Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-13 / 62. szám
»60. MÄRCirs 13. NAPLÓ 7 NSaturnus-6yOrOM a tőid körül? Moszkva (TASZSZ). Va- íentyln Csere nkov fiatal szovjet tudós javasolja, hogy modern rakétáik segítségével létesítsenek porfelhőbél Sa- tumurs-gyűrűt a föld körül, s ily módon teremtsenek örökös nyarat a földön. Cser^tkov rámutat, hogy a napenergia egész óceánjai semmibe vesznek, mert kihasználatlanul áramlanak tova a föld mellett. Ha nagy- mennyiségű rakétával száz kilométer széles porfelhőt szórnának szét ezer-ezerötszáz kilométer magasságban, akkor ez a felhő állandó sugárszóró gyűrűt képezne bolygónk körül és körülbelül kétszázhuszonhat milliárd kilowatt óra energiát ontana a földre. Ez a mennyiség száz- tízezerszeresen múlja felül a világ legnagyobb vízierőművének teljesítőképességét. A tudós kiszámította, hogy négyszázhetvenezer tonna súlyú különleges port kellene szétszórni az említett magasságban. Három tanárjelölt portréja Nádor Piroska történelem-ének szakos, a Pécsi Pedagógiai Főiskola utolsó éves hallgatója. ■—■ Államvizsga szeretne tanítani? után hol — A szüleim nemrég kerülAkik mór a kukoricatáblát is lesimítózták Beszélgetés Vér Zsigmondiul, a bicsérdi Zöld Mező Tsz elnökével A pécsi járási tanácson, a1 Pénteki értekezleten meglepő hír kelt lábra a tsz-elnökök és Párttitkárok körében: a bicsér- ői Zöld Mező végzett minden soranlévő tavaszi munkával. A tsz-tagok munka nélkül ten- genek, nem tudják mivel csapják agyon idejüket, A hírben — mint minden szájról «Tájra járó dologban — persze van egy kis túlzás. Ahogy mondani szokták, a jó gazda mindig talál magának munkát, s igy van ez Bicsér- den is. Ettől függetlenül, senki sem kételkedett a hír komolyságában, megszokták már a Zöld Mezőtől, hogy a járás példaképei között emlegetik a nevét Az ünnepelt Vér Zsigmond, a Zöld Mező elnöke lett volna. Ez az ötvenháram éves paraszt- ember azonban nem szereti a tapsot A „hogy is csináltátok, Zsiga?’* — kérdések elől bemenekült a büfébe, egy kis üveg sörrel barátkozni. No, 3e az ilyen dolgot meg kell írni, ezért akármilyen kel letlenül is állt kötélnek, megkérdeztük, mi a helyzet valójában? — Milyen munkával végeztek már? — Amivel csak lehetett Elvetettünk 46 hold tavaszi árpát, 20 hold zabot 12 hold borsót, három hold mákot és lesimitóztunk 41 holdat napraforgó alá. Elit vetőmag lesz! Azonkívül 17 mázsa kálisót Górtunk a 17 hold cukorrépa fiíá, kétszer fejtrágyáztuk az őszi vetéseket, lesimítóziuk száz holdas kukoricatáblát Pillanatnyilag valóban nincs komolyabb munkánk. Azaz lesz, az építkezés, és hozza is fogunk a száz férőhelyes nö- vendékmarha-istálló átalakításához, ha megkapjuk a jóváhagyást. — És miért megy ilyen Jől a munka? — Ennek egy a titka: mindenki nyelvén tudni kell beszélni. és jó közszellemet kell k|aiakítani. Olyat hogyha az ember végigmegy a falun, meg tolják azok, akiknek nem ju főtt munka. — Ném volt vita a háztáji ról? — De volt. Azt akarták ta '■aly sokan, hogy adjunk ki 50 hp.'d kukoricát, a rendes háztájin felül. Megtagadtuk. Azt mondtuk: ha a tsz-hez kötőtök az életünket, ne kacsintgassunk visszafelé. Az ötven holdat munkaegységre adtuk ** És tudja mi lett a vége? Ossvpi megdicsértek bennün- k<st hogy milyen jól elterveztük, mert így is meglett az a —25 mázsa kukorica, amire egy-egy család erről az M holdról számított, és nem te kellett annyit dolgozni érte, mert a gépek is kapálták. — Ma már mindenki bízik a szövetkezetben ? — Azt hiszem, bátran kijelenthetem: igen. Az egy év alatt mindenki megtanulta, hogy összefogva jobb és köny- nyebb. Ha kell még áldoznak is á közös vagyon gyarapításáért. Csak egy példát, de azt hiszem ez mindennél többet mond. 28 forint 62 fillér volt nálunk egy munkaegység értéke és visszatartottunk 562 ezer forintot. Ha ezt kiosztjuk, sokkal többet fizethettünk volna egységenként — és a tagság beleegyezett, hogy ne fizessük ki. Egyhangúan, minden különösebb ellenvetés nélkül. Eny- nyire bíznak a szövetkezetben; — És mire költik a több mint félmilliót? i — Kutat csinálunk saját erőből a 100 férőhelyes istállóhoz, vásároltunk négy marhát, átalakítottuk az irodát és gyű- lésezőtermet — és így tovább. ÉpitkeZünik. 250 férőhelyes süldőszállást, 40 férőhelyes fiaztatót, 15 vagonos górét, — részben saját erőből és saját zsebből. Olyan / nálunk a tagság, mint egy összeforrott nagy család; tek át Magyarszékről Pécs váradra. Már ígéretet kaptam arra, hogy számomra is lesz itt hely. Kissé nehéz lesz majd megválnom Pécstől, a három esztendő alatt nagyon a szí- vemhez nőtt a város. De örömmel megyek Pécsváradra, ezernyi tervem van, amit szeretnék az iskolában megvalósítani. Az eddigi jelek azt mutatják, .hogy éneket tanítóit, ami külön öröm számomra, mert ez a kedvencem. Azt hiszem, hogy az iskola énekkarának a fellendítésében sokat segíthetek. De nemcsak az iskolában, hanem a községi: a „Zengő Énekkarban” is szeretnék tevékenykedni. Reményem van arra is, hogy másod- karmester legyek. Már most sok szemléltetőeszközt készí-' tek, hogy ezzel is megkönmyít- sem a kinti munkámat. A szüleim is pedagógusok, a gyerekek szeretetét tőlük örököltem. Volt egy idő, amikor gyermekorvos szerettem volna lenni, amikor ‘aztán pályaválasztásra került a sor, mégis a pedagógiai főiskolára jelentkeztem, s ma igazén örülök, hogy így választottam. Nagyon szerettem -itt három év alatt, igen jó volt a szobaközösségünk is, és talán az együvótartozás szálai akkor sem szakadnak él, ha kikerülünk az életbe, s szétszóródunk a szélrózsa minden irányába. Kicsit furcsa lesz, amikor a nyári vakáció után már nem várhatjuk azt a napot, < amikor elmondhatjuk egymásnak nyári élményeinket, örömeinket, De ekkor kezdődik számúikra tulajdonképpen az igazi élet, amikor elfoglaljuk helyünket a falusi iskolákban. Sziebert György biológia-földrajz szakos. problémáit, q, azt is, hogy milyen feladatok hárulnak ma egy falusi nevelőre. Legfőbb céiom természetesen, hogy megtaláljam helyem a tantestületben ég a tanítási órákon is komoly munkát végezhessek. Az iskolai munkán túlmenően jelentősen szeretnék hozzájárulni az emberek gondolkodásának az átneveléséhez. Elsősorban természettudományos előadások tartásával érhető ez el falun. Már jó ideje gyűjtöm én Is a szemléltető eszközöket, azt akarom, hogy a tanulók Is megszeressenek és mindig bizalommal forduljanak hozzám. Úgy tervezem, hogy rendszeresen szervezek majd kirándulásokat az ország különböző részeire, hogy a tanulók is megismerjék hazánk legszebb tájait. Egy nevelőnek soha nem szabad megelégednie azzal, amit itt a főiskolán gyűjtött magába, hanem állandóan tovább képeznie kéll magát, hogy lépést tarthasson a fejlődéssel. Szeretném majd a falusi sportkör munkáját is fellendíteni. Siklóson vagy a környékén tanítanék a legszívesebben. Kanász Júlia matematika-fizika szakos — Hogy milyen terveim, vágyaim vannak? Nehéz erre felelni. Az igazi célkitűzéseket még önmagam számára sem fogalmaztam meg, jóllehet, hogy már jó ideje itt élnek bennem. Falusi gyerek vagyok, jói ismerem a falusi nevelők — Én Zala megyéből, Surd- ról kerültem a főiskolára. Nagykanizsán érettségiztem, a középiskolai évek alatt mindig , kitűnő rendű voltam, a mostani félévi eredményem jeles volt. Nem tudom még, hogy hol fogok tanítani, de mindenképpen szeretnék falura kerülni. Arra törekszem, hogy a falusi gyerekekkel is megszerettessem a matematikát és fizikát. Életet és érdekességet vinni a számtan- órákba — ez a legfőbb célkitűzésem. Már gyerekkorom ót él bennem a vágy, hogy pedagógus .ehessek, (Hamar) Felesleges? Remélni merem, hogy ezek a sorok nem lesznek feleslegesek. Mert számos példa ran arra, hogy egyszer, kétszer,, sőt többször is megírtunk már olyan dolgokat amelyek elintézését kértük de mindmáig semmi intézkedés nem történt. Közülü1 estik néhányat most ismét pa pírra vetünk. A kamaraszínház előtti tevepúphoz hasonló járdaszakaszon majd minden este megbotlik valaki s örülhet, ha csak kisebb bokaficam esti szórakozásának az ára Már fényképet is készítettünk erről a járdáról, lapunkban is közöltük, mégsem javitje vagy javíttatja ki senki. Annak a megírására is számos esetben koptattuk toliunkat, hogy a moziban előadás alatt az orditozókat, rendbontókat fogják fülön és vezessék ki. Néhány magáról megfeledkezett kamasz a mozi egész közönségének szórakozását zavarja. Hál nincs orvosság ellenük? A pécsi járdák tisztántartásáról írt cikkeinkből már egy vaskos kisregény is kitelne. De hiába írunk, beszélünk róla, a járdák továbbra is piszkosak. Az úttestről, kapualjakról nem is szólva! Az íráson és a szóbeszéden túl valamit már fenni is kellene. Közösen. A rendszerető lakosságnak. — Mondjuk azt, hogy csengessünk be abba a házba, ahol a járdát piszkosan találjuk és kérjük meg a házmestert a járdaszakasz tisztítására. Ez a kollektív ellenőrzés talán hozzájárulna a tiszta Pécs mozgalom sikeréhez. Nemcsak írtunk, de határozat is született a Kossuth Mjos utcai raktárak kitelepítéséről. Egy egész sor helyiség felszabadulna s más hasznosabb célokat szolgálna. De se az írásnak, se a rendeletnek nincs foganatja? Pedig nincs, mint a példa bizonyítja. De lehetne! Ki akadályozza? Végül hadd említsek meg ■gy — szerintem — valóban felesleges dolgot. Az állomáson évek óta a kapus kitartó és rendíthetetlen szorgalommal mondogatja vonatérkezés után: „Kérem a jegyeket leadni“. Nem sok sikerrel buzgólkodik, mert csak nagyritkán van foganatja szavainak. De miért kérik a jegyeket? Aki nem a karja, úgysem adja le. A hivatalos utaknál a jegyekkel el kell számolni, tehát tartozunk a jegyet megőrizni. S ha a kapus követelné a jegyet? A hivatalos kiküldetésről hazaérkező utat akkor sem adná oda. S ki tudja azt, hogy ki utastik hivatalosan és ki nem? A kapusnak ez a ..funkciója teljesen felesleget. Bár lehat, hogy ezután is kérik a jegyeket. Akkor ezek a sorck feleslegetekf —rav A takarékszövetkezetek teljesítették féléves tervüket 1957. n. 2-án alakult meg a megye első takarékszövetkezete Dunaszekcsőn. A falusi takarékszövetkezetek száma ma már 14-re nőtt, taglétszámuk 3576 főre, a részjegyeik 359110,— Ft-ra betétállományuk pedig 5 334,— 'forintra szaporodott Ezen sikereken felbuzdulva megyénk takarékszövetkezetei versenyre hívták ki Győr megye valamennyi takarékszövetkezetét. A verseny feltétele hogy felszabadulásunk 15. évfordulójára 1960. december 31- ig százöt százalékkal emelik betétállományukat December 31-e óta olyan sikerrel folyik a verseny, hoc eddig a fent közölt betétállo- mány kétmillió forinttal nőtt meg. így sikerült elérni, hogy féléves tervüket március 5-én teljesítették. Ezt a nagyszerű eredményt növelni fogja egy a közelben várható rendelkezés. A takarékszövetkezeti tagok ugyanis csak mezőgazdasági beruházásokra vehettek fel korlátlan összegű kölcsönt, személyi célokra 3000, illetőleg 5000 Ft-ban volt megállapítva a kölcsön felső határa. — Tekintettel arra, hogy a falu nagyüzemi gazdálkodásra való átalakulása után a háztáji gazdaságok nem igényelnek nagy beruházást, a személyi kölcsönök összegének felső határát nagymértékben fél fogják emel ni. Az érdeklődés azonban így is olyan nagyfokú, hogy oél- dául Drávátokon február 29- én egy nap alatt több mint 100 fő fépett be a takarék- szövetkezetbe« A Komlói Helyiipari Vállalat éves terve a tavalyihoz viszonyítva több mint 100 százalékkal megnőtt. 1959-ben 10 milliót írt elő a Baranya megyei Tanács Ipáéi Osztálya, felettes hatóságuk 1960-ban már 23 milliót. A vállalat fizikai dolgozóinak létszáma ezzel szemben csak 60 százalékkal emelkedik. A másik 40 százalékot a termelékeny ség növelésével, gazdaságosabb termelési tevékenységgel kell pótolniok. Legnagyobb fejlődés az ösz- szes részlegek között a 'cipőgyártásban lesz, ugyanis a múlt évi 3600 pár helyett idén 90 ezer pár cipőt kell elkészíteniük. Biztosítható-e a csaknem 100 000 pár cipő elkészítése a vállalat műhelyeiben? — A cipőgyártó részleg problémáiba ne mélyedjünk _ tanácsolja Dicső István mű szaki vezető. Majd ha az felső 300 párás napi termelést fel tudjuk mutatni, ünnepi megnyitót tartunk. W-eisz Gyula, a Könnyűipari Minisztérium kiküldötte aki seeít a vállalat új részié gének beindításában ugyan- csak tartózkodó ember. — Én nem kívánok 8 nyilvánosság előtt szerepelni nenr szívesen nyilatkozom &'MÍlania lull az cinének? — Akaratban nincsen hiány, \ vállalat tavalyi tervét 111,7 izázalékra teljesítette, termelékenységét 13,8 százalékkal növelte. A napokiban fizetjük ki a többletnyereség után járó kb. 10 napi nyereségrészesedést Az idei tervnek is „mennie kel!” A nehéziparral ren. delkező Komló városában nagy jelentőségű kezdeményezés a »agyüzemű cipőgyártás bevezetése, mely a későbbiekben több száz dolgom íj akaró asszonynak jelenthet majd megélhetést. A megyei tanács Ipari osztálya szép példáját adta a segítségnyújtásnak, amikor felkarolta a cipőgyártó üzemrész létesítésének gondolatit. A budapesti üzemekből gépek is érkeztek a munkavégzés könnyítésére. Nem tartanánk feleslegesnek, ha a Könnyűipari Minisztérium is hasonló figyelemmel járna el, amikor az új üzem gépi ellátásáról esik szó. Talán akadna az országban — ha nem is vadanat új —, de használható talpvarrógép, melynek mun- kábaéllításávai hamarosan elérné az üzem a napi 300 párás termelést. Megérdemlik ezt a támogatást a komlóiak! (Szüts) Az új részlegben próbaüzemeltetés folyik. Seres János üzemvezető félig elkészült cipőt tart kezében, háta mögött két öreg talpvanrógép néz farkasszemet.-T- Ezekkel akad a legtöbb baj — mondja a 26 éves nagyüzemi gyakorlattal rendelkező üzemvezető. A Fővárosi Cipőkészítő Vállalattól kaptuk az egyikei, később, amikor nem 1 tudtunk már vele sokra men- j ni, Bonyhádiéi a másikat. ’ •— A szalag többi része jól bevált?' — Igen, azokkal nincsen , emmi baj. A szalag kézi to- l vábbítással működik, a gépek , legtöbbje nagyon elhasznált ugyan, de még lehet velük ter- t mélni. A talpvarrók azonban j sokszor okoznak üzemzavari, miattuk áll legtöbbször a munka. Három hét óta üzemelünk hasonló kapacitással, de még csak 85 párás napi termelést 'udtunik produkálni. Egy új Utlpvarró azonban kb. 100 ezer forintba kerül. Sok pénz!... — Csupa új ember új mun- o kát végez — magyarázza a intUaftka vezető — nem csoda, hogy még nem tanulták meg t a helyes munkát. Két rossz gép, napá 8E párás termelés, nyilván ezért nem nyilatkoztak szívesen a vállalat műszaki vezetői. Pedig még a korszerű gépeikkel ellátott nagy üzemekben is előfordul a beindulás után kisebb üzemzavar, géphibásodás, hát még egy régi felszerelésű üzemrészben. Nézzük most az • új munkásokat, hallgassuk meg véleményüket a szalagon menő cipőgyártásról. Szabó Ilona, Zsiga Aranka kibontók. Nagyon szeretik munkájukat, de még kicsit ügyetlenek, a kéznek meg kell szokni az új mozdulatokat. Kovács Ilona ipari tanuló ..bukkoláat végez”. Könnyű munka — véleményezi a bőrhajtogatást — két hét múlva már gyorsabban is megy. Széllé Márton 27 éve dolgozik a űpász szakmában, mióta eszét, udja, mindig ülve kalapálta a lábbeliket. Most állva dolgozik, nem kell görnyednie s ez könnyebb, de — mutatja tenyerét — most máéból töri a szerszám, mint 27 éven keresztül, s ezt is meg kell szokni. Méhretter József elvtárs párttitkár nagy köteg papírt rak elém az asztalra. Munka- versenyvállalás, határozattervezet, melyet a taggyűlés megtárgyalt. Múlt évben 141 fizikai dolgozó volt a vállalatnál, most 251 munkás, 20 fiatalkorú, 54 ipari tanuló. A párt- . szervezet tagjai sokat és ho6z- szan beszélgetnek a munkásokkal, az újakkal és a fiatalokkal. Meg kell szerettetni velük a munkát, összefogásra kell nevelni őket. — Uj ember ez a szamba! helyi Seres is — a cipősök üzemvezetője — mondja Méhretter József. — Párttag kommunista. A hét elején nő napon voltunk Fábián elvtárssal, a vállalat igazgatójával jó későn este tértünk vissza A cipőrészlegnél még égett . fény. Seres János a talp varrógépen verejtékezett, nen ikar belenyugodni, hogy olyar rossz és öreg ez a masina. — Teljesítik a 90 ezer pára ebben w évben?
