Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
M#0. ÁPRILIS 3, NAPLÓ 5 A felszabadulás a helyi képzőművészetben ffimon Bélát Az új Uz-istálló A Baranya megyei Tanácsiak a felszabadulás 15. évfordulójára hirdetett pályázata igen szép eredménnyel járt. Még a tavalyi, a Tanácsköztársaság 40. évfordulójával kap csolatos sikeres pályázatnak az . anyagát is felülmúlja a beérkezett képanyag. Ez a siker azonban inkább csak a mennyiségre vonatko- £*k. A pályázat kötött témájú volt: a művészeknek a felszabadulást, a felszabadulás utá- fti megváltozott életet kellett ábrázolnliok pályaművedben. Sajnos, éppen a téma — amely a Pályázat és a vasárnap megnyíló felszabadulási kiáMítás eszmei tartalmát adná — nem domborodik ki eléggé a művek túlnyomó részében. A hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából ren dezett felszabadulási kiállítástól azt várnánk, hogy valóban minden részében a dolgozó nép felszabadult életét hirdesse, minden kiállított alkotás művészi állásfoglalás legyen a nagy történelmi esemény ünneplésére, a felszabadulás után kialakított új életünk igenlésere. . Kevés mű felel meg ezen a kiállításon ennek a várakozásnak Simon Béla képe, az „Ü.j tsz feltétlenül é kevesek közé tartozik erőteljes és optimista színeivel. Egyebet nem látunk a képen, mint egy kéri tésrészletet, ®z új épületet és nehány sürgő-forgó alakot, de ** elég ahhoz, hogy a képet szemlélve a jövőbe törő falut lassúk. Az új, alkotó élet nagy- szerűségét hirdeti Lantos Ferenc „Uj városrész épül” című képe Is. Á háttérben emelkedő házsorok elé merészen állította a munka közben megpihenő és művén büszkén végigtekintő építőmunkás mellalakját. A figura torzítása művészileg nem látszik indokoltnak, inkább keresett eredetieskedő, de az eszmei mondanivaló tisztaságából ez csak keveset von le, a torzítás ellenére az embert látjuk, aki immár önmagának alkot. Bizse János és Martyn Ferenc közös alkotása, a- „Tanműhelyben” az odaadó, hivatással vállalt munkát ábrázolja, az embernek a fizikai munkához való megváltozott viszonyát, amely egyre hasonlatosabb a művész belső indítású alkotó tevékenységéhez. A képen kétségkívül érzékelhető a műhely sajátos levegője. A művészek azonban úgylátszik a kelleténél is többet akartak mondani, ezért került a képre a termelési grafikon. A kevesek közé sorolhatjuk Kelle Sándor „Tanakodók” című művét is, amely egészen mai problémát igyekszik megragadni, a tsz-szervezésről vitatkozó parasztok csoportját állítja elénk. Soltra Elemér két 'képéről külön érdemes beszélni. A tehetséges művész méretekben és, stílusban egyaránt ,a monumentalitásra törekszik. Vitatható azonban, hogy törekvése egyértelműen jó-e. Az aránytalanul megvastagított altesték és jellegtelen, szinte azonos sémára rajzolt arcok elember- telenítik a figuráit Az emberi alakok tulajdonképpen díszítőelemmé válnak a képein. Ha ezeket a stilizált arcokat úgy 'mm próbálnánk megítélni, hogy mennyit fejeznek ki a mögöttük rejlő lélekből, csak a „bárgyú” vagy „bamba” jelzőt használhatnánk. Alighanem éppen az emberi arcok emberi bb, humánusabb ábrázolása tehetné műveit teljesértékű alkotásokká. Különösen „Pánin oterv”-én érezhető ez a hiány, de „Pihenők” című kompozícióját is csak a gazdagabb és sötéten is életteljes színek emelik az előbbi fölé. A kiállítás többi képét tekintve talán csak azt lehetne mondani, hogy „egy kiállítás a sok közül”. Ilyen és ennél jobb képanyaggal volt már nem egy kiállítás Pécsett Tájak, ismét tájak és néhány jól vagy kevésbé jól sikerült portré. Ennyi az egész. Ahhoz képest, hogy kétszáznál több mű érkezett a pályázatra és ezzel egyidőben a kiállításra (nehezen érthető szervezési okok miatt fonódhatott csak össze a szabad témájú kiállítás a kötött témájú pályázattal) — a kiállításon látható eredmény bizony kissé sovány. Ezt éppen azért nem hallgathatjuk el, mert ma a felszabadulás 15. évfordulóját ünnepeljük, a kiállítás a „Felszabadulási kiállítás” címét viseli és mindenki tudja, hogy egy ilyen évforduló és egy ilyen kiállítás megrendezésére városunkban és megyénkben minden szubjektív és objektív feltétel adva van. Jó lett volna a felszabadulási kiállításról csak jót és dicsérőt írni, de nálunk kezd már kialakulni az a jó szokás, hogy az igazságot ünnepnapokon sem rejtjük véka alá. Ünnepiünk és örülünk, hogy képzőművészeink együtt ünnepelnek velünk, hogy a dolgozó nép ünnepe alkotásra ihlette őket, de méginkább örülnénk annak, ha ünnepünk eszmei tartalmát a művészi alkotásokban is a jelenleginél sokkal erőteljesebben, sokkal egyértelműbben tükröződni látnánk. MÉSZÁROS FERENC ■ . — ton»--------Kitü ntetés Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a parlament kupolacsarnokában dr. Dombai Jánosnak, a Baranya megyei regionális múzeumi hálózat igazgatójának a Szocialista Munkáért Érdemérmet nyújtották át, több évtizedes múzeumi munkája és a Baranya megyei múzeumok fejlesztése terén elért kiváló munkájáért. Segítsük szakmai tanácsokkal a termelőszövetkezeteket A MEDObZ menyei bizottsága mellett működő szakemberek és az Állami Gazdaságok szakcsoport fának felhívása A mezőgazdaság szocialista átszervezésében Baranyában is nagy eredményeket értünk el. Több ezer parasztcsalád, több tízezer hold földdel lépett az új élet útjára. Az első lépések megtételénél nehézségek is akadnak. Nehezen igazodnak el a számukra gyakran teljesen ismeretlen nagyüzemi problémák között. Azokban a termelőszövetkezetekben különösen sok az ilyen probléma, amelyekben nincs gyakorlott szakember. Hogy minél kevesebb ilyen gond legyen a termelőszövetkezetekben, ezért felhívással fordulunk a mezőgazdasági szakemberekhez. Felhívjuk a mezőgazdasági, gépészeti, könyvelési szakembereket, akik az állami gaz- gaságokban, gépállomásokon, az erdőgazdaságnál, a vízügyi igazgatóságnál, vagy bárhol dolgoznak is, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdításából minden erejükkel, tudásukkal vegyék ki részüket. Adjanak segítséget szakmai tanácsokkal a munka jobb megszervezésében és mindenben a termelőszövetkezetek vezetőinek. Segítsék bevezetni az új termelési módszereket, melyekkel már az első évben is többet termelhetnek a tsz-ek mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Tudjuk azt, hogy a mezőgazdaság területén dolgozó szakemberek üzemükön belül is elfoglalt emberek. Ennek ellenére azt kérjük: minden héten szakítsanak maguknak annyi időt, hogy egy-egy termelőszövetkezetet, amely közel van hozzájuk patronáljanak, segítsék abban, hogy az a gazdaság minél előbb virágzó, nagyüzemi gazdaság legyen. Várkonyi József Traxler Károly Erdős Andor A felszabadulási pályázat eredménye A megyei és a városi tanács vb. művelődésügyi osztálya által meghirdetett felszabadulási pályázat képzőművészeti és irodalmi műveinek elbírálása megtörtént. A képzőművészeti pályázatra 78 mű érkezett. A zsűribizottság megállapította, hogy az évek óta folyó képzőművészeti vitát végre a színvonalas alkotások dön tötték el a szocialista tartalom javára. A pályázat anyaga a színvonalat illetően jelent nagy lépést eiőre. A bizottság a művek közül 39-et fogadott el kiállításra, illetve 5 alkotást díjazott. A városi tanács vb-a és a megyei tanács vb-a 10—10 000 Ft-os pályadíjából Simon Béla „Az új istálló” c. alkotását 5000 Ft-íal; Martyn Ferenc és Bizse János „Tanműhelyben” c. közös kompozícióját 5000 Ft-tal; Soltra Elemér „Pihenők” c. művét 3000 Ft-tal; Platthy György „Munkások” e. művét 2000 Ft-tal díjazta a zsűri-bizottság. Az irodalmi pályázatra 43 wnü érkezett. Ezek közül néhány nem felelt meg a pályázati felhívás műfaji kötöttségeinek, néhány pedig azért nem kerülhetett szóba a dijak megállapításakor, mert a szerzők — a megszabott feltételekkel ellentétben — nem jeligésen, hanem név közlésével küldték be műveiket. A pályázati felhívás komoly eredményeket hozott: nemcsak a nyertes művek érdemlik I meg egészen vagy részben a közlést, de a nem díjazott versek és novellák között is vannak olyanok, amelyek további művészi munkával alkalmasakká válhatnak a megjelenésre. Különösen örvendetes a pályaművek legtöbbjének tisztult eszmeisége és a szerzők egyértelmű állásfoglalásának sematizmustól mentes ábrázolása. A bírálóbizottság javaslata alapján Baranya megye Tanácsának Művelődésügyi Osztálya a legjobb pályaműveket a következő díjakkal jutalmazta: 1500 Ft-ot kap a „Szobrász” című versciklus szerzője: Pá- kolitz István, 1300 Ft-ot a „Bokáig érő víz” című novella szerzője: Thiery Árpád, 1200 Ft-ot a „Híd és folyó” című egyfelvonásos dráma szerzője: Marsall László. 1000—1000 Ft-ot kapnak a következőké „Hét ének a verscikliusáMarsall László szabadságról” c. ért, Mészáros Ferenc „Vörös jégtábla” c. novellájáért, Vasvári László „Szeretlek” c. egyfelvonásos színművéért. 800 Ft pályadíjat kap Lemle Géza „Matyika” e. elbeszéléséért^ 700 Ft-ot Vasvári László „Hűség” c. novellájáért. 500—500 Ft pálya díjban részesülnek: Kökény László 5,Tenyér a tenyérhez” c. versciklusáért," Rózsa Andráis „Valló évek” c. versciklusáért és Zsalus Ferenc „Kutyaszorító” o. egyfelvonásos drámájáért. A pályadíjban nem részesített, de közlés szempontjából is figyelemre méltó művek szerzőivel a Jelenkor szerkesztő bizottsága felveszi a kapcsolatot. V;\ ■fr Német—magyar írétalálkosó Pécsett Hazánkba látogatott Willi Minek német író, akit a könyvolvasók körében nálunk leginkább Marco Polo utazása c. könyvéről ismernek. Kéthetes magyarországi tartózkodáséból két-három napot szándékozik Pécsett tölteni. Pénteken este a TIT székházóban Willi Minek a pécsi írókkal folytatott baráti beszélgetést. Ennek során a pécsi írók kérdésére elmondott néhány, a mai német irodalom helyzetét jellemző esetet, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság politikájának ellentétes tendenciájából fakadnak. A nyugatnémet kiadók ugyanis nem adják ki a „keleti” írók műveit, csupán néhány kiadó merészkedik ese;£*2g<3<SeScKSC)gcS<SegcW*3Sc*<Sfc3gcK8eS<3<#c§^^ 1 erik^ntH^^cson^ f^lúányszáLantos Ferenc: Üj városrész épül Hegjelent a Jelenkor új száma A Jelenkor irodalmi és műtéti folyóirat a harmadik ’’folyam első számával ismét további fejlődést dokumentálja. Ez jellemzi mind terjesét, mind pedig a benne azölt írások színvonalát. E amban mintegy öt ívnyi terhiemre növekedett a széphalmi rész, amely Janko- ch Ferenc verseivel kezdője A verseken lemérhető a irodalom szüntelen fej- aese> amely helyes irányba el1 a költőket. Ebben a ' * O ___***** , w 'm ban roár több optimista, smeileg is tiszta verset talá- “K, kevesebb a ködös, homá- >s, sötéthangulatú líra. A között Pál Józsefet, w.»* Zúiolyt' dort, Takáts Gyulát, Csányi Lászlót már ismerősként üd-[ vözölhetik a Jelenkor olvasói, de ezúttal is felvonulnak új nevek, s a Fiatalok rovatban is, új, fiatal költők verseit olvashatjuk. Szili József tanulmánya és1 Szederkényi Ervin vitacikke a1 mai irodalom esztétikai problémáinak tisztázásához __járult hozzá, Ordas Iván és Szőllösy Kálmán riportjai pedig a mai életről festenek tárgyilagos, hű képet. A címlapon Mohácsi György tűnődő parasztja is a jelen legidőszerűbb problémá*! ját szimbolizálja. Külsejérei nézve a Jelenkor e száma, mutatós, sikerült megszüntetni a címlap korábbi túlzsúfoltsáAz ajtó kicsapó- édes Idott. — A hétszentségit Zennek a nyomorult ’világnak! Már öregedő, szegényes öltözetű, «szüli lő asszonyka fordult ja legény felé. — Már megjöttél, [.édes fiam? — Meg édesanyám. »De ha éhen pusztultok, akkor sem meggyek többet; A legény 18—20 jéves lehetett. Magas, a széles vállú, szép, [ barna legény. Egye- j dűli hibája az volt, ahogy özvegy Berki f Andrásné portá j án ; született; — Ezért kaszáltam 1 nekik egész nap ni! y— fakadt ki magából aa legény és egy po- fhárka tejfölt, egy ma- yrék túrót lökött az ? asztalra. — Ne asörtölődj, Ezt az Irtat Kontár Kornél, bakonyal vb.- tltkir küldte be szer- kesztfiaégünkbe. A múltra emlékeztetőül közöljük. fiam! Látod mindig megsegít valamivel a jóisten. A miit héten Tóth uram bakancsot adőtt, tegnapelőtt meg a felesége hozott szalonnát. — A jóisten? Hagyja édesanyám! Még az is haragszik a szegényekre. Tóth uram is a hitvány, festett bakancsát dobta volna inkább a háza mögé a csalánba, mint idehozta; A felesége meg idehozza az avas szalonnát, amit már szappanfőzésre sem tart jónak. — Nyugodj! — csitította anyja a legényt. — Majd csak lesz még jobban is. — Lesz! Majd, ha éhen döglünk és elvermelnek! Az őszhajú nénike könnye végigpergett ráncos arcán. A nagy nyomorúságban lassabban múlnak a napok. 1933-at írtak. Készülődtek az augusztusi Berkiné kora hajnalban kelt a búcsú napján, szedett egy kosár gombát. Ügy gondolta: eladja a városban, hogy legalább ezen a napon érezze jól magát a fia. Majdnem ingyen vették meg tőle a gombát, de amikor hazaért, elővette a zsebkendőbe kötött pénzt — Mehetsz fiam a búcsúba! András átölelte anyját. — Ruhád még csak volna fiam, de mit húzol a lábadra. Itt van még ugyan édesapád csizmája, de az kicsi, meg pantallóhoz nem is való. — A bakancsot! — futott át András agyán a gondolat. <—* Kopott ugyan, a varrás is feslett rajta, de talán kibírja az estét Anyja elnyűtt kötényből csinált kapcát. András felöltözött és elindult. A kapuból még utána szélt aa anyja: " Aztán ne sokáig maradj ám! Mire András odaért, a cigányok már javában muzsikáltak. András csak állt egy ideig, aztán nagyot gondolt és odalépett Szuronyi Esztihez, a falu legmódosabb gazdájának a lányához. Összecsapta bokáját: — Szabad? A lány ellenkezni látszott, de András már át is fogta a derekát és vitte magával. Keringőt játszott a zenekar. Pörögtek a párok; András hirtelen megbotlott és elvágódott a földön. A zenekar leállt. András köré sereglettek a párok. András lassan feltápászko- dott a földről. Tekintete a bakancsra esett, amelyből a felfeslett varrásnál kilógott a kapca. Ebben a pillanatban András fejébe szökött a vér. A sok, rászegeződő szempár vigyorgott: — A hétszentségit ennek a világnak! — buggyant ki András száján a gondolat és utat törve magának a bámészkodók között kiszaladt a kocsmából. patikus Köztársaságban viszont a haladószellemű nyugatnémet írók műveit sokkal nagyobb példányszámban ad- íják ki, mint a Német Szövetségi Köztársaságban. A ketté- osztottságból fakadó visszás i helyzet általában az élet minden területén és természete- [sen az irodalomban is jelentkezik. Emellett Nyugat-Németországban szüntelen propa- gandaihadjárat is folyik a Német Demokratikus Köztársaságban élő haladó írók ellen. 1Mint Willi Minők elmondotta, gyakran azzal rágalmazzák löket, hogy nem hajlandók írni a „kommunistáknak”, hatósági felszólításra írták meg és a i leglehetetlenebb módszerekkel is megpróbálkoznak azért, hogy a demokratikus, haladó német írók művészetét sárba- $ tapossák, lekicsinyeljék. — Akármit csinálunk — 'mondta humorosan Willi iMínck — nem tudunk kedvükre tenni ezeknek a nyugati [uraknak. De magunk között i szólva, egyáltalán nem is igyekszünk az ő kedvük szerint írni. A továbbiakban elmondot- ‘ta, hogy most egy nagyobb regényén dolgozik. Időközben 'azonban ír televíziós és rádiójátékot is, egyik regényét pe- Idig filmre is átdolgozta. Willi Minek, aki a Hazafias Népfront vendégeként tartózkodik városunkban, előreláthatólag csak kedden utazik ívissza a fővárosba. Itt-tartóz- kodása alatti programja — 'mint mondotta — minél több ‘embenwi
