Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

1959. OKTÓBER 1L NAPLÖ 3 r Vj élet sarjadt a Baár nemzetség földjén Kalotai Ede bácsi 1919. októ-1 dek léptek merészen az új út- r 20-án került Húrba Azóta ra. Az első évben csak tizenhat forintot érő munkaegységet bér 20-án került Bárba. Azóta itt tanít. Néhány nap múlva ünnepli meg negyvenéves ju­bileumát. Amikor idejött, fehár moni­torok cirkáltak a Dunán. Ágyúik csöve fenyegetően me­redt Bárra, a megyére, az egész Dunántúlra. Nem bocsá­tották meg, hogy az ország teg nap még vörös volt. Aztán eltűntek a monitorok. Kiszuperálták. Uj, modern vo­nalú folyami naszádok úsztak lefelé vagy tízesével. Tutaju­kon horogkeresztes zászlót len­getett a szél. A naszádok orra belehasított a magyar vízbe. A folyam partján állt a Ma- tyasovszky-kastély. Urasága kedvtelve nézett a német vizi- páncélosokra, cselédei pedig el­borult tekintettel kísérték te­kintetükkel. Jól tudták, hogy a hajók Constantába és a Krímbe indultak, Szevasztopol- hoz, ahol a hős város már hó­napok óta tartotta magát. A naszádokból nem tért visz- »20 egyetlenegy sem. Mind olí vészéit Szevasztopolnál. A Malya- sovszky-kúria is megrogyott ki csit, uraságát elkergették. Uj szelek fújdogálnak a Du­na partján, új épületek néznek már a folyóra. Az uradalomból hatalmas állami gazdaság lett. Matyasovszkynak csak szőleje és szántóföldje volt, most pe­dig hosszú, fehér ólak díszle­nek a dombon. A gazdaság hat­vanezer csirkét tenyésztett évente, jövőre már 180 ezret akar keltetni. Többnyire ma­gyar sárgát, az egész ország­ban ismerik a bari tenyészcsir két. A gazdaságtól feljebb az Uj Élet 52 férőhelyes istállója mu­togatja magát a napfénynek. Távolabb, arra Somberek felé, halastavak tükre csillog. Az is sz Uj Életé. 1950. február másodikén ala­kult. Nincstelenek, volt cselé­tudtak osztani. Az idén már 43 forintosat adnak. Jövőre töb­bet, aztán mégtöbbet. Senki sem kételkedik már ebben. Megszokták, a tsz mély gyöke­reket eresztett a béri televény- be. Az egész megyében ismerik a nevét, pedig nem nagy falu — talán nyolc-kilenc száz ember lakja. Kalotai bácsi felkutatta a falu történetét. Sok érdekes dolgot derített ki. Nagyjából a mai országút mentén vezetett el a rómaiak hadiútja. Honfog­lalás után a Baár nemzetség szállta meg, innen ered a Bár név is. (1907-ig Baár nevet használtak a hivatalos bélyeg­zőkön.) Sokat szenvedett falu ez. 1241-ben a tatárok dúlták fel, 1526-ban a mohácsi vész, a nagy nemzeti tragédia játszó­dott le a szomszédságában. Ahogy az egyik dűlő nevéből kiderül, előzőleg a szerencsét­lenül járt Lajos király is meg­szállt a faluban. A vész után semmi sem maradt a község­ből. Lapozom Kalotai bácsi jegy­zeteit. Vér, könny és pusztulás minden oldalon, Szenvedés ezer éven át. Aztán az utcára tekintek. Kint, a tanácsháza előtt tizen­nyolc—húsz év körüli lány sé­tál. Fekete, tűsarkú cipőben, nylonharisnyában és kosztüm­ben. Olyan előkelő, mintha a pesti nagykörúton korzózna. Kalotai bácsi amint észreve­szi, csak annyit jegyez meg: — Jól étnek az emberek. A régi iskolához invitál. Egyetlen tanteremből áll, eb­ben tanult több, mint száz 9Ve rek a felszabadulásig. Tanerő'! Csak egy volt a százegynéhány gyerekhez — ő. A két német osztályt is beleszámítva, nyolj osztályt tanított egyszerre. t\ Ma már három tantermük van. Az új, nagyablakos iskola a felszabadulás után épült. A faluban tanító pedagógusok száma öt. Most egy másik öreg házat mutat Kalotai bácsi. Azt mond ja: ez volt a gazdakör. Ebben folyt a falu kulturális élete. KuItúrélet? Tekéztek az embe­rek, s ha egy évben előadtak egy színdarabot, az már nagy eredmény volt. Rádió, Matya- sovszkyt nem számítva, csak egy volt a községben: az övé. Hogy ma mennyi van? Majd nem minden házban. Kultúrhá zuk is van, a földművesszövet­kezet televíziója előtt százan ülnek vasárnap délutánonként. És természetesen van i • >zi és könyvtár is. sőt vízvezeték is lesz. így beszél erről: — Bárban mindig nagy volt a vízhiány. Nyaranta kiapad­tak a kutak, olyannyira, hogy sokszor a Dunából itattuk az állatokat. Az emberek kilomé­terekre jártak ivóvízért. Ezért, ha országgyűlési választás volt a múltban, mindig a vizet pa­naszoltuk. A képviselők min­dig megígérték és örökké el­felejtették. Teltek-múltalc az évtizedek és Bárnak még min­dig nem volt vize. — Egyszer a felszabadulás után lejönnek Pestről és Pécs­ről, és megkérdezik, mit kí­vánunk. Mondjuk: vizet. Azt fe lelik: meglesz. Lesz az ördögö­kéi; — gondoltuk magunkban — ti is csak hitegettek bennün két. Ám most az egyszer — végre! — tévedtünk, mert né­hány hónap múlva fúrni kezd­tek a falu közepén ... Ma már minden száz méteren van köz­kút, és elkészült a vízvezeték is. Aki akarja, bevezetheti la­kásába a vizet. — Vízcsappal? — kérdem tő­le csodálkozva. — Miért ne? Ha igy kényel­mesebb! A falu is fejlődik ám! MAGYAR Hí újság Komlón? Rég avattak annyi új pom­pás iskolát a megyében, mint ebben az esztendőben. A me- csekaljai nyolc tantermes és a III. kerületi tizenhat tanter­mes iskolák átadása után, a komlói Dávid-földön is új is­kolát adtak át rendeltetésének. Igaz, a tizenhat tantermesre tervezett iskolából egyelőre nyolc tantermet adtak át és csak a jövő esztendőben feje­zik be véglegesen, de így is 570 tanuló és harminc neveié mondhatja magáénak a most már nem csak a megye, ha­nem az egész ország egyik leg­korszerűbb iskoláját. A rejtett világításé előcsar­nok, a folyosók beépített szek­rényei, a -tantermek három színkeverésű falfestése, a ha­talmas tornaterem, a tanuló és tanári szobák, az ifjúsági könyvtár és a tanári szak- könyvtár. a fizika, kémia, bio­lógiai szertár és a politechni­kai gyakorlóterem, a 80 férő­helyes naoközi, az ebédlő, a központi fűtés, valóban az or­szág legkorszerűbb iskolái kö­zé sorolja a komlóiak legújabb büszkeségét.. Az NDK 10 éves évforduló­ja alkalmából filmvetítéssel egybekötött díszelőadást ren­deztek a komlói Május 1 film­színházban. A vetítésre került „Matrózok dala” és „A bemu­tató elmarad” című filmek fő­szereplői Elfriede Vee, Willy Bruckner és Georg Mihael Vagner. a Komlón tartózkodó német filmdelegáció tagjai is résztvettek a jubiláris ünnep­ségen. ' Gregor János, a komlói mű­velődési házak igazgatója és a vendéglátó komlóiak kedves magyaros ajándékokkal, bará­ti szeretettel fogadták a né­met vendégeket és a filmvetí-. tés után szűkebb körben an- kétot tartottak a bemutatott filmről. Arra kérték a német filmdelegáció tagjait, hogy a jövőben a magyar film képvi­selőivel egyetértésben alkossa­nak olyan közös rendezésű fil­meket, amelyek a két ország Komlóéhoz hasonló ifjú váro­sainak dolgozóinak életéből, és munkájából meríti a témát. hti teUet ott a mélyfou*? Óriási káposzták termettek Bolyban Az alapos munka és a jó időjárás nemcsak az átlagter­méseket befolyásolta kedvező­en az idén, hanem ritkasag- számbamenő termésegyedeket is eredményezett Baranyában. Ilyen különlegességnek számít például a Mohács-szigeten ter- mett 95 dekás petrezselyem­gyökér és az egy kiló tíz de­kás sárgarépa, amelyek tfzsíer súlypsabbak, mint a szokásos nagyságú zöldségek. A berkes­ei Kossuth és a patapoklosi Uj Elet Termelőszövetkezetek­ben a burgonyák nőttek meg rendkívüli nagyokra. Nem egy közülük eléri az egy kilogram­mot. Meglepő látványt nyújt a bólyi határ is, ahol óriási ká­posztafejek sorakoznak egy­más mellett. Az itt gazdálkodó Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai nagyrészt a felvidéki Nyitra megyéből kerültek Ba­ranyába: onnan hozták maguk kai a jól termő, úgynevezett negyedi káposztafajtát és a termelési tudományukat. A kö zös gazdaság 12 holdon termelt az idén káposztát és holdan­ként mintegy 250 mázsa ter­mett. azaz majdnem száz má­zsával több, mint a korábbi években. Egyes káposztafejek máskor is megnőttek nyolc- tíz kilósokra, az idén azonban a 15 kilósak sem ritkák. Sőt találtak egy harminc kilogrammos káposztafejet is, amely akkora volt, mint egy közepes nagyságú dézsa. — Ilyen nagy káposztákat egy- agy család el sem tudna fo­gyasztani, ezért majd üzemi konyhák kapják meg, vagy P^dig a konzervgyárak tartó­sítják. a Rákóczi Termelőszö­vetkezet az idén harminc va­gon káoosztát szállít a közel- atásnak és emellett maga is ^nyít majd. A káposztate'-- ’V'eJés holdanként körülbelül ' olcezer forintot jövedelmez ° MiV.aS-SZal alakult bólyi közös ■■“■sasnak. Nem járnak rosszul vele Négyen ülnek az asztalnál. Egy galambőszhajú ember be­szél. —.. Tudják nem is rudok már mihez kezdeni. Kigyom­láltam a kukoricát, a kerte­met, minden olyan tiszta, hogy egy szól gazt sem lehet a növények közt találni... Nem találom a helyemet — panasz­kodik az őszhajú ember, akit így mutatott be a mohácsi já­rási tanács elnökhelyettese. — Gál Sándor elvtárs, a tan­gazdaság volt íőagronómusa. — Igen, csak volt — nyújt­ja a kezét Gál Sándor — mert egy éve már nyugdíjban va­gyok — és ott, ahol az előbb abbahagyta a mondókáját tovább folytatja. Panaszkodik. — Én nem tudom mi van velem, de amióta nyugdíjban vagyok, hol a derekam fáj, hol a fejem. Soha sem érzem jól magam. Hol itt fáj, hol ott, a nyavalya üsse meg. Nem voltam én beteg, amíg dol­goztam ... Cigarettafüst kanyarog a magasba. Most az elnökhelyet­tes veszi át a szót: — Gyakran járt be hozzánk. Munkát kért. Hogy kért? Kö­vetelt! Gál Sándor csendesen meg­jegyzi. — Harminchat évig voltam gazdász. Harminchat évig volt aaz- dász és egyszercsak elérkezett az idő, amikor azt mondtáK neki: — Köszönjük a munkáját. Eleget dolgozott már, menjen most pihenni! Elment. Megpróbált pihenni, de nem tudott. Ha hajnalt kukorékoltak a kakasok, ő fent volt. Hívta a föld, hívta a munka. Azt gon­dolta: majd elmúlik. így megy egy-két hétig aztán majd el­múlik. Nem múlott el, sőt egy­re jobban érezte, mint őrli a tétlenség malma. Bement a járáshoz. ~ Kérek valami munkát. Küldjenek ki valamelyik ter­melőszövetkezetbe ! Most itt ül az elnökhelyette­si szobában. És azt mondják neki: Keresse fel a Pécsi Ruha- és Cipőipari Vállalat KOSSUTH U. 37. SZ. (LÍCEUM TEMPLOMMAL SZEM­BEN) ALATTI MÉRTÉKUTANI férfi és női szabóságát őszi anyagokból bő választék, Hozott anyagból lg vállalunk munkát. Javítást, fordítást is végzünk. Szolid árak, legújabb divat, figyelmes kiszolgálás. SCHMIDT IMRE SCHMIDT ÉVA térfiszabóság részlegvezetője női szabóság részlegvezetője 67 — Gál elvtárs, a boriádi Uj Élet Termelőszövetkezetije megy agronómusnak! És ő mosolyog. Nem mondja, de érezteti a tekintetével, arc- izmai rezdülésével: végre, csak hogy munkát adtok. Kezet szo­rít mindenkivel máris repül­ne is. Olyan, mint egy fiatal ember, aki most kezdi a mun­kát. 0 is most kezdi egy évi nyugdíj után. Tele van lelke­sedéssel, tenniakarással, ter­vekkel. Amikor becsukódik mögötte az ajtó, az elnökhelyettes csak ennyit mond: — Nem járnak rosszul vele a borjádiak! A megjegyzésre mindannyi­unk részéről helyeslő bólintás a felelet. Rövid múltra tekint még vissza az abaligeti cseppkőbar­lang. Néhány hónappal ezelőtt vette át a Baranya megyei Ide­genforgalmi Hivatal. És amióta megszépült a környéke, kitisz­togatták a barlangot, egyre több látogató érkezik ide ebbe a festői környezetbe. A napokban négy külön autóbusszal gör- csönyi általános iskolások látogattak el Abaligetre. Kedvenc kiránduló helye ez a gyetmekeknek, az iskolásoknak, de nem kevésbé a felnőtteknek is, akik szabad idejükben mind többen tekintik meg belülről is Európa legmelegebb barlangját. A „fekete bérlők“ meg a tartalékföldek A közelmúltban vizsgálja meg a Népi Ellenőrző Bizott­ság,- hogy a községi tanácsok hogyan hasznosítják áz á)tárni tar talékföldeke t, az előírásnak megfelelően adják-e őket bér­be. A vizsgálat igen sok prob­lémát vetett fel. Többek kö­zött azt, hogy a vb-titkáro-k a tartalékföldek hasznosítására vonatkozó rendeleteket hiá­nyosan ismerik és ennek kö­vetkeztében gyakran törvény- ellenesen adtak haszonbérbe földterületeket. Sok községben évek óta nem tartották szá­mon, hogy a határban hol és A 16/1957-es számú FM uta­sítás. előírja, hogy 1957 októ­ber utón állami tartaléktői-' det csak dolgozó parasztnak lehet bérbeadni. Ennek ellené­re többek között a magyar- egregyi községi tanács 11 hold földet adott haszonbérbe Rie- ger György kisiparosnak, Köb­lényben pedig 12 holdat Dé- kány Alajos bányásznak. A tanácsi dolgozók munká­jában előforduló lazaság lehe­tőséget adott egyeseiknek, Wcfcy illegálisan hasznosíthassa na k nagy földterületeket. Mivel a kimutatás a községekben rgen mennyi tartalékföld van és azt hiányos volt, nemcsak azt nem sem, hogy használja-e válási, ellenőrizhettek, hogy kinek így fordulhatott elő, töboek nincs szerződése, de kellő ei- között, hogy Horváth István lenőrzés hiányában azt sem királyegyházai Iákos 7 éven tudták, hogy ki nem fizetett keresztül műveli több mini a bérletért. így aztán Síkló- egy hold földet, anélkül, hogy nz. ellenőrzés során 7 094 szerződése lett volna. Termé- törint és 30 mázsa búza hátra­lék mutatkozott. Dravacsepe- iyen,' mivel nincs kimutatás, nem tudják ellenőrizni, hogy ki van hátralékban. A vizsgálati jegyzőkönyvek­ből kitűnik, hogy milyen sú­szetesen bért sem fizetett. Ma mór nehéz kideríteni, hogy kinek a lelkén szárad a „fekete béltőn” kívül. Az ilyen egyéneket büntetőjogilag fe­lelősségre lehet és- kell is von­ni. Mert mi történik akkor, ha Lyos következményekkel jár- nem tart ellenőrzést a NEB? hat, ha a tanácsi dolgozók fei- Biztosan tovább művelte vol- színesen kezelik a tartalékföl- na Fülöp Pál kisiparos és Kár- dek kérdését. Mindig akad, páti Gyula a szentlőrinci ktsz elei a „lehetőségeket” kihasz- elnöke, a marócsai 5—-5 hold náija és ezzel megkárosítja az földet, ezzel is megkárosítva államot. Az elkövetkező idők- az államot. Nyilvánvaló, hogy ben minden tanácsnak pontos „rokoni” kapcsolatot sejt az kimutatást kell készíteni sz ember Varga István dráva- állami tartalélkföldekről, pon- iványi lakos bérlete mögött, tosan meg kell határozni azok Varga Istváfi ugyanis nem területét és nagyságát és ren- hásználhatja az általa bérelt dezni keli a bérleti viszonyo- földet, -mert ilyen nevű egyén kát. Egyszóval a községi tan.i- nincs a községben. Különös, csők lelkiismeretesen kezeljék hogy a községi tanács vb nem a köztulajdont, úgy, mintha a tud felvilágosítást adni az sajátjuk volna, esettel kapcsolatosan, pedig a szerződést ők kötötték. Wcsztl M. Tízezer forint felárat kap a lippói Béke Őre Tsz Baranyában is befejeződött az idej nagy gabonafelvásár­lás. Október elejéig több mint félmillió mázsa búza, rozs, ár­pa és zab került be az állami magtárakba, s így a Baranya megyei Terményforgalmd Vál­lalat 100.1. százalékra teljesí­tette gabanafelvósárlási ter­vét A vállalat tovább akarja növelni tartalékkészletei t, s eztárt folytatja a felvásárlást. Úgy számítják, hogy az év vé­géig még közel 150 vagon ke­nyér- és takarmánygabonái vásárolnak -meg a megyében. A felvásárlással egyidejűleg megkezdődtek a szerződé-kö­tések a jövő évi gabonater­mésre. A rendeletben biztosí­tott felár és az egyéb kedvez­mények igen jó hatással v in­nak a termelőszövetkezetekre és az egyénileg dolgozó pa­rasztokra. Elsőként a megyé­ben a lippói Béke Őre Terme­lőszövetkezet kötött szerződést a Terményforgalmi Vállalat­tal A közös gazdaság gabona­értékesítési szerződése az idén hatszáz mázsára szólt, jövőre azonban már kereken ezer mázsa búzát akar eladni az ál­lamnak. Ez azt jelenti, hogy tízezer forint felárhoz jut majd a gabona átadásakor a Béke Őre Termelőszövetkezet. A szerződés megkötésekor — a rendeletben biztosított kedvezménynek megfelelően — a Nemzeti Bank járási fiók­ja mindjárt megnyitotta a 60 000 forintos rövidlejáratú hitelt a közös gazdaság szá­mára. A lippói tsz-tagok ebből a pénzből vásárolják meg az őszi vetésekhez szükséges mű­trágyát, egyenlítik ki az ese­dékes tartozásokat és így meg­alapozottabban készíthetik majd el az éwégi zárószám­adást. Az új közös gazdaságok is kötik mór a gabonaértékesítési szerződéseket: a tavasszá' ala­kult sároki Munkásőr Terme­lőszövetkezet például 150 má­zsa 1960-as termésű búzát ajánlott fel megvételre az ál* lomnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom