Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-09 / 7. szám

tsw. JANUAR 5. NAPLÓ a I megyei pártéftekezlet határozata »tán Erősödik a kától yi párt szervezet KátoJyban kis létszámú párt- alapszervézet működik. Bár kevés a párttagok száma, a kommunisták mégis igen lel­kesen és jól dolgoznak. Még­sem lehetnek ott a termelő- szövetkezet minden munkate­rületén. Pedig a termelőszövet­kezeti pártszervezetnek első­sorban a tsz fejlődését, mun­káját kell szem előtt tartania. Ezt a párttagság is nagyon jól tudja. Meg is tesznek min­den tőlük telhetőt, hogy se­gítsenek a termelőszövetkezet vezetőségének. Mégiscsak ke­vesen vannak ahhoz, hogy olyan segítséget nyújthassanak a isz-nek, amilyent az joggal el is vár a pártszervezetétől. — Már sokat foglalkoztunk ezzel a párttaggyűléseken is — mondja Graics Andrásné, a pártszervezet vezetőségi tag­ja. — Mi is rájöttünk, hogy kevesen vagyunk. Ezért hatá­rozatot is hoztunk, az egyik taggyűlésen, hogy az arra ér­demes és jól dolgozó termelő­szövetkezeti tagokkal foglal­kozniuk kell a kommunisták­nak. Még személy szerint is megtárgyaltuk azon a taggyű­lésen. kik azok, akik elsősor­ban számításba jöhetnek mint tagjelöltek. Több ilyen elvtárs is van. Ennek alapján a párt- -vezetőségi tagok — közöttük én is — vállaltuk, hogy egy egy elvtárssal elbeszélgetünk és megismertetjük a pártszer­vezet munkájával, a párt cél­kitűzéseivel. A vezetőségi tagok meg is tették ezt és ma már ott tar­tanak a kátolyi pártszervezet­ben, hogy két tsz-tag kérte fel­vételét a pártba. A taggyűlés még nem határozott, hogy el­fogadják-e a kérelmüket, de valószínűleg két tagjelölttel növekszik hamarosan a lét­számuk. — Őszintén meg kell mon­dani, hogy eddig nem foglal­koztunk megfelelően a párton- kívüliekkel — mondja Graics elvtársnő — és ez meg is mu­tatkozik a pártszervezet kis létszámában. Arra vártunk, hogy ők jöjjenek hozzánk. S az eredmény? 1959-ben mind- ösze egy tagfelvétel történt. Mikor én beszélgettem az egyik elvtárssal, az kijelentette, hogy ő már rég jelentkezett volna tagjelöltnek, de eddig senki­vel nem beszélt még erről és nagyon örül, hogy most kér­heti felvételét. Valószínű, hogy nemcsak egy ilyen elvtárs van Kátolyban, hanem még többen is. A párt- szervezetnek kell gondoskod­ni arról, hogy megtalálják az utat a párthoz. „Erősítsük a párt sorait az üzemi dolgozók, termelőszö­vetkezeti tagok legjobbjaival” — mondta ki határozatban a megyei pártértekezlet A Ká­tolyi pártszervezet megtette a kezdő lépést e határozat végre hajtására. Okultak az elmúlt év tapasztalataiból is, mely megmutatta, hogy a pártszer­vezet nem tud igazán jó mun­kát végezni a termelőszövet­kezetben, ha nem gondoskod­nak állandóan erősítéséről, fej­lesztéséről is. Jó úton haladnak ahhoz, hogy ezt elérjék és ha tovább is ennek a határozatnak a szellemében dolgoznak, akkor hamarosan számszerűleg ^ és összetételében is ?rős pártszer­vezete lesz a kátolyi Uj Élet­nek. H. L. Torpevísmííveket építenek falun ItfNfitaqtszfei tanácskozás kezdődött Budapesten Pénteken Budapesten Iteét- »apos tanácskozásra gyűlték egybe a baromfitenyésztési szakembereik, hogy megvitas­sak az elmúlt év eredményeit és a továbbfejlesztés lehető­ségeit. Mariannes János, a Föld­művelésügyi Minisztérium ál­lattenyésztési főigazgatóságá­nak vezetője részletesein is­mertette a baromfitenyésztés jelenlegi helyzetét és az idei terveket A nagyüzemi ba­romfitenyésztés első sikerei­ről szólva hangsúlyozta az előadó, hogy a termelőszövet­kezetek baromfi törzsállo­mánya tavaly az 1958. évi 159 000-ről 400 000-re, tojás­termelésük a megelőző évi 2,4 millióról 11.7 millióira, ba­romfihús termelésük pedig 88 vagonról 265 vagonra növe­kedett. Az 1960. évi feladatok tel- jésítésének alapjait a terme­lőszövetkezetek közös állomá­nyának továbbfejlesztésével teremthet jük meg. A tervek szerint az ország baromfi törzsállományát az idén to­vábbi félmillióval növelik. A vágóbaromfiból előrelátha­tólag 700 vagonnal kerül több az idén fogyasztásra, mint a múlt évben, a tojástermelést pedig a múlt évi 1 750 000 000- ról 1 810 000 000-ra növelik. A Közúti Üzemi Vállalat munkáját nemrég még a szer­vezetlenség, a gépek kihaszná­latlansága, anyag- és munka­erőhiány jellemezte. A válla­lat ennek következtében III. negyedévi tervét mindössze 63 százalékra teljesítette. Nyilvánvalóvá vált a válla­lat gazdasági és pártvezetői előtt, erről a mélypontról fel kell emelni a termelést, erő­sebben kézbe kell fogni a dol­gokat A IV. negyedév már sokkal jobb eredménye­ket hozott, tervüket 100 száza­lékon felül teljesítették, szá­mos intézkedést tettek a terv- szerűség és a szervezettség megjavítására. Talán legjob­ban kivette részét ebből a munkából a Közúti Üzemi Vállalat pártalapszervezete. Füzesi Mihály elvtárs, a pártszervezet titkára szerint helyes volt, hogy a pártszerve­zet sokat foglalkozott a gaz­dasági kérdésekkel. Felhívta a pártszervezet a gazdasági vezető^ figyelmét arra, hogy a legnagyobb hiba a vállalat munkájában a szervezetlenség. Javaslatot tettek a műszaki irányítás megjavítására az építésvezetőségeikben, felhív­ták a figyelmet arra, hogy egyes munkahelyeken tűi vol­tak terhelve a munkavezetők. Foglalkozott a pártszervezet, az anyagellátás kérdéseivel is. Megállapították, hogy nem ke­vés a vállalat anyaga, hisz hengereléshez használható ka­vicsból háromszor akkora készlettel rendelkeztek általá­ban, mint amennyit a vállalat munkahelyein felhasznált. Rá­mutattak olyan hiányosságok­ra is, mint például a progra­mozás hiánya, az előreterve- zés gyengesége. A pártszervezet azon felül, hogy feltárta a gazdasági ve­zetésben mutatkozott hibákat, kijavításukhoz segítséget nyúj­tott. Ennek eredményeképpen lényegesen javult a munka­helyek munkával való ellátott­sága, csökkent a tervszerűtlen-, ség. Kálmán István, üb-elnök a szakszervezet munkáját hozta szóba, amikor a múlt év gyenge tervteljesítési eredmé­nyei felől érdeklődtünk. — Sajnos, az volt a helyzet nálunk — mondja Kálmán elvtárs —, hogy mindenki ki­zárólag az üzemi bizottság fel­adatának tekintette a munkaverseny szervezését, a műszakiak nem tekintették előbbrevivő esz­köznek a kongresszusi vefseny támogatását. A dolgozók pe­dig nagy érdeklődéssel tekin­tettek a verseny elé, biztos munkahelyet, emelkedő kere­setet, jó munkaszervezést vár­tak a kongresszusi versenytől. Nyolc brigád elhatározta pél­dául, hogy a szocialista mun­kabrigád címért küzd, ezek a brigádok szép eredményeket értek el munkájukban. A munkaverseny nyilvánossága érdekében — tekintettel vi­déki munkahelyeinkre — ki­adtunk vállalatunk életében először, egy versenyhíradót. A verseny híradó ismertette az eredményeket, felhívta a dol­gozókat az elkövetkezendő fel­adatok megvalósítására, a ter­melés növelésére. Talán en­nek is köszönhető, hogy a IV. negyedév már jobban sikerült. Marosi István, a vállalat Egyik legfontosabb éltető természeti kincsünk az ivóvíz. A jó ivóvíz problémájának a megoldása most, a falu szocia­lista átalakulása után fokozot­tabban lép előtérbe. Falun általában a talajvízre telepített, betongyűrűkkel, kő­vel, vagy téglával kiépített ásott kutak szolgáltatják az ivóvizet. A kutak rendszerint közel vannak a trágyagyűj­tőkhöz, ahonnan a trágyalé és egyéb szennyezett vizek be­szivárognak a kútba és ott megfertőzve a vizet, betegséget okozhatnak. A falu vízellátásá­nak korszerű módja a törpe- vizmű, mely az egészséges, jó ivóvizet hidrofor-berendezésen, vagy víztornyon keresztül jut­tatja a község főbb utcáin le­fektetett csőhálózatba. A veze­tékeken helyezik el a nyomó­karos közkifolyó csapokat, olyan sűrűségben, hogy senki­nek se kelljen 150—200 méter­nél többet gyalogolnia a vízért Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy a főnyomócsőről az egyes lakások, üzemek, intéz­mények a vízellátásba közvet­lenül is beköthetők. A törpevízmű vizét a köz­egészségügyi hatóságok állan­dóan ellenőrzik, tehát a fertő­zés veszélye kizárt. A közsé­gekben, ahol a lakosság vízel­látása a kutak fertőzöttsége vagy a kevés vízmennyiség miatt zavart szenved, megyei hitelből fokozatosan létesül­nek a mélyfúrású (artézi) ku­tak. Tapasztalat szerint ezek a községi artézi kutak nin­csenek kihasználva, dacára an­nak, hogy vizük kifogástalan. Ennek az az oka, hogy a la­kosság 200—300 méternél tá­volabbi kúthoz már nem megy szívesen vízért, valamint sokszor a kútra szerelt kézi­szivattyú is nehezen működik. A vízzel való gazdálkodást csak társadalmi összefogással lehet biztosítani, vagyis úgy, hogyha a lakosság, a helyi üzemek, hivatalok, intézmé­nyek összefognak és törpevíz­mű társulatba tömörülnek. Vízzel gazdálkodni azért leéli, mert a vízigények folyton nő­nek, míg a vízkészlet jófor­mán állandó. Társadalmi Összefogásban ‘örpevízmű-társulat alakításá­ra módot ad a 19/1958, Korm. rendelet, mely kimondja és en­gedélyezi, hogy törpevízmű- társulat alakítását határozhat­ják el az érdekeltek, vízhasz­nálók, vagyis a lakosok, üze­mek, intézmények, stb. Az így megalakított törpevízmű- társulat állami irányítás mel­lett működik. Az eddigi tapasztalatok sze­rint az utcai vezetékhálózat kir építése hidrofor és egymástól 200—300 méterre lévő közku- tak költsége házanként 2000— 3000 forint terheléssel jár. A törpevízmű-társulat azonban közepes és hosszúlejáratú köl­csönt kaphat, mégpedig olcsó, vagyis évi 2 százalékos kama­tozás mellett az OTP-től. En­nek következtében nem kell várni, míg hosszú éveken ke­resztül összejön a szükséges fedezet, hanem egy-két éven belül felépülhet a mű és a ta­gok (családok, üzemek, hivata­lok, intézmények) több évre elosztva maximálisan 10 év alatt fizethetik be az építésre szükséges és általuk közgyűlé­sükön megállapított hozzájáru­lásukat. Az üzemelési és fenn­tartási költségeket már a víz­díj biztosítja, mely a gyakor­lat szerint, általában évi 100— 150 forint lakóházanként. Az építési költségeknél előtérbe kerülhet a társadalmi munka is. Például a háza előtt meg­ássa mindenki (műszaki irá­nyítás mellett) a csővezeték árkát. Ez komoly megtakarí­tást jelent a társulatnak és csökkenti a kiadásokat. A he­lyi tanács a községfejlesztési alapjából, melyhez állami tá­mogatás is járul, hathatósan támogathatja a törpevízmű- társulatot. Mind a társadalmi munka, mind a tanácsi támo­gatás természetesein csökkenti az érdekelt tagok hozzájárulá­si költségeit. Pártunk VII. kongresszusá­nak határozata szellemében az 5 éves terven belül, célul tűz­zük ki, hogy minden olyan községet, ahol arra szükség van és a műszaki alapfeltéte­lek megvannak, előre elkészí­tett terv és sorrend szerint lássuk el törpevízművel. A törpevízmű-társulat pedig olyan kultúrált vízellátást biz­tosítson, hogy a falu és a vá­ros közti különbség e téren is megszűnjön, mégpedig úgy. hogy a falusi ember is olyan kényelemmel jusson jó ivóvíz­hez, mint a város lakossága. 9i, Varga János Nagyüzemivé fejlesztik a hagyományos termelési ágakat A Baranya és Somogy me­gye határán fekvő Kisdobsza községben Zrínyi Miklós né­ven .termelőszövetkezet ala­kult a közelmúltban. Az űj közösséghez néhány nap alatt a falu egész lakossága csatla­kozott. Kisdobszán sosem volt -mén termriöszövetkezet. ért­hető, hogy a ta.gok óvatosan, megfontoltan indultak el mos­tan a nagyüzemi gazdálkodás útján. Felvetődtek különféle ötletek, tervek. A Zrínyi Tsz tagsága — helyesen — úgy gondolkodik: nem vágnak bele azonnal olyan munkákba, ame­lyekhez nincs még megfelelő anyagi erejük és a megvaló­sításukhoz szükséges tapasz­talatokkal sem rendelkeznek. Ehelyett két olyan termelési ágait fejlesztenek nagyüzemi szintre, amelynek évtizedes hagyományai vannak a köz­ségben és mesterei is a gaz­dák. Ilymódon jól megalapoz­hatják a közös gazdaságukat és erre az alapra a következő években már biztosan épít­hetnek a tsz-tagok. Az egyik ilyen ág a burgo­nyatermelés. Kisdobszán évek óta szakcsoport is működött, amely főleg korai burgonyát termelt. Ezt már júniusban felszedték és így sokat expor­tálhattak belőle. A községben mindig is jó termés szokott lenni burgonyából: tavaly pél­dául 120 mázsa volt a hol­danként! átlag. Úgy tervezik az aránylag nem nagy nyolcszáz holdas — közös gazdaságban 100—120 holdon vetnek majd burgonyát, fele- reszben karait, amelyet kül­földre is szállíthatnak. Előze­tes számítás szerint csupán a korai_ burgonya mintegy fél­millió forintot jövedelmez majd a Irinyi Termelőszövet­kezetnek- S mivel már évköz- ben hozzajutjjak a pénzihez nyílik Glőlc^osz* Capek-év forduló Prága (MTI) Csehszlovákiá­ban e napokban emlékeznek meg Karel Capek-ről, a mo­dern cseh irodalom kimagasló alakjáról, aki január 9-én len­ne hetven éves. A jubileum alkalmából újabb kiadásban jelentek meg Capek művei, amelyek a felszabadulás óta száz—százötvenezres példány­számot értek el. A csehszlovák lapok rámutatnak arra. hogy Cáréit írásai a háború után rendkívül népszerűvé lettek a szocialista országokban tásra. A másik fő termelési ág a szintén hagyományos sertés- tenyésztés. Kisdobsza egészen kicsi falu, de annyi sertés se­hol másutt a szigetvári járás­ban nincs. Egy-egy gazda hat­nyolc sertést, sokan tizet, vagy még többet tartanaik. Megfele­lő ólak és takarmányalap megteremtése után nagyüzemi sertéstenyészetet alakítanak ki: mégpedig fehérhússertése­ket nevelnek majd, mivel ezek külföldön le igen keresettek. Teret hódít az új A megyeri úti Mes­terséges Termékenyí­tő Állomásról egy­más után gördülnek ki a Skoda és a Moszkvics kocsik. — Ahány kocsi, annyi­felé megy. Viszik az ondót a megye fal­vaiba, ahol még nem is olyan rég úgy fo­gadták ezeket a kocsi kát: „Jönnek a bá­dogbikák.” Néhány évvel ezelőtt volt ez úgy 1950—51 táján, amikor a parasztok még nem ismerték a mesterséges termé­kenyítés jelentőségét, amikor nem tudták, nem győződtek meg maguk is arról: a mesterséges megter­mékenyítés mintegy 15 százalékkal jobb vemhesülést jelent, mint a hagyományos. Erről beszélgetünk az állomás vezetőjé­vel, Gyenizse Lajos elvtárssal, aki azt mondja: ma már nemcsak kérik, de követelik is a parasz­tok a mesterséges megtermékenyítés be vezetését. Ezt tények, számok bizonyítják 1958-ban 6090 tehenei termékenyítettek meg mesterségesen a me­llében. 1959-ben már 11 152 olyan tehén volt a megyéi jen, amit mesterségesen termé­kenyítettek meg. És mindezt tíz apaállat­tal végeztek. Ma már minden paraszt em­ber tisztában van azzal: hagyományos toanékeaysu* mel­lett a megyében 40— 50 tehénre jutott egy- egy apaállat, mester­séges megterméke­nyítés mellett pedig 1000 tehénre hagynak meg egy apaállatot. Ez nemcsak azt je­lenti, hogy ez gazda­ságosabb. Ezt is je­lenti, mert például 1958-ban a mestersé­ges megtermékenyí­tésnél egy első ter­mékenyítés 143, 1959- ben 117 forint volt, 1960-ban pedig elő­reláthatólag 100 fo­rint alatt lesz. A ha­gyományos megter­mékenyítés ennek háromszorosába ke­rül. A gazdaságosság mellett van egy más valami is. Ez pedig az, hogy a legjobb tulajdonsággal rendel kező apaállatokat tartják csak meg és ezek ondójával ter­mékenyítik meg a megye teheneit. Egy rozzant Jeep­pel és egy öreg Tátra kocsival kezdett a mesterséges megter­mékenyítő állomás Fejlődését. jelentő­ségének növekedését mutatja az, hogy rö­vid idő alatt teljesen kicserélődött az. állo­más gépkocsiparkja. 1958 áprilisában két új Skodát, 1959 már­ciusában két új Moszkvicsot, októbf" ;0-án pedig ismét « új Moszkvicsot kap tak. Idén ismét tovább fejlődik az állomás Azt mondja Gyenizse Lajos elvtárs: ők nem 1960-ban kezdték az 1960-as tervet, hanem 1959-ben. Ez így igaz. Mert 1959-ben hozzá­kezdtek az új körze­tek kialakításához és ennek máris megvan az eredménye 1960- ban nyolc autós és két motorce körze­tük lesz, ami azt je­lenti, hogy a mester­séges megtermékenyí­tés behálózza már a megye közel hatvan százalékát. Ebben az évben már nem 11150 hanem huszoníkétezer. tehenet termékenyí­tenek meg mestersé­gesen a megyében. Ez természetesen szükségessé tette az állomás bővítését is A jelenlegi istállók­ban legfeljebb 12 apaállatnak van hely Az apaállatokat ezért Békáspusztára viszik és onnan látják el a megyét ondóval Néhány év alatt meghódította a mes­terséges megtermé­kenyítés a megye hatvan százalékát. Az út még nem ért a vé­géhez. Sőt! Mint elmondották: nálunk még igen rö­vid az ondó felhasz­nálásának ideje — Mindössze 48 óra. — Igaz éltették ők on­dót és még harminc hat nap múlva is voll abban élő sperma, de ez termékenyítésre már nem alkalmas. A Szovjetunióban Angliában, Dániában Hollandiában és má­sutt már sikeresen mélyhűtik a termé­kenyítő anyagot. A mélyhűtött ondót akár 10—15 év múl­va is felhasználhat­ják. Ez nemcsak azért jelentős, mert így 4— 5000 tehenet is meg­termékenyíthetünk évente egy-egy apa­állattal. Jelentős az utódellenőrzés szem­pontjából is. Három, négy évi tapasztalat után már meg lehet állapítani azt, hogy milyen az apaállat örökítő képessége. Ha jó, akkor megtartják az ondóját, ha nem, akkor selejtezik a mélyhűtött ondót is, de selejtezik az apa­állatot is. Bizony itt már előfordulnak olyan fura esetek is, hogy az apaállatot már rég elfogyasztot­ták, amikor még éve­kig termékenyítenek a tőle elvett ondóval. Nagy a fejlődés és mint a tények mutat­ják a Magyarországon is kísérletként bein­dított mélyhűtési módszer tovább tágít ja a távlatokat. Ná­lunk is mind jobban közeledik az az idő, amikor a falvakból eltűnnek az apaálla­tok, amikor az egész megyét behálózza majd a mesterséges megtermékenyítés hálózata, amely nem csak olcsóbb, de biz­tosabb is. mint a ha­gyományáéi 74 kilométer utat korszerűsít, egymillió négyzetméternyi területű útszakaszt pirtalanít a Közúti Üzemi Vállalat főmérnöke is úgy nyilatkozik: jó irányban halad a munka ez évben, a Közúti Űzetni Vál­lalat teljesíti terveit. Az épí­tésvezetőségeknek már most kiadták az első negyedév prog­ramját, habár ez évi terve a vállalatnak még nincs jóvá­hagyva. Az előzetes felméré­sek szerint 1960-ban 74.5 kilo­méter korszerűsítést, 49.7 kilo­méter itatásos hengerlést, 1 millió négyzetméter portalaní­tást kell elvégezniük. Korsze­rűsítésre kerül az 59-es pécs— mohácsi út 15. és 32 kilométer­szakasz között és a 17 kilo­méteres itatásos burkolat egy­maga 15 millió forint költsé­get igényel. Sok bírálat érte a műszaki osztályt, amiért egyszerre sok munkát kezdett el. most eb­ben az évben igyekeznek úgy megszervezni az útkorrekció­kat, korszerűsítéseket, hogy nagyobb erőket foglalkoztat­hassanak egy munkahelyen és azt hamarabb be tudják fe­jezni. Persze ennek is határai vannak, a rendkívüli nagy te­repen szétszórt apróbb mun­kákat is el kell végezni a vál­lalatnak. . Az 1960-as esztendő tervei megkövetelik a Közúti Üzemi Vállalattól is, hogy gazdasági vezetői, párt- és szakszerve­zete a munkások, dolgozók vállvetve küzdjenek éves ter­veik teljesítéséért, hogy ta­nulva az 1959-es év hibáiból, végleg kiláboljanak bajaikból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom