Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 21. szám

1966. JANTJÄR 26. NAPLÓ Két német állam A Szovjetunió öt évvel ezelőtt megszüntette a hadiállapotot Németországgal A Szovjetunió következetes békepolitikájának egyik kima­gasló pontja a Németországgal való hadiállapot öt esztendővel ezelőtt, 1955. január 25-én va­ló megszüntetése volt. Ahhoz, hogy a nemzetközi kapcsolatok e fontos fordulópontjának je­lentőségét kellőképpen értékel­jük, ismernünk kell mind az előzményeket, mind pedig azt, ami utána következettj A Harmadik Birodalom ösz- szeomlása, Németország fegy­verletétele és a hadiállapot megszüntetése között lezajlott évtized fordulatokban gazdag időszak. Főjellegzetessége a szocialista rendszerben élő népek hatalmas táborának meg erősödése, a kapitalista nagyha­talmak közötti ellentétek ki­éleződése, a gyarmatosító rend­szer folyamatos felmorzsoló­dása és nem utolsó helyen Né­metország európai viszonylat­ban is súlyos gazdasági és po­litikai következményekkel já­ró kettéhasadása, A győztes hatalmak a berli­ni, Németországot négy övezet­re tagoló egyezmény megköté­sevei elindultak a világbékét veszélyeztető európai tűzfészek felszámolásának útján. A pots­dami értekezleten meghozták a hieleri fasizmus, a német ha­diipar felszámolásához, a had­sereg lefegyverzéséhez, a bé­kés termelésre való átmenet­hez szükséges intézkedéseket. Németországban ezzel megin­dult az élet. Az újjáéledő ter­meléssel újjáéledt a tőkés ver­seny is. Vele az érdekellenté­tek is felszínre kerültek. Meg­kezdődött a nagyhatalmak kés­hegyre menő harca a német piacért, a német iparért Ez szükségszerűen a potsdami ér­tekezleten leszögezett élvek feladásához és azt követően az angol—amerikai övezet egye­sítéséhez (1046. dec. 2.) veze­tett. A francia övezet 1949. áp­rilis 26-án csatlakozott. Az ellentétek ezzel az intézkedés­sel sem szűntek meg. A bajon a tőkés közgazdászok és a nyu­gati államférfiak véleménye szerint — csakis a „független“ nyugatnémet állam létrehozá­sa segíthet; Az önálló nyugatnémet áliam gondolata már a külügyminisz­terek londoni konferenciáján — 1947. november — felme­rült. A mellésikerült konfe­rencián, melynek főgondja a Ruhr-medence kérdésének ren­dezése volt, nyilvánvaló lett, hogy a nyugati hatalmakat egymástól elválasztó ellentéte­ket aligha lehet kiküszöbölni. A szuverén nyugatnémet ál­lam létrehívását már ekkor az egyetlen elfogadható megoldás­nak tartották. A terv rövidesen megvalósult. Bonnban 1949. szeptember 12-én államelnö­köt választottak és a nyugati’ hatalmak támogatásával még- abkították a Német Szövetségi Köztársaságot. Erre a keleti zóna a ba-áti Szovjetunió támogatásával szintén függetlennek nyilvá­nította magát. Berlinben 1943. október 7-én kikiáltották a Ne­met Demokratikus Köztársasá­got. Németország kettészaka­dása ezzel befejeződött. A Szovjetunió következete­sen tóvoltartotta magát a nyu­gati hatalmak Németországért folytatott kapitalista érdekek sugallta harcától. Már az 1948. februárban Londonban ülésező hathatalmi konferencián elle­nezte Németországnak a Mar- schall-tervbe való bevonását és kivált a Négyhatalmi Ellen­őrző Bizottságból (1948. már cius 20.), mire ez magától fel­oszlott. A nyugatnémet pénz­reform (1948. június 18.) gaz dasági hatását pedig azzal el­lensúlyozta, hogy az akkor még védnöksége alatt álló ke­leti rónában bevezette a keleti márkát (1948. június 22.); A bonni állam Adenauer és uszálya jóvoltából a nyugati hatalmak befolyása alá, a mo­nopolista nagytőke karmaiba került. Ezzel kezdetét vette Nyugat-Németország felfegy­verzése, a német militarizmus és nyomában a német fasiz­mus újjáéledése. A tőkés ha­talmak az 1952. május 26-án megkötött bonni szerződésben elismerték Nyugat-Németor­szág teljes szuverénitását, majd egy nappal később Bonn bevonásával megalakították az „Európai Védelmi Közösséget“. Két év múlva (1954. okt. 23.) létre hívták a „Nyugat-Európai Uniót“. Ugyanezen a napon a bonni állam tagja lett a NATO-nak* A Német Demokratikus Köz­társaság fejlődése ezzel szem­ben a szocialista állam- és gazdasági rendszer jegyében alakult. Az új állam fokozato­san bekapcsolódott a szocia­lista tábor szervezeteibe és egyre aktívabban részt vett azok produktív munkájában. A megszállási rendszer és egyéb átmeneti jellegű korlá­tozások 1950. szeptember 30- án a szovjet kormány elhatá­rozásából megszűntek, a Német Demokratikus Köztársaságot felvették a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa (KGST) kötelékébe. A baráti szovjet kormány 1954. március 24-i nyilatkoza­tában elismerte a kelet-német állam teljes szuverénitását, lé­nyegesen enyhítette a háborús jóvátétel feltételeit. A kezelé­sében lévő 66 német üzemet már 1952. április 28-án vissza­adta. Az NDK, alighogy ennek gazdasági előfeltételei adva vol tak, rátért a tervgazdálkodás útjára. Ezzel megindult a há­rom és ötéves terv végrehajtása és a szocializmus alapjainak lefektetése. A felszabadult kelet-német nép, miután a Szovjetunió megszüntette a háborús állapotot, végleg fel­számolta a tragikus múlt ma­radványait és a világbéke meg­őrzése, a békés építőmunka számottevő tényezője lett. • A hadiállapot megszüntetése után az NDK 1955. május 14- én csatlakozott a varsói-szerző­dést megkötő és ezzel az Észak- atlanti-tömb (Bonn is tagja volt) esetleges támadása ellen védekező szocialista államokhoz és 1955. szeptember 21-én (a Moszkvai-szerződésben) szabá­lyozta a szuverénitását elismerő baráti Szovjetunióval való kapcsolatát. Az NDK nemcsak nem zár­kózott el a bonni állam elől, hanem mindenkor a német egység helyreállításán fárado­zott. Persze eredmény nó’kül. A Berlini-konferencia (1954, Eden- és Molotov-terv), vala­mint a Genfi-konferencia (1955, a NATO és a Varsó Szerződés megszüntetésének terve) szintén meddőnek bizo­nyult. A tőkés hatalmakra tá- maszkadó Adenauer-klikk me­reven elzárkózott minden egye sítési javaslat elől és fanati­kusan ragaszkodott a két né­met állam egymáshoz való kö­zeledését meghiúsító NATO- tagsághoz. Adenauer és uszálya a leg­újabban felmerült két állam közötti szövetség gondolatát is elveti és konok makacssággal folytatja a vllágbékét veszé­lyeztető politikáját. Dr. W. I. Szombaton este hat órakor az újmecsekaíljai KlSZ-szer- vezet névadó ünnepséget tar­tott. A fiatalok elhatározták, hogy szervezetüket Steinmetz Miklósról, a pécsi származású hős szovjet parlamenterről, ne­vezik el. Baráth László KISZ-titkár megnyitó beszédében ismertet­te KISZ-szervezetük munká­ját, majd Steinmetz kapitány­ról szólt. — Steinmetz kapitányt vá­lasztottuk névadónknak — mondta. — Példaképünknek tekintjük a hős szovjet parla­mentert. Mindig hűek akarunk maradni nevéhez és emlékét örökké megőrizzük. Az ünnepségre meghívták dr. Steinmetz Endre elvtársa’ Steinmetz kapitány unoka­bátyját is az újmecsekalja' fiatalok. Steinmetz elvtárs be­szélt az egybegyűlteknek hő.« unokaöccséről. A kedves ünnepség után a Steinmetz Miklósról elnevezett KISZ-alapszervezet fiataljai a meghívott párt- és tömeg­szervezeti vezetők a késő esti órákig együtt maradtak. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Major Tamás szín­művésznek, a Nemzeti Szín­ház igazgatójának — 50. szü­letésnapja alkalmából — mű­vészi munkásságának 30. és 15. éves igazgatói működésének elismeréséül a Munika Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetést Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál e- len volt Kállai Gyula, a ma­gyar forradalmi munkás-par raszt kormány elnökének első helyettese. Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára és Kristóf István, á Népköztár aság Elnöki Ta­nácsának titkára. írók és diákok találkozója A Nagy Lajos Gimnázium Diákotthonában szombaton ivn daimi estet tartottal!. Mészái Ferenc „Omlás“ című elbeszé­léséről, Pákolitz István „Au­tóból“, „Tekercs“ és „Nem múlik el...“ című költemé­nyeiről beszélt a diákoknak, válaszolva a művekkel kapcso­latos kérdésekre. Élmény volt ez a találkozás. De mint az események króni­kása elfojtom lelkesedésemet, az irodalmi est hallatán fa­kadt érzéseimet, gondolatai­mat, és inkább a tényéknél maradok. A tény pedig az, hogy ez volt a mintegy másfél száz diák számára az a ritka alka­lom, amikor közvetlenül talál­koztak író-költő emberrel, vagyis az irodalommal, és kaptak őszinte választ az iro­dalmi alkotómunka titokzatos­nak tűnő, s épp ezért az ifjú­ságot izgató és érdeklő folya­matáról. Nos, az erről elhangzottak közül lássunk egyet-mást. Az „Omlás” főalakja, az öreg bányász meghal. De ez az iro­dalmi halál más, mint a való életben. írói értelemben több annál, általános figyelmeztetés a munkás bizalmatlan, csak rosszindulatot föltételező, kon­zervatív magatartása az értel­miséggel szemben tragédiához vezethet. Ezzel függ össze az elbeszélésnek ez a mondata is: „Van valami, ami a sújtólég­nél is veszélyesebb.” Ez az em­lített káros magatartás krtiti- kája. Hiszen a bizalmatlan, szektás magatartásának sokkal több ember vallja kárát, tehát társadalmilag veszélyesebb a sújtólégnél. Az elbeszélés te­hát a munkáság és értelmiség elvtársi, szövetséges együtt­működésének fontosságára fi­gyelmeztet a szocializmus meg valósítása érdekében. Nekem úgy tűnt, hogy a költészet iránt nagyobb a diá­kok érdeklődése, és Pákolitz István ki is elégítette ezt. Be­szélt arról, hogy mindhárom verset való élmény alapján ír­ta. Inkább érzelmi típusú köl­tő, akinek látnia, hallania kell valamit, hogy írhasson. Az él­mény magját felírja cédulára, s aztán bizonyos idő múltán érlelődik verssé. Az „Autóból” élménye a felsőszentmártoni országúton született, s a köl­tő azoknak ajánlja a verset, Magyar várak, halasi csipkék, képzőművészeti alkotások bélyegeken A Posta a múlt évben tizen­egy bélyegsorozatot és több al­kalmi emlékbélyeget adott ki. A tervtől eltérően a holdrakéta felbocsátása, a távközlési mi­niszterek berlini konferenciá­ja és a Nemzetközi Filateliai Szövetség konferenciája alkal­mából is nyomattak új bélye­geket. Az év végéig kilenc bélyeg­sorozatot hoznak forgalomba, közülük többet részletekben. Az év első bélyege az új for­galmi sorozat lesz, amelynek egyes értékel magyar várakat, többek között a sümegi, a di­ósgyőri, a sárospataki és a kő­szegi várakat ábrázolják. Vi­lágviszonylatban is egyedülál­ló kezdeményezése a Postának a halasi csipképet ábrázoló bé­lyegsorozata. A híres, emberek arcképeit ábrázoló bélyegsoro­zatot több részletben, külön­böző események alkalmából ad ják ki. így többek között a nőnapra Klara Zetkin és Há mán Kató, a martonvásári Beethoven emlékünnepségekre a nagy zeneköltő, a szegedi szabadtéri játékokra pedig Móra Ferenc arcképét ábrázoló bélyegeket készítenek. A sport bélyegek kedvelőinek örömére az olimpia alkalmából külön adják ki a téli és a nyári olim­piai sorozatot. Ugyancsak kü­lönleges bélyegnek ígérkezik a nagy magyar mesterek képző- művészeti alkotásainak alap­ján készülő bélyegsorozat, amelynek egyes értékein a művész és leghíresebb alkotá­sa látható majd. Végül a ta­valyinak a folytatásaként de­cemberben ismét kiadják a mese bélyegsorozatot akiktől a múlt mostoha sorsa megtagadta, hogy autóba ülje­nek, de ma már ez együttjár a pozíciójukkal, vagy saját autójuk is van. A vers intése az, hogy a kényelmes autóban is azok maradjunk, akik vol­tunk, s munkás szemlélettel nézzük fizikai munkát végző, izzadó társunkat, akár férfi az akár nő. Gondolatban sem csalhatod meg azokat, akikből lettél. A vers lejtése, jambi- kus. melynek pergése jobban érzékelteti az autós tempót. De a verselés módja ezesetben nem előre elhatározott, inkább utólagos ellenőrzéskor vált jambikussá. Pákolitz István költői esz­ményképeiről ezt mondta: Pe­tőfit srókimondásáért szereti, Adyt széles költői skálájáért, József Attilát munkás témái­ért és zseniális költői fegyel­mezettségéért. Juhász Gyulá­hoz őszies borongása miatt ér­zi magát közelállónak. Taná­csai ifjú verselőknek: aki sze­relmes verssel kezdi a vers­írást, az többnyire korán abba is hagyja, főleg ha a lány is elhagyja. Tehát komolyabb té­mával is próbálkozzanak a kéz dők. A megírt vers nem min­dig kész, jó azt gyakran elő­venni, mert a javítás sokszor használ. Olvassanak sokat a fiatal verselők, főleg költemé­nyeket, de ne akárhogy. A fő kérdés, mit és miről ír az ol­vasott költő, majd a formai elvek vizsgálata oly szempont, ból, hogy mint szolgálják a vers tartalmát. A fiatalok túl­zott költői öntudatánál szebb a szerénység. W. V. (Bútráiiíj a kreelihen Az ÉM 45. sz. All. Építőipa­ri V. Bp. VI.. Szív utca 60. kőműves és ácstanulókat vesz fel. Jelentkezhet az a 14—17 életév közötti fiatal, aki a VIII. általános iskolát elvégezte. Teljes ellátás és szállás biztosítva, sport és kulturális lehetőséggel. Je­lentkezés írásban, vagy sze­mélyesen a fenti cím alat* Bővebb felviláeosítást a je­lentkezéskor adunk. 21 ta Rózsáné és rájött, hogy csalja az urát... És ekkor hetvenhét hiú ki­rályné földhöz vágta bűvös tükrét és rátaposott, hogy tör­jön ízzé, porrá. De a tükör nem. tört össze, mert papírból készült. 23 B/5-ös íven, kar­tonkötésben, á 23.— Ft. Külön­ben, ha összetörik, sem lett volna baj, mert jegy nélkül kapható minden könyvesbolt­ban. Természetesen ez is mind csak mese. Az is csak mese, hogy Boldizsár darabokra tép­te és felfalta az írót, az is. hogy Limai borba áztatván, bánatát sörösflaskával verte fejbe, s hogy Rózsáné azóta csak házon kívül mer talál­kozni a szeretőivel. Manapság már igazán nem történhetnek ilyesmik, öntudatos emberek olvassák szocialista irodal­munk műremekeit és lelkesen szállnak síkra az igazság mel­lett, még akkor is, ha nekik kellemetlen. Olyasmit fel sem lehet tételezni, el sem lehet, hinni, hogy egy regénytől va­lakik megsértődjenek, valakik felháborodjanak, valakik ne­tán ne örülnének az építő kri­tikának. Hogy akkor miért írtam ezt az egészet? Tudja fene,., talán mégis... Odakinn, a Mohai országút mentén, a záptojásillatú ke­ményítőgyárral szemben ta­lán akadnak, akik jobban tud­ják. MéflBáiw fWM A hiú királyné elővette bű­vös tükrét: Mondd meg nekem édes tükröcském, Van-e a világon szebb, mint én? A tükjir mézes hangon hí­zelgett: ó, te vagy a legrslegszebb, Nálad nincsen, nem is volt szebb." Valahogy ‘ÖV- De aztán, mi jutott eszébe annak a tükör­nek, mi nem, egyszeresük megmondta az igazat. Högy Hófehérke szebb és a hiú ki­rálynőnek szarkalábak környe­zik a szemét, bibircsókok 0 szája sarkát... Ne is szapo­rítsuk a szót: olyan, amilyen. Hát ezt aztán már nem bírta ki a hiú királyné. Hófehérke­nek már nem ■ tudott ártani, végül a tükrét törte össze és megpukkadt. No jó, ez mese. A valóság­ban az történt, hogy Limainé, a Mohai országút 76/b. H. emelet 6-ból (az a bizonyos kastély a keményítőgyárral szemben, ahol naphosszat leng a légben a zápult gázszag) a városban járva vett egy érde­kes könyvet. Jól eldugta a sza­tyor fenekére, nehogy meg­szólják a szomszédasszonyok. mert hogy jön ahhoz egy tisz­tességes asszony, hogy regényt olvasson. Gondolta, majd es­ténként belekukucskál, mart azt mondják, az ő kreclijük­ről írta valaki. De oe-hie volt, férje, az őrmester íÍjhalászta■ — Piha — üvöltötte — ilyen vackokra költöd « keserve*« keresett pénzemet, mikor eb­be a demokráciában még tisz­tességesen jól se lakhat a sze­gény ember! Ezzel a könyvet kihajította a szemetes kisznibe, jómaga meg behajintott három tál töltöttkáposztát, huszonöt tú­róspalacsintát, rá két pint hegymegi kadart, s átballagott a Hétfiaskóba, hogy most mar harapjon is valamit, mert kell a kondíció az Észterhoz, akt felesége ugyan a guove Rozsá­nak,' de kinek mi köze hozzá­ja. Szerencsére megtalálta az angolkóros Aranka. __ Ide süssetek — szőtt a kö réje gyűlt gyerekeknek —, hogy ebben mik vannak. Ezzel gyorsan felolvasta nekik a regényt, amiben iaz volt, hogy a Hajnal kombink­ban fogadta a MMfsek csa­ládját., utánuk hajította a jegy gyűrűjét és elment az Ördög­árokba Ferivel csókolozni, de aztán annyira unta a banánt, hogy inkább elment téglát malte rozni. _ A Laci kappanhangon rö­högött rajta, de az egeszet ki­hallgatta Kokas, a házmester és másnap kora reggel így szólt Kolosáénak: — Nahát, hogy mik vannak! Erről a Bőrkéről igazán nem hittem volna ... ■ Mit? — Mit, mit... hát benne van abban a könyvben... no, benne van.... Ettől kezdve az egész krecli a könyvre vadászott. Volt, aki hármat vett, mert az öreg Ke­lemen hallgatta a „rövid hí­reket" és abban az volt, hogy holnap talán már csak jegyre lesz kapható. Boldizsár Imre is vett, Este elővette. Olvasta. Előbb csak muszájból; mert <5 élenjáró ember, neki ismerni kell azt, amiről annyit beszélnek. Az­tán belemelegedett. — Bhhuk — csuklóit meg egyszerre a nevethetnéktől. — Mi az szivecském, csuk- lasz? — kérdezte a felesége: — Igyál egy pohár hideg vi­zet! Boldizsár ivott, de aztán me­gint csuklóit és megint, a vé­gén meg már úgy rázta á ka­cagás. hogy recsegett a karos­szék. — No de szivecském, hát mi van abban a könyvben? — Hogy mi? Olvasd csak el! Benne van ebben az a leövér disznó, a Limai, meg a kis 0 őr ties Solt, az a kis alamuszi Ferenczi Anikó, meg mind. De még hogy meg vannak írva! Tisztára rájuk ismerek. Ferencziné is olvasta, rög­tön ráismert Kokasékra. Sol- tékra, Limaiékra, Rózsáékra, BokKcttMfcM. Kokas tlokvaa­ta, ráismert Ferencziékre, Sol- tékra, Limaiékra, Rózsáikra, Boldizsárékra. Solt olvasta, rá­ismert Ferencziékre, Kokasék­ra, Limaiékra, Rózsáikra... így. • És eddig nem is volt baj. Hanem Limai egyszer, négy pint bor után nem bírta már tartani a száját és ujjal mu­togatott Kolosra: — Az ott az a pipogya alak a könyvből, akinek a diplomás lánya malteroslánynak ment, merthogy hajtotta a vére. Kolos dühbe gurult. — Mit dumál, maga meg az a kövér disznó, aki naphosszat célbaköpköd a sínekre! Nahát! Ettől kezdve senki sem « másikat, hanem mindenki sa­játmagát kereste a könyvben. És aki keres, talál... Boldizsár a karosszékben ülve falta az oldalakat. — Nahát — fakadt ki ~~ ilyent mer írni rólam! Énró- laml _ — De mit szivecském — kér­dezte gyanútlanul Boldizsámé — hiszen a múltkor olyan jó­kat nevettél... — Hogy mit? Hát, hogy a mi lányunk, az Agnes, a Pis­tával tíz árokparton... Aztán elolvasta Ferencziné és rájött, hogy üvegszeme van, elolvasta Limai és rájött, hogy kövér és lusta, elolvasta Solt ét rájött, hotfp oirhet, •Mm*' Steinmetz kapitányról nevezték el az új-mecsekaljai KISZ-sze r vezetet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom