Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-30 / 255. szám
»59. OKTÖRER 31. NAPLÓ 5 99 *9 Határsáv igazolvánnyal, engedéllyel a zsebben szinte kedve támadna az embernek próbára tenni a határőrség éberségét. Elmenni egészen a „senki földjéig” és izgalommal várni, mikor csattan fel valamilyen rejtekhelyről az — állj — és akkor játékos sunyisággal, /// fegyveralkatrészek, Ijihetetle- De úgy láttuk, ehhez hozzájá- járnak a beremendi kiszisták- nül „szétdúlt” halmaza, me- rult a „németek” csalafintaeá- hoz, akikkel közös kultúrcso- lyekből percek alatt kell össze- ga is, akik „lefeküdtek” a ma- portban, táncegyüttesben sze- állltani, használhatóvá tenni a gyár fiúknak. Hiába na, nem repelnek. Persze az ilyen sze- fegyvereket. És ez nem csu- volt szívük megverni a ma- replések alkalmával elkerülhe- pán ügyességi gyakorlat, ha- gyár csapatot, ami ebben az tétlen, hogy egy-egy beremen- ném igen komoly szakértei- esetben teljesen érthető is. di Marikával, Terikével meg met igénylő művelet, amely- Az már vérmérséklet dolga, ne ismerkedjenek, aminek bői csak jelesre szabad vizs- hogy egy Ilyen heves futball- rendszerint az a befejezése, csata kellős közepén a háttér- mint K. Ferenc és F. István ben H. István levelet ír Mező- határőrök esetében, akik már hegyesre. A címzettből csak az eljegyzésnél tartanak maannyit láttynk — Rózsi — a holnap. többit diszkréten eltakarta Vannak aztán „rátartiak” is, előlünk. (És mi az előbb még mint H. István és néhány tár- vérmérsékletet emlegettünk.) sa, ájklk a szabad időt igen bé- És hogy mi minden van itt kés „otthonülő” mesterséggel még a klubszobában? Nem is ütik agyon. Kézimunkán fáratnegadó ábrázattal elrebegnl, hogy — lefüleltek... Szóval ilyen kalandos, gyerekes gondolatokat váltott ki belőlünk ez a napsütéses, szép őszvégi délelőtt, amikor a határszéli őrs felé robogott velünk a drappszínű Pobjeda. De nini, úgy látszik az álmodozásból valóság lesz. Az útmenti bozótban feltűnt a lovasjárőr. Na, biztosan igazolás lesz a vége. Csalódtunk, mert a távcső másfelé irányul, pillantásra sem méltat bennünket. Ebben is tévedtünk, de ezt csak akkor tudtuk meg, amikor az őrsre értünk. Az ügyeletes átnézi igazolványainkat, néhány perc türelmet kér, míg Jelenti a parancsnoknak. Valóban néhány perc és már ott állunk Sz. J. parancsnok előtt. Tudta, hogy jövünk, várt bennünket, amiből arra következtettünk, hogy az iménti lovasgézni. Mégsem gondterheltek az arcok, megy ez már minden kinél, akár a karikacsapás. Ha valahol mégis elakadnának, hát ott van a parancsnok elv- térs. Ö már tizennyolc éve katona, csukott szemmel Is ismeri a fogásokat Odébb egy szobával is Izgalmas, vagy inkább ínycsiklandozó foglalkozás folyik. A rakÍ áros éppen a kolbászadagot dja ki a szakácsnak. Jófajta gyulai kolbász és hozzá egy nagy karéj jó, omlós kenyér „elviselhetőbbé” teszi majd az őrjárat szolgálatát Pedig szolgálat ez, méghozzá a javából. Erről tanúskodnak a szakácsok is, akik szinte éjjel-nappal friss, kiadós, meleg étellel várják a szolgálatból hazatérő harcosokat. Alkalmunk volt meggyőződni az őrs konyhájának kiválóságáról is. Egyszerre toppantunk be a patudjuk miért irtuk le, hogy doznak, de akár a matyó kézi- világvevő rádiójuk is van, hi- ¡Pari művészek is megcsodál- szen az már múzeális tárgy- hatnák azokat a szép asztaliéként van nyilvántartva a Mun- rítőket, melyek fürge ujjaik kácsy típúsú televíziós készü- nyomán szebbnél szebb formát lékük mellett De sakkozhat- öltenek. Majd minden kézinak, ping-pongozhatnak, olvas- munkán monogramm is van és hatnak, hiszen saját könyvtá- az már magától értetődik, ruk is van, de a valódi foci- hogy nem István, vagy Ferenc f jósakh f; meccsekre és röplabdára is lehetőségük van. A legkedveltebb foglalkozásuk mégis az, amikor be-be monogrammot hímeznek a terítékre. Pálinkás György, Fotó: Erb. Üj énekesek az operaszínpadon Illés Éva (Gilda) Bedé István (Rigoletto) Nem először hangzott fel az operairodalom egyik legnépszerűbb müve, a Rigoletto a pécsi színpadon. Szerte a világon immár ■ több, mint száz esztendeje zengnek melódiái körülöttünk és valahogy úgy nagyúrik vele, sohasem unjuk meg, nem menekülünk előlük, mint egyéb más dallamoktól. szívvel-lélekkel azon voltak, és lesznek, hogy városunkat, igazán pezsgő életűvé tegyék, karöltve a többi, az élet más területén szorgoskodó embe- rekkel nemcsak nagy ipari várossá, hanem zenevárossá is fejlesszék. ügy érzem törekvésüket mielőbb teljes siker koronázza. De nézzük csak közelebbről az előadást, illetve a második előadás új szereplőit, elsőnek a Gilda szerepében bemutatkozó Illés Évát. Már á második felvonás megrendítő Rigoletto monológja után megindító bensőséggel, költészettel, a bel canto csak ritkán tapasztalható varázslatával tette életleljessé es él- ményszer&vi Gilda gyengéd, szűzies leányalakját, majd a diáknak öltözött herceggel együtt már a hozzáférhetetlen leányt éreztiük valójában a heves szerelmi kettősben, hogy a harmadik felvonásban már mint egy mártír mesélje el nekünk egy megtévedt, egy megcsalt leány tragédiáját, aki már-már „asszonyt•' érzelmeket gyújtott fel mártíromságával. (A második felvonásbeli cava- tina már kevésbé sikerült volt) S a Sparafucile szerepében A harmadik, sőt negyedik nem bemutatkozó Matézis Demeter? zedék is éppúgy gyönyörködik „ Hangban és játékban eou- bennük, mint az első, ott a „Teatro Fenice“ színházban. 1851 március 11-én Milánóban a bemutatón, Mint érdekességet említjük meg, hofry a Rigoletto merész tartalma abban az időben hozzájárult ahhoz, hogy a közönség bizonyos tartózkodásai fogadta, sőt úgyannyira, hogy amikor Párizsban húsz évvel a pesti bemutató előtt a „The- atre Francis"-ben először adták Viktor Hugó drámáját, a „Le rai t amuse“-t egy párizsi ügyvéd az előadás közben feltűnően, mintegy tüntetőleg felállt és fiatal leánytestvérét felháborodva kivezette a nézőtérről ¡¡t Igen, ez akkor most egyesek —? többen a pécsiek kgzül, a *nagy zenekedvelők és zeneértők“ táborából is csak azért mentek el a második előadásra — nyilván értesültek a bemutató előadás sikeréről, hogy talán ők is hasonló körülmények között vonulhatnak ki a nézőtérről, miközben, lekicsinylő véleményükkel gátat vetnek a további előadások sikerének. Nem így történt. -. s ez nem rajtuk múlott, hanem az együttes tagjain, akik Marczis Demeter (Sparafucile) aránt kellő illúziót keltett, magabiztosan járt a szólam veszélyes meredekein. Erőteljesen, hitelesen énekelte a bér- gyilkos szerepét. Teljes egészében egyesapásra megnyerte a hallgatóság rokonszenvét, de rajta kívül az egész együttes, énekesek, karmester, rendező, díszlettervező és maszkmester együtt sok elismerő tapsban •részesült az operakedvelő és Járőr figyelmét mégsem kerül- rancsnokkal a konyhavlzátre, tűk el. De hogyan csinálták? — ahol B. János főszakács kato- Hlszen a kocsink megelőzte nésan jelentette: okét. Na de ez az ő dolguk. — Parancsnok elvtárs jelen- Határozottan megnyugtató tem, az ebéd becsináltleves, *rzés az éberségnek ez a ka- rántott hús rizzsel... í?nás, de mindamellett udva- oly gyorsan jelentette, hogy Ha összeházasodnának, még. több Lenne. ető lelkes közönségtől •M* B Magasfeszültségű távvezeték \domb, völgy és ismét domb Wagner elnök most a takarmányrépával büszkélkedik. — Kas megnyilvánulása, amellyel utólag jegyezhettem fel a kré-»fz Lovászhetény. Még az utcát Ebből is kétszáz mázsa termett csalhatatlan különbséget tud- mest és a sört, ami még az {n ~”á1mb ** -¿t-— k tenni az igaz, vagy a ha- ebédhez tartozik. Most mondja us ügyben járok szándékai- valaki, hogy nem szép a katona-élet. Mert ha nehéz is a Mi ¡gaz szándékkal jöttünk, szolgálat, bőségesen kárpótolja Megtudni hogyan élnek, ho- azt a szabad idő ezernyi szóra- |Van töltik napjaikat fiaink, a kozási lehetősége. A klubte- «atórőrharcosok, a sok fiatal, rém, — ahol felvételt készítet- csupaszképű legény Hajdú- tünk a szórakozó fiatalokról, Juharból, Csongrádiból, Békés- “öl, szinte pz ország minden sarkából. Valószínűleg moró- *us gyanakvó természetűek, hiszen ez mór a szolgálatukkal Járó valami, na de majd megütjük mivégre jöttünk. Először a tanulóterembe testi ugtg megtelt. Az asztali fut- ballpályán éppen most játsszák le a nyugatnémet—magyar válogatott mérkőzést. Néhány perccel előbb még nagy volt az izgalom, mert „Rahn” góljával vezetéshez jutottak a németek, de Bozsik Cucu szép ®^kel bennünket a parancsnok, beadásából T-ichi egyenlített, >! ahol néhány percre felidézhet- sőt éppen a fotografálás pilla- a magunk távoli katona- natában egy Sándor-féle bom- el®tét. A szemléltető asztalon bagóllal vezetéshez jutottunk. fs mély horhos választja ketté, síkságot itt szinte csak fennsík formában találni A meredek partokhoz ragasz tótt apró házacskáik előtt nagy porfelleget kerget a szél. Wág- ner Márton, az Uj Erő Tsz elnöke aggódva nézi aztán az eget kémleli Ettől megnyugszik. Végre, felhőket is látni odafönn, ebből pedig eső lesz egyszer. Híres ez a tsz. Pedig nem nagy ám! Mindössze 23 tagja van, s alig 170 holdon gazdálkodik, de ezen hangyaszorgalommal. Fényképet tesz elém. A kép hár.om hosszú kisvárdai rózsa- krumplit ábrázol, egy gyufás- doboz szomszédságában. A gyufásdoboz eltörpül a hatalmas gumók mellett. v— Volt ezek üeözött több mint negyven dekás is! — mondja dicsekedve. — És mennyit termett holdanként? — Száznegyvenkettő mázsa. Hát ez valóban szép. - Kétszerese az átlagos hetven—- nyolcvan mázsás termésnek. « Ilyen krumpli még nem volt (Lovászheté nyben. Meresztették is a szemüket az emberek, közöttük az Egyetértés tagjai is. IpV hívják a falu másik ter- meló^úvetkmsetet. egy holdon. Megmutat néhányat. Az egyik olyan hosz- szú, mint a karom. Ez is tetszett az Egyetértés tagjainak. Természetesen,! ők sem szunyókálnák közben: ők búzából értek el hasonló tér- mést. Es az állatállományuk is sűrűbb, mint az Uj Erő Tsz-] ben. Ezek után akaratlanul is eszébe jut az embernek: mi] lenne, ha a két tsz egyesülne? Ha az Uj Eró tagjai nemcsak] a jó krumpli és répatermés áldásait élveznék, hanem a] sok állattal járó előnyöket is?' Wágner elvtárs nem lepődik meg a kérdésen: — Nagyon sökat beszéltünk] már erről. A vb-ülésen, a< tanácsülésen, a tsz közgyűlé-] seken, még az utcán is örökké< erről folyik a szó. Mindenki] látja, hogy ennek elöbb-utóbbi meg kell történnie, csak ... Csak ... Mindegyik szövetke-] zet presztízst csinál a dolog-] bői. Mintha azt kellene eldönteni, hogy melyik játssza a< vőlegény és melyik a meny-] asszony szerepét. Egyik sem< akar kérő lenni. Mindegyik] azt szeretné, ha hozzájönnének Az Egyetértés azért, mert jóMiért nem ámít a llt. kerület piaca» a MÉH? Jobban dolgozik a MÉK, mint bármely más elődje. De — hozzá kell tenni azt is — vannak még területek, mint Meszes és a III. kerületi új városrész, melynek ellátását még nem veszik elég komolyan. A III, kerületi új üzletben például még nem tudták megszüntetni a sorban állást, mert csak két eladót foglalkoztatnak műszakonként; Ugyanitt hiányolják a vásárlók, hogy « MÉK nem vonul ki a piacra, s az ottaninál lényegesen alacsonyabb áraival nem vesz részt a szabadpiaci árak kedvező kialakításában. A MÉK-központ figyelmét már jó régen felhívták ezekre a hibákra, de a vállalat vezetői ígéretüknek csak egy harmad át teljesítették: felállítot- otak ugyan egy elárusító he- vlyet a buszvégállomás közeléWágnor- Márton elvtárs. büszkeségével, két hatalmas takarnál nagyobb az Uj Erőnél, az«ben, hogy az szolgálja a kő* utóbbi pedig azért, mert mín-£ zelj lakosságot a nagy hidegek dent mérlegre téve többet pro-'< beálltéig, de nem nyitották dukált a másiknál Ssmeg. Kijelentették akkor azt Persze azért nem haragsza m is, bogy a zöldségesbolt v<jze- nak egymásra. Mindegyik a >>l(Ue köteles rendszeresen ki- másikat figyeli, s nem nehéz(< vonulni a piacra — de az otl- . kitalálni: elóhb-utóbb lakodul-#16*9 éta egyszer sem volt k’nn mát tartanak Lovászheténv-ft* Piacon áruval. ben. Olyan esküvőt, amelyb^nii Meszesen is varinak, meg hi- az egész falu menyasszony és<\,^‘ I^Sffy&k°ribb, hogy ké- vőlegény lesz. <Ss"n 6rkez,k kl az áru. ami» (1* Jfci n*m volna túlságosa»
