Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

»80. JANUAR 1. NAPLÖ 5 Január elsején kettős lottósorsolás less Január elsején kettős lottó- soreolást rendez a Sportfoga­dási és Lottóigazgatóság ’Bu­dapesten. — Először az első heti öt nyerőszámot, majd a decemberi tárgynyereménye­ket sorsolják. A tárgynyeremény-húzáson az 51. játékhét szelvényeire 454 értékes tárgyat sorsolnak ki. Főnyereményként ezúttal is két kétszobás és egy szoba összkomfortos öröklakást, két- , szobás, bárhol felépíthető csa­ládi ház és Skoda-Felicia sze­mélygépkocsi jut a legszeren­csésebb lottózóknak. Ezeken kívül többek között őt szoba­bútort, két konyhabútort, 15 motorkerékpárt, 54 rádiót, 42 televíziót, 75 darab öt, hat, nyolc és tízezer forintos vá­sárlási utalványt, márkás karórákat, háztartási gépeket és felszereléseket, stb. sorsol­nak ki. Ha most itt járna az emberek között a cso­dákra képes tündér, vajon mit kémének tőle, mi lenne a három kívánságuk? A mesebeli szegény ember kolbászt kért először, aztán a felesége kívánsága nyomán az az orráfioz nőtt, végül is kénytelenek voltak harmadikra lekívánni a szegény ember orráról az odanőtt kolbászt, és egyszer jóllakni belőle. Régen volt ez, talán igaz sem volt, — ahogyan a rqesék^ége mondja. Volt aztán olyan kor i*, amikor azt kívántuk mi emberek, hogy lak­junk jól maris, holnap is, holnapután is. Meg egy pár cipőt kívántunk magunknak, meg azt, hogy mielőbb múljon el a tél, hogy ne kelljen sokáig fáznunk nagykabát nélkül. Ma? Ma egész biztosan mást kívánnának az embe­rek a csodákra képes tündértől, ha elkerül­nének a csodák világába és feltennék-nekik a kérdést: kívánj hármat és én teljesítem. Nézzük, kinek mi lenne a három kívánsága: Eisenhower őrömmel fogadta Hruscsov válaszát ' Augusta (AP). A Fehér Ház sajtószóvivője sajtóérte­kezleten kijelentette, Hruscsov szovjet miniszterelnök válasz­levelének áttanulmányozása után „Eisenhower elnök öröm­mel fogadja azt a tényt, hogy megtörtént a megállapodás a Kelet és Nyugat csúcsértekez­lete időpontjában” május 16- ában. Amint amerikai politikai körökben valószínűnek tart­ják. hogy Eisenhower a Pá­rizsban tartandó csúcsértekez­let megnyitása előtt már egy napjíal Európába érkezik, hogy mégegyszer tanácskozzék Mac­millan angol miniszterelnök­kel és De Gaulle francia el­nökkel GÉPALKATRÉSZEK Érkeztek — A FÖMAV megyeri úti telepére az elmúlt héten nagy mennyiségű gépalkatrész, kö­zöttük sok külföldi gépalkat- „rgsz érkezett. Legtöbb új al­katrész a Bjelorusz, a DT és Zetor traktorokhoz jött. A most érkezett mennyiségből a FOMAV a gépállomásokon kívül a termelőszövetkezete­ket is ellátja. A szerelőbrigód-vezető Forró György a Sopiama Gépgyár szereldéjében dolgo­zik, a szerelőbrigád vezetője. Mi lenne a három kívánsága? — Nehéz kérdés, — mondja Forró élvtárs. — Mit kíván­jak? Megvan nekem minde­nem, amire éppenséggel nagy szükségem van. Igaz, jó lenne egy pécsi lakás, de hát ez nem könnyen teljesíthető kérés és talán a tündérek nem is fog­lalkoznak ilyesmivel. De ha már mindenáron kellene hár­mat kívánni, aíkfkor a követ­kezőket kívánnám: 1. Van egy kis Csepel mo­torkerékpárom. Azzal járok mindennap munkába. Jó kis gép, de szeretném, ha minél előbb sikerülne lecserélni egy IZS-re, aztán később az IZS- hez minél előbb sikerülne szerezni egy oldalkocsit így már az egész családot fél le­hetne ültetni a motorra és gyaíkran lelhetne nagyszerű családi kirándulásokat szer­vezni; 2. Ha lehetne azt is kíván­nám, hogy legyen jobb itt a gyárban az előkészítés, kapjuk folyamatosabban a gépek sze­reléséhez az alkatrészeket. 3. Végül pedig nem kíy^nok mást magamnak, csak 3 azt, hogy még sokáig bírjam erő­vel és egészséggel a munkát, és lehetőleg tanét a szereidé­ből tudjak majd nyugdíjba menni — de addig még szeret­nék jé pár pacaltisztítót, meg egyéb gépet összeszerelni. Az élsportoló Dévai Jánosnak, a PVSK válogatott kerékpárosának is feltettük a kérdést. Mi lehetne a három kívánsága egy fiatal érdemes sportolónak?. — Nem vagyok nagyigényű — mondja Dévai János, — mégis nagy dolgokat kívánok, remélem, hogy teljesülnek is, mivel jórészt saját munkám­tól függ, sikerül-e a megvaló­sításuk. Nos, halljuk a három kíván­ságot! 1. Jelenleg is tagja vagyok a nyolcas A válogatott keret­nek. Szeretném, ha jövőre si­kerülne újból bekerülnöm a Varsó—Berlin—Prága kerék­páros békeversenyen részvevő csapatba és sikerülne jó he­lyezést elérnem a tizenhárom napos nagy versenyen az^erős nemzetközi mezőnyben. 2. Ezekután szeretnék kijut­ni a római olimpiára, és ott is tisztes eredményt elérni. Érre egyébként már nyolc éve, ti­zenkét éves korom óta készü­lök és nagyon boldog lennék, ha jövőre teljesülne ez a régi vágyam. 3. Végül: szeretném a jövő- met úgy megalapozni, hogy majd ha le kell száümom a kerékpárról, akkor is megtalál­jam a helyem az életben. Mindenekelőtt szeretném, ha már most is technikusi kép­zettségemnek megfelelő mun­kakörben dolgozhatnék, és szeretném, ha a következő években sikerülne megoldani egyetemen való továbbtanulá­somat is, A fogtechnikus Villái Erzsébet fogtechnikus és menyasszony. Mi lenne az ő három kívánsága? No lás­suk. 1. Minél előbb szeretnénk megtartani az esküvőnket. Eh­hez ugyebár nem is kell bő- > vebb kommentárt fűzni? "J8I KŐMŰVESEK ttSÍSSWjE Aimyi bizonyos, hogy sipiára vakolták az egét, csupa kék festék,' meg arany csillogás, mintha nem is az év utolsó napja lenne. Néha azért a decemberi szél, mely a Mecsek mögül bú­jik elő, felkapja a „kanalat, fándlit”, odapöccent a- nagy kékségbe egy-egy szürke felhőt, de hát ez mitsem számít Enninger József brigádja (tán a jó időtől) vidáman rak­ja a készülő meszes! bányászház falát, a téglák közül kövéren buggyan elő a szür­ke habarcs. A Kom­iéi Építőipari Vállár lat dolgozói már nem egy bányásznak te­remtettek kényelmes otthont, és ez így is van rendjén: bányász a kőművesnek, kő­műves a bányásznak segít, egyik a mási­kért forgatja « szer­számot. Emelődik a fái szé­pen, elvégre a na­pocska is süt és a brigád is húsz ember. Tíz szakmunkás és tíz segédmunkás, fér­fiak, nők vegyesen. A daru, mint egy óriási gólya kukucs­kál Hofecker Feri bácsi két csontos ke­zére és csodálkozhat is meg nem is a sza­pora munkán, elvég­re ha életében felra­kott téglákat valaki állítaná, a dara csak gyufaszál lenne mellette. Hoben Simon a leg fiatalabb legény, ti­zennyolc éves, ő tölt biztosan, ha a brigád­tagok a Mecsek lej­tőin termett jófajta borocskát kóstolják. Ám a fiatal kőműves kora aligha látszik ' munkáján. Fiatal s öreg, tapasztalat meg erő, ml kellene még a jó munkához? — Szív, kőműves szív — mondja En­ninger, amikor le­kaptat a tyúklétra forma padlón és meg áll mellettem a nagy sárban. — Elismerésem •— bólintok — a szív na­gyon fontos dolog. Enninger József a brigádvezetik s mi­kor e komoly „stal- lungba” lépett a ká- tolyi származású fér­fi, akkor is ilyen fél­re állt a sapkája (me lyik kőművesnek nem áll félre?!) éppen Így lépegetett, mint a tengerészek, kicsit széttolt lábakkal (a sók magasban állás­tól) éppen ilyen po- ros lehetett arca és üyen téglaszáraz a kezefeje. Viszont tókor még *'efn volt a szocialis­ta "«jnkabrigád cí_ mért küzdő húsz em­ber vezetője és nem járt hetenként két­szer művezetői tan­folyamra. — Szóval « péraj. ten esztendő ktruk­költ egy-két változ­tatással?— kérdem a brigádvezetőtől. — Hagytuk •— mondja hunyorítva Enninger — csak hadd rukkoljon. — Valami köny- nyebbség érte-e a kőművesmunkát 1959 ben? — Érte bizony! Az egyik ott áll a másik épület mellett (Ha­barcsszivattyú a ne­ve. Nem kell ,)tróge- rolni” fölfelé a mal­tert, a sűrített leve­gővel működő gép felnyomja az emelet­re is. A szállítósza­lagok a téglát, homo­kot viszik fel, kikü­szöbölődött a nehéz, fáradságos fizikai munka. A tető hely­színi zsaluzását is pótolják az új, vé­kony födémelemek, s általában több előre­gyártott elemet hasz­nálunk az építkezé­seknél, mint azelőtt. Gondoltam is •— ha majd új kőműves­gyerek jön hozzánk 60-ban, nem is isme­ri a régi módszere­ket. — Legalább nem fárad el annyira. *— Nem. nem kell annyi megerőltetés a kőmű vesmunkához. mint régen. Hát még a panell, — azt vár­juk ám csak igazán Akkor át is képezzük . magunkat. — Mivé? •— Szerelőkké. Mert akkor úgy szereljük Feltartóztathatatlanul a szocializmus útján % Olyan az év, mint az elröppenő madár. A madarat megfogja az ember, szorongatja a kezében, itt-ott észre vesz rajta ilyen, meg olyan szép tollat, de a madarat egé­szében csak akkor látja igazán, amikor elrepült, akkor fedezi fel teljes szépségében. Milyen is volt a mi 1959-es 'évünk, amely elröppent és soha többé nem jön vissza? össze a házakat. Gé­pekkel, kulcsokkal, szerszámokkal; — Csóválhatja is fejét szegény Hofec­ker bácsi, hogy az „igazi” kőművesmun­ka kimegy a divat­ból?! — Majd beiskoláz­zuk őt is. Januárban úgyis indul részükre egy szakmai tovább­képző tanfolyam. Az általános iskola fel sőbb osztályát is el akarjuk végezni. — A kereset, a pénz nőtt-e január óta a brigádban? — Nem hagytuk, hogy elmaradjon mö­göttünk — válaszolja mosolyogva Enninger — Akkor Kátoly- ban, Komlón, meg Pécsett kevesebb lesz a bor Szilveszter után. — Jóval kevesebb és ehhez mi is hozzá­járulunk. A kőműve­seket úgyis szárítja a nap, meg a szél egész évben. De bár min­den esztendőben így tenné! Egy jó óra múlva, hogy a Misinán jár­tam, gondoltam meg­nézem a hegyről — talán megtalálom — a meszesi bányász- házak építőit A vö- röstéalás épület pici­nek látszott és mint­ha tetején csak egy, tömzsi ember hajol­gatna jobbra balra. Az Enninger brigád. A kőművesek: Szüts István 2. Másodiknak szeretnék egy szépen berendezett lakást, mi­nél előbb. Bár tudom, hogy ez igen nagy kívánság, azért mégis remélem, hogy ez a kí­vánságom sem marad csupán kívánság és előbb-utóbb csak beteljesedik majd. 3. A harmadik kívánságom már könnyebben megvalósít­ható. Már csak azért is, mert megvalósítása csak rajtam múlik. Szeretném elvégezni a gimnázium negyedik osztályát is. Hármon már sikeresen túl­jutottam, csupán a negyedik osztály és az érettségi hiány­zik. Azt hiszem, ez a kíván­ságom teljesül majd legelőbb, mivel az első csak a vőlegé­nyem leszerelése után válhat valóra. Az ipari tanuló Helyes Károly a Hangszer- és Asztalosáru gyár harmad­éves asztalos tanulójának a kívánságai: 1. A szakmunkásvizsga után szeretnék tovább tanulni. Je­lentkeztem már a faipari tech­nikumba, ott szeretném foly­tatni a tanulást. Ezért a leg­első kívánságom az, hogy si­kerüljön majd a felvételi vizs­gám és felvegyenek. 2. A második kívánságomat könnyű elmondani, de nehéz megvalósítani. Levelezek a Német Demokratikus Köztár­saságban egy leánnyal. Eddig csak fényképről ismerjük egy­mást. Nagyon szeretnék egy­szer kijutni az NDK-ba, hogy személyesen is megismerked­hessünk; 3. Minősített sportoló szeret­nék lenni. Tornászom és ebben a sportágban szeretnék 1960- ban minősítést szerezni. Az ejtőernyős Kelemen Józseftől, az ejtő­ernyős sport, a bátrak sportja egyik képviselőjétől is meg­kérdeztük, mire vágyik egy ejtőernyős? íme a válaszok: t. Hatvanhárom ugrást haj­tottam eddig végre. Az első kívánságom az lenne, hógy 1960-ban elérhessem a száza­dik ugrást is. Ezt mint spor­toló kívánnám, de van, amit mint magánember kívánnék. 2. Ezek közül az egyik: még sohasem jártam a Mátrában. Oda szeretnék eljutni és na­gyokat kirándulni. Persze, ha eljuthatnék a Tátrába te, az sem lenne rossz. 3. Végül szeretnék egy mag­netofont venni. Régi kíván­ságom már ez is. Végeredmény­ben azt hiszem, egyik kíván­ságom sem olyan, ami telje­síthetetlen, igyekszem is majd teljesíteni őket — én magam magamnak.:» Ezeket kívánnák tehát a mai emberek a tündértől, ha az megjelenne. Igaz, hogy ezek nem mesebeli kívánsá­gok, de hát a mai emberek­ben már annyira benne él a tudat, hogy tündérek nincse­nek, hogy talán nem is igen tudnának amolyan igazi tün­dérnek valót kívánni. Ma úgy vagyunk, hogy mindenki egy kicsit a maga tündére és a kí­vánságok is javarészt azon múlanak, akarjuk-e, hogy va­lóra váljanak. A mi kívánság­tevőink. úgy érezzük, akarják. Ezért biztos, hogy ezek a kí­vánságok valóra is válnak. Mit kívánhatnánk mást melléjük, mint boldog új évet és jó egészséget. Kurucz—Hillebrand A gomba is csak akkor nő, ha megfelelő időjárás van. Furcsa hasonlat, de így van. Nézz végig a városon, a me­gyén, pihentesd tekinteted Ujmeszesen, vagy Uj-mecsek- alján vagy másutt és azt látod, hogy Magyarországon soha nem volt ilyen jó időjárás. Gombamódra nőnek a házak százai, ezrei. Ezek közé tartozik ez az új-mecseltaljai új, korszerű iskola is. Bufogó vasparipák szántják a földet, az aratást is nagyobbrészt gépek végzik. 1959-ben a megye össz- szántó területének több mint S0 százalékán már a szövet­kezeti gazdálkodási mód az úr. Amivel a természet fukarkodott, azt megadta az em­beri akarat. 1959-ben végre megvalósult a pécsiek álma. Pécsre érkezett a Duna vize, amely ugyancsak ez év szü­löttet, az új hőerőművet táplálja. — CSAK NEGYVEN mé­ter magas lesz a jelenlegi sa­lakdomb a Kokszmű mellett és a tetejét földdel befedik, hogy megkössék • port* Ülésezett a megyei pártértekezlet. A nagy átalakulás élharcosai, a kommunisták ültek itt együtt, akik már 196» őszén a következő évek feladatait határozták meg, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom