Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

2 Tavaszi tervek — tavaszi gondok Sellyén tanácskozott a tása és a közvetlenül jelent* minap a megyei párt lsező munkák, a trágyahordás, és megyei tanács végrehajtó vetőmagtisztítás, műtrágya be bizottsága, hogy tavasz köze­ledtével számba vegye a ba­ranyai mezőgazdaság helyze­tét és ennek alapján meghatá­rozza a tavaszi feladatokat. Maga az a tény, hogy a ta­nácskozás az eddigi gyakor­lattól eltőrően az egyik járási székhelyen zajlott le és mind a két vb. tagjainak előzetes helyszíni vizsgálatain alapult, kifejezésre juttatta, hogy a megyei párt és állami veze­tés döntő fontosságot tulajdo­nít a következő hetek és hó­napok mezőgazdasági felada­tainak. A sellyei járásban ta­pasztaltak természetesen nem mindenben általánosíthatok. A lényegesebb kérdésekben azon ban — amint azt a tanácsko­záson résztvevő járási vezetők megállapították — Baranya egész területén hasonló a hely­zet, így a feladatok is többé kevésbé azonosak. Hogy miért éppen Sellyét választotta ki a megyei párt- bizottság — arra Czégény Jó­zsef elvtárs a járási pártbi­zottság első titkárának beszá­molója alapján könnyű vála­szolni. A sellyei járás a me­gye első termelőszövetkezeti járása, ahol a tanácsi szántó- terület 97 százaléka termelő­szövetkezeti tulajdon. Néhány család kivételével a lakosság döntő többsége termelőszövet­kezetbe tömörült; A járás va­lamennyi községe, — számsze­rűit negyvenhat — termelő­szövetkezeti község. Hasonló a helyzet a szigetvári járásban is, de a siklósi, mohácsi, sásdi és a pécsváradi járás is mind­inkább megközelíti az úttörő sellyeiék eredményeit. Min­denképpen helyes volt tehát az, hogy a megye vezetői ép­pen a sellyei tapasztalatokra támaszkodva vitatták meg a tavaszi feladatokat. Baranya megye szántóterü­letének háromnegyed részén már nagyüzemi gazdálkodás folyik. A tavaszi munkák ter­vezésénél, tehát mindenekelőtt ebből kell kiindulni. Azt is számításba kell venni persze, hogy a termelőszövetkezetek egy része az elmúlt hónapok­ban alakult meg. Száznál jó­val több termelőszövetkezeti községben tehát most a tava­szi munkákkal együtt kell megszervezni á közös gazdasá­got, megindítani a közös mun­kát. Ez a kettős, — de egy­mástól elválaszthatatlan fel­adat áll most lényegében minden járás, csaknem min­den község párt és állami ve­zetői, mezőgazdásági szakem­berei előtt. A sellyei járásban csakúgy, mint a pécsiben, avagy a mo­hácsiban, tehát sorsdöntőnek Ígérkezik az idei tavasz. Uj tsz-tagok ezréi — akik valljuk meg őszintén még tengernyi kétellyel vívódnak, — most azt várják vezetőiktől, hogy lehetőleg minél kisebb zökke­nővel vezessék át őket a közös gazdálkodás tényleges útjára. A belépési nyilatkozat aláírá­sa ennek az útnak csak a kez­detét jelentette — a tényleges közösségi életet most kezdik élni azzal, hogy számbaveszik lehetőségeiket, összeadják, ki­alakítják a közös vagyont. Amiről eddig a népnevelőkkel való beszélgetések során csak megbeszéltek, — azt most ne­kik maguknak kell megoldani. A párt és az állam, járási és a helyi szervei természetesen most is készségesen segítenek. Lám a sellyei járásban is szak emberekből álló brigádok dol­goznak az új tsz, községekben a tsz leltárak, tervek elkészí­tésén. A munka zöme azon­ban a helyi emberekre, a tsz- ek új vezetőire és tagjaira vár. Nekik kell dönteni abban, hogy milyen mértékben képe­zik ki a közös alapot. _ Nekik maguknak kell kialakítani a közös gazdaság és a háztáji közötti helyes arányokat. Az ő állatjaikból tevődik össze a közös állatállomány, nekik kell az állatok számára a ta- takrmányalapot, megfelelő he­lyiséget biztosítani, de rájuk vár a vetőmag összehordása, a munkaszervezetek kialaki­szerzés elvégzése is. A tsz-vezetőségeknek már most, az első évben is arra kell törekedniök, hogy garan­tált jövedelmet biztosítsanak tagjaik számára. Az időjárás stb. természetesen befolyásol­hatja a terméseredményeket, de a döntő mégiscsak az, hogy minden munkát időben, megfelelő minőségben elvégez­zenek. Gondolni kell az első terv készítésekor arra is, hogy a tagok többsége csak úgy tudja nyugodtan kivárni az évvégi zárszámadást, ha év­közben rendszeresen munka­egységelőleget kap. Ha a ta­gok ebben a két kérdésben megnyugtató biztosítékot kap­nak, az már fél győzelem. Az új tsz-tagok természe­tesen azt figyelik most leg­jobban, hogy miként alakul ki a közös munka, milyen bri­gádok alakulnak, kikkel kell a brigádokban dolgozniuk. Ez a legsürgősebb, ez a munka megindításának alfája. Rengeteg gond, ezernyi ten­nivaló teszi most nehézzé az új tsz-eik vezetőinek életét. A kezdet, a tapasztalatlanság gondjai ezek, amelyek azon­ban minden közös munkában eltöltött nappal csökkennek. Különösen akkor, ha az új tsz-elnökök, már a kezdet kez­detén bátran támaszkodnak a tagságra és kikérik minden fontos kérdésben a véleményű két. Hangoskodók, követelő­zők, túllicitálok persze minde­nütt akadnak, de ha a vezetők a tagság többségét alkotó jó­zanfejű, felelősséget érzők vé­leménye alapján dönt, akkor mniden kérdésben helyes ha­tározat születik. A tahin élő kommunisták­nak az a legfontosabb felada­ta, hogy mozgatói, irányítói, kezdeményezői legyenek az új közösségi élet kialakításának. A lényeg persze most is az, hogy „fogják meg és vigyék is.” A meggyőző szó igen fon­tos, de legnagyobb hatása még is csak a személyes példamu­tatásnak van. A kommunista tez-tagok tegyék túl magukat legelébb az egyéni korból hát­ramaradt sopánkodáson. Ok adják elsőnek közösbe a fel­szerelést, állatot, ők fogjanak szerszámot legelőször a közös munka megkezdésekor. Az természetesen még jobb, ha a személyes példa meggyőző szóval is párosul, de riiég egy­szer hangsúlyozni kell, hogy különösen most semmit sem ér a tettek nélküli szó. A sellyei járásban a kom­munisták kezdeménye­zésére máris számos sokat- igérő, egészséges kezdeménye­zés indult el. Hiricsen a tez- tagok egy zsák kukoricát ad­nak össze családonként a ve­tés biztosítására. Teklafalun pénzt gyűjtenek a hiányzó búr gonya-vetömag biztosítása ér­dekében, Drávakereszturon minden család egy kotlóalja csirkét ad a közös baromfi­állományhoz. A járás' harminc két tsz-községében csatlakoz­tak a „harminc mázsás” ku­korica termesztési mozgalom­hoz. Naponta növekszik azok­nak a tez-tagoknak a száma, akik a nyár derekán egy-egy süldőt nevelnek a tsz számá­ra, hogy ezzel is bizotsitsák a hizlalási szerződési terv tel­jesítését. Ezek ma még nem egy eset­ben szórványos jelenségek. Miért ne fejleszthetnénk moz­galmakká őket, amikor hasz­nosak és mind többen helyes­lik? Szó esett mindezek kap­csán arról is, hogy jobban meg kell becsülni a mezőgaz­daság kiemelkedő dolgozóit, közkinccsé kell tenni módsze­reiket, kutatásaik, kísérleteik eredményeit. Ha az egész tanácskozás végső tanulságát le akarjuk vonni, végül ismét csak azt kell mondanunk: sürget a ta­vasz, ezernyi a gond. Ezeket csak akkor tudjuk megoldani, ha mindent a közös fő fela­datra, —a termelőszövetke­zetek megszilárdítására ■~L összpontosítunk. NAPLÓ 196«. FEBRUÁR 21 —■ Ankét a magyar—szovjet mezőgazdasági napok keretében Pénteken délután a magyar­szovjet mezőgazdasági napok keretében az MSZBT, a Haza­fias Népfront, a megyei ta­nács, a MEDOSZ és a MÉ­SZÖV rendezésében ankét volt a KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Há­zának nagytermében. A résztvevők előtt dr. Szé- kány Ernő, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője, Baranya megye üzemszervezé­si szaktanácsadója „A magyar­szovjet mezőgazdasági napok konferenciája, 1960.“ — cím­mel tartott előadást, amelynek keretében beszélt a Szovjet­unióban eddig elért mezőgaz­dasági sikerekről és a jövő terveiről. Ellőadásában szinte külön témaként szerepelt a termelőszövetkezeti, munka utáni részesedés új formái­nak elemzése. Hangoztatta: a Szovjetunióban és másutt is egyre inkább észlelhető egy olyan törekvés, mely az eddigi hagyományos munkaegység helyett új, ösztönzőbb formát kezd alkalmazni. Az érdekes előadás után Rapl János elvtáns, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa „A Baranya megyei termelőszövet­kezetek üzemszervezési prob­lémái" címmel tartott előadást, Rapi elvtárs előadásában rá­mutatott azokra az üzemszer­vezési problémákra, amelyek a megye termelőszövetkezetei­ben jelentkeznek. 75 éve született Rudas László Közel fél századon át a munkásosztály és a magyar dolgozó nép felszabadításának következetes, kemény harcosa. Bölcselő, nevelő, közíró, a szó és toll fegyverének kimagasló mestere, a haladó gondolat fé­lelmetes bajvívója, aki véde­kezésben és támadásban szik­rázó éllel győzi le az ellensé­ges eszmék hordozóit. Munkásszülők koplalás közt tanuló gyermeke. Siheder fő­vel kerül a munkásmozgalom­ba, egészséges érzéke fiatalon a megalkuvók ellen fordítja. Növekvő tudásával s tapaszta­latával elsők közt ismeri fel egy önálló forradalmi mun­káspárt megteremtésének szűk ségét s egyik alapítója a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának. A tanácshatalomért, a „Vörös Újság” főszerkesztői posztján harcol, idegenbe kényszerülve pedig előadások­kal, cikkekkel és gyakorlati szervező munkával szolgálja pártját és a munkásosztály ügyét írásaival becsült helyet érdemel ki a nemzetközi kom­munista sajtóban, később Moszkvában vezető munkatár­sa a Marx—Engels—Lenin In­tézetnek. Hazánk felszabadu­lása után, mint a marxista— leninista bölcselet és politikai gazdaságtan egyik legkiválóbb magyar tudósa, s emellett a természettudományok, a törté­nelem s irodalomelmélet ava­tott ismerője, előbb a központi pártiskola élére kerül, majd a Közgazdasági Egyetem rek­tora. A marxista elmélet világá­nál merészen boncolja a leg­bonyolultabb kérdéseket is s maró gúnnyal teszi csúffá azokat a kísérleteket, amelyek a természettudományok új eredményeivel az anyagelvű bölcseletet próbálják kikezde­ni. Megnyilatkozásait mindig tiszta okfejtés, egyszerűség sziporkázó szellem és kommu­nista szenvedély jelemzi, s hatásukat katedráról, dobogó­ról még elragadó előadókész­sége is fokozza. Élete során tanított egyetemen, munkás- akadémián, pártfőiskolán és esti tanfolyamokon. 1950-ben halt meg, de hagyatéka a ma­gyar és a nemzetközi munkás­mozgalomban tovább él. Tanít ma is: műveiben s szellemé­nek gazdag örökségében. ■ HiEtlilCI BALT RENDEZNEK A PÉCSI CIGÁNYPRÍMÁSOK — Fújd él nekem azt a régi szép nótát, hogy Csau-e Bambino... — VILLANYBAN az ősszel megalakult 40 tagú vegyes énekkar egy hét múlva hang­versenyt ad. A hangverse­nyen nemcsak az új énekkar ad műsort, hanem a mohácsi általános iskola énekkara és a Mohácsi Földművesszövet­kezet szimfonikus zenekara is szerepel. — KOMLÓN, KENDER­FÖLDÖN öt évvel ezelőtt tartották meg a városnegyed első óvodájának megnyitó ünnepségét. Az eltelt öt esz­tendő alatt a szocialista bá­nyavárosban lényegesen fej­lődött az óvodahálózat. Ma már két, egyenként hatvan személyes, gazdagon felsze­relt. korszerű óvoda biztosít­ja a komlói apróságok fejlő­dését. — AZ 50. NEMZETKÖZI NŐNAP alkalmából március 7-én, hétfőn este 6 órakor műsorral egybekötött ünne­pélyt rendez a Baranya me­gyei és a Pécs Városi Nőta­nács, valamint a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa, a KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában. A műsort a Me­csek Együttes ének-, zene- és tánckara adja. — A VILLANYI általános Iskolában tegnap nyitották meg az ifjúsági boltot. Az if­júsági boltban tanszereiket, írószereket vásárolhatnak a tanulók. A boltban az árusí­tást a gyerekek végzik. Ter­vezik, hogy később péksüte­ményt és tejet is árusítanak. | — A LEGTÖBB ISMF$ TERJESZTŐ ELŐAD* Borsod megye után a nya megyei TIT rended1 elmúlt évben. A megír, szám szerint 2110 eW hangzott el. Az előadói* átlagosan hetvenhetén l*1 gatták végig. — „PÉCS IRODALMI ^ TE a XIX. század másf felétől” címmel a Mim dési Tájékoztató különlef mataként megjelent h»? Lajos, a Pécsi Rádió mű"', társának tanulmánya. ; részlet a szerző „Pécs és ranya irodalmi múltja” tanulmányából; HÉTEZERÖT& NÉGYZETMÉTERES V? tését vették tervbe ez Felsőszentmárton közséIK Az út építésére 491 000 r tot fordítanak. — HUSZONÖT TÉPJ*] LÖSZÖVETKEZET villa111' energia igényét elégít®, mintegy 3,5 millió fo^J beruházással, premier ,f£ tőkék, trafóállomások osztóhálózatok létes Hé9“** Ezzel a villamosításra'* ­termelőszövetkezetek jaknak energiaigényét ^ üzemelte** mos erőgépek vei biztosítják; — HÉTMILLIÓ FO^ beruh Ázassad,, TOS magtárpadlásos tehénig. berkesdi, Fnl szZ kap a szűri, kéméndi, monyoródi, vásárodombói, tékesi éscJ oszrói termelőszövetkezet­Aznap este Lajoskát lefek­véskor csak az édesanyja csó­kolta meg. A kisgyerek pedig már megszokta, hogy anyja után édesapja is föléje hajol és csókkal kíván jóéjszaikát. Az apja azonban nem jött haza... Édesanyja szótlan, kedvte­le n volt. A kisgyermek nyila­dozó értelme, valami bajt sej­tett. Kis takaróját magárahúz- ta, nagy kék szemével ijedten pislogott. Meg is akarta kér­dezni édesanyját, hogy mi bántja, de lassan elnyomta az álom, szeme lecsukódott. Éjjel felébredt. Szokatlan hangokra lett figyelmes. A szó bába beszűrődő halovány fény­nél látta, hogy anyja a dunyha sarkát arcára szorítja és sír Lajoska egy ideig figyelt, az­tán lemászott kis ágyacskájá- ból és anyjához bújt. Félénken kérdezte: — Édesanyám, miért sírsz? Anyja megsimogatta, szoro­san magához ölelte, most már minden titkolózás nélkül tört fel belőle a zokogás. Amikor kissé megnyugodott, csak eny- nyit mondott: — Apukád elhagyott ben­nünket. így volt, ahogy mondta. — Lajoska édesapja elment. A szenvedély elrabolta a család­tól. Egy másik asszony csípő­jének ringása szebbnek, jobb­nak tűnt előtte, n Mint a fájdalom, nyilait a kisfiúba a gondolat, — nem tótom többé sputeómst. Wmsté• nem futhat eléje, többé nem kutathat táskájában, cukrot keresve, s nem lesz aki estén­ként lovacskát játszani a nya­kába ülteti. Most már ketten sírtak. így telt el az éjszaka. Apja se másnap, se azután nem ment haza. Soha többé. Pedig mindketten várták, hátha egyszer mégis... Hónapok teltek el, míg az egyik napon egy ismeretlen ember társaságában érkezett haza anyukája. Lajoska eddig soha nem látta ezt a „bácsit“ A férfi egy szelet csokoládét nyújtott Lajoskának, becézhet­te, simogatta. A vendég aztán mind többször meglátogatta őket. Lajoska édesanyjának kedve mind derűsebb lett s úgy tűnt, hogy feledi bánatát. Egy este az „ismeretlen bácsi“ véglegesen hozzájuk költözött. — ö lesz a te második édes­apád. —! mondta neki az any­ja. Két-három hónapig nem is volt rossz dolga Lajoskának. Játékot, cukrot kapott az új apukától Már kezdte megsze­retni az „idegen bácsit”. Lalika azt már nem tudta megmondani, hogy miért, de egyszer csak a veszekedések, civódások egyre gyakoribbak lettek édesanyja és mostoha­apja között. Egyszer kikapott mostohaapjától. Amikor ezt anyja megtudta, rátámadt a férfire, hogy az 6 gyermekét ne merje többé megütni. S et­tél a naptót kezdve Lalika helyzete mindig rosszabb lett. Elmaradtak a játékok, cukrot se kapott senkitől. Már édes­anyja sem volt olyan kedves hozzá, mint régebben. Sejtel­mesen emlékszik csak olyan szavakra, amit véletlenül hal­lott meg, amikor anyja és mos­tohaapja vitatkoztak. Valami ilyesfélét: vagy én, vagy a gyerek .. Ezekre emlékezett Lalika. 5 még egyre. Arra a borzalmas délutánra. Árra a napra, ami­ültek és bejöttek a városba. Ketten sétáltak. Megnézték a Széchenyi teret, aztán a Kos­suth Lajos utcában a játék­kirakatot. Hogy ott mennyi látnivaló volt. Csak úgy falta a szemével a sok játékot. Egé­szen belefeledkezett a mackók, a kisautók, a kisvonatok nézé­sébe. Anikor magához tért, anyja már nem volt mellett*. sít Hirtelen kétségbeeső,;­azt sem tudta, mit esi^ hova szaladjon, hol ke Aztán sírni kezdett. Kis h rekszíve talán megérezteb!3 a szülői szeretet elveszed.. mára. A járókelők figyel t a zokogó kisfiúra. Áztál1 . egy rendőr, szép szóval £ talta, -majd kézenfogta IA'j Először a rendőrőrsre gondolva azt, hogy elveslj kisfiú és a szülők majd ^ desen jelentkeznek. Ve p kát nem kereste senki- , egy rendőr és egy kisjßj kopogtak a geyrmekottn& táján.; j J Amikor a történetet ték, valami folytogató ^ szorongatott. Létezik p anya? Van olyan anya,*J utcán hagyja el QVe,J Talán nem is ide illő de toliam hegyére tolak^ leírom: még az állat ,S,J kölykét, még az is óvja, *71 ja, gondozza. Élhet hét szülő ennyire szív **j Később megtalálták a :{, anyját. Csak az édesam ^ mostohaapát már nem,, a visszament első fele*erf Az anya nem is nagV^ji hogy Lalika jól érzi v egészséges. Tudnak (í: anya ezekután szeretet* I Lalikénak? Tudná-e ű I viselni? Lalika job^f/ magát a gyermekottW1 ^ De hol az édesapa? js/. legalább olyan hibás ° az anya. Ide Írom a k& vét: Abonyi Lajosnak El-e még az apában |! felejteni tudja-e vér a 1 / Azt mondják, La legszebben az osztálV bO1*', GARAV fii*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom