Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1959-12-06 / 287. szám
W59. DECEMBER 6. NAPLÓ 5 JlTmirjWZl — «^ZuZSiSEZZ?7 1 A ma színháza Rivaldafényben Avar István, A Világ legszebb szerelmében Gaspard Ferréol szerepét alakítja. Az egyik legtehetségesebb fiatal pécsi színész. Milyen ez a szerep? Talán a legboldogabb érzés mások boldogságáért harcolni úgy, hogy magunk is boldogok legyünk. Olyan szerep ez, ahol a legtökéletesebb szerelmet kell kifejezni, olyant, ami talán csak a legendákban él. A végtelen hit az emberekben, a szépben, a jóban — ez ennek a szerepnek arculata. A lélek rezdüléseinek megmutatásában. abban, hogy amit hiszünk és amiért élünk valóra válik — a művészet minden búrját mesterien kell kezelni. A mű ironikus ' történelem- szemlélete, költői kifejezései, francia szellemessége, a színészt könnyen a romantikus Pátosz eszközeivel való ábrázolás felé sodorhatja. Avar István játéka nem a „látványos kifejezésmód” felé törekszik, hanem a maga egyszerűségében sokatmondó, kifejező, s ha lehet ennél a színdarabnál ezt a kifejezést használni való. Nem az első szerepe ez a fiatal pécsi színésznek, amelynek mesteri megformálásával yivja ki a színházlátogatók elismerését. Ez a szerep egy állomásként jelentkezik azon az úton, amelyen az igaz művésznek a mind tökéletesebb felé haladnia kell. A közönség ízlése fejlődik A színház fejlődése, a műsorpolitika és nem utolsó sorban az új művészeti ágak — az opera és a balett — létrejötte új feladatokat adott a közönségszervezés számára is. Messze van már az „egy próza egy operett“ váltakozása és ezzel együtt az operettek hetvenöt-százas szériái mellett a prózai előadások tizenöt-huszonÚj bemutatókra készül a színház A Pécsi Nemzeti Színház a közeljövőben számos új színdarab bemutatására készül. Már javában folynak a legközelebbi bemutató, Gosz- tonyi János: ötödik parancsolat című színdarabjának próbái. Ezután kerül sor a fiatalság problémáit boncolgató mű, Cserhalmi Imre: Ma van az a holnap című színdarabjának bemutatására, amely mind témájában mind előadásmódjában nagy érdeklődésre tarthat számot. Készülnek egy „különös“ ősbemutatóra is, szerzője Ranko Marinkovic, címe: Glória. Ez a színdarab bepillantást nyújt majd a papság belső életébe s minden valószínűség szerint segít a dolgozók politikai, világnézeti fejlődésében. A színház „házi szerzője“ a tehetséges örsi Ferenc is elkészült egy új színdarabjával, amely szintén bemutatásra kerül. Január végén láthatjuk Shakespeare: Mac- beth-jét, Garda Lorca: Bernardo házát. Az utóbbi bemutatóval egyidőben kerül előadásra a Kamaraszínházban Rose: 12 dühös ember című színdarabja, amely Budapesten nagy köznöségsikert ért el. Egyik érdekessége az utóbbi két bemutatónak, hogy míg a Bernarda háza színdarabban nők, addig a 12 dühös ember című színdarabban csak férfiaík szerepelnek. Tervezi a színház Rostán: Sasfiók-jának bemutatását is. A színház operarészlege a Pillangókisasszony és a Carmen bemutatójára fkészül. ötös előadásszámai! A Ljubov Jarováját — három előadást leszámítva — zsúfolt házak előtt játszottuk, Az aranyember, a Kötéltánc, a Bunbury átlagban a vártnál több nézőt vonzott. A prózai darabok látogatottságánaik növekedése arra mutat, hogy a nagyközönség ízlése helyes irányban fejlődik, és rohamosan nő azok száma, akiknek nem kizárólag Kálmán, Lehár és Jacobi jelentik a színházat. Úgy gondoljuk, hogy ezen eredmények elérésében a közönség igényének természetes fejlődésén kívül három tényező játszott fő szerepet, éspedig a múlt év őszén az MSZMP Központi Bizottsága kulturális irányelveinek megjelenése, színház vezetőségének határozottsága a prózai bemutatók és azok előadásszámainalk növelésében és a megyei és városi pártbizottságok, egyes szak- szervezeti területi bizottságoknak a közönségszervezésben nyújtott aktív támogatása. 1955-től 59-ig összesen nem tudtunk annyi „telt-ház“ akciót szervezni, mint az ez év szeptemberében, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályán a területi bizottságok kultúrmunkásai- nak részvételével tartott értekezlet óta. Huszonöt „telt-házat“ vásároltaík a bányász szak szervezet, a pedagógus szak- szervezet, az 500-as MTH intézet, a közlekedési szakszervezet, az egyetem és főiskola. És a 25-ből 18 prózai darab! Nagy „vásárlónk“ még a kereskedelmi és pénzügyi dolgozok szak- szervezete is. Ezt az utat szeretnénk a továbbiakban szélesíteni és szeretnénk üdvözölni ilyen akciók keretében az építőket, a vasipar dolgozóit, a postásokat, a vasutasokat, a bőrgyáriakat, a porcelángyáriakat, a kesztyűgyáriakat. Szeretriénk, ha ezeknek agyáraknak, üzemeknek a szak- szervezeti bizottságai magukévá tennék a pártNkulturális irányelveinek azon részét is, hogy a színházi előadásokra fokozni kell a fizikai munkásak szervezését. Ezen gyárak és üzemek munkásai között nagy számmal vannak a fal-; vakról toborzott és munkásott-< honokban lakó „új munkások* is, akiknek ilj'en vonatkozásúj szükségleteiről elsőrendű fel-< adata a szakszervezeti bízott-J Ságoknak gondoskodni. Közönségszervezésünk elsődleges feladata már nem a< „bevételi tervek“ biztosítása, J hanem a közönségnek mintegy nevelése; rávezetni az egy- J szerű munkásokat arra, hogyi műveltségük, látókörük bővü-] lése, irodalmi és zenei jrátas-< ságuk a prózai darabok, az' operák és balettek látogatását val érhető el és nem a „régi] jó világot“ hamis színeikkel, festő operettek melódiáiba va-] ló besüppedéssel. Egy kis statisztika Érdekes bepillantani a szín- < ház statisztikájába. A számok] beszélnek arról, hogy örvendetes javulás' van elsősorban] a prózai színdarabok látogatottságában. Az egyik nagysikerű előadást a Ljubov Jaro-' váját például 17-szer tűzték műsorra. A mai élet problémájával foglalkozó Kötéltánc című színdarab 20 előadást ért meg. Meg kell mondani] azt, hogy bár nem ezek a szín < művek „futottak“ legnagyobb] számmal, mégis a közönség] igényét egy bizonyos mérték-] ig kifejezi. Az elmúlt években] a prózai művek lényegesen] kevesebb előadást értek meg. „Holtverseny“ van a Bún-' bury és a Denevér között,] mindkettő a 33. elaődásnál' tart. A Férjhez adjuk anyukát 20-szor, a Marica gróf-• nőt 14-szer, a Világ legszebb] szerelmét pedig eddig 8-szor tűzték műsorra. A színház tájelaődássoroza- tát ebben az évadban is folytatja. Eddig mintegy 36 al-1 kálómmal szerepeltek a me-' gyében, sőt a megye határain] túlra is eljutottak. örvendetes tény, hogy ja-] vult a színház látogatottsága is. Ma már kevés a fél, a ne-] gyed „ház“, legtöbbször „táblás ház“-zal 'kerülnek a szín-] darabok bemutatásra* ARANYFOKOZAT A kellemes hangulatba, 8mely a művészhazaspár otthonát betölti, még a rádió is ■>betársul“: közkedvelt operettekből közvetít részleteket. Beszélgetésünkhöz illő aláfestés e*. Mert miről másról eshetne ’host szó, mint Takács Margit kitüntetéséről. A színházak álelőadás emlékei. Víg özvegy, Sybill, Csárdáskirálynö, Szókimondó asszonyság... Nézegetjük a képeket és fülünkbe csengenek a szép dallamok: Vilja, 6 Vilja... Illúzió a szerelem ... Aztán a sort a rádió folytatja, felhangzik az „Illem nyitvahagyott ajtón át jói hallani a beszélgetést. — Kedves művésznő, kérünk a Denevérből egy képet. — Jaj gyér ékek elfogyott, csak a Csárdáskirálynőből van. — Azt nem kérjük, köszönjük, abból már van. Szalma Lajos elevenít fel egy kedves kis történetet. — Siófokon voltunk nyaralni. Az egyik nap a Fogasba mentünk ebédelni. Ebéd után vagy tízszer szólok a pincér- nék: fizetni! A pincér ismerős volt. Mindjárt jövök — mondta tízszer, de csak nem jött. „Táblás ház“ volt az étteremni. Ugyanaz « pincér! Fizetés- nél bemondom a fogyasztást és I „lássa kivel van dolga“ éppen' a múlt évi ebédet is diktálni, akarom, amikor megelőz: — És a tavalyi ebéd 46,80. Nem felejtettünk. Ékszerek, bizsuk sokasága a] vitrinben. Takács Margit mu-< tatja az ajándékokat. Egy-egy] bemutató, egy-egy szerep al-< kaiméból küldték valamennyit. < Kik? A színházat, a művésze-< tét 'kedvelők. Soknak eredetét1 sem sikerült kikutatni, esc hozta a postás. * • Színpad ... siker. ss taps .;, kitüntetés — az igaz művész útja. Mögötte azonban sok-sok Ez a fényképem a Víg özvegyből való. honosításának 10. évfordulója halmából a Népköztársaság '■ '•hiökf Tanácsa a ,/Szocialista ’hím káért“ érdemérem arany- okozatának adományozásával >>r>ierte el a kitűnő pécsi színésznő munkáját, művészetét. Ünnepeltünk és mint ilyen- szokásos a beszélgetés fóliát ismét és ismét a színpad a sok-sok szerep köré szőhtk Szerepek? A falon fényké- roftrok — mind tOV-eOk és jómodor a fő" dallama • Luxemburg grófjából, Az asztalon piros dobozban a kitüntetés, körülötte levelek, dísztáviratok. Közülük egyet felveszék. A Baranya me gyei Nőtanács gratulációja. Csengetnek. Szalma Lajos kimegy' ajtót nyitni, de csakhamar visszajön: — A művésznőt keresik — mondja egy francianégyes-sze- rű meghajlás kíséretében. Két kislány áll a folyosón. Takács Margit kimerni Hornijuk l « A kitüntetés örömére — egészségünkre! ben, sok munkája. Mennünk kellett, fizetni nem tudtunk. Míg mentünk kifelé a pincér odaszólt: „Majd legközelebb elszámoljuk.“ Az idén nyáron ismét Siófokon voltunk. Eszem be jutott a tavalyi tartozás. bementünk a Fogasba ebédet tanulás, szerepformalási kiserietek, egyéni problémáik. De amikor a függöny felmegy, csak a szerep és a közönség. A közönség, akikért érdemes dqlgozni, tanulni, amelyekért a művész él. GARAT FEJ M inden művészt, művészeti intézményt az foglalkoztatja elsősorban, hogyan vegye ki részét az életből, a társadalom formálásából, amelyben él. Minden művész természetszerűleg még a maga életében akar az embertársainak nagy eredményeket felmutatni és nem is csak az emberben meglévő természetes hiúságtól vezérelve, hanem megtelve attól az emberben bent nem tartható gondolattól, hogy most úgy érzi: rájött az élet értelmére, most hozzá tud tenni egy 'ú] gondolatot az élet megértéséhez.. Jouvet francia színész s rendező azt vallotta: „Az ember arra ítéltetett, hogy megmagyarázza élete titkát és feltalálta a színházat.“ Ez a mondat olyan gondolatot fejez ki, amely bármely rendszerben élő haladó gondolkodású művészt mindig foglalkoztatott. Nekünk ß mi jelenünkben élő művészeknek, önként felvetődik, hogy milyen legyen a ma színháza. a holnap színháza? Mi a színházak jövője? Ha ezt a kérdést boncolgatni kezdjük, akkor elsősorban figyelembe keli venni, hogy a színház nem független a 'társadalomtól, hanem annak egyik alkotórésze. Ez határozza meg azt, hogy milyen legyen a ma színháza. Ma, amikor a két rendszer egymásközti vitáinak fegyveres eldöntése helyett a békés egymás mellett élés elve, lép előtérbe, amikor eddig soha nem látott, tudományos felfedezések korát éljük, amikor csak egy lépés választ el attól, hogy az ember más égitest személyes látogatója legyen, logikusan következik: a színház jövője nem az, ami még az előbbi évtizedekben volt, hogy látványos technikai és világítási trükkökkel kápráztassa el a nézőt. A mai technika fejlődésével már nem versenyezhet. A színháznak megmarad' az egyetlen, de verhetetlen eszköze: az ember! A jövő színházának központja a színészember. Nekünk a színészt kell előtérbe hoznunk, képessé tenni arra, hogy a legbonyolultabb lélektani finomságokat is ki tudjuk fejezni. Az ember, aki a bonyolult gépeket kitalálta, megköveteli, hogy szellemi világát teljes egészében ábrázolják. Míg nyugaton a művészek nagy része a XIX. század elveszett ideáit siratja és újat nem talál helyette, addig a mi vi- láenézetünk, az ember lelki szépségeit akarja előrehozni, felkutatni összes árnyalataiban: • Ezeket a gondolatokat megérlelte bennem az, amiOfiera 0$ale.U kor ez év nyárén á Szovjetunióban jártam és részt vet- \ lem azon a baráti tapasztalatcserén, ahol a Szovjetunió és a népi demokratikus országok rendezői találkoztak. Kedrov, a Művész Színház vezetője Sztaniszlavszkij utóda mondotta ott: „A színház mindig költészet kell legyen (a színpadon még a gyilkosságnak is' költőinek kell lenni.). Egy színdarabban le van írva, hogy ki mit mond, de az nincs leírva, hogy ki, mit gondol. A színház, ezt a gondolati életet kell, hogy kibontsa.“ Pártunk VII. kongresszusán Kállai elvtára a kulturális életről mondott beszámolójában többek között megemlítette: „ .«. Irodalmi és művészeti életünk egyre inkább a mai élet kérdése felé fordul.“ A nji színházunk, a pécsi színház is ezt az utat igyekszik járni. Az elmúlt évadban megrendezett modem dráma hete is ezt bizonyította. Ebben az évadban a színház még összetettebben akarja megmutatni a mai élet kérdéseit. A maga erejéhez mérten nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a mai magyar irodalom gazdagságát fokozza. Ennek első lépése, a december 11-én eredeti bemutatásra kerülő-ötödik ^grancsolat című mű, szerzője Gösztönei János. Kállai elvtárs beszélt arról is, hogy az utóbbi időben nagy számban lépnek fed tehetséges fiatalok az iroda- // tómban és a művészet min- <$ den ágában. Ehhez kapcsolódik, hogy január közepén bemutatunk egy másik új magyar drámáit, Cserhalmi Imrének, — aki maga is 25 éves —- első színdarabját, amelyik 20 éves fiatalokról szóL Ennek bemutatásával a színház egy újfajta lépési is akar tenni. A művet két alkalommal zártkörűen meghívott vendégek előtt akarjuk eljátszani, majd utána kikérjük a nézők véleményét arról, hogy helyesen látják-e a művészek az író, a fiatalság életét, ilyenek-e a mai fiatalok, akik a holnap építői lesznek; _ u A színház nagy ember- formáló ,katlan“. Elsősorban a művészek közül a fiatalokat, de a már „beérkezett“ színészeket is alakítja. Állandó tűzben és harcban formálja telküket olyan emberré, akik magukat és másokat képessé tesznek majd arra, hogy az ember, mint Gorkij mondotta: „Hosszú életű és boldog le gyen ezen a földön, az egy családdá egyesült gyönyörű lakóhelyén." Lendvai Ferenc a Pécsi Nemzett Színház^ főrendezőjej Ebben a színházi évadba valóravált a színház operares/ legének ée balettrészlegenel. megalakulása. Minkettőről elmondhatjuk, hogy nem csalódtunk sem az operában, sem a balettben. Színvonal as előadásokkal — ha még a kezdet, nehézségei néha meg is mutatkoznak — járultak hozzá városunk kulturális életének gyarapításához. A Rigolefcto — amellyel az első pécsi önálló opera bemutatkozott — a 10. előadását érte meg. S ha még azt is hozzátesszük, hogy valamennyi előadás telt ház előtt pergett te, akkor látjuk: van igény dolgozóinkban a szép, a nemes iránt. A balett is nagy közönségsikerrel mutatkozott be. A bemutatkozó előadáson újra és újra függöny elé tapsolták a nézők a szereplőket, A balett már a t etőnriéenáfl Medveczky Ilona „beugrását” tapsolta meg legutóbb a közönség. Ravel Bolero című balettjében Rosttá szerepét vette át * táncával nagy sikert .
