Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-06 / 287. szám

2 NAPLŐ 1959. DECEMBER *• A pártkongressmus tiszteletére: 106,4 százalékra téliesítettek tervüket a pécsi bányásztok A pécsi bányászok a kongresszusi őrség időszakában több mint nyolcvanezer tonna terven lelüli szénnel segítették a népgazdaságot. Munkalendületiék a kongresszus ülésezésének idején sem tört meg. Ezekben a napokban újabb sikereket ér­tek el. A kongresszus első napjától szombat reggelig 106,4 szá­zalékra teljesítették tervüket, 980 tonna szénnel termeltek többet a tervezettnél. Különösen figyelemre méltó Vasas bányászainak sikere. A vasas iák korábban — különböző okok következtében — egy kicsit lemaradtak a többiektől. Ezúttal azonban 107,6 száza­lékra teljesítették tervüket, 262 tonna szénnel termeltek töb­bet és az első helyre kerültek. Nem kell szégyenkezniök a pécsbányaiaknaik sem, mert 106,7 százalékos tervteljesítésük- kel 337 tonna terven felüli szenet bányásztak. A szabolcsiak 381 tonna terven felüli szénnel és 105,6 százalékos tervtelje­sítéssel kerültek a harmadik helyre. II mezőgazdaság szocialista átszervezése a mi ügyünk is Párttaggyulés a Pécsi Bőrgyárban Pénteken délután taggyűlés­re jöttek össze a bőrgyári kom­munisták. A taggyűlésen nem az üzem, a gyár problémái szerepeltek a napirenden, ha­nem a mezőgazdaság szocialis­ta átépítésének az ügye. A ve­zetőség beszámolója helyett előadás hangzott el ezen a taggyűlésen, amelyen Erdősi Gyula párttibkár elvtárs ismer­tette a Központi Biozttság 1959 október 22-i határozatát és a pártkongresszuson elhangzott beszámolónak azt a részét, amelyek a falu szocialista át­alakításával foglalkoztak. Ez is azt mutatja, hogy az ipari munkások segítsége szin­te nélkülözhetetlen a termelő­szövetkeztek megszilárdítása a mezőgazdaság szocialista át­szervezésériek nagy munkájá­ban. Az előadást követő vitában többen kértek szót. Végner Fe­renc elvtárs, a gyár KISZ-tit- kára elmondta, hogy a fiatalok eddig is segítették a termelő- szövetkezeteket. Részt vettek az egyik tsz útépítésében is, és a jövőben is azon lesznek, Rogy minél többet segíthesse­nek. Előgyártó kombinát létesítésével emeljük az építkezés műszaki színvonalát Rikker Mihály építészfőmérnök nyilatkozata Rikker Mihály, a több mint kétezer dolgozót foglalkoztató Baranya megyei Építőipari* Vállalat főmérnöke a követke­zőket mondotta a pártkong­resszus munkájával kapcso­latban: — Vállalatunk kommunista és pártonkívüll dolgozói egya­ránt nagy figyelemmel kísérik a pártkongresszus munkáját. A magam és műszaki társaim érdeklődésé« különösen meg­ragadta Fock Jenő elvtárs elő­adói beszéde, amelynek során az építőipar fejlődésének szük­ségességé* is érintette. A fej­lődés megvalósításához mi is — mint az ország második leg­nagyobb vidéki építővállalata «— hatékonyan kívánunk hoz­zájárulni Megállapítottuk, hogy a műszaki színvonal emelésére és ezen keresztül az új anyagok alkalmazásának bevezetésére a lehetőségeink megvannak. Az eddig értékte­lennek tekintett, s évtizedeken át heggyé tornyosult pécsi sa­lak hasznosítására a salakhegy tövében 30 millió forintos költ­séggel az elmúlt hetekben meg kezdtük egy, évi 400 lakás kapacitású nagy panelgyár építését. Az új üzemet 1961- ben állítjuk a termelés szolgá­latába, de az első Ilyen nagy­elemekből épülő lakás proto­típusát már a jövő esztendő­ben elkészítjük, Megkezdtük a korszerű könnyű- és nehéz­betonelemek gyártáshoz szük­séges helyiségek építését is. Ipari építkezéseinken pedig alkalmazni fogjuk a korszerű utófeszített szerkezeteket. Az ehhez szükséges tanulmányok elvégzésén már munkálkodunk. Minden lehetőséget megra­gadtunk, hogy a VII. pártkong­resszus útmutatásai alapján korszerű építkezési módok be­vezetésével, a technológiai szín vonal emelésével s ezen ke­resztül az építési Idők lerö­vidítésével valósítsuk meg már a következő esztendőben a 200 millió forintot jóval meghala­dó feladatainkat! Helyesen mutatott rá arra az előadás, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezése né­pünk előtt álló egyik legfon­tosabb feladat, és nc/ncsak a parasztság ügye, hanem az egész társadalom ügye, ügye az ipari munkásnak éppúgy, mint az értelmiséginek. A szo­cializmust' nem lehet csak a városban felépíteni. Nem lehet csak az üzemekben és gyárak­ban megteremteni. A szocia­lizmus akkor győzhet csak, ha a falu is a szocialista útra tér. Ekkor válik csak igazán erős­sé és megbonthatgtlanná a munkás-paraszt szövetség is. Az eddigi munka tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy az ipari munkások igen nagy se­gítséget tudnak nyújtani a pa­rasztságnak a mezőgazdaság átszervezésében. Ahol at ipari munkások jól segítették a ter­melőszövetkezetek szervezését és megerősítését, ahol jó po­litikai munkát végeztek, ott általában jól működnek a ter­melőszövetkezetek, megerősöd­tek és vonzóvá váltak. ötmillió forintot fizetnek ki a KST-tagoknak Megkezdték az OTP-nél a Kölcsö­nös Segítő Takarék- péztárak tagjainak a betétek kifizeté­sét. Ebben az évben tovább növekedett a betétek összege és december első felében közel öt- mrtlió forintot fizet­nek ki a KST-ta- goknak. A posta dolgozói 730 forintot gyűjtöttek össze, s most az ün- össze és kaptak nepek előtt sokain meg pénteken. Má- szép összeget vlsz­sodik helyen áll István-akna kollek­tívája félmillió fo­rinttal. A vasút dol­gozói 218 ezer fo­rintot, a bőrgyáriak 210 ezer forintot, az orvostudományi egyetemen 201 ezer forintot, a porcelán- gyárban 161 ezer forintot gyűjtöttek nek haza. Ugyanakkor már sorra alakulnak az új KST-k, így pél­dául a porcelán- gyárban az új évad­ban havonta már 40 ezer forintot helyez nek el a Kölcsönös Segítő Takarékpénz tárban a munkások. . Igen fontos problémáról be­szélt Gulyás elvtárs a felszó­lalásában. Eddig is segítettük a termelőszövetkezeteket, ezu­tán is segítjük őket — mon­dotta. — Van azonban egy helytelen nézet, amelyet fel­tétlenül meg kell cáfolnunk. Mégpedig az, hogy az ipari munkások nem értenek a me­zőgazdasághoz, ezért ml gyá­riak csak törődjünk a magunk dolgaival. Teljesítettük a ter­veinket, dolgoztunk becsülettel, ezzel segítjük a tsz-eket is a legjobban. Ez nagyon helyte­len nézet. Mert ez arra céloz, hogy ne járjunk ki falura, ma­radjunk csak itt benn a város­ban, hagyjuk a parasztokat magukra. De ml ezt nem te­hetjük. Igaz, hogy nem va­gyunk mezőgazdasági szakem­berek, de azt világosan látjuk, hogy a szocializmus győzelmét csak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság létrehozásával biztosíthatjuk. Márpedig a szo­cializmus győzelme a munkás- osztálynak is, a parasztságnak is, érdeke. Tehát, ha nem is vagyunk mezőgazdasági szaik- emberek, politikai felvilágosító munkát ki tudunk falun fejte­ni és kötelességünk is kifejte­ni. A taggyűlésen elhangzott elő­adás és a felszólalások véle­ménye is azt tükrözte, hogy a börgyári kommunisták azt vall­ják: magukénak érzik a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének ügyét, és készek arra, hogy segítséget nyújtsa­nak ebben a nagy munkában parasztságunknak. — KIVÁLÓ Dolgozók és Újítók Szakköre alakult meg a KPVDSZ Petőfi Sándor kultúrotthonában. Halmos, a csillés Halmossal együtt r»fi­léztem a bányában. JLaufol­tunk." Megismerkedésünk el­ső perceiben sehogy sem tet­szett nekem ez az ember. A körlet csarnokában álltunk, az aknász a műszak előtt beöltö­zött bányászok között keresgélt egy darabig, majd egy vékony, betegesen sápadt, fakó szemű, hegyes orrú emberre mutatott, aki a kobakja alatt kék mici­sapkát hordott. — Halmot Lajos, ő lesz a társa. Amikor lent az első teli csil­lét kitoltuk a jó 200 méteres, elég rosszul épített sínpáron és a világosságba értünk, végig­mért tetőtől-talpig, beleköpött a pálya mellett vékonyan csör­gedező bányapatakocskába és gúnyos mosoly futott végig ar­cán. — Tré meló, mi 7 Ez volt első szava. Később, sgy megrakott csille négy ke­rékre zuhanása után azt aján­lotta: menjek inkább rolleroz- ni. A pájszert azért aládugta és segített visszabillenteni a rakoncátlan kisiklót, pedig a szeme is kidülledt a nagy eről­ködésben, Mogorva, szűk sza­vú ember, hetek múlva is csak annyit tudtam meg róla, nagy­apja is bányász volt, apja úgy­szintén. Nós, egy gyerekük von. A munkában ellenben nem ismert tréfát, ha a töb­biek már az aknához indultak, műszak végén, akkor még ki kellett tolnunk két csillét. — Hogy ne menjünk kifelé üre­sen — mondta bosszantó nyu­galommal. A fürdőben zuha- uyozámái állandóan csapkod­to sovány, csupa ín testét és fújta kifelé a vizet, — Iszik? — kérdeztem tóle. — Már szeszt, úgy értem. — Nyilván. Melyik bányász nem piál? Egyszer hazavitt motorján, útközben a fülébe ordítottam. — Maga párttag7 — Nem politizálok szaki- kám — szólt vissza és ráhúzta a gázt. Azóta rengeteg idő eltelt, elvált utunk, el is felejtettem. Az idő vastag porával belepi az emlékeket. Most ülök az autóbuszban, sötét este, csak a városi lámpák égnek pislákol­va • novemberi ködben. , Megyek Halmoshoz látogatóba, megkérdezem tőle, mi a véleménye pártunk kong­resszusáról, utunkról, az élet­ről. Lehet, hogy nem is ismer már meg. Lakcíme itt van a zsebemben egy darab papíron. Keresgélem a házat. Három emeletes új épület, vézna kis fácskákkal előtte. A lépcsőházban felkopogok a má sodlk emeletre, becsengetek. Ügy látszik, eltévesztettem a lakást, mert egy fiatal, csinos, n agyon jól öltözött, bogár szemű asszonyka nyit ajtót. — Bocsánat, Halmos Lajost keresem. — Itthon van, jöjjön bel­jebb. A felesége vagyok. Leteszem a kabátom az elő­szoba fogasára, belépek a szó- Htom. Tojás alakú csillár lóg a mennyezetről, sárga fényben fürdeti a bordó huzatú reka- miét és a fotelokat. Az egyik sarokban filodendron áll cse­répben, mellette sublót és könyvszekrény. A könyvszek­rényen rádió. A falakon fest­mény, szemben velem éppen egy Szónyi-rézkarc. A cserép­kályha melege bágyadtan öm­lik szét az üres szobán, bebú­jik a puha szőnyegbe. — Foglaljon helyet, mindjárt S7Ólok a férjemnek. Barkácsol­ni szokott a második szobá­ban. Most a gyereknek csinál ktsvasutat. Rossz helyre jöttem, úgylát- tzik valami névcsere folytán. Most kinyílik a másik ajtó és biztosan belép egy mérnök, az­tán megkérdezi, mit akarok? Kint az utcán autó búg fel és reflektora a függönyön ke­resztül bepillant a szobába. Egy másodpercre elém kerül az izzadó bánya, a sáros gu­micsizmák cuppanása, a szel­lőző vezeték pokoli búgása és a csille, amint szomorúan négykeréken áll a sín mellett. „— Menjen inkább rollerozni”. Kinyílik az ajtó és 0 jön be, igen, Halmos Lajos, a „lauf oló?‘-társ. — Jó estét. Ej, de réytn lát­tam. Sötétbarna, jól szabott ruhát visel és nyakkendő nélküli ki­hajtott inget. — Együtt volt velem • bá­nyában — magyarázza rám mutatva feleségének és moso­lyog. Az asszony is nevet, ap­ró, éles kis kacagással és bólo­gat. Zavarban vagyok. — Mi szél hozta erre? Nem rukkolhatok ki mind­járt a kongresszussal. Leülök. Mondom, hogy eszembe jutott együttlétünk, hát gondoltam, felkeresem. Biztosan 6 sincs már a bányánál. — De ott vagyok — vála­szolja. — Kiemelték? — Hová emeltek volna ki7 C.sillézem. — Most kapta a lakást? — Nem. Már akkor is meg­volt. Hozzál egy kis bort — szólt kedvesen feleségének. Az asszony kimegy, egy palackkal és vékony poharakkal tér vísz- sza. Tölt. — He), eljár az idó — mór/! ja. — Nem ismerne ám már rá a vágatra, ahol dolgoztunk. Nem bizony. Mozdony jár ott, is sok gép van. A biztosítás is más. — A pénz megvan? — Meg. Két „darab" fölött. Különösen most az „őrségben". Rávertünk kicsit a melóra. Az a fontos, hogy a munkát az ember komolyan vegye. Érti? Komolytalanul nem lehet bá­nyászni. Ez. nem játék. Csak ütemesen, higgadtan és min­dig lassan erősíteni a tempót. — Persze .,. — Nem szeretem a hebehur­gya embereket. Hirtelen neki­buzdulni, utána meg sokkal Hiltlílt Micsoda gondok! A reggeli autóbusz utasainak lélektanához tartozik a sietős türelmetlenség, zsémbesség. ami igen gyakran szóváltásokban je­lentkezik és egész napra elront­ja egyeseik hangulatát. Ettől talán csak a várost kö­zépiskolákba bejáró diákok men­tesek. Rajtuk legfeljebb csak az látszik, hogy nehezükre esett otthagyni a fO puha, meleg ágyat, behúzott nyakkal, álmo­san pislogva — de azért huncut- vidáman csoportosulnak a busz­megállónál — és még csak vé­letlenül sem tolakodnának. (Hja. kérem, az első órák mindig ne­hezek — és a feléltetés rendsze­rint az óra első részében zajlik le...) Ei hogy mi mindenről szó esik, egy-egy reggeli várakozás alatti Hogy győz-e a Dózsa és hogy Manóinak milyen szalvétát küldtek Prágából, hogy kit kivel láttak bizalmas kettesben sétál­ni, hogy milyen cuki a számtan­tanár nyakkendője és ki tudná megjegyezni azt a sokféle csoda­bogarat, ami a tizenöt-tizennyolc éves diákok fantáziáját foglal­koztatja. Tegnap, szombat lévén, a szo­kottnál kissé tovább tartott a várakozás, akkor hallottam az alábbi kerek kis beszélgetést, amely két diáklány között zaj­lott le. — Rémes, miiven nagy a stra­pám az utóbbi időben. — Teneked is? Mert én sen tudom újabban beosztani az 0}°“ met. Hétköznap még csak hasjT fán, de ezek a szombatok, iá?* a vasárnapok . .. — Ajaj, máma is ml lesz? Szegény lányok, még talán sem múltak tizenhatévesek máris így túlterhelik őket. HJe- ba, az a maximMzmus Min®'» csak cikkezünk róla. KÖZ’f" olyan sok feladatot adunk a ár­koknak. hogy a felét sem ÍV1’*'* elvégezni. „ Komolyan mondom, hon kezdtem megsajnálni őket —. aztán a beszélgetés hirtelenben egész más fordulatot vett. ,, — Te hány meghívót mára? — kérdezte a babaarc? kis szőke. — Várjál csak' A koszorúcska akkor az a hdzimuri, amiről síé volt, aztán a technikumiak . ■ ■ de ez esik mára. Vasárnál es téré szintén kaptam kettőt. r'™' nyit táncolni; fis ez így minden szombaton... Ki btna ezt erővel? Bizony, óriási gondok czeJt Rendszerint meg sem oldódna? huszonöt éves kor előtt. WJ;! aztán néhány évtizeddel késA» úfra kezdődjön az egész, amikar majd felnő a következő ráciá. Ok minden bizonnyal *öb meghívót kapnak majd. V. f­¥■ — TÁNCVERSENNYELI egybekötött matinét rendez a Nádor Szálló vasárnap dél­előtt 11 órakor a Pannonia Szálló nagytermében. Az új műsorban Pagony Lajos és zenekara bemutatja a mo­dern jazzt. — A BUDAPESTI Fehér­neműgyárból Pécsre érkeztek az első hazai gyártmányú nylon ingek. Az új áruféle­ség 250 forintos áron a mai naptól kapható az Állami Áruházban, valamint a Ru­házati Bolt szaküzleteiben. “ AZ SZTK-JOGOSULTSÁG­GAL nem rendelkező rászorultak részére a tanács ingyenes orvosi kezelést és gyógyellátást bizto­sit. Csak a 11. kerületben TOS-an rendelkeznek gyógyellátásra jo­gosító Igazolvánnyal. Ennek alap­ján orvosi ellátásban, gyógyszer és gyógyfürdő, gyógyászati se­gédeszközök etldtdsdban, vala­mint fcbrháli ápolásban részesül­nek. Ezt az Igazolványt általá­ban közzegélyeseknek, valamint az. olyan csökkent munkaképes- ségüeknek adják, akik alkalmi munkát végeznek. — A SZIGETI területi nő- tanács asszonyai elhatároz­ták, hogy * közeljövőben felveszik a kapcsolatot egy Pécs környéki termelőszövet­kezet asszonyaival és mun­kás-paraszt nőtalálkozót szer veznek. többet visszalépni. Nincs értel­me. Ahogyan most csináljuk, ez jó. A becsület is köt, a sza­vunk is. Tízen vagyunk most együtt. Brigádban. Az egyik ki­találta, hogy fogadnánk meg: nem lesz részeg többé senki közülünk és nem bumlizunk. — „ARS VOCIS“ címmel Irodalmi hanglemez-bemuta­tót tartanak december 7'*n’ hétfőn este 6 órakor a Baf' tók-klubban a TIT Irodaim» Szakosztálya és a Magym írók Könyvesboltja rendezé­sében. A műsorban magy®’ költők megzenésített alkotá­sai, székely népballadék, sza­valatok és mesék szerepé' nek. A bevezetőt Tüskés Ty bor tartja. A kitűnő előadó- művészek hanglemezeit el®- adás után kisorsolják a rész1 vevők között — SZOMOR Andris vácsmester, Málom-Felsó 3 szám alatti lakos a 100 Ijj* rinton felüli munkaváll®‘fl' sálhoz kalkulációt nem **' szitett, a II. kerületi Mi»” szabálysértési előadója 1° forint pénzbüntetés fizetés** kötelezte. • 1 Ma nyílik Békéscsabái három baranyai festő­művész kiállítása A Békéscsabai Műnkig Mihály Múzeumban ma sf1 llk meg a Műcsarnok és Képzőművészek Csoport'_ rendezésében három B*r*. nya megyei képzőművész* Soltra Elemér, Kelle Sánd«* és Simon Béla kiállítása. * három baranyai festőn*“ vészt a Békés megyei T»»* . látja vendég&L A megny» után kerül sor a békére»“* és a baranyai művészek t* pasztalatcseréjére. A másik meg Javasolta, min­den héten olvassunk el egy- egy könyvet, öt hónap óta megy így. Oj módi. Érdekes. Nem? — És betartják? — Be. Az ember nem vész el úgy a munkában. Többre tart­ja magát. Látja azt a füg­gönyt? Most vettük. Ugye szép? Meg ezt a bútort is. Mert ebben is versenyzünk. Tóth Pista még nem látta, teg­nap hozták. Várom, hogy jöj­jön, majd kiröhögöm, ha eltát- ■ja a száját. A könyvet is előbb kiolvasom. — Rájuk jött — mondja az asszony és megint aprókat ne­vet — azelőtt fizetésük egy- harmadát elkérték és megit­ták. Hozott egyszer belőle ne­kem egy üveg tojáslikőrt, de a lépcsőn kiesett a zsebéből és összetörött. Most meg mióta így nekifogóztak, már cipőt is kaptam ajándékba tóle. Meggy piros tűsarkút. KŐSÓ 6Stíg beszélget­tünk. Már a kapuban jut eszembe, amit kérdezni akartam a kong­resszusról. Hogy mi a véle­ményük róla. Életünkről, utunkról? A betonút fölé kihajló fény­cső élesen megvilágítja Hal­mos Lajosék házához vezető utat. El sem lehetne téveszteni. SZÜTS ISTVÁN m AZ ORSZÁGOS rakéré* pénztár árusítja a komlói es pécsi tröszt területén lévő u} nyászlakóháxakat. melyeket ^ dolgozók megvásárolhatnak- t trösztök eddig SOS bányászhas s pislV ______ __________ . a bányászok már több mint zat megvásároltak. A V'/Jiit egyébként hosszúlejáratú egyébként hosszúlejáratú kapnak a vételár kifizetése. Ev végéig a trösztök újabb házat adnak át a takarékp* tárnak értékesítésre. — A MOHÁCSI Gépgy^, november 26-án két hajót 0 csátott vízre, amelyek a Pe* vidéki Hajózási Vállalat száré készültek. A két h»J a pártkongresszus tisztel«* re Indított verseny eredm nyeképpen 10 nappal a n ' — A PÉCSI járási náci december J-án, ■ J*' „ gyei nőtanáca helyiség«“.^ * tartotta meg a járás dél»* és német nemzetiségű “*^ szonyalnak találkozóját- , találkozón Gregor Sánd0*^ és Rab Antalné elvtársn Ismertették a nőmozg»10 9 feladatait, célkitűzéseit, legfontosabb tennivaló* ' majd baráti beszélgetés májában vitatták meg • * jato» problémáikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom