Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

»M, MÄRCItTS 20.

NAPLÓ

a

CARM

Nagysikerű operabemutató a Pécsi Nemzeti Színházban

A kritikus — akinek harminchárom évvel ezelőtt éppen a Carmen volt az első találkozása az operával — leteszi kihegyezett pennáját s a nagyszerű műhöz méltó előadás hatására átváltozik lelkes közönséggé. Csak részlet- kifogások merülnek fel, az összbenyomás kitűnő.

A krónikás pedig feljegyz kései korok szinháztörténésze számára, hogy a pécsi operaegyüttes március 18-án meg- illetődötten mély sikerrel mutatta be régóta várt harmadik minőségi munkáját, Georges Bipet „Carmen” című négyfel- vonásos nagyoperáját. Előadásával nagy feladatra vállalkozott, érezvén, hogy évtizedek kényszerű mulasztását kell gyors ütemben helyrepótolnia, Megállapíthatjuk, hogy az operák ünnepi játékok szintjére és rangsorába emelték szeretett színházunk idei teljesítményét. A mindenre kiterjedő figyelmű előkészítés eredményekéht a Carmen jól megoldott előadás.

A Carmen előadása még az operaházakban is — amelyekben napról napra dalművet játszanak — pirosbetűs ünnepnapnak számít, mert ez az az opera, amelyet az egész világon kivétel nélkül mindenki kedvel és elismer, mind a hivatásos zenészek, zeneköltők, •mind a nagyközönség, függetlenül attól, hogy ki melyik Zenei stílust tartja leghelyénvalóbbnak. Hatása alól senki aem tud szabadulni, de nem is akar, A nézőt, aki beül' előadására, ez a mágneses vonzású műremek megbabonázza, ágy érzi, színpad és nézőtér egybeolvad, ő is részese a cselekménynek s alig tud uralkodni magán, hogy a soha meg bem unható dallamokat együtt ne énekelje a szereplőkkel!

*

A Carmen színpada egyetlen ^ru*suirnas körforgás. Forró melódiák árvízszerű rohanása teszi még fűtöttebbé a délszaki hevességű szenvedélyt, amely hatalmában tartja a kurtizán körül legyesikedő férfiakat. Don Jósé, Escamillo, Zuniga meg a többiök vergődve küzdenek a könnyűvérű cigánylány kegyéért, de ő fagyot rejtő mosollyal csavarja ujja kötő áldozatait, végiltl annyira belebonyolódik szerelmi kalandjaiba, hogy maga esik áldozatul könnyelmű játékának.

Harmóniavilágaban semmi Mesterkélt raffinéria sincsen,

Mégis hódító fűszerillatot

araszt. A csodálatos kirakat- áyitány bemutatja a főbb té- Mákat s a beleiiktatott toreá- doi-induló után hatalmas fe- szüitséggel téríti vissza a kezdő aréna-dallamot. A felvoná- s°k élőzenéi — tehát még há- r°rn — az elkövetkezendő ese- Mé*"- '-»]«>« '-'indulatában fogantak s valósággal további nyitányok! A második felvonásé egy régi spanyol katonadalt dolgoz fel. A' harmadiké Polifon szerkesztésével magasak ki. A fuvolán bemutatott l®mát mélyebb hangszerek is- ( Métlik, miközben ellenpontozó s?-ólamok kígyóznak. Végül a . "egyediké talán a legsodróbb •endületű. A férfias, deli toreá- j "'"'-induló, a pattanásig feszült | virág-ária vagy ellentéteik, . Például a naiv Micaela csupa- "aj áriája, amint a sziklák kő- ' ?°U bolyongva Jósét keresi, < "?sy beteg édesanyjától hírt ‘ k'§Ven neki! Ebben az operá- ‘

I 'n az építészetileg legszabá- 1 '^osabb zárt számok váltakoz- i bak erélyes recitatívokfcal. A , ^erepiők dallambeszéde minden érzésüket lemeztelenítve * "Mtatja s az egész légkört a ; 'v»tar kitörését megelőző fe- ^•Ültség tölti meg, amíg a gyil- ] ■'eeiságra az indulatok megér- ( "eik. f

>-,.®Í2et a címszerep zenéjével 1 i,u!ón i8 remekelt. Felruházta < í1 brilliáns magánszámmal s > 'Ve érzékkel az elkövetke- 1 * "dő tragédiára már elejétől 1 ia7.va szüntelenül utal. Ezzel t tv “mz*' hoSy a halál előtt 1 0‘Mcsen kivétel. A nő akár , ré ®n- aki kényesen vigyáz hí- 2 akár olyan, aki könnye- \ dal 'd'íeszi magát a társa-v í . Mi gátlásokon, egyformán i "alá! ölébe huH. A halál a I

VJ rtus

legutolsó szerető, mint Musz- szorgszkij „Szerenád”-jában. Hiába akarna örökké élni az, aki szereti az életet és mohón habzsolja örömeit, mert a végén ő is belép a némaság birodalmába.

Carmen minden bája ellenére végeredményben szánandó lény. A zene ezt már a nyitány végén megjelenő baljós halálmotívummal jellemzi. Folytatódik ez a jellemzés az első szólószámban, a Habanera- ban. Ez — bár ekkor a cigánylány még nem tudja, hogy saját maga ásta vermébe fog esni — nem csupán egyszerű csábdal. Fájdalmas dallamíve ugyanúgy nem felületes érzést fejez ki, mint például a „Bo- hémélet”-ben Musetta keringő je, A lélek mélyén öntudatlanul, atavisztikus indulatok

Az opera azzal a jelenettel végződik, amikor Jósé leszúrja hűtlen kedvesét s a bikaviadal közönsége riadtan fordul a gyilkos felé. A szövegkönyv mehetett volna tovább még egy jelenettel. Bemutathatta yolna, amint a győztes toreádor kivonul az arénából s ott találja Carment holtan, gyilkos vetélytársával. Büszk • öröme lelohad és elkeseredésbe vált át. Meilhac és Halévy itt egy nagy lelki megrázkódtatás lehetőségét mulasztotta el.

*

Katona Ferenc igazgató első opera rendezésében finoman érvényesül a mű realista ábrázolása. Nem teng túl a bel- canto-ének rovására. A budapestitől sokban eltérő rendezése helyenként szokatlan a

re „elhitték“,-így a bizonyitás- m nem került sor. Negyed áramúivá azonban a másik azzal állt elő, hogy: „aki közületek egy félórán belül megiszik 3 liter bort, annak 'kifizetem a bor árát“. Egyikőjük azonnal kapható volt az ivászatra. Megitta. ügy támogatták ki a barátai. Virtus! De még mindig hagyján...

Hanem az már egyáltalában nem „hagyján“, hogy a bíróságok egyre több súlyos testi sértés ügyet tárgyalnak. Az ügyek indítóoka legtöbbször — az ittasság. Bemennék a vendéglőbe, isznak két három pohárral és úgy érzik: ok a világ legerősebb emberei. Aztán egy rosszul értelmezett szó, vagy vita es máris ugranak össze. Egymással addig soha nem találkozott emberek — és legtöbbször fiatalemberek — ütik. csépelik egymást, ölre mennek a végsőkig. Persze valaki mindig a rövidebbik végét húzza a dolognak és a két-három pohár bor a bírósági tárgyalóteremben végződik. Ekkor már józanok, legtöbbször nagyon sajnálják a történteket. Volt nár arra is példa, hogy ilyen- tor a két fél kibékült és — iékepoharat inni a kocsmába nentek. Lehajtottak egyJkét )ohár italt és ■— ismét egy- tásnak ugrottáik. Virtus.

Nem a virtuskodás ellen 'eszélek én. Csak a rosszul ér- ilmezett virtuskodás ellen.

Mert meglehet azt mutatni, ogy „ki a legény a gáton“ tűsképpen is.

Például a — munkában,

* X

Van bennünk, magyar emberekben őseinktől örökségül ránkhagyott úgynevezett — virtus. Az a fenegyerékeskedő kakaskodás, amely nem mindig a megfelelő helyen és alkalommal tör íki sokakból.

A múltkoriban — egy riport kapcsán — betévedtem az egyik tánciskolába. A parketten 19—22 éves fiatalok. Rég voltam már tánciskolában, rég mondtam már, hogy „szabad egy táncra?“ Valahogy az ember kényelmessé válik. Akkor azonban — a jó hangulat láttán — az egyik „petrezselymet áruló“ kislányt felkértem. Ha már itt vagyok — gondoltam. Alig léptem kettőt — már le is kérték. Felkértem egy másikat. Vele sem táncoltam egy percnél tovább. Jó dolguk van itt a lányoknak — gondoltam, „viszik őket, mint a ciúkrot“. Figyeltem a forgatagot és észrevettem: egy lánnyal szinte mindig ugyanaz az 5—6 fiú táncolt. Szinte egymás kezéből ,(kapták ki“ és nem engedték, hogy bármelyikőjük is hosszasabban karolja a kislány derekát. Fiatalok voltak, vetélkedtek. Amolyan fiafalos virtuskodásnak voltam, tanúja. De hát ez még hagyján.

A virtuskodás — sok fiatalban — már a tánciskolában 'cezdődik. De korántsem itt végződik.

Nemrég az egyik étteremben így társaság ült az asztalunk nellett. Életerős, négy fiatal- imber. Közel voltak, minden zavuk odahallatszott. Megittak így liter bort és „megizmosod- ak“. Azt mondta az egyik: „el- liszitek, hogy lerágom a po- lár szélét és nem vágja el az iveg a nyelvemet?" SzerencséIllés András, a kőfejtő

Komlóssy Erzsébet és Wagner Józief.

forrnak s mint ahogyan az izlandi lávamezők fortyogó tölcsérein a föld izzó magva felszínre tör, úgy terül szét a Habanera-ban mindenki számára érthetően a tragédia előrevetett árnyéka. Carment fogva tartja érzékisége, ha akarna, se tudna ebből a börtönből szabadulni. A Segui- dilla-ban még mímeli a gondtalan bordalozót, aki minden igényét megleli légyottjaiban _ lehetőleg mindig más férfival — ám az utolsó nagy számban, a szívfacsaró Kártyaáriában már rádöbben, hogy helytelen úton jár, hogy az életet tartalmassá tenni igazán 'csak a munka képes. Megrázkódik és összeroppan, Töb- bé már nem a kegyetlenségig kacér lány. Sorsára bízza magát, amely most már gyors iramban rohan végzetes beteljesülése felé. A féltékeny Don Jósé megunva a játékot, leszúrja, hogy a másé se lehessen, ha az övé nem akar lenni tovább. A „Carmen” eszmei mondanivalója: munka és élvezet között legyen arány. Aki embertársai rovására dorbé- sol és mulat, elbukik.

Carmen, ez a lenge erkölcsű, tevés tisztességérzettel ren- lelkező nő, egyben a csempészek cinkos barátnője is. A iszteket azért szédíti, hogy ilterelje figyelmüket a csempészekről, akikből hasznot húz. Don Jósét fokról fokra lezul- eszti. A becsületes tiszthelyet- ;es ő miatta börtönt visel, otthagyja jegyesét, majd belesod- •ódik az alvilágié s kisemmi- :ett. elhanyagolódott férfivá /álilk. Mindez hidegen hagyja i vad cigánylányt; undorral ■ántja le ujjáről a Jósétól ka- xrtt gyűrűt s délbe veti.

szemnek. Úgy gondoljuk, i két főcsempészt nem keilen« ilyen ágrólszakadtnak ábrázol ni. A társadalmon kívül állt csempészek is lehetnek jól öltözöttek, hogy a cigánylányoi- valóban jól érezzék maguka közöttük és szívesen légyénél- a szeretőik. (A viadalra étkező, ünneptelt toreádort a törne? ne fogja közre annyira, hogj alakjából semmi sem látszik.;

Paulusz Elerhér karnag.v ezúttal is erős kézzel fogja össze és határozottan irányítja a hatalmas apparátust, a „zengő kupolá”-t. A nyitányok közzenék valóságos szimfo- niettálkként hatnak, a kísérő részek drámaisága félelmetes Némely helyen a tempót kissé túlhajtottnak éreztük (munkásnak veszekedő kara, Csempész-kvintett), a temperamentum túlbuzogott a dallammintázás rovására.

A címszerep hangbeli érdekessége, hogy számos ponton két hang között választhat az énekesnő: magasabb, vagy mélyebb hang között. Ennek következtében egyaránt énekelheti drámai szoprán és mezzoszoprán. Jeritza Mária a magasabbik, Anday Piroska a mélyebbik hangfékvésben nyújtott kimagasló alakítást. Ilyen nagy elődök emlékével megküzdeni nem csekély feladat. Komlóssy Erzsinék jutott osztályrészül, akit operaházi, tehát magasabb mércével kell mérnünk. Anélkül, hogy a bálványimádás gyanújába esnénk, örömmel állapítjuk meg, hogy a pályája elején álló művésznő hangban és játékban egyaránt remekelt. Életében mosl először énekelte ezt a játékilag igényes, hangilag nagymennyiségű szerepet, s a kezdeti elfogódottságból felszabad«!**,

tel tehetsége kibomlott, mint eg h-- élénk színű legyező. A há: :a- együttesbe — hála a már nég héttel ezelőtt megtartott ren !§" delkező próbának — sírná: hh beleilleszkedett. Mélytűzű drá gakőként szikrázó drámai mez zoszopránja nagyszerűen illi K“ cigányosan csábos tekinteté [n- hez. Helyenként mélyfekvós ^ ’ emlékeztet az elévült regiszter ;s’ elvre. Kiejti belőle a fejrezo nanciát, mintha hirtelen má .7" énekesnőt hallanánk. Ez javít ta ható technikai hiba, kár voln.

el nem tüntetni, A Kártya . áriában természetesen csenget mélysége, máshol is úgy al k kalmazza.

>1- Don Jósé parádés szerep

a_ minden tenorista álma. Wág e- ner József jól győzi hangga a és elhitetően játszik. Kár, hog; hangja csak a felső középhan gokon kezd igazán csengeni A Virág-ária bl-jén szereltül volna hallani a szerző álta megkívánt s az érzelemnél megfelelőbb halk hangvételt Szerelmet vallani nem úg> szoktak, hogy az utcán is hallják! Vetély társát, Escamillc bikaviadort a délceg megjele- t nésú Eodor Pál énekelte. Szerepét túl kimérten fogja fel. Inkább óvatos államminiszter- nek hatott, mintsem őrült szerelmesnek. Nemigen hitetted, hogy bolondul Carmen-ért. Magasfekvése torkonragadott. A 4oreador-dal fi, majd el hangjainak vételén lehetett ezt feltűnően észlelni. Az opera legmagasabb szólamát vivő Fras- 'quita-t jókedvűen énekelte Cser Tímea, dundi társnőjével, a Mercedes-t, játszó Fónagy Gertruddal. A Carmen: nal szembeni ellenpólust kép-: viseli Micaela, ez a szelid, nem; is spanyol típusú parasztlány.; Bárdos Anna alakította nemes] . eszközökkel. A két csempész] Hotter József (Remendado) és] Tomanék Nándor (Dancairo). ] Hotter szemében és hangjában] állandóan ott vibrál mestersé-j gének velejárója, a ravaszság. < Tomanek sokoldalúságának i újabb bizonyítéka ez a jól j megoldott szerep. Muzikalitá-« sóra jellemző, hogy zenére lépt be, nem a karmesteri pálca in-j tésére. így alakítása pislogás-« mentes. Csak attól tartunk,: hogy ez a majdnem tijnor- J szerep hangját meg fogja erői- j tetni. Szeretnők tőle is halla- * ni Escamillo szerepét! Kelle-1 mes hang-színfolt volt az elő-* adás palettáján a két tiszt: * Tréfás István, mint Zuniga £ hadnagy és Turza Imre, miiit: Morales szakaszvezető. . |

Az énekkar aprólékos és ké- : nyes feladatának nagyszerűen: megfelelt. A kis létszámú kar« okozza azt, hogy a belőle adó-» dó szólistát egyelőre még nem| nélkülözhetik, nem menthetik: fel. Remendado csempészre | célzunk, aki a másik két fel-J vonásban bicegő, kockás ruha-1 jú gigerli. Megható volt az ut-| cagyerekek kara, amely a Má-j tyás király utcai általános-: iskolás • fiúkból került ki, Li-| geti Andor tanáruk betanító-1 sában. :

A szilaj táncbetétek szinte: önálló rangra emelkedett tánc- ♦ költemények. Elismerés a tán-: cosoknak (Dómján Mária,l Medveczky Ilona, Rónay Már-l ta, Stimácz Gabriella, Tért/t Piri, valamint Boross István,♦ Csifó Ferenc, Fodor Antal,} Mohay László) s a mű széllé-: mébe ízlésesen beleilleszkedő: koreográfia tervezőjének, Téri: Tibornak. i

A szép jelmezekkel kapcso- ♦ latban az az észrevételünk, | hogy nem eléggé korhűek.: Merimée novellája a XIX. szá-1 zad elejének Spanyolországé-1 ban játszódik, az kell legyen* az irányszabó, nem Bizet ké-l sőbbi kora! A Girardi-kafap aj századvégen divatozott. És nem : sárga volt a régi' spanyol» egyenruha? Vata Emil díszlet-: terve ezúttal kevésbé tetszett.» Kissé szegényszagú. A dohány-? gyár szinte lebontásra érett, a| kocsma szúetté, az útmenti ke- ♦ reszt ingatag, az aréna ka-r pott : ;:

Hmm András •

£ Napellenzős bár- £ sonysapka a fején, t világoskék szeme £ körül, bőrén, ruhá- £ ján szürke por. Kes- £ kény vállán 55 év. t Illés András a fety- £ tyei kőbánya fejtö- £ je, egyébként nagy- : árpádi lakos, éppen \ sziklába fúr gépé- t vei.;

£ Aprónak tűnik itt > az ember, a rettentő ínagy szakadék mé- ! lyén állva, s úgy £ érzi, mindjárt rá- í omlik a hatalmas

[kőfal. Molnár Lász- : ló az Építőanyag- • ipari Egyesülés tety ! tyei kőbányájának •telepvezetője — aki italán fia lehetne II- : lés Andrásnak —

: pár szóra félrehívja :az öreget; A kompresszor za ja reszketted a levegőt, nehéz hangunkat érteni;

— Mióta dolgozik a vállalatnál, Illés bácsi?

— Tizenkét esztendeje. De más kőbányáknál is voltam.

Egy év alatt kb. 40—50 ezer tonna követ szállítanak el innen. Tavalyi tervünket 160 százalék ra teljesítettük — veszi át a szót a telepvezető. — Most márciusban is túlteljesítjük tervünket.

— És mondja ülés bácsi, »a 12 esztendő alatt mi változatosságát észlelte a kőmunkának? Mit csinálnak most másképpen, mint régen?

— Hát erre nehéz lenne felelni. Talán 50 esztendővel ezelőtt is így ment a termelés, mint most. Kivéve a fúrást, mei*wt most

nem kézzel kell végezzük, hanem sűrített levegőjű fúrógéppel. Egyébként bunkózni, „stószol- ni’‘ most is kell, s kézzel lapátoljuk a csillébe a követ, és úgy ballagunk a megrakott csillékkel gyalogosan a törőig;

— Milyen gépek

kellenének ide? «==* kérdezem a telepvezetőtől;

— Elsősorban hegybontó gép, ami kiküszöbölné a robbantást. Kaparószalagok, egyéb segédgépek: A csillézést is lehetne gépi erővel végeztetni. Olcsóbban, gazdaságosabban lehetne termelni. Sokan úgy vélik, nem érdemes fejleszteni a tettyei kőbányát, mert idegenforgalmi szempontból káros, rontja a természeti összhatást. Pedig a bánya munkaterülete mind beljebb húzódik, lassan elveszti

betekinthetőségét;

Az építkezésekhez pedig nagyon sok anyagra lenne "még szükség.

— Fürdőjük, öltözőjük van-e — fordulok újra az idős kőfejtőhöz;

— Étkezde, öltöző egy helyiségben van és lavórokat is ad a bánya. Fürdőhöz víz nincs, mert fel kellene vezetni ide.

— A kőtörő csiak- úgy önti a kőport, sűrű fellegben száll az emberek ruhájára s tüdejébe. Illés András elérti a tekintetem.

— Itt előbb lesz szilikózisos az ember, mint a bányában; Dehát víz nélkül ezt a port sem lehet lekötni.

— Mondja, Illés bácsi, dé őszintén, hányszor volt mái-, hogy egy olyan tar- kótizzasztó nap után odavágta a sapkát, és azt mondta: itthagyom én ezt a bányát és keresek magamnak köny- nyebb munkát?

A fiatal telepvezető csak belerág a szájába és -figyel várakozóan. Illés András kőfejtő meg érthetetlen, apró kis mosollyal csóválja fejét.

— Nem vagyok én olyan ember kérem! Tizenkét év óta még egy napig semmvoltam táppénzen," egyetlen bum- lim sincs. Szeretem 4 munkámat. Persze jó lenne, ha gépesítenék a bányát, dehát azért így is elboldogulunk mi. Több követ adunk minden hónapban, mint a tervelőírás. Nem igaz, Molnár elvtárs?

Nem tartom fel to vább Illés bácsit, mert hívja a munkája. Csattog a kő a csillékben, dobálja a finom kőport a kőtörő. Két ember kalapáccsal veri szét a nehezen' pattanó szikladarabot. Nem hiszem, ha valaki az illetékesek közül végignézné ezeknek a nagyon derék és nagyon becsületes embereknek a munkáját, ne tlöbennerá a változtatás szükségességére. Ha már nem is az Illés Andrások kedvéért, de amib*n ők is benne- 'oglaltatnak: a nép- gazdasági érdekért!

Ssiite István