Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-15 / 63. szám
1960 MÁRCIUS 15. \T A P L ó * Április 4 tiszteletére szekrény, 100 epedas sezion terven leiül A Mohácsi Bútorgyár dolgo- tói felújították párosversenyü- rl a pécsi Hangszer- és Asz- Plosárugyár kollektívájával, s f®®! egyidőben felajánlásokat rttek április 4. tiszteletére. ! ermelési tanácskozáson határok el. hogy a felszabadulás ^'fordulójáig harminc darab pvezett háromajtós szek- [. és száz eped ás 6ezlont Feszítenek el terven felül, pen kívül 3 százalékkal akar- P csökkenteni az önköltsé p®1. s ez — teljesítés ecetén ■— r, ez©r forint megtakarítást Rent a népgazdaság számára. ^ bútorgyárban most nem- ,ak azért folyik a verseny lP a felajánlásoikat mielőbb .i^ítsók és a pécsi kollégák- í°bb eredményeiket ériéit cl A brigádok nemes ve- fpéésbe kezdtek a szocia- Sjpunkabrigád cím elnye- Jr®rt. A felszabadulás ünne- uJ. eldől, hogy a gyár bri '3.1 közül melyik lesz Oltóbb erre. ^ lesz a palackozott sör éves verseny keretében • Negyedévié 251 000 forint ^tanként 100 mázsa burgonyát... össze a a jelszóval ült . éi^lUs. 11-én Kaposváron sj ,Unántúli burgonyaterme- A ^náaskozas. iajj/^Nácskozáson résztvett . cidberek elmondották, || , az elmúlt évben külf öld- Jgy^ett behozni burgonyát, > g . ?z országot elláthassuk, W?vőben ezt el kell és el is ^kerflini Ennek egyik mód äffitTr ^"^s«utaóval és jobb l^hnikaval, magasabb ter- ;ok elérése, A ta- résztvevői, elsősor- a zirci járás termelőszö- -tel felhívással fordulja ^él-Dunántűl valamennyi ly^föszövetkezetéhez, hogy Ómenek be a holdanként! Q-^ázsás burgonyáiérmelés-i idomba. Sok termelőszö- már ott helyben csatit a felhíváshoz. Bara- O^egyében ebben az évben oC katasztrális holdon ter- áía,k a tsz-ek burgonyát, 4 jjjiekkai nagyobb területen, íblrY^y- A burgonyaterme- ójrj Somogy megyéhez ha- jn adottságokkal sajnos Rendelkezünk, de meri .egyes részein — sziget- 5 ^S, sásdi járás egy ré- n^-konnyen elérhető a hol- loo mázsás burgonya5^f?otosabb teendő* a jómi- hofN vetőgumó beszerzése. ( <JT.re nincs mód, ott a tsz- kt tagjaiktól vásárolják "^. Vetéshez szükségses burértékű felajánlást tettek a Pannónia Sörgyár dolgozói. Többek között ígéretet tettek arra is," hogy 400 hektoliterrel több sört gyártanak az I. negyedben, mint amennyit eredetileg terveztek, s hogy az eddiginél lényegesen nagyobb mennyiséget hoznak forgalomba palackozott formában. A palackozás sóik munkát igényel. mégis valóra váltották már erre vonatkozó Ígéretüket a sörgyáriak: március 11-ig 1000 hektoliterrel teljesítették túl palackfejtési tervüket. Olcsóbb lesz a mohácsi lépia A mohácsi I. téglagyár dolgozói nagy fába vágták a fejszéjüket. Nemrégiben új ipa-- vágányt építettek, amelyen az eddiginél lényegesen olcsóbban szállíthatják az égetéshez a szenet. Újabb terveik szerint csökkentik a túlórákat, szigorúan betartják a technológiai előírásokat, az égetésnél pedig csökkentik a kalóriafogyasztást. Mindezekkel azt akarják elérni, hogy olcsóbbá váljék a tégla előállítása. Forintban is meghatározták a célt- ezrenként két fillér híján tizenegy forinttal olcsóbban akarják gyártani a téglát, mint eddig. Eredményeik már lesznek április negyedikéig, de a végleges értékelés csak a nyersgyártás beindítása után — az igazi jó idők beálltával — történik meg. Mindenesetre a téglagyáriak bíznak abban, hogy tervük sikerül s idén már valóban olcsóbban állíthatják elő a téglát, mint az előző esztendőkben. Néqmemk zt Kibújhatunk-e a bőrünkből? A régi világ gyakori figura ja, az ügynök jutott eszembe. Az ügynök, aki házról házra jár és kínálja a portékáját Azaz, inkább a megbízóinak a portékáját. Mondjuk pótkávét. Agyba főbe dicséri, próbafőzést rendez a lépcsőházban körülkínálja a főztjét, maga is úgy tesz, mintha élvezette: szürcsölne belőle, közben émelyeg a gyomra, pokolba kívánja azt, aki feltalálta ezt a lehetetlen kotyvalékot, tudja, hogy nem ér semmit, de addig magasztalja, míg meg nem veszik. Gyomor kell az ilyesmihez. Nemcsak pótkávé esetében, hanem úgy általában. Ez az ügynökfigura jutott eszembe, mikor arról hallottam, hogy vannak még nevelők, pedagógusok, akik meg- győződéses idealisták és vallásosak. Persze, lehet, hogy ez Üzenet Hévízről: „Szeretettel várjuk idén is a pécsi és komlói bányászokat“ A párával bevont hévízi tó közelében, festői környezetben fekszik a szénbányászati trösztök dolgozóinak üdülője. A szép parkban fekvő régi és új épületek valóságos üdülőtelepet alkotnak. Itt töltik nyári szabadságuk egy részét sokan a pécsi és a komlói bányászok közül is. Októbertől májusig a SZOT veszi igénybe az épületeket, május elsejétől pedig — a nyarat jobban kedvelik pihenésre a bányászok — aknászok, vájárők, csillések foglalják ©1 családtagjaikkal a kedves kis szobákat. Csak egyben nine« változás sosem: a tíz éve itt gondn okoskodó Pataki Jó- zsefné mellett orvos fogadja a beutaltakat, aki a vizsgálat alapján kezelést ír elő számúikra. A vizsgálat és a kezelés természetesen ingyenes.- Látszatra úgy tűnik — mutat az egyik römiző csoport felé Patakiné —, hogy nálunk Hévízen csalk üdülnek a beutaltak. Pedig nem így van ám! Az iroda fiókjában tevéi - kötegek tanúskodnak arról, hogy a beutalt bányászok az itt töltött kellemes két hét alatt egészségileg is javultak és a közben vett fürdő- és iszapkúra után egy-két évig kevésbé éreztek ízületi fájdalmakat. Ezek szerint ütívös lenne, ha minél több pécsi és komlói bányász juthatna el Hévízre. Pataki József né helyesel: — A trösztök minden évben csinálnak itt valamit a nyereségrészesedés egy bizonyos hányadából. A várpalotaiak például már valóságos tündér- palotát varázsoltak saját épületükből. Náluk még a falakat is perzsaszőnyegek díszítik ... De az idén a pécsiék is kitesznek magukért. Teljesen kicserélik a bútorzatot, ágyak helyett egyszemélyes rekamiékat helyeznek el a szobákban, éjjeliszekrények helyett modern telefonaszta Ilkákat állítanak be és korszerűsítik a világítást is. Kicseréljük az ágyneműket, felfrissítjük a párnákat — de erre az egész üdülőtelepen sor kerül. A szénbányászati trösztök együttesen közel ötmillió forintot fordítanak ebben az évben a hévízi bányászüdülök fejlesztésére. Ebből egymilliót tesz ki az átalakítás, a pénz nagyobb hányadát pedig egy fedett medencefülrdő építésére, valamint a melegvizszolgálta- tás bevezetésére költik. A fürdő helyét már kijelölték a mostani étterem mellett, sőt a kivitelezőt is megtalálták már a Zalaegerszegi Építőipari Vállalatban. — Szeretettel várjuk idén is a pécsi és a komlói bányászokat — üzente Hévízről Pataki Józsefné. — Reméljük — tette még hozzá búcsúzóul, hogy májusban — mire az első bá- nyásztumus megérkezik, már helyükön állanak a pécsi épületben is az új bútorok, s kellemesebb körülmények között tölthelilk el nálunk fizetett szabadságuk két hetét. (HARSÁNY I) a hasonlat túlságosan drasztikus, gorombább a kelleténél és nincs szándékomban becsületes embereket sértegetni Mégis valahogy úgy áll a do- ■og. hogy a mi iskoláinkban a tanterv szerint, „hivatalosan a szocialista tudatot kell ápol ni és erősíteni a kis ember- palántákban és ez a szocialista tudat köztudomásúan homlok- egyenest ellenkezik mindennemű idealizmussal, valásos- sággal, istenhittel. Mármost a pedagógus, aki szíve szerint idealista, mindamellett jó szakembernek tartja magát és ezt bizonyítja is azzal, hogy a tantervet szigorúan betartotta. De mit tett valójában? Ugyanazt, amit a házaló ügynök: olyan „portékát” adott eh amit sajátmaga nem tart jónak. Kár kendőzni, szépítgetni a dolgot, nem lehet nyugodt annak a lelkiismerete, aki így tesz, aki vizet prédikál és bort iszik. Ha ugyanis valóban kötelesség tudóan tartja magát a tantervhez, akkor saját hite ellen vétkezik, ha pedig idealista nézeteit adagolja a rá bízott gyerekeknek, akkor kötelességszegést követ el- Melyik jobb a két rossz közül? Látszólag a saját hite elleni vétkezés az enyhébb eset, mert ez nem vonja maga után a kötelességmulasztás következményeit, továbbra is taníthat, nevelhet, megélhetése biztosítva van. De ez sem jó, mert a belső meggyőződés hiánya terhes kötelességgé teszi a hivatást és a lelkiismeretfurdalás sem marad el. De mégis, mit tegyen az ember, ha éppen idealistának, vallásosnak nevelték és éppen a pedagógus hivatást választotta? Ki tud-e bújni a bőréből? Meg tudja-e változtatni nézeteit, más emberré tud-e válni? Ez bizony kényes kérdés és a legtöbb ember kész a válasszal: „Nem bújhatunk.) ki a bőrünkből.” Csakhogy ez hamis érvelés, rossz válasz amely semennyivel sem viszi előbbre az ügyet. Azt kell mondanunk, hogy Safti HliUáti'f 15 Uotdia ( Földművesszövetkezeti küldöttgyűlés Szentlőrincen V* kj^hnap délelőtt kilenc órá- efüÍNn autóbusszal hozták be ujjörincre a földművesszö- küldöttséget, hogy - risák a nyolc községre ét körzet küldöttgyű- jSy oldották meg, hogy a fiúból való szövetkezeti 'ált 18 képviselni tudják ma w.8, szárharminc küldöttön 1Megjelent a gyűlé- gyjfSeűi Ernő, a Baranya ' 1 MÉSZÖV elnökhelyetPécsi FJK-tól pedig t József és Markovits Jóít^ József elnök az el- 6 ^munkájának ismerte- ran elmondotta, hogy > tervüket 114,6 száravum í 14,ö sza- ; peresítették, vagyonújáéi-3 saját forgóeszköz i’t°tt.íL.ekra emelésével gyai Náezl',fKülönösen jö- a szövetkezet váll- •’á jxL®2**! 54 000 forintos %bi cueiemre tettek szert, ' kívül, Paci József hozzászólásában nem találta helyes megoldásnak, hogy a leltározásoknál talált kisebb hiányokat befizetéssel pótolni lehet. Szerinte ilyen esetekben is eljárásra van szükség. Szegedi elvtárs rámutatott a földművesszövetkezetek növekvő feladatára, az elkövetkező gazdasági években. Különösen a termelőszövetkezetek megerősítésében és a tömegpolitika területén, a szövetkezeti szellem terjesztésével lesz komoly munkára szükség. A gyűlés határozatot fogadott el arról, hogy a saját forgóeszköz-többletüket 30 százalékra emelik, nagy súlyt fektetnek a vagyonvédelemre és a fogatok felhasználása terén takarékosabban gazdálkodnak. A nyári meleg időben megszervezik a mezed munkán dolgozók hideg itallal való ellátáA z országban még dörög- tek az ágyúk, amikor Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány inár meghozta a rendeletet a nagybirtok megszüntetéséről, a földi- műves nép földhözjuttatásáról. 1945 március 15-e volt. Majdnem száz éve annak, hogy 1848 földért áhítozó parasztjait a sárba tiporta a túlerő. Még dörögtek az ágyúk, amikor felhangzott a falvakban az örömkiáltás: . — Miénk a föld! Egyszerű parasztemberek betűzgették a rendeletét: „A rendelet célja, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózatában és az Ideiglenes Nemzeti Kormány Nyilatkozatában lefektetett elvek és a megadott felhatalmazás alapján, a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földműves nép évszázados álmát és birtokba adja ősi jussát, a földet.” Suhogtak a földmérő láncok, szekerce koppant a karókon, amelyekre eddig névtelen emberek nevét írták: Kovács István hét hold, Nagy Gergely 12 hold... Baranyában. Biharban és mindenütt szabdalták a földet. — Nekünk nem jutott! — döbbentek meg Sajtiék. — Hiába, sokan vagyunk. A föld meg kevés — állapították meg később. Egy napon azonban Sajtiéinál is nagy volt az öröm. Biharból, arról a káptalani birtokról, ahol Sajtiék is dolgoztak, a Pécsi Földhivatalhoz került Molnár László intéző. Egyszer csak visszajött hozzájuk Biharba: — Akarnak földet? — kérdezte az emberektől. — Hát már hogyne aikar- nánk. — Baranyában van föld is, ház is. Jöjjenek vélem. Háromszor jöttek el a bíha- «ek Baranyába háztüznezőbe. Harmadszorra aztán kikötöttek. Tizenöt család Bolyban, hetven pedig Bárban telepedett le. Kapták házat, földet, állatot, vetőmagot. Sajti Mihály ötgyermekes családapának, mint a földosztó bizottság egyik tagjának, 15 holdat mértek ki. — Megható érzés volt először saját földbe akasztani az ekét — mondja Sajti Mihály. Kivitte a gyerekeket a földre, — Nézzétek, ez a mi földünk! 'T'izenöt évvel ezelőtt tör- x tént ez. Azóta a lánygyerekekből anyák lettek, az egyik egy traktoroshoz, a másik egy katonatiszthez ment férjhez, az egyik fiúgyerek tsz- agronómus Hímesházán, a másik traktoros a bólyi gépállomáson, a harmadik meg a tényleges katonaidejét tölti. Sajti Mihály bácsi haját is kikezdte az őszülés. — Nehéz volt így egyedül dolgozni. Világéletemben cseléd voltam. Cseléd volt az apám is, nagyapám is. Amikor a káptalan birtokán dolgoztunk, mindig arról álmodtunk mi cselédek: ha nekünk ilyen szép, nagy gazdaságunk lehetne... — magyaráz, miközben egy nagy rámába szépen beleillesztgeti az üveget és apró szegekkel, ügyes moz-, dulattal odaerősíti azokat, 1950-ben tsz-t alakították. A Haladás nevet adták neki. Sajti Mihály brigádvezető volt ott. A faluban sokan azt mondták: — Az állam az egyik kezével odaadta a földet, a másikkal meg elvesä. Sajtiék így válaszoltak: — Most lesz csak igazán a miénk. Gépet kapunk, többet tudunk termelni... Évek suhantak el a fejük fölött. Szinte észre sem vették, hogy tarmelószáoeíkezetíhk már tíz éves. Már olyan messzinek tűnik az az idő, amikor még öt forintot kaptak egy munkaegységre, amikor összeszorították a fogukat és azt mondták: — Lesz jobb is. Nekik lett igazuk. A bólyi Kossuth kertészetében salátát öntöznek, két hét múlva hozzák a pécsi piacra, a határban saját traktoruk saját vetőgépet húz, vetik a tavaszi árpát. — Szebb és jobban gépesített a mi gazdaságunk most, mint amilyen annak idején a káptalané volt — mondja Sajti Mihály. — Két traktorunk van már, most kapunk megint egy lánctalpast. Öt gépállomási traktor dolgozik a mi földjeinken... Gyönyörű sertés- és szarvasmarhaállományunk van. Negyven forintot osztottunk munkaegységenként. Nem rossz. Idén is meglesz ennyi, sőt több. Bénünkét nem érhet meglepetés, mert mindenünk biztosítva van — ömlik belőle a szó. Tizenöt évvel ezelőtt beszélt így a terveiről, mint most a közösről. Apró szeget vesz elő, kis kalapáccsal beveri az ablakkeretbe, amikor felteszem neki a kérdést: — Magáénak érzi-e azt a tizenöt holdat, amit bevitt « Kossuthban ¥ eteszi a kalapácsot. — Jobban, mint bármikor — mondja. — Jobban, mert többet hoz az a tizenöt hold így, mini amikor még egyedül dolgoztam rajta. Az enyém is az a föld. Minden évben megkapom érte a földi- járadékot — magyarázza és ismét bever egy szeget a keretbe. amely alatt majd azok a palánták nőnek, amelyek az ötven holdas kertészetükbe kerülnek, ahol Sajti Mihály is dolgozik. SZAhAl JANOS az ember — képletesen szólva — igenis ki tud bújni a bőréből. Sőt, nemcsak képes rá, hanem ez az egyetlen lehetséges megoldás. Igaz, arra senki sem képes, hogy saját énjét kettévágva tartson otthon saját használatra egy idealista ént és vigyen magával munkahelyére egy másik, szocialista, marxista, materialista ént» Nem ez a teendő, hanem az, hogy akit idealista „bőre” szorít, az bújjék ki belőle. Ne időlegesen, a munka tartamára, ne helyhez kötötten, csak az iskolában, hanem otthon, családja körében, baráti társaságban, szórakozás közben — végképp és fenntartás nélkül vesse le idealista nézeteit. Aki a jövő nemzedék nevelésével foglalkozik hivatásszerűen, annak nemcsak kötelessége ez, hanem módja is van rá. Napról napra tapasztalhatja, hogy az egészséges gyermeki léleknek semmi szüksége az istenhitre, a világot, úgy ahogy van nagyon jól megérti „materialista alapon”, nincs semmiféle hiányérzete, ha az élet jelenségeire nem kap misztikus, „túlvilági” magyarázatot, sőt ez utóbbi csak zavart okoz. Van tehát oka elgondolkozni azon: vajon hasznos tudást vagy felesleges ballasztot szerzett-e saját gyermekkorában az idealista neveltetéssel. Ha azután a tényeket józanul mérlegelve gondolkodik ezen, feltétlenül rájön, hogy csakis ballasztott, felesleges terhet jelentenek az idealista nézetek, amelyek jórészt gátló előítéletek formájában jelentkeznek. A való életet nem magyarázzák, azt csak ezek elvetésével lehet megérteni. Miből érthetné meg ezt jobban a pedagógus, mint a saját magyarázataiból? A materializmus nem „pótkávé”, amit meggyőződés nélkül is el lehet adni. Ha a gyermekeket meggyőződéssel tudja materialista szemléletre nevelni, akkor logikus és szükségszerű a következő lépés: az ezzel ellentétes nézetek elvetése, önként, belső meggyőződés alapján. Ez a nézetbeli átalakulás azonban nem lehet felszínes, színlelt Véglegesnek és őszintének kell lennie, Olyannak, hogy a jövő nemzedék nevelője ne csak neveltjei, ne csak felettesei, hanem önmaga előtt se szégyenkezhessek. Olyannak hogy ha a nevelő önmagától kérdezi meg: „Milyen szemmel látod a világot?” — a válasz egyöntetű és félreérthetetlen legyen: „Úgy, ahogyan egy idealista előítéletektől megszabadult, szocialista ember látja.” Jó nevelő csak így lehet valaki, légyen egyébként akármilyen magas szakmai kvalitásról bizonykodó diplomája. Csak így lehet válóban nevelő és nem kelletlen portékával házaló ügynök. Ma már elmondhatjuk, hogy tem túlságosan sok pedagógusi érint ez a probléma. De akiket érint, azokat nagyon is eleven- bevágóan érint, önmaguknak, hivatásuknak, á rájuk bizott nemzedék jövőjének tartoznak azzal, hogy becsületesen és bát ran szembenéznek ezzel a kérdéssel és világosan, egyértelműen, alkudozás nélkül tisztázzák önmagukban, hova Is akarnak ezután tartozni. Mészáros Ferenc Gyermekölésért—börtön Fekete Jőzsefné 23 éves segédmunkás az elmúlt év tavaszán elvált a nála 53 évvel idősebb férjétől. Ezután teherbe esett s kijelentette: gyermekétől szabadulni akar. Terhessége hetedik hónapjában megkérte Kovács Lajosné pécsi szülésznőt a terhesség megszakítására. Kovác&né ezt 800 forintért vállalta. Másnap Fe- keténé életképes leánygyermeket hozott a világra, de szülés után a gyermeket egy lavór vízbe helyezte. A pécsváradi járásbíróság Fekete Józsefnét gyermekülés bűntette miatt 1 évi börtön- büntetésre, Kovács Lajosnét magzatelhajtás bűntette miatt 10 hónapi börtönre ítélte.
