Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-06 / 81. szám
WTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! »MANIÜU , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 81. SZÄM ARA: 50 FILLÉR 1960. ÁPRILIS 0. SZERDA C CEPAESHbIM nPMBETOM M BEPHOH flPyJBBOÜ [IPHBETCTByEM HAUIÍIX ÜOPOrMX TOCTEH. flEJlErAUHH) HAtlIErO OCBOEOflMTE/lfl H BEÜMKOrO APyrA, COBETCKOrO C0I03A. 0T BCErO CEPAUA HOAEM: HyBCTByÜTE CEBfl X0P0U10 CPEflH HAC! Szívélyes üdvözlettel, igaz barátsággal köszöntjük kedves vendégeinket, felszabadítónk és nagy barátunk, a Szov/etunió kü döttségét. liszta szívből kívánjuk: érezzék jól magukat! Dísziinnepség a Pécsi Nemzeti Színházban hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából ~A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, a megyei és városi tanáccsal karöltve, április 3-án, vasárnap este Pécsett, a Nemzeti Színháziban rendezte meg a felszabadulási díszünnepséget hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából. Az ünnepség este hét órakor kezdődött A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Spányik Éva, a Nemzeti Színház művésze mondta el Radnóti Miklós: Himnusz a béké- röl című versét, majd Achátz Imre országgyűlési képviselő megnyító'szavai után Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. A dísziinnepség elnökségében helyet foglalt Egri Gyula, fcz MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, Török Károly, a megyei pártbizottság titkára, Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke, Ambrus Jenő, a városi pártbizottság első titkára, Kárpáti Ferenc, a városi pártbizottság titkára, Papp Imre, Pécs város Tanácáa mb. elnöke, a fegyveres testületek parancsnokságainak képviselői, kitüntetett dolgozók, a tömegszervezetek és társadalmi egyesületek megyei és városi vezetői, Ambrus Jenő elvi ars beszéde Pompás katonai a felszabadulás 15. díszszemle évfordulóján Hétfőn M 6ra előtt néhány perccel elfoglalta helyét a dísz- emelvényen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke, Apró Antal, BisZku Béla, Fejér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin ZolElnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából hétfőn este fogadást adott az Országházban. A fogadáson jelen voltak K. T. Mazurov vezetésével a fel- szabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett szovjet küldöttség tagjai. tán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Veres József, Budapest fővárosi tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. Ugyancsak a díszemelvényről tekintette meg a díszszemlét K. T. Mazurov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, Bjelorusszia Kommunista Párt ja Központi Bizottságának első titkára, a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője, valamint M. Se. Sumilov Megjelentek a fogadáson a diplomáciai testület tagjai. A mindvégig rendkívül szívélyes baráti légkörben lefolyt fogadáson Dobi István, az Elnöki tanács elnöke pohárköszöntőt mondott. Meleg szeretettel üdvözölte a fogadáson megjelenteket* vezérezredes, a Magyarország felszabadításában részt vett 7. gárdahadsereg egykori parancs noka, a szovjet küldöttség tagja. A tribünökön ott volt a kormány számos tagja, a politikai, a gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Pontosan 10 órakor kürtszó jelezte Rávesz Géza vezérezredes honvédelmi miniszter érkezését. A miniszter gépkocsija a dísztribün élé gördült, ahol fogadta Tóth Lajos vezérőrnagy, díszszemleparancsnok jelentését, s kíséretében köszöntötte az. egységeket. Az üdvözlésre felsorakozott csapatok zúgó hajrával válaszoltak. Ezután a miniszter elfoglalta helyét a díszemelvényen. Megszólaltak a harsonák, majd Révész Géza mondott beszédet. A beszéd végién háromszoros zúgó hajrá hangzott fel, a zenekar eljátszotta a Himnuszt és a Városligetben elhelyezett tüzérütegek 15 dísz-össztüzet adtak le. A csapatok ezután felkészültek a díszmenetre. A teret körülvevő több tízezer főnyi közönség, a budapesti dolgozók viharos tapsa közben kezdődött meg a díszmenet; Fogadás az Országházban a felszabadulás 15. évfordulóján A Magyar Népköztársaság Koszorúzást ünnepség Pécsett a szovjet hősi emlékműnél Ambrus Jenő elvtárs ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy legnagyobb nemzeti ünnepünk április negyediké. Népünk, nemzetünk életének legjelentősebb történelmi sorsfordulója ez a nap, majd ezeket mondotta: — A néptömegeiknek a haladásért, a társadalmi fejlődésért, a szabadságért vívott küz de] inét olyan dátumok dokumentálják, mint 1848 március 15-e és 1919. március 21: Vetetten ugyan, hogy nagy nemzeti ünnepeink időrendben ilyen közel kerültek egymáshoz, de Ugyanakkor ragyogóan szemlél tetik nemzeti történelmünk fejlődését;' Az 1848-as harcok továbbfejlesztése és folytatása volt 1919. március 21., amely napon a magyar dolgozó nép a történelemben először terem tette meg a munkáshatalmat; Azok a törekvések azonban, amelyekért népünk legjobbjai harcoltak, 1945. április negyedikén váltak valóra. a nap a magyar nép szájára olyan győzelem, amely végérvényesen biztosította a nemzeti függetlenséget, a nép- szabadságot és a háború véres napjai után a békét. A hős szövet hadsereg 1945. április negyedikén kiűzte a hitlerista kordákat hazánk területéről és véglegesen felszabadította népünket a fasisza elnyomás alól; Ezzel megszűnt hazánk Hitler utolsó csatlósa lenni. Ezen a napon népünk belépett a szabad népek nagy családjába és tezárta történelmének legsötétebb korszakát, amelynek jellemzői a nép kegyetlen elnyomása és kizsákmányolása volt. A beszéd további részében a letűnt magym- uralkodó osztályok felelősségéről beszélt, majd rámutatott arra, hogy nemzeti függetlenségünket, népünk igazi szabadságát a szovjet nép fiainak hősi harcai hozták meg; Vázolta Baranya megye helyzetét a felszabadulás előtt, majd így folytatta: — Április 4-e megtestesítője minden magyar forradalomnak, s ezzel együtt ünnepe a meg bonthatatlan szovjet—magyar barátságnak is* A magyar nép soha nem felejti el, mit köszönhet a szovjet népnek. Nem felejti, hogy történelmének sötét korszakában, a Horthy-fasázmus szörnyű éveiben a második világháború veszélyes napjaiban baráti kezet nyújtott féléje a szovjet nép. Tisztelettel adózik egész népünk azoknak a szovjet hősöknek, akik életüket adták hazánk szabadságáért, felszabadították népünket, s a szovjet nép azóta is legjobb testvérünk. Ambrus Jenő élvtárs ünnepi beszédében rámutatott arra is, hogy a német fasizmusnak és magyar kiszolgálóiknak nem volt érdekük a magyar ipar fejlesztése, mert ilyen módon könnyebb volt az országot gyarmati sorban tartani. A fel- szabadulás utáni években gyorsan újjáépítettük az országot, mert a Magyar Kommunista Párt helyes politikája mögé felsorakoztak a nép legjobbjai. A munkásosztály vezetésével 1949-re mind a termelés, mind pedig az életszínvonalat tekintve elértük az 1938. évi színvonalat. A hatalmas felelősséggel járó országépítő munka során hibákat is követtünk el az osztályellenség állandó aknamunkája miatt, de saját gyengeségeink miatt is. Ezt használta ki 1956. ősziéin az imperialisták kívülről jövő támogatásával kirobbantott fasiszta felkelés, a gyilkos ellenforradalom. A szovjet nép segítségével levert ellenforradalom óta népiünk bizalma megnőtt a párt iránt, szereti kormányát és támogatja annak helyes politikáját. Nagy ütemben fejlődik a szocialista nagyipar, s a mezőgazdaság is kezd a nagyiparhoz hasonlóan a nagyüzemi szocialista gazdálkodás útján megerősödni, mert parasztságunk felismerte a szövetkezés előnyeit. Ezután kulturális eredményeinkről adott számot s megemlítette, hogy a megyében — de országosan is — a rádió- előfizetők száma napjainkban a felszabadulás előttihez képest ötszöröséire nőtt. — Ha egy mondatban akarnék meghatározni, hogy mi ennék a népi demokratikus rendszernek a forrása, ezt kellene mondanunk: „A párt által vezetett dolgozó tömegek kezdeményezése, alkotókészsége. hűsége barátainkhoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz.” Népünk sikereinek legfőbb forrása a munkásosztály, a parasztság, a haladó értelmiség és egész dolgozó népünk munkája. Beszéde befejező részében jó egészséget és sikereket kívánt a megye minden dolgozójának a további munkához, éltette szocializmust építő hazánkat, április negyedükét, a magyar —szovjet barátságot, felszabadítónkat, a saovjet népet és a békét. Az ünnepi est második részében a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek előadásában örsi Ferenc: „A kapitány” című színpadi legendáját mutatták be. Az ünnepi est közönsége sűrűn jutalmazta nyíltszíni tapssal a színészek játékát és a színmű lelkesítő, hazaszeretetre tanító mondanivalóját, Pécsett, a temetőben lévő szovjet hősi emlékművet április negyedikén reggel kilenc órakor koszorúzták meg a megye és a város vezetői, a tömegszervezetek és egyesületek képviselői. Az emlékmű előtt Papp Imre elvtárs, a városi tanács vb megbízott elnöke és Vaszilij Jakovlevics Dijankov, a szovjet helyőrség gárdakapitánya mondott ünnepi megemlékezőt. A megyei pártbizottság koszorúját Egri Gyula, Török Károly és Földes Andrásáé elvtársak helyezték el az emlékmű talapzatán. Ambrus Jenő és Kárpáti Ferenc elvtársak a városi pártbizottság nevében koszorúztak. A megyei tanács I koszorúját Palkó Sándor, Nagy Gyula, Takács József és Földvári János elvtársak helyezték el. Papp Imre, Gócz Béla és Galabár Tibor elvtársak a pécsi városi tanács nevében helyeztek el koszorút a hősi emlékművön, majd pedig a szovjet helyőrség parancsnokságának és a megye területén élő szovjet családok koszorúit tették le az emlékmű talapzatára. Koszorút helyezett et még a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ megyei és városi bizottságai, a Megyei Nőtanács, a pécsi városi Nőtar nács, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a néphadsereg és a határőrség alakulatai, a rendőrfőkapitányság, a munkásőrség, a gyárak, intézmények, iskolák, hivatalok küldöttsége. Megható volt, amikor virágtengerbe borították a szovjet hősi halottak sírjait a fiatalok és öregek, munkások, parasztok, diákok, értelmiségi dolgozók. Lányok és asszonyok gondosan összeválogatott virágai változatos színeikkel és i’-ia- tukkal, a magyar dolgozók soha nem múló háláját és ragaszkodását fejezik ki a vérrel öntözött magyar szabadság kivívásáért a szovjet nép fiainak. A koszorúzási ünnepség végén a katonai helyőrség és ® munkásőrség alakulatai díszmenetben vonullak el az emlékmű előtt. Virágtenger borítja a szovjet hősok sírjait a pécsi temetőben
