Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-29 / 24. szám

»CT. 3ANTJÄR 29. N A PLO 3 •• Otven traktor diadal útja ötven. traktor berreg a szent- lőrinci vasútállomás mellett. S mind dél felé fordul. Szemet gyönyörködtető, lelkesítő lát­vány! Eszébe jut az embernek, mit hallott a nyáron, hányszor mondták a jóindulatú aggódók, hogy rendben van, kell a szö­vetkezet, jó amit a párt és kor­mány csinál, de mi lesz gépek nélkül? Nem sietjük el a dol­gunkat? Szeretném idehívni ezeket az embereket, hogy nézzenek jól körül: itt a gép — tessék! És ez csak az első „eresztés“, több száz traktort kap még a megye ebben az évben; A Belorusz „testvére“ Ezt Jőzsa István elvtárs, a gépállomások megyei igazga­tója mondja, aki mint a mo­solyra derült szigorú apa, úgy sürög-forog a masinák között. Azután jelt ad az indulásra; A traktorosok a nyeregbe pat­tannak, aztán hajrá! — neki Szentlőrincnek; Megáll a forgalom a traktorosok tiszteletkörére. Az UTOS traktor — ez a márkája — 45 lóerőt rejt ma­gában. Szánt, arat, tárcsáz és csépel — mindent megtesz, ami az univerzális erőgéptől elvárható. Különben — minek is szaporítsam a szót — az UTOS a szovjet Belorusz test­vére, a Beloruszt pedig min­den traktoros megismerte és megszerette; Királyegyháza, Gilvánfa, Magyarmecske:;; A parasztok mindenütt kifutnak az utcára és meglepve néznek a kereke­ken guruló négy és félmillió után. (Ennyibe került az ötven traktor). Valóságos diadalút ez a menet; Román munkások küldíék Az egyik traktoros búcsút int a kapuban álldogáló szőke lánynak, azután rákapcsol a gázra. Elmosolygunk. Magas .kucsmát visel, mint az erdé­Megérkezik Sellyére a traktorkaravan. Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a párt és kormány megígérte, hogy új gépek ez­reivel árasztják el a magyar mezőgazdaságot. Csak ebben az évben tízezret kap a ma­gyar falu. Ezután a termelő­szövetkezeti mozgalom bara­nyai sikereit ismertette. A me­gye dolgozó parasztságának nagyobb része a közös gazdál­kodás útjára lépett, a sellyei és szigetvári járásban már győzött a nagyüzem. Ezért in­dokolt, hogy ezek a járások részesüljenek az első traktor- szállítmányból . — Amikor átadom a húsz gépet — folytatta Palkó elv­társ — arra kérem a gépállo­más dolgozóit: kíméljék és gondozzák mind. Segítsenek velük a járás új útra lépett parasztságának. És segítsenek jó szóval is, hogy az Ormánság lakossága minél előbb megte­remthesse magának azt, amit kíván, s amiért szövetkezett: a jobb életet; Palkó elvtárs szaval után Csokona József elvtárs, a já­rási tanács elnöke átvette a gépeket. A traktorkaraván út­ja ezzel kettévált: húsz beka­nyarodott a sellyei gépállomás­ra, harminc pedig tovább gör­dült Szigetvár irányába; ben a kél vontatókocsibol álló díszemelvénnyel; Az emelvényen Egri Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első^ titkára, és a járás vezetői Egri elvtárs rövid beszédet mond: — Elvtársak! Munkásosztá­lyunk évek óta dolgozik azért, hogy ez a járás — mint min­den járás — dolgozó paraszt­sága a jobb létet jelentő ter­melőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépjen. Itt a nagy pil­lanat, a szigetvári járásban ez már befejeződött, ezek a trak­torok már csak t6z-földön szán­tanak; — Ez a harminc traktor bi­zonysága annak, hogy a párt és kormány, mint eddig is, ez­után is támogatni akarja a termelőszövetkezeteket. Már az első lépéseknél ott áll az új tsz-ek mellett. — Nem azt mondjuk ezzel, hogy könnyű lesz. Most nem tíz és tizenöt, hanem sok száz, vagy több mint ezer hold mé­reteiben kell gondolkodni. De az olyan ügy, mint a ter­melőszövetkezetek felvirágoz­tatása, nagyon megéri a fárad­ságot! Egri elvtárs ezután felhívta az egybegyűltek figyelmét, hogy használják ki a nagy­üzem teremtette lehetőségeket, dolgozzanak szorgalmasan és becsülettel; Sok sikert és jó munkát kívánt a traktorosok­nak, és átadta a gépeket Mo­nostori János elvtársnak, a szigetvári gépállomás megbí­zott igazgatójának; Magyar László Több mint háromezren tanulnak a széntröszt tanfolyamain 105 ezer forint szakoktatásra Ebben az évben is — hasonlóan az elmúlt évekhez, igen sok szakmai tanfolyamot szerveznek a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt üzemeiben. Az el­múlt évek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a szaktanfo­lyamok igen hasznosan segí­tik elő a dolgozók szakmai képzettségének emelését és így közvetett módon a terme­lés, a termelékenység fokozá­sát. Az idei szakoktatási terv szerint a fő súly a segédváj ári tanfolyamokra és a baleset­elhárító oktatásokra jut. Vala­mennyi bányaüzemnél szervez­nek segédvájárképző tanfolya­mot, és a tervek szerint tíz tanfolyamon háromszáz új se­gédvájárt képeznek ki az év végéig. Az első tanfolyamok elsején indulnak a vasasi bá­nyaüzemben. A balesetelhárító tanfolya­mon több mint kétezer dolgozó vesz majd részt. A nagy szám következik abból, hogy a tan folyam kötelező jellegű. Min­den újonnan felvett dolgozó­nak, a felvételtől számított hal hónapon belül el kell végeznie ezt a tanfolyamot, és öt éven ként ismételten le kell vizs­gázni a tanfolyam anyagából összesen hetven ilyen tanfo lyamot indítanak az év során A külszíni munkásoknak ti­zenhat, a csilléseknek huszon­négy, a vájároknak pedig húsz óra időtartamú tanfolyamot szerveznek. Kilencvenen vesznek majd részt a mentőtanfolyamokon Az első tanfolyam már folyik és tizenhatodikén fejeződik be Pécs bányán. A műszaki közép­kaderek rendszeres to­vábbképzését szolgáló műsza­ki továbbképző tanfolyamokon 240 fő vesz majd részt. Ezen a fokom a körletvezetők, akná­Bcsxéttyeiís 1/flOHÍefuc de ta BcudAotUúeuet A Nádor kávéházban ülünk egymással szemben, mint egy­szerű vendégek, Monique de la Burchollerie és én. Sötét, kockás ruhát hord és egész lénye olyan egyszerű, amilyen csak igazi nagy művész lehet. Azzal a kedves, közvetlen báj­jal beszél s mosolyog, ami olyannyira jellemző a fran­ciákra, a nőkre különösen. Meg sem várja, amíg kér­désekkel fordulok hozzá, meg­hatott hangon kezd beszélni: — Kérem, tolmácsolják há­lás köszönetemet a pécsi ta­nácsnak, amiért gépkocsit bo­csátott rendelkezésemre, hogy megnézhessem a várost. Sehol másutt nem fogadtak olyan barátságosan, olyan őszinte örömmel, mint Pécsett. Na­gyon, nagyon hálás vagyok. — Ha már erről beszélünk, engedje meg, hogy megkérdez­zem, milyennek látja a mi va­rosunkat ? — Gyönyörű, csodálatos — feleli elragadtatottan. — Meg­csodáltam a régi város ren­geteg műemlékét, de — meg­bocsássanak — nekem az új városrész, az új-mecsekaljai rész tetszett a legjobban. Mo­dem, tiszta, szellős, szép ■— nagyvárosias. Kérdésünkre, milyennek is­merte meg a pécsi közönséget, mondotta: — - Meglepett, hogy ebben a vidéki városban mennyire is­merik, értik és szeretik a ze­nét. Ma esti koncertemen pél­dául olyan darabokat is be­mutattam modem spanyol szonátákat —, amelyeltet önök még nem hallhattak és öröm­mel éreztem, hogy megértik és tetszésüket váltották ki ezek a művek. Nagyon meg­lepett, hogy ebben a viszony­lag kis városban egyetlen este rendeztek egy ilyen hangver­senyt, egy balettestet és egy könnyűzenei műsort a Holéczy- együttessel és mindhárom ren­dezvény telt házzal futott. — Ne felejtse el megírni, hogy nagyon szeretem azokat a fiatalokat, akik zenét tanul­nak. Ha lenne időm rá, holnap az ő számukra adnék egy kü­lön, ingyenes hangversenyt! — Kőrútjának mik a to­vábbi állornásai? — Magyarországi hangver­seny köm tamnak ez a pécsi volt a befejezése. Pesten 28-án még játsszam a televízióban, azután hazamegyek Párizsba, majd onnan hathetes körútra Afrikába, ahol 30 hangver­senyt adok. Azzal búcsúztunk el, hogy a művésznő, ha rajta múlik, visszatérne még közénk szíve­sen, de így sem. felejti el soha Pécset, a pécsieket, mi pedig további sok sikert és nagy mű­vészi teljesítményeket kíván­tunk Monique de la Bruchollé- rie zongoraművésznőnek, akit egyetlen este szivébe zárt a város zenekedvelő és zenesze­rető közönsége. Eszéki Frigyes szók, lőmesterek, felvigyázók és a napszinti üzemek műve­zetői vesznek részt. Többfajta gépkezelő tanfo- yam indul az év során. A vil- .amos gépkezelők kiképzésére öt tanfolyamot indítanak Két tanfolyamon a szállítóképkeze­lőket képezik ki. Három tan­folyam indul a diesel-mozdony vezetők számára, kéMcét tan­folyam pedig a légmozdony­vezetők, illetve az akkumulá­toros mozdonyok vezetői ki­képzésére. Külön tanfolyamon képezik ki a villamos telepek, trafóállomások kezelőit és új­donságként jelentkezik a kötél- pályakezelöi tanfolyam, ahol az új kötélpályák üzembehe­lyezéséig képezik ki a kezelő személyzetet. Három tanfolyam indul . a vasipari munkásak továbbkép­zésére. Itt a múlt évihez vi­szonyítva jelentősen megnöve­kedett tananyaggal kell majd a tanfolyam részvevőinek- megbirkózniuk. A tanfolyamok óraszáma is felemelkedett har­mincról hetvenre; Ezeken kívül három villany- szerelő továbbképző, két bá- nyafúrómester-képző és Újhe­gyen egy ív- és lánghegesztő tanfolyam indul majd. A tanfolyamokon összesen 3100—3200 dolgozó vesz majd részt A tanfolyamok szerve­zésére, az óra- és vizsgadíjak­ra 105 ezer forintot költ ebben az évben a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt A szakmai továbbképző-tan­folyamokon kívül sokan tanul­nak a különböző technikumo­kon és egyetemeken is a tröszt dolgozói közül; A Bányaipari Techni­kum esti tagozatán harminc­öt fő tanul, a levelező tagoza­ton pedig hat. Közgazdasági Technikumba négy adminisztra tív dolgozó jár, hatan pedig a Gépipari Technikumban ta­nulnak, közülük hárman a vil­lamos szakon. A műszakiak, illetve az adminisztratív dol­gozók közül öten tanulnak egyetemén. Ketten a műszaki egyetem bányamérnöki karán, egy-egy fő a műegyetem gé­pész-, illetve villamosmérnöki karán, egy dolgozó pedig a közgazdasági egyetemen tanul; A tröszt egyik mérnöke pedig az aspirantúrát végzi, jelenleg disszertációja megvédésére ké­szül; A tervek arra mutatnak, hogy az idei év, mint oktatási év, 'bő programot ölel fel. biz­tosítja, hogy tovább emelked­jen a dolgozók és műszaki ve­zetők szakértelme, tudása a pécsi bányaüzemeknél; Ötven holdról félmillió Ft bevétel • f ... Szederkényben lesz a megye legkorszerűbb tsz-kertészete Palkó Sándor elvtárs rövid beszédet mondott Sellyén. Egri Gyula elvtárs: A párt és kormány ezután is segít Este fél hat. Egyre többen Kyúlnek a szigetvári gépállo­más előtti hómezőre. Minden *zem a vasúti átjárót vizsgál­ja. Ott kell megjelennie az el- 16 traktornak* Végre előbukkan az első két piros szem. A lámpafűzér las­san kúszik és befordul a zöld fenyőfaággal ékesített díszka­pun; Azután sorbaállaak. szem­Felengedett az idő, újra pu­hák, hajlékonyak a barnás­zöld dohánylevelek. Fürge asz- szonykezek simogatják, válo­gatják külön az első osztályú és külön a gyengébb minősé­gű leveleket, amiből szeren­csére nem sok van, mert az idén jól sikerült a dohány itt a szederkényi Karasica Gyön­gye Termelőszövetkezetben. Hetven mázsát már január el­sejéig leszállítottak a beváltó­nak. De aztán jött a nagy hi­deg, a levelek is átfagytak, törékenyek lettek, abba kellett hagyni a munkát. Azért igyekeznek most ügy az asszonyok itt a tsz sport termében — ebben férnek el a legtöbben —, hogy behozzák a lemaradást, mert úgy vélik, visszajöhet még a tél, s addig 50 mázsa dohányt kell még át- válogatniok. De a sietségnek más oka is van. Még néhány nap és itt a február s ez már a tavaszi előkészületek hónap­ja. A tsz. asszonyainak, lányai­nak meg különösen gyorsan kitavaszodik az idén. ötven holdas zöldségkertészetet állít be a tsz ez évben és a ker­tészkedés elsősorban női mun­ka. ötven holdat palántázni, megkapálni, a termést leszed­ni, ez bizony nem kis feladat. Hardi József agronómus azonban derűlátó. S az elmúlt év sikere láttán joggal lehet az. A tsz-iroda falán egy kis párkányon ott díszeleg az ezüst serleg és mellette a díszokle­vél, melyet kiváló minőségi zöldségeikért kaptak ősszel az Országos Mezőgazdasági Kiál­lításon. Pedig első éves tsz volt tavaly a Karasica Gyöngye, de holdanként 160 mázsás paradi- csomtermésüknek és jó mi­nőségű zöldpaprikájának híre az egész országban elterjedt. Hardi József az idei évtől még nagyobb sikereket vár. Talán nem lesz annyi eső, mint ta­valy volt, de az se baj. A most épülő 120 méter hosszú víztá­rolót feltöltik a Karasica vizé­vel és állott vízzel fogják ön­tözni egész nyáron át a zöld­ségfélét. — Nem titkolom, hogy szív­ügyem a kertészet — mondja Hardi József és örömmel be­szél a régi terveiről, amelyek most sorra valóra válnak. — Igazi nagyüzemi kertészet lesz ez a szederkényi, az idén csak 50, de jövőre már 100 holdas. Modem alagcsöves esőztető öntöző berendezései hálózzák be a területet. Már február elején megkezdik a csövek földbe süllyesztését. Ugyan­csak februárban nyolc hollan­di ágyat és egy nagy 2,80x20 méteres palántaszaporító házat építenek, a hónap végén pedig megindítják az üzemet. — A kinti munkákban sem lesz fennakadás — mondja az agronómus. — Még december­ben vásároltunk egy Maul­wurf kerti traktort, amellyel a talajelőkészítésen, vetésen és még sok egyében kívül a pa­lántázást is elvégezhetjük. így meggyorsítjuk és főleg meg- könnyítjük a kertészeti brigád, az asszonyok munkáját. A tsz gépesített nagyüzemi kertészetének híre már Buda­pestre is eljutott A Kertészeti Főiskola Talajtani Tanszéke irányítása alatt álló kertészeti munkaközösség javaslatára a tsz új, hazánkban még ki nem próbált eljárásokkal, és uj nö­vényvédő szerekkel - ísérletet állít be. A kísérlet célja a kül­földön jól bevált új módszerek és vegyszerek kipróbálása, miként felelnek meg a hazai viszonyok között A fő eél persze az áruterme­lés. A Karasica Gyöngye Tsz ebben az évben 360 mázsa pa­radicsomot, 720 mázsa zöld­paprikát, 650 mázsa káposztát, 40 000 csomó retket, 160 mázsa sárgarépát és petrezselymet fog többek közt megtermelni, és abból több mint félmillió forint jövedelme származik. A tsz vezetői megegyeztek a MEK-kel, hogy friss termé­nyeiket saját teherautójukon, közvetlenül a fogyasztókhoz azaz Pécsett a III. kerületben kijelölt zöldségboltba fogják folyamatosan szállítani. A zöldségbolt táblájára pedig fel­írják: „Itt a szederkényi Ka­rasica Gyöngye Tsz áruja kap­ható”. Jövőre pedig ha a ker­tészet 100 holdra bővül, saját boltot nyitnak Pécsett, ahol karácsonykor friss salátát, tél végén primőr paradicsomot, paprikát, retket árulnak, nyá­rom pedig sok olcsó és friss zöldségfélét. — BlU-> lyiek; Már Órásul Sitalinban érezzük magunkat, az égigérő brassói hegyek között. A ma­sinák ugyanis ott készültek. Román munkások küldték a gépeket, abból az országból, amelyet olyan sokat gyaláztak a múltban a magyar urak. Ha most itt lennének, megláthat­nák, mire képes egy nép, ha a maga ura; De már itt vagyunk Sellyén, a zajos főtéren. Izgatott vára­kozás moraja zúg az emberei* között; Itt vannak a járási pártbizottság és tanács vezetői, a kíváncsiskodók és természe­tesen a traktorosok. Úgy, ahogy a műhelyben dolgoztak: olajosán, kormosán; Kíván­csian meresztgetik a szemüket: vajon milyenek lesznek a gé­pek? Már itt állnak mind. Halkan jár a motor, feltűnik a tömeg­ben Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke. Feláll az egyik traktorra és rövid be­szédet mond a nagyszámú hall­gatóságnak: Palkó Sándor elvtárs: Becsüljék meg a gépeket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom