsan a közönségre terelem a szót.

— Nagyon sok baj van még velük — mondja. — És ha hiszik, ha nem, nem is annyira a vidékiekkel, mint inkább a pécsiekkel és azok közül is az egyetemistákkal van a legtöbb bajunk. Az orvostanhallgatókkal. Reggelenként, amikor a klinikákra iparkodnak, nem igen nézik a tilos jelzést, s ha szólunk, még nekik áll feljebb. Cinikusan szembe nevetnek velünk, megjegyzéseket tesznek, pedig elsősorban nekik kellene példát mutatni. Nekik, a leendő orvosoknak, akik az emberek egészségének, épségének őrzői lesznek.

Aztán elmond olyan eseteket Is, megható kis epizódokat, melyek azon felül, hogy a hivatalát becsületesen ellátó közeg kötelesiségtudását bizonyítják,_ fényt vetnek az emberi szív, a segíteni akarás legszebb példáira. Egy kétéves kisfiúról beszél, aki a szülőktől valahogy elkeveredve nekivágott a forgalmas úttestnek és csák a rendőri önfeláldozás i

mentette meg a száguldó jáy- művek kerekei elől. Elmondja. hogy nem segített volna már a tilost jelző fény, csak a pillanatnyi lélekjelenlét, amely azt parancsolta, hogy a majd két méter magas emelvényről leugorva idejében elkapja a vesztébe rohanó gyereket.

És tud-e arról a közönség, hogy nem is egy esetben kis csavargóikat, négy-ötéves gyerekeket őriztek fenn az őrgombában, hogy a szolgálat után hazavigyék őket gondatlan szüleiknek? Ék arról, hogy a szolgálat hosszú ideje alatt arról is gondoskodtak, hogy a gyerek egyen, aludjon? Ha másból nem, hát a tízórainak szánt elemózsiából, s ha ágy nem Is volt, hát éppen az őrszem ölében szunyókálva várja meg a ki* tekergő sorsa fordulását?

Éjiért nemcsak rendőr,

” nemcsak forgalmi őrszem Ravai Sándomé, hanem édesanya is, aki ha kell, gondját viseli más szülők kicsinyeinek is. Neki is van kislánya, a kétéves Júlia s ahogy mondja, bizonyára mások is így cselekednének hasonló helyzetben.

— Ne is haragudjunk — mondja —, de várja már a kislány a bölcsődében, meg odahaza i-s sok a tennivaló. A mosás, a varrás, a vacsorafőzés mind őneá vér.

Csak amikor elbúcsúzunk, akikor jut eszembe, hogy nem Is tettem fel a szokásos kérdést: — Ml az ön véleménye?

— 9 — gy —