Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

■»59. OKTÓBER 11. NAPLÓ 7 Jan Zsiska halálánakévfordulójára A felvilágosodás tisztogató előszele aránylag elég korán, már a tizenötödik század ele­jén végigsöpört Csehországon. Forgatagában egy olyan rend­kívüli férfiú került a történe­lem színpadéra, akit a keresz­tény vallás hivatalos képvise­lőinek, a Vatikán jogara alá tartozó hierarchiának (papi­rend) szabados, a vallásos esz­mékkel ellentétben álló élete és magatartása arra kényszerí- tett, hogy a keresztény élet­eszme tisztaságáért síkra száll­jon és revízió alá vegye a Róma által megmásfthatatlan- nak mondott tanokat. Ez a merész férfiú, maga is katoli­kus pap, Húsz János volt, akit a konstanci zsinaton 1415 jú­lius 6-án tűzhalálra ítéltek és még aznap a máglyán kivégez­tek. A cseh hitújító halálával az általa elindított reformmoz­galom nem szűnt meg, ellen­kezőleg egyre nagyobb mére­tet öltött és végül „huszita- háború” néven gazdagította az emberi haladásért vívott hdr- cok történetét. Jan Zsiska elszegényedett cseh lovagi nemzedék sarja. Már serdülőkorában a királyi udvarhoz került. IV. Vaciav cseh király apród?a volt. Rá­termettsége folytán gyorsan haladt előre. A híres tannen- berg—g'riinewaldi csatában (1410) a teuton lovagrend sorai I bán harcolt magasabb katonai 1 beosztásban. Húsz János lángoló igéje őhozzá is eljutott. A hitújító beszédei mély benyomást gya­koroltak reá. Zsiska a merész hitújító reformeszméi szolgá­latába szegődött. A Prágában 1419 június 30-án kitört nem­zeti felkelésben (a huszita há­ború kezdete) már fontos sze­repet játszott. Rövidesen veze­tője lett a husziták táborita csoportjának, amely a reform- mozgalom baloldali paraszt­plebejus elemeit fogta össze. Hadseregének zöme szegény­parasztokból, városi kézműve­sekből és nyomorgó nincstele­nekből állott. Ebből azonban nem következik, hogy — mint a reakciós történészek állítják — Zsiska serege alvilági ele­mekből rekrutált fegyelmezet­len szoldateszka volt Ennek legmeggyőzőbb cáfolata maga a történelem, melynek során Zsiska serege verhetetlennek bizonyult A tizenötödik század két lég számottevőbb tényezője1 a Va­tikán (XXIII. János, XII. Ger­gely ellenpápája) és a német­római császárság (Zsigmond császár, a híres konstanci zsi­nat értelmi szerzője) „keresz­tes hadjáratot” indított a hu­szita reformmozgalom ellen. Az eszmét megint a fegyverek erejével akarták leverni. Ért­hető, hogy csúfos kudarcot szenvedtek: az eszme most is — mint annyiszor a történe­lemben — erősebbnek bizo­nyult. Zsiska serege többek között a Prága környéki Wit- kowhegyen (1420 július 14), maid Német-Brődnál (1422 ja­nuár 8) megsemmisítő csapást mért a „keresztes hadakra”. Zsiska sorozatos győzelmei­nek nyitja az, hogy katonáit egytől egyig a reformeszmék tüze fűtötte, ők nem zsoldért ők a szabadságért, országuk függetlenségéért, népük jobb­létéért küzdöttek. Ezért voltak legyőzhetetlenek. Az persze nem vitás, hogy Zsiska rendkívül tehetséges hadvezér volt, az sem,.hogy vasfegyelmet honosított meg seregében, melynek minden ka tonája szívesen alávetette ma­gát. Szintén nem kétséges, hogy a régi, elavult harcászati mód­szereket elvetve, a nehézkes és nehezen mozgatható lovas­ságot a mozgékony, kellő fegy­verekkel ellátott gyalogsággal helyettesítve, a hadászat tör­ténetében új szakaszt nyitott. Nem Ok nélkül tulajdonítják Zsiska tollának a megérde­melt sikert aratott „Katonai tanácsok” című művet. A hadműveleteket mindig személyesen vezette. Erről ak­kor sem mondott le, amikor 1421-ben a harctéren szenve­dett súlyos sebei következtében mindkét szemére megvakult. A kérlelhetetlen végzet Jan Zsiskát 1424-ben a Német-Bród melletti csatában érte utol. Szeretett katonáitól a pestis- járvány ragadta el. Október 11-én halt meg. A harc még folyt. Emberei csak az ütkö­zet utón értesültek az őket és az egész mozgalmat ért vesz­teségről. Jan Zsiska nem halt meg hiába. Szelleme századokon át tovább élt és tovább erjedt né­pében. És amikor a cseh nép­nek történelme egyik legsöté­tebb órájában egy emberként kellett szembeszegülnie a hit­leri fasiszta fenevaddal, Jan Zsiska nevét írta zászlajára. Nevével az ajkán, tüzével a szívében indult harcba, hogy szabaddá és függetlenné tegye hazája sok vér áztatta föld­jét.----------­Ta psvihar a Pécsi Nemzeti Színház Ljubov Jarovája előadásán A Pécsi Nemzeti Színház péntekien este mutatta be Ti*­nyov: Ljubov Jarovája című drámáját. Az előadó; közön­sége többször nyiltszini tapsviharral jutalmafzta a nagy­szerű előadást. Képünk tm előadás egyik jelenetét ábrázolja: Galambos György, Korándy Dénes, Koós Olga. Zenekari hangversenyek, jobb műsorpolitika Készek a MÉSZÖV tervei az öszi-iéli népművelési évadra Bensőséges ünnepi hangú értekezlettel zárta le a Bara­nya megyei MÉSZÖV a föld­művesszövetkezeti kultúrmun- ka 1958—59. évét. Az ünnep­ségen megjelentek a hivatalos személyeken kívül a megye földmüvesstövetkezeti kultúr- moagalmónak legaktívabb tag­jai. Kabóca Béla, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályve­zetőjének megnyitója után Szegedi Ernő, a MÉSZÖV el­nökhelyettese beszélt a föld­művesszövetkezeti mozgalom­ban folyó kulturális munká­ról. Ebben az évben szabó- varró és sütő-főző tanfolyam­tól a nagysikerű szimfonikus est megrendezéséig minden szerepelt, amit egy erős aka­rattal rendelkező és lelkes kultúrapparátus alkotni képes. A záróünnepség után a MÉ­SZÖV dolgozói márte hozzá­fogtak az új kultúrév meg­szervezéséhez. A zenekari művek népsze­rűsítése terén elért igen ko­moly eredményeket feltétlenül tovább akarjuk fejleszteni. Október végén a pártkong­resszus tiszteletére ének- és zenekari hangverseny lesz. A Mohácsi Szimfonikus Zenekar a mágocsi énekkarral együtt ¡klasszikus, valamint Kodály-, Bárdos- és Weiner-műveket ad elő. A műsoron szerepel Bee­thoven Prometheus nyitánya, Bach-, Haydn- és Hándel-mű- vek, köztük a Judás Makka- beus oratórium részletei. Fel­lép a hangversenyen a Mecsek Együttes is. A két kar feb­ruárban egy közös, azonkívül a későbbiek során két-két ön­álló estet ad. A legnagyobb gondot a szín­játszó csoportok műsorának megválasztása okozza. Kilenc földművesszövetkezeti szín­játszó csoport működik a me­gye területén, közülük igen kiemelkedően a szentlőrinci es a dunaszekcsői. Az Anna Frank naplója ég az Othelló nagy sikere után a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztálya olyan műsortervet akar készí­teni, ami a falusi tömegek kulturális színvonalát művé­szeti Igénnyel, de tervszerűb­ben és könnyebben népszerű­síthető müvekkel emeli a part kulturális téziseinek megfele­lően. Felmerült a próza terén a modern irodalom kérdése, ezzel kapcsolatosain Brecht és Max Frisch neve. Brechtiől tervezik a Félelem és rettegés birodalma, vagy a Koldusope­ra előadását. Külön érdekes­ségképpen szóba került Fried- rich Dürenmatt: „Milliomosnö látogatása” című műve. A Ma­gyar Néphadsereg Színházá­ban „Az öreg hölgy látoga­tása” címen nagy sikerrel be­mutatott mű modern rendezé­sével, különleges, a Franc— Kaffkái világban elhelyezett problémájával a Városi közön­séget lenne hivatott vonzani. A népi tánc terén az eddigi lendülettel folyik tovább a kultúrmunka. Drávátokon, Szederkényben, Bel várd gyu­lán, Almamelléken készül né­pi tán C06 műsor; a kozármis- lenyi és szederkényi lakodal­mas. A megye nyolc legjobb ter­melőszövetkezeténél a zár­számadáskor a kultúrcsoportok ajándétkműsort adnak a leg­jobb termelőszövetkezeti ta­goknak. Szentlőrincen, ílágo- csoin és Mohácson pedig iro­dalmi estet szerveznek. F. D. — Péter bácsit . t — Miért mondja nekem, hogy bácsit Olyan öregnek néz? — Nem. ,, Hüt akkor? Maga legalább tizenöt évvel idősebb. , v — Hatvankettedikben vagyok, kérem szé­pen. — Én meg csak negyvenött. -. > Érti?;; > Lóránt Péter művezető tagbaszakadt férfi volt, széles válla majd teljes terjedelmében elfoglalta a műhelyiroda ajtaját. Kora tavasz- *zal új köpenyt kért a raktárból, egymásután szórta vissza nevetve őket: szűk, szűk, ez is szűk! Géplakatos volt azelőtt, onnan küzdötte fel magát a megye egyik legnagyobb üzemé­nek művezetőjévé. Nem volt afféle szép em­ber, de nem is visszataszító. Széles orresontú, hunyorgó szemű, mint aki mindig hegesztő­lángba néz. Ha két napig nem borotválkozott, már kiütközött erős, fekete szakálla, töpren­gésében mindig odanyult és simogatta. — Miért bácsiz maga engem Boros szak- társ? Boros József kazánkovács 62 esztendővel a vállán, öreg ember benyomását keltette. Sildes sapkája alól őszen csillogott haja. Szeme kör­nyéke, arca, mint a megrepedezett szikes föld, oly összevissza ráncolt. Őneki, Lóránt- riak, koromfekete még a haja, fogadásból egy 20 kilós súlyt végigcipelne fogával a műhely­ben. — A főnököt csak úgy hívja a melós: „az öreg”. Kérdezze csak meg Editkétől. A csöppnyi műhelyirodában ketten ültek: Slézeli a meós, egy ugra-búgra emberke és egy cicafrizurás, szőkehajú, fiatal lány: Edit. Lóránt most feléje fordult kérdően és mikor a technikus is megerősítette a dolgot, tréfás bosszúsággal vágott vissza az öregnek. — Nos, nagyapó, akkor mondja el, mivégből jött hozzám reszketeg lábaival? — Nem indul meg a kompresszor, pedig már mindent megnéztünk rajta. — Azonnal megyek. Elindult a műhelyben Boros József után, tekintetével közben végigszaladt a hatalmas csarnokon. Tizenöt esztergagép pergette kere- keit, zümmögtek, a marógépek, zizzentek a kö­szörűgép szíjai, a dinamók sustorgását el-el nyomta az ajaxkalapács döngése. Lóránt fülé­nek zene volt a gépek zúgása, a festék, vas­por, olaj szaga a legdrágább parfőmmel sem vetekedhetett. Szerette munkáját, rettentő na­gyon szerette, néha kivette egy-egy munkása kezéből szerszámát és maga állt be helyette 0 megmutatás" Ürügyén. Szerették is beosz­tottai. becsülték szorgalmit, elismerték irá­nyitókész-ségét, tudták, hogy az ő vérükből való ember. Boros József és a művezető hamar eljutot- tek a műhely végébe, ahol tankba ssorUvc állt az óriási nagy, világos-zöld burokban heverő halott, néma szerkezet. Egy új szovjet kompresszor volt ez, sürgősen összeszerelendő. Dossziéra való prospektust küldtek hozzá, ami be leírták, hogy mit hová kell és hogyan termi, játszi könnyedséggel álltak neki tegnap, ám a legjobb szakmunkások tudománya is cső­döt mondott. Ismeretlen szerkezetekkel kellett megismerkedniök, új kötési módozatokkal és hiába, a tapasztalat tehetetlenül állt mellette. Lóránt szétkergetett mindenkit, maga gyürkő- zött neki a munkának, de két órai kínlódás után ott tartott, ahol a másikak tegnap, a be­indítás sehogysem sikerült. — Átnézem a rajzokat, addig bontsatok le a tekercselésig mindent — adta ki az utasítást és visszament a múhelyirodába. Leült székébe és mélyen töprengett, fejében végigfutott az utóbbi évek összes hasonló szer kezete, melyeket álmában is össze tudott vol­na szerelni. Hol a megoldás, miben új a gép meghajtása? Elő kell venni a „kompresszor“ irodalmát, mely a lánynál van..» Mit is csinál ez a lány? ... Hátrafordult és a szőke fejen keresztül rá­pillantott íróasztalára, ahol tussal maszatolt kis újjal egy csavarmenet műszaki rajzát alakítgatták a fehér papírlapon. Bódis Edit technikus. Hm... tölti, a létszámot, semmi egyéb. Féléve helyezték hozzá, hogy tanuljon, sajátítsa el a gyakorlati munkát. Egres, a gyár párttitkára — akivel együtt nőttek fel még a részvénytársaság keserű idejében, — nagyon biztatgatta. Most került ki az iskolából, elmé­letileg tisztában van a dolgokkal, de ez nem elég. Melletted, akinek hatalmas gyakorlati tapasztalata van, hamar megismerkedett az igazi munkával.— mondta a párttitkár. — Vedd csak magadhoz. Hát ő idevette. Nos... Itt van. Rajzolgat, apró, lényegtelen kis munkákat végez, néha kiküldi a városba vásárolni. Mit is lehet kez­deni egy ilyen fiatal lánnyal ? A géplakatosok kemény, határozott, kicsit vaskos emberek, nem szeretik az ilyen törékeny teremtéseket. Bánni sem tud az emberekkel. Egyszer fel­ment az elektromos műhelybe, valamit pisz­mogott az egyik gépeii, kinevették. Sírra jött le és azt szipogta, hogy neki hárman is aján­latot tettek. Most mit csináljon? Menjen fel rendreutasítani őket? De hogyan? Minden férfi szeme megakad hegyes kis mellein lábá­ra simuló harisnyáján... Szóval itt van és nem tud rendesen dolgozni vele. Utí ér m hu technikuma? SammiL Jó­formán semmit. Lám, neki nincs csak S ál­talánosa, mégis el tudja látni feladatát. Nyílott a mühelyajtó, Lóránt Péter gondo­latai, mint mikor rádiót csavarnak el, hirte­len félbeszakadtak. Dombai János, a vállalat igazgatója állt előtte. — Jónapot, művezető elvtára. Mi van az új kompresszorral? Sietni kell az összeszerelés­sel, mert átszóltak a bányából, sürgetik. — Fennakadtunk vele egy kicsit, igazgató elqtárs, új bekötések vannak ezen a gépen, de délután rendbehozzuk. —* Igyekezzenek, mert többet is kapunk majd az elkövetkezendő időkben. Érdemes ta­nulmányozni, mert más típusok is érkeznek. Hiába... fejlődik a gyárunk. A minisztérium­ból voltak itt elvtársak délelőtt és közölték velem, hogy a jövő negyedévben 20—25 szá­zalékkal kell emelnünk a termelést. — Nem. lesz semmi baj, igazgató elvtárs. Dombai elköszönt, Lóránt pedig sietve el­kérte a dossziét beosztottjától. Belenézett, át­lapozta figyelmesen, de a műszaki leírás egyet részeit sehogysem értette. Olyan komplikált számítások, matematikai tételek meredtek rá a sárgás füzetből, hogy Tutenkámen sírfelirata se ijesztette volna meg jobban. Ideges lett, lecsapta az egész paksamétát az asztalra és kirohant újra a géphez. — Egye meg a rosseb, ha belebolondulok, de a műszak végére menni kell ennek a ma­sinának. Lehívta az elektromos műhelyből legjobb szerelőjét, Holczert, meg az öreg, tapasztalt Boros József bácsit és hárman ugrottak neki a munkának. A művezető levetette köpenyét, szinte' belebújt a gépbe. Annyira elmerült a munkában, se látott, se hallott. Haja csupa olaj lett, sárga friss kenőcs tapadt arcára. Az egyik- kulccsal leütötte véletlenül újjárói a bőrt, oda se neki, belerúgott szájával és a véres olajat kiköpte a cementpadlóra. Mint egy megszál­lott, úgy dolgozott. Három órára teljesen ősz- szeszerelw állt a gép, indításra várón. Addigra már többen is odajöttek, a fél műhely ott ácsorgóit, a kompresszor körül. Lóránt felkelt térdelő helyzetéből, kifelé fordított kezével megtörölte homlokát, melyen verejtékben für­dőit szemébe lógó haja. Jelt adott az indításra. — Krrr ... srre . .. A kapcsoló egyet szikrázott, utána néma csend lett. Mindenki feszült figyelemmel, döb­benve állt az érlhetellensig kínzó vergődésé­ben. A csendet egy vékony lányhang szakí­totta megy Bódéé Kést hmmgót “> Lóránt elvtárs ne haragudjon, d e... ha a fázist megcserélnénk... talán..; Kilépett a sorból ée odamutatott a bekötés végeire, aztán látva, hogy mindenki egyszerre rátekint, elpirult, előbb az arca, aztán a füle, nyaka, lángokban állt zavarában. Hatezer homlokára csapva odaugrott a gép­hez és ügyet kézzel végrehajtotta a cserét. A hatalmas szerelőcsarnokot majd szétvetette a dübörgés, amikor a beindítás pillanatában megindult a kompresszor. Este, szokása ellenére, Lóránt nem ment mindjárt haza, hanem betévelygett előbb egy kiskocsmába. Három deci bort rendelt, tisz i tán, szóda nélkül. Egy hajtásra kiitta és még két decit kért. öklével majd összeroppantotta a poharat, amint tartotta a pultnál, erős mar­kában. Igen. Hát ezt is megérte! Huszonötéves gya­korlat után, hogy egy lány, egy tacskó, igy megszégyeníti, vagy negyven ember előtt. Mit mondhatnak most háta mögött a munkások? Biztosan kinevetik, megmosolyogják. Jó em­ber Lóránt, tudjátok, hogy rendes ember, de hiába, kikopott, kiöregedett. Nem Mr lépést tartani a technikával. Sajnáljuk, mert elver­tük vele együtt a 100 százalékon a port min­den hónapban..i Hosszú kerülővel ment haza, otthon ellökte maga elől a vacsorát. Felesége azt hitte beteg, szelíd szóval kedveskedett neki. Erre mégjob- ban méregbe jött. Bement a szobába, le-föl járkált és szívta a cigarettákat egymás után. Az asszony el sem tudta képzelni, mi baja. Éjjel, amikor már mellette feküdt, felkapcsol­ta a villanyt, látta, hogy vizes férjének hom­loka és mintha valami láthatatlan ellenséggel birkózna, érthetetlen szavakat mormol. Reggelre egészen megváltozott. Arca kisi­mult, nyugodt és jókedvű lett. Dudorászott öltözködés közben és vidáman, mosolygósán ment a gyárba. Égrest kereste, a párttilkárt. aki szobájában éppen az ötéves terv irány­elveit böngészte. Meglepődött, amikor Lóránt benyitott hozzá. — Mi szél hozott, Péter bácsi? — kérdezte kissé csipkelődő hangon. Lóránt odament az asztalhoz és ráhajolt, oly közel, hogy szinte a leheletével érintette a férfit. — Idefigyelj komám! Meg akarlak kérni, hogy írass be engem a gépipari technikumba. Elvégezném. — NocsakI Mond pajtás, nem leszel te idős ehhez az iskolához? — Én idős? Ne tréfálj velem! Koromfekete még a hajam, s fogadsz-e velem, hogy egy 20 kilóst végighordok a fogaim között a műhely­ben? SZVTS ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom