Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1959-12-20 / 299. szám
m<». DECEMBER 20. NAPLÖ ss/musnu mt/ § ///#1 A mai művész gondjai I. Az alapvető ellentét küzdelemosztályharc ideológiai síkon A Jelenkor vitaestjeinek mus között folyó rendszeresen visszatérő jel- nek: lemzője, hogy a vita részvevői a folyóiratban megjelent művek elemzésétől elindulva a szocialista realizmus és a modernizmus Harc * fegyveres, a politikai, a gazdasági hatnom után a ■eszmei esztétikai problémai- hatalomért. A búrhoz jutnak, s minden alka- zsoázreit, amelyet gazdaságilag, lommal akad néhány felszo- politikailag mint osztályt felkin aki a mnriernista“ mu- számoltunk már, a kultúra, a nem lehet 6zó, hiszen a mű- tályharcnak a megér lésében, vészét majdnem olyan sok- A legfontosabbnak azt tartom, rétű, mint maga az élet, de hogy a legérdekesebb és leg- azt szeretném elérni, hogy bonyolultabb részletkérdések néhány kérdés tisztázásával, között kutatva se veszítsük laló ,aki a „modernista“ mű' veket veszi védelmébe. Ez a jelenség nem véletlen. A szovjet írók kongresszusán, « szovjet folyóiratok vitacikkeiben és mindenütt, ahol a mai művészet problémáiról esik szó, előtérbe kerül a szocialista realizmus és a moművészetek frontján is meg kell vernünk, hogy teljessé legyen a szocialista forradalom győzelme. De az osztályharc más vonatkozásban sem egyszerű dolog, a kultúra, a művészetek frontján pedig különösen bonyolult. Arról más kérdéseknek felvetésével, néhány jellemző tünet bemutatásával segítsek ennek a bonyolult folyamatnak, a művészetek terén folyó oszmég csak szem elől az egészet: azt, hogy ami vita a művészetek, az iro-' dalom ‘körében a szocialista realizmusról és modernizmusról folyik, az a munkásosztály forradalmának szerves része, osztályharc, ideológiai, kulturális fronton. (M. FI Louis Fümbeig: cA ícőmjotista A zongorista búsan gyötörte a dalt, mert az éj is ránehezült fájva. Egy leány viszkit, egy fiú sört nyakait a Valencia-bárban. Szürkésfehéren elomló haja a sárgult kótalapra hullt ziláltan, s egy leány viszkit, egy fiú sört nyakait a Valencia-bárban. A zenész eltűnődött: mit is játszom? Nem.barbárnak jöttem a világra... - a viszkihez, a sörhöz zongorázom a Valencia-bárban. S akkor játszott egy Bach-futamot hiszen ő is épp olyan árva... És a két vendég botrányt csapott a Valencia-bárban. dernizmus, mint két, egymás- van m szó, hogy az emberek sál szöges ellentétben álló -fejében élő sok évtizedes, be- irányzat kérdése. Ennek egy- ídegzett előítéleteket, erkölcsi szerűen az az oka, hogy a valóságban, a művészi gyakorlatban is a kettő, mint egymásnak kibékíthetetlen ellensége jelentkezik és hat. A kétféle művészi felfogás éies harcban áll. A harc kimenetele előttünk nem kétséges: a kettő közül a szocialista realizmus az az egyre erősödő és fogalmakat kell felszámolnunk, miközben ezeket az elavult ítéleteiket szüntelenül újabb hatások igyekeznek fenntartani, sőt erősíteni, hiszen a kapitalizmus a világ felén még él és hat, s hatása hozzánk túlnyomórészt éppen az irodalom és művészet termékeinek közvetítésével jut izmosodó új, amelynek a dia- ej( sőt, nem is kell a kivülről laktika törvényei győznie kell, szerint érkező hatásokra hivatkoznunk, van elég magyar író és A vitázó felek előtt azon- művész is, aki a polgári ízlést és szemléletet szolgálja művészetével, anélkül, hogy ezzel szándékosan akarna kárt ban ez nem olyan világos, A gyakorlatban ugyanis a konkrét művek szolgáltatják a vita tárgyát, s ezekben több- okozni. A polgári ízlés kiszol- nyire nem jelentkezik „tisz- gálása egyébként még „hálás“ tán“ sem a szocialista realiz- dolog is, mert arról ma még mus, sem a modernizmus va- nem beszélhetünk, hogy ha- i amelyik áramlata. Kíilönö- talmas tömegeknek lenne kisen a formai elemek kevered- alakult szocialista ízlésük, nek, ami az irányzatok harcá- amely elveti mindazt, amit a nak mai szakaszában elkerül- burzsoázia talált szépnek ' heteden. Ezen kívül, különösen a fiatalabbak körében, számos fogalom tisztázatlan, s igen gyakori, hogy a könyvkiadók .tevékenysége, a kritikusok állásfoglalása csak fokozza a zavart. Ennek jellemző tünete például, hogy a viták. során több olyan felszólalás is elhangzott, (és ugyanígy a képzőművészet körében is), amely szerint nem a szo- ciálista realizmus, hanem a Rivaldafényben A főiskola elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Filmszerepekben is láthattuk (Édes Anna, Szombattól hétfőig). A színháznál is egymás után kap jelentős szerepeket. S mo6t „Az ötödik parancsolat“ szereposztásánál így találkozunk nevével: Jonh Gilbert Brown:;» Fü- löp Zsigmond. Végig színen van. Lapunk kritikája többek között . így emlékezik meg róla: es jónak, viszont polgári ízlésű művészet- és irodalomkedvelők tömegével akadnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem is tagadhatunk meg mindent válogatás nélkül abból, amit az eddigi társadalmak művészei alkottak, mert nem is tudnánk magasabb fejlettségű kultúrát létrehozni anélkül, hogy át ne vennénk mindazt-, ami, valóban művészi, ami az emberiség számára egyik legszebb, legemlékeze- mása. tesebb színészi teljesítményét nyújtotta.“ Mi ebben a szerepben és az ő szerepformálásában a — közhelyről szólva — nagyszerű? Szinte egész élete lepereg a színen s látjuk a különböző cselekmények milyen hatással vannak rá, milyen gondolkodásra, cselekedetre készteti. Nagy színészi, művészi felkészültség kell ahhoz, hogy élje szerepét, hogy elhitesse a nézővel: igen, John Gilbert Brown-nak a szerepadta gondolkodásmóddal valóban így kell cselekednie. Fülöp Zsigmond nem illusztrál, hanem átél. Az érzelmek gazdagságát tárja fel s nemcsak egyszerűen gyűlöl vagy szeret, hanem még a „gyűlölet“ és a „szeretet“ húrjain is játszik, hol lágyabb, hol keményebb „hangokat“ üt meg. Tud egyik pillanatról a másikra váltani, az egyik képben álmodozó kisfiú, a másik pillanatban öntudatos, egy társadalom ellen harcolni képes férfi. Rendelkezik a szenepform áláshoz nélkülözhetetlen alkotó .képzelőerővel s ezt John alakjában kiválóan kamatoztatja. Az Ötödik parancsolat Johnja a fiatal művész színészi Johnt alakítva az egész év pályájának igen jelentős álloFal ragasz Azt akarjuk, hogy fiaink felnőjenek s Németországot semmilyen határ ne ossza meg ne nyúljon tolvajkéz a közelébe annak, amit alkotott hazánk népe s ha házat építünk, álljon is az a ház s a paraszt magot vessen s a megérett kalászt gyűjtse be a földről békében élve. És hogy okultunk, mutassuk még végre! rOoxUZiák-úázlaÍ Idegenben álmában dalolt az' ottani zúgó folyóvíz, völgy, a tó, a túlcsorduló szív s kacsa-háton fehér pibetolL * Dumká-t járt a sok cifra legény s a dudaszó a templomba folyt elkeverve tömjénillatot feszületet s viaszgyertya-fényt. Varázslatos, lágy melódia Antonin, a szegény bús zenész,. tudta, idegenben mily nehéz, s nem feledte hazáját soha. Fordította: PAROLIT? ISTVÁN * A Valencia bár Nyugát-Bertinben modernizmus valamely áram- kincs, ami eddig a haladás lata az új, a haladó. Tisztázni egy-egy lépcsőfokát jelentette, j ... hogy * ■*— “ Egyik fontos törekvésünk ép- , pen az, hogy mindazokat a ( kulturális kincseket,, amelyek , korábban csak szűkebb rété-; get, a kizsákmányolok rétegét szolgálták, az egész dől- , gozó nép rendelkezésére bo- 4 csássuk, az egész népet része- ( . sitsük az esztétikai szép élve-: egyöntetű irányzat, zetében. hanem összefoglalója mind- A következőkben azokat. a ( annak a sokfele áramlatnak, jelentősebb pontokat szeret-1 kell tehát a frontokat, előbbre jussunk. Mindenekelőtt a „modernizmusáról kell megállapítanunk, hogy nem egynemű es amelyek művelői annakidején „moderneknek“ neveztek magukat. A kufeizmus, dadaiz- mus, expressziőnizrrius, impresszionizmus, futurizmus és társaik, a viszonylag frissebb absztrakt irányzattal együtt szépen megférnek a .modernizmus“ gyűjtőneve alatt. De -ha ezeket egyenként vizsgál- ju '-iderül, hogy nem is o.v?"_ modemek. Legtöbbjük meg nem sokat mond. Szükség a múlt század utolsó és szá- van arra is, hogy a gyakor- zadunk első évtizedeiben je- latban, a konkrét művekben lentkezett. A puszta időbeli- is meg tudjuk különböztetni ném megmutatni, amelyeken j a modernizmus és a szocia- ‘ lista realizmus ellentéte je-' léntkezik. Az ugyanis, hogy aj szocialista realizmus és a' modernizmus két ellentétes fogalom. felkötötte magát Bódog Menyus. Borjúkötéllél. Még meg is szappanozta, hogy biztosabban szoruljon á hurok. Kilépett egy percre a váló világból, hogy körülpillantson a túlsón. Csak egy percre, mert , időben érkezett a ve je a disznóólőkéssel. " A Sári volt az oka. Ügy tudott az röhögni, ha megpaskotta a farát, úgy hányta magát és dugta a hóna alá azt a kényes pofáját, mint semmi más kartea. És húzásban kitartó' volt, futásban gyors, akár az apja, a XIV. Bendegúz az állami méntelepen. Talán esze is több van, mint némelyik embernek. A jó ég tudja, tán még a téeszbe is ő agitálta be Bódog Me- nyust, mert amikór a tavaszon éppen hazafelé Icocsizott, s főtt közben tt feje, hogy most kezet adjon-e ezeknek a népnevelőknek, akkor éppen ** * «_“íSíf Ä? szembe ^^ge^esTsZ Harcról van szó, s a háború » „„ ■ „, . - ., ban sem elég, ha a katonának! *z * f?”* “ akk(? oss*r azt mondják: „az ellenséges* repülőgépet le kell lőni“ -á Z volt kötve a tsz szekeazt is tudnia kell a katonánál,.! to mondta volna: Latod ' Menyus, Szabó Gergely,, meg Pmter javára szól, amely fiatalabb, időben is később jelent meg. De nem is ez a döntő. A történelmi materializmus szerint nem az évszámokat kell tekintenünk, hanem azt, hogy a hogy miről ismeri azt fel, mi-1 somu“S bement o pajZmZmaL Vizsgált jelenség milyen tar- lyen jelzést visel, milyen ti- mire vársz?“ V J sadalmi körülmények között pusű, milyen fegyverzetű, ne-., jött létre. És ha ezt nézzük, hogy összetévessze a saját a — Bódog szomszéd — szőtt át Szabó hiég világosabb a kép: a mo- géppel. Nyilvánvalóan nekünk,, Gergely is, amíg félreállt, hogy kerül- dernizmus valamennyi áram- sem szabad a mi táborunkba., J hessen — mikor tart már velünk maláta a kapitalista. társadalom- a szocialista realizmushoz (> Oá is? ban, annak is halódó, vagy azzal baráti irányzathoz — Hogy én? Máris — mondta és imperialista szakaszában tartozó műveket elvetnünk, de\ jót húzott Sárira az ostorral, mert az a jött létre, a szocialista az ellenséges táborhoz tartozó. (, gaz kanca volt az oka, hogy kicsúszott Realizmus pedig a szocialista burzsoá ízlést és nézeteketa száján. De aztán, hogy kimondta, hordozó műveket sem szabadj meg a kancának is megadta érte a befogadnunk. Hogy pedig meg,i magáét, mindjárt megkönnyebbült. A különböztethessük ezeket, is-, 1 tanácsháza meg amúgyis útbaesett.., mernünk kell mindazokat a,i jelzéseket és ismertetőjeleket ,i amelyek megmondják, hogj ,1 barátról vagy ellenségről, ső; hogy a jóbarát álarca mögé é bújt ellenségről vagy idege é nül ható köntösben jelentkezőé barátunkról van-é szó. < • Természetesen teljességről r társadalomban. Az utóbbi tehát, mint egy fejlettebb, a történelmi fejlődés magasabb tétrafakán álló társadalom- bak a terméke szükségképpen életképesebb, magasabbrendü, •hint az előbbi. A szocialista realizmus és a •hodernizmus közötti harc tehát része a feltörekvő új társadalmi rend, a szocializmus a letűnő régi, a kapital izNo, ez volt a tavaszon. Bódog Menyus nem ezért kötötte föl magát. Nem. Még hálás is volt Sárinak. Ha tehette, meglátogatta, megva-- karászta a nyakát, az álla alatt meg- markolászta, úgy kérdezgette: „Hogy bánnak veled, jól megvagy-e itt,a paj-. tásaid között?“ Sári ilyenkor boldogan telnperített és puha. nedves orrával beletúrt Menyus zsebébe. Volt hozzá. A.bban á zsebben hazulról csent kockacukor ttolt marékszam. Neki csente. Hát itt kezdődött a baj. Mert Bódog Menyus ilyenkor végignézte a jászlakat, hogy hol mennyi a széna és látta, hogy •; Sárinak ugyanannyi van, mint a többinek. Márpedig ez nem. igazság. Égy ilyen lónak, az 6 lovának több kell. Az nem lehet igaz, hogy egyformán húz a stöbbivel, mert mindig is jobban húzott. Aztán csak átnyúlt. 9- szomszéd jászlakba és átrakott egy-egy öllel Csak úgy, hogy észre ne vegyék. Ezzel kezdődött. A Vége pedig a közgyűlésen vőttl A beszámolóban ’emlegették á nevét, hogy a taíkatmányraktárból éjjelente, nem. tudni hányszor viszgette az ,abrakot. Csak igy, nem mondták, hogy tolvaj, vagy mi, azt sem mondták, hogy ami hiányzik, mind ö vitte el. De csak az 6 nevét mondták és azt, hogy több mázsa abrak nincs meg, aminek pedig meg kellene lenni. Föl is állt később és azt. mondta: — Nemcsak én, azazhogy én semmit ... ‘ 1 - • 'fiszta lelkiismeretiéi kezdte, de dk- . kór felsipított egy éles női hang: — Ne mondja! Menyus maga csak ezt ne mondja! Én láttam a tulajdon két szememmel, hogyan görbült a sötétben a zsák alatt, amiben zab volt, a raktárból. Csak azt ne mondja, hogy nem maga volt! — És még ránk kenné — toldotta meg valaki a túlsó sarokból — még azt mondaná, hogy nemcsak 6..'. Bódog Menyus akkor zavarodottan forgatni kezdte a fejét, hogy lássa, ki beszél, kinek kell megfelelni, de akkor már innen-onnan, összevissza mindenhonnan csattantak fél a dühös hangok és Bódog csak szemeket látott, meg kilátott szájakét, még öklöket a fejek fölött. De akkor egyszerre zsongás lett a lármából, majd csönd. Bódog Kiss Andrást látta derékig kiemelkedni az ülök közül, ~ mint öreg tölgy a cserjésben. — Elvtársak! — mondta Kiss. Így szólítom magúkat, mert áld mar benh van. eau elven tara. kát le ettünk enu elven itt is. É« már nyolc eve vagyok tag: Tudom, hogy aki frissen kezdt% annak mindig nehéz volt megszokni Azt, hogy a mienk, az nenyúljhozzám. Hát Bódog Menyus is talán még nem szokta meg. De azt se hiszem én, hogy ö egyedül lett volna. Van más is, aki nem szokta meg Itt egy kicsit körülnézett. Néhányon nem mertek a szemébe nézni, néhányon nagyon gyorsan cigarettáért, gyufáért kotorásztak, hogy elbújhassanak a füst mögé. .— Hát azért azt mondom, nem, káli mindjárt ‘kizárásról beszélni. Ezzel leült. Bódog Menyus ekkor kapott észbe, hogy amikor a kiabálás Volt, sokan azt kiabáltak: „Kizárni/“ „Ki. kell zárni!“ És ettől valahogy olyan furcsa, tompa érzése keletkezett, mint egyszer kiskorában, amikor apja szájonvágta, pedig nem is csinált semmit.. ■ ■ ■ • . • , Szélen volt, hát csaík kíszedelgett az ajtón. Kucsmáját a markában gyömöszölte, s csak ment.' „Engem akarnak, kizárni“ — gondolta ijedten. „Engem semmiért. Engem, mert a téesz lovát hizlaltam, mert övék a Sári“ Meghökkent kicsit. „övék?“ Aztán, újra: „És engem akarnak kizárni“ De ezt már dühösen gondolta. „Engem nem fogtok kizárni. Engem nem.“ Akkor már tudta, hogy amint hazaér, elsőnek a kötelet látja meg, azt alkarja meglátni ,Ungern ti nem zártok ki“ — gondolta most már kajánul és még mosolygott is hoízá. > Kampót nem talált hirtelenjében, az a.blakkilincsre kötötte. Es bedörzsölte szappannal, hogy csússzon., — De miért? — kérdezte a ve je, inkább kerekrenylilt szemével, mint szóval, mikor már levágta. — Én többet nem túrom magam a földet — motyogta és érezte, hogy a hurok még mindig szorítja a torkát. Vagy valami más. A veje nem értette. És a többiek ** sem értették, akik akkorra oda- csődültek. Csak fejcsóválva mondogatták: — Hogy lehet valaki ennyire sértődé* kény? ' . MPxr.Anas
