Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1959-12-22 / 300. szám
1939 DECEMBER 22. NAPLÓ 5 A mai művész gondjai II. Az Ichtyosaurus éntől a fekete irodalomig Vágjunk a dolgok közepébe. Mj újat adtak tartalmilag a modernisták a művészetben? Mi az új világszemléletükben? Bármelyik modernistát vesz- szük is elő, bármely művészeti ágban, b keressük, hogy mit is akar mondani, könnyen rájövünk, hogy valamilyen valóságfölötti, valóságon túli „yalóságot” igyekszik ábrázolni. Az e célból alkalmazott módszer természetesen igen változatos. Az irodalomban a leggyakoribb az, hogy az író, költő a „mélytudatot”, az ember tudat alatti ösztönvilágát választja tárgyul, a képzőművészetben pedig az ábrázolt tárgyak elvesztik eredeti formájukat, g helyettük bizonyos sajátos törvényszerűségek szerint szétbontott vagy egyesített, mértani ábrákra egyszerűsített vagy fantasztikbusan torzított formák jelennek meg. Uj a modernista szemléletben az úgynevezett dinamikus világkép* * amely bizonyos vonatkozásban túlmutat az adott világ egyszerű tükrözésén és a jelenségek folyamatát az időben is ábrázolja. Ennek egyik jellemzője az a fajta irodalmi ábrázolás, amely a hős lelki világában megmutatja az egész élővilág keletkezése óta felgyülemlett .emlékeiket és élményeket, attól kezdve, hogy az első primitív élőlény csápjaival körültapogatva megszerezte az első élményt, a létezés érzését. Powye angol író formálta meg először ezt az őstörténeti múltját és jövőjét élményraktárában hordozó személyt, aki egyszerre képes átélni a mocsárban hempergő primitív ősgyík, az Ichtyosaurus létérzését és végsőkig kifinomult utódjainak halálsejtelmeit., Nálunk Juhász Ferenc, Weöres Sándor „kozmikus” költészetében találhatunk hasonló tartalmi elemeket. Az „Én” ebben a szemléletben azonban többnyire megragad az Ichtyosaurusnál, a puszta létezés észlelésénél és az elmúlás megsejtésénél tovább nem jut, belefullad ebbe a mocsárba és annyi nyomot hagy csak maga után, mint a llászkori csiga a mecseki szénben. Az egyén eltűnik a létnemlét kozmikus körforgásában. De ennek az „örök Én”- nek a jövőről is vannak képzetei. Hogy milyenek, arról Huxley „Szép új világ”-a ad képet. Regényében megjelennek a „hipsterek”, akiknek legfőbb elvük: „köpni a világra”. Ebben a szemléletben a jövő sivár, kietlen, a Föld vagy kihűl vagy felrobban, minden, ami emberi szemmel szépnek, jónak nevezhető, megsemmisül, vagy mint P. Cleater könyvében, a robotgépek veszi át az uralmat az elxatnyult, degenerált emberiség felett Ezzel az „IchtyoSaurus- énnel” sok tekintetben rokon a freudisták mélylélektani alapon alkotott „Én”-je, amelynek felnőttkori cselekedeteit a gyermekkorban szerzett élmények, vágyak és gátlások határozzák meg, s végeredménybe az egyén úgy áll szemben az őt körülvevő világgal, mint a gyermek. Mivel pedig a gyermek hisz a mesékben, a freudi „Én” minduntalan misztikus érthetetlenségekbe és hétköznapi csodákba botiik. A modernista művészetben gyakori a vallási mondák újrafeldolgozása — sajátos, mély- lélektani alapon. Vissza a gyermekkorba, vissza a tudat nélküli ösztönvilágba, vissza a boldog állati sorba, amikor még nem okozott bajt az embernek a gondolkodás .Ez az általános „Vissza!” a modernizmus legfőbb gondolati tartalma. Uj ez? Mint gondolat, nem új. De az a jelenség, hogy ez a gondolat vagy inkább szemlélet a művészetek történetének egy korszakában ennyire központi helyre kerülhetett — ez új. Utalást már Tacítusnál találhatunk arra, hogy jó lenne, ha a régi, boldogabb kor visz- szatéme, már a rabszolgalázadások egyik ideológiai motívuma az volt, hogy vissza kell állítani a régi, szabad világot, s ugyanezt a parasztlázadások eszméi között, a lud- dista bérmunkások géprombolásában is megtalálhatjuk, művészek és művészi irányzatok azonban csak a modernizmusban tették központi és legfőbb mondanivalójukká. A „Vissza!” jelszava természetesen reakciós. De még ebben is találhatunk bizonyos pozitívumot, amennyiben lázadást tartalmaz az adott rossz, a tovább fejlődni képtelen társadalom ellen. A tények bizonyítják, hogy több lázadó mondemista a tőkés társadalom elleni puszta lázadástól később eljutott a tőkés rend elleni gyakorlati tevékenységig, mint Paul Eluard, Aragon vagy Majakovszkij. Az is igaz azonban, hogy mikor odáig jutottak, a modernizmussal is szakítottak és művészi pályájukat már mint kritikai realisták, sőt szocialista realisták folytatták tovább. Az adott társadalom elleni perspektívátlan lázadás a modernisták többségénél minden társadalom tagadásához, az egyénnek a társadalomtól való tökéletes elszigeteléséig vezetett, másrészről pedig még az a csöppnyi pozitívum is elposványosodott, eltűnt a teljes cinizmus és nihilizmus mocsarában. „Annyira pocsék ez a világ, hogy már lázadozni sem érdemes” — mondják ezek a modernisták. Ügye» fogások, szellemes ötletek, látszólag magasan szárnyaló, de lényegét tekintve semmitmondó elmélkedések leplezik a modernisták gondolati sivárságát. És ebben a negatív fejlődésben a modernizmus elérkezik odáig, hogy megtagadja az embert. Látszatra ugyan a modernista művészetnek is az ember a tárgya, sőt az ember legbelsőbb világa, valójában azonban az a szubjektum, amelyet a modernisták ábrázolnak, teljesen elveszíti emberi mivoltát. Az egyént, az „Én”-t nemcsak a társadalomtól különítik el már, hanem az embertől is és mindattól, ami emberi. Ebben a művészetben minden ejveszti az értelmét, a nagy dolgok nevetségessé válnak, a kicsinyes, köznapi dolgok misztikus jelentőséget kapnak. Keszi Imre 1938-ban kiadott Borszeszlárig című kötetének egyik novellája például az austerlitzí csatát írja le, de tárgya nem a nagy hadvezér, nem a háborútól szenvedő nép, a parancsra halálba rohanó katonák, hanem Napoleon hascBikarása. Ez a nyugati országokban burjánzó nihilista, vagy másképpen „fekete” irodalom megjelenési helyén még valahogy megmagyarázható. A művészet az adott társadalom tükre. A művész, az író hátatfordítása a társadalomnak érthető, s éppen a tükrözés egyik módszere alckor, amikor látja, hogy saját világa hogyan agonizál. hogyan közeledik menthetetlenül a végső pusztuláshoz. De nehezen magyarázható a létjogosultsága, ha ugyanezt a művészetet szocialista körülmények között élő, önmagukat is szocialistának nevező művészek űzik. Pedig a modernizmus „betörése” tény, amelyet nem szabad lebecsülnünk. A nyugati modernisták majmolása divat, káros divat, amely annál nagyobb kárt okoz, minél tovább hagyjuk burjánzani. Az embertelenség művészete —■ nem a mi művészetünk ! Hogy nálunk is felbukkan éi tért hódít, annak oka a ma még széleskörű kispolgári ízlés és a minden külföldi termék előtt hajbókoló sznobizmus. A modernizmus alapvető. gondolati tartalmát, a „Vissza!” jelszavát a mi társadalmunkban már semmiképpen sem fogadhatjuk el. A mi jelszavunk az „Előre!”, amelyet Nyikoláj Oisztrovszki j az egyetlen igaz, gyönyörű, férfias jelszónak nevezeti (Folytatjuk.) Mészáros Ferenc Tanulnak a szigetvári járás kommunistái A szigetvári járásban is mindenütt megindult‘'a pártokta- tás. A járásban harminchat időszerű kérdések tanfolyamot szerveztek a pártszervezetek. Ezenkívül még tizennégy marxizmus—lenin izmus első és második évfolyamon is tanulnak a kommunisták. A szigetvári járás párttagságának mintegy 65 százaléka vesz részt a pártoktatás valamelyik formájában. — A szervezett pártoktatás valamelyik formáján a járás kommunistáinak nagy része tanul, de sokan vannak, akik a szervezett tanfolyamokon kívül egyénileg is képezik magukat — mondja Horváth elvtárs, a járási pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője. — A marxizmus—leniniz- mus esti egyetemen is többen tanulnak. Egyszerű munkások, gazdasági vezetők és értelmiségiek, akik magasabb szinten kívánnak tanulni. A cipőgyárból például Nagy Kálmán már a harmadik évfolyamot végzi, de a gimnázium igazgatója és felesége is ott tanul. Egyetemen, technikumban, vagy éppen gimnáziumban is sokan tanulnak. Sokan az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát végzik. A Szigetvári Konzervgyárban a pártszervezet titkárával együtt az üzem több kommunistája a konzervipari technikum levelező hallgatója. A cipőgyárban szakmai tanfolyamon vesznek részt az üzem kommunistái. A járás üzemeiben a párttagok szakmailag képezik magukat, de a falvak dolgozó parasztjai és kommunltái többségben az általános iskolák utolsó osztályaiban tanulnak. — A járási pártbizottság még a nyáron felmérte a pártszervezetek segítségével, hogy a párttagok közül kik nem végezték el a nyolc általános iskolát. Ennek alapján felhívást intéztünk, elsősorban a pártszervezetek titkáraihoz, hogy minél többen jelentkezzenek a dolgozók Iskolájába — mondja Horváth elvtárs. — Ennek is köszönhetjük, hogy a falusi alapszervezetek titkárai közül igen szép számmal jelentkeztek azok, akik nem rendelkeznek még az általános iskolai végzettséggel. De a párttitkárokon kívül is számtalan kommunistával beszélgettünk, hogy tanuljanak tovább. Főleg a fiatalabb párttagokat bíztattuk erre. Természetesen nemcsak az általános iskolára vonatokztatva javasoljuk a párttagoknak a továbbtanulást, hanem a felsőbb oktatási formákra is. Sőt a pártbizottság két elvtársat küldött most hat hetes előkészítő tanfolyamra, mely után a mezőgazdasági technikumban tanulhatnak tovább. A járás párttagjai közül három jelenleg is tanul a mező- gazdasági technikumban. A gimnáziumban tanulók száma pedig húszon felül van. Tavaly huszonnégyen érettségiztek a gimnáziumban a kommunisták közül. Bár pontos számadatot most még nem mondhatunk, de az idei iskolai évben is elérik ezt a létszámot a gimnáziumban végző kommunisták. A kommunisták szívesen tanulnak. Akár a politikai, akár a szakmai képzést nézzük, mindenütt nőtt a résztvevő párttagok száma az elmúlt évek hez viszonyítva. De ugyanezt elmondhatjuk a technikumokban, gimnáziumokban, általános iskolákban ,sőt még az egyetemen továbbtanulókról is. Mindig több és több kommunista jelentkezik és tanul tovább a szigetvári járásban is és ez így is van rendjén. fényképezzünk együtt: ■Biliét ic Btpjeic * jellegzetes és esetlegesség fo- Kaiménak ismeretében magabiztosabban kezdhetjük el az életképek fényképezését. Előbb azonban el kell határoznunk, hogy a képekkel mit akarunk mondani, másokkal közölni, hiszen tudjuk már, hogy a gondolatközlésnek, a szellemtől szellemig történő közvetítésnek a kép, a fénykép igen fontos eszköze. Ha a fényképezendő téma a ml számunkra sem mond . semmit, s tudatunkban nem Indít el gondolatokat, hogyan várhatjuk, hogy másokra hatással legyen. Nem vitatjuk: vannak esetek, amikor a téma semmitmondó, mégis esztétikai örömet okoz, mint pl. a tájképeknél, vagy csendéletnél. Az életképeknél ennek előfordulása majdnem lehetetlen. Képeket vizsgálva nevelhetjük képértésl készségünket, a helyes szemléletet. Valószínű, még mindenki emlékszik, aki a nemrég bezárult fény- képklállitást látta, az egyik legszebb képre: Glnk Károly „Pislogó fény” c. képére. Egy öregasszony inas, munkában elfáradt egyik kezében égő gyertyaszálat tart, míg a másik kezével féltőn óvja a gyertya pislogó lángját minden széltől, fuvallattól. Eltekintve a kompozíció tökéletességétől, a folthatás mesteri kialakításától, már az első tekintetre szinte szemünkbe tolakszik a sötét háttérből a gyertya világos foltja. Mit is fogalmazott meg a képpel a szerző? Az öregasszony arcának életlenségével a Szereplőt személytelenné tette, a közlendő gondolatot általánosította, mindenkire vonatkoztatta. A gyertyának fontos szerep jutott. Átvitt értelemben ez elégő fogyó emberi létet fejezi ki vele, s a kézben tartott gyertyaszál rövidségével csak kihangsúlyozta azt, amit a ráncos kezek Is mondanak, hogy az öregkorban nagyon kevés a még hátralévő Idő, az évek száma. Ezt a rövid, már-már pislogó létet érthetően óvja, ösztönösen mindenki, minden széltől, a lángot eloltó fuvallattól s ezért védi oly féltőén a másik kéz. Ha megértettük a kép mondanivalóját, a közölt gondolatot, fontos az, hogy kit is ábrázol a kép? Ugye nem, hisz nem is ez volt a szerző célja. Idézzük most újra magunk elé a képet! Számoljunk he magunknak arról, hogy indított-e el benIti rálátunk nyomán Fellendült Hidason a kulturális élet Bérszámfejtésben jártas általános ADMINISZTRÁTORT aaonnalf belépésre KERESÜNK. Gépíró előnyben. Baranya megyei Vas- ég Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. Pécs, Lenin tér 6. 12968 Még fél éve sincs, hogy lapunkban bíráltuk a hidasi népművelők munkáját, s tanácsoltuk, hogy a széthúzás helyett teremtsék meg az egységet. Természetesen nem érhettek el komolyabb eredményeket, ha külön utakon jártak a Brikettgyár, a bánya, a téglagyár és külön utakon a község Ikultúnmunicásal. S most ismét ellátogattunk Hidasra, hogy megnézzük — mennyire szívlelték meg javaslatainkat és mit tettek a kulturális élet fellendítése érdekében? Az általános iskola nevelői szobájában beszélgettünk a pedagógusokkal, akik máris örvendetes fejlődésről számolnak be. A népművelési évad elején mindjárt azzal kezdték a munkájukat, hogy olyan embert választottak meg művelődési otthoni igazgatónak, aki szívügyének tekinti a népművelést. Az igazgatói tisztség betöltése körül állandó viták parázslottak. Mivel a művelődési otthont a brikettgyár tartotta fenn — ő tartott jogot az igazgató kinevezésére is. Nem volt azonban helyes ez az álláspontjuk, mert nem tudtak olyan személyt az otthon élére állítani, aki erős kézzel össze tudta volna fogni a kultúra aktív munkásait Hidason. Gay Mihály általános iskolai tanár, a művelődési otthon ttj igazgatója, azzal kezdte mindjárt a működését, hogy összehívta az üzemek szak- szervezeteinek a kulturális megbizottatait és létrehozták a népművelési tanácsot. Munkájukban főként az ifjúságra kívánnak támaszkodni. Ezért egy ifjúsági nagygyűlést is tartottak, amelyen több mint kétszáz fiatal jelent meg. Megalakították a népi tánc, az öntevékeny színjátszó és az ének szakcsoportokat. Közel nyolcvan fiatal kapcsolódott be a szakcsoportok munkájába. A szakcsoportok november 28-án, Hidas község felsz^tja- dulésának 13. é\Tor*jlójára rendezett ünnepségen' mutatkoztak be A művelni ot,t- hon zsúfolásig megteU Nagy sikert aratott a l/ánccsoport, a színjátszók es í- énekkar. A község iakc^^gjj nagy örömmel üdvözölt', „„ antPVé- keny művészeti létrehozását. A tansAdalam leg. szelesebb rétégéi kogtak ősz T h<p mozgalmassá és érdekessé tes,yák a velődesi otthon éltifrH Több mint húsz nevelő \*an a községben, akik oroszlánrészt vál" laltek a kuLurális munkából" Pedagógus az énekkar veze tője ,a színjátszócsuvporté a nevelők nagy része «aktívan ic bekapcsolódik ’mindhárom szakcsoport munktáiáha T P»f gazdája végre I^onT turalis munkának — Már rég meg kellett volna ezt csinálni, mármint a növelőket bevonni a művelődési otthon vezetésébe — . mondja több pedagógus is..S igazuk van: Máris szép -eredményekkel büszkélkedhet; a nemrég beindított Bányász Akadémia, amelyet a; TIT-tel közösen rendeznek/ A könyvtárnak is kialakult/" már a törzsgárdája, de azon (fáradoznak, hogy minél toby emberrel ismertesse! meg a' könyveket, az írott szót. Figyelemre méltó a 'legutóbbi kezdei^Hyg^Qk js irodalmi ankét ot rendeznek minden hónapban, ahol megbeszélik azokat a könyveket, amelyek a legjobban tetszenek az olvasóknak. Az előadók is a könyv tór olvasóiból tevődnek ki. Legközelebb Alekszej Tolsztoj: Golgota című regényére kerül sor. Most van az ideje, hogy be- n&vezzenek a felszabadulási . kulturális seregszemlébe. Az előkészületeket már megtették Úgy érzik, hogy a tánccsoportjukkal és az énekkarukkal, de a színjátszóikkal sem vallanak szégyent. A bányánál sikerült elintézni, hogy azokat a fiatalokat, akik részt vesznek valamelyik csoport munkájában — — egy műszakba osszák be őket. így tehát semmi akadálya sem lesz annak, hogy a fiatalok próbáfa járhassanak. Annál érthetetlenebb a brikettgyár igazgatója, aki mereven visszautasította az ilyen jellegű kérést. Pedig ott csak egy emberről, a tánccsoport ve zetőjéről van szó. Nem hinnénk, hogy nem lenne annak valamiféle megoldása, hogy ez az egy ember is eljárhasson a próbákra rendszeresen. Csak egy kis belátás, emberi megértés szükséges — s máris megoldható. /a tánccsoport helyi székely " hagyományokat szeretne feldolgozni, a felnőtt énekkar pedig Beethoven Tavaszi énekével készül a seregszemlére. Úgy tervezik, hogy a színjátszó csoport valami nagyobb szabású színdarabot tanul. Megvan a felszerelésük a fotókör beindításához is, csupán a helyiség jelent még problémát. De kaptak Ígéretet, s megvan a remény, hogy valamelyik üzemben a fotoszak- kör is otthonra talál. Megállapíthatjuk, hogy jó kezekben van a kultúra ügye Hidason. A kezdeti eredmények biztatóak, s ha a jövőben is ilyen ügyszeretetét tanúsítanak a népművelés munkásai — akkor jelentősen hozzájárulnak az emberek gondolkodásának mielőbbi átformálásához. (Hamar) nünk a kép gondolatokat? Meg- értettük-e, hogy mit gondolt a kép szerzője és mit akart szór . okra elmondani. Úgy érezzük, hogy Igent L zzel már a lényeget is megértettük, de megtanultuk azt Is, hogy az életképeknél mire kell törekednünk. Ha még tovább Idézgetjük magunk elé a kiállítás képeit, feltétlenül megállunk Ismét gondolatban Knezevic Mlrjan a Dunántúli Naplóban is megjelent „Portré” c. képénél. Egy nagyon markáns, szuggesz- tív erejű férfi szúrós tekintete fúródik belénk. A kép baloldalán egy félbevágott, réveteg tekintetű női arc kelti fel érdeklődésünket. Az első pillanatban meghökke- nünk, talán nem Is értjük meg azonnal a kép mondanivalóját. Szemünk mégsem tud szabadulni a képtől, a férfi tekintetétől. Erezzük a szemek parancsoló kényszerét, a férfi akarati erejét, a zsarnokság IégkOrét, s amint a nö fanyar, csalódott, csömörrel átitatott arcára tekintünk, azonnal megindulnak gondolataink. A két arc megérteti a lényeget, a mondanivalót, hisz leolvashatjuk róluk mindazt, ami történt, ami valósig lett, A férfi teklntetbOI sugárzó szug- gesztivitás, a reánk is hatással lévő erő, a képen ábrázolt nőben Is hasonló érzelmeket váltott ki és az ennek kapcsán létesült kapcsolatból a férfi akarata került ki győztesen. Befejezetlen lenne a kép, adós maradna mondanivalójában, ha nem érzékeltetné a női arccal mind azt, amit e győzelem a minél okozott: csalódást, önvádat, csömört, undort és megaláztatást... Lehet-e gondolatot tömörebben megfogalmazni és közölni? Nem valószínű, hogy igen! Mindkét kép az életből, a hétköznapokból merítette témáját, az alkotásra ösztönző gondolatot. Úgy közölte mondanivalóját, hogy az érzelmi és értelmi képzeteken kívül esztétikai élvezetet ts nyújtott. Ez benne a művészt, ennek elérése a cél. I gaz, mindkét példánkban olyan * képeket említettünk, me'yeU- nek megértése gyakorlatot, előtanulmányokat kíván. Vannak köny- nyebben érthető képek Is, melyek épp Így hatnak az értelemre és érzelemre, ha nem is ilyen tartósan, maradandóan. Az életképek megértéséhez, tsgy készítéséhez szükséges ismereteket semmi sem fejleszti jobban, mint • gyakorlat és az a szándék, hogy meg is akarjuk ismerni a gondolatközlés e módját, kifejezéseinek bő skáláját. — Sz. H. — AZONNALI belépésre felveszünk: 3 16 villanyszerelőt, 5 fő lakatost, 3 f esztergályost. A Szigetvári Műszaki és Férnip? Vállalat. 13” A Pécsi Állami Gazdaság RAKÓDÓT KERE T■'lantk-rés u "M-- ''elöl. szánt alatti telep<
