Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-13 / 240. szám

»59. OKTÓBER 13. NAPLÓ 5 Rekordtermés a mecseki fügefákon A Mecsek déli lejtőjén — Udvarokban, kertekben és szőlőkben — száznál is több fügefa virul Ez a Földközi- tenger mellék!, cserjeszerű fa, amely másutt az országban szobanövénynek is ritka, a mediterrán jellegű pécsi ég­hajlat alatt nemcsak megél a szabadban, hanem termést is hoz minden esztendőben. A korai tavasz, az esős nyár és a hosszú ősz hatására az idén rekordtermést adtak a me­cseki fügefák. Egy-egy jól ter­mő cserjéről átlag 10—15 ki­logramm nyers gyümölcsöt szedtek le. A barna bőrű, mézédes fü­gék nagyságra és alakra a szépen fejlett körtékhez ha­sonlítanak. A gyümölcs nagy részét a háziasszonyok be­fűzték és kis mennyiségben a pécsi piacokon is árultak be­lőle. A cserjék még mindig tele vannak üde, sötétzöld le­velekkel és egy-egy ágon négy, vagy öt szilvanagyságú füge is található. Egyéves a szerkesztőség jogi- és SZTK-tanácsadása E gy évvel ezelőtt a Dunán­túli Napló szerkesztősé­ge elhatározta, hogy a dolgo­zók érdekében létrehozza a jo­gi- és SZTK-tanácsadást. Az állandó tájékoztató bevezeté­sével az volt a célja a szer­kesztőségnek, hogy a dolgo­zóknak szakszerű segítséget ad jón ügyes-bajos dolgaik elin­tézéséhez. A tanácsadás egy­részt tájékoztató cikkekből, másrészt ingyenes félfogadás­ból állt. A félfogadáson bárki személyesen elmondhatta prob lémáit, tanácsot kérhetett. A szükséges felvilágosításokat és tanácsokat minden esetben megkapták a dolgozók, sőt egyes bonyolultabb esetekben közvetlenül segítséget is ad­tunk a problematikus kérdés megoldásához. Egy év eltelte után már mér legelni lehet az eltelt időt. Egy év leforgása alatt 47 alkalommal tartottuk meg a szerdai ingyenes jogi- és SZTK tanácsadást. Ezeken összesen 503 személy jelent meg ta­nácsért, felvilágosításért. A megjelent dolgozók közül 196 érdeklődött és kért felvilágo­sítást nyugdíj ügyben. Továb­bi 49 személy egyéb SZTK- vonatkozású ügyben kért fel­világosítást, mint például bal­eset, családi pótlék, táppénz bejelentési kötelezettség kér­dése, stb. Igen nagy volt az érdeklődés az államigazgatási jog területén is. E téren 88 személy kért felvilágosítást. Ezen belül igen nagy volt a lakásügybeni felvilágosítást kérők száma: 51 fő. Munkajogi kérdésekben 70- en érdeklődtek. Itt a leggyak­rabban előforduló kérdések voltak a felmondás, elbocsá­tás, munkabérkérdés, szabad­ság, áthelyezés problémája stb. Egy-egy félfogadási nap kér­déseit nézve látjuk meg azt, hogy mi minden fordult elő a jogi- és SZTK-tájékoztatón az elmúlt egy év leforgása alatt. például 1958 október 28-án a következő kérdésekkel találkozott tájékoztatónk: há­Könyvekről A Balaton festője Hirtelenáben nem is tudnám elsorolni, hogy a közelmúlt években hány helyen találkoz­tam Egry József (1883—1951) képeivel. 1955-ben a Duntán- túli Magvetőnél megjelent egy érdekes könyv (Vizitüköir), mely Takács Gyula néhány versét s a versekhez válogatott Egry-rajzofcat tartalmazott. Amikor megnyílt Pécsett a Jamis Pannonius Múzeum Forgáoh Hann-féle emlékgyűj­teménye, a Rákóczi úton egész kis szobát rendezhettek 156 azokból az Egry-f <|stményék­ből, amelyeket a hagyatékkal együtt ajándékba kapott a mú­zeum. S az elmúlt év talán legemlékezetesebb pécsi tárla­ta marad az a posthumus, gyűjteményes kiállítás, ame­lyet a nagy művész képeiből rendeztek. „A Balaton festő­je“ cím alatt. De láttam képét magánlakás falán és művészeti aukción, vers-antológiában és a brüsszeli világkiállítás pros­pektusában is. Most pedig itt van előttünk egy remeik kis könyvecske, „A művészet kislkiönyvtára“ 15. füzete, mely Michelangelo, Van Gogh, Cézanne után — első­nek — egy magyar festő, Egry József piktúráját méltatja. A megnőtt képzőművészeti ér­deklődés teremtette meg ezt a sorozatot, 6 a modern magyar festészet értékei pedig azt, hogy a külföldiek között ma­gyar nevek is szerepeljenek Farkas Zoltán, másfél íves re­mek, tömör kis tanulmánya s a finom műnyomó papírra ké­szült több mint félszáz — köz­tük néhány színes — repro­dukció méltó és hű képet ad Egry művészetéről, a könyv jó kalauz Egry képeinek, festői világának megértéséhez. Közli a legfontosabb életrajzi ada­tokat, magvason elemzi Egry „érett férfikoráinak remek ered ményeit“, s különösen értékes az a két lapnyi idézet, melyet Egiry naplófüzetéből elsőnek közöL A szigorú, zárkózott, aszkéta életű művész nemcsak emberi életében volt szinté megköze­líthetetlen. Festményeinek meg értéséhez is meleg odahajlás, az ember, az élet, a termé­szet szeretete kell. Egry nem volt úa természetelvű festő, képei Inkább látomások, vízi­ók, emlékképek, nem a termé­szet puszta másolatai, „leábrá- zolásai“; Egry kivételes tehetségű al­kotó volt. Sajátos, egyéni stí­lust teremtett. Nem lehet más­hoz hasonlítani. De összemérni is csak kevesekkel. Ezt mond­ta nekem e kis könyvben az Egry-képektkeí való újbóli ta­lálkozás. Tüskés. Tibor zasságfelbontás — ez iránt ér­deklődött az első ügyfél — nyugdíj megindítás iránti fel­világosítás kérése, házvétel, stb. A házasságfelbontása iránt érdeklődő ügyfélnek a lénye­gesebb kérdése az volt, hogy a házasság felbontása után ki­nek mennyi és milyen dolog jut a közösen szerzett vagyon­ból. A házvétel iránt érdeklő­dő és felvilágosítást kérő nyol­cadik ember már nemcsak kérni jött, de régi ismerősként megköszöni a tanács alapján sikeresen elintézett nyugdíj- emelési kérdést. Vagy nézzük meg az 1959 április 15-1 félfogadáson meg­jelentek közül a hetedik taná­csot kérő felet. Az ő problé­mája az volt, hogy a leszakadt mennyezetének a helyreállítási költségeit ki köteles megtérí­teni, a házigazda vagy ő. — Ugyanezen a napon az egyik vidéki termelőszövetkezeti tag az iránt érdeklődött, hogy be­lépés esetén mi lesz a sorsa az általa bérelt földnek, ha a föld tulajdonosa nem lép be a ter­melőszövetkezetbe. E nap a 19. tanácsot kérő dolgozó az iránt érdeklődött, hogy a szakmát kitanult és szabaduló tanuló­nak mi lesz a helyzete a vizs­ga letétele után, ha ott akarja hagyni az eddigi munkahelyét. A nap 24. érdeklődője a nye­reségrészesedés elosztása, iránt érdeklődött, illetve a nyerség- részesedés szabályaira volt kí­váncsi az építőipar vonatko­zásában. Érdekességként megállapít­hatjuk, hogy az érdeklődők zöme idősebb ember és tény­leg olyan ügyekben fordult tanácsért a jogi tanácsadásunk hoz, amely ügyet egymaga ne­hezebben vagy egyáltalán nem tudná elintézni. ü beszámoló csak a jogi­^ és SZTK ingyenes tanács adásunkról s annak egy éves munkájáról ad némi tájékoz­tatót s ha jól megnézzük az elmúlt év tapasztalatait, ered­ményeit, akkor azt hisszük, hogy munkánk nem volt hiá­bavaló, s a dolgozókat ezzel is segíthettük a mindennapi élet­ben jobban eligazodni s a jog útjain tájékozódni. surnz 'ZiJinn TüHdéUamUoaU itfih tcUei Háromhónapos a kicsi lányom, pirinyó baba, csöppnyi élet, a neve csupa, csupa muzsika, boldog vagyok, ha mondhatom: Zsuzsika, Zsuzsika, Zsuzsika! Nézem az arcát: mézes ringló. Nézem a szemét: tündéri tó. Mi fénylik benne? — El nem mondható csodák, szépségek, tavaszok, titkok, értelmek, panaszok, holdak, napok és csillagok, örömök, fények, hajnalok, megáldó melege a nyárnak, szánkózó telek kristályfehére, őszök ajándéka, tavaszok szerelme, — vizében jövendő kacajok piros hattyúi csobogó táncokat járnak, kék egek nevetnek aranyozva, éjjelek ringanak álmodozva, — vágyak, amik beteljesülnek, tervek, amik majd megszületnek; a legyőzhetetlen, drága Élet és hordozója: az Ember! Az Ember! — Föléhajolok, a szívem remeg. Mennyi szépséget bízott rám a sors! Mennyi életet — benned kicsi lányom, hogy megvigyázzalak, amig lehet, hogy elkísérjelek míg a lábam bírja. Szép kötelesség törvénye írja ezt, a e parancsot forrón áldom, mert te vagy a boldogság, a jövendő. Ne félj kislányom, megvéd elek! A világ elé állnak az apák, Zsuzsié, Tómé, Vologyáé, Csang apja, Pierre-é, Katchené, Minden gyermeké, minden gyermeké! Kitárjuk erős melleinket, sokszázmillió apa! Mi nem átkozódunk. De nem engedünk tisztátlan kézzel hozzátok nyúlni, atomkarommal, éhséggel, rémülettel szemetek tükrét, hogy megzavarja. Őrizzük szívetek élő ritmusát, — bennetek magunkat: az emberi jövőt, az Eletet, az Eletet! — Ne féljetek! A mi erőnk megmérhetetlen. A mi szívünk s karunk kufárok hadát pusztulásba rontja. Az apák szive elszánt és vigyázó. Tündértavaknak nem lehet fodra! V. U András mérgesen bevágta f iSl te» szinte belereszketett s váratlan ere)ű ajtócsapás- ba. A kerítés lécein száradó cserépkftcsögök Ijedten koccantak Sssze, a kutya pedig elfutott hátra, az udvar végébe, a kazlak közé. Az asszony kidugta fejét a konyhaajtón és sietve eltűnt, lekapta a lábasait a tűzről és gyorsan szedte elő a tányérokat, hogy amikorra az ember beér, terítve legyen az asztal. András azok közé a megmondhatatlan kord pa­rasztemberek közé tartozott, akiknek az arcára már Jó korán rávéste a kézjegyét az idfi. Lehet, hogy 40 évesek, de ötvenötnek Ítélik őket. Nagy, erős, Inas karjain könyéklg feltört IngújJ, zsirosszélű ka­lapját á homlokára húzta a déli napon. Egyébként híres nótás ember. Régebben, amikor még fiatal házas volt, a kántorokat b őhozzá mérték. Ha a kántorjelölt majdnem olyan jól énekelt, mint And­rás, akkor már nyert ügye volt. Mert olyan Jól, mint András, egyik sem tudott énekelni. Mondták Is Andrásnak: hej, hs tebelóled kántor válhatna, még nagyra vihetnéd. De hát Andrásból nem válha­tott kántor, hanem csak szegényparaszt. Hat holdas. Mert csak ennyit hagytak rá a megholtak. Ehhez Jussolt az asszony még hármat, aztán így lett majdnem tíz holdas. Ahogy belépett a konyhába, mindjárt az asztal mellé telepedett. A kalapot a ládára dobta, el­riasztva a békésen szunyókáló macskát. A tányér fölé hajolt, mélyen magábaszívta a krumpUleyes Illatát. Ez megnyugtatta. A paprika erős, esipóz szagára Összefolyt a nyál a szájában. Kanalazni kezdett. Elóször a krumplikat, aztán a levesbe csip­kedett tésztát. Az asszony csak nézte. Nem evett. Majd a gye­rekekkel, — gondolta. — Ml baj van, Andrást — kockáztatta meg halkan a kérdést, szinte csak úgy sóhajtva, nehogy a han­gossággal Is Ingerelje férjét. — Ml baj? Hát semmi, otthagytam a gépet. _ Es a többiek? — Mit bánom én a többieket! Maradjanak meg maguknak. Megjön a gyerek Is, a lány is, megyünk a hegybe. A lány szed szőlőt, holnap beviszi a piacra, ml meg a gyerekkel elrendezkedünk a szü­retre. Az asszony csak szótlanul nézett maga elé. Nem értette, mit akarhat az embere. Miért hagyta ott a csépiéit? Hiszen azelőtt nyugta sem volt, amíg mind egy szemig zsákba nem került a gabona. Most meg Otthagyja a gépet, hagyja, hogy kevesebben kínlódjanak a temérdek nagy asztagok mellett a — Es András, nem baj, hogy nem mész vissza a géphez? Ml lesz, ha nem bírnak majd a csépléssel nélküled? — kérdezte kisvártatva. — Ml közöm hozzá? — felelte ingerülten András. — A szőlő még az enyém, onnét én piacolok, oda­megyünk és kész! ott nem mondogatja legalább senki nekem, hogy hol voltál András tegnap? Hol voltál tegnapelőtt? Hol voltál kedden? Miért nem jöttél időben? Oda nem jön utánam a Süke Pali, hogy András gyerünk, mert vár a munka. Meg siessünk emberek, mert szeptember van már. Meg, dolgozzunk, mert másképp nem lesz munkaegység. Hát majd megyek a magaméba! A gyerek, meg a lány együtt jöttek meg. András végignézett rajtük. A gyerek, a Jóska, tizenkilenc éves legényfiú, vállas, izmos fiatalember, a lány, a Marika, tizenhét éves, fejlett, formás eladó-lány. — Csépelnek? — fordult Jóska az apjához. — Csépelnek. — Hagyjátok apátokatl — szólt közbe az asszony. — Hát, csak azért kérdeztem, mert délután én is oda megyek. — mondta a fiú. — Szólt a Kapcsos Jani bácsi, hogy tegyem le a lovakat és menjek a géphez, mert egy fő hiányuk van. — Kern mész sehová! — kiáltott a gyerekre most András. — A géphöz meg pláne ne merj menni! Meg te se mész sehová! — szólt a lányra is. A kanál megcsörrent a tányérban. A gyerek ej­tette bele. A lány pedig csak némán nézte az apját. Az asszony szólalt meg legelébb. Mondtam, hogy hagyjátok az apátokat, miért kell folyton a szátokat jártatni? — De hát mi történt itt? — kérdezte a gyerek. — Hát apátok Jött el a géptől, na, azért is olyan mérges. De Igaza van, mit piszkálják mindig. Köll mindig piszkálni, hogy hol jár, merre jár? A hegy­be is van munka, azt is el kell végezni. — És nektek is oda kell Jönni! — vágott közbe András mérgesen. — Megyünk a magunkéba. — Tegnap Is ott volt apám, — mondta halkan a fiú. — És máma Is odamegyek. | *!öz® 1“*74 aklír' ______________________1 kinek! A Kapcsos ,1a ói nak sincs köze hozzá, meg neked sincs közöd hoz­zá! És ha azt mondom, hogy velem jössz, akkor — De nekem a csépléshez kell mennem. KI parancsol neked, mii? KI az apád, ki ad neked enni?! Ml?! — ordított András magából ki­kelve. — Es még te is énrám beszélsz? Nem elég, hogy Kapcsos Jani nyargal rajtam, hogy Így, hogy úgy, mindenkinek egyformán kell dolgozni, dolgo­zik Is, csak éppen a Savanyu András jár a hegybe. Hát megyek Is. Megélek én Kapcsosék nélkül Is. A föld se kell, a ló se kell. Munkálják csak, szakad­janak bele. De nekem ne dirigáljanak. Aztán András el is indult kemény léptekkel, zsebrevágta a pincekulcsot és köszönés nélkül ki­fordult a kiskapun. — Elment, — mondta az asszony a gyerekeknek. — Ti is okai vagytok. Menjetek utána! — Majd visszajön, — mondta a fiú. — Te mész a géphez? — kérdezte az asszony. — Megyek, — válaszolt a gyerek. — Muszáj. Nem az elnök miatt, hanem a búza miatt. Ne mutogas­sanak ránk újjal: na ezek még mindig nem végez­tek a masinálással, pedig annyian vannak, mint a raj. ÍNe mondják ránk, hogy lógósok. — Igaz, — mondta az anyja. — Becsület Is van. % — Nahát csak azért. András szürkületkor ért haza í1 heRybal‘ A *** l”1' valamivel ké­sőbb. Komor, felhős arccal ültek az asztal köré. András sem szólt, az asszony sem, a gyerek sem. Csak az étkezés után szólalt meg András: ml Tolt a gépnél, — kérdezte a fiát. — Semmi. — Nem kerestek? — Tudták, hogy nem jön. — Szidtak? — Hát nem dicsérték. — A Kapcsos Jani? — Azt mondta, hogy holnap menjek a lovakhoz, kell menni a malomba. — Mit mondott, ki menjen helyettem? — Nem szólt senkinek. Azt mondta, ha van be­csület apámban, reggel beáll a géphez. — Azt’ még mit mondott? — Hát még azt, hogy a vénasszonyoknak Is több munkaegysége lesz, mint apámnak. — A vénasszonyoknak-e, hát Így beszélnek rólam? — Hiszen, ha apám nem dolgozik, hogy lenne tó t>M András nem SZÓK többet. Gyanakodva fürkészte végig a fiú arcát. Nem szokta meg, hegy a fiú ellentmondjon neki. Mit gondolhat most rólam ez a gyerek? — forogtak agyában a gondolatok. — Azt hiszi, hogy én egy utolsó vagyok? Éjjel aludni sem hagyták • gondolatok. Valami olyasmit álmodott, mihelyt elszunnyadt, hogy a fia lett az elnök és egy nagy téren sok embernek be­szélt: ki az, aki nem akar a közösben velünk dol­gozni? A sok ember meg kiabált: • Savanya And­rás! Erre a kiabálásra mindig felriadt, hogy aztán végigálmodja az egészet. Még alig világosodott az ég, amikor mér felkelt. Úgy érezte, minden tagiét mozsárban törték. Alig állt a lábán. Hideg vízben alaposan megmosdott. Enni nem kívánt. A gyerek la felkelt közben. Már jó korán kellett neki Indulni, rakodni, hogy Időben beérjen a malomba. Úgy érezte már András, hogy fertálynapja vár már. Kétszer neki Is indult, hogy megy egyedül, de a kaputól visszafordult, és megint várt. Egy kicsit félt is. Máma nem kiabál be értem a Dalos Miska, — gondolta, — talán már nem Is számol velem .., Hallotta, amint nylkordul a kiskapu. Kinézett. A Dalos Miska állt a kapuban. Jöttem, mondok, meg­nézem, ml van veled. Ébren vagy-e már, — kiál­totta vígan Andrásnak. — Hát én meg éppen menni akartam ... — mond­ta zavartan András. — Gondoltam,, talán máma ráérsz, nem úgy mint tegnap. Mert mégis jobb, ha már felnőttebb ember van a gépnél, meg a kazalnál, mint a gyerek. Mert az ember az ember, a gyerek meg gyerek.. • — toldotta meg Dalos egy kis bölcsességgel a mondó- káját és nevetett. Andrá« elindult Dalot mellett. |Kom‘to,*n “Üf 1 vettek. András szólalt meg előbb: azért Igaza van a Kapcsol Ja­ninak, úgy ér az egén közöl valamit, ha minden­kibe van becsület éa dolgozik. Dalos csodálkozva nézett Andrásra. Hát es Így van, — bólogatott. — Aki nem akar dolgozni, nem való a közösbe, mert csak bajt csinál... Aztán újra ránézett Andrásra, és egész z gépig gondolkodott rajta, ml ütött And­rásba, bogy Ilyeneket mond, hiszen tegnap elsza­ladt a gép mellől, meg előbb is csinált már Ilyes­mit. De nem tudott kételkedni s szavában, érezte, hogy András Igazából mondta, amit mondott. Erez­te, hogy mondani kellene valamit, hát azt mondta: jól van András, aztán maradjon Is meg a becsület végig. KUBUCZ r.Ut

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom