Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

1939. SZEPTEMBER 13. NAPLÓ 3 Javítani kell a munkásszállások kulturális ellátottságát! Pécsett és a peremvidéke« rulnak a munkások szocialista ken harmincöt munkásszállás van, ahol több ezer embe: tartózkodik munka után. Saj­nos az elmúlt években nem volt kielégítő a munkásszállá­sok kulturális élete. A legény­szállások lakói ellátogattak ugyan csoportosain színházba, moziba és egyéb rendezvé­nyekre, de ezek a csoportos látogatások nagyon alkalom­szerűek voltak. A legnagyobb hiba, hogy a munkásszállások élén nem állnak olyan kép­zett egyének, akik érdemlege­sen foglalkoznának a munká­sok kulturális életével, politi­kai nevelésével. A munkás- szállások vezetőinek tevékeny­sége főként abban merül ki, hogy élelmet és nyugodt pihe­nést biztosítottak a lakóknak. A megyei pártbizottság a ko­rábbiakban határozatot hozott a munkáslakta vidékek kultu­rális életének a megjavítá­sára. Ennek nyomón a városi művelődésügyi osztály a szak­szervezetekkel karöltve felmé­réseket végzett a munkás- szállásokon: Az Alktamány utcai mun­kásszálláson ebben az eszten­dőben mindössze három is­meretterjesztő előadást tar­tottak. Pedig itt, ahol hat­száz munkás tartózkodik, sok­kal többet kellett volna tö­rődni a munkások politikai és szakmai nevelésével, az embe­rek tudatának átformálásával. A szálláshelyek nagy része bányászlakta területen van, ahol többnyire művelődési otthonok is vannak, de a ta­pasztalat azt mutatja, hogy a munkások itt sem veszik ki részüket aktívan a kulturális életből. Nincsenek rendszeres ismeretterjesztő előadások sem.' A különböző szakkörök azonban eredményesen mű­ködnek, általában a rendsze­res szakköri munka jól bevált formája az ismeretszerzésnek. Szabolcson fototamfolyam, sza­bás-varrás, háztartási és kép­zőművészeti szakkör működött eredményesen az elmúlt nép­művelési évadban. Vasas Tl-Ön és Pécsbányán hasonló jellegű szakkörök működtek. A film­vetítés mindenütt rendszere­sen történik és jól látogatot­tak az előadások. A városi tanács művelődési osztálya a felmérések során megállapí­totta, hogy a művelődési há­zak és szállásihelyek könyv- állománya mindenütt felújí­tásra szorul. Pécsbányán pél­dául 217 lakosra 358 könyv jut. Mindenütt van már rádió, több helyen televízió is és a művelődési házak, s a szál­láshelyek jól ellátottak folyó­iratokkal és napilapokkal, ame lyek szintén nagyban hozzájá­jellemének formálásához. A jövőben még több cso­portos ipozi- színház- és mú­zeumlátogatást k^ll szervez­ni. Az ismeretszerzésnek egyik igen jól bevált formája a ki­rándulás is. Ezeket a rendez­vényeket azonban ne. az alka­lomszerűség, hanem a rendsze­resség .jellemezze. Az építőipar munkásszállá­sain kedvezőbb a helyzet. Az Építők Területi Bizottsága ha­vonta kiadja a szálláshelyek ismeretterjesztő programját. Eredményesen foglalkoznak a szakkörökben és jól működnek a könyvtárak is. Helyesen fog­lalkoznak az ifjúsággal. Saj­nos azonban, hogy itt meg a nők vannak hátrányos hely­zetben. A . jövőben meg kell .találni a módját annak is,, hogy az ő szórakozásuk és művelő­désük biztosítva legyen. Az Uránércbánya Vállalat munkásszállásán 800 munkás lakik, i '.Ezeknek a munkások­nak a áő—4Í( százaléka kive­szi részét a" művelődési ott­hon munkájából. A könyvtá­rat 60—70 százalékban hasz­nálják ki. Az ismeretterjesztő előadásokon is rendszeresen megjelenik 35—40 fő. Ez az eredmény annak is köszönhető hogy a szállás függetlenített politikai nevelővel rendelke­zik. Négyezerre tehető azoknak a munkásoknak a száma, akik vidékről járnak be munkahe­lyeikre. Sajnos itt a legnehe­zebb a feladat, mert nehe­zebben szervezhetők a munká­sok. A jövőben sokkal többet kell törődnünk a munkáslakta te­rületek kulturális életével. Nem lehet közömbös számunk­ra, hogy miként változik az emberek gondolkodása, jelle­me és szocialista öntudata.- ■■■■ i Műgyűjtők, óh! Cocteau és Picas- — Halló, tudna gáböSkat. so beszélgetnék. nekem egy Picasso — De mi lesz, ha A költő elmondja képet eladni? nem tetszik önnek? a festőnék, annak a — Három is ren- — Ugyan, ne vic- teíefonbeszélgetés- delkezésre áll. — céljen! Amikor egy nék a történetét, Óhajtja-e, hogy meg csomag Szuez-rész- amelyet egy ameri- tekintés végett el- vényt vettem, akkor kai miUiomosnő küldjem őket? sem küldték el meg folytatott egy mű- — Nem szükséges, tekintés végett a kereskedővel. küldje el a legdrá- csatornát! DCttttn a §tag,y,t%ázfril%aít A mozilátogatók közül sokan emlékeznek még a Két határ földre, a Csavargóra, a 420-as urakra, — ezekre a megkapó szépségű, művészi filmalkotá­sokra. A mozi közönsége ma is nagy érdeklődéssel ül be a „Ketten a nagyvárosban" elő­adására, mindenki kíváncsi a „mesés India" mai világára. A közönség- ezúttal sem csalódik az indiai filmművészetben, a két árva gyerek viszontagságos sorsát megörökítő film mély nyomokat hagy a látogatókban. A film azzal kezdődik, hogy a kis 10 éves Bola és a 7 esz­tendős Bhelu, akiknek szüleit elvitte a járvány — egyik ro­konukhoz kerülnek: Kamla Chad asszonyhoz. Már a fo­gadtatásnál érezzük, hogy a két kis árvára nem sok öröm vár ebben a házban. A kétes erkölcsű asszony mindig csak magát cicomázza, a gyerekeket pedig koldulásra kényszeríti. A gyerekek lassan beletörődnek embertelen sor­sukba és kétségbeesetten jár­ják az utcákat, hogy pénzt sze­rezhessenek. Tudják, hogy ott­hon éhezés és verés várja őket, ha nem tudják minden­nap a 10 annát összekoldulni, amit Kamla asszony kiszabott nekik, Sok helyen bizony ered­ménytelen a koldulásuk és mindinkább ráébrednek, hogy így nem tudják a szükséges pénzösszeget megszerezni, s mélyen a szivükbe mar az em­bertelen megaláiztatás.. Elhatá­rozzák, hogy naponként félre tesznek egy-egy annát, s ha ősz szegyül néhány rúpia '— vá­sárolnak cipőkrémet és kefé­ket. Cipőt fognák tisztítani, hisz Bombayban, ebben a ha­talmas városban annyian él­nek ebből a foglalkozásból. Tervüket elmondják legjobb barátjuknak, a féllábú John bácsinak, olid a szomszédban lakik, s mindig olyan szívesen segít nekik. Ö is helyesli a Indiai film tervüket, s buzdítja a gyere­keket, hogy csak dolgozzanak. Bizony a cipőtisztítás sem könnyű mesterség, azt is ta­nulni kell, a két gyerek pedig semmit nem ért ehhez. Nehe­zen indul az üzlet, de remény­kednek és tervezgetnek, hogy ruhát és édes bogyót vásárol­nak majd egymásnak. Az asz- szonyuknak azonban elárulják, hogy már nem kéregéinek, er­re ő feldühödik és még több pénzt követel tőlük. Amikor nem tudják teljesíteni kíván­ságát, kidobja őket az utcára. A két gyerek menne olta­lomért a jó öreg John bácsi­hoz, de őt is letartóztatták a rendőrök és elvitték a börtön­be. A gyerekek éheznek és fáz­nak, a cipőtisztítás sem megy, mert éppen esős idő van, s ilyenkor senki nem tisztíttat cipőt. Már-már az éhhalál fe­nyegeti őket, amikor elszakad­nak egymástól. Bhelu, a 7 éves kislány egy gazdag családhoz kerül, ahol mindent megkap. Boldogsága azonban soha nem lehet teljes, mert hiányzik a bátyja: Bála. Hosszú, gyötrelmes idő után találkoznak áz állomáson. Bo­tót kínozza ag éhség és kény­telen néhány annát kéregetni. Amikor a húgát meglátja — elrohan, mert eszébe jut az a jelenet, amikor húga kezéből kiütötte a pénzt, amit úgy kol­dult. — Nem szabad elfogadni az emberek alamizsnáját, inkább halj meg! A jó öreg* John bácsi azon­ban szívére öleli a két árpát és együtt elindulnak egy új élet felé. A film fő érdeme, hogy a két gyermekszereplő nagy hi­telességgel jeleníti meg Bhanu Pratap szívbemarkoló történe­tét. A gyermeki lélek rejtel­meinek alapos ismerete, az ér­dekes szituációk és a színes meseszövés teszi élvezetessé a filmet. HAMAR IMRE Kitűnő termést ígérnek áss évszázados mecseki gesztenyefák A Zengővárkany felett emel- I tenyefa-iskolát . is .létesített, kedő dombokon — a 74 hol- ahol magról több mint kétszáz das, úgynevezett ősgesztenyés- csemetét nevel már. A szelídgesztenye a falu fö Az aggodalom vámszedője A Mecsek vidékén virul az országban a legtöbb szelíd gesztenyefa. Zengővárkony. Pécsbányatelep, Somogyhár- ságy, Máríagyűd, Hegyszent- márton és Petőcpuszta kör­nyékén szinte erdőnagyíágu gesztenyések terülnek el. Csu­pán Zengővárkonyban — a Mecsek legmagasabb csúcsá­nak déli lankáin — mintegy 4000 szelíd gesztenyefa virul. Ez az ország egyik legnagyobb és legöregebb gesztenyése: az ejső fákat még a törökök ül­tették, akik különösen ked­velték ezt a vidéket. Fehérre lakkozott ajtó. A rendelő falát két méter maga­zin halványkék csempe borít­ja. azon felül fehér olajfesték- tceí vonták be. A műanyag­padló halvány, kékesszürke. Csillogó, nlkkelezett műszerek n •’-érvényekben és állványo- r-v Hát igen. ilyennek kell - egy modern orvosi ren- r'"' ~iek. A levegős várószobából el­ment már az utolsó beteg is. Nincs nagy forgalom. Dr. Nyitrai István üzemor­vostól kérdem: — Mindig ilyen kevés a be­ién? Kérdőn néz. ' — Kevés? Be*»n mindig van. Oak gyorsan eWtiük őket. traft vagyunk elegen orvosok. Öten: És hány üzemorvosi rendelő van Komlón? ,——— Ez az újfürdői, a központi rendelő. Van még Béta-aknán egy rendelő, amely a második félévben kezdett működni, eh­hez tartoznak a hármas-akna betegei S elkészült az Anna- alinaf rendelő is. amely ehhez hasonlóan leorszerű. de felsze­relését a meqyei tanács fész- ségiiovi osztálya még nem szál litotta. És üzemorvost sem ne­veztek még ki, ben — több olyan fa is talál­ható, amelynek korát négy­száz évre becsülik. A fatör­zsek kerülete a föld színénél eléri, sőt meghaladja a 12' métert. A falu lakói néhány év óta tervszerű ültetésekkel bővítik a gesztenyést, sőt más helyeken is telepítenek már facsemetéket. Magyar Sándor, Szekeres B. József, Rózsa Sán­dor és más dolgozó parasz*ok több tucatnyi fát ültettek el az utóbbi évek során. Sőt Kócsodi Jánc», ezüstkalászos tanfolyamot végzett gazda gesz — A központi rendelő fel­szerelésére nincs panasz? — Panasz? — kérdi és mo­solyog. — Tudja milyen felsze­relésünk van? — Nem, nem jártam még itt. — Hogy csak a fontosabba - Icát mondjam: van külön. rönJ- gén helyiségünk, ahol a rönt- qenfelvételeken kívül a. kvar ■■ 'terelést is végezzük. Kaptunk elektrokardiografot, lkát kis inhalátort, egy nagy hermosz- tatot és természetesen megfe­lelő a laboratóriumunk is. De mindig kapunk mindent, ami­re a meglévő felszerelésen kí­vül még iTÜkség van. Például a negyedik negyedévben szál­lítják le a kardiotestet, amely­nek a szívvizsgálatoknál látjv'- hasznát, a laboratóriumunk részére pedig egy igen korsze­rű villanyhűtőszekrény étke­zik. És ami a legfontosabb, nagy, hússzemélyes inhaláló készüléket is kapunk, amelyet külön helyiségben működte­tünk majd. — A bányászok köpött mi ■- leggyakoribb betegség? — Minden foglalkozási ág­nak, minden munkának meg­van a maga sajátos, egy vagy több, betegsége. A bányászoké a szilikómt ét c különfajUi bőr jövedelmi forrása: úgyszólván több hasznot hajt, mint a nö­vénytermelés és az állatte­nyésztés együttvéve, s amel­lett kevés gond van. a fákkal. Az idén is kitűnő termés ígér­kezik az évszázados fákon. Már most akkorák a gyümöl­csök, mint máskor októberben, a szedés idején. Átlagosan 80—100 kilogramm, a legjobb erőben • levő fákról azonban két mázsa gesztenyét is vár­nák a zengővárkonyi gazdák. ás' mozgásszervi megbetegedé­sek., V, , — Sok a szilikózisos beteg? — Sok? Hát, nézze, van. De jóval kevesebb, minf valami­kor, mert felvettük a harcon ellene, s eredményesen .küz­dünk. Mostanában készült el á szi'jTkózis vizsgálatához egy '■ülőn helyiség, ahol. a. kísérleti illatokat’ tartjuk. Tehát 1 muta­tunk is. Aztán npm tudom, hogy hallott-e már a szilikó- buszról. A szilikózisos megbe­tegedések felkutatására alkal­mas műszerekkel, röntgennel fe' t-ereit gépkocsi rendszere­sen ellátogat hozzánk is. Felvé­teleket készít, és akinél elvál­tozást niutaingk ki, 'azt az üzemorvosok további, részle- 'cs vizsgálatra küldik. — És a többi betegség? — A bőrbetegségek oka a nápfényhiány, s. a szénpor. A napfényt a kvarccal pótoljuk, a többi még ennyire sem okoz problémát. PerMze más már: a helyzet: a mozgásszervi meg­betegedésekkel. . A reumával. Ischlásszal és a spondylos if ml. i. gerincoszlop lpegbetcy-digé­vel. Hosszas a kezelés. De a lehetőségünk megvan, A síkon- dai éjjeli szanatórium, meg a többi. — A tröszt támogatjg.. az egészségvédelmet?' A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága által megjelent „Bírósági Határo­zatok” 1959. augusztusi szá­mában a 2368. számú jogeset az alábbi elvi állásfoglalást tartalmazza: Az orvosi külön juta­lom (különdíjas) megtérí­tése kifizetés esetén sem Igé­nyelhető.” A fenti hivatalos közlemény említést tesz bizonyos dr. X adjunktus ellen indított bűn­vádi eljárásról, jogtalanul fel­vett különdíjazás címén. „— Az adott esetben, — folytatja a közlemény, — egy kiskorú gyermek kórházi költ­ségeire a műtéti díjjal együt­tesen 910 forintot kellett meg- I téríteni a szülőknek. A per — Mindenben. Minden kéré­sét teljesíti az üzemorvosok­nak a betegek jobb ellátása érdekében. így augusztusban a kis autóbusszal az aszthmás eseteiket szállítottuk az abali- geti barlanghoz. Kísérletezünk még csak, de ha megfelelő ja­vulást tapasztalunk, a jövőben is felhasználjuk mrógyításra a barlangot... Mit mondjak még? — Terveik? — A KÖJÁL-lal közösen Szilikózis-szanatóriumot létesí­tünk és az ötéves terv során végrehajtjuk az üzemorvosi szakosítást. Még reumatoló- gust is kapunk. Nyitrai doktor fogorvos is egyben, -s ez üzemi rendelés Után az SZTK fogászaton dol­gozik. Ajántlcoztam, hogy el­kísérem. Lassan ballagtunk és csak most, útközben mondtam meg látogatásom tulajdonkép­peni célját: •—Árra lennék kíváncsi, mi­lyen a bányászok mai helyze- ‘c. omios szemével. —- Végeredményében mindaz - rit elmondtam, egyben vá- ’asz erre. is. Mert mit gondol? Járt például szilikóbusz azelőtt errefele? Ha jól tudom, egyet­len orvosa volt a bányának egészen 1909-ia, te m imádó, adataiból megállapítható, hogy az egyszerű falusi asszony, aki beteg gyermekét minden kö­rülmények között meg akarta gyógyíttatni, vállalta a tény- ’egesen felmerült kórházi költ­ségen és a műtéti díjon (910 forint) felül az adjunktus által igényelt 2000 forint többlet- juttatást. Ez az összeg a ki­hallgatott orvo66zakértő véle­ménye szerint, — még az eset­ben is, ha megengedett lenne az úgynevezett „különdíjazcs“ — feltétlenül magas és túl­zott“. A fenti példa mindenképpen elgondolkoztató. Abban a for­májában is, amikor a közle­mény kíméletesen csak dr. X­Maga is látta milyen! A gyógy szerekkel sem takarékosko­dunk. Semmi sem olyan drága, hogy az értéke miatt ne ren­delnénk. Mert értékesebb min­dennél manapság a bányász egészsége. Vegyük például a fogászati juttatásokat. A föld­alattiak ingyen kapnak proté­zist. a bányamentők pedig a pótlásokat, egyéb kezelést és tömést, egyszóval mindent el­lenszolgáltatás nélkül, sőt so­ron kívül kapnak. És még va­lamit, ami szerintem nagyon fontos... — Éspedig? — Valamikor az orvos is a bányatulaj alkalmazottja volt. Mit tehetett? Akaratlanul is ’■egitenie kellett, hogy még töb bet. lehessen kiszipolyozni a bá nyászból. Most függetlenített állami orvosok vannak, akik, ha a beteg érdeke ügy kíván­ja, szembehely tkedhetnek a bányavezetőkkel is. Odacsap­hatnak az asztalra ... — Gyakran kell az asztalt csapkodni? — Dehogy. Martosán mi­ntás a bányászok f>-uj-r4 r Nincs szükség il■ ..FI végre 1959-et irt ink. És Ma­gyarországon élünk... SZÁNTÓ ISTVÁN nek titulálja a tisztességről, az orvosi becsületről megfeledke­zett adjunktust, Miről is van. szó? Egyrészt a közlemény — kíméletes gesztusáról a kíméletlen or­vossal szemben, nyilván azzal a szándékkal, hogy alkalmat nyújtsanak általa a már meg­történt súlyos vétség kijaví­tására. Másrészt az „egyszerű falusi assEcmy“ példája is csak szimbólum, mert a hozzátarto­zóját mindenáron megmen­teni akaró ember a társada­lom minden rétegében megta­lálható. Sőt a legritkább eset­ben fordul elő, hogy a magá­val tehetetlen, a sürgős or« vosi beavatkozásra szoruló be­teget cserben hagyná a hozzá­tartozója, Hogy még tovább menjünk, az egymást soha nem látott, soha nem ismert emberek köl­csönös segíteni akarását, áldo­zatvállalását is példák e?.rei bizonyítják. Ma, amikor ma­gától értetődőnek tartjuk, hogy emberek tízezrei jelentkeznek önkéntes véradásra, amikor meghatottam hallgatjuk a rá­dióban, olvassuk a napilaook- ban a közvetlen életmentésre történő felhívásokat, segély­kéréseket (csontvelő átültetés stb.), amelyekre gondolkodás nélkül jelentkeznek emberek, akkor nagyon is elgondolkoz­tat bennünket az egészség hi­vatásos őrének ilyen embe- rietlen el járása. Ma, amikor elmondhatjuk, hogy államunk minden segít­séget, anyagi és erkölcsi tá­mogatást megad orvosainknak, egészségügyi intézményeinket a gyógyító tudomány legmo­dernebb eszközeivel ellát: a, ezzel nemcsak egészségügyün­ket szolgálja, hanem megkü­lönböztetett megbecsülésben részesíti orvoskarunkat is. Ezt a megbecsülést pedig 'ví>k úgy viszonozhatják or­vosaink. ha hivatásuk berüh­rtes teljesítése mellett ■ »ml- ■ez kétség nem fér) több fi­gyelmet fordítanak arra. hogy soraik közül kiseprűzzék a* aggodalom vámszedőit. (s- gyi orvosszemmel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom