Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-13 / 62. szám
«9«. MÁRCIUS IS. NAPLÓ 5 ^ H[ C3c ^ H TT rdekes jelenséget • látha_LJ tunk a mai magyar irodalomban. Tömegével jelennek meg művek, regények, kisregények, elbeszélések, verseskötetek, amelyek nem károsak és nem is rosszak, ha egyenként vizsgálgatjuk őket, de különösebb hasznukat sem érezzük, valami különlegesen magas kvalitást sem képviselnek és — ebben van a jelenség érdekessége — minél többet olvasunk belőlük, annál erősebb hiányérzetünk támad. Felesleges lenne felsorolásba kezdeni, hiszen nem magukkal a művekkel van baj. Egyenként nincs bennük kivetnivaló (bár jelent meg az utóbbi időben néhány egészen rossz könyv is, de most nem ezekről van szó) sőt még élvezetesek is lehetnek. De akkor honnan ered a hiányérzet? Idézzünk csak néhány szót, jellemző jellemzést, ahogyan a kiadók jellemzik ezeket a könyveket. „Rokonszenves formai kultúra és arányérzék”, „tartalmas kompozíció”* „széles körképben felvonultatott valószínűtlenül markáns figurák”, „pontos lélektani megfigyelés”, „emlékek szövedékéből nagy képzelőerővel teremtett atmoszféra” és ehhez hasonló kifejezések írják körül, hogy mi is az adott mű főerénye. És ha elolvassuk az így jellemzett könyveket, valóban nem találunk bennük sokkal többet ennél az erénynél. De- hát mit is jelentenek ezek a „fülszövegekben“ annyira gyakori, szinte szokványos szavak? Például az, hogy egy regénynek „sajátos atmoszférája” van? Magyarul nagyjából azt jelent, hogy az író tehetségénél fogva el tud hitetni az olvasóval valamit, ami nincs, az író tehát tulajdonképpen egy sajátos új világot teremt, amely éppen azért sajátos, mert egészen más, mint az igazi. Ezzel érkeztünk el a hiányérzet okáig. Néhány nagyon dicsérendő kivételtől eltekintve ugyanis a művek alapján az a benyomásunk támadhat, hogy az irodaiamban csak ennek a „sajátos” világnak van létjogosultsága, az igazi világnak, az igazi életnek nincs. Az egyedenkénti értékelés eredményét általánosítva azután eljuthatunk olyan megállapításig, hogy az a világ, amelyet ezek az utóbbi időben tömegesen megjelenő művek képviselnek, csak az egyes művekben „sajátos”, a sok különöst egybevetve azonban könnyen felismerhető. Ez a világ nem egyéb, mint a polgári módon gondolkodó, tehát idealista intellektuell eszmevilága. A puszta eszmevilág azonban nem ábrázolható, legfeljebb tudományosan elemezhető és körülírható, amit tehát a művekben találunk, az már a mi mai valóságunk vetülete, színképe, csakhogy az idealista prizmákon torzult és elemekre bomlott formában. A z optikai hasonlatot foly- tatva azt is mondhatjuk, hogy ezek az idealista prizmák igen érdekes módon alkalmasak arra, hogy hasonló dolgokat teljesen azonosnak láttassanak, vagy éppen ellenkezőleg, azonos dolgokat merőben ellenkezőnek tüntessenek feL Szemléltető példával szolgálnak ehhez a re gényekben és elbeszélésekben annyira gyakori szerelmi és családi konfliktusok. A múltban például a szerelem kibontakozásának nagyon gyakran anyagi akadályai voltak, az állástalanság, a nyomor, a vagyoni érdek megakadályozta a szerelmesek boldogságát. A mai szerelmi történeteknek is lehetnek hasonló motívumai, a lakáshiány, két szerelmes közül az egyiknek a karrierjét fenyegető veszély okozhat nehézségeket Hasonló, de nem azonos problémák ezek, az előbbi végzetszerű volt, az utóbbi, a mi társadalmunk esetében áthidalható. Az idealista prizma teheti csak azonossággá ezt a hasonlóságot. A zátonyrafutott szerelem szenvedő hőseinek belső, lelki prob lémája viszont lényegében azonos ma és a múltban, az idealista „prizmával’’ felszerelkezett író mégis ebben keresi a lényeges különbséget, sőt úgy tesz, mintha meg is találta volna, pedig a lényeges különbséget. a megváltozott társadalmi körülményekben kellett volna keresnie. Ez természetesen csak egy példa a lehetséges sok közül és csak nagyon vulgáris magyarázatot nyújt az igazi élettől eltérő „sajátos irodalmi élet” kialakulásának mikéntjére. A polgári és szo- cialteta erkölcsi felfogás keveredése, a mai valóság megértésének szándéka és a meg nem értés ténye, az igazi élet becsületes keresése és keresgélés közben az eltévedés annyiféle változatban található meg, hogy belezavarodna, aki a sok összekuszált szálait egyen ként akarná kibogozni. Végeredményben arról van szó, hogy sok polgári gondolkodású, idealista író igyekszik megérteni a mi szocialista valóságunkat, arról képet akar adni és ez nem rossz. A baj az, hogy a mi szocialista világunkról idealista képet festeni csak a valóság eltorzításával lehet, ahogyan az idealista szemlélet mindig is eltorzította a valóságot. Baj az is, hogy ezek a gyakran igen tehetséPál József: A várös Lüktetnek az utak: az ütőerek — kék buszok feszítik pattanásig. Kék buszoktól lüktétnek az utak: az ütőerek. ** Szállítják a szívbe a vért, ' s feszülnek pattanásig. üzemek dobognak feszes dobbanással. Emberlakla táj — mondom, s tudom, hogy emberlakta otthon. 'Emberlakta táj — mondom, s akár egy összkomfortos lakás. Enyém — ahogy a cipőm enyém. Enyém — ahogy a ruhám enyém. Enyém — ahogy a bicskám enyém zsebemben. Ne csodáljátok hát, hogy szeretem, ha este felnyitja neon-szemét. Ne csodáljátok hát, hogy szeretem, hisz daruk tartják fölé az ég kupoláját. Nem bíztunk semmit Tizenkét Kőművesre. ^ Nem bíztunk semmit Kőműves Kelemenre. Daruk tartják föU rs ég kupoláját. ///«IT ílTtTPT* yytvd IE1KOI ges írók nem is veszik észre, nem is hiszik el, hogy az általuk ábrázolt élet nem az igazi élet, hiszen ők olyannak látják. És baj az is, hogy sok lektornak és szerkesztőnek ugyanolyan szemüveg ül az orrán, vagy ha nem, belenyugszik abba a történelmi körülménybe, hogy a mai írónemzedék jórésze idealistáknak neveltetett. Ez utóbbi talán a legnagyobb baj, mert belenyugodni semmiképpen sem szabad. A belenyugvás azt jelentené, hogy az irodalmat hagyjuk elszakadni az igazi élettől, ez viszont az irodalom öncélúvá válásához, pusztán szórakoztató eszközzé zülléséhez vezetne, ahelyett, hogy mindjobban betöltené hivatását: az olvasó tömegek szocialista tudatának • alakítását. A mai irodalomban látható; jelenségből semmikép- i pen sem vonhatunk le olyan j következtetést, hogy a valóság! idealista vetülete lenne az iga- zi élet. Már csak azért sem,; mert nagyon szűk és vérsze-! gény az igazi élethez képest.! Létjogosultsága a társadalmi • eredményeinket, a szocialista! erőket elhalványító ábrázolás-! nak nincs, a jövő az igazi élet-) hez közelebbálló, eleven, vér- • bő, realista ábrázolásé, s bi- J zonyosak lehetünk abban, hogy: az ekörül tapasztalható jelen-< ség csupán átmeneti, annál rö- < videbb ideig hat, minél akti-: vabban küzdünk ellene. Mészáros Ferenc • Andrea Gomez: Átkozott légy en a háború! László Ibolya: Pöröltünk már a múlttal... Ki szárnyas eszmékhez kötődtél, már semmi fel nem oldoz, nem veheted le gondjaid, mint köpenyét a boltos. Kik történelmet írnak itt; nincs pihenő, nincs hátraarc, nincs reggel, alkony, este sincs, mert mit kezdtünk, nem áll a harc! Testvéreim! Közös egünkön felhőnyájakat terel a szél a felhők csillagokat falnak, jaj meg ne áhítsátok közönyét a köveknek és némaságuk a halaknak! Porolunk a múlttal, pörölünk a jelennel, rendünkért dolgunk annyi van, amennyi csepp a tenger! Ellenségeink fenekednek; mi kés lettünk, s kenyér. Haláltkísértő útja van, aki nagy szívünkig elér! Testvéreim, vigyázni kell, ha húsba marnak is néha a gondok, s kezünkből nem bocsátani a már miénk-lett napkorongot, tipratni kell kényesek kertjét, gazdák vagyunk és nem cselédek, hozzánk szegődött im a végtelenség, s termővé tárta dús ölét szerelmes kedvesünk az élet! Mert történelmet írunk valahányan, gondunk közös a holnapér*, hűség kötöz, le nem vethetjük, amíg lobogó harcainkért nem a Győzelem lesz a bér! Galambosi László: Köszönj el már tőlünk Hidegkezű Idő, kit messzi Észak küldött tépni a virágok selyemfmom nyakát és a piros pengőt gúnyos hahotával fák kezéből durván kicsavarni, mondd, mikor bújnak újra fű közül a tücskök játszani a tájat csókolgató Éjnek hegedűjük húrján? Mikor ül ki csipkés hajával a lomb bársony trónusára? . Hagymák és burgonyák indulnak-e lassan zsákokból a földre, lobogókat szőni új honfoglalásra Késéles dárdáit föltartja az árpa márciusi fényben megfojtja a vihart lombjával az erdő? Annyi sok pribéket hoztál a nyakunkra: fagyot, havat, ködöt. Szundikálni vágyik nagykendő és bunda vonulj vissza csendben, ülj a hegyek között. Építsd a havason kristályos tornyaid, 'szüz-szin palotádat. mi a Tavaszt várjuk, rigókkal rakja majd teli a vig fákat, énekelnek nekünk s fölkacag pirosait, dundin a cseresznye. Megindul a szirmok tarka karavánja, ellepi a mező harmatos bársonyát. Vigadnak a tavak, szelíd nevetéssel táncolják mind körül zöldes-kék ruhában, tenyerükön büszke gólyákkal a nádak S kibújnak a halak iszapváraikból, halkan zeng a káka és a menny kórusán karcsú szelek tiszta hangja csendül újra. Csillagra-vigyázó vízzel teli a rétek gulyátváró kútja. Szárnyas, szép erővel díszíti a földed boldogan az ember. ' Köszönj el már tőlük Tél, te durva hóhér, szivünk nagy virága tele dús dalokkal, forró szerelemmel. kiterjednek. A formai erölte- tettség látszata sem fér e versekhez. ‘ A könyvben Gazdag Erzsi verseinek méltó kiegészítői a rajzok, Lukáts Kató munkái. Telt, élénk színű, erős foltokkal dolgozik, a rajzok a magyar népművészet stílusához állnak közel. A kék, a piros, s általában a pasztel színek rovására mintha kissé túlsók len ne a képeken a harsogó püspöklila és a sárga. A grafikus nemcsak „lefordítja” * képi nyelvre a verseket, de szellemes ötletekkel, meleg érzel- mességgel gazdagítja a szöveget. Boldogok lehetnek azok az óvodás korú gyerekek, akik ilyen szép könyvből tanulják meg a költészet s a szépség szeretefét. ^ ifefcés nboe KAMARAHANGVERSENY Szendrey-Karper László a ♦ legbravúrosabb művészettel J mutatta be a gitár szólisztikus j lehetőségét. A Frescobaldi- ésj Bach művek igen értékes ha- t tást tettek gitáron: a hangszert hangja rendkívül közel áll a j cembalóéhoz, hiszen, a hang- ♦ képzés mindkét hangszernél í majdnem azonos. A művész: igen szép hangszínhatásokat ♦ hozott ki a különböző regiszter t váltásokkal, mégis úgy érez-t tűk, hogy a gitár igazi terű- í lete az Albeniz és Gomez féle * spanyol muzsika, illetőleg' ba-í rokk lantzene. A hangversenyJ szép és érdekes zenei élmé-: nyékét adott. hm t Színes, szép hangversenyt hallhatott szerdán a Városi Művelődési Ház dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség. Örömmel üdvözöltük a dobogón a pécsi Zeneművészeti Szakiskola leánykarát Agócsy László karnagy vezetésével. A rendkívül kiegyenlített, szépen hangzó kórus egységes tónusban és stílusban énekelte Palestrina Motetta-ját és Schütz Ünnepi dal-át; Maren- zio Téli dal-a a bravúrosan művészi megoldásaival nagy hatást tett a közönségre; a Schumann kórusok lendületes romantikája magával ragadó volt. Brahms csodálatosan szép remekét, az Ossian dalát először hallottuk Pécsett, az átélt előadás lenyűgüzte a hallgatóságot, a tökéletesen művészi hatás elérését nagyban hozzásegítette Salamon Károly és Brünner Albert nemes és tiszta intonálású kürthangja, valamint Laky György a hárfát tökéletesen helyettesítő művészi zongorakísérlete; Agócsy László művészi — pedagógiai munkásságának nagy élményt ’ jelentő komoly eredményét a közönség nagy lelkesedéssel fogadta: ismétlésre is sor került. Török Erzsébet művészetét mindig szívesen fogadta a pécsi közönség; sikerének titkgt abban látjuk, hogy a népdalokat a legőszintébb átéléssel, szinte megjelenítéssel olyan közel viszi a hallgatósághoz, hogy mindenki azonnal felfoghatja az egyszerű dallamok művészi lényegét és gondolati tartamát. A művész,nőtől skót és magyar népdalokat hallottunk; a dalok bensősé-’ gét, egyszerűségét és mégis mélyreható élxnényszerűségét még fokozza a simuló és igen gitárk iséret.------------------- «4*.»„».VW GAZDAG E RZSI: Száll a sárkány Ma nálunk Weöres Sándor ’ mellett alighanem Gazdag Erzsi írja a legszebb gyermekverseket. Amíg azonban Weöresnél afféle „melléktermékként” születnek e versek, Gazdag Erzsinek jóformán nincs is „felnőtt” költészete, nála a lírai kifejezés egyedüli területe a gyerekvers-irás. Persze ez nem értékelés, hanem jellem- - zés, és semmit sem von le ' gyerekverseinek szépségéből. ■ — Mert jó gyerekverset írni 1 nem is olyan könnyű! Gazdag Erzsi versei pedig igen-igen • jók. A könyvecske alig kétszáz ■ sort, egy tucatnyi verset tartal- 1 máz, de mindegyik vers mi- L niatűr kis remeklés. Szemléle- Atük közel áll a gyermekfantá- í «iához; ritmusuk tiszta, csupa- t zene; a versek könnyen tanul- i hatók. A gyermek képzeletét mozgató elemek; ■ papírsárkány, a törpe, a vásárfia, és sok-sok virág és kedves állat, a „cserebók”, a pici méhe, a bárányka stb. szerepelnek a' versekben. A gyerekre jellemző antropomorfizmussal szemléli Gazdag Erzsi a természetei, — ez a látás valami sajátos bájt és humort ad a költeményeknek, — de világa mindig a realitáson belül marad. Ez persze nem jelent gügyögést, „gyeremkességet”,, Gazdag Erzsi tudja, hogy a gyermekiélek a legkomplikáltabb, s verseinek tiszta távlata, a témát a köznapi fölé emelő meleg líraisága van. Külön öröm a versek tiszta zeneisége. - A gyerekköl tészetben sajnálatosan eluralkodó hanyag, csikorgó verselés helyett Gazdag Erzsi ritmusai pontosak, kerüli a .sormetszést, rímei tiszta« csengő asszonán- cok • két-három szótagra is
