Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-27 / 74. szám

MÁRCIUS 37.

!f APLÖ

T

BGrlT SZÍNHÁZ FELNIK

CB CB

mwm díszelőadás

% ^2^»2&'&2wkÍ'?X&>0£&C'£C3í"''<' i

♦***«» „ i

tyKvWkw ' —• •:•.•' • I

■ C1HILIZÍT0R

i. ütiilr Ili rá keyeiitstjt

'líEHEO^mü

~?r;r*

A..

"T?

lettek volna meg mai eredményeink.

Egy régi plakát fekszik az asztalon. Éppen 15 éves. 1945; március 18. Madách: „Cávili- zátor,‘-a az -ünnepi műsor darabja; 21-én Molnár Klára hedegű-estje, majd a következő napokon Gorkij: „Éjjeli menedékhelybe szerepelt az újjáéledő színház további műsorán;

S egy másik plakát nyomdai kefelevonata fekszik a régi plakát mellett: 1960. áprilisi műsora a színháznak. Tizenegy darabon fut végiga szem. Prózai darabok: Bernanda háza, A kapitány, Anna Karenina, 12 dühös ember, A tündér- laki-lányok, Liliomfi. Operák: fí:; Carmen, Pillangókisaszony. éüEti ilEIgCftéifUEi V önálló balett-est. Két operett. tliCU ntitUCMlCLl Vendégként a világhírű Mojszejev együttes;

Azt hisszük, mindennél jobban beszél ez a két kép. Tizenöt esstendő alatt felnőtt a színház: európai igényű műsorával, valamennyi színpadi műfaj meghonosításával-,

A tizenöt év előtti áUapo- oz mérten óriásit lépett e- lőre, mert a színlap rövid jelzése mögött: s,opera 4 felvonásban” vagy „önálló balettest“ igen sok munka és óriási áldozatok vannak; Munka, ame lyet elvégeztek az 1945-ben kezdődő új életben hívő emberek, áldozat, amelyet bőven hozott a párt, a kormány azért, hogy Pécsett minden eddiginél virágzóbb színházi életfejlődhessen;

Csak részletkérdések lehetnek azok a műszaki jellegű változások, amelyek 1945 óta történtek. Színházunk új modem forgószínpadot kapott, zsinórpadlásán pillanatok alatt röppenhetnek fél sokmázsás díszletek és a réái három nézőtéri reflektor helyett két tucat gép varázsol színekkel, fényekkel hangulatot;

A közel hetven éve épült „nagy" színház mellett új színház, a kamaraszínház várja esténként a nézőket;

De nemcsak a városi lakosság gazdagodott a színház fejlődésével; Az év minden harmadik napján egy-egy baranyai faluban is megjelennek ä pécsi színészek, hogy a régi 4-5 tagú dal-társulat helyett „kőszínházi” nívójú előadásokkal szórakoztassák, neveljék a mind igényesebbé váló falusi dolgozókat; Itt már csak mellékes tényként említhetjük azt is, hogy az egykori félszáz színházi dolgozó helyett ma több mint kétszáz dolgozó működik közre a napi három előadás érdekében; És egy másik

1 944. november 28-án még németek kezén volt Pécs; 29-én' estére már a várostól nyugatra dörögtek az ágyúk; A két- és fél évtizedes ellen- forradalmi propaganda hazugságáradata után bizony sokan nem tudták, hogyan folytatódik itt az élet, s ha a háború a város házalt meg is kímélte, nagyon sok újjáépíteni való volt itt — az emberi lelkekben.

Ennék az Újjáépítésnek élharcosai, zászlóvivői voltak a pécsi színészek; A Balkánról még a fasiszta Weichs tábornok csapatai közeledtek a nemrég félszabadúlt város felé a Balaton és a Dráva között még folytak a harcok, amikor 1944. december 18-án ismét megnyitotta kapuit a Pécsi Nemzeti Színház;

Nagy nehézségekkel küzköd- ve indult meg azon az úton, amelynek eredményeit büszkén köthetjük csokorba ma, - Uzeaöf év után; A színháznak nem volt zenekara, mert a katonazenekar nyugatra menekült. A városi zeneiskola tanárai, lelkes amatőrmuzsikusok és népi zenészek alakítottak új zenekárt; S a dr. Székely György által vezetett színház új bemutatóival zeneestjeivel, irodalmi műsoraival valóban megindította a város kulturális életét — ahogy -az egyik akkori műsor címe,mond ta: „Halálból az életbe“. Az új élet, mely akikor indult, most tizenöt év után hozza meg gazdag termését.

Ez a tizenöt esztendő nem telt el nehézségek, zökkenők, buktatók nélkül és most, amikor eredményeit összegezzük, nem is akarunk megfeledkez- ni ezekről a nehézségekről, j amelyek nélkül soha nem szü-|

tény: 1959-ben a Pécsi Nemzeti Színház 716 előadást tartott.

A technikai fejlődés azonban csak eszköze, segítője az eszmei és művészi fejlődésnek. Régi pécsi színházbajárók egyöntetű véleménye — még ha nem is „vádolhatok“ az illetők azzal, hogy a szocializmus elfogult hívei — hogy emlékezetük óta ennyi áldozattal, ilyen színvonalon még nem játszott színház Pécsett. Ez a változás elsősorban a színház műsorának mélyen megalapozott eszmei törekvéseiből fakad;

A régi kispolgári giccs, ha némely operettben még itt-ott előfordul is, már csak búcsúzik a világtól, hogy helyet adjon a sokkal igényesebb, emberhez méltóbb szórakozásnak és művelődésnek.

Ezt a törekvést célozzák a pécsi színház színpadán megjelenő új műfajok. Az elmúlt esztendő októberében régi álmok teljesüléseként megszületett az állandó pécsi opera. A A párt és a kormány hatalmas anyagi áldozatok vállalásával adta meg a lehetőséget arra, hogy a váro6 gazdag és eleven zenei élete kitelj^sülhessem

Ehhez megvoltak a művészi lehetőségek is, hisz az elmúlt tizenöt eesztendőben városunk zenei élete, a lakosság zenei kultúrája igen sokat fejlődött.

A látványos balett-előadások felé most tesszük az első lépéseket és ha ezek a lépések még néha ingatagok is, minden remény meg van arra, hogy további segítséggel valóban korszerű, izgalmas, szép és szórakoztató balett-előadásokat láthatnak a pécsiek. A hagyományos színpadi műfajok terén is állandó kísérletezés, rendszeres alkotómunka folyik a színházban; Szinte természetessé vált az utóbbi években, hogy a pécsi Nemzeti Színház minden esztendőben eredeti bemutatóban új magyar színpadi művet segít megszületéséhez«

U a ezek a művek néha ma*■ gukon is viselik az induló író és az első premier vonásait, bemutatásuk mégis igen nagy szolgálat a színházon túl a fejlődő új magyar drámairodalom érdekében. Itt mutatkozott be először Gosztomyi János „Columbus’1 c. darabjával, akinek a következő esztendőben már a budapesti Nemzeti Színház játszotta „Rembrandt“ c. művét, örsi Ferenc ezelőtt öt évvel a „Testvértüzek’‘-kel szintén innen indult el drámaírói pályáján az idei Madách Színházi bemutatója felé. Rajtuk kívül fiatal írók sorával foglalkozik állandóan a színház1 s jövő évi műsorában előre-! láthatóan két fiatal és igen tehetséges író előtt nyitja meg' színpadát. (Sándor Iván, Cserhalmi Imre.)

Ezeknek a kísérleteknek! mintegy összegezése volt az! elmúlt év májusában rendezett Modem Dráma Hete, ame-! lyen az ország valamennyi színházának idesereglő szakemberei előtt vizsgázott a pécsi! együttes.

Az eddigi eredmények azonban csak biztatást jelentenek: új művek, új színpadi alkotások létrehozására. Ez továbbra is állandó és szívós munkát követel a színház valamennyi dolgozójától, hisz az elmúlt tizenöt év eredményeinek rövid összegezéséből világosan kitűnik, hogy az 1944. december 18-án az új világ számára kapuit megnyitó színház csak állandó megfeszített munkával képes tovább építeni ezt az új világot. Mert az elmúlt tizenöt érv alatt nemcsak a! színpad, a zsinórpadlás, a világosító berendezések lettek má sok, más lett a közönség is;

|*jjj emberek jelentek meg a!

” nézőtéren, új igényekkel.: A színház nem egy zárt városi! réteg kizárólagos szórakozási helye már, ahol csak a karza-< ton jut hely a népnek. Mert aj nép birtokba vette a színházat, és az elmúlt tizenöt esztendő1 tapasztalatai alapján az elkövetkezendő évtizedekre tekintve lehet-e más és szebb feladata a színháznak, mint új gazdájának, a népnek szolgálata?

*- dr. Ehmann Béla

Balett-próba a Pécsi Nemzeti Színházban. Eck Imre, az Állami Operaház balettmestere Medveczky Ilona táncosnőt állítja be a „Komédiások“ c. balettben. Bemutatója: 1960. április 6.

BERTHA BULCSU:

Pécsi Állami Gazdaság

kőműves

szakmunkásokat felvesz. Jelentkezés Üszögpusztán az építésvezetőnél.

A harmadik sápadt’

Béreljen

porszivégéget,

mosógépet,

falfestőhengert

fényképezőgépet

stb. a

Kölcsönző V.

boltjában

P*c?f Ba csy Zsilinszky út 3

Telefon; 10-06 Telefonon is rendelhet Házhozszállítás!

228

Petice Ákos, pontosan délben benyi- : tobt a szerkesztőség [ajtaján. Már az első >pillanatban fulladozni kezdett, mert egé- : szén sűrű irodalmi levegőbe került. A kék füst mélyén három sápadtait látott, akik éppen felállték. A fősápadt kicsit feléje nézett és mozgatta a száját.

— Elhoztam — felelte Petice és elővette a táskájából.

A fösápadt megnézte, hogy milyen hosszú, aztán vissza- ereszzkedett a székre. A többi sápadt várt egy kicsit. Amikor nem történt semmi, ők is leülték.

Petice közben «végétté a füstöt.

— Hogy ízlik? — kérdezte az alsápadi, hogy enyhítsen egy keveset a helyzeten.

— Köszönöm ®tá- :san, szeretem a mély

gondolataikat — mond ta Petice.

És tényleg semette.

hiányzik belőle a lényeg, — mondta a fösápadt, majd letette a kéziratot és elfort- dulit.

— Nem hiányozhat, hiszen én beleírtam.

— Hiányzik. Azt kellett volna kidomborítani, hogy a fiúban mi játszódott le, amikor a lány megmondta neki.

— Ez bent van.

— Nincs bent. És az a ribiszkebokor is rossz, amelyik felett markolászcrtt a homály.

— Nincs is bent ribiszkebokor.

— AMor fagyai De ez nem is lényeg, az a fontos, hogy rossz.

— Na majd én — mondta és a kéziratért nyúlt at, alsá- padt.

Olvasni kezdett. A

megbillent lapok mentén kis folyosók nyilottak a füstben. Aztán szakadékká szélesedtek és kettétöröd a szoba. Egyik mek • kézirat, Peticével és al- sápadttal, a másikon kézirat nélkül a fő, és a harmadik sápadt. De alig tisztázódtak ilyen szépen a frontok, álsápadt megszólalt és trapéz alakú szavaival megkarcolta a lágy füst- falaikat.

— Tényleg nincs bent ribizli, de így is rossz. Az olvasó ebből nem tudja meg, hogy a második eset karácsodkor történt, amikor mentek az éjféli misére, vagy amikor szilveszterezni indultak Rigácsra. És az út széléről hiányzik egy pajta.

— Pajta? — nézett rá Petice megdöbbenve.

— Igen, egy pajta.

A művészi hitelesség kedvéért.

— Azon a részen nem volt pajta. És ez teljesen mindegy, mert korom sötét volt, egymást is alig látták.

Hiaba mentegeti kérem, • pajta

— Siessetek! Azt a pajta ügyet pedig dialektikusán kell nézni — szólt közbe a harmadik sápadt.

Utána azonnal úgy nézték. De ez sem használt. Elsápadt, bágyadtan letette a kéziratot.

Petice mérges lett.

— Azt nézzék, ami bent van, ne azt, ami nincs.

A harmadik sápadt jelentőségteljesen a társaira nézett, aztán a lapókra tette a kezét. Figyelmesen beleolvasott.

— Jó ez — mondta. — Egy írás, és van sodra. Én ugyan másként írnám meg, de így is jó.

Petice arcán elrendeződtek a ráncok. Elment.

A városban elhíresztelte. hogy a

szerkesztőségben csak a harmadik sápadt ért az irodalomhoz.

*

tfv» és , Bertha ( úti irodalmi est- ] KSiotJOtl

STETKA ÉVA;

Az egyenlőtlen lépés

Rezet kivágni, azután álmodozni,

Lankadni újra, mulatni az időt,

Hirtelen hőstettel munkának módját adni,

S töprengve állni meg az évszakok előtt,

Dühvei, haraggal égni, mint egy seb fölszakadnt.

S csukódni hogyha nyitva ajtó meg ablak is.

Hatalmas robbanással a csillagokra hatni,

S megállni csillagként, nem, érzed mily hamis,

Milyen hazug ez út, amelyben nincs ütem se,

S egyenlőtlen minden, akár egy régi tánc?

Ó szerelem segíts! Emelj fel, ha leverve A földi sár lehúz, s te csillagokba ráütsz.

Add meg a munka módját munkáló állandóság,

Ne múljék az idő, míg veled elmulattam,

A sebek kelyhén nőjön a mindig-élö jóság,

S legyen örök az bennem, ki itt hagyott magamban.

Az egyenlőtlen lépés elűyugszik, mint a gyermek,

Ki jóllakott már s alszik anyjának kebelén.

Az évszakok peregnek, e színes körmenetnek Ne halljam lépteit, de menjek vele én.

Szárnyalva is meg hullva, dühvei meg álmodozva Tálán segít a benső fegyelem.

S ii\( tébolyult virágok hullnának homlokomra, Számítsd el végső gondom fölnyíló szememen.

Legyen az ébredés ezüst, akár a reggel,

S én szóljak végre, szóljak: itt vagyok,

Megyek együtt a többi emberelőivel,

Akit eldobtak egyszer, akit kitagadott

Saját magánya, egyenlőtlen lépte,

S most végre, végre mégis kivágja a rezet.

Nem egyszer, kétszer, sokszor... hanem hozzátok érve, Értetek, emberek, és együtt veletek.

Pál József:

Tavaszi tárlat

A szurdokok sem rejtenek bemocskolt, rongy hßvat.

Felitták folyók, kis erek —

habzsolhatják majd a gyökerek, hírmondó sem maradt.

Elmúlt a tiU Langyos a szél.

s a nap, a nap e— mint a csapda leendő foglyát — a festőket az utcára mind kicsalta,

Fény, fény,

mindenütt ragyog!

Fény, fény,

palettán csorog.

Mindenütt ragyogói palettán ácsorgó

fény, fényi

Csillog a teherautók orra, mögöttük kékes gáz remeg.

Benzinre éhes roppant gépesorda s gépeket vezető emberelői

Az újságárus nem topog már, ül székén, húsát sütteti s ülve kiált: FRISS AZ ÜJSAC! Lapjait állványra rakta ki.

KényeslépésiF, kosztümös vök, szemükben tavaszi ügyek,

A házak felett dundi felhőki Ágakon virággá vágyódó rügyek.

Elmúlt a tél.

Langyos a szél

s a nap, a nap — mint a szopd« leendő foglyát — a festőket ae utcára mind kicsalta,

Kicsalt engem is és a fénynek, mint az ablak, tárt vagyok es nézem ámulva ezt az eleven, tavaszi tárlatot.

<2 Galambost László:

Tükör

A Lenkerekek zsúfolt városában, hol koránkelő színek szárnya, léében s a kupolákat súrolta, a zengés, tükörként fordul körbe izzó létként.

Munkáskarok és fejek villanása sugárzik bennem, gépek dombja lüktet, szíjak száguldó gyeplője világit, amint a mozgás ugrik s mélybe süllyed

Forgat a kor hatalmas gyűrűjében> fényem növesztik ezer-héngú tájak, melyek lobognak csillaglobogással ketté szakítva minden földi gátat.

A szántó-vető hold-hantokat fórért, alighogy rezdül tejszínű ruhája, tomciuclen magot takar örömre naávtt tanító atoméoaonafa,