Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)
1959-11-01-01 / 257. szám
Nem „kisasszonynak“ nevelem A vőember . A társaság emelkedett hangulatban volt. Kovács könyökével •"dalba lökte a szomszédját és «éles mosollyal kérdezte: — Na, mit szólsz hozzá? — Benne van már — mondta -mez elégedetten. Akiről e két tömör mondatban szó esett, ezalatt "'églötyögtette a poharát, mintha ? sűrűje alól lenne és Jólesően Felhörpintette a maradékot. Az- J>tán kigombolta az Ingét. Melege iett- Az Ital kellemesen blzsergetIgazuk van a ílúknak, nem árt "éha egy kis bor. . " Jani, megbuktatni a poharasát — adta ki a parancsot Körössl * Pincérnek. Jő ez a bor, könnyű lesz tőla r* ember, és gondtalan. Lám az "*ö is hogy elszaladt. Csak egy Pohár borra tértek be és már egy °ra Is eltelt azóta. V(^ Nekem már ne hozzon. Elég De Béluskám« ne mondj már hyeti Hiszen most Jön még a JaJani, a fehérből hozzál. Tudod? Já Pincér cinkos vlgyorral söpörte ossze az Üres poharakat. . — Na Jó, még egy pohár, de az- *“h feltétlenül elmegyek, Amikor ötödikkel Is megltta, hívta a Pzetöt. Am Körössl Ismét közbe•dáltott: K~' Semmi fizetés. Neked külön- sincs mit fizetned, hiszen ed- “'8 la ml rendeltünk. . Ja ügyi Hát nem bánom, a «»vetkező kört hozza az én ter- "átnre — mondta a pincérnek. Ez már beszéd. Amikor ezt meglttálc, elővette pénztárcá- !*'• Körössl azonban megfogta a kezét. Nem úgy van az komám. Nem mik cserbenhagyni a társaságot. 5J«Jd elmegyünk együtt. Olyan *«kán vagy velünk. Már azt hit- ok, lenézel bennünket. , ~7 Ugyan. Csak hát... Közben 7. ,í?r8e pincér kihozta a már kiadja hányadik pohár bort. a" Egészségünkre.1 A poharak összeverődik. Érezte, az Ital a fejében dolgozik. Tüzelt az arca s halántékán lüktetett az ér. Felemelte a poharat magasan, ivásra készen. Aztán egy hirtelen mozdulattal visszatette az asztalra. — Fizetek. Kiáltotta és felállva Intet az elfoglaltságot mímelő pincérnek. — Ml az, tán nem kaptál kimenőt az asszonytól? — A társaság borlzüen nevetett. Egy pillanatra ő is elmosolyodott. Ugyan minek nézik ezek. Talán Jó is lenne maradni még. Nem, nem lehet, dolga van. — Hazamegyek. Fizetni] — Szólt erélyesen. A pincér ímmel-ámmal számolt. Körössl hangja élesen csattant. — Te Béla, ha most hazamégy, akkor gyáva embernek tartunk mindannyian. Vőembernek. Érted? Akinek az asszony parancsol, meg az anyós,,. — vőembernek? Azt megengedem, de gyáva nem vagyok. Tudod mikor lennék gyáva? Ha nem merném itthagyni a társaságot, meg az italt. Engem vár a családom. Hazamegyek. Nem az a bátor, aki Iszik, hanem aki abba tudja hagyni, amikor érzi, hogy már elege van. , Köves Imre Hasznos tanács Megkezdődött a tanítás az fakó Iákban. Ilyenkor gyakoribb a tintás ruha, kötény, vagy abrosz. A tintafolt eltávolítása nem egy szülőnek komoly gondot okoz. A Hutás ruhaneműt előbb nyers tejben áztatjuk, utána porrá tört citromsót kevés vízben feloldunk, és abban áztatjuk. Citromlével is csepegtethetünk rá. Utána mossuk. Nyirkos, esős időben nyirkos lakásban könnyen venészedlk a rufta. A penészfoltot fehérneműből hidrogén kíproxidos oldattal vehetjük ki. Utána kimossuk és napon szárítjuk. .A Petőfi mozinál csatlakoztam régi ismerősömhöz. Pápai és vértes nénihez. Éppen arról Kiátkoztak, hogy kicsi, vagy nagy »1/erekkel könnyebb a dolgozó nő élete. Pápaléknál egy fiú meg fpv lány van. Vérteséknél két •“tv. Mind a négy gyerek idő- ,ebö már lt évesnél. — Amíg kicsik voltak, kevesebb Vpndom volt velük <— panaszko- “Ott Pápai néni. — Most százféle komoly problémájuk van, öltöz« "Odés, fiúk, könyv, tánciskola ... bírok velük. A lányomnak minduntalan ruhát kell vasalnom, Jbert hiába, már 13 éves, nem jár- n®t akárhogy. , A másik asszony. Vértezné, a li Joes Rózsa és a IS éves Marika rfésanyja csak mosolygott. — Én "jég éppen fordítva vagyok —* mondta. Nekem most könnyebb, mikor már nagyok. jAeggei mindig a lányok ágyaz- Jf“k. én a reggelit készítem. Nyolc mára üres a lakás. Valamennyien ? munkahelyen. Illetve üzemi Fpnybán étkezünk. Délután Ró- '®‘ka és Márta kitakarítanak, vá- Jeroinafc, ami éppen szükséges. m*re hazaérek, rendben van a la- fás. a ruháikat maguk mossák, tartják rendben, maguk Is va- •mjáfc. Először persze nem volt szép, de most már megtanulok. Megtanulták azt Is, hogy ha kínosak akarnak lenni, akkor dolgozni kell. Nem nevelem nkisasszonynak" őket. _ jó-jó *— kontrázott Pápai né« ni. Mosni, Kasain! majd én is megtanítom. De mit tegyek, nem bírom pénzzel a sokféle divatos holmit. Tudod, a gimnáziumban egy mást majmolják a lányok ... A Megyeri út sarkára értünk. Mindhármunknak másfelé vitt az útja, de nem váltunk el. Ok azért nem, mert vitatkoztak, én meg kíváncsi voltam. Vértesná rosszallóan csóválta meg a fejét — Az én lányaimat Is érdekli a divat, a szép ruha, meg a frizura, de kapni csak módjával kapnak. Ami telik, és ami nekik való. Ki hallott már olyant, hogy egy 13 éves lány követelőzik? Mi minden darabot külön megbeszélünk együtt az egész család. Nem az én ízlésem szerint vásárolunk, de abba beleszólok, hogy ízléstelent ne vegyünk. Aztán a másik a fiúk meg a szórakozás. Szórakozni együtt járunk. Nélkülem nem mennek se moziba, se színházba. Ez nem tűnik ellenőrzésnek. Természetes, mert így szokták meg. Tánciskolába még nem járnak. A nagyobbik lányom mehet talán jövőre, vagy két év múlva. Azt mondják, akt korán kezdi, korán végzi. .. Ott az utcasarkon sok érdekes dologról esett még szó. Vértezné elmondta, hogy a lányok már mindent sütnek, főznek, és nyáron neki nagyszerű dolga van. A lakás tisztán, a vacsora terítve várja. Tudtam, hogy így igaz, mert én is Ismerem őket. Amikor elbúcsúztunk, elgondolkoztam. Vajon Vértezné gyerekei születéstől fogva jobbak? Jobb tulajdonságokat örököltek? Nem, nem valószínű. Csupán jobban, ésszerűbben nevelték őket » ff «• Fél kilő marhahúst (hátszínt) apróra vagdalva, 20 deka vöröshagymával zsíron dinszteljük, meg-« sózzuk és~a húst puhára pároljuk. 20 deka samplon gombát S deka forró zsírban dinszteljük, sót és tört borsot teszünk rá. Ha meg- rilnsztelődött, a húshoz öntjük és még egyszer alaposan összeforraljuk. Rizzsel, vagy metélt tésztával tálaljuk. Célszerű öltözékek a politechnikai oktatáshoz
