Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-18-01 / 271. szám

NOVEMBER 18« NAPLÓ 5 Cigánymesék, cigánydalok A Janus Pannonius Múzeum megkezdte a baranyai cigányok helyzetének feltárását Mint tudomásunkra jutott, ® Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya megkezdte a Baranya megyei cigányok helyzetének viasgálatát. Mán- úoki László muzeológushoz fordultunk tájékoztatásért. ■— Milyen okok miatt kezdték meg a kutatást? — Mpg kell mondani, hogy a magyarországi cigányság helyzetének feltárásáért és a cigány-néprajz megteremté­séért nem sokat tettünk ed­dig. Elvétve foglalkoztak ve­lük, Az Állami Népi Együttes z®hei vezetőjét, Csenki Imrét kell itt megemlíteni, (a cigány- néprajz úttörői; Hermann An- fal, Wlisloczky Henrik), az ethnográfusok közül pedig Er­dős Kamillt. Baranya megyé­den sok cigány él, Nógrád alán itt a legtöbb, s ezekkel eddig még senki nem foglal­kozott. Ezért volt szükséges, hogy a múzeum munka tervé­be felvegye ezt a kérdést is. — Hogyan illeszkedik a baranyai cigánykutatás a2 országos munkába?-— A Művelődésügyi Minisz- h-'rium Nemzetiségi Főosztálya fellett két éve alakult egy cigánykutató munkaközösség, amelynek tagjai Erdős Ka- düll, Csenki Imre és jóma­gáin. A munkaközösség azt a ‘^adatot kapta, hogy fetmér- az országban élő cigányok szociális és kulturális helyze­té*. Tehát nemcsak néprajzi, tudományos célból, hanem közvetlen, szociográfiai cél­ból is végezzük a vizsgálato­kat. a Munkaügyi Miniszté- bianmal is kapcsolatban va­XiicliHléít a magyarok elleni fasz toMarúgó-válogatottat Az Olasz Labdarúgó Szö- kijelölte a november f”-én Firenzében sorrakerülő ijfeszország — Magyarorézág ^erő-kupa mérkőzésre az olasz knetet. Az együttes zömét a Juven- 7 játékosai adják és való- zinűleg elsősorban a Fioren- 'ha játékosok egészítik ki. A /Agyarok elleni valószínű csá­vát: Sarti — Castano, Cervato, harti B. — Emoli, Colombo — Bői niperti, Nicole, Brigh'enti, Y 1 i i, iiiw. böjacono, Corso. •’•WHMW/WWW.'#/! •ewinMiWiMMl gyünk, amelynek olyan szem­pontból lesz szüksége az ered­ményekre, hogy hogyan lehet- ne_a cigányokat a legmegfe­lelőbben, az ország életébe il­leszkedően foglalkoztatni. — Mit foglal magában a múzeum munkaterve? — A jövő évben kezdem meg a meseanyag gyűjtését és tökéletesítem magam a cigány nyelvben. A további néhány évben pedig tervszerűen ki­terjesztjük a gyűjtést az egész megye területére, felmérjük a cigányok helyzetét, életkörül­ményeit, anyagi viszonyait. Jelenleg egy siklósi fiatal ci­gánytól és annak apósától próbálom elsajátítatni a nyel­vüket. Ez elég nehéz feladat, mert a régi cigány nyelvta­nokra, kevert anyaguk miatt, egyáltalán nem lehet támasz­kodni. Ez az említett idősebb cigányember igen jó mesélő, és elsősorban az ő meseanya­gát gyűjtöm most. A magne­tofonra felvett Bzö vegeket együtt fordítjuk magyarra. Egyelőre ott Sikláson ismer­kedem a cigányság életkörül­ményeivel és az ott élő cigány- családok jelenlegi helyzetét vizsgálom. “ Milyen eredmények mutatkoznak eddig? — A kutatás eredményei még egészen kezdeti stádium­ban vannak. De kapcsolatokat építünk ki különböző cigány­kutató szervezetekkel, társa­ságokkal, amelyektől hasznos útmutatást, tapasztalatokat kaphatunk, s erre egyelőre nagy szükségünk van. Tud­nunk kell, hogy a magyar ci­gányság mintegy kulcspozíciót foglal el Európában, mert itt még megtalálhatók a külön­féle törzsek leszármazottai, csaknem valamennyi cigány­fajta. Már felvettük a kap­csolatot a francia cigányku­tató társasággal, a Les Etu­des Tsiganes-sal. Reméljük, hogy most már a Művelődés- ügyi Minisztérium is újra na­pirendre tűzi a kérdést, foglal­kozik a munkaközösséggel — s nemcsak a mi sürgetésünk­re — és ígérete szerint na­gyobb anyagi támogatást, pub­likációs lehetőséget biztosít. A tudományos szem­ponton kívül milyen jelen­tősége lesz ezeknek a kuta­tásoknak? — Mint valószínűleg min­denki tudja, a cigánykérdés megoldásában legnagyobb aka­dály egyfelől az irántuk mu­tatkozó bizalmatlanság, más­felől az ő idegenkedésük, ki­sebbségi érzésük. Azt nem is kell magyaráznom, hogy mun­kába állításuk körül milyen nehéz problémák vannak. Nos, a megismerésük, a különböző körülmények között élő és dolgozó cigányok helyzetének, fejlődésének összevetése kitű­nő segítséget fog nyújtani a probléma további megoldásá­hoz. De ami szintén nem utol­só szempont: ha ők maguk is látják, hogy kultúrkincseiket, dalaikat, meséiket, szokásai­kat éppúgy megbecsüli a to- domány, mint akármely más népcsoportét, hogy foglalkoz­nak velük — minden valószí­nűség szerint jórészt elo6zlik a bizalmatlanságuk, „kitaszí­tottsági érzésük”. S reméljük, hogy sokakban megszűnik az a régmúltban gyökerezett ér­zés, hogy a cigány valami al­sóbbrendű nép, amely soha nem képes beilleszkedni a tár­sadalomba. Remélem, hogy a ml munkánk is hozzájárul majd ahhoz, hogy ezit a tév­hitet eloszlassuk. (H. E.) tianfVMMHy. itoU MüUóu&h November 15-én este a mo­hácsi Bartók Béla Kultúrház- ban a pártkongresszus tiszte­letére hangversenyt adott a mohácsi városi zenekar. Ez az utóbbi hetekben már a máso­dik hangverseny, amelynek rendezése a MÉSZÖV nevéhez fűződik. Október 31-én ugyanis Pécsett, a TIT székházában más társadalmi szervekkel összefogásban hangversenyt rendezett a Baranya megyei MÉSZÖV ugyancsak a párt- kongresszus tiszteletére. Ezen a mágocsi földmüvesszövetke- zeti énekkar, a Möcsek-együt- tes és a mohácsi földműves­szövetkezeti kis szimfonikus zenekar klasszikus zeneműve­ket, köztük Haydn és Händel oratóriumokat játszott. Ezt a kezdeményezést foly­tatta tovább a mohácsi városi zenekar. Hiszen nehezen is le­het különválasztani a mohácsi Közel tízezer szoba padlója A parkettagyár befejezte éves tervét a feldolgozandó mennyiségnek körülbelül 70 százaléka. A parkettagyárban Is, mint mindenütt, kongresszusi mun­kaverseny van. — A hatos igazgatóság nyolc vállalata közül elsőnek mi fejeztük be az éves tervet. November 7-re készen voltunk az éves tervvel és most azt vállaltuk, hogy az év végéig mintegy 1 800 OOO forinttal túl­teljesítjük az eredeti tervün­ket. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a 15 000 000 mililó forint érté­kű évi termelésünk egymillió- nyolcszázezerrel nő, hanem azt is, hogy magasabb lesz a nye­reségrészesedés is. Kívülről nézve kis üzem­nek nézi az ember ezt a gyá­rat. Sokan hajlamosak a le­gyintésre is: — Ugyan mit csinálhatnak itt?! A külső sokszor csal, mint ebben az esetben is. Ebben a gyárban sokat csinálnak. Eb­ben az évben például annyi hajó- és svédpadlót gyártottak, hogy 4x5 méteres szobát ala­pul véve, nem kevesebb, mifit 9 843 szoba lepadlózásához elegendő. Nagy dolog ez, kü- anyagot, a fát? lönösen egy ilyen áttelepítés­— Mi importfát használunk re szánt üzemben, mint a par­féi - magyarázza a telép Ve- kettagyár A városrendezés zetője Koch Mihály elvtárs, for™ ezt “. .uzemet 1S attf Ez a fa, amit most dolgozunk lePltlk ma^d es ez egyutt ^ár fel, például a Szovjetunióból azzal, hogy a gyár fejlesztésé- jött. Innen jön a legtöbb fa, re kevés pénzt fordítanak. Zúgnak a gépek, néha olyan hajópadlót készít Perlaki Fe- nagy a lárma, hogy az ember renc és innen bentről látni, a saját hangját sem hallja, mint rakják már a kész hajó- Kint az udvaron lovakat bíz- padlót a teherautóra. Innen tatnak, amott meg gatter-fűrész aztán vagonokba kerül és a alá igazítják a fát. Ketten dől- Pécsi Parkettagyár hajó- és goznak a gépnél: Nagy János svédpadlóit, fűrészelt áruit az gatteros és Kovács Zoltán. ország minden kisebb, na- Egy másik, világos, fedett gyobb építkezéseihez elviszi a üzemrészben a gyalúgépen vonat. ____________ — Honnan kapják az alap­vár osi zenekart a mohácsi föld művesszövetkezeti kis szimfo­nikus zenekartól. A zenészek túlnyomó többsége mindkét zenekarnak tagjai. Mozart Cosi fan tutte nyitánya után a g- moll szimfónia első tétele ra­gadta magával a közönséget. Jerneíeld prelúdiuma és Csaj­kovszkij» Pique Dame előjá­téka következett. Egy külön­leges ritka zenei élményben is részük volt a hangverseny hallgatóinak. YokiSomo, japán zeneszerző négytételes keleti szvittjét hallhattuk. Meglehe­tősen különleges — de köny- nyéd, játékos mű. Nyári Ilona a Víg özvegyből énekelt a há­romszáz főnyi közönségnek. Meg kell emlékezni az ének­karról is.- Fiatalok, többségük­ben pedagógusok. A kisszámú kórus mégis telten szólt meg­felelő dinamikával. F. D. «s/ä^^**** * ■s/mr/r/*. •*■'*/*■ A hit és tudás körüli eddigi ejtegetés nem tudományos «««és volt, hanem csupán lan -ny elmeíutlatáa a gyakor- St, élet alapján. Most, az utol- jj részben szeretném — amint Ei'k — összefoglalni az eddi- , eket és levonni belőlük né- vany következtetést a vallásra °hatkozóan. legfontosabb az, hogy a M . :s, a valóságos világ tűk­ig err se' Méghozzá nem egy- I-, rí* tükörkép, mint ahogyan Ilit tudás (5) Magára talál, az ember (it ember a fodrász tükrében luíf4 önmagát, hanem bonyo- tD' , áttételekkel kialakult ,ülf ,P. Ha például azt tekinl- i^j ’ "ögy a „mindenható és röj. entudó“ isten hogyan tük- sgg az emberi tehetetlen­re;"’ és tudatlanságot, azt kell ép- öahunk, hogy a tükörkép tllk,6” ellenkezőjét mutatja a tép»«»! valóságnak, mint a P ne8atfv|a. De ha az •éfiTf 11 egy máslk jellegzetes-“ h0„v tekintjük, azt látjuk, akár egy, akér több isten- bé - Qn »zó, ezek többé-kevés- itl0g öeri ábrózattal jelennek é(pu a hitregékben, gyakran bes' ?!’* hangon, sőt tájszólássai •ált nek> haragosak, jóságo­ké...’ könyörtelenek, azaz em- -- .tulajdonságokat viselnek luk akkor már nem mondhat­ta ’ kogy a tükörkép a valóság j^Satívja lenne. Ez a „pozitív ■ ^pöződés különösen akkor lülmbes7ök6' ha azt vizsg. jj. ’ melyik társadalomban mt- *av szervezettséget adott “ »>ni * a túlvilágnak. A rab* *]- gatartó társadalmat meg- tj-*° Időkben (néhány priml- óónnél még ma is) sol<‘ haÜn bitet találunk egymással j.yúakozó, de nagyjából egyen- tJan8ú szellemekkel. A ráb­- tR&tartó társadalomnak *s mé« » tat. de a sok isten között itt már megjelenik egy-egy főisten is, ami egyszerűsítve a kialakuló állami elnyomó szervezet tük­röződése. Némely vallásban, az isten maga az államfő, mint Egyiptomban is. A feudaliz­musban újmódon szerveződik át a túlvilág is. Megjelenik az egyetlen isten és annak hűbé­resei, az arkangyalok, kerubok és egyéb rangbéli angyalok, ahogyan a való világban is egy-egy ország legfőbb hűbér- ura a király és a hűbéres! vi- szony létrafokonként megy le egészen a jogtalan jobbágyig. A polgári társadalmak kiala­kulása idején aztán Luther tintásüveget vág ehhez az egész hierarchiához, a reform­kor a polgári társadalomnak megfelelő túlvilág! szerveze­tet alakít ki és ebben már kö­rülbelül olyan szerephez jut az isten, mint egy .mindent jóváhagyó köztársasági elnök. Érdekes, lenne elképzelni, ho­gyan idomulna a túlvilág a szocialista társadalom képére, de ez már puszta játék lenne. Mindenesetre XXIII. János pápa nyilatkozataiból az de­rül ki, hogy valami ilyesmire készül a katolikus egyház. Csakhogy a szocialista társa­dalomnak nincs szüksége arra, hogy égi hatalmaiktól származ­tassa magát és valódi mivolta helyett torz tükörképét mutas­sa. ezért bajos elképzel^ hogv n val'ás rajzolta má-’Tágnak lesz egyáltalán szocialista ve- tülete. Ez tehát a. tükröződés MfB fcrmái«. Van aztán mégegy, amikoris a vágyakat látjuk tükröződni. A földön az emberek töme­gét elnyomták, kizsákmányol­ták, sanyargatták, betegség tizedelte, nyorppr sújtotta. — Csak természetes, hogy olyan világba vágyott, ahol mind­ettől megszabadul. És mivel ilyen világot a földön nem ta­lált, hát teremtett magának képzeletben. A mennyország­ról szőtt elképzelések ezt a vágyat tükrözik, a pokol pedig, ahová leginkább a gazdagok, a földi életben dúskálkodók, a zsarnokok kerülnének, az igaz­ság iránti vágyat tükrözi. Mindez együtt igen bonyo­lultan alakítja ki aztán azt a képet, amely a vallásos ember fejében már úgy jelenik meg,’ mintha mindezek a képzelt, dolgok valóságosan is léteznek. Az igazság azonban az, hogy a tükörkép csakis a tükrözött tárgynak köszönheti létezé­sét, s mint ahogy a fodrász tükre is mindig annak az ar­cát mutatja, aki éppen bele­néz, ugyanúgy a vallás, mint tükörkép, amely a társadalmi fellődés egy bizonyos fokán jött létre, mindig az adott fej­lődési foknak megfelelő mó­don tükrözi vissza a valóságot, de ha az emberi társadalom megúnja azt az olcsó szórako­zást, hogy görbe tükörben né­zegesse önmagét, akkor ez a torz tP'-a-k“*n is egvszer*^ - megszűnik, nem lesz többé. Fontos következtetés ezután az is, hogy minden vallás sgyáttaj • tuáomátm attensége is. Ez nem a papok és hívők szándékán múlik, hiszen meg- győződésesen vallásos embe­rek és papok is lehetnek a ha­ladás szolgál, adott esetben még a tudományos fejlődés harcosai is. Nem szándékban, hanem a vallás lényegében rejlik ez. Minden vallás ma­gyarázni igyekszik ugyanis az élet problémáit, csakhogy ez a magyarázat mindig a más­világba és túlvilág! hatalmak létezésébe torkollik, ezért ha­mis,tévútra vezeti az embert. Amikor aztán ezek a hamis magyarázatok dogmává csonto­sodnak, végképp megakadá­lyozzák, hogy a tudomány val­lásos művelői bármi újat fel­fedezzenek vagy alkossanak, így a vallás — akár akarjuk, akár nem — mindennemű ha­ladásnak is gátja. Gátja — és ez talán ennek a fejtegetésnek legfontosabb következtetése — a vallásos ember egyéni fej­lődésének is. Az a kevéske ha­szon, amelyet a vallás erkölcsi tilalmai eredményeznek, s amelyet hiánytalanul pótolni tudnak az emeri társadalom egészséges együttélési szabá­lyai vagy a törvények, elenyé­szik, ha a haladást fékező ti­lalmak okozta károkkal ha­sonlítjuk össze. Félreértés ne essék: nem a klerikális reakcióról van szó, amely a vadást fegyverül fel- haszná'va Okoz só’yos káro­kat fejlődő e-ec'aliSta társa­dalmunknak és okozott is min­dig, minden új, haladó társa­dalomnak) Itt magáról a fegy­verről van szó: a vallásról, a vallásos világnézetről, az idea­lista szemlélet e legáltaláno­sabb formájáról. A vallásról, amely ködöt von az emberek agyára és titokzatossággal bur­kolja azt is, ami pedig szem- mellátható és kézzelfogható. ' Az eddigiekből már meg­rajzolhatjuk a vallás jövőjét is, anélkül, hogy ez jóslás len­ne. 8 Az emberiség fejlődésének fontos szakasza zárul le a ml évszázadunkban. A fejlődést ez ideig vakon ható törvények igazgatták. Az emberiség So­kat - botladozott, tévelygett, amíg előrehaladt. Szüksége volt arra, hogy valamilyen ké­pet alkosson magának a vi­lágról, de még nem tudott jobbat, mint amilyent az adott körülmények lehetővé tettek. De minden tévelygés' és gát ellenére eljutott idáig, ahol ma tartunk. Ebben a vallásnak is megvolt a maga szerepe, bár történelmi távlatokban nézve ez a szerep feltétlenül negatív. Most eljutottunk a fejlődésnek arra a szakaszára, amikor az embernek egyre kevésbé lesz már szüksége a valláshoz ha­sonló kétes értékű közvetítők­re önmaga és a való világ kö­zött, haném képes felfogni a világot a maga mivoltában. Az egyes embernek sem lesz oka fé'elmében misztikus ha- 'a'n'akhoz fohászkodni, mír nem les-, mitől félnie. Az uj. szocialista társadalomban és méginkább annak felső fokán, a kommunizmusban, altűnik minden osztálykülönbség, az emberek egyetlen csoportjának sem lesz szüksége arra, hogy felsőbb, csodás erejű hatalmak­ra hivatkozva Igazolja tevé­kenységét és létét. Nem lesz szükség következésképpen túl- világi jutalom és büntetés Ígé­retére sem. Az ember ismerni fogja lehetőségeit és azokat ki is tudja használni ahhoz, hogy életét megszépítse és boldoggá tegye. Eltűnik tehát a más­világi boldogság utáni vágy és vele a mennyország. A kommunizmus megszünteti a vagyoni egyenlőtlenségeket és abból fakadó igazságtalansá­gokat, nem lesz arra sem szük­ség, hogy a földi igazságtalan­ság tükreként poklot képzel­jünk magunknak. Az ember megtanulja hogyan kell leigáz- ni a természetet, elveszti te­hetetlenségét, érvényesíti alko­tó képességeit, azt is mond­hatnánk, hogy „mindenható”- vá lesz (persze az anyagi vi­lág törvényein belül.) A „min­denható" ember tükörképe azonban a tehetetlen isten len­ne, amely már nem isten töb­bé. Az ember tmegismeri a való világ törvényeit, nem ke- #res misztikus magyarázatokat, „mindentudó“ vllúgszellemre sem lesz szüksége. Mindez nem jóslat, az eddigi fejlődés bizonyltja, hogy így van. Az ember felnő, s a gyerekcipő­vel együtt elhagyja gyermeki r-emlőidét is; nem lesz szük­sége többé vallásra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom