Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-06 / 234. szám

W59. OKTOBER «. N H P T O 5 fi pszichológiáról és a pszichológiaoktatásrél Beszélgetés dr. Putnoky Jenővel, a Nagy Lajos Gimnázium tanárával lX A* utóbbi időben egyre gyakrabban hallani a pszicho­lógia tudományának nagyará­nyú fejlődéséről és értékéről a mindennapi élet számos te­rületén. Nemrégen arról érte­sültünk, hogy a pszichológiát rendes tantárgyként bevezet­ték a gimnáziumokban. A mindezekkel kapcsolatos bő­vebb felvilágosításért dr. Put­noky Jenőhöz, a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanárához fordultunk. Hogyan Jellemezhető rö­viden a pszichológia tudo­mányának jelenlegi állása hazánkban? — Ha visszapillantunk a pszichológia fejlődésének leg­utóbbi másfél évtizedére, azt tapasztaljuk, hogy a felszaba­dulás utáni időszakban a „lé­lekről” szóló tudomány alko­tó művelése, s különösen nép­szerűsítése némileg elszigete­lődött. Szakembereink csak szórványosan hozták nyilvá­nosságra kutatási eredményei­ket, s még kevésbé vállalkoz tak arra, hogy a széles réte­sek számára hozzáférhetővé tegyék a pszichológia feltétlen létjogosultságáról, hatalmas gyakorlati értékéről alkotott nézeteiket. E látszólagos ter­méketlenségnek természetes °ka az a kezdeti bizonytalan­kodás, amely a pszichológia új alapokra helyezésének ve­lejárója volt. A nemzetközi méretekben folyó világnézeti küzdelem a pszichológiát sem hagyta érintetlenül. A még ma is tartó tudomá­nyos viták •— többék között ■— eldönteni hivatottak, va­jon a pszichológia feloldható-e mindenestől az idegélettanban, megmagyarázható-e az ember lelki élete csupán az úgyneve­zett magasabbrendű idegtevé­kenység egyszerűbb-bonyolul- tabb jelenségeivel, vissza ve­zethető-e maradéktalanul tes­ti működésekre. Az e felfo­gással szembehelyezkedő „el­lenzék” ahhoz az álláspont­hoz ragaszkodik, hogy a pszi­chológia — bár elismeri a lel­ki élet idegrendszeri alapját '— kizárólag az emberi sze­mélyiségnek és a személyiség eSyes „összetevőinek” (az ész­lelés, emlékezés, képzelet, gon­dolkodás, az érzelmi élet, az akarat, a cselekvés stb.) meg- nVilvánulásait, mintegy „kül- teleg” megfigyelhető jeleit v°nhatja érdeklődési körébe. Mindkét álláspont végletes. A Pszichológiának mint önálló szaktudománynak két oldalról *eH tanulmányoznia a lelki életet: egyrészt az idegrend­szeri folyamatok, az agyműkő- des, másrészt a bennünket kör­nyező valóságos világ tevé­keny és hű megismerése ol­daláról. ®|teek a dialektikus mate­TJ-alista szemléletmódnak az érvényesítése oda vezetett, °Sy a pszichológia behatolt 3Z ^temekbe, a tárgyalóter- mekbe, a versenysportolók so­mba, a családi otthonokba, s egutóbb — a középiskolák Padjai közé is. Miben látja a középlsko- tei pszichológiaoktatás je­lentőségét? Művelődéspolitikánk hasz- tette, hogy a gimnáziu- h> k,utelsó évfolyamaiban (a dman tagozatokon) újból be- sát- 6 3 Psztehológia tanítá­sim i3 „ rS2rerú pszichológiáét, x e k közelebb visz önmagunk amrrsok megismeréséhez és *y szétzúzni hivatott a „lé­Pigyelemj Figyelem! Riíntaivals CSIBE, PECSENYEKACSA ES pecsenyepulyka A KELTETŐBEN naponta fél 8-tól 4 óráig. szombaton 12 óráig kapható. 358 lek” fogalmának elavult, ti­tokzatos magyarázatát. Az in­tézkedés elsősorban világnézeti jelentőségű. A pszichológia- tantárgy keretében tisztázód­nak a lelki élet anyagi való­ságának problémái, eloszlanak a lélek természetfölöttiségéről, örökkévalóságáról alkotott torz elképzelések, eltűnnek a test és a lélek között gondosan, de indokolatlanul felépített vá­laszfalak. A társadalom számára az sem közömbös, hogy a közép­iskolákból kikerülő fiatalok milyen emberismereti alapok­kal rendelkeznek — bármilyen pályát is választanak hivatá­sukul. Fontos szerepe a pszi­chológiának, hogy megismer­tet a természet és a társada­lom számtalan bonyolult je­lenségének mintegy betető- zőjeként megjelenő, a valósá­got megismerő és áta/lakító emberrel, ezáltal fejleszti ifjú­ságunk munkaerkölcsét, építi jellemét, csiszolja magatartá­sát, társas érintkezésének for­máit, összerendezi és szabá­lyozza egész életvezetését, sőt — közvetve — felfegyverzi a gyermeknevelés legelemibb tudnivalóival is. Milyen további hatása le­het a pszichológiának az oktatás és nevelés gyakor­latára? — A pszichológiát és logi­kát tanító tanárok (a legelsők között az országban) Pécsett nemrégen munkaközösséget alakítottak, amely elsősorban a fentebb vázolt célok eléré­sén fáradozik. Fontos feladata azonban az is, hogy egységes pszichológiai látásmódot ho­nosítson meg a tanári testü­letekben, tudatosítsa az ok­tató és nevelő tevékenység pszichológiai tényezőinek fon­tosságát, megismertessen az újabb neveléslélektani kutatá­sok eredményeivel. El kell ér­ni, hogy nemcsak a középis­kolákban, de az általános is­kolákban és más hasonló intéz­ményekben működő nevelők is szilárd és korszerű pszicho­lógiai ismeretekkel rendelkez­zenek, hogy még eredménye­sebbé, s főleg egyöntetűvé te­hessék közösségük munkáját. Nem kevésbé lényeges, hogy ez a szemléletmód fokozato­san gyökeret verjen a szülői házban is — éppen a pedagó­gusok közvetítésével. Reálisnak és szükségesnek tartanám, ha művelődés­ügyünk irányítói körülhatá­rolt munkakörrel rendelkező pszichológust vagy pszicholó­gusokból álló szűkebb körű testületet bíznának meg a leg­fontosabb feladatok megoldá­sával, a különböző munka- területek összehangolásával, s nemkülönben rendszeres pszi­chológiai (különösen nevelés­lélektani) továbbképzés szer­vezésével ég lebonyolításával, ami — sajnálatos módon — mindeddig elkerülte a figyel­met, vagy csupán szóbeszéd maradt. Kinek-kinek egyik elsőren­dű feladata, hogy a szakmai szükségleteinek megfelelő szín ten elsajátítsa s munkaterü­letén alkalmazza a pszicholó­giát. Ezt követeli tudomá­nyunk további fejlődése, s ezt sürgeti mindennapi életünk gyakorlata is — fejezte be nyi­latkozatát dr, Putnoky Jenő, ffV Az utolsó darab kenyér if „A széntermelést 1965-re 27—29 millió tonnára kell emel­ni. Az egyes szénfajták termelésénél, előkészítésénél és elosztásánál figyelembe kell venni a szénfogyasztók minő­ségi igényeit és területi elhelyezkedését.” (Az ötéves terv irányelveiből.) Ez a kép címe. Munkácsy hatását tükrözi, s nem hibátlan alkotás. De ha szembe állsz vele, eszedbe jut a gyermekkorod, a viákó, ahon nan elindultál, a nedves falak, a rakott tűzhelyen ratyogó so­vány bab, a sivárság, az éhség, a harmincm évek pokla. Festője, Kozma Endre, a szigetvári járás egyik kisköz­ségében, Becefán él. Tanító, naponta csak néhány órát tud az ecsetneSk és a vászonnak ál­dozni. Álma: szeretne egyszer „csak" festészettel foglalkozni. Nem idős még. Negyvenhá­rom éves. Tíz évig „hallgatott“. Ifjúkorában letaglózták a polgá ri lapok kritikusai, mert képei „destruktív“ hatásúak volták. A jól irányzott ütés elvette a kedvét. Rítt, vagyis az utóbbi időben megtalálta magát. Egymás után festi megrázó erejű ké­peit — és reménykedik. Áb­rándozik, mert eddig csak a fe­lesége és a falu gyönyörködött a képeiben, a felszabadulás óta még nem szerepelt kiállí­tásokon. * Vár valakit. Egy tapasztalt mestert, a kritikusokat, az em­berek segítő kezét. Szeretne kitömi Becefa határából. Becefa nincs messze Pécstől. Autóval csak, egy óra. Baranyai festőmű budapesti kiállítása K evés olyan nagyvárosa van hazánknak, melynek képzőművészeti élete aranyira lüktető, eleven, eseményekben gazdag, mint Pécsé. Állandó jellegű kiállítási tennünk nincs ugyan, mégis rendszeresen lá­togathat kiállításokat váro­sunk művészetkedvelő közön­sége, s az utóbbi években mind gyakrabban rendezték képző­művészeink vidéki kiállításo­kat megyénkben, nem ritkán az ország más városaiban is. Képzőművészeti életünket gaz­dagította az is, hogy hazánk legnevesebb művészei szívesen mutatkoztak be Pécsett önálló kiállításokon, vagy az egész ország művészetét átfogó tár­latokon. A legjobb baranyai festők néhány alkotását a Bu­dapesten megrendezett orszá­gos tárlatokon is rendszeresen kiállították. Mégis azt kell mondanunk, hogy Fekete János, Kelte Sán­dor, Simon Béla és Soltra Els­Fényképezzünk együtt! A gyermekfényképezésről Az alapfokú esztétikai Ismeretek birtokában sem biztos, hogy ké­peink kifogástalanok lesznek. Bár Ismereteink elégségesek hozzá, a felvétel alkalmával az Idd rövid­sége, a körülmények rendszerint olyanok, hogy alig van időnk a hallottak mindegyikére figyelni. Már csak a kész képen tudjuk regisztrálni, mit is hibáztunk cl. Sok-sok gyakorlat kell ahhoz, hogy a képelemzés alapján any- nylra ösztönössé váljanak a tuda­tunkban élő szabályok, hogy a felvételnél a képszerkesztés, az esztétikai elvek betartása, szinte mechanikusan történjen. Ebhez ad segítséget a kővetkező előadássorozat. Arról fogunk be­szélni, hogy mit hogyan fényké­pezzünk. Elsőnek a gyermekfényképezéssel foglalkozunk. A gyermekfényképe­zés nemcsak hálás, de szép fel­adat Is. Talán nincs és nem is akad ember, akinek ne volna kapcsolata életünk legszebb témá­jával, a mindig szép, pózmentes gyermekkel. A megfigyelés szerint legtöbb kép a gyermekekről készül, saj­nos mégis alig találunk közütük kiemelkedőt. Hogyan fényképezzük tehát a gyermeket, hogy a kép szép, esztétikailag is elfogadható legyen? A lehetőség szerint külön kell foglalkozni a szabadban történő. a másik pedig a szobai, mflfény mel- I letti fényképezéssel. A szobai fel­vételezésről későbbiekben foglal­kozunk. A külső felvételezéshez nem is keli más, mint a modell, a gyer­mek, a megfelelő háttér. A. (elvétel előtt már el kell dön­tenünk, hogy portrét vagy élet­képet akarunk fényképezni, hi­szen eszerint kell a hátteret is megválasztani. Az arc- vagy portréfelvételhez a legalkalmasabb az egynemű, mi­nél kevesebb részletet tartalmazö háttér. Ezzel biztosítjuk az ábrá­zolt arc nyugodt szemlélését. Hát­tér lehet nagyobb falfelület, távo­labbi árnyékos bokor, vagy erdő­részlet, de lehet az égbolt is. So­kan alkalmazzák a megvilágítat- lan belső helyiségeket, kapualja­kat is háttérnek úgy, hogy eléje állítják a napfény által megvilá­gított modellt. A háttér az egész képmező ki­töltése, tónusban lehetőleg söté- tebb legyen az arcnál. Természe­tes, hogyha az ég a háttér, a for­dítottja lesz az előbbinek. A háttér megválasztása után a modellt a megfelelő helyre visz- szük és ott loglalkoztatjuk az öt érdeklő módon. A kép csak akkor lesz természetes, ha a gyermeket megszokott és természetes cseleke­deteiben nem korlátozzuk, termé­szetellenes mozgásra nem kénysze­rítjük. Gépünkkel annyira közelítjük meg a gyermeket, hogy a fej a képmezőt a legjobban kitöltse. A fényrekeszt esak annyira szűkít­jük, hogy a mélységélesség csu­pán az arcra és a fejre korláto­zódjék. A lencse pedig a modell arcmagasságában legyen. A zársebességet úgy kell meg­választanunk, hogy az adott meg­világítás mellett a legrövidebb idő vei exponálhassunk, a gyermeket a megvilágítás érdekében mozgá­sában ne kelljen gátolni. A fényhatást a gyermek elhelye­zésével, esetleges derítők alkalma­zásával tudjuk irányítani, befolyá­solni. Ezek után csak a megfelelő pillanatra kell várnunk feszült figyelemmel... A gyermeket hagyjuk játszani, játékban elmerülni, a vele foly­tatott beszélgetést, a beszéd témá­ját a gyermek kifejezésének észre­vétlen irányítására használjuk fel. Az elmondott mese egy-egy vá­ratlan fordulatánál a gyermek ar ca hol csodálkozást, hol mosolyt, hol megdöbbenést fog tükrözni. Nagyon fontos, hogy mindig csak a fényképész szóljon a gyer­mekhez, ő teremtsen beszédjével vele kapcsolatot. Ha más is hozzá szól, figyelme elterelődik, vagy te­kintete nyugtalan, ideges lesz. Egy példát említünk. Modellünk egy szőkehajú, kék­szemű, hároméves leányka. Játék közben sikerült a háttérnek válasz tott árnyékos szürke házfal elé ül­tetnünk, ahol elmerült babájával folytatott játékában. Ügyet sem vet rám. Gyönyörű, csillogó haját, arcát kiemeli a napsugár. Egyet­len ámyékfolt sem zavarja azt. Rekesznyllás 4-es, zársebesség 1/200 mp. A megfelelő távolságra állok a gépemmel, szóban magam Is be­kapcsolódom a játékba. Ugye, milyen szép a baba sze­me? — Igen, — feieli rámemelve szép kék szemét. Újabb kérdés, újabb felelet és újabb areklfejczés. Kattan a zár, hogy a film, előhí­vás és nagyítás után nő az öröm, mert a képen a gyermek termé­szetes kifejezése, szépsége tükrö­ződik vissza. mér a Műcsarnokban önálló, kiállításon mutathatták be mű­vészetüket. Az önálló budapesti kiállítás nemcsak elismerése képzőművészetünk eddigi ered­ményeinek, hanem segítség is művészeinknek. A fővárosi szakmai körök véleménye, a hivatalos kritika állásfoglalása nyilván újabb lendületet ad a kiállító művészek alkotómun­kájához, és egyengeti fejlődé­sük útját. A kiállítás szombati megnyi­tásán örömmel tapasztaltuk, hogy szeretettel, érdeklődéssel és megbecsüléssel fogadták mű vészeinket Budapesten. A Mű­velődésügyi Minisztérium, a Képzőművészeti Alap és a Mű­csarnok képviselői mellett több neves festőművész és művé­szettörténész is megjelent a ki, állítás megnyitásán. A Bara­nya megyei Tanácsot Nagy Gyula elnökhelyettes képvi­selte. Korai volna még a kiállítás­ról értékeflést adni, annyit azonban máris megállapítha­tunk, hogy a baranyai élet és táj ihletéséből született, ere­deti festői egyéniségről ta­núskodó alkotásokra felfigyelt a szakmai közvélemény. Kán­tor Andor festőművész meg­nyitóbeszédében. helyeselte, hogy vidéki képzőművészek önálló kiállításon szerepelhet­nek a fővárosban. Az első vé­lemények igazolták megálla­pítása helyességét. indhámum az egyszerű emberek életével fog­lalkoznak legszívesebben, az őket környező táj szépségeit keresik leginkább, az ő életük problémáit kísérik figyelem­mel, együttérzéssel. Erőteljes belső feszültségektől terhes■, „földízű" festészet ez, nem a műtermek zárt világában ki- spekulált, hanem az élettel szoros kapcsolatban alakulti „M örvendetes az is — s ez is­mét közös sajátosság —, hogy nem merül el valamiféle pro­vinciális szűkkörűségbe, élénk figyelemmel kisérik a modern művészet, * benne a hazai pik- túra alakulásának új fordula­tait. A szélsőségektől, elkalan­dozásoktól tudatosan tartják távol magukat. A realizmus, az egyszerű emberek számára is érthető természeteIvü festé­szet szféráin belül maradnak — nem kereskednek ködös álom­képek között. De mindhárman kikerülték a konvencionális festészet, az „árugyártó" piktúra veszé­lyeit is — képeik belső meg­győződéstől fűtött őszinte val­lomások.“ — állapította meg a kiállításon bemutatott ké­peikről Cseh Miklós. Kass János, Munkácsy-díjas festőművész elmondotta beszél getésünk során, hogy a kiállí­tás anyaga ismételten meg­győzte őt arról, hogy ninc* kü­lönbség budapesti és vidéki festőművészet között. Különö­sen Miskolc és Pécs képzőmű­vészeti életét tartotta kiemel­kedőnek. Kelle Sándor képeiből a ré­gi és új Pécset bemutató fest­mények és az Anyám c. arc­kép nyerte meg az első láto­gatók tetszését. Simon Béla önarcképét, a Putrik a torony­nyal és az ősszel a kert c. al­kotását; Soltra Elemér művei közül a Közös úton-t és a Ha­lászó fiút tartották a legjobb­nak. K ét hétig ismerkedhet Bu­dapest tárlatlátogató kö­zönsége a baranyai művészek alkotásaival. A két hét alatt kialakuló vélemények, értéke­lések, bírálatok bizonyára hasz­nosak lesznek művészeinknek, s a budapesti művészetbarátok is értékes élményekkel gazda­godnak, L. G. Szerelem nem nálóok október 11-én Mohácson Közreműködnek: GOBBI HILDA, Kossuth-díjas, klv. művész LËNARD JUDITH TALLOS ENDRE KÊPESSY JÓZSEF Rendező: VAMOS LASZLO 381

Next

/
Oldalképek
Tartalom