Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-05 / 3. szám

■ ' 1980. JANUAR 3. NAPLŐ A felszabadulási kulturális seregssem lére készülnek megyénk kultúrmunkásai Pécsi szerző Pécsett játszódó regénye Szintűdéi rJidla: DőajuaL Az idei népművelési idő­szak gazdag programjáról be­szélt Bánfai József, a népmű­velési csoport helyettes veze­tője. Elmondotta, hogy a nép­művelési munka minden terü­letén elő kell segíteni az em­berek gondolkodásának szo­cialista átformálását és e fő célnak kell alárendelni a nép­művelési munka egészét. Min­den eddiginél céltudatosabban, színvonalasabban kell kielégí­teni megyénk dolgozóinak mű­velődési igényeit. Ennek érdekében megyénk sajátos kultúrájának további feltárására, illetve közkincs- csé tételére minden alkalmat meg kell ragadnunk a népmű­velésben, hogy a haladó népi, nemzeti és nem utolsó sorban a munkásmozgalom hagyomá­nyait, helytörténeti kutatásai­nak eredményeit népszerűsít­sük. Felszabadulásunk 13. évfor­dulójára való felkészülést is elsősorban arra használjuk fel, hogy elősegítsük vele ön­tevékeny művészeti csoport­jaink és hivatásos művészeink világnézeti és esztétikai neve­lését, a szocialista realista al­kotói, előadói módszerek to vábbi térhódítása érdekében. Népművelési dolgozóink to­vábbképzéséért a nyár folya­mán 120 fős műVelődéspolítl kai tanfolyamot indítunk, de lesznek rendezői, szakkörveze­tői (műszaki és mezőgazdasági szakkör) tanfolyamok, továbbá kéthetes bábjáték-tanfolyam is. Az ismeretterjesztés érdeké­ben a TIT-tel közösen Diős- viszlón, Szentlőrlncen és Pel- lérden népfőiskolát, Komlón, Szászváron, Hidason és Bere- m enden munkásakadémiát szerveztünk. Ugyancsak a TIT tel, a földművesszövetkezettel, továbbá a KISZ-e! közösen tíz termelőszövetkezeti köz­ségben népművelési iskolát szervezünk, és részben meg­oldódott már Komlón, Sziget­váron, Mohácson, Siklóson és Sásdon az ifjúsági akadémiák létrehozása. A mezőgazdasági osztályok­kal, a MEDOSZ-szal együtt­működve folyamatban van mér 60 ezüstkalászos tanfo­lyam és 20 mezőgazdasági szakkör szervezése, melyek részére a mezőgazdasági osz­tály biztosítja az oktatási és szemléltető eszközöket. A műszaki és politech­nikai képzés keretében az MHSZ-szel, az SZMT-vel kö­zösen, részben már megvaló­sult tíz rádiós, tíz motorveze­tői, öt technikus, tíz foto és há­rom modellező szakkörünk. Mindezeken kívül a megyei módszertani tanácsadóval ki­dolgoztatjuk a kötetlen isme­retterjesztési formát és a klubélet szervezési és Irányí­tási útmutatásait, de elkészítet­tük a megyei filmtár kataló­gusát és eljuttattuk valameny- nyi községünkbe és üzemünk­be. Gondoskodtunk arról is, hogy a művelődésügy! autó hetenként két alkalommal is­meretterjesztő előadóink ren­delkezésére álljon. Felszabadulásunk 15. évfor­dulójára kulturális seregszem­lét rendezünk. Ezen nemcsak Öntevékeny kultúrcsoportjalnk vesznek részt, hanem bene­vezhetnek erre egyénenként is, szavalás, ének, népitánc, foto, képzőművészeti és egyéb pá­lyázatokkal. A verseny feb­ruárban veszi kezdetét. A helyi bemutatók, illetve cseremű­sorok utón kezdődik a tulaj­donképpeni verseny a körzeti, majd a városi találkozókkal. Az itt előadott műsorok leg­jobbjai kerülnek azután a me­gyei találkozók közönsége, il­letve zsűrije elé. Bár a benevezési határidő lejárt, a nagy érdeklődésre va­ló tekintettel a KISZ tovább­ra is elfogatja, sőt várja a jelentkezésekét. A demonstra­tív megyei versenyen igen ko­moly díjakat osztanak ki, mintegy 50 ezer forint érték­ben. Ugyancsak versenyt in­dítottuk a járás legjobb műve lődésl otthona cím elnyeré­séért és a járások legjobb mű­velődési otthonait értékes fel­szerelésekkel, díjakkal jutái mázzuk. —s — gy „A kék Ikarus a 48-as tér után csakhamar elhagyja a villamosvasút végállomását. A Gyárváros alacsony házai kö­zött gördül a kocsi. Satnya akácfák szegélyezik az utat, szekerek zörögnek a gömbölyű hátú köveken, az őszi alko­nyatbán verébcsapat repdes...” — így kezdődik Szinnyei Jú­lia regénye. Az autóbusz csak­hamar rátér a hajdani Mohá­csi országúira s a kőhíd után, a vámnál megáll. A kocsiból egy fiatal lány száll ki, s a közeli bérház felé indul... A regény ennek a gyárváro­si bérháznak az életét mondja el, a cselekmény egy tenyér­nyi helyen, az Újhegy, a Tég­laház és a Nagyhíd háromszö­gében játszódik. Az írónő, mint Lesage Sánta ördöge, le­emeli a lakások tetejét és meg mutatja a falak közt élő em­berek belső, rejtett életét. A szereplők közeli ismerőseink: a villamoson, a piacon, a mun­kahelyen nap mint nap talál­kozunk velük. Az olvasó szá­mára azonban nem az a fon­tos, hogy ezek az emberek a rokoni és ismerősi hierarchia lépcsőin milyen közel állnak az írónőhöz. — Mit ad a re­gény önmagában? — Ez a kér­dés. S ezt úgy nézzük, mintha cselekménye akár Debrecen­ben vagy Szombathelyen ját­szódna. Hogy éppen pécsi ez a bérház? Nekünk legfeljebb érdekesebbé, intimebbé teszi a regényt. Szinnyei Júlia könyve két­ségkívül hasznos célt szolgál Könyvében két nemzedék, a szülők és a gyermekek életét mutatja be, állítja szembe egymással. A második világ­háború óta világszerte problé­mát okoz az ifjúság nevelése A probléma nálunk, a mi tár- sadalami viszonyaink között is jelentkezik a maga sajátos­ságaival. Szinnyei regénye a mai ifjúság nevelési kérdései­vel foglalkozik ,a felnőttek és a fiatalok, a „régi” szülők és a mai gyermekek viszonyát do gozza. Mint az életben, a re­gényben is számtalanszor el­hangzik a sóhaj: „Ezek a mai fiatalok!” Az írónő álláspont­ja azonban félreérthetetlenül segíteni akaró, a holnap, a jö­vő távlatait keresi. Szinnyei tehetséges író. Ha pedagógiai célzattal is, de el­sősorban regényt írt. Monda­nivalóját művészi eszközök­kel teszi szemléletessé. Köz­ponti cselekménye és fősze­replője nincs a regénynek (még a címadó leány. Hajnal sem az). Hogy így is lehet re­gényt írni, a legközelebb álló példa az olasz Pratolini köny­ve, a Szegény szerelmesek kró­nikája. — Szinnyei néhány ki­- ..♦%.« Párt fogó szólókét szerez hatszáz államilag gondozott gyermeknek a megyei tanács tűnőén jellemzett alakot mu­tat be; a kopasz, partvissal járkáló, kíváncsiskodó házmes­ter, a gyagyás Rezső, s az ön- gyilkosságba menekülő, reak­ciós Ferencziné sokáig az ol­vasó emlékezetében marad. Kár, hogy a fiatalok rajza hal­ványabb, kevesebb vonalú. A regény szerkezete is ügyes; up- ró villanásnyi jelenetekben mutatja be hőseit, először kü- lön-külön, aztán szituációt, vi­szonyt teremt közöttük. A könyv végig olvasmányas, szó­rakoztató. Van benne „min­den”: lépcsöházban, kőlap alatt rejtegetett pénz, disszidálási kísérlet, lány, aki kiesik egy emeleti ablakból, de elkapják, szemétládában talált napló, fiatal házasok ágy alatt kihall­gatott beszélgetése stb. Kár, hogy az írót hőseinek csupán két életmegnyilvánulá­sa érdekli: a veszekedés és a szeretkezés. Ez, valamint az illusztratív módszer, az apró­lékos technika, a dolgok és je­lenségek kívülről történő áb­rázolása, az írói szemléletben helyenként megmutatkozó nai­vitás — a naturalista ábrázo­lásra emlékeztet a regényben. <t. U tényképeszünk együtt: Sportfényképezés (1) A Baranya megyei tanács szociálpolitikai osztálya az ál­lamilag gondozott gyermekek A .szigetváriak 35 százalékát már összeírták Január 2-án Szigetváron is megkezdődött a népszámlálás, amit főként pedagógusok vé­geznek. Szigetváron összesen ötvenkét nevelő van és har­mincegy vesz részt a népszám­lálásban. Az összes nevelő azért nem kapcsolódhatott be ebbe a munkába, mert az óvo­dák a vakációban Is működ­nek és így kilenc óvónőt nem oszthattak be a népszámlálás­ra, úgyszintén azokat a peda gógusnőket sem, akiknek ki­csinyeik vannak, vagy a nap­köziotthonban nevelősködnek. Alig két napja dolgoznak a népszámlálók s njáris összeír­ták a község lakosságának 35 százalékát. Eddig már három ízben is tartottak megbeszé­léseket, ahol felvetették a problémákat, a vitás kérdése­ket, hogy a népszámlálás mi­nél zavartalanabbá folyhas­son. útjának egyengetésére erköl esi támaszadásra pártfogó szü­lőket, illetve üzemeiket, intéz­ményeket szerez. Mohácson — ahonnan ez a kezdeménye­zés útjára indult — ötven csa­lád, Pécs-Vasason tizenhét bá­nyászcsalád vállalta, hogy a pártfogolt gyermekeknek szü­lők helyett szülői lesznek, rendszeresen meglátogatják, meghívják őket családjukhoz és segítenek nem anyagi ter­mészetű gondjaik, életcéljaik megvalósításában. A tanácsi szervekkel együttesen közben­járnak, hogy a felnövekvő gyermek hajlamának megfe­lelően foglalkozást választhas­son, tovább tanulhasson. A patronáló üzemek támogatják a pártfogolt gyermeket abban, hogy kedvének, tehetségének megfelelő szakmát tanulhas­son, hivatást választhasson. A Baranya megyei tanács most e kezdeményezés széles­körű kiterjesztésén dolgozik. A szociális állandóbizottságok aktívái megyeszerte megláto­gatták a gondozott gyermeke­ket és elbeszélgettek problé­máikról, céljaikról. A megyei szociálpolitikai osztály a hal­száz baranyai gondozott gyer­mekről e beszélgetéseket figye­lembe véve kartont fektet fel és az abban foglalt adatok alapján pártfogó szülőt, üze­met, vállalatot keres részükre. Ezt a munkát az év elején fejezik be és 1960 első negye­dében — majd utána minden évnegyedben — közös megbe­szélésre hívják össze a patro- nálókat. Mai életünkben a szórakozáshoz annyira hozzátartozik a sport,! hogy elképzelhetetlen, hogy az amatőrben előbb, vagy utóbb ne ébredjen fel • sportfényképezés vágya. A sportfelvételek nemcsak dokumentáció szempontjából je­lentősek, de tartalmuknál fogva nagyon sok közülük, — különösen, ha a gép jószemü amatör kezében van, — a kiállítási Igényeknek Is megfelel. A sportfelvételek szükségszerűen bizonyos előismereteket kívánnak a velük foglalkozóktól. Nélkülük a képek csak ritkán „sikerülnek”, — s azok sem a tudatos munka gyümölcsei. Melyek tehát ezek az Ismeretek? Elsősorban alaposan meg kell Is­merni a sportágat, melyet fény­képezni akarunk! A megismerés nem kizárólagosan a játékszabá­lyok ismeretére vonatkozik. Annál sokkal fontosabb a kiválasztott sportág legjelleihzőbb mozgásso­rozatának megismerése. Csak Így tudjuk a legjellemzőbb pillanato­kat kiválasztani és megörökíteni. Ha enélkül, csak úgy „rádurran­tunk” egy-egy jelenetre, egészen groteszk, sőt nevetséges mozdula­tokat is megörökíthetünk, melyek semmi esetre sem tolmácsolják a bemutatni szándékolt sportág szépségeit. Az ilyen képek a leg­alkalmasabb ellenpropagálól lesz­nek e sportnak, — vagy ékes bi­zonyítékai a fotográfus hozzá nem értésének. A sportban a legtöbb mozdulat gyorsan történik meg, nincs idő arra, hogy fényképezés közben keresgéljük — rögtönözve, — me­lyik a legjellemzőbb. Nincs arra sem idő, hogy akkor határozzuk el a zárkloldást, amikor a várt pillanat már bekövetkezett! Mire a tudatunk a cselekvés Ingereit elindítja és újjunk a zárat meg­nyomja, a pillanat már régen el­illant. Ha a mozgássorozat fázisait jól ismerjflk törvényszerűségeivel együtt, akkor a cselekvési elhatá­rozás a kívánt pillanat előtt oly időben indítható el, hogy az expo­nálás pillanatában a kívánt moz­dulat valóban a lencse előtt le­gyen! Aki csak egyszer Is megpróbál­kozott gyors mozgás fényképezé­sével, bizton tapasztalta ennek jelentőségét és nehézségét is. Gondoljunk csak az eltorzult nyitott szájú, becsukott mű szónokokra, a kicsavarod), zü, vagy lábú játszó gyermekek. ,ek mind a kellő gyakorlat hi;. .ak következményei. Nagyon ajánlotas tebát, hogy azokat a sportokat, melyeket ke­vésbé Ismerünk, edzések alkalmá­val jól figyeljünk meg. Ilyenkor nemcsak a mozdulatok mikéntjét, de egyúttal sebességét is megfi- gyelhejtük, s máris tiszta képet kapunk arra vonatkozólag, hogy milyen zársebességet kell egy-egy jelenet fényképezésénél az elmoz­dulás veszélye nélkül alkalmaz­nunk. Egyes sportoknál — álta­lában a labdajátékoknál, — vala­mint a motorversenynél és ökölví­vásnál rövid Időket (500/ntp) kell alkalmaznunk. Vannak sportok (pl. vívás, torna, úszás, birkózás) ahol hosszabb időket is használ­hatunk, különösen, ha kihasznál­juk a mozdulatok holtpontjait. Jó az Ilyen megfigyelés azért is, mert megismerjük a verseny me­netét Is és fényképezés közben a verseny alatt megfelelően tudunk elhelyezkedni és így sem a sporto­lókat, sem a versenybírákat, sem a technikai dolgozókat nem za­varjuk munkájukban. Vannak versenyek (atlétikai döf bószámok, motor-, kerékpárver­seny, stb.) ahol a fényképésznek a legnagyobb figyelemmel kell körültekintenie, hiszen egy várat­lanul bekövetkezett esemény (disz­kosz, kalapács kicsúszása, motor esés) a saját és a versenyző sé­rülését okozhatja. Ezek az ismere­tek épp úgy hozzá tartoznak a sportfényképezéshez, mint a jel­lemző mozgások Ismerete. A kOIBnbözó mozgások gyorsasá­gának ismeretében ne is kísérel­jünk olyan eseményeket fényké­pezni, melyhez gépünk zársebes­sége nem alkalmas. Labdarúgó- mérkőzéseken tapasztalhatjuk több szőr, hogy a kapu háta mögött kuporognak jószándékú amatőrök olyan gépekkel, melyek zársebes­sége 1/100 mp-nél növidebb expo­nálást nem tesz lehetővé. Függet­lenül attól, hogy ez anyagpocsé- kolás is, - de az illető hozzá nem értését is elárulja. A fentiek ismeretében már előre ki kell gondolatban választani azokat az alkalmas pillanatokat, melyek valóban érdemesek arra, hogy megörökítsék, mert át illető sportág szépségéből, Izgalmából a legtöbbet mutatják! Az egyes sportágakra szóló irány mutatást á legközelebbi közle­ményben ismertetjük. Méltóságteljes, megfontolt lassúsággal gördül ki a pécsi pályaudvarról a vonat, s aztán teljes gyorsvonatl sebességgel iramodik neki. ... Szomjas vagyok, beme­gyek az étkezőkocsiba, hogy megigyak egy kis szomjatoltó itait. Sört iszom. Mellettem kato­nák vacsoráznak. Mögöttük, az üvegfalon túl szerelmes­párok (vagy ifjú házasok?) töltik az időt jókedvűen. Ne- h-ern igen-igen jól esik a friss sör. nagyokat nyelek. — Hééél Hát te hogy kerülsz ide komám!? — hangzik fel mögöttem egy üdvrivalgás s azon nyomban tisztán meg tudom állapítani, hogy jól hát- b avertek valakit, anélkül, hogy odaneznék. a hátbavágás mindig, mindenhol ugyanezt a hanaot adja. akár jókedvéből, akár komolyan adta (vagy kanta) valaki, A hangos öröm­mel kurjantott kérdés viszont mindent meomagyarázott. Jó­barátok találkoztak. A rövid ké'dts-f el eletek is elűztek minden kételyt, ami esetleg /ei- mer<iihet.ctt volna bennem a vereherílés komolyságát ille­tően. — Hová mész? — Vdsdrheli/re. — fp? IVem szoktál te r>d.~ iámi! — MeoWvott a sógorom. — ''Tí a te sógorod ott? — Elnök. — Milyen elnök? — Téesz-elnök. — Nofene. Ez szép foglalko­zás. Nem is tudtam, hogy a te rokonságod is a „szocializmust építi". (Ez egy kissé ciniku­san hangzott, s ezért hátrafor­dultam, hogy megnézzem, ki- féle-miféle jó koma ez, aki >QV gúnyolódik.) — Nem csak azok te — én is azt építem! •— válaszolt a „koma" teljes komolysággal, pedig biztos voltam benne, hogy megértette a gúnyt ő is. — Te is? Hogyan építed? Téglával? ~ Azzal is. A múlt héten 1 eljénistállót építettünk. A ló­istállót nem építjük meg, mert jövőre már nem köll a ló, leg­feljebb egy kis trágyahordás­hoz, de ahhoz se soká, mert ha megkapjuk, az univerzális trakt... — Az anyádat! Te Jóska! Irtózatosan megörültem ne­ked, amikor, megláttalak, s azt hittem, neked is megvan még a hét holdad! Mindig jó gazda voltál, még lenénykorodban is, emlékszem rád! — Az vagyok én most is! •— Legény vagy? — Fcvét. Jó gazda. —■ Te? . ~~ En. Éppen oluan jó. mint te. Meg mint amilyen voltam s azelőtt. Te azt hiszed, hogy Mencszáz holdon nem lehetek olyan jó fTOírfn, mint hét hol­bíkfic! ** eln°k vagyok, te ... hétna csönd. Isznak. Ép­pen olyan nagyokat nyelnek, mint én az imént. Hallom. De se koccintás, se „egészséged­re!”, se semmi. Csak isznak. Leteszik a poharakat, s tovább hallgatnak. Zakatol a vonat, sebesen száguld a késő. esté­ben. Az ablakon át látni a távoli községek fényeit. Köze­lednek a fények, s egyszer- csak megállunk. Dombóvár állomásán szép esti világosság. Mindenütt ragyognak a lám­pák, s alattuk szépek, csino­sak a lányok, az asszonyok, ünneplő ruhában várják az ellenvonatot, hogy ők mag Pécs felé utazzanak ünnepi rokoni látogatóba. Akik Pest felé igyekszenek, már felszáll­tak, mire kinéztem. Mögöttem még együtt van­nak a jó barátok. Még mindig szótlanok, s újra isznak (Jó ez a sör!) — Hogy a ménkűbe lettél te elnök? — hallom az előbb harsogó jókedvvel kászönő „komát" most halkabban kér­dezősködni. — Megválasztottak. — Mikor? — Tegnap. — Egyhangúlag? — Egyhangúlag. — Hm. Hát akkor mondd meg nekem őszintén .,. hm ... jó olt? — Jó. — Nézd csak. Hm. Ismer­hetsz. Nem szoktam rosszat kívánni senkinek. Neked meg isten őrizz! Én mégis azt mondom, hogy nem lehet ott olyan nagyon jó. Látom, hogy némelyik téeszben még a ku­koricaszárat se takarították be. Hogy lehet akkor ott olyan jó az élet? — Be akarsz lépni, azért kérdezed? — ördögöt! Dehogy akarók! Én leszek a legutolsó Magyar- országon, aki téeszbe megy. hidd el nekem! Csak úgy. Csak kérdezem. — Fogadjunk, hogy belépsz te is! — Nem fogadok, de nem lépek be. — Akkor jó. Akkor minek vitatkozzunk ezen? Majd ha nagypapa leszek, s nyugdíjba megyek, kiülök a nagy diófa alá a hűvösre, pipálok, nézem a lányokat, hogy mennek a kútra vízért nevetve, akkor majd megírom neked, hogyan élek. Tavaly betegeskedtem egy kicsit, de sikerült rend be­jönnöm. A téesz beutalt szana­tóriumba, alig került néhány forintomba az egész. Most. már jól vagyok Szeretnek a tagok is. — Hm. Nyugdíj is lesz? — Na, ne tettesd magad. úou teszel, mintha nem tud­nád, hogy a téesz-tag nyug­díjat kap, ha megöregszik. A gróf úr is adott volna? Mit gondolsz? — Az nem adott volna. Mégis jobb most kívül, egyé­ninek. Megy a vonat. Folyik a be­szélgetés. Jóska, az egynapos elnök most már egyre ritkáb­ban szól. Barátja — aki „leg­utolsó lesz Magyarországon, aki téeszbe megy", mind sű­rűbben kérdezősködik: Mun­kaszervezés hogyan van „ott bent", mikor lát pénzt a téesz- tag, igaz-e, hogy majd beteg­ségi biztosítás is lesz, vagy hagy máris van-e, muszáj-e az asszonynak is dolgozni, mekkora lehet a háztáji föld, van-e adó vagy nincsen? — Ne faggass koma, ha még úgyis ráérsz, hiszen raj­tad kívül még igen sokan van­nak kívül a téeszen! Ha te le­szel az utolsó, aki belép, ak­kor még van időd. Nem sok, de van. Majd akkor megtu­dod. Én csak annak mondok el ilyeneket, aki nem utolsó akar lenni... Na, egészségedre. Igyuk ki, s menjünk, mindjárt benn vagyunk Pesten. A „koma" elhallgat. Hátranézek. A „koma” mélyen elgon­dolkodva ül az asztalnál, s nem indul. Erősen töpreng. Két ök­lére támasztja az illát, s gon­dolkodik. A vonatablakon át látni, hogy mindig sűrűbben érik egymást a közeledő város ap­ró fényei, s lassan-lassan egy­beolvadnak. S egyszeresük hl* fut a gyorsvonat a ki világoso­dott éjszakába. Gyért Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom