Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 17. szám
1M0. JANUAR 21. NAPLÓ 3 Jelentősen emelkedik a Baranya megyei helyiipari vállalatok termelése 1960-ban Korszerűsítések, helyes műszaki fejlesztés segíti a termelékenység növeléséi A megyei tanács ipari osztálya az elmúlt napokban tárgyalta meg irányítása alá tartozó vállalataival az 1960. év gazdasági terveit. A tervtárgyalások eredményeként konkrét! zálódtak a helyiipari vállalatok ez évi fejlesztésének kérdései. Eszerint a könnyűiparban az 1959-ben elért 75 és félmilliós termelési értékkel szemben 1960-ban mintegy 22,8 százalékkal emelkedik a vállalatok termelési terve» Magasabb terv — több termék A könnyűiparon belül a vas- ipar termelése 2,3 százalékkal, az építőipar termelése 16,2 százalékkal, a vegyipar (Talajerőgazdálkodási Vállalat) termelése 7,1 százalékkal, faipar termelése 5,8 «arüTaiéidfal, a vegyesipar termelése (cipő, konfekció, stb.) 110,9 százalékkal lesz magasabb a múlt évinél. Egyes termékekben, különösen nagy ugrást jelent az 1960- as év. Az elmúlt esztendő termelési tényszámart 100-nak véve; a vasöntvény termelése 14,5 százalékkal fényezett bútor 9 37,4 százalékkal kárpitozott bútor 9 28,8 százalékkal parketta 9 1000,— százalékkal cserép 9 100,— százalékkal mozaiklap 9 • 317,— százalékkal betonáru 9 76,— százalékkal cipő 9 332,9 százalékkal konfekció V 151,4 százalékkal szág egyik legkorszerűbb mosodája. Ugyancsak elkészül ez évben az új Mohácsi Bútorgyár tervezése is, mely létesítmény 14 millió 720 ezer forintjába kerül államunknak. Távlati tervek ieaz magasabb ez évben, mint 1959-ben volt» A termelékenység A tervek szerint a vasiparban a termelékenység 2,3 százalékkal emelkedik ebben az évben. A termelés emelkedését nem a létszám emelésével, hanem korszerű gépek beállításával, a technológia fejlesztésével, a termelékenység emelésével akarják elérni. Rövidesen beszereznek egy új típusú harántgyalút, nagykapacitású műanyagfröccsen tógépet, hegesztődinamókat, s egyéb gépeket. Az építőanyagiparban 14,4 százalékos termelékenység- emelkedést irányoztak elő. A beruházások hitelösszegét szá- rítószinek építésére, hanalas kotrógépek beszerzésére, a szigetvári kézivetésű téglagyár gépesítésére, a Dunaszekcsői Cementipari Vállalatnál kaviesszelektáló-gép munkábaál- Jítására fordítják. A vegyesiparban 6,7 százalékkal nő a munka termelékenysége. Ezt részben úgy kívánják- elérni, hogy az 1959. év végén beszerzett gépeket munkábaállítják, másrészt újabb összegeket fordítanak korszerűsítésre. Kétszázezer forint értékben cipőipari gépeket, 80 ezer forintért ruhaipari gépeket vásárolnak, A termelékenység emelése feltételeihez tartozik még az újítómozgalom felkarolása és kiterjesztése, az úgynevezett „házon belül“ megoldott technológiai ésszerűsítések, kapacitáskihasználtság felülvizsgálata. Több helyen kétműszakos termelésre térnek át, hogy a nagyértékű • gépeket jobban ki tudják használni» Új gyártmányok A Mohácsi Gépgyár 1960- ban már személyszállító hajót is gyárt, a Sellyéi Építőanyagipari Vállalat a termelőszövetkezeteik részére gyárt majd több millió forint értékben gömbfa-nádtetős tipus ist állót A téglaiparban kísérletek folynak az üreges tégla gyártására. Ahol az anyagot megfelelőnek találják az új gyártmány hoz, ott beindítják majd a tervszerű termelést. A Komlói Helyiipari. Vállalatnál a tavalyi 3500 pár helyett ebben az évben 90 100 pár cipőt gyártanak. Jelentős összeget fordít a megyei tanács a Patyolat vállalat szolgáltatásainak javítására. Ebben az évben elkészülnek viszont az új Patyolat üzemi tervei és 1962-re felépül a nyugati városrészben az orAz Élelmiszeripari Minisztérium kedvező válasza beindul S ásd on egy • ill: gyártó üzem, mely foglalkoztatást nyújt a sásdi aszonyok- nak. Szó van a tervekben a Pécsi Húsipari Vállalat bővi- téséről, az új, több mint 300 vagonos hűtőház építéséről. — Sásdon új sütőüzem létesítéséről. A Mohácsi Gépgyár részére a hajógyártáshoz szükséges egy „sója” építése a Duna- parton és a MARABU kazánok gyártása is újabb beruházásokat igényel. Tőzegfeltárást terveznék Kovácshida határában, fejlesztik nagymértékben a sellyei és dunaszekcsői .építőanyagipart. Királyegyháza is a nagyüzemi gazdálkodást választotta Királyegyháza, I960, jan. 20. 20. Délelőtt tíz óra van. A tanáosházán összesítik a belépési nyilatkozatokat, még- egyszer végignézik, nem maradt-« ki valaki. Olyan népes most a tanácsháza, mint még talán soha. Emberek mennek, emberek jönnek, csoportok alakulnak, beszélgetnek. Egy asszony jön. Álldogál egy kicsit, nézelődik, látszik rajta, hogy ritkán járt még ilyen helyen. Valaki megkérdi: — Kit keres, nénikém? — Nem is tudom — válaszol. — Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, be lehet-e még lépni a tszcs-be? Néhány pere múlva előkerül a belépési nyilatkozat és már írják is a nevet: özvegy Szak- csi Jczsefné és jönnek a kérdések, van-e földje, mennyi...? — Nincs nekem földem. Volt ugyan juttatott, de amikor meghalt a férjem, leadtam, mert mit kezdhet egy asszony a földdel. — És miből élt? ' ■— Hát napszámból, meg harmados kukoricát műveltem. I Tavaly is két hold harmados kukoricám volt. Két deszká- | zott kocsival kaptam. — Most meg több terem majd a háztájiban és az mind a magáé. — Tudom én kedvesem — Egyedül jön? — Egyedül, de lehet, hogy majd a lányom is.. Van egy 16 éves lányom, de tudják, nemigen van kitartásunk. Kézbe veszi a töltőtollat, jól megnézi, mintha életében most látna ilyet először, aztán lassan, döcögős betűkkel oda- kanyarítja a nevét. Ezzel *t\ ge a harmados kukoricának, a napszámnak, ő is ugyanolyan ember, mint a falu legtekintélyesebb gazdája. Megint mások jönnek a tanácsra. Két embert mutatnak be. Az egyik Horváth József 13 holdas, a másik meg Kovács László 18 holdas gazda, ök is tsz-tagok. Élek az alkalommal és azon- nyomban a lényegre térek: arra, hogy született meg az elhatározás, hogy érzik most magukat a belépés után, hogyan Közös értekezlet a MÉK és a termelőszövetkezetek között Négy napos értekezletet zártak le ma Siklóson a Központi Étteremben. A megye 38 termelőszövetkezetének kertészei gyűlték egybe, hogy a baranyai MÉK-kel együtt megbeszéljék a zöldség és gyümölcs termelésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos kérdése A MÉK igazgatója, Görcs Károly elv- társ záróbeszédében hangoztatta, hogy nagy jelentősége van ennek az első találkozásnak a termelő és a kereskedelmi szerv között. Több éves viták és súrlódások felszámolásának vették ezzel kezdetét, mely súrlódások sajnálatos módon kihatottak az áruellátásra is. Pedig több tényező mutat a zöldség és gyümölcstermelés növelésének szükségessége felé. Bár az egy főre eső zoldsé gfogyaszt ásunk évi 80—85 kilogrammos és Európában e téren csak Görögország és Svájc múl bennünket felül, mégis a tudományos intézetek szerint mint egy 94 kilogrammra emelhető ez az átlagos mennyiség. Megyénk exportálhatna is, ezzel szemben eddig még önellátónak sem lehet teljes biztonsággal mondani. A legkedvezőbb feltétel, hogy még néhány évvel ezelőtt 13—14 ezer egyé ni termelővel Kellett a termeltetést megoldani, ma a tsz-ek fejlődésének eredményeként csak 127 ügy fele van a MÉK-nek s ez könnyít a szervezésen. , 1957-ben 940 kh., 1958- ban 1300 kh., 1959- ben 2300 kh, az idén, tehát 1960-ban pedig már 3100 katas ztr ál is hold a zöldség vetésterületünk„Hangsúlyozni kell — mondotta Görcs elvtárs, —, hogy a MÉK-nek központi helyzete van a termelés és a fogyasztás között. Ezért hatványozza tehát felelősségét, hogy egyszerre két felé kell figyelmét irányítania, két érdeket kell összeegyeztetnie. Legíonto sabb feladataink, a termelési fegyelem, a termelés, szakaszossága a minőség, minősítés és diszpozíció (ez utóbbiak voltak a legfőbb súrlódási felületek), valamint a helyes osztályozás, a kárjelentés, az időpont megválasztása, a göngyölegek keze- lése Szabó Márton a a MÉK főmezőgazdásza hozzászólásában mint legfontosabb tényezőre, a jó munkaszervezésre hívta fel a figyelmet. Javasolta, hogy S—8 kh esetén 5—6 fős munkacsapatot, 10— 12 kh esetén pedig már kertészeti brigádot szervezzenek, használják az ártájékoztatót, a tervezéseknél pedig feltétlenül kérjenek szakvéleményt A résztvevők azzal köszönték meg a hallottakat, hogy szeretnék, ha az ilyen értekezletek rendszerré válnának. képzelik el a tsz-ben a gazdálkodást. — Én már régebben beszélgettem a tsz-ró) a járási tanácselnökkel, a Csokona elvtárssal. Katonapajtásom volt, így hát régebbről ismerjük egymást — meséli Horváth József. — Sokáig gondolkodtam. Már sokan beléptek, amikor én még mindig töprengtem. Eljöttek hozzám a népnevelők. Azt mondtam ne'ök: „Belépek, ha a végrehajtó bizottság tagjai mind aláírták.” Aláírták a vb-tagok. Én meg akkor azt mondtam: „Rendben van, én Is aláíróin, de az aláírás csak akkor érvényes, ha az egész község benne lesz.” Ezt rá is írták. Az egész község a tsz-ben van, így hát én is. — És most hogy érzi magái? — Tudja, amikor t‘z-tag lettem, mindjárt jobban éreztem magam. Már nem gondolkodtam azon. hogy is élek, hogy is gazdálkodók, hanem azon gondolkodtam, hogy is élünk, hogy is gazdálkodunk. Mert itt lehet ám gazdálkodni. Vannak-ió földjeink, de az itteni nép nagyon szorgalmas is. — Én azt mondom, ha egyetértük, akkor lesz nagy jövedelem is. Nálunk különöse jól menne az állattenyésztés. Jó lenne nagyobb mértéiben sertéshizlalá&sal, meg bikahizlalással foglalkozni. Hogy van-e istállónk? Van. Vannak itt olyan istállók, amit csekély költséggel át lehetne alakítani. Mindegyikben elférne 50—60 jószág. Sok pillán sóst is termelhetnénk. Ezt géppel •kaszálhatjuk és ez jól kiegészíti az abraktakarmányt I«. Kovács László is hasonlóan vélekedik, — Én már voltam egyszer tsz-tag. Azóta se volt annyi gabonám. Még a rokonoknak is tudtam kölcsön adni. Megszólaló hangszóró — Figyelem, figyelem. Ma délután egy órakor tsz-alakuló ülés lesz a kultúrházban ... Horváth József és Kovács László kezet nyújt. Mennek haza átöltözni, borotválkozni. Amikor ezeket a sorokat írom, mintha vasárnap lenne Királyegyházán. Ünneplő ruhába öltözött emberek mennek a kultürház felé Mernek, hogy most már közösen döntsenek községük jövőjéről. S zalai János volna el tőle, a börtönőrök szuronyainak keskeny pengéje. Ebben a pillanatban talán jobban tudta, mint bármikor, hogy ezen fordul meg minden. Az öreg paraszt talán megérezte a bilincsbevert fogoly tekintetének erejét. Úgy mozdult meg, mint most itt a betegszobában az ágyon fekvő beteg. Homlokán ránc vibrált. A homályos szemekben a gondolatok árnyai suhantak. A fogoly is érezte a halál hűvös árnyékát. Még jobban elörehajolt.; i Nem hallotta mint mordul fel az őr. Nem látta, mint billen a hosszú, hároméi ű szurony szürke pengéje-.; Úgy érezte minden képzőt, tárgy, szín, szag és hang, most a halállátás küszöbén összeolvad egyetlen egységes egésszé, egyetlen ■ ős elemmé és ebben az ős elemben halálosan egyszerűen megcsillant az alapfogalom, melyért küzdött: Az ember;:. Az ember úgy ahogy 6 Ifjú rajongással elképzelte, az ember úgy, ahogyan 6 már olykor megírta első Írásaiban, az ember, amilyennek ő látta és harcra hívta. Egy szélesszoknyás, nagy- csizmás parasztasszony mellett, aki hanyattfekve úgy hevert sápadtan, mozdulatlanul, hogy szinte kevésbé élőnek tűnt, mint haldokló, és néha-néha nvo'—öryött halkan, halkan, nehér ólmában egyszerre megmozdult valaki. Alaktalan, rongyosomé, amely ott bevert az asszony hóna alatt, az asz- szony otromba, férfias szegle- tesujju keze furcsa gondossággal szorította magához >:» Most a súlyos kéz félrecsúszott, az elnyűtt, színtelen téli rongyok lehullottak, mint nagy otromba levelek: A horkoló emberek között a reköpdösött, fagyott trágyadarabokkal, cigarettacsutkákkal és valami meghatározhatatlan sűrű szeny nyel borított padlón sápadt- arcú, kékszemű gyermek állott. A megbilincselt forradalmár látta, amint a haldokló tekintete a gyerek felé hull, hassan megváltozik és a halálos kíntól eltorzuló arcán átsuhan valami hirtelen felismerés. Most ő is a gyermeket nézte. Tekintetük szinte egyforma volt. A puha téli rongyok még mindig elborították az apró testet. Ezek az anyás gondossággal rákötözött rongyok elnyomták, elmosták, feleslegessé tettek mindent, a kort, a nemet, a nevet és úgy jelezték sorsát már most, mint a hindú kasztok homlokjelei a pária életét. Kint a nagy síkság szélén egyre sűrűsödtek a lilás színű halálosan hideg ködök. Valahol messze a láthatáron túl a nagy keleti pusztákon a burán járta őrült táncát és a lilás ködök megrezzentek távoli leheletétől. A haldokló tovább nézte a rongyokat a gyermek ügyetlen tapdgó mozgását- Arcán látszott, amint a gondolatok lassan, hidegen, méltóságteljesen úsznak fokozatosan eszméletlenségbe süllyedő agyán, mint karcsunyakú maradak a fekete vizeken. • A fogoly tudta, hogy mit gondol a másik. Ott a rongyokon mint roppant tölgy kicsinyes királya rejtőzött az ember. A gyermek tanácstalanul körülnézett A fogoly lelkén úgy csillantak a haldokló arcáról vissza- sugárzó érzések, mint mikor az alkonyt napsugár halványuló világossága verődik vissza az éjszakában már már elmerülő fellegről a tó vizére;.. Az ember akiből minden lehet, az elem amelyből szikrázva csap ki a tudomány, a művészet, az erő, a szépség, a dicsőség, a hatalom, c^ak ki kell hámozni a szennyes rongyokat, csak utat kell vágni a végtelen, havas síkságon, csak össze kell tömi az évezredes jégtakarót, az elmén, a sorson... Minden, minden lehetséges, minden, minden elérhető, mert koz- moszthódító erők szunnyadnak a rongyok alatt. Kozmoszt hódító erők, melyeket bilincsbevert az osztálysors irtózatos fekete átka. Az öreg hidegülő testén utolsó rezzenés futott át- A fogoly lábán megzörrent a bilincs ... Az őr felmordult... A hős»; szú háromélű szurony lebillent. Hegye szinte érintette Wladimir Uljanov mellét... A fogoly kiegyenesedett a feltörő érzések forgószelében. Féktelen ifjú vágy égette börtönöktől megkínzott testét.-. Szeretett volna erős .lenni. Erősebb, mint a roppant folyamokat bilincsbeverő szibériai Tél, erősebb mint a fellegeket tépő burán. Erős mint a mesék óriásai, hogy lehámozza a rongyokat a gyermek testéről és valami titokzatos mesés varázslattal összetörje az előre meghatározott osztálysors fekete átkát- Az erő a nagy titok. A milliók ereje, mely úgy izzott a kicsiny gyermektestben, mint az atomok legyőzhetetlen energiája. A börtönőr vicsorgó szitokkal megfordította puskáját;.. A puskatus a fogoly mellét érte. Ahogy viaszatántorodott megrántotta a hozzábilincseltek láncát és egyszerre négyen dől tek a váróterem sarkába.-. Csend lett. A gondolat kihunyt az ütés fájdalmában. A szemhéjak súlyosan ereszkedtek az ifjan, viharosan csorduló, halottsirató, harcot fogadó köny- nyektől homályosuló szemekre. Mégis csodálatos nyugalmat, önbizalmat érzett. Az ajka összeszorult. Hirtelen vad szélroham rázta meg az állomás kicsiny gerendaépületét .,. A láthatár szélén egyszerre égigérő hó- oszlopok bukkantak fel. A csillagok riadtan húzódtak magasabbra, a lilásszínű-égbolton a végtelen havas síkságon tombolva süvítve vágtatott a burán. Előtte úgy hajkmgtefr a porhó oszlopai, mint baja- dérok a nagy ázsiai zsarnokok lakomáin- Vérfagyasztó, csontot repesztő, íagyleheletű viharok nyihogtak jégsarkantyújuk alatt és a falvak riadtan húzták magukra a hótakarót, mert hallották a nagy úr rettenetes léptét..» A gyermek arcán a sírás fintora Jelent meg. Négykézláb állva visszahúzódott az anyjához és makacs sírással cibálta a máladozó szoknyáját.,. A beteg érezte, hogy az emlék ereje felszítja a régen fellobbant, de egész életén ét izzó érzések lobogását és a párnákból éradó dermedés lassan szétfoszlik;.. A nagycsizmás kisfiú öregektől kioktatott falusias il* lemtudással levette ormótlan sapkáját Kék szemében nem félelem esak várakozás, áhitat és az egészséges ember öntudatlan fölénye volt— Vladimir Iljics.,. Hogy van? — kérdezte halkan, kicsit számonkérően úgy, ahogy a felöltözött hosszú utat megtett ember szól ahhoz, aki „még mindig” ágyban van. A beteg vaskos erős ajka szélén először lassan, aztán egyre diadalmasabban terjengett a mosoly. A csillagos égboltot látta a széles ablak üvegén túl, a fiú kócos szőke feje mögött. A végtelenségek, melyben végtelen erőket feszítő, végtelenbe törő akaratok útjai tárultak. — Elek.;. -— szóit halkan, de tisztán, érthetően- Es mikor látta a fiú arcán a gyerekes öröm elragadtatását — újrs mosolygott.
