Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-03 / 28. szám

»60. FEBRUAR 3. NAPIÖ 5 Toll seprű Lássuk a medvét 1 Nem arról az idomtalan tes­tű, gubancos szőrű, apró és mélyen fekvő szemű állatról szeretnél most beszélgetni amely a néphit szerint február elején eldönti a tél sorsát. In­kább a vele kapcsolatos szólás­mondásokat akarjuk tisztázni. Mielőtt aze-.ban e téren is ba­rátságot kötnénk a medvével röviden tisztáznunk kell: mi a szólásmondás ? A szólásmondások a nyel­vünket tanuló idegenek részé­re sa.' tos nyelvi rejtvények, amelyeke: nem lehet lefordí­ts -’ó szerint a nevetséges­ség vagy legalábbis az érthe­ti ettség következménye nél- I k'-il Ha például feleségünknek tt bundára fáj a foga, egé­szen biztos, hogy nem a fog­orvoshoz ki érjük el, hanem valamelyik állami áruházba. Ha "élig az asszony ezek után is kimutatja a foga fehérét, a férj fogadja meg, hogy a jö­vőben jobban a fogához veri a garast. Az iskolában nagy­szeren felelő tanuló is kivág­hatja a rezet, még ha nem is politechnikai óra van. Mint a felsorolt példákból látható, szólásmondásaink olyan közkeletű nyelvi képek, amelyeknek célja az, hogy egy közönséges fogain tt vagy helyzetet szemléletesen, színe­sen lellemezzen. Nyelvünk tele van nyelvízesítő szólásmon­dásokkal. Néhány szólásunk a medvével kap>csolatos. Gyakran hallhatjuk beszél­getés közben: Előre iszik a medve bőrére, lássuk a med­vét! Az előbbi szólásmondást megtalálhatjuk már Pesti Mi- zsér Gábor 1536-ban megje­lent tan í tómefte-gy ű j teményé- ben, majd pedig Heltai Gáspár kilencvenedik meséjében. Mai nyelven így szól a x. .*e: „Három jómadár elhatározta egyszer, hogy ártalmatlanná teszik az erdőben garázdálko­dó medvét. Hogy a vállalko­záshoz bátorságot merítsenek, betértek egy ceapszéfebe, és jó] teleették, itták magukat. Távozáskor — mivel pénzük nem volt — azt ígérték, hogy tartozásukat majd a medve j bőrének az árából fizetik ki. I é vadászat azonban nem úgy í ütött ki. mint ahoav remé' ik Amikor a három kocavadaSz az erdőben meglátta a *ned­-• p-ry kük e* za'adt, a má­sik felmászott egy fára, a har­madiknak azonban már sern elfutásra, sem mászá.ra nem volt ideje. Ezért a földre ve­tette magát, és lélegzetét visz- szafojtva halottnak tetette ma­gát. A medve körülszaglászta, megforgatta, majd abban a hit­be :, hogy döggel van dolga, otthagyta. Amikor később a i megrémült embert faggatni kezdték a társai, hogy mit sú­gott a medve a fülébe, az csak ennyit mondott: Azt, hogy máskor soha se igyunk a med­ve bőrére, amíg őt magát meg nem fogjuk.” Eddig a mese. Manapság ezt a szólást arra az emberre szok­ták mondani, aki előre örül olyasminek, amiről még igen kétséges, hogy bekövetkezik-e egyáltalán. A „Lássuk a medvétr szó­lásunkkal gyakran találko­zunk regényíróink műveiben. A múlt század elején keletkez­hetett. Jókai Mór ezt írja ere­detéről;. „Ez a közmondás a kecskeméti gányóról maradt el, ki abban a hiszemben láto­gatta meg a komádiaházat, hogy ott medvét fognak mutogatni, s mikor azlán nagyon kezdte unni a véghetetlen tragédia egymást nyújtó párbeszédeit, lekiáltott a galériáról, hogy; nem ér semmit az a sok be­széd, nem ütjük avval el, lás­suk már a medvétF* E szólásunkkal ma már azt fejezzük ki tréfásan, hogy tér­jünk a lényegre, lássuk a do­log velejét. Ha tehát a szónok erősen mellébeszél, kerülgeti a lényeget, mint a macska a forró kását, nézzünk farkas- szemet a szónokkal, s kiáltsuk oda; „Lássuk a medvét!” Persze azért lesznek olyan szónokok is, akik kutyába sem veszik a medvét, hanem to­vább beszélnek, (Or. Tóth 1stviá) B a b a b á 1 Mintha Meseország tündér­világa elevenedett volna meg a Megye utcai kultúrhelyiség- ben. Itt egy tündér, ott egy hóvirág, amott egy katica- bogárka libben tova kecsesen és izgatottan. A Dózsa napközi óvodásai tartották vasárnap délután | műsorral egybekötött bababál­jukat. Az édes kis csöppségek ha­marosan a színpadon jelentek “meg. Az első képben a téli évszakban járunk. Télapó kö­rül kedves táncot lejtenek a jégcsapok, a hólabdák és a Tel gyermekei vidáman haji- gálják a hógolyókat. A következő jelenetben o Tavasz tündére életrekelti- a kis hóvirágot. Megérkezik a fecske és a gólya s a ku béka ijedten menekül. A nyári jelenetben a piros- kalapos gombák, a pettyes katicabogárkák, szitakötők táncában és a kis libapásztor- j Wnv énekes jelenetében gyö­nyörködhettünk. A műsor a lakodalmas je­lenettel — a vőfély-tánccal — a nagyszámú közönség hálás tapssal jutalmazta a kis apróságok, — helyenként való- bfln művészi — igyekezetét A négy <5t>ó néniek is kijutott az elismerésből, mert a műsor ■betanításán Ok fáradoztak. A szülők mosolyogva mesél­ték egymás között, hogy gyer­mekeik az izgalomtól már ebé­delni sem tudtak. Bezzeg a második jelenet után már ki­ürítették a büfé összes kész­letén Azután előkerült Bimbó Jó­zsef mérnök a harmonikájá­nál. Már az első akkordoknál egetverő zsivaj támadt, hát amikor Józsi „bácsi” a tánc- rnuzsikába kezdett! A szülők nem győztek gyönyörködni az agymást átkaroló aranyos kis ffVcrmekpárokban tsiée tartott a bál étét héttő, Akkor már a kis gyomrocskák haragosan követelőztek, a ra­gyogó szemek pilláira ólom- súly nehezült és anyuka kar­jaiban már sokkal jobban érez­ték magukat, mint előzőleg a kis táncpartnerében. Nyugo­vóra tért a tündérke, a Télapó, a hóvirág, a béka és a gólyák­kal, katicabogarakkal, jégcsa­pokkal, hólabdákkal, gombák- Ical és szitakötőkkel arról ál­modott, hogy bababál van tün­dérországban. e- Ba-Lás es A neve is kedves, bécsiesen csengő: Viktor Masllka. A hatodik X-et tapossa, és már 41 éve hordja a szíve fe­lett a sarló-kalapácsos jelvényt. Ez pedig azt jelenti, hogy Ma- sllka elvtárs, az Osztrák Kom­munista Párt hűséges harcosa immár egy emberöltőn át... Különben vasutas egy Bécs melletti vasútállomáson és ha teheti, okvetlen ítátogat hazánkba, hogy bará­lval, elvtársaival elbeezélges­síUo£merkediék és felvilá9°­, JffT* Wktor Masllka igazi ,™™Znista£ agitátor, akinek hnreh^ A^^Phutalata, sok harcban, küzdelemben kikris­tályosodott életbölcsessége még ma iS frisseséget kölcsönöz. Pe- fi0 a, ]?™r baj, a fáradt le- lecsukódó szemhéjak azt pél­dázzákf hogy nehéz a kommu- nista mozgalom katonájának lenni nyugati közvetlen szom­szédunkban. Az osztrák nép­ről a munkásokról, a parasz­tokról, a disszidensekről beszél­gettünk. Színesen, sokoldalúan világí­totta meg azt a tragikus ketté- ■ osztottságot, amelyben az oszt­rák munkásosztály sínylődik. Két pártja van az osztrák mun- kásosztálynak: az ÖKP, az Osztrák Kommunista Pirt és a Az olvasók írják M. V. FRUNZE Köszönet a jól dolgozó útöröknek Sokszor olvasunk arról, hogy különösen téli időben gondo­san kell vezetni a gépkocsikat, vigyázni kell a síkos utakon hogy baleset ne forduljon elő. A gépkocsivezetőkön kívül azonban még sokat dolgoznak azért, hogy ne forduljon elő baleset. Az útőrökre gondolok, akik sokszor egész éjszaka dolgoznak azért, hogy az uta­kon ne legyen sikos jégréteg, biztonságos legyen a közleke­dés. En legtöbbször éjszaka járok az országúton és sokszor ta­lálkozom útőrökkel, akik éj­jel tizenegy órakor is kinn vannak az úton és szórják a salakot, de még hajnalban is dolgoznak, újra találkozunk, amikor már visszafelé jövünk, így találkoztam például a gyu­lai hegyen Kossá István nyom- jai útőrrel, aki messze a falu­tól végezte a kötelességét A monyoródi hegyen Werner ne­vű^ útőrrel találkoztam, aki csákánnyal vágta fel a fagyott szóró anyagot és szórta a síkos utat Úgy gondolom, megérdem­lik ezek a szorgalmas embe­rek, hogy köszönetét mondjunk nekik munkájukért. Solmasi Béla gépkocsivezető Érvényes — nem érvényes MAVAUT bérletem van, Hirdről Pécsre járok dolgozni autóbusszal. 26-án haza szeret­tem volna menni munka után a 17,30-kor induló komlói já­rattal, amelyik Hirden megy keresztül, öt perccel az indu­lás előtt értem oda. Mivel a kocsi ajtaja zárva volt szól­tam az indító elvtársnak, hogy bérletem van, engedjen fel­szállni, de azt mondta, a kocsi megtelt, nem vihetnek el. Megvártam tehát a követke­ző autóbuszt, amelyik 18,40- kor indul Szászvárra, szintén Hirden keresztül, beszálláskor a jegykezelő elvtársnő kijelen­tette, hogy csak távolsági utast vesz fel. Láttam, sőt ezt bizo­nyítani is tudom, hogy viszont több bérletnélküli fizető utast felvett Hirdig. Azt mondta a jegykezelő elvtársnő, hogy er­re a járatra a bérlet nem ér­vényes. holott már mentem ezzel a járattal is a bérletem­mel-. A forgalmi vezető elvtárs sem intézkedett, hogy haza­mehettem volna ezzel a járat­tal. Végül a 19 óra 30 perckor in­duló, Pécsváradon át közleke­dő szekszárdi járattal tudtam hazajutni, noha az is távolsá­gi busz, ott elfogadták a bér­letemet. Nagyon kellemetlenek ezek az esetek, és gondolom több bérletes utast is bosszantanak Én magam is, este otthon még dolgozom és tanulok és az ilyen késések igen érzékenyen érintenek. Ifj. Rákos Lajos Van villanyvilágításunk, — mégsjics Pécs I. kerületének új lakó­telepén lakó dolgozók sokat bosszankodnak azon. hogy nincsen közvilágításuk. A közvilágításunkat még 1959-ben átadták a rendelteté­sének. Egy hónapig égtek is a közvilágítási lámpák, de aztán egyszercsak megszűntek vilá­gítani. Félfüllel hallottuk, hogy nem felel meg . a közvilágítá­sunk a követelményeknek, mert régi típusú ernyők van­nak az oszlopokon. Minket ez a hiba, — ha ez a hiba, — nem zavarna. Annál kellemet­lenebb az, hogy esténként sö­tétben kell botorkálnunk. Lakatos Ferenc Pécs, Dankó Pista u. 8. Születésének hetvenötödik évfordulóidra Szabó - Portisch döntetlen Sakkbajnoki címért folyó versenyen a hétfőn függőben maradt Szabó—Portisch játsz­mát az ellenfelek folytatás nélkül döntetlenre adták. A bajnokságban jelenleg Szabónak és Barczának egy­formán 2.5 pontja, Porttech- nalk pedig 2 pontja van. Szerdán Barcza—Szabó mér­kőzés lesz, Hetvenöt éve, hogy az egy­kori Turkesztán (ma Kirgiz Sz. Sz. K.) Pispek nevű váro­sában (jelenleg Frunze) Mihail Vasziljevics Frunze született. Frunze, akiről elmondhatjuk hogy a nagy Lenin egyik leg­régibb és legodaadóbb tanítvá­nya, már 1904-ben, a pétervá- ri politechnikum hallgatója tagja lett a bolsevikok szerve­zetének. Az 1904 novemberé­ben Pétervárott lezajlott for­radalmi tüntetésen már mint forradalmár vett részt Rend­őrkézre került és kitiltották a fővárosból. A párt moszkvai bizottsága erre az Ivanovo—Voszkre- szenszk-i körzetbe küldte, hogy az ottani textilmunkásokat megszervezze. Az 1905 májusá­ban kitört nagy sztrájk és ez­zel egyidőben az ottani forra­dalmi munkásosztag megala­kulása már Frunze alapos szervezőmunkájának eredmé­nye. Az év végén Moszkvában találjuk, ahol aktív részt vett a nagy felkelés megszervezésé­ben. Leninnel az Orosz Szociál­demokrata Munkás Párt 1906- ban lezajlott IV. kongresszu­sán ismerkedett meg. Ezen ta­lálkozás újabb lendületet adott forradalmi tevékenységének, melynek következtében 1907 márciusában négy évi kény­szermunkára ítélték. Ügyét ké­sőbb ismét felújították és ha­lálra ítélték. Ez a döntés sem bizonyult véglegesnek. A pert megint felújították. Az ítélet ezúttal további hat évi kény­szermunkára szólt Frunze forradalmi elszánt­sága e nehéz évek alatt még jobban kiforrott. Legjobb bizo­nyíték erre az irkutszki kor­mányzóság területén 1914-ben elkezdett forradalmi tevékeny­sége. Szervező akciója oly si­kerrel járt, hogy 1915 elején ismét őrizetbe vették. Ugyan­azon év augusztusában azon­ban sikerűit a fogházból meg­szöknie. Most új területet je­löltek ki számára: a mozga­lom „Keleti Szemle” című lapjának szerkesztését bízták reá. A felelősök 1916 elején úgy vélték, hogy Frunzera nagyobb szükség van a nyugati fronton, ahol a cári csapatok hangula­ta alkalmas talajnak ígérke­zett a forradalmi eszmék be­fogadására. Az 1917 februárjában kitört polgári forradalom Frunzét a nyugati fronton érte. Nem mondhatjuk, hogy készületle­nül, mert ekkor már a bolse­vikok földalatti (minszki cso­port) szervezetének tagja volt és mint olyan széleskörű mű­ködést fejtett ki. A forrada- | lom ezen első időszakában j megszervezte a harcot Kor- j nyilov ellen. I A Nagy Októberi Szocialista I Forradalomban, 1917 végén ! Moszkvában találjuk, ahol 1 részt vett az ellenforradalmá­rok által megszállt Kreml ost­romában. Az intervenciós had­járat éveiben felelősségteljes katonai tisztségeket töltött be. A heves harcok közepette ar­ra is volt ideje, és képessége, •hogy erélyesen és nagy hozzá­értéssel megszervezze a Vörös Hadsereget. Eredményes mun­kája elismeréséül 1920-tól tag­ja volt a párt központi bizott­ságának. Frunze mindenkor tántorft- ! hatatlanul síkra szállt Lenin ; elvei mellett, aktív része volt a Vörös Hadsereg megszerve­zésében és megvetette a Nagy i Honvédő Háborúban oly fölé­nyesen bevált szovjet haditu­domány alapjait. Előrelátta a gépesített hadviselés óriási fejlődési lehetőségeit és erre alapozta a szovjet hadművé­szet. nagyszerű rendszerét. Frunze életerejét az ember- ! feletti munka idő előtt felőröl­te. 1925. október 31-én bekör ; vetkezett halála pótolhatatlan ' veszteséget jelentett mind a ! fiatal Szovjetunió, mindpedig . a világ proletariátusa számára. Dr. W. I. Ebben az ívben legalább 530 Oóomázsával több vágóállatot, 80 mil­lió literrel több tejet, 60 millió darabbal több tojást és 1400 mázsával több gyapjút kell adnia a mezőgazdaságnak, mint tavaly. (Az 1960-as költségvetésből). Időjárásjeten té s Várható időjárás szerda estig: párás, hideg idő. Több felé köd. Legfeljebb egy-két helyen hőszál- lingózas. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 10— 15, legmagasabb nappali hőmér- ! séklet szerdán mínusz öt fok kör rül. Távolabbi kilátások: a hideg idő tovább tart. A ködképződés foko­zódik. Szociáldemokrata Párt. A na­gyobb tömeg egyelőre az óriási demagógiával dolgozó szocde- mek oldalán áll. De a leg- Öntudatosabbak, itt elsősorban a bányászokat és a kohászokat érti Masilka elvtárs, a kom­munisták soraiban menetel­nek. Az Osztrák Szociáldemok­rata Párt odáig ment, hogy a „szent“ koalíció érdekében nyíltan, programjában is „le­mondott" az osztályharcról, likvidálta a marxi elveket. Szervezett tömegakciók helyett mellébeszélés, aktiv sztrájkok helyett rendőri beavatkozás — íme a jobboldali szociáldemok­rata vezetők igazi arca, min­den kendőzés és dicsfény nél­kül. A kommunista párt, amelyet a franciákéhoz hasonló csalárd választási „rendszerrel“ meg­fosztottak egy sor mandátum­tól, a leglcövetkezetesebben harcol az osztrák munkásság kizsákmányolása ellen. Ebben a Volksstimme, az ÖKP köz­ponti lapja a legerősebb fegy­ver a pán kezében. Használja is, és a lapnak igen-igen nagy a népszerűsége, még a fizoc- dem párttag munkások köré­ben is. Mert a szoedem párt­vezetés és az egyszerű tagok között Ausztriában is mély szakadék tátong. Ausztriában jelenleg vi­szonylag konjunktúra van, ez­zel magyarázható, hogy az oszt­rák parasztok is megtalálják gazdaságaikban a számításo­kat. Alakulgatnak ugyan ki­sebb fogyasztási szövetkezetek, amelyek főleg adás-vétellel foglalkoznak, de a busás hasz­not mindig a közvetítő és nagykereskedelmet kezében tartó nagytőke húzza le. A,z osztrák parasztnak pedig a propagandagépezet minden esz­közével azt üt’öltik a fülébe, hogy ez a „demokráciával vele jár“. Az ellenforradalom idejében az osztrák és a nyugati fasiszták az Osztrák Kommunista Párt helyiségeit sem kímélték. Párt- klubokat zúztak össze, zászló­kat égettek el éppen úgy, mint a legvadabb „barna" — náci — időkben. De amikor megérke­zett a disszldensek hulláma, amikor az egyszerű, de félre­vezetett emberek látták, hogy kik jöttek el Magyarországról, akkor hamarosan lelohadt a mesterségesen szított görögi űz. Persze a nyugodt légkör meg­követelte, hogy gondosan sze­lektálják a dlsszidenseket. Ma­silka elvtárs elmondta, hogy az osztrák munkás jól tudta, hogy a disszldensek között nem csak bűnözők és sötét elemek vannak — bár ezek igen nagy számban lelhetők közöttük! — hanem félrevezetett fiatalok is, akik a hirtelen meggazdagodás, a millió lehetőség csábfényei- nek, és a Szabad Európa szi­rénhangjának engedve a „sza­badságot választotta”, azt a „szabadságot“, amely Bécs- melletti tömegbarakktáborokat, bőrbetegségeket, rongyokat je­lentett az első hetekben, majd később a keserű kiábrándulást. Es ez a kiábrándulás kettős volt. Kiábrándult a disszidens is, meg az osztrák nép is. Soha Ausztriában annyi gyilkosság, erőszakoskodás, betörés és egyéb erőszakos cselekmény nem történt, mint ebben az időszakban, és érthető, hogy a szoedem belügyminiszternek, Helmemek is kénytelen-kellet­len meg kellett egy-két rend­szabályt eresztenie ezek ellen a *0# váe>. Í4 mMifngházbeli „szabadsághősök“ ellen, akik hovatovább már fényes nappal is megtámadták a békés oszt­rák polgárokat. Egyébként egy érdekes szám: a disszidensekre az osztrák adófizetők schillingjeiből éven­te 304 milliót kellett az osztrák államnak költenie. Az osztrák kommunisták az ellenség és a „szocialisták" két oldalú fűzében edződnek acél­lá. Szavukra építeni lehet, ezt mutatják, azok az esetek, ami­kor egyszerű munkások pana­szaikkal, javaslataikkal nem a szoedemekhez, hanem mindig a kommunistákhoz jönnek. Ta­nácsért, segítségért. De biza­lommal. A mi sikereink újult erővel töltik el az osztrák elvtársa­kat, akik nap mint nap újult küzdelemre indulnak az oszt­rák munkások sorainak meg­nyeréséért, a felvilágosításáért. A nemrégiben lezajlott szak- szervezeti választások fényes kommunista sikerei azt mutat­ják, hogy nem kevés eredmény­nyel. És ezekben az eredmények­ben benne van a Viktor Masil- kák szerény, hétköznapi mun­kája is, akik nyilvános viták­ban, vitakörökben, sajtóban bizonyítják a marxizmus-leni- nizmus igazságát. SZIGETI ISTVAtt Öreg bécsi tölgy...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom