Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-06 / 287. szám

{ im. DECEMBER 8. NAPLŐ 7 Hogyan tovább ? fvekkel ezelőtt rnunkaver- ■enyeinket bizonyos naprakész állapot, időhöz kötöttség jelle­mezte. Az április 4-ére kiadott versenyfelhívás április 4-én lejárt, az augusztus 20-ra hir­detett verseny augusztus 20- án, A meghatározott időpont után visszaesés, hullámvölgy jelentkezett és vállalatainknál Olyan nézetek kaptak lábra: teljesítettük vállalásainkat, most pihenjünk egy kicsit. Majd ha jön a következő idő­pont, megint versenybe lé­pünk, hajrázunk; Rendkívül nagy erénye a kongresszusi versenynek, hogy nemcsak tartalmában adott újat, hanem a verseny kampány szerűsége Is, csekély kivételtől eltekint­ve megszűnt. Ma már nem úgy tekint Baranya megye mun­kásosztálya erre a versenyre, hogy a kongresszus időpont­jáig tartott és utána várunk egy-két hónapot, nem az időt nézi, hanem ami a verseny lényege, célkitűzésének tartal­ma. A kongresszusi munkaver­seny a márciusi párthatározat talajából sarjadt, a márciusi Párthatározatban megjelölt célok elérése érdekében Indult. Mi Is volt a márciusi pártha­tározat lényeges tartalma? Szocialista iparunk termelé­sének oly mérvű emelése, hogy a kongresszusig elérhető legyen a főbb gazdasági mu­tatókban az 1Ö60, évre terve­zett színtj A verseny tehát nem azért indult, hogy a kongresszusig tobbtermelés, a termelékeny­ség emelése jelentkezzen, ha­nem az 1960-as színt elérésé­re. Nyilvánvaló, hogy a kong­resszusi verseny nem záródik le, nem záródhat le a kong­resszus megkezdésének idő­pontjában, vagy az utolsó kül­dött felszólalásakor. Ha vala­ki ezt állítaná, formalista hi­bába csúszna, eltévesztené Szem elől a kongresszusi ver­seny lényegét, helyes célkitű- *ését. Október végével például megyénk szocialista ipara tel­les termelési tervét 101,8 szá­zalékra teljesítette, termelé­kenységi tervét 100,9 százalék­ra. Az év utolsó két hónapjában a lendületes versenymunka , eredményeképpen erek a sz®" mok magasabbak lesznek, ja­vulni fog a termelékenység begyei színtű állása. Ám ki merné azt mondani, hogy a márciusi párthatározatban megjelölt célok Baranya me­gyében már megvalósultak, hogy iparunk derékhada át­szakította az 1960-ra terve­zett főbb gazdasági mutatók télszalagját? A kongresszu« munkaver- s*nyt lehet-e ezek után a kong fesszus napjával lezártnak te- kintepi? Nyilván nem lehat! Nagyon helyes elhatározásra jutottak például a Megyei Villanyszerelő Vállalat dolgo­zói, akik annak ellenére, hogy a kongresszusi felajánlásaikat teljesítették, a verseny meghosszabbítását tűzték ki célul április 4-ig. De másik jó pél­da is akad, Az Agrária kemé­nyítőgyár munkásai, vezetői büszkén jelentették, hogy éves tervüket november 30-án be­fejezték. A vállalt éves terme­lési értéket a megszabott 12 millió 700 ezer forint helyett 12 millió 710 ezerre teljesítet­ték, 101 százalékot értek el. Az Agráriakeményítőgyér dol­gozói azonban nem mondták azt, hogy most vége a verseny­nek, teljesítettük, mire sza­vunkat adtuk, ölbe tesszük a kezünket, hanem még egy millió forint termelési érték előállítását vállaltákj A Szigetvári Cipőgyár dol­gozói is hasonló elhatározásra jutottak, ök éves tervükön fe­lül még hónapokkal ezelőtt 10 000 pár cipő elkészítését vállalták; December 4-ig 8074 párat elkészítettek, és a na­pokban a maradék 1926 párat is megteremtik. A vállalás tel­jesítése céljából 30-án példéul 137,7 százalékra teljesítették tervüket, december 3-án 128,2- re, 4-én pedig 147,9 százalékra. Ugyancsak meg kell emlí­teni itt a két szénmedencénk, a komlói és pécsi dolgozói­nak versenymunkáját, mely a kongresszus napjaiban, szinte egyedülálló teljesítményekkel vonja magára a megye lakos­ságának figyelmét; A pécsi és komlói bányászok sem akarják a kongresszusi versenyt abbahagyni decem­ber elején, hanem tovább­vinni az ország népe élőt álló gazdasági feladatok megvaló­sításáig. A kongresszusi munkaver­seny nem cél, csak eszköz bi­zonyos célkitűzések elérésében és ott, annál a vállalatnál kö­vetnek el hibát, ahol a két fogalmat összetévesztik. A ver­seny nem á versenyért van, hanem — mint ahogyan a kongresszuson felszólalók hoz­zászólásaiból, előadásaiból tükröződött — a magasabb műszaki színvonal, a termelé­kenység emelkedése, minősé­gileg jobb termékek előállítá­sa: végső soron az ország gaz­dasági , előrehaldása, az élet­nívó emelkedése érdekében. Második ötéves tervünk be­indítása bizonyos termelési színt elérését kívánja; Me­gyénk ipari üzemei akkor tesz­nek jó szolgálatot a nép ügyé­nek, ha a saját területükön elérik a bizonyos termelési, termelékenységi mértékhatárt. A kongresszusi munkaverseny továbbfolytatást minden bi­zonnyal elvezet ehhez a pont­hoz, megteremti egy még na­gyobb ütemű fejlődés konkrét alapjait. A kongresszusi versenyt, mint cikkünk elején írtuk, a gazdagabb formák, a reáli­sabb, értékelhetőbb vállalá­sok, a kampányszerűség elha­lása jellemezte. A soron következő időszakban a kongresszus gazdag anyagá­nak felhasználásával töreked­ni kell a kongresszusi verseny még szélesebb körű alkalma­zására, tartalmának még bő­vebb változatokkal való ki­egészítésére, a benne részve­vők alkotó kedvének legtel­jesebb kibontakozására. így lesz a kongresszusi verseny olyan nemes eszköz, melynek felhasználásával megvalósítha­tó pártunk VII-ik kongresszu­sán kitűzött nagyszerű cél, a szocializmus alapjainak lera­kása Magyarországon; Ma délelőtt nyitják meg a nemzetközi fényképkiállitást A Budapesten már hatalmas sikerrel bemutatott III. Nem­zetközi Művész Fényképkiállí­tás pécsi bemutatójára ma délelőtt került sor a járási ta­nács dísztermében. A hét fo­lyamán a rendező Mecseki Fo­tóklub tagjai ízlésesen elren­dezték a mintegy 500 képet a kiállítási paravánokon és el­készült a művészi katalógus is. Érdekessége ennek a kata­lógusnak, hogy valamennyi ki­állított kép 6x9 cm-es repro­dukciója szerepel abban, úgy hogy a fényképezést kedvelői; valóságos kis fotóalbumhoz juthatnak, ha megvásárolják. A fővárosban közel 70 000 néző szemlélte meg. a kiállí­tást és Pécsett, valamint Ba­ranyában is nagy érdeklődés várható, mert hosszú évek múlnak majd el, amíg újra megkapja majd Pécs városa az Országos Fotóművész Szö­vetségtől a nemzetközi kiállí­tás rendezésének a jogát. A Mecseki Fotoklub minden te­kintetben igyekszik ezt az igen érdekes ' kuitúrversenyt jól megrendezni, ezért naponta tárlatvezetést' tart, ugyáncsafk naponta vetíti az igen szép művészi diákat is. Az érdek­lődést mutatja, hogy Bajáról, Bonyhádi-ói, de más városokbó] is jeleztek csoportos iskolai kirándulásokat a kiállítás meg­tekintésére. Pécsett a SZOT kultúrotthon szervezi a cso­portos látogatást. A nemzetközi kiállítás alatt több érdekes eseményt ren­deznek a fotosok részére. De­cember 11-én Bencze Pál, a Foto című lap felelős szerkesz­tője tart előadást és ankétot December 19-én Vámos László, az Országos Szövetség főtitká­ra pedig -nagy érdeklődésre számot tarható fotoesztétikai előadást tart. A rendezőség a gyűjtőknek is kedveskedik, mert a kállítás megnyitásának napján alkalmi postahivatal árusítja a különböző bélyege­ket és a látogatók részére min­den megváltott jegy után al­kalmi nyomással ellátott aján­dékszalvétát is ai-nak A kiállítást a járási tanács Kulich Gyula utcai dísztermé­ben ma délelőtt 10 órakor Gócz Béia a városi tanács vb.- elnokhelyettese és Vadas Ernő fotóművész, az Országos Szö­vetség elnöke ünnepélyes '.».re­tek között nyitja meg. fi ki­állítás december 31-ig tart nyitva 19—19 óra között. T. Z. Villany, N vízvezeték, új gazdasági épületek a patronáló munkások keze nyomán A párt felhívására eddi® több mint 120 baranyai üzem, vállalat ég intézmény dolgozói ajánlották fel e®y, vagy több termelőszövetkezet patronálá- sát. Nemcsak politikai és szer­vezeti téren, hanem gazdasági­ja® is sok segítséget 'nyújtot­tak már a munkások a me­gye fiatal közös gazdaságai­nak. Eddig miptegy harminc termelőszövetkezetben — nagy részt társadalmi munkával — végeztek villáinybekötést, fek­tettek le vízvezetéket, illetve készítettek új gazdasági épü­leteket A patronáló munl sok segítségének pénzért« már eddig több százezer forint. A Pécsi Építő- és Tatarozó Válla lat. kőművesei példáiul szambatonként ás Yasámupqp- ként a seHyeá Béke Termeim szövetkezetbe jártak ki, ahol nemrég társadalmi • munkával egy 23 férőhelyes sertésíinzta- tót építettek. Á Pécsi Építő KT.SZ dolgozói a kemsei Jó­kai Termelőszövetkezetet pat­rónaijaik. A fiatal ormánsági közös gazdaság most teremti meg a nagyüzemi állattenyész­tést. A pécsi kisipari dolgozok messzemenően segítik a Jólkai Termelőszövetkezetet törekvé­sének megvalósításában: ed­dig egy 40 flórűihelyes sertés­hizlaldát, egy kukorica górét és egy darálóhelyiséget építették társadalmi munkával, s az épületeik tervezését is maguk végezték. A Kamié» Építőipari Vállalat patronáló munkásai a hetvehelyi Zöld Mező Terme­lőszövetkezet öntözéses kerté­szeiének. vízvezűtékihá lóaatát építetü% meg segítségképpen ég még egy szivattyút is adtak a közös gazdaságnak.. A patronáló munkába be­kapcsolódtak nz éiie'miségi dolgozók is. A* MÁV pécsi i^Bzgatóságának mérnökei pél­dául — részben társadalmi munkávál — segítettek elké­szíteni több termelőszövetke­zeti község beköiőú Íjának ter­veit, alkotó, az ember mellékszereplője a képnek, mégis az egész kcpból az embernek a természetűn folytatott küzdelmét, á természet felett való győzelmét értl. A cseh fotóművész )ó vonalvezetésű és kompo­zícióin képe méltán arat sikert a III- Nemzetközi Fenyképkídllitéson. (Dr Gyúró Béla, Mecsek Foto Klub.) Hivatalos lottónyeremény-jegyiék A lottó 48. Játékhetén öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 67 fogadó ért el, a nyerem éri i*Ssz- sxeg egyenként 48 6SS Ft 50 fillér. A háromulálatoc Szelvények szá­mu tül, ezekre a szelvényekre egyenként *82 Ft 58 fillért fizetnek. Két találatot 87 577 fogadó ért el; nyeremény Összeg egyenként 15.50, Emlékeim József Attiláról ✓ József Attila. Olykor órákon át ült anélkül, hogy valamit is szólt ttolna. Vívódott gondola- tóival. Néha aztán, ha iá han­gulatban volt, szeretett tréfál­kozni is. Hazafelé már gyalog jöttünk, mert villamosra nem jutotta. A képet mindjárt be­vittem egy Róna nevezetű kép- kereskedőhöz, hogy pénzzé te­gyem. A kép azonban nem tet­szett neki, azért adott 2 pen­gőt, ami nagyon kevés volt ugyan, de örültünk neki • Egy másik alkalommal szin­tén együtt mentünk a Szépmű­vészeti Múzeumba. Egy ur{tár­saságnak valaki nagy hangon magyarázott az egyik képről. Én is odaszegődtem, de Attila félrehúzott. — Elhiszed te, amit ez a fles­üt magyaráz? Nézz csak végig a társaságon! Átmentünk utána a Munká­csy-terembe. Szeretett itt időz* ni, különösen sokáig nézegette a Siralomház és a Zálogház eimü festményeket. Én körbe­jártam a termet, ö egy hely­ben ült és úgy nézte a képe­ket. • Nálunk járt egy augusztus­végi napon, amikor at édes­anyám éppen paradiesomot fő­zött. Ejha, Romom mama. ha most nem ihatok eb bői a pa­radicsomból, nem is tudom mi lesz velem. Megivott egy üveg paradicso­mot, még meleg volt az üveg­ben a friss folyadék. Amikor kifelé jöttünk, a délutáni napról éppen elillant a felhő és az évszázados fák lombjára és a kapu aljára ngy pillanatra beragyogott a fény. Ezt. a pillanatnyi refleksziót egy versben is feldolgozta, amit Így ismerünk: „A kapu alá berobbant a nap.. Nekem akkor így fogalmazta meg: A kapu alá belobbant a nap. ■ Nagyon szerette a gyereke­ket. A házban, ahol éltünk, sok gyerek lakott < amikor jöttünk az udvaron át, gyak­ran megeimogatta a kis prole­tár gyerekek fejét. Eáyszer láttam még ezután, az Emke előtt találkoztunk. Azt hiszem szintén valami képeladás ügyében jártam és siettem. Alig váltottunk né­hány szót. Ekkor már nagyon rossz bőrben volt. • Kellemes modora volt, nem szerette a felesleges ctkornyás beszédet, maga is a legegysze­rűbben fejezte ki magát s megmondta, amit látott és ér­zett. Nyíltan is őszintén, — Hogy kerülsz ide? — kér­deztem. — Kijöttem egy kicsit leve­szni. Es te mit csinálsz? Mu­tatom neki a képet, amit róla készítettem. — Egy horgászbotot is rajzol lattáI volna a kezembe és egy szalmakalapot a fejemre. 9 Nem ntössze tőlünk lakait egy ember, aki „népfcöltőuefc“ adta ki magát. Lóháton járta Pestet. Gondoltam egyszer be-’ mutatom Attilának. Egy ven­déglőben találkoztunk, s amíg ők beszéltek, vitatkoztak, mi a vendéglős lányával tréfálkoz­tunk. Nem tudom mi történt velük, csak arrallettem figyel­mes, hogy Attila elrohant. Né­hány nap múlva aztán elmon­dotta. hogy a „népköltő'' egy dilettáns alak, aki Petőfi és Ady verseit ollózza. Egy alkalommal elmentünk Pesthidegkutra. Egy lednderes parasztudvart akartam festenie Tetszett neki a festés. Szeret­te a színek harmóniáját a fény és árnyék jelenségeket. Azt hiszem a festők közé azért sze­retett járni, mert kikapcsoló­dást jelentett számára. Sok tá­madás érte ebben az időben. Kimerítő vitákon vett részt irodalmi köröldben. Igen ér­dekes természetű ember volt kozott. Ez az Író módos csa­ládból származott, s nem ia nagyon rokonszenvezett a pro- Ictáriálussal. Nem \átta a mun­kásnegyedek sivár és örömte- len életét, nem látta a szálló rongyokat nz eresz alatt. Atti­la olykor hosszan maga elé meredt és keserű szavakkal ecsetelte a nyomortanyák tart­hatatlan helyzetét. Amikor egyszer egy népkonyha előtt jöttünk el ,ahol ételt osztogat­tak, keserűen mondta: « — Alamizsnát oszlopainak, ahelyett, hogy munkát adná­nak és gyökeresen megváltoz­tatnák a munkások embertelen életét. Nem mehet ez így so­káig • Egyszer azzal a gondolattal indultam el hazulról, hogy megörökítem vásznamatl a hal­dokló Tabánt. Ekkor már több mint három hónapja nem lát­tam őt. Amikor helyet foglal­tam az egyik kő műves lépcsőn, kit pillantok meg, mint József Attilái. Ült némán, lecsüngő kézbel, tekintete a messze­ségbe tévedt. * Ki tudja mire gondolt, milyen szavak formá­lódtak benne örök szépségű verssorokká? Gyors vonalak­kal felvázoltam a képet s már majdnem befejeztem, amikor többen is megálltak a hátam mögött. Altit* is észrevett Ml. december 8-in halt meg s prolütirlátus nsgy forradal­mi költőjét József Attila. Ebből az alkalomhői közöljük Remecz Béla pécsi festőmül-11** vissza- emlekeaéseit s küllőre. —i A harmincas években Budapesten laktunk a IX. ke­rület pralctárnegyedében. A fivérem irodalomértő ember volt S ekkor Hm n írók, fosták, gyakran megfordultak nálunk. Látásból már régebben ismer­tem József Attilát, gyakran ta­lálkoztunk üt de ekkor még nem fűztek hozzá baráti szá­lak. Ma már nem is emlék­szem pontosan, hogy mikor kerültünk személyes kapcso­latba egymással. Amikor először jött hozzánk, a fivérem borral kínálta s 6 ! szűkszavúan, kurta mondatok- \ kai válaszolt­— Nem iszom bort. — Akkor igyon szódavizet! — Azt sem iszom. — A fivérem szeretett iro­dalmi dolgokról vitatkozni s hamar megtalált« a hangot József Attiláin!, ezzel a tragi­kusan komoly, melegszívű em­berrel. A beszélgetésbe én nem kapi'soládtam bele, mert nem is nagyon értettem az irodai­ul dolgokhoz. Járatos volt hozzánk egy Oláh nevű író (a keresztnevé­re hwir nem emlékszem), aki­vel később Attila sokat vitat*

Next

/
Oldalképek
Tartalom