Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-22 / 18. szám

1990. JANUAR «. NAPLÓ 3 c/L (J)ilLan Qü kuauzomp új szereplőkkel Nem másokat gazdaiítanak már — mapM terem’eíiek szeli jövőt ni és Gr* Január 19-én tovább folyta­tódott a Pécsi Nemzeti Szín­ház ünnepe. Az első operás évad a teljes idényt aranysu- garral árasztja el. Puccini tra- giKus (Verájában négy új sze- repio mutatkozott be. Nem második szereposztás ez, ha- oem: a másik, mert hiszen az együttes ebben az összeállítás­ban is bízvást felléphetett vol­na a bemutatón. Nem egyes szerepek felfrissítéséről és nem csupán tartalékolt szereplőkről Van ugyanis szó, hanem egy­szerűen: kettős szereposztás­ról, amellyel színházunk a ren­delkezésre álló gazdag énekes­választékról tanúskodik. Hangilag más színek Illés (Csocsoszán), Kabdebó Mária (Szuzuki) és Bedő Ist­ván (Sharpless) világosabb szí­nezetű hangja. Illés komolyabb tartózkodóbb, szemérmesebb nőtípust ábrázol, Bedő joviáli- sabb államférfi, Kabdebó pe­dig szerényen háttérbe húzó­dik hangjával, arra gondolván, hogy ő csak egy szolgálólány, nem zavarhatja úrnőjét. Az új énekeseket szerepük hangmagassága szerinti sor­rendben elemezve, megállapít­hatjuk, hogy Illés Éva hang­vétele érthetően felszabadul- tabb, mint volt élete első sze­repében, Gilda-ban. Éneke ki­egyenlíteti, igen jól kezelt Lí­rai szoprán lévén, a csúcspon­tokon adós marad a kellő tö­mörséggel. Felejthetetlen ma­rad búcsúja kisfiától. Tiszte­letre méltóan győzi a címszerep óriási hangmennyiségét. A mis­kolci színháztól átszerződött Kabdebó Mária lágy mezzo­szopránja a Virágduettban ér­vényesült legmegkapóbban. Bedő Istvánnak az első kon­zul lenyűgöző alakításával kel­lett megküzdenie. Nagyon kel­lemes baritonját mindig szí­vesen hallgatjuk. Talán csak kissé előredűlő testtartása szo­katlan; reminiszcencia a Rigo- letto-ból? Berczeli Tibor fé­lelmetesen harsogta el Bonzo átkát, de kérünk e szerep szá­mára valami japánosabb jel­mezt. Szívesen emlékezünk meg újra dicsérettel a három te­noristáról. Wagner József Pin­kerton szerepében nagyot nőtt. Hotter József remekelt, Bonnet Kálmán nemes Yamadori her­ceg. Turza Imre az esketési jelenetben erőssége az előadás­nak A kitűnő szövegmondás min­den szereplő értékes tulajdon­sága. Vigyáznak is rá mindig, mert a hanyag, pongyola szö­vegkiejtés merénylet nyelvünk ellen, lankasztja a közönség figyelmét és megnehezíti a mű megértését Hadd említsük meg e helyt dicsérően operaegyüttesünk ki­váló vezetőit, mindenekelőtt a sokoldalú Paulusz Elemér el­ső karnagyot, zenei vezetőt, a lelkiismeretes Laky György szólókorrepetítort, a fáradtsá­got nem ismerő Dőry Miklós karigazgatót, az énekhangokra gondosan felügyelő Papp Ar- pádné énekmestert, a két len­dületes koncertmestert, Zalai Józsefet, Graef Matildot és a táncbetétek ötletes tervezőjét, Téri Tibort. Ne feledkezzünk el a színjátszásnak azokról a hőseiről sem, akik bár látha­tatlanul végzik munkájukat, de ez a munka döntő mértékben befolyásolja a látható művé­szek sikerét: Kovács Lajos, szcenikai főnök, Bojár Iván és Vvtvcze Győző díszlettervezők, Bogdán Endre ügyelő, Léka László maszkmester, Majoros Teréz és Heriszt János jelmez­készítők s egy kisebb hadse­regre elegendő munkatársuk. Es ne felejtsük el a névtelen előadókat se, az ének-, tánc- és zenekar csaknem száz fő­nyi gárdáját A legteljesebb dicséret illeti színházunk vezetőségét az íz­léses és tartalmas színlapért. Méltó arra, hogy a látogató so­rozatba gyűjtse és megőrizze. Veress András Ünnepség Felsőszent már ionban megyénk kétszázadik ter metöszövetkezeii kőzzé gében Novics János elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazda- sági osztályának vezetője üdvözli a megye kétszázadik termelőszövetkezeti községét. Ha valamilyen kerék számhoz ér az ember, régi szokás; ilyenkor visszatekint, hogy erőt merítsen a múltból, hogy még jobban megismerje a jelen és a jövő feladatait így volt ez szerdán este Felső- szentmártonban is, ahol a me­gye és a járás vezetői 8ds ün­nepség keretében emlékezitek meg arról, hogy a megyében Felsőszentmárton lett a két­századik termelőszövetkezeti község. A kultúrház zsúfolásig tele. Fent a színpadon, a piros- drapériós asztal mögött ül Palkó Sándor elvtárs, a me­gyei tanács elnöke, Novics Já­nos elvtárs, a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osztá­lyának vezetője, Czégény Jó­zsef eivtárs, a sellyei járási pártbizottság titkára és a köz­ségi tanács elnöke. Czégény elvtárs beszél. Arról szól, hogy viszonylag rövid idő telt el azóta, amióta Felsőszen tmár­ton is termelőszövetkezeti köz­ség lett. Akkor Felsőszentmár- ton lett a kétszázadik. Azóta sok új termelőszövetkezeti község alakult a megyében. A sellyei és a szigetvári járás­ban minden község a szövet­kezeti utat választotta. Min­denütt a megyében hódít az új, a nagyüzemi gazdálkodás. — Mi mégis elégedetlenek vagyunk — mondotta Czégény elvtárs. — Elégedetlenek, mert mi nemcsak azt akarjuk, hogy minden községben megértsék: a szövetkezeti gazdálkodásé a jövő. Mi ennél többet aka­runk: jobb életet, kultúráltabb életet teremteni a parasztság­nak. Ehhez pedig az is kell, hogy megerősítsük a már meg­alakult termelőszövetkezete­ket. Már munkához láttunk. vetkezetekben lényegesen megjavulhat a munka- és az életkörülmény. Ehhez azonban nem elég az állami támogatás, a kedvezmény, ehhez az is kell, hogy megértsék egymást a tagok, hogy akarjanak. A párt és a kormány azt akarja: öbb legyen a termés, hogv a mezőgazdaság ki tudja elé­gíteni az ipar igényeit, a mind lobban növekvő közfogyasz­tási szükségletet. — Az idősebb emberek tud­ják, hogy az utóbbi ötven év­ben lényegében nem változott a mezőgazdasági termelés. A második ötéves tervben az a párt célkitűzése, hogy mintegy 30—32 százalékos hozamnöve­kedést kell elérni a mezőgaz­daságban. Ezit a célkitűzést a kiisparcellás gazdaságokkal nem lehet elérni, ehhez nagy­üzemi, jó nagyüzemi gazdasá­gok kellenek. — Itt Felsőszen tmárt on ban speciális a helyzet: sok a tsz- tag ég kevés a föld. Itt arra kell törekedni, hogy a termelő- szövetkezet minél belterjeseb­ben gazdálkodjék — mondotta Novics elvtárs, majd hozzá­tette. — Az, hogy milyen lesz a termelőszövetkezet, sokban múlik a vezetőkön, a tagokon. Felsőszentmártonban nagyon szorgalmas nép lakik és meg­mutatta, mire képes, ha össze­fog. Az összefogás eredménye­ként a maguk erejéből köves utat építettek. Ne haragudja­nak, ha azt mondom: Felső- szentmárton lakói eddig a kör­nyék napszámosai voltaik, má­sokat gazdagítottak, most ma­Kommunisták a Ä Pécsi Szénbányászati Tröszt pécsbányai kerüleieoen »«»tanában minden ember »egmagasodott egy fejjel. Ki­húzták magukat, mert a múlt I |V decemberi eredmények alap­ja?. nyerték el a trösztigaz- Saloeág vándarzászlaját, az az- r°7 Járó oklevelet és pénzjutal- a'• Jogosan büszkék tehát az «redményeikre. Ví® azonban egy ifjúkom- "’unistákböi álló brigád ebben O'inyakerületben, amelyiknek etszeresen oka van arra, hogy uszkébben járjon az utcán. ~ a brigád Horváth János Eyorsvágathajtó brigádja a j’zechenyi-aknán. Gyöngyösi Kálmán, Szakács László és Veszelovics Lajos ennek a ki- teista brigádnak a tagjai. A *>Szocialista munka ifjú bri- Jádja" cím elnyeréséért indul­ok versenybe, versenyeztek a “'Unkában, becsületességben, "ű vetődésben egymással is, "cg a többi brigádokkal is, logy végeredményben az or- ^5 gazdasági élete lássa hasz­nút ennek a versengésnek, termelési tervüket az előírá- J^knak megfelelően teljesítet­ek. magatartásukban is példa­mutatók voltak, s a szocialista "unka ifjú brigádja cím el­nyerése minden követelményé­lek megfeleltek. Most pedig úgy nyilatkoznak, hogy az új versenyt is vállal­ják és a hetedik pártkongresz- ttus tiszteletére indított mim­kaversenyt nem tekintik befe­jezettnek. Ismerik az új ver­senyfeltételeket, s vállalják az új küzdelmet. A munkacsapat­ban összesen tizenegyen van­nak, s hatan közülük KISZ- tagok. így hát nem volt nehéz kiszista brigádot létrehozni ezen az új feltáráson, amelyen most dolgoznak. Horváth Já­nos, a brigádvezető, miután látta, hogy kitűnő eredményei alapján még jobban megbecsü­lik, kérte tagjelölt-felvételét a pártba is. A pártszervezet rendszeres, tervszerű szervezőmunkájának, a szakszervezeti bizottsággal és az üzemi tanáccsal való szaros kapcsolatának köszönhető, hogy a kongresszusi verseny során a bányászok megértet­ték, hogy a verseny elsősorban nekik, maguknak jó, — s hogy az erkölcsi és anyagi megbe­csülésen kívül még azt a jutal­mat is elnyerik, amelyet a sa­ját lelkiismeretük nyugalma ad hozzá, — hogy becsülettel eleget tettek annak, amit vál­laltak. Ennek a jó politikai* munká­nak, s a szakmai vezetés terv­szerűségének az eredménye volt, hogy a bányakerületben végül is öt brigád nyerte él a szocialista brigád megtisztelő címet. De ezeken az eredményeken kívül felsorolhatjuk a többit is. Azt is, hogy 54 dolgozót pénzjutalommal, Blazsek József H bányászból álló fejtési patáit pedig a Legjobb fejtési brigád címmel tüntették kt A politikai nevelőmunka haté­kony módszereit alkalmazzák az anyagtakarékosságra való nevelésben is. Igen jó módszer, hogy a fatelepein felállítottak egy nagy kapuhoz hasonló épritményt, amelyet a bányá­ban használatos bányafából ál­lítottak össze. Minden fajtájú fából egy-egy mintadarabot helyeztek el ebben az épít­ményben s mindegyikre tóír­ták a fa árát. Fölöttük az egé­szet összefogja ez a felírás: »Takarékoskodj az anyaggal! Ismerd az általad használt anyagok Araitr Még akkor is fontos a taka­rékosságra való nevelés, ha mind jobban áttérnek a kor­szerű biztosításra és TH-gyű- rűkkel helyettesítik a faácso- latokat. A TH-gyűrűzés egyéb­ként gyorsan hódítja meg még az olyan tapasztalt, de a régi módszerekhez ragaszkodó bá­nyászokat is, mint például Andróczi András bácsi, aki huszonkilenc éve vájár. Nem szégyen!! bevallani, hogy négy évvel ezelőtt, amikor TH-gyű- rűzési munkák bíztak rá, utál­ta az egészet, valósággal gyű­lölte és nem értette, miért lesz az jobb a fánál. Ma már sze­reti és azt mondja, hogy el se tudja képzelni, hogy mások is meg ne szeressék a korszerű, vastámos biztosítást. Ahogyan végigmegyünk — ax új feltárásoknál és aiővájá-4 soknál pedig botorkálunk — a bánya mélyén, magunk is ta­pasztaljuk, hogy sokszor em­berfeletti munkát kell végezni ahhoz, hogy felszínre kerüljön az ipar kenyere. Etzl Istvánnal, a párttitkár helyettesével és Györkő Antallal, a tröszt ver­senyfelelősével küzdünk a föld mélyén keletkezett viharral, amely úgy kavarja a finom szénport az arcunkba, hogy szinte megvakulunk. Kifelé indulunk a bányából. Beszélgetünk a pártszervezet és a KISZ politikai nevelőmun­kájáról, a fiatal és idősebb bányászok összefogásáról, együttes erőfeszítéseiről és ar­ról, hogy a pártszervezetnek, meg a szakszervezeti bizottság­nak milyen hatalmas feladatai vannak a versenyre való lelke­sítésben. — Mehetne sokkal jobban js — mondják a bányában élő emberek és mindenki egyetért velük. Megy ez majd sokkal jobban is, — ebben biztosak vala­mennyien. Kirsching elvtárs is, az üzemvezető. Maguk a bá­nyászok is, akik a szombati zászlóátadási ünnepélyen ki­tüntetéseket és jutalmakat kapnak, — közöttük Albrecht János gépész, Erdélyi József fiatal vájár, Költai Vendel, a gyorsbeszédű és fürgekezű bá­nyász, — meg azok is, akik most nem kapnak jutalmat. Gv. IC, „Messze a nagy erdő...” — száll a dal, ütemes taps kö­veti Bárdos Anninak, a Pécsi Nemzeti Színház művész­nőjének éneket. Több mint 150 ember megy a termelőszövetkezetekbe, hogy segítsen az első lépések meg­tételében. 11 új termelőszövet­kezeti községünkben már vége felé jár a tervkészítés, kilenc termelőszövetkezeti közsé­günkben már megkezdődött a földrendezés. A mai napon megkezdődött Mozsgón a tsz- elnökak négyhetes tanfolya­ma, amelyen 20 sellyei járás- beli tsz-elnök is részt vesz. Mi, kommunisták a népet szol­gáljuk és az a célunk: ne csu­pán nagyüzemi leg gazdálkod­jon a mi parasztságunk, ha­nem többet is termeljen, job­ban is éljen. Most Novics elvtárs emelke­dik szólásra. A megyei párt- bizottság üdvözletét tolmá­csolja. Az elmúlt hetekben mintegy 6000 parasztcsalád választotta a megyében a szövetkezeti utat. A megye összterületének több mint hetven százaléka ma már a szocialista szektoré. A kétszázadik terme­lőszövetkezeti községet avat­juk most Alig telt el néhány nap azóta, hogy- Felsőszent- márton a kétszázadik termelő­szövetkezeti község lett és ma már akár a 223. termelőszövet­kezeti községet is avathat­nánk. Elismerés soknak a szövetkezeti parasztoknak, akik hallgattak a párt szavára — mondotta Novics elvtárs, majd orról beszól*, hogy • saö­guknak dolgoznak és magukat gazdagítják... összeverődnek a tenyerek. Mindenki tapsol: a nemrég még egyénileg dolgozó parasz­tok is, meg azok is, akik át­segítették őket a „küszöbön”. Most mindannyian együtt ün­nepelnek. Elhangzottak a rövid beszé­dek, összecsapódott; a színpad függönye, hogy az átrendezés után néhány perc múlva is­mét szétnyíljon a Pécsi Nem­zeti Színház művészei: Bárdos Anni, Nagy Józsa, Bíró Attila, Galambos György, Bedő Ist­ván, Wágner József és Fülöp Mihály előtt, akik eljöttek, hogy jutalomműsorukkal szó­rakoztassák a felsőszen tmárto- niakat. Szétnyílik a függöny és lágy dallam tölti be a tér-, met. A Pécsi Rendőrkiub tánc- zenekara játszik. Űlk is köszön­teni jöttek a felsöszentmárto- niakat Pereg a műsor vörös­re tapsolódnak a tenyerek. Aztán egyszercsak vége a műsornak, a tapsolásnak. Ha­zaindulnak az emberek. Hol­nap új nap kezdődik. Uj nap, amely már azt jelenti, hogy a környék volt napszámosai, a felsőszentmártooiak nem más­nak, maguknak dolgoznak, nem mást, hanem magukat gaadagítjáfci

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom