Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

NAPLÓ I960. JANUAR I Szombaton temetik Antos István elvtársat Az Antos István elvtárs te- I metésének megrendezésére i alakult párt- és kormányból zottgág közli: Antos István elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagját, pénzügy-minisztert, országgyűlési képviselőt, a köz­gazdaságtudományi egyetem professzorát január hó 9-én, szombaton délelőtt 11 órától 13 óráig a Nemzeti Galéria (Kossuth Lajos tér 12.) csar­nokában ravatalozzák fel. Temetése ugyanaznap dél­után fél három órakor lesz a Kerepesi temetőben a Kossuth mauzóleum előtti díszsírhelyen Pataki Mihály elvtársnak, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatójának nyilatkozata \ Harmincöt évvet ezelőtt: (Folytatás az 1. oldatról) Eisenhower február végén indul Dél-JImerikába Washington (MTI) Szerdán este hivatalosan közölték, hogy Eisenhower feleségével febru­ár 23-án kezdi meg dél-ameri­kai útját. Az amerikai állam­fő Brazíliában három napot tölt. Onnan Argentínába uta­zik és ott marad 29-ig Ezután Chilébe, majd Uruguayba lá­togat. utazásának indítéka „a világ országai iránt tanúsított mélyreható érdeklődése” és „a? amerikaközi rendszer to­vábbfejlesztésének előmozdí­tása, hogy ez a rendszer nem» csak eszköz legyen az ameri­kai nép kívánságának kielé­gítésére, hanem egyben példát is szolgáltasson minden nép­nek a békés együttműködésre”, Mint ahogyan országos szinten is a beruházások korábbi 35— 28 százalékával szemben a gépi beruházások aránya 40 száza­lékra változik, úgy trösztünk­nél is emelkedik a gépi beru­házásokra szánt forintösszeg. 1960 a bányamunka további gépesítésének éve lesz. — Milyen komolyabb be­ruházások várhatók a máso­dik ötéves terv alapjai lera­kásának évében? — Most építjük az István IJ, akna 50 méteres tornyát, a na- gyobb nyomás kedvéért cső­vezetékeket cserélünk ki a bá­nyáiéban, korszerűsítjük a kül­színi szállítást. A vasúti szállí­tást küszöböljük ki a kötélpá­lyák használatára való áttérés­sel. TranszfomaáUs-áUomásokat építtetünk és természetesen gé­peket és megintcsak gépeket szerzünk be a bányamunka könnyítése, a külszíni és a föld mélyi nehéz fizikai munka ki­küszöbölésére. Egészségvéde­lemre, munkavédelemre is ko­moly összegeket szántunk, a rendelkezésünkre álló összege­ken felül, saját erőből is se­gítjük a szociális létesítmények számának növelését. — Hogyan tekint erre az esztendőre szentély szerint Pataki e\vtárs? — A legnagyobb bizakodás­sal kezdem ezt az évet. Bízom a derék pécsi bányászokban, jó műszaki gárdánkban, s tüj- dóm. hogy mindent elkövetnek a Pécsi Szénbányászati Tröszt re háruló feladatok ez évi tel­jesítése érdekében is. A pécsi bányászok sztrájkp Sziits István Az emberiség nagyszerű új technológiai korszak küszöbéhez érkezett Eisenhower kongresszusi üzenete Washington (MTI) Mint nyu­gati hírügynökségek jelentik, az Egyesült Államok kongresz- szusának két háza csütörtökön rendkívüli együttes illést tar­tott, hogy meghallgassa Eigen- bower elnöknek „az Egyesült Államok helyzetéről“ saóló szokásos évi beszámolóját. — (State of the Union-message). Az elnök beszámolójának jelentős részében nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Han­goztatta, hogy „véleménye sze­Ny ere meny jegyzék a nyereménybetét-könyvek sorsolásáról A ny^rpmény betét-könyvek 1959. negyedik negyedévi sor­solását január 7-én Tatán ren­dezte az Országos Takarék- pénztár. Á sorsoláson minden jblyati érvényben levő nyere- ménybetét-könyv résatvett, amelyet 1050. december 20-ig váltottak. Azok a nyereménybetét- könyvek, amelyeknek utolsó három számjegye (számvégző- dése) megegyezik az alább fel­sorolt számokkal, az 1059. ne­gyedik negyedévi átlagbetét­jüknek a számok mellett fel­tüntetett százalékát nyerték. A betétkönyvek sorozatszámát a nyerő könyvek megállapítá­sánál figyelmen kívül kell hagyni. szám végződés: nyeremény százalék: 1. 011 100 2. 018 100 3. Q71 50 4. 092 50 5. U1 50 6. 116 50 7.­3Q4 50 8. 562 50 9. 575 30 10. 807 50 11. 670 50 12. 770 50 1 13. 790 50 14. 947 200 A nyereményt hozzáírják a betét összegéhez. A jóváírt nye reményeket január 18-tól ve, hetik fel a betétkönyv-tulaj­donosok; Hat az emberiség nagyszerű új technológiai korszak küszö­béhez érkezett, olyan korszak­hoz, amely képes ugyan az emberiség elpusztítására, de ugyanígy képes a szegénység és az emberi nyomorúság vég­leges leiszámolására is“. Az elnök megígérte, hogy elnökségének utolsó esztende­jében ,Jkész minden erejét a megoldandó feladatok érdeké­ben latbavetni“ és kijelentette ,fi.z Egyesült Államok min­denkor készen áll, hogy ko­moly tárgyalásokat folytasson a Szovjetunióval, amelyek el­vezethetnek az igazságos bé­kéhez*. Eisenhower kijelentette: „A Szovjetunió az elmúlt esaien- dőben kifejezésre jutatta, nagy érdéke fűződik a közös hábo­rús veszély csökkentését elő­mozdító lépésekhez. Arra kell törekednünk, hogy véget ves­sünk a válságok baljós soroza­tának, amely ha nem szakad meg, nukleáris katasztrófába — a végső esztelenségbe — torkolhat“. A továbbiakban az elnök, mint a nemzetközi légkör ja­vulásával kecsegtető lehetősé­get említette a Genfben január 12-ém folytatódó kelet—nyugati atomértekezletet és a küszö­bön álló leszerelési tárgyalá­sokat. Ez utóbbival kapcsolat­ban elismerte, a Szővejtvnió „jelét adta annak, hogy kész komolyan tárgyalni“, Eisenhower ezzel szemben ezúttal sem mulasztotta el han­goztatni, hogy „az Egyesült Államoknak a leszerelési tár­gyalásodé alatt is fenn kell tar­tania nagy katonai erejét“ és különösen az „Atlas“ interkon­tinentális rakéta, valamint a közepes hatósugarú rakéták­kal felszerelt tengeralattjárók szolgálatba állításához fűzött nagy reményeket. Az amerikai elnök bejelen­tette azt is, hogy 1961-ben gyakorlatilag megkettózik az Űrhajózás fejlesztésére fordí­tott összegeket Nagy jelentőséget tulajdoní­tott Eisenhower a gazdasági­lag elmaradt országok megse­gítésének ég újból felszólítottá „a virágzó nemzetgazdasággal rendelkező nyugati országokat hogy „Amerikával vállvetve sürgősen nyújtsanak segítséget a fejlődés útján levő nemze­teknek A külföldi segély programról szólva az elnök „két ázsiai ország“ megsegítésének sürgős ségéről beszélt, amely országok együttes lakossága csaknem félmilliárd. Mint az UPI rá­mutat, Eisenhower — bár nem nevezte meg őket —Indiára és Pakisztánra Célzott, mint „a külföldi gazdasági segélyprog­ram Qsszpontositásána.k két leglényegesebb területére“. Az elnölk azt ígérte, hogy a július elsejével kezdődő új költségvetési évre olyan költ­ségvetés-tervezetet nyújt be, amelyben a bevételek és a ki­adások egyensúlyban lesznek. Eisenhower végül több bel­politikái és mezőgazdasági kér­déssel foglalkozott. A 4 első világháború kovet- ** kezményei, a.z ország sú­lyos gazdasági helyzete, a fél- feudáüs úri Magyarország ural kodó osztályainak a munkások­ra gyakorolt elviselhetetlen po­litikai nyomása sokszor kény- szerítetté elszánt harcokra g magyar munkásságot, nem utolsó sorban a bányák dolgo zóit. A pécsi szénmedence bá­nyászainak gazdasági, megél­hetési gondjai aggasztóak Yo} tak. Az árak emelkedése már a század elején éreztette káros hatását. Az általános drágulás az első világháborút követő gazdasági válságban tovább fokozódott. A század harmadik évtizedének első felében (1923 —25) az infláció Örvényébe so­dorta az országot. Ennek kö­vetkeztében a munkabér reá­lis értéke szánalmasan össze­zsugorodott. A pécsi bányatu­lajdonos, a DGHT (Duna Göz- hajpzási Társaság) ezt az alkal­mat azonnal kihasználta. Ki­adása csökkentésének érdeké­ben beszüntette a bányászok kedvezményes élelmiszer­ellátását- 1024. elején áttért a teljes készpénz-fizetésre, sőt: még az eddig természetben adott lakást és villanyszolgál­tatást is beleszámolta a munka bérbe. A külföldi (osztrák) érdekelt­ségű és Becsből irányított bá­nyatulajdonos részvénytársa­ság, a DGHT ellen a bányá­szok gyakran voltak kénytele­nek felvenni a harcot. Nem is múlott el esztendő anélkül, hogy a bányászok megélheté­sük érdekében ne nyúltak volna a sztrájk hatékony fegy­veréhez. Az egyik ilyen nagyobb mé­retű sztrájk harmincöt évvel ezelőtt, 1835. január 8-án rob­bant ki a pécsi szénmedencé­ben. Ebben az időben veszé­lyes viharok dúltak a magyar közéletben- Az 1924. decembe­rében nyilvánosságra került Bethlen—Peyer-paktum óriási felháborodást váltott ki a mun k áss ág körében. A szociálde­mokrata pgrthan megerősítette a baloldali ellenzéket és ez?el válságos helyzethe sodorta a jobboldali szociáldemokrata ve zetőséget. (E? az egészséges el­lenzéki áramlat eredményezte 1825. nyarán az msemp meg­alakulását) ugyanekkor viharos ülések zajlottak le a magyar parlamentben- a szociálde­mokrata képviselők kétkul­csos magatartása ekkor Vált nyilvánvalóvá mrnd az ural­kodó rendszer, mind p«ji munkásság elad­A bányászok OVSZÚg | területén sztrájkra késit Szervezőjük a Hányán# sok Országos Szövetsége1 amely általános memoragf ban követelte a drágasági lóknak az árakhoz viszonf felemelését- Jellemző az at közfelfogásra, hogy a 0í ment folyosóin ezt a jeleni egyesek oda magyarál hogy a szociáldemokratáit országgyűlésen elszenYf kudarcért (1924. novembCf gén) retorzióval élnek és ( fenyegetőznek a teány# sztrájkjával (Dunántúl, I december 2.). Ez a hím# közvélemény tudatos lé Íréi tése volt, mert a bányám* sokat kizárólag az éleimig mot sem biztosító bél kényszerít ette sztrájkra- pécsi hányászoknálTnóg ad rülmény is szerepet játf hogy a DGHT 1924. novel vében 15 százalékkal cső# tette a drágasági pótlékot i ff», január 8-án. mi x a DGHT nem tett ei a bányamunkások jogos követeléseinek, kitört t sztrájk. Erről a pécsi jói) dali „Dunántúl“ 1925. j# 9-i számában így számoH „A pécsvidóki bányám# sok ma reggel váratlanul sztrájkba léptek; A szt Mecsekszabölcsön az új Fa József-aknánál kezdődött ét nan terjedt: át a többi ak! A délutáni órákban a péf nyatelepl Schroll-akna kW lével az összes tárnában1 netelt a munka. A sztráj# száma így kb. 3 500.“ A cgi bányászok követelésére natkozóan a következő n>* rázatot adja (u. o.): „A p* deki bányamunkások kü< lése némileg más, mint a bi bányánál. Az ország báj munkásai közül a péc.sviái voltak legjobban dotáld hogy egységes legyen a fii november 1-1 hatállyal i nyászok tulajdonképpeni I telese tehát az, hogy I vissza nekik a 15 száza!# Az idézett lap. hogJ sztrájk jelentőségét eiköjj ge, egy meg nem nevezd munkásság érdekeit seáll vevő bányászt szólaltatott a bérharc ügyében- iff anonym bányász nyilat## ..A bányászok bávkövf*! kétségkívül logos ég in.# azonban a sztrájkra a le# szahb időt választották ( Maguk a munkások nemi a sztrájkolás szukáéi Nagy taktikai hiba vpltj felülről sztrájkra késztet# bányászokat- amikor máj termeit óriási szénmen« áll rendelkezésre a nw adóknak s azonkívül k# konkurenciát támaszt f gyár szénnek a külföldi is. Ezért ez a sztrájk • • alkalom politikai takt$ ra ... A szpciáldeinokrat? viselők parlament» halj lettünk újra az eszkö* Végre i« a mi gazdaság}! (Jel műnket nem lehet » csatolni duzzogó politika replők (célzás a párián# húsz ülésre kizárt PeyéJ rolyra és társaira) taktiw hoz“ (Dunántúl, 19J5 R 10). A munkát ezekben a # ban a tatai és Salgótarján gyászok is beszüntettek- A s?4rójk egyébként, # ben a bányászok 80 szál részt vett, január IJ-é« ' eredménnyel végződött. # nyászok november 1-ig menőleg megkapták a # 15 százalékot és az edd'# százalék helyett 19ö deágasági pótlékban r<# tek. A harmincöt évvel f. lezajlott pécsi bal1 sztrájk bizonyíték arra', mind gazdaság), mindJ politikai vonalon eredi' csak akkor lehet elérni', munkásság megőrzi fi és ártalmatlanná tesz né kit, ak» azt ve»»élyeítet>| A hirtelen fagyott vizen en­gedni kezdtek a jégvirágok és az olvadó jég itt-ott beszaka­dozott. A jég alatt megcsillant a tigzta víz én az árok fölötti faágon kétségbeesetten kia­bált egy cinke: „Nyitnikék, nyitnikék.” Lassan közeledett' a tavasz. A falu mozgalmas volt, kü­lönösem a tanácsháza körül csoportosultak az emberek. Beszélgettek. Arról beszélget­tek, amiről a „vasember”, a hangoehíradó is állandóan tá­jékoztatta a bólyiakat. Népnevelők járták a háza­kat. Egyik ilyen népnevelő pár bement AUkárt Vilmoshoz is, akinek gazdálkodásáról szinte regék születtek. Foglalkozott ő mihdennel, még paprika­mag- meg sárgarépamag-ter- melóssel is. Akármibe kezdett, akármit csinált, minden pénz­zé vált a kezében. Hát ezért mentek a népnevelők. — Magához jöttünk, Vil­mos bácsi — kezdték a nép­nevelők. — Mégpedig azért, hoay segítsen megszervezni a Rákóczit. Atkát') Vilmos felikapta a le­jét: — Nem. — Miért* — Van itt egy twe már, a Kossuth. Tíz éves, minden vi­hart kiállt, jó is, minek még egv tsz .:. Nem tudtak dűlőre jutni. Ha a belépésről beszéltek, ak­kor azt mondta: — Én nem leszek az utolsó Majd belépek. A népnevelők elmentek. Nem jóttdk másnap, har­Ötyen forintos munkaegység y az első évben gyedik napon sem. Mindenkit felkerestek, csak Atkári Vil­most nem. Hiába nézett ki az ablakon, nem jöttek. Kiment a pincébe. Betjör- rentett a kályhába éjs üldö­gélt. Mi mást tehet az olyan ember, aki azt tért ja: cimbo­rák nélkül még inni sem le­het. Ropogott a fa a kályhá­ban, ő mellette ült és várt. Várta: majd csak megkopog­tatja valaki a pinceajtqt. ha másért neen, legalább a bprá- ért. De hiába várt. Ült és ki tudja hányadszor tette már fel magában a kér" dést: „Ki vagyok én, mi va« gyök én, hogy énhozzóm sen­ki sem jön? Miért ülök én itt a pincében, mire várok?”, amikor neszt hallott. Tévedett. Nem hozzá jöttek, pedig aki akarja, megláthatja, hogy itt van, hisz füstöl a kémény, Majd egy napig várt a Pin­cében. Úgy délután három óra felé úgy érezte, hogy most azonnal ki kell mennie, ki a* utcára, az emberek közé. Ha nem jön hozzá senki, akkor majd 5 megy, akkor majd ő... — gondolta magában és bezárta maga mögött a plnce- ajtót. A tanácsban körül akkor is emberek beszélgette!1.?, fl 's közéjük állt. Nem szólt, csak hallgatta a híreket. — Hát már aooytog nak! — és már tudta, hogy mit kell tennie. — Hát ha a népnevelők nem boldogulnak a volt Rákóczi tagjaival, majd megpróbál ő is beszélni velük. Hallgatnak rá, biztosan hall­gatnak, hisz az egyes típusú Rákócziban együtt dolgoztak éveken keresztül. A fqld még most is táblában van, csak gazdálkodni kell rajta ... Még aznap este gyűlés volt. Nem a tanácson, nem a kul- túrházban, vagy az iskolában, hanem az egyik Rákóczi-tag, ifjú Petrovics Lajos lakásán. Az összejövetelen ott volt At­kári Vilmos is. Előözör csak figyelt, aztán ő is. a többiek ia aláírták a belépési nyilat­kozatot. Negyvenhárom csa­lád Úgy határozott, hogy kö­zösen műveli a földet. Március másodlkán megtar­tották az alakuló ülést. Itt azonban csak harmincegy csa­lád jelent meg, A tlsenkét család azt mondta; Mi mégiscsak ügy gondol­juk, jobb lesz, ha a Kossuthba megyünk. Az mégiscsak egy milIiomQs szövetkezet..; A Kossuth milliomos, az alakuló Rákóczinak meg sem­mije sincs. Nincs pénze, de van lelkesedés, akarás. Feltették a kérdést és a ta­gok szavaztak. A magasba nyújtott kgrok azt jelentettél:: « Rfltoéeri ikiüull AdiÉrt Vilmost választották. Hát erre nem számított. De, ha már így van, akkor hát legyen, nem vallhat szégyent. Atkári Vilmos felállt és néhány ka­páéból jött elgondolást ismer­tetett a' tagokkal. Többek kö­zött ilyent: — Vegyünk egy Zetort, de ha lehet, a saját erőnkből. Egynéhány tag hangosan is feltette a kérdeni: — Hogyan? — Úgy, hogy vau nekem ötven hektó borom. Ezt oda adom a termelőszövetkezet­nek- Adjuk el és az érte járó pénzt akkor kapom vissza, amikor már, nem lesz olya« nagy szüksége a termelőszö­vetkezetnek a pénzre. Először meglepődtek a ta­gok, aztán egymás után álltak fel többen la. — Én oda adom azt a pénzt, amit a lovamért kapok. — Én meg azt, amit a tehe­nemért kapok. Hetvenezer forint jött öez- sze, de százezer kellett volna. Elkészítették a tervet és munkához láttak. Először nagy kedvvel mentek a tagok, aztán megváltozott a hangu­latuk. — Harmincöt forintot ka­punk munkaeg)’6égenként. Ez kevés. Atkári báeeí azért lelket ön­ti* bdéjiikt — Kevép? Hét nem sok, de kezdők vagyunk. Darálót, vet­tünk, öntözőberendezést meg mit tudom én, mit vettünk. Maid lesz több is. Októberben előleget is osz­tottak. Pz aztán meghozta ki­mét a tagok kedvét. Tizenöt forintot adtok munkaegységen­ként ék összegen 107 000 fo­rintot fizettek jp a tagoknak. December 15-re készen k let­tek minden munkával- F« mi­re készen lettek a munkával, az is kiderült, hogy nem har­minc hét forinttá osztanak munkaegységenként. mint ahogy betervezték, hanem öt­venöt- Lesz olyan tag, aki már­cius közepétől kezdve ?Q Q00 forint jövedelemre tett szert a Rákócziban­—' így volt! —- fejed he a történetet Atkári bácsi. Kis szünetet tart, Kinéz az abla­kon, Kint esik ez eső, A szom­szédos szobában, a mohácsi járási tanácson a tsz-terveket tárgyalják a? elnökökkel. At­kán bácsi is indul már. Most őrá kerül a sor, helyesebbe« rájuk, a Rákóczira­— Idén megvesszük ám a Zötor-t! Meg van még egy új­ság. Idén nagy fába vágjuk a fejszénket. Gazdaságunk 10 százalékán kertészkedünk, Már meg is vettük az öntöző bérén (lesén! ,,; — sorolja, az­tán szólnak neki és elmegy át a másik szobába, ahol jóvá­hagyják és segítik a Rákóczi terveinek a megvalósulását is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom