Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-07 / 82. szám

1960. Április 7. NAPLÓ 3 Köszöntjük az önök kedves, Európa-szerte ismert városát! ........—---­A* újságíróküldöttség egy csoportja a III. kerületi új város­részben. E mondattal üdvözölte a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetsége elnökségének vendé­geként városunkba érkezett huszonhét külföldi újságíró ne­vében az MSZMP megyei bi­zottságának és a sajtó veze­tőit H. Hausch, a Német De­mokratikus Köztársaság leg­nagyobb esti lapjának, a BZ aim Abend-nek a főszerkesztő­je. A hetvenezer újságírót tömö­rítő Nemzetközi Újságíró Szer­vezetet Sztepan Vasziljevics Sackov szovjet titkár képviselte Április 5-én zsúfolásig meg­telt a színház. A meghívotta­kon kívül sok szülő volt kí- yáncsi arra, hogy gyermeke *tt a színház többszáz nézője előtt megállja-e a helyét. Fel­szabadulásunk 15. évfordulója ünnepségeknek egy szerény láncszeme az ipari tanulók kultúrműsora; Az ünnepi megnyitót Mátrai Károly elvtárs megyei igazgató helyettes tartotta. Beszédében rámutatott arra, hogy orszá­gunkban — szűkebb vonatko­zásban — városunkban lezaj­lott és lezajló felszabadulási ünnepségeknek egy szerény láncszeme az ipari tanulók kultúrműsora. Úgy érezzük, hogy az ipari tanulók szakmájuk egyre jobb és teljesebb elsajátítása mel­óit, a kedd esti szerény de lelkes alő adás okon keresztül jól bemutatták, hogy a múlt rendszer kisemmizett inasai- '■'al szemben mennyire élnek kulturális életet és szabadide­jüket kihasználva miként for­málódhatnak a szocialista kul­túra hatása alatt. Különösen nagy sikert ara­tott a népitánc-csoport által előadott „Kapuvári verbunk” c'rnű tánc. A balett-kar oda­adó lelkes munkáját dicséri a Hunyadi palotás impozáns elő- a<lása és az Aida balettbetét­je. Az intézet 120 tagú vegyes­kara méltán tartozik az Ipari Tanuló Intézetek egyik leg­jobb énekkara közé. A legna­gyobb sikert talán Verdi Na- hueco c. operájából előadott Rabszolgák kórusával aratták. Igen változatossá tette a műsort a torna szakosztály — Fegyelmezett é* szépen összeállított gyakorla­taival nagy sikert aratott. A műsor zárószáma, az élőkép pedig méltó pontot tett nagy­szabású műsoruk végére. (GógI) A küldöttség tagjai a követ­kezők: Kínai küldöttség: Hat Ling, az Uj Kína Hírügynök­ség helyettes vezetője, Hsziao Fong, a Renmim Ribao szerkesz tő bizottságának tagja, Hu Zso- mu, a Kínai Központi Népi Rá­dió szerkesztőségének tagJf. Deli Ger, a Néjmongol (belső- mongol) Ribao helyettes veze­tője, Csen Hsziao-twng, a san- tungi Tácsung Ribao szerkesz­tője és Jüen Jü, a Kuej-csao Ribao helyettes főszerkesztője. A koreai küldött: Kim Szín Rei, a Nodon Színműn szer­kesztőségi titkára. Az albán küldött Zihm Reto, az aiibán úttörők lapjának fő- szerkesztője. A bolgár küldöttség: Petko Karadelkov, a Vecsemi Nóvum főszerkesztője, Irton Kirilov Wonovszki, a Rabotnicseszkó Delo rovatvezetője, Kiril Sztoj- menov Petkov, a Znamda na Kommumizma főszerkesztője. A csehszlovák küldöttség: dr. L. Jacz, a bratislavai Prav­da főszerkesztő-helyettese, K. Babel, az Aufbau und Frieden főszerkesztője, A. Strakova, a Csehszlovák Rádió munkatár­sa. , A lengyel küldöttsége M. Bankovicz, a Lengyel Újságíró Szövetség főtitkár-helyettese, J. Brodzki, a Trybuna Ludu szerkesztő bizottságának titká­ra, W. Zamecki, a Glos Olsz- tynski szerkesztőségi titkára. A mongol vendég: Narariger- iin Mjatov, a Malagyazsnaja Pravda szerkesztője. A Német Demokratán» Köz­társaság küldöttsége: H. Hausch, a BZ am Abend fő­szerkesztője, W. Gosí, a drez­dai Die Union helyettes főszer­kesztője, H. Rost, a bitterfeldi vegytüaem lapjának foszerkesz t03A román ktüdöttség tagjai: Dobrescu Gheorghe, az Apara- rea Patrici főszerkesztője, Neascv, Floren, a Munca főszer késztője, OUénmu Vasile, a Ro- minia Lábéra szerkesztője; A népi demokratikus orszá­gokból érkezett kedves vendé­gek felszabadulásunk fővárosi ürmepségei után vidéki kőrút­juk alkalmával érkeztek hoz­zánk szerdám déliben. Fogadá­sukra a Nádor szálló vadász- termében megjelent Török Ká­roly, az MSZMP megyei Bi­zottságának titkára, Horváth Mihály, a MUOSZ szervező­titkára, Hemberger Sándor, a MUOSZ Nemzetközi Osztályá­nak vezetője, Vasvári Ferenc és Bocz Józsefe a Dunántúli Napdó, illetve az Esti Pécsi Napló felelős szerkesztője. A kölcsönös üdvözlések és barati beszélgetés után a vendégek megtekintették városunk neve­zetességeit és este resztvettek a Pécsi Nemzeti Színház balett bemutatóján; HÁROM CSILLAG Magyar film a felszabadulásról Érdekes film; Nemcsak azért, mert a felszabadulás felejthe­tetlen napjait idézi fel, hanem érdekes megoldásokkal kisér- letezik. Három írója: Békés József, Galambos Lajos és Várkonyi Zoltán mozaikokból rakta össze a film egészét és a sok villanásnyi cselekvést csupán lazán foglalja keretbe a megmentett magyar kisfiú, Miska története. Szimbolikus értelmű képsor­ral indul a film; Szabotázs egy hadiüzemben, a tettest ha­lálra ítélik, árulással megvált­hatná az életét, de inkább a halált választja. Fiatal lány várakozik, görcsös fa derekába kapaszkodva, tekintete, egész lénye csupa várakozás. így várja a magyar nép a felsza­badulást, ki passzívan, ki pe­dig maga is segítve. Ezt követi a menekülő fa­siszták és a felszabadító szov­jet katonák bemutatása. Fej­vesztett menekülés az egyik oldalon, tyúkokra pisztollyal vadászó német tiszt* károm­kodó és részegen ordítozó ma­gyar fasiszták* vad gomolyag- ba keveredő járművek, állatok és emberek.;. Magabiztos, bátor és nyugodt emberek a másik oldalon* szovjet kato­nák, akiknek harc közben a bajbajutott magyar kisfiúnak nemcsak megmentésére, ha­nem megnyugtatására, meg­ajándékozására is van gond­juk, akik a nyüszítő kisku­tyát is védőn köpenyük alá veszik és az aggódó fiatal anya gyermekéhez elhozzák a pa­pot^ pedig kommunisták!.;. vagy éppen azért. Mihail, Vá- nya és Jása, a három szovjet katona a Beregfyt hívó rádió­nak derűsen válaszol: Mi me­gyünk Budapestre. Talán kissé túl sok is a szimbólumokból. A fiatal anya házában betlehemező gyerekek idézik fel a betlehemi csilla­got, az öregasszony hullócsil­lagot lát, találkozunk a buda­pesti jelenetek során dr. Radó mellén a fasizmust jelképező, embertelen megkülönböztetést szolgáló sárga csillaggal és a megmentett Miska sapkáján négy vörös csillag az ismerte­tő jel. A címadó három csil­lag mégis inkább talán az a három vörös csillag, amely a három szovjet katona sapká­ján ragyog. A budapesti képekben ismét találkozunk az aktívan és a passzívan várakozókkal: a szö­kevény tiszttel és a színház la­birintusában megbúvó három menekülttel. Mihail találkozá­sa a színészekkel bizarr jele­net és nehezen lenne érthető, ha nem szimbolikusnak tekin­tenénk ezt a jelenetet is. Magyar filmről lévén szó, szokatlan megoldás, hogy a né­metül, majd az oroszul beszélő Negyven gépegység — 2 millió naposcsibe Korszerűsítik a Pécsi Keltető Állomás üzemét A Baranya megyei tanács Xavér utcai keltető állomá­sán rövidesen megkezdik a bővítést és korszerűsítést. Egy korábban tervezett Somogy megyei új keltető állomás épí­tése helyett a Földművelésügyi Minisztérium — takarékossági és egyéb okokból — most a pécsi keltető vállalat kibőví­tését és korszerűsítését enge­délyezte. E munkák során a jelenlegi 20 gépegységet 40 gépegységre bővítik, s az ed­digi 1 millió naposcsipe helyett 2 millió naposcsibét keltetnek majd egy szezonban az állo­más dolgozói; A kibővített üzem ellátja Baranya megye termelőszövetkezeted ti, háztáji és egyéni gazdaságait valamint Somogy megye déli részét — több, mint egyhanmadát — na­poscsibével. — Somogy megye gazdaságaiból, községeiből ugyanakkor tenyésztojást szál­lítanak a keltető állomásra. A tervek szerint őszre elkészül­nek a bővítéssel és korszerű­sítéssel és a következő kelte- tési szezont már a modem „pécsi csibegyárban" kezdik meg a keltető állomás dolgo­zód. jelenetsoroknál felirat tolmá­csolja a szöveget. Ez a meg­oldás és néhány lényegében folytatás nélkül maradó jele­net azt az érzést kelti, mintha dokumentfilmet néznénk, s ta­lán a szerzők és rendezők szándéka az is volt, hogy a játékfilm keretében egyúttal a felszabadulás eseményeit ri- portszerűen is rögzítsék. A film mozaik-jellege foly­tán igen sok az epizódszerep­lő, mégis Mihail szovjet kato­na (Apostol Karamitev) szemé­lye látszik a legfontosabbnak, ő az, akit a záróképben is vi­szontlátunk. A zárójelenet kis­sé gyorsan következik és rö­viden zajlik le ahhoz, hogy érzékelhessük: a korábbi ese­mények és Mihail és Miska találkozása között tizenöt esz­tendő telt eL Egészében véve tiszta szán­dékú, ünnepi hangú film a Három csillag, rövid jelenetei­ben is kitűnő filmszínészek alakítását láthatjuk, ha van is bizonyos szerkezeti gyengéje, ha találunk is benne valósze­rűtlen jeleneteket, a mai fel­nőtteket a tizenöt évvel eze­lőtti nagy időkre, a felszaba­dulásra emlékezteti, s már ezért is érdemes megnézni, ér­demes felidézni, honnan is emelkedtünk idáig. (—■ —cl Időjárás jelen tés Várható időjárás csütörtök estig) ma erősen felhős Idő, több helyen záporszerű esővel. Holnap keve­sebb felhő, legfeljebb néhány he­lyen eső, mérsékelt keleti, délke­leti szél. A nappali felmelegedés holnap kissé erősebb lesz, mint ma. Várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet 0—plusz 5, legma­gasabb nappali hőmérséklet csü­törtökön 12—16 fok között. Távolabbi kilátások: a hét végén szárazabb idő, a nappali felmele­gedés megközelíti a 26 fokot. irodán csodál­koztak: — Hát ez meg hogy lehet? Hogyan lehet egy dekád alatt 110 normálholdat teljesíteni? Emberfeletti teljesítmény -.. t A következő dekádban is megismétlődött az előbbi eset. Megint 110 normálholdat tel­jesített Olasz Mihály, a szi­getvári gépállomás traktorosa. Éjszakai ellenőrzést tartot­tak. Rózsafa határában traktor bufogott. Odamentek. Nagy jóestét köszöntek. Olasz Mi­hály visszaköszönt. — Szánt — villantak össze a tekintetek. Aztán az egyik gépáliomási vezető megszólalt: — Pihenni is kellene, Mihály. — Pihenek én — így Olasz Mihály. — Pihen, de mennyit? —• Annyit, amennyit kell. Ezzel vége is lett a beszél­getésnek. Több szó nem esett a dologról. A következő dekádban 115 normálholdat jelentett Olasz Mihály brigádvezetője; Megint ellenőriztek. Csak­hogy ezúttal nem éjszaka, ha­nem nappal. Most is bufogott a traktor a rózsafai határban, most is nagy jónapot köszön­tek. csakhogy ezúttal nem fér­fi, hanem nő köszönt vissza a traktorról. — Hát maga meg hogy ke­rül «rre a traktorra? ff Emberfeletti teljesítmény ff — Csak úgy? — rálaüaoit a* asszony. — Ki maga? — Olasz Mihálynét — hang­zott a válasz, a titok nyitja. — Aztán ért maga a gép­hez? — Már hogyne értenék. Ré­gi traktoros vagyok én. Alaposan kikérdezték ezen a napon Olasz Mihálynét. Vé­gül megegyeztek: ha már se­gít az urának, akkor álljon be traktorosnak a gépállomás­ra, szántsanak ezentúl is együtt Olasz Mihályné ráállt a szó­ra. Beadta a munkakönyvét és most már nem meglepő az sem a szigetvári gépállomáson, ha Olasz Mihály egy dekád alatt 120 normálholdat jelent is. Annyit mondanak: „Ola­szék már megint kitettek ma­gukért.” Ezt az apró történetet mesé­lem vissza Olasz Mihálynak, amint ott áll takaros új házuk előtt, az új lánctalpas traktor mellett és matat rajta vala­mit. Mosolyog a történeten. De nem mosolyog, amikor a munka után érdeklődöm. Azt válaszolja: — Elfogyott, Már mát ma kis tárcsázás van vissza, az is kukorica alá lesz. — Most hová készül? — A gépállomásra. Uj ekét kapok a traktorhoz. Uj ekét az új traktorhoz. Mert új, lánctalpas traktort kapott nemrég Olasz Mihály a régi GS-traktor helyett. Pe­dig hogy szerette ezt a trak­tort. Tíz évig dolgozott rajta és mint mondja: — Ide nagyon ritkán jött szerelő. Közben oda jön az asszony is, Olasz Mihályné. Csinos, harminc év körüli asszony. — Szereti a traktort? — Nagyon. — Mióta traktoros? — Mióta is? — kérdezi ön­magától és gondolkodik, mint­ha magában visszapergetné az időt. Végül kiböki: 1952 óta. És elmeséli, hogy is lett 6 traktoros. — ö beszélt rá 1— mutat a férjére. — Rábeszélt és én el­mentem kéthónapos traktoros Iskolára. Már csak egy hét volt vissza az iskolán, amikor megírta a férjem: megkapta a behívót. Behívták tényleges szolgálatra. Mindjárt ott akar­tam hagyni az iskolát. Nekem otthon kell lennem — gondol­tam, De aztán megijesztettek* nem lehet, aki itthagyja az is­kolát, annak vissza kell fizet­nie mindazt, amit ráköltöttek. Levizsgáztam. Hazajöttem Úgy beszéltük meg, hogy a fér­jemmel együtt dolgozunk majd. A férjem bevonult. Más emberrel menjek? Gondoltam egyet és beszéltem apámmal. Rábeszéltem: jöjjön, legyen 6 a gépkezelőm. Felvették, en­gem meg behívtak az irodára és azt mondták: menjek Sásá­ra, igazgatóhelyettesnek a gép­állomásra :: i Persze nem mindig dolgozott a gépállomáson. Sőt egyszer még a férjét is lebeszélte: hagyja ott a traktort. Egy évig ott is hagyta, de a szíve visz- szahúzta. Visszahúzta őt is, az asszonyt is. Olasz Mihályné most ezt így fogalmazza meg: — Amikor szorított a cipő, a tervteljesítésrdl volt szó, akkor felültem én is a trak­torra. Mind a ketten dolgoz­tunk. Tavaly egész nyáron se­gítettem. Novembertől aztán ismét beálltam törvényesen is traktorosnak. — Ennyi gyakorlat után mo6t már akkor nem nagyon akad probléma. — Jaj ne is mondja —1 így m asszony, — Még így is elő­fordult, hogy majdnem bele­mentem az árokba. De csak majdnem. — Elmeséli, hogyan akarta kihozni a félig besüp­pedt traktort; Sehogy sem sikerült. És éjjel, nagy sötét­ben egyedül nekivágott az út­nak. Hazament A férjét hív­ta. Kimentek, a férje is pró­bálkozott, de csak nem tudták kihozni a gépet a süllyedésből; — Végül is kiástuk az egyik kerekét — fejezi be a történe­tet; Az ember még mindig a traktort piszkálja, azt mondja, most van bejáratás alatt, a fe­lesége is csak azután ülhet rá, ha bejáratta, de akkor aztán ráül. mert megint őt osztották be melléje. — Jól megértjük egymást is, meg a gépet is — mondja az ember. Déltől éjfélig a felesé­gem dolgozik, éjféltől másnap délig pedig én; A keresetükről csak ennyit mond az ember: — Novemberben például 5800 forintot kerestünk. — De ebben benne van a prémium is — teszi hozzá az asszony, miközben férje meg- törli olajos kezét és odaszól neki: — Megyek az új ekéért. Hawrown felberreg a trak­tor, Olasz Mihály és Olasz Mi­hályné kedvence. 8mM Uno«

Next

/
Oldalképek
Tartalom